Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-29 / 206. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. augusztus 29. Középdöntő •lőtt Napjaink egyik legnézettebb televíziőműsora a „Ki mit tud?” vetélkedősorozat. Sok tehetséges fiatallal ismerkedhettünk meg, akik a már lezajlott elődöntőkön bizonyították tudásukat és a művészetek iránti szeretetfi- ket. Szabolcs'-Szatmár megyéből is több százan jelentkeztek, de csak kevesen jutottak el a legjobbak közé. Az elődöntők során az első sikert a Nyírség táncegyüttes aratta augusztus 3-án. Az együttes 1974-ben alalkult, 1983. január 1. óta a KISZÖV és a tanárképző főiskola támogatásával működik. Tagjai pedagógusok, szövetkezeti dolgozók, főiskolai hallgatók. A televíziós közvetítés -előtt már két nappal Pesten kellett lenniük, hogy mindent elpróbálva biztosítsák az egyenes adás sikerét. „Stoppolták" a postavonatot — Szerdai nap volt az elődöntő, de már hétfőn elkezdődtek az előkészületek — meséli Demarcsek György, az együttes vezetője. — Délután jelmez nélküli próba volt a Thália Színházban. Másnap délelőtt már kamerák előtt mozogtunk. Antal Imrével is azon a próbán találkoztunk először, s megbeszéltük azt is, miről lesz majd szó a rövid bemutatkozásban. Élmény volt: nem bíz semmit a véletlenre, a poénjait kidolgozza, de ha muszáj, tud rögtönözni is. Kedd délután már jelmezes próbát rendeztek; amelyen mindennek úgy kellett történnie, mintha már az élő adás menne. A rendező azért néha bele-beleszólt. Például ekkor közölték az egyik fúvós együttessel, hogy másnap ne játsszák Petrovics Emil művét, mert ez „sportszerűtlenség”. A versenyt mi egy külön teremben, monitoron 'követhettük nyomon. Látni láttunk mindent, ám a hanÉlmények a „Ki mit tud?”-on A Nika kamarakérus. got nem hallottuk, mert elromlott a készülék, de a pontszámok már mindennél jobban beszéltek. Az eredményhirdetés után nem sok időnk maradt az ünneplésre, hiszen másnap több tagnak dolgoznia kellett. Kőbánya- Kispesten atkartunk felszállni a postavonatra, de kiderült, hogy ott nem áll meg, csak Zuglóban. Szerencsénkre a forgalmista, amikor megtudta, hogy mi vagyunk a továbbjutók, leállította a vonatot, s így tudtunk hazajönni. Á Cimborák új műsora Még a vetélkedő meghirdetésekor a táncegyüttes három tagja úgy gondolta, semmit sem veszíthetnek, ha Cimborák néven ők is megpróbálkoznak külön. Sikerrel vették eddig az akadályokat, s nekik is az egyik legfőbb gondjuk az: hogyan tovább? — Az augusztus 10-én bemutatott kiskállói oláhos táncunkban próbáltuk érzékeltetni, hogy „cimborák” vagyunk — magyarázza Tokár szky Gyula, a trió egyik tagja. — A középdöntőn, szeptember 10-én megpróbáljuk ezt kifejezni a hanÉjjeli Italand 4 z idegen barátjával éjszakai horgászatra készül. A jándi Ti- sza-part a cél, de az utat nem ismerik, a falu központjában érdeklődnek tehát. Ám a helyiek, mielőtt elmagyaráznák az irányt, kérdeznek: — Meddig maradnak? — Éjfélig, egy óráig. — Akkor inkább várják meg a hajnalt. Mert ha éjjel jönnek vissza, az itteni cigányok magukat is bőrfe- jűeknek nézik. A két idegen mosolyog a tanácson, pedig jóakaróik azt is mondják, higgyünk nekik, mert a múlt éjszaka is betörték az egyik kocsi ablakát, melynek vezetője nem állt meg a fenyegető integetésekre. Az idő a parton gyorsan múlik, csak a halak nem akarnak jönni. Az éjfél viszont megérkezik, menni kéne haza. Az út egy ideig bent az ártéren kanyarog, majd a gát tetején fut tovább. Már feltűnnek Jánd fényei, hallani a kutyák ugatását is. Az út letér a töltésről, a kocsi reflektorai már a szélső házakat is megvilágítják, amikor a bokrok közül hirtelen előlép két alak. Zseblámpával megálljt parancsolnak, s szótlanul bevilágítanak a kocsiba. Nem rendőrök, nem határőrök ... az autóban ülők hátán végigfut a hideg. A kocsi körül már legalább húszán állnak: ásóval, _ kapával, botokkal felfegyverkezve. Némán, fenyegetően várnak a két „intézkedő” szavaira. — Mit csinálnak erre? A két horgász megszeppenve ül, eszükbe sem jut tiltakozni. Mondják hát, hogy a Tiszáról jönnek, s mennének haza, ha engednék őket. De nem engedik, szabályos kihallgatás kezdődik. Mikor jöttek, merre jártak, kivel találkoztak? Ekkor kiválik a tömegből egy magas, fiatal fiú, s leinti társait. — Mondtam, hogy ezek horgászok. Délután együtt szedtük a kérészt. Félrenyomja az előtte ál lókat, s behajol az ablakon: — F-ogtatok valamit? Enyhül a feszültség, már a bent ülők is kérdeznek: — Kit kerestek? Bosszúsan névét már ő is. Valamelyik társa a múltkor állítólag bőrfejűé- ket látott ólálkodni a kertjeik alatt. Az asszonyok, a gyermekek nem mernek aludni, a férfiak őrséget szerveztek hát. Egy rejtélyes rendszámtábla nélküli fehér Volgára vadásznak harmadik éjszaka. De se Volga, se bőrfejűek ... Még néhány perc békés beszélgetés, majd úgy döntött az őrség, mára elég volt a szolgálatból, s útjára engedi a két idegent is. Minden elrendeződött tehát, csak a nyugtalanító kérdések maradtak a szép augusztusi éjszakában. Vajon ilyen békésen végződik-e majd minden hasonló találkozás? S vajon miképp lehetne lecsititani e már- már babonás rettegéssé fajuló oktalan félelmet a jándi, s a hozzá hasonló kolóniák lakói között...? (bégé) gulatváltásban is. Dunántúli eszközös tánccal készülünk, az eszköz bot és üveg lesz. Mivel a szeptemberi középdöntőben az együttes leánytáncot mutat be, mi is nyu- godtabban tudunk próbáim. Valószínűleg most is két nappal korábban kell mennünk, de szerencsénkre a munkahelyünktől — én a KEMÉV-től, Antal István a Sütőipari Vállalattól — minden támogatást megkapunk. A harmadik társunk, Nagy Árpád főiskolás, a napokban tér haza a nászútjáról, s elkezdhetjük a próbákat. Magyarul is énekelnek Üj műsorszámoikkal készül a Nika kamarakórus is, azonban azt a vonalat viszik tovább, amit már megszoktunk tőlük. A műsor időtartamának 3—4 percesnek kell lennie. Hosszabb programot visznek fel Pestre, s majd a szerkesztők választják ki a megfelelőt. A repertoárban szerepel magyar nyelvű kő- rusmű is, hiszen bizonyára sok néző emlékszik rá, hogy az elődöntőn az értékeléskor a zsűri szóvá tette, amiért csak idegen nyelven énekeltek. A Budapesten eltöltött három nap sok szép emlékkel gazdagította a kamaraegyüttes tagjait is. — A vidéki szereplőket a rendezőik egy kollégiumban helyezték el — emlékszik vissza Kocsis Péter. — Nagyon jó kapcsolat, barátságok alakultak ki a résztvevők között. Nem volt ellentét, mindenki szurkolt a másiknak, hogy minél jobban sikerüljön a szereplés. A mi szobánkban jöttünk ösz- sze esténként, teázgattunk, nagyokat beszélgettünk, közösen énekeltünk. A mi kis közösségünk is tovább fejlődött, közelebb kerültünk egymáshoz. Az egyik társunk, Orosz Árpád például Bécsből érkezett motorral, mert ott volt tanfolyamon, s a szereplés után már indult is vissza. Hadd említsem meg még a televíziós munkatársakat. Nagyon összeszokott társaság, s minden megmozdulásukból érezni lehetett, hogy a javunkat ákarják. A próbák után megbeszéltük, hogy ők hogy látják, mi pedig hogyan szeretnénk. Most mindennap próbálunk, kihasználjuk a vakáció adta lehetőséget, s várjuk a szeptember eleji újabb megmérettetést. M. Magyar László Hányadik emelet? Csütörtök este Nyíregyházán a rajongók örömére megtartották az Első Elmelet együttes eső miatt kedden elmaradt koncertjét. Az előadás előtt már két órával több tucat „emeletes” várta az együttes tagjait, s mire elérkezett a kapunyitás ideje, igen megduzzadt a várakozók száma. Sokan szinte berontottak, s futva foglalták el a „kitüntető helyet”, közvetlen az elválasztófal előtt, amihez görcsösen ragaszkodtak. Ez a rajongóréteg lányokból állt... A koncert kezdete előtt kérdeztük az együttes tagjait, hogy milyen érzés találkozni a nyíregyházi közönséggel. — Kitűnő közönség van, ezt tapasztaltuk a tavalyi koncertünkön is, s úgy gondolom, most is sokan kíváncsiak ránk, s még szeretnek minket — vágta rá szinte egy szuszra Berkes Gábor, az együttes billentyűse. — Koncertturnétokon egy vendégzenésszel léptek fel. Ki ő? Miben segít? — Gay Tamás, ő szintén billentyűs, s már régóta az együttes barátja — mondta Bogdán Csaba. — Az új lemezeteket a napokban készítettétek el, mikor lesz kapható? — Valóban most készült el a hatodik lemezünk, ami csupa új számot tartalmaz. A koncerten egy kis ízelítőt nyújtunk a lemezből, reméljük, sikerrel. A lemez októberben lesz kapható. Egyébként egy könyv megjelenését is tervezzük, ami az együttesről szól — válaszolta újra Bogdán Csaba. A hétéves zenekar eddig 5 nagylemezzel jelentkezett. Az első négy sikerét az ötödik megjelenése is mutatja, mely válogatás a legjobb Első Emelet-számokból. A koncert Nyíregyházán egy kissé középszerűre sikerült. Az együttes tagjai nem produkálták magukat igazán, a hangulat sem volt túlságosan jó. Többen érezték ezt így, mert a közönség fele már nem várta meg a visszatapsolást sem. Talán az új számok nem sikerültek túl jól? Vagy talán a megváltozott Első Emelet minőségben is átalakult, már nem hozza a régi színvonalat — Második Emelet lett?... Tompa Zoltán Hírlappal az autók között (Sasszézik a várakozó autók között. Hóna alatt fehértó újságkötet, egyik szemével a piros lámpát lesi. Egyetlen perc az övé, amíg pirosat mutat a lámpa. Kettő, négy, hat, nyolc, tíz autó vár a zöld jelzésre. Hopp, a harmadik ablakból kinyúlik egy kéz, egy másodperc, gazdát cserél az Esti Hírlap. Tibi tekintete ínár az ötödik kocsinál jár. Egy pillanat, ott is elad zsonglőrként egy hírlapot. A könyvtár felől kanyarodó Wartburg majdnem elüti, ám ügyesen kikerüli. Zöld hullám, az autók elhúznak. Visszahátrál a lámpa alá, kezdődik minden elölről. Intek neki, a járdára lép, de a másik lába az úttesten marad.) — Mióta rikkancs? Heves tiltakozás. — Hírlapárus vagyok. Egyébként másfél hónapja csinálom. Délelőtt meg újságot hordok ki. — A hírlapárusok régebben hangosan kínálták a lapot. — Fölösleges. A lámpa előtt teljesen fölösleges. A kocsiban nem is hallanák, mit mondok. Elgyébként hazudni sem szeretek. Ha például azt kiabálnám, hogy bomba robbant egy fáskamrában, és a hír mégsem lenne igaz, másnap a pasi, akinek az újságot eladtam, fejbe verne egy villáskulccsal. (Pelyhedző bajsza idegesen megremeg.) — Miért pont a lámpa alá jön árulni? — Eleinte, amíg Nyíregyházán mozgósként egyedül árultam, nem volt semmi baj. De aztán hárman lettünk. A többiek az éttermeket járták végig, maradt nekem az útitest. (Újból piros a lámpa, az egyik kocsiból integetnek, odaszalad, elad egy összehajtott újságot, fél perc múlva újból mellettem áll.) — Nem fél, hogy elütik? — Csöppet sem, kikerülöm az autókat, de némelyik lassabban is jöhetne. — Hány Esti Hírlapot kell eladni ? — Háromszáztizenötöt. (Fél hét van, egy órája árul, már csak száznyolcvan darab maradt.) — Mikorra fogy el mind? — Kilencre, fél tízre. Csak ritkán marad belőle. — Gondolom, kettesből nemigen kérnek vissza. — (Nevet.) Általában nem. — A legnagyobb borravaló? — Húsz-huszonöt forint. De ha másnap este erre autózik a gavallér pasi, ingyen adok neki egy újságot, (b. i.) Munkakerülők, ittas vezetők Razzia úton, telepen Szombaton a rendőrség és a munkásőrség razziát tartott Nyíregyházán, az ahhoz közeli területeken, valamint a tiszavas- vári, a tiszalöki, a kótaji és a kemecsei cigánytelepen. A megyeszékhely határában több ponton közúti ellenőrzést is végeztek. — Az akció célja a bűncselekmények megelőzése, a körözöttek, vagy közveszélyes munkakerülők elfogása, meg a szabálytalanul közlekedők elleni intézkedések megtétele — hangsúlyozta dr. Papp Imre alezredes, a Nyíregyházi Városi Rendőrkapitányság vezetője és Hásper János körzeti megbízott, alosztályvezető. A résztvevők figyelmét a kulturált és szakszerű munkára külön felhívták. Nyolcán egy szobában Elindulunk. Jómagam Képes Lajos rendőr századossal, az akcióalosztály vezetőjével, illetve Tölgyesi Józseffel, a Nyíregyházi Városi Munkásőregvség parancsnokának társadalmi helyettesével tartok. Zuhog az eső. Tisza- vasvári határában megállunk autónkkal. — Ott a cigánytelep — mutat a házak felé Vaskó Zoltán rendőr hadnagy, a tiszavasvári akció vezetője. — A területet körülzártuk. Az ott-tartózkodókat igazoltatjuk, a gyanúsakat ellenőrizzük, s ha kell velük szemben intézkedünk. A feltehetően lopásból származó tárgyakat is felkutatjuk. A csoport elindul. A munkás- őröknél is gumibot és pisztoly. Közben rádión hallom, hogy valahol ittas járművezetőt találtak. A cigánytelep lakóinak nagy része a házak elé áll. Egy középkorú asszony Képes Lajosnak üdvözlőén int, ő vissza: nem először jár itt. öt-tíz centis sárban lépdelünk — Széles utca 30. szám. Az épület kívül-belül még „elmegy ...” A szobában rengetegen vannak. Az idősebb asz- szonyon és férfin kívül fiatal fiúk, lányok. Az ágyon csecsemő alszik, a másik pedig a fiatal, jóképű lány karjaiban. A spar- heltszerűségen mosatlan tálak, orvosságos üvegek. A feketefehér tévé bekapcsolva. Előkerülnek a személyi igazolványok. — Ipz több, mint egy éve lejárt — mondja a nyomozó. — Nem tudok olvasni — reagál rá a lány. — Majd elmegyek megcsináltatni. Már a fénykép kész van hozzá. — Hányán laknak itt? — kérdezem. — Nyolcán — feleli a házigazda. — Hol dolgozik? , — A hajdúnánási Szabadság Tsz-ben. A fiam is. A néhány lépésre lévő faépületben heten laknak. A nagy bajuszé, kalapos cigányember mögött sok gyerek, no meg az asz- szony tűnik fel. Az idős férfi arról panaszkodik, hogy a tanács még nem épített nekik házat, amiért több helyen panaszt is tett. Meg az nem tetszik neki: sok idegen cigány telepedik ide, melyet szerinte nem kellene meg- gedni. Az autós vérvételre megy — Rossz időt tetszettek választani — mondja harsányan, s kacag egy no, amint látja, a sárban félcipőben dagasztunk. Valamelyik gyerek a bőrfej űekről beszél. — Ugyan, te még nem is láttál olyat! — inti le egy éltes férfi. — Ha jönnének ásóval, kapával mennék ellenük! — teszi hozzá harciasán a fiúcska. Az úton közveszélyes munkakerülőt kísérnek az autók felé. — A mostani razzia elég simán zajlott — összegezi véleményét Kántor Zoltán, a Nyíregyházi Városi Munkásőregység parancsnoka, aki gyakran vesz részt ilyen akciókban. Megélt már melegebb helyzetet is. Ö és a társai is szívesen csinálják, mert a közbiztonság javítása szívügyük. Üjra Nyíregyházán vagyunk, a Simái úton. Vasi Károly, Verba András rendőr őrmesterek, ■valamint Németh Józsefné, Kilé- ber István és Tóth Balázs munkásőrök mái* több tucat járművet ellenőrietek. Egy ittas autóst találtak, akit vérvételre vitettek. Folytatjuk útunkat. Guszev lakótelep. Képes Lajos szeme, élénken jár. Néhol meg-meg- áll. — Gyallai Mari itthon van? kérdezi a százados egy fiútól. — Pesten letartóztatták — feleli. A lány zsebtolvaj, tudom meg. Néhány száz méterrel odébb megint fiatal sráccal váltunk szót. Mellette szőke kisfiú zsíroskenyeret majszol. A nagyobbik gyerek egy Szikkadt becenevű fickóról érdeklődik. Ügy hallotta, autófeltöréssel gyanúsítják. Szerinte kizárt, hogy .Szikkadt ilyesmit csinálna. A városi kapitányságon Kovács Dezsőné főhadnagy két ,,refes”, a rendőrhatósági felügyelet szabályait megszegő személy előállításáról számol be. Nekik meg van szabva, hol tartózkodhatnak. Például italboltba nem mehetnek. Hásper János pedig egy baktalórántházi karambolról tesz említést, ahol 3 gépkocsi hajtott egymásnak. Egyébként a razzián mintegy 200 munkásőr, és 79 rendőr vesz részt. Villám csapott a házba A Kemecsei úton Kaplonyi Ferenc főtörzsőrmester eddig egy részeg autóst vitetett vérvételre, illetva eddig összesen ezer forint bírságot szabott ki. Kovács László megyei munkásőr parancsnok-helyettesnek a villamos autósszolidaritás, illetve a kótaji cigánytelepen lakók rendes viselkedése, tűnt fel. Ugyanis többen önként odajöttek a személyi igazolványuk- kai, mondván: az igazoltatáson legyünk túl, mert egy társuk bevonul katonánák, és azt búcsúztatandó, mennének mulatni. Képes Lajost rádión hívják. Kemecsén egy munkásőr házába becsapott a villám. Az akcióalosztály vezetője rádión azonnal intézkedik: a razziázó Magyar Zoltán munkásőrt autóval haza viteti, s mi is sebesen a megadott kemecsei címre megyünk. Petőfi utca 17. A házigazda már otthon van. A történteket a felesége meséli el. — Négy óra körül (délután) a konyhában ültem, a gyerek. Mónika meg a szobában volt. Hatalmas csattanást hallottam, meg minden fénylett. A gyerek sikított, és kiszaladt a konyhába. Bejöttem szétnézni. A falról a vezetékek mentén több helyütt lehullott a vakolat, a tévé képernyőjén sötét folt ektelen- kedett. Magyar Zoltánnal* és Tölgyesi Józseffel a padlásra megyünk. A villám egy vastag fedélszékoszlopot szilánkokra hasogatott, mintha azt baltával tették volna. Szerencsére személyi sérülés nem történt, és tűz sem keletkezett. Tölgyesi József megkérdezte Magyaréktól: valamilyen segítségre szükségük van-e? Nincs, a lakás biztosított. Ismét Nyíregyházán vagyunk, ahol Szaniszló István nyomozó csoportvezető közölte: Kemecsén 312 embert igazoltattak, közülük hetvenhat adatait dokumentálták. Két férfit közveszélyes munkakerülésért elővezettek. Tizenhárom főre kétezer forint pénzbüntetést szabtak ki. Késő este. A razzián résztvevők újra együtt. Hásper János megköszöni az eredményes munkát. Ez alkalommal több száz járművet ellenőriztek, három Ittas autóst találtak. 10—15 ember ellen szabálysértési eljárást kezdeményeztek. és több tízezer forint helyszíni bírságot róttak ki. De az egész akciónak a bűncselekmény-megelőző, a szabálytalankodástól visszariasztó szerepe a legfontosabb. CselényJ György
