Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-31 / 208. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. augusztus 31. Lehetíség Kik és miért mennek el? TETSZIK, no de nem először, hogy Mátészalkán a városi úttörőelnökség a Hazafias Népfront segítségével így nyárvégeken úgynevezett életmódtáborokat szervez Mátészalkán, illetve Tiborszálláson. Tehetséges, jó képességű cigány- gyerekeket hívnak meg ebbe a táborba, ahol szűkösen egy héten át pedagógusfelügyelettel napokon át barátkozhatnak azzal a világgal, amibe belenőni kell, amihez hozzászokni lehet. Tgazság az, hogy meg kell ezt tanítani, vagy legalábbis segítséget kell adniok az elhogy állásokat hirdetett a városi tanács. Mezőőröket keresnek, hadviselteket, fegyverrel bánni tudókat... Értein én. A kiskertek tulajdonosai panaszkodnak, hogy rendszeresen dézsmálják a kerteket, de nem egy szövetkezet, gazdaság is ugyanebben a cipőben jár. Mit tagadjam? Motorcsónakba ültem a minap és kikötöttünk a parton, mert a csónak gazdájának kukoricára támadt kedve. Aztán autóba ültünk és a tisztelt fuvarozóm sehogysem értette, hogy én miért nem kérek maSzeptemberkfiszöntíí M ati néni. Fogalom ez a név a mátészalkai pedagógusok között. 30 ^vig oktatott a Hősök terei iskolában, aztán nyugdíjba ment, de a szeretett könyvei sem tartották otthon, amikor újra hívták. Ö az első hívó szóra ment. Ügy, mintha csak tegnap hagyta volna abba. Es most újra eljött a búcsú ideje. Maradnak az otthoni könyvek és marad ehhez az élethez a tengernyi könyv. Kárpáti Árpádné nyugdíjba ment. Utolsó munkahelye a mátészalkai 6-os számú általános iskola volt. Nemcsak az iskola tantestülete, hanem valamennyi diák, akiket tanított és valamennyi kollega, akikkel dolgozott tisztelettel búcsúzik tőle. Nem tetszik, „Át kell adni a stafétabotot azoknak, akik az új körülmények között tenni képesek. Szerintem fiatalosabb lendülettel meg lehet újulni." Mátészalkán a városi pártbizottság legutóbbi, forró hangulatú tanácskozásán hangzottak el ezek a szavak egy olyan idősebb párttag véleményeként, aki nagyon sok nehéz harcot vívott meg, megélt győzelmeket és kudarcokat egyaránt. Nem volt egyedül ezzel a véleményével, mert amikor amiatt forrósodott fel az ülésteremben a levegő, hogy legyen-e, vagy ne legyen városi pártértekezlet, akkor szélsőséges vélemények ütköztek, amelyeknek azonban élesen kirajzolódtak a vonalai. Kitűnt, hogy job-' bára a fiatalabb, tettreké- szebb és képesebb párt- bizottsági tagok hajlanak a teljes megújulás keretét biztosító pártértekezlet megtartására, míg az idősebb korosztálybeliek valós és vélt okokkal bizonygatták egy értekezlet megtartásának indokolatlanságát. („Azt jól elő kell készíteni, időt, erőt igényel, ráadásul pénzbe is kerül” stb.) Van abban valami, hogy most sok a sürgős teendő és a tanácskozássorozat elvonná a figyelmet ezekről, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni: a városban akadt olyan munkahelyi kommunista kollektíva, melynek 80 százaléka helyeselné a pártértekezlet tartását. Mint ismeretes, a pártbizottság úgy határozott: túl messze vagyunk már az országos pártértekezlettől és mind közelebb a közelgő kongresszushoz, tehát most elégségesnek tűnik félfrissíteni a pártbizottságot, amely majd személyi kérdésekben is dönt a jelölő- bizottság javaslata alapján. Ismert az is, 11 pártbizött- sági tag kérte felmentését, hogy átadja a helyét fiata- labbalknak és öt üresedés is van, tehát összesen 16 új taggal jöhet majd létre szeptember végén az új városi pártbizottság. Kilencet az új tagok közül közvetle- nül a pártszervezetek választanak és delegálnak a pártbizottságba! Az is tudott, hogy a városi első titkár kérte nyugdíjazását és ehihez megkapta a lehetőséget. Nagy lehetőség kínálkozik tehát pártértekezlet nélkül is Mátészalkán a politikai megújulásra, amivel élni rendkívül felelősségteljes feladat. Mert azt is hangoztatták egyesek: az új szellemet olyan új embereknek kell képviselniük, akikben teljes mértékben megbízik a párttagság, a város lakossága, akikről nem