Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-27 / 205. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988. augusztus 27. Hajdú Sándortól, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettesétől Jó pár évvel ezelőtt válogatni kellett a politikai oktatás különféle formáiban részt venni kívánó jelentkezők között — egy ideje azonban megcsappant az érdeklődés, s néhol ba nem is lasszóval, * de szép szóval kell „fogni” a hallgatókat. Mi az oka e változásnak? — Valóban kisebb az érdeklődés a pártoktatás iránt, ez számokkal is kimutatható. Évente két-három ezerrel kevesebben jelentkeznek a megyében, mint azelőtt. Jómagam viszont egyáltalán nem tartom ezt valamiféle katasztrófának, mert tudom, hogy ma kevesebb az olyan jelentkező, aki csak papíron kíván részt venni az oktatás valamely formájában, azaz: az oktatási év elején beadja a jelentkezését, aztán csak tessék-lássék jár az oktatásra, s egykettőre el is marad. A statisztikák tehát valóban kevesebb hallgatót mutatnak ki, viszont a végzettek száma távolról se ilyen mértékben csökkent. De persze, ez csak az egyik ok. Az is közrejátszik, hogy a nehezebb életkörülmények, a szabad idő tetemes csökkenése, a pluszmunkák vállalása az emberek energiáit is apasztja. •• >'i n . A marxizmus—leninizmus esti egyetemére kisebb a jelentkezés, amióta a szakosító tagozatok nem adnak felsőfokú végzettséget. Ez arra is utal, hogy az oklevél volt a fő vonzerő... — Ebben van igazság, de nem hiszem, hogy bárkit is kárhoztatni lehetne érte . . . De térjünk vissza a politikai oktatás tartalmához. Sokan mondják: fölösleges dolog annyi időt, energiát fordítani a régiek, a klasszikusok tanulmányozására, amikor forr körülöttünk a világ. A jelen aktuális gondjaira kellene több figyelmet fordítani. — Mivel jómagam is oktatok az esti egyetemen, tudom: a hallgatók java része belátja, hogy szükséges a klasszikusok tanulmányozása, a szakosító tanfolyamokon elsősorban. Viszont bátran állíthatom, hogy nem térünk ki az aktualitások elől. Hiszen nem is lenne lehetséges kitérni, amikor óráról órára sorakoznak a kérdések, melyek a klasszikusok egyes tételeit, megállapításait vetik össze a mával . . . Azt vallom: nem katekizmust kell oktatni, sőt nem is lehet, mert egyre több a nyitott kérdés. A Az is fölmerül: egyáltalán lehet ma- w napság jól oktatni mondjuk munkásmozgalom-történetet? Hiszen elég, ha csak a szovjet párt múltjának „fehér foltjaira” utalunk, melyeket most próbálnak betölteni a történészek. Nap mint nap bukkannak föl az újabb, eddig nem ismert tények, dokumentumok, melyek alaposan megváltoztatják az eddigi álláspontokat... — Kétségtelen: a tankönyvekben leírtak sok pontban elavultak. Ám szó sincs arról, hogy mereven ragaszkodnánk az ott leírtakhoz.' Az oktatók felelőssége, hogy bevigyék az újat óráikra. S ezt meg is teszik, jól tudom. Többségük kifejezetten gondolