Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-29 / 206. szám
1988. augusztus 29. Kelet-Magyarország 3 Itt a 11-277! Gönczi Mária rovatvezető válaszol Szerettem volna elkerülni az oly sokszor — s oly gyakran joggal — szemünkre vetett Nyíregyháza-centrikus- ságot, ezért a más városokból, községekből érkezett leveleket vettem előre. A végeredmény — ez az írás — sajnos, nem ezt a szándékot fogja igazolni. Ugyanis egyrészt most is elsősorban a megyeszékhely lakói fogtak tollat, másrészt egyetlen nap (de péntek lévén, inkább csak délelőtt) alatt nem is olyan könnyű más településről telefonon információt szerezni. Vásárosnaménnyal például mindig megszakadt a vonal, valahányszor a tanácson a központos hölgy megpróbálta az illetékes osztályvezetőt kapcsolni. így ezúton üzenem Szűcs Sándorné gergelyiugornyai lakosnak, hogy ügyében levélben fogok eljárni. Más volt a helyzet a magát „szorgos olvasó”-nak valló kis- várdai levélíróval. Azt, kérte, vizsgáljuk ki ügyét (véleménye szerint telefonszámlája túl magas), viszont sem nevét, sem címét nem közölte, erre a panaszra fjedig általánosságban nem lehet választ adni. Gönczi István dombrádi névrokonom — mint írja — az öregek napközijében étkezik. Kérdése kissé szokatlan: kit illet az ételmaradék? Nos, a megyei tanácson Mónus Albertné úgy tájékoztatott, hogy ez mindenekelőtt a közösségé, tehát azo- ké az embereké, akik kifizetik a térítési díjat az ételért. Ha marad belőle, akkor fogyasszák el később. De az sem elképzelhetetlen, hogy mondjuk nevelnék közösen egy malacot, így hasznosítják a maradékot. Az otthon bármely dolgozója csak akkor viheti haza a moslékot, ha ebben megállapodott a tanáccsal, és fizet érte egy meghatározott összeget, amely — bármily csekély legyen is — szintén a közösségé. Mivel a tanácson éppen szabadságon volt az illetékes, így azt nem sikerült megtudnom, van-e ilyen (megállapodás. Kulcsár Tibor Nyíregyházáról azt tudakolja, hogy az Üjszőlő utca lakói számíthatnak-e gázvezetékre, csatornára, s ha igen, a tanács is részt vállal-e a költségekből? Kovács István műszaki osztályvezető azt javasolja, ne várjanak a tanácsra, itt belátható időn belül csak lakossági szervezésben lehet gázvezeték és csatorna. A tanácsrendelet értelmében a költségeknek legfeljebb a húsz százalékát fedezheti a tanács, oly módon — az osztályvezető említette a példát —, hogy ha van' teszem azt az utcában tíz ház, de csak nyolcán csatlakoznak ehhez az elképzeléshez, akkor a két család miatt hiányzó pénzt a tanács pótolja. Ha később ez a két család is meggondolja magát, és utólag ők is rá akarják kötni a lakásukat a gázvezetékre, illetve a csatornára, nekik a költségeket egy összegben kell letenniük az asztalra. Kapusi Gábor szintén Nyíregyházán, a Fazekas János téren lakik, és azt panaszolja, hogy az iskola közelében lévő szervizúton ki van ugyan téve a „sétálóutca” tábla, de ezt sem az- autósok, sem a motorosok nem veszik komolyan, nemcsak hogy száguldoznak, de rendszeresen itt is parkolnak, noha ez is szabálytalan. Szintén a műszaki osztály vezetőjének álláspontja, hogy mindenekelőtt a közlekedési jelzőtáblának kell érvényt szerezni, mert parkoló építésére az utcában nincs mód. Ezúton is felhívjuk a rendőrség és a közterület- felügyelet figyelmét a fokozottabb ellenőrzésre, amire egyébként a tanács is ígéretet tett. Tóth Zoltánnénak — és nyilván sokan másoknak is — szintén a száguldozó járművezetőkkel van baja. Telefonálónk a nyíregyházi Róka utcában lakik, amely igen keskeny, ráadásul földút. Nagyon szeretnék, ha a gázvezeték elkészülte után ismét visszakerülne az utca elejére az „Átmenő forgalom tilos” jelzésű tábla, ami jó egy éve még ott volt. Az utca lakóinak kérését ismételten meg fogják vizsgálni, s ha valóban indokolt, visszahelyezik a szóban forgó táblát. K. A. nyíregyházi olvasónk tette szóvá, hogy Nyíregyházán „a Család utca és a 4-es út között, a Belső körút új szakaszán” csak egyetlen világítótest van, jóllehet sokán járnak erre, és járda sincs. ■Felhívtam a TITÁSZ-t, de végül is nem tudtuk pontosan eldönteni, hol is van az a bizonyos útszakasz. A TI- TÁSZ-ra egyébként csak a kivitelezés tartozik. A lakosság véleményének figyelem- bevételével a tanács műszaki osztálya dönti el, szükség van-e a közvilágítás bővítésére, a pénzt pedig, ha van, a tervosztály adja hozzá. Tehát mindenekelőtt a műszaki osztályhoz érdemes fordulni. Nagy Istvánná Nyírbátorból érdeklődik a nyíregyházi rádióban várható műsorváltozásról. Eldőlt-e már, hogy végül reggel vagy délután lesz-e műsor? — kérdi. Samu András stúdióvezetőtől megtudtuk, hogy a körülmények változása miatt szeptember 5-től megszűnik az osztott — tehát reggel kétszer tízperces, majd este egyórás — adás. A hallgatók többsége— mintegy kétharmaduk — azt javasolta, hogy ha választani kell az esti és a reggeli műsor között, akkor legyen inkább az előbbi. Tehát a fenti időponttól, kezdve, vagyis mához egy hétre már ismét 17 órakor kezdődik a Nyíregyházi Rádió immár újból másfél órás műsora. Gondolom, velem együtt másoknak is hiányozni fognak a reggeli krónikák, de ha nem maradhat az osztott műsor, akkor valóban célszerűbbnek látszik az esti informálás. Végül is hány oldalas a szombati Kelet-Magyarország? — kérdezték többen is. — Amikor közöltük az oldal- számcsökkenést, egy szombaton 12 oldalon jelent meg a lap, utána viszont kétszer is a régi terjedelemben. A heti oldalszámcsökkenés sajnos, tény. Az, hogy augusztus 20-án és 27-én 16 oldalas volt a lap, külön engedélyeknek köszönhető — az első esetben az ünnepre tekintettel, míg most szombaton a vitára bocsátott törvényjavaslatok közlése miatt. A következő szombaton és a továbbiakban — remélhetőleg nem túl sokáig — 12 oldalas lesz lapunk szombati száma. A jövő század technikája Nyomda az asztalon Amikor e sorokat kopogom az írógépemen, tudom: lehet, hogy még egyszer le fogja gépelni egy kolléganőm, akinek gépírás a foglalkozása. Ha ugyanis a szerkesztő sokat változtat rajta, húz vagy átír, jobb újraírni, nehogy a szedők a nyomdában „sajtó- bubát” kövessenek el. A nyomdában is legépelik egyszer egy hatalmas gépen ami már papír helyett ólomba teszi át gondolataimat. Amelyek ezúttal arról szóinak majd, miként mellőzhető e procedúra nagy része. A Központi Statisztikai Hivatal Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalata nyíregyházi számítóközpontjában már üzemel egy gépezet, amelyről ’ kis túlzássá! azt lehetne mondani: a jövő század nyomdája. Mégpedig egy kisebb asztal egyik felén. Hogy kerül a nyomda az asztalra? Gulácsi Barnabás marketingvezető : Rögtön nyomtatható — A Ventura Publisher kiadványszerkesztő a világ élvonalába tartozó berendezés. A közelmúltban állítottuk munkába számítóközpontunkban, de mondhatom, máris nagy az érdeklődés iránta. A gép mellett számomra ismerős kéziratpapírok hevernek, de a megszokott Kelet- Magyarország fejléc helyett: az Élet és Tudományé. — A tudományos hetilap magazinját szedjük itt, méghozzá olyan fokig, hogy a kész nyomható oldalakat viheti el a megrendelő — világosít fel az ügy hátteréről Bíró Éva rendszerszervező. — Nemcsak a fővárosból vannak megrendelőink, a Nyírségi Nyomda is hozott hozzánk szedni valót — folytatja. — Ügy értesültem, hogy a Kelet-Magyarország Téli Magazinját is mi tesszük nyomdakésszé. íme, az „asztali nyomda”. Hol van már az ólom?... A kívülállónak meglehetősen bonyolult a nyomdai munka, de e sorok írója sem dicsekszik azzal, hogy nagyon sokat tudna róla. ' A Ventura előnyei azonban szembetűnőék. Még a fényszedésnél is modernebbnek . számít, noha a magyar nyomdaipar még ennél is visz- szább tart — legalábbis Nyíregyházán. Az ólomszedésnél, ami nem sokkal különbözik a Gutenberg-féle eredetitől. A gépkezelő itt a SZÜV-számí- tóközpont légkondicionált szobájában, a hófehér billentyűzeten olyan varázslatokat " művel a képernyőn a leendő könyv-, vagy újságoldalon, amiről a nyomdász csak álmodhat. Jobbra tesz, balra tesz, dönti a sort, aláhúzza, a képet körbeírja, nagyít, kicsinyít — tovább már nem is sorolom, azokat a szakmabelieken kívül más úgysem érti. Igényes, szép munkák — A kész oldalakat lézer- nyomtatón papírra tesszük a képernyőről — mondja el Gulácsi Barnabás a végső fázis lépéseit. — Ez pedig nyomdai lemezre maratva azonnali nyomtatást tesz lehetővé. A kiadványszerkesztő nem hallgatna ilyen hangzatos névre, ha pusztán csak könyv- vagy újságszedés és -nyomás előkészítésre lenne alkalmas. Szórólapok, gyártmányismertetők és bármi más készíthető rajta, amit emberi elme papírra tud álmodni. A SZÜV nyíregyházi számítóközpontjának fiatal szakemberei már felvették a kapcsolatot a megye többi nyomdájával, és nagyvállalataival, amelyeknél szóba jöhet hasonló munka. Mivel elég szűk a megyében, de még az országban is az ilyen minőségű munkára alkalmas kapacitás, megrendelésekben nincs hiány. Igényes, szép kiadványok készíthetők a Ventura Publisheren, az Élet és Tudomány kalendáriumán rövidesen bizonyítékát láthatjuk. Az impresszumban ott áll majd: „Szedés, grafika, tipográfia, nyomdai előkészítés a KSH-SZÜV nyíregyházi számítóközpontjának munkája”. Csík Sándor sak tudnám, mitől van ilyen jó kedve. Felveri az egész lépcsőházat. Most éppen azt üvölti, hogy „jaj, de jó a habos sütemény.” Szinte reped bele a dobhártyám. Rákopogok és közlöm: — Stohanekkém, kapcsolja ki magát, vegye már észre, hogy maga itt a zajártalom. — Nem hallom — mondja — zubog a víz, csörög a tányér, mosogatok. Különben is a fiúk a bányában dolgoznak. — Tessék? — Bemondta a déli krónika. Ezt nevezem rugalmas ügyintézésnek. Este figyelmeztetés, hajnalban tárgyalás, délelőtt tanácskozás, délután megegyezés. Éjjel már megy le a műszak, és reggel jön fel a szén. — Értem. Az ilyen gyors és rugalmas megoldásnak én is örülök, de azért nem bömbölöm torkomszakadtából, hogy jaj, de jó a habos sütemény. — Mit akar, sírjak? Egyébként nem azért bömbölök, hanem azért, mert motam, ha nem kapok emelést, nem mosogatok, nem viszem le a szemetet, nem verem ki a szőnyeget, beszüntetem a házi munkát. Figyelntezteiés sogatok, másrészt azért üvöltök, mert győztem. Képzelje az asszony elfogadta követelésem. Megduplázza a zsebpénzt. Sőt, ha visszaviszem az üres üvegeket, enyém az üvegbetét. Ekkora sikerek hal- lattán majdnem a hokedli mellé ültem. Dupla zsebpénz, plusz üvegbetét, na nem ... — Stohanek, maga megverte Zsófikét? Zsófika önként kényszerítő hatások nélkül nem ad ki a kezéből pénzt. — Ugyan már. Semmi kényszer csak figyelmeztetés. Mond— Mikor volt ez? — Egy hete. Tegnap már nem volt tiszta tányér a lakásban, a szeméthegy bűzlött, a por belepte a bútorokat. Erre azt mondta Zsófi: kössünk kompromisz- szümot. Nem fogja kitalálni, mit válaszoltam. Azt mondtam: Zsófikám hát mit gondolsz, mi vagyok én, kormány, vagy szakszervezet? Húsz éve mosogatok hűségesen. Ezek után a hűségjutalmat is kérem. — És megadta? — Meg. Másodikán lesz egy rakás pénzem .,. Jaj de jó a habos sütemény ... — Ne üvöltsön, inkább azt mondja meg, mitől lett hirtelen ilyen fenemód okos és harcias. — Rádió, tévé, sajtó. Hall ezt azt az ember. Apropó, papírt is gyűjtök. A papír ára is az enyém lehet. .. Másodikán lógó orral ült Stohanek a lépcsőházban. Kérdeztem mi van? Legyintett. Zsófi is néz tévét. Azt mondta Sto- haneknek, amennyiben továbbra is ragaszkodik a dupla zsebpénzhez, termékszerkezet-váltás lesz. Neki olyan szerkezetre van szüksége, amiben még új a rugó. Hűségpénzről meg szó se lehet. Ha Stohanek úgy érzi, hogy az ő korában még hűtlen tud lenni, hat csak rajta. Mindezt elsírta a szomszéd és azzal állt fel: „Megyek mosogatni.” Seres Ernő Augusztus utolsó napjait írjuk, a kertekben hamarosan előkerülnek a hosszú, vékony rudak, kezdetét veszi a szilvaverés. A gyümölcs igazi hazájában, a Tisza és a Szamos mentén roskadoznak a fák a gyönyörű termés alatt, ám az idei szüret sem lesz sokkal vidámabb a tavalyinál, az idén sem marad kevesebb veretlen fa, mint a múlt esztendőben. Hát már az is baj, ha sok a termés? Bizony baj, ha nincs piaca. A hagyományos szatmári, beregi fajtáknak pedig mindig volt, különösen akkor, ha feldolgozták: pálinkát vagy lekvárt főztek belőle. Ám úgy tűnik, manapság már egyik sem nagyon éri meg. A pálinka- főzés költségei az egekig rúgnak, s hiába a szilvalekvár is, nincs hol eladni. A fekete földön is megváltozott — ki tudja, előnyére-e? — az étkezési kultúra, a korábbinál sokkal kevesebb lekvárt használnak fel a gazdaasszonyok. Máshol pedig hiába keresnék a híres-nevezetes panyolai, tarpai szilvalekvárt, nincs aki megszervezze. a piacot. Panaszkodunk, hogy nincs elegendő munkaalkalom az ott élőknek, gyárakról, üzemekről ábrándozunk, tudván tudva azt, hogy nemcsak az lehetne az egyetlen pénzkereseti forrás azon a tájon. Néhány lelkes szakember már régóta sürgeti, használjuk ki az adott táj nyújtotta lehetőségeket. Sajnos, néhány ritka kivételtől eltekintve igencsak döcögve haladunk előbbre. Pedig a szilvalekvárnál maradva: különösebb pénzügyi fedezet nélkül könnyen lehetne százak anyagi gondján segíteni, ha valaki, valakik vállalkoznának a feldolgozott gyümölcs átvételére, értékesítésére. Világszerte nő a kereslet mesterséges anyagokat nem tartalmazó, természetes tisztaságú élelmiszeripari termékek iránt. A szatmári, beregi szilvalekvár garantáltan ilyen, a megfelelő piacfelmérés, a kellően hatásos reklám minden bizonnyal meghozná a kívánt eredményt. Am úgy tűnik, e tevékenység összehangolása meghaladja a szabolcs- szatmári szervezetek erejét, képességeit. így aztán több száz tonna gyümölcs megy tönkre majd a fákon az idén is, talán több, mint bármikor. Igaz, most is vannak azért, akik csak örülnek enneíc. A darazsak. Balogh Géza HÍVJA a 388-378-AT. Szeptember 5-én, hétfőn a rádióban, a Pétőfi adón 20,03 órától 21 óráig ismét jelentkezik a Hívja a 388-378-as telefonszámot című műsor. Az adás vendége Garas Dezső színművész. Kérdéseiket augusztus 29-én, hétfőn 14 órától 18 óráig és az adás napján 14 órától a műsor végéig a budapesti 388-378-as, illetve a szolnoki 12-230-as telefonszámon tehetik fel. '-----------------------------------A SZERKESZTŐI oooooooo m Darázs ott* forintok