keringenek elmarasztaló mendemondák. Általános igény, hogy kapjanak lehetőséget a bizonyításra azok. akik erkölcsileg feddhetetlenek, s az elmúlt időszakban még nem volt mód- i jüfc tehetségük, szorgalmuk VíjfHtíSbba. Ha ilyen jelöl- Vdfckk&aftí'.i-Kétt *áfa*arUwiÍM akkrr-.d kornnearibti. Wtv' >s- áség mege!eg*tá<s&e kkiséri majd Mátészalkán : is a ■ megújulás egy. fontos állo- ■mását. AA. S. Mátészalkán az új posta mellett épül a műszaki részleg a SZÁÉV kivitelezésében. (E. E.) FOGY A VÁROS... A felmérések szerint a város lakossága éves átlagban másfél százalékkal fogy. A térségé még inkább! Ez a fogyás lehetne természetes, de nem az, mert nem az idősek vándorolnak el, nem a nagyon idősek múlnak el, hanem a fiataljaink vándorolnak. Szakács Istvánnal, a KISZ városi bizottsága titká-» rával ültünk le egy rövid beszélgetésre. Hz alapvető gond — Nehéz most KlSZ-veze- tőnek lenni? — Nagyon nehéz. Fel kell vállalni olyan gondokat, amikkel nem kellett törődnünk eddig. Ez nem egy funkció kérdése, hanem valamennyiünknek, akik itt dolgozunk, lelkiismereti kérdés is. Az a fiatal, aki szakmunkássá lett Mátészalkán, az érettségizett, gimnazista, vagy nem gimnazista, aki végez, minket keres meg, ha állást szeretne találni magának. Az alapvető bajunk, hogy ebben a városban általában gyáregységek vannak. Központi irányítással. Akárhogy foglalok állást, a KISZ kötelessége bizonyos fajta érdekvédelem. Mit mondjak én most annak a szakmunkásnak, aki tisztességesen tanul, de a maga szakmájában elhelyezkedni ebben a pillanatban képtelen. Mondhatom azt, hogy költözzék innen el, de ez nem megoldás, mert hiszen legtöbbjüknek egy második gazdasága van itthon. Telek, udvar, kert. Valamennyi fontos. És ha elmennek, akkor nemcsak a város lakossága fogy, hanem egyik naptól a másikig öregszik a város és öregszik a környék. Boldogulni akarnak — Lakás? Bér? Kultúra, sport? — így együtt. Ami egy mátészalkai munkásfiatal életében mondjuk hatezer forint, az adott esetben pesti munkásként lehet ennek a duplája is. Tévedés ne essék, ez a fiatal barátunk ugyanúgy 1 dolgozik Pesten, mint ahogy 1 fteljgozöitt volna' IMát»sz«ilkán. ft witg.y bbárhoi ittt aa liöözelbem. Elvesztünk olyan• embereket, akik diákként a lKISZ-ben ' rv/Mkivül aríttívák voltak, jj Mtegjgf ződésse•' rntnndont j högy «2 a fajta aktivitás a ■ mai közéletünkből egyre inkább hiányzik. Ha én egyfelől nem tudok csinálni perspektívát, akkor már nem nevelhetek, nem segíthetek a tervezéshez. — Mátészalkán végzett mintegy ezer fiatal. Mindent leszámítva, tehát még a nyugdíjba vonulókat is, elhelyezkedni képtelen legalább négyszáz. Az elhelyezkedni itudók között vannak, akik sikeresen felvételiztek főiskolán, vagy egyetemen. A munkát nem találók aránya évről évre nagyobb. Mit lehet ez ellen tenni? — A megoldás nyilvánvalóan az iparfejlesztés lenne, de ehhez a KISZ-nek nincs ■és nem is lehet elég ereje. Mondhatnám azt is, hogy imajd csinálunk ezeknek a fiataloknak tartalmas, őket mindenképpen itt tartó programokat, de akkor abban a pillanatban felvetődik, hogy ilyen programokat megálmodni sem lehet, és ha mégis álmodnánk ilyen programot, akkor nem lenne hozzá pénzünk. R munkanélküliség első sérültjei — És akik hazajönnek? — Azok között is nagyon sok a fiatal. Elsősorban a környékre jellemző, ne haragudj, de nem szeretem a térség szót, akik általában egész egyszerűen képzetlenek. Valamikor évekkel ezelőtt kidobta őket magából ez a táj, és most ők az. első sérültjei az egyre fenyegetőbb munka- nélküliségnek. Emberként azt mondom, hogy nagyszerű •társak is vannak közöttük, akikkel együtt dolgozni lenne jó. De mit tegyek felnőttként a maguk egzisztenciális elbizonytalanodása ellen? A KISZ nem hivatal, nem is akar az lenni, de ha az lenne, se kapna valamiféle életeket megoldó hatalmat. Egész egyszerűen nem ez a dolgunk. — Mi most a dolgunk? — Képviselni kell magunkat, rangosán és értelmesen a pártnál, a különböző fórumokon, a tanácsnál és mindenütt. Ennek a beszélgetésnek az elején arról volt szó, ftog3f örsgsíkik ez ai váw®»., ai város nem is annyira, mint a „térség”. Szikkadnak a közeli faluk, és bár kisminkelhetjük a statisztikákat azzal, hogy a város lakossága nő, ezzel még nem teszünk semmit. Tudomásul kell venni, hogy itt a környéken a lakosság 50 százaléka még mindig 30 éven aluli. Az arányok persze változnak, de ez az 50 százalék a jövő számára hihetetlen érték. Ha valami feladatunk lehel, ha valamilyen elhivatottságunk van, akkor értük dolgozunk. fogadáshoz. Idén annyi volt a más, hogy a tábornak Nyíregyházáról érkezett vendégei is voltak. A program azonban nem szegényedett. Mintegy hatvan gyerek utazhatott haza innen boldogan és jókedvűen, élményekben gazdagodva, hogy elkezdje az iskolaévet. Manapság nem is véletlenül, sokat beszélünk ebben a hazában a cigányokról. Senki és sehol nem akarja elvenni tőlük azt, ami jellemző rájukNagyon becsületes és nagyon tisztességes törekvés, hogy minden különlegességükkel, ha van ilyen, éljenek együtt velünk. Ez a haza ugyannis éppenúgy az övék, mint a mienk. ' gamnak egy görögdinnyét, hiszen abból annyi volt, mint a nyű. Ha a szántóföldi lopásokról beszélnek, akkor a legtöbb ember cigányt emleget, megfeledkezvén arról, hogy ezeknek a, nincs szebb szavam rá, tolvajlásoknak elkövetői nagyon sok esetben tisztes polgárok, vagy ha úgy tetszik, autós fosztogatók. Lelkűk rajta. A város mezőőröket keres, fegyverrel is bánni tudókat. Őszintén hiszem, hogy erre nem kerül sor, de azért hadd kérjek meg minden ismerős és ismeretlen barátomat arra, hogy gondolja végig: amit letép, letapos, tönkretesz, végső soron elvisz, az is valakié. Valakié, vagy valakiké. Volt. Arceiek Szolgálat az emberért — Tiszteletes úr. ön pap. Néhány évvel ezelőtt azt mondtuk volna, hogy ön valamiképpen kívül van ezen a társadalmon. Ugyanakkor nagyon pontosan tudom, hogy 15 éven át volt megyei és városi tanácstag, hogy úgy vett részt ebben a magyar közéletben. mint akinek fontos az, ahogyan élünk. — Nézze, valami életrajz is tartozik ehhez. Ez nyilvánvaló. Kisvárda, Debrecen kollégium, templomok, ahol pap voltam, aztán végül a mátészalkai esperesség. Egy rövid ideig, két évig Hollandiában voltam. Érdekes és szép élet volt, az emberségre mindenképpen’megtanított. Vámosatya, Nagyecsed, Nagydobos . ... Ezer és ezer ismerős. A lelké- szi sors megannyi állomása. — A kitüntetés? — Őrzöm, az Országos Béketanácstól kapottat éppenúgy, mint ezt a legutóbbit, a [Hazafias Népfronttól kapott emlékplaket- jtetP Ez épúgy lehetett volna Kazinczy-, vagy bármelyik költő nevével fémjelzett emlékpla- kett /i. Nem is olyan régen kaptam meg az árartydiplomámat.. A kitüntetés olyan, mintha :ezf1 rhég jobban bearanyozta volna. Az em- 'bef 'sörsá, Hogy csak egy életet élhet. Nekem négy fiam van, felneveltem okiét úgjkchogy egy teológiai professzor Debrecenben, egy mérnök, kettő orvos. Szolgálatra képes' ember valamennyi. így lesz teljes az .élek ggüi — A hit? iimßiuf e — Szerintem szükséglet. Olyan hatalom, anrfi által az. vagyok, aki vagyok. — A közélet? — Nem gondolom, hogy lehet olyan pap, olyan tisztességes ember, aki kívül él ezen a társadalmon. A papi szolgálat egész egyszerűen szolgálat. Nem egy olyan dolog, aminek határt szabhat a templom és parókia, hanem egy olyan, ami alapvetően az emberért való. Itt nincs nyolc óra, nem lehet munkaidő, egész egyszerűen embernek kell lennünk. Mindig és mindenhol. Ha nekem ez sikerült, szeretném elhinni, hogy valami sikerült ebből, akkor nemcsak a fiaim boldogulásával vagyok boldog. Akár papként, akár tanácstagként, végső soron mindig emberként tettem azt, amiről azt hittem, hogy a dolgom. Elmondta: Gaál Miklós esperes f&z-Oldalt összeállította: BOTJTHA ftlWW A mátészalkai Latinca Sándor MÁV honvédelmi klub vasútmodellezö köre az MHSZ megalakulásának 40. évfordulója alkalmából, azt köszöntőén egy nagy méretű vasúti terepasztalt készített. Ez a terepasztal, amit a gyerekek feltehetően élveznek majd, megtekinthető a vasút épületének harmadik emeletén. mH|imilljiHM«gjgijj|jfliiimiiiiiiiiimiiiiimmnmmiimnillllHii A US MÁTÉSZALKÁN
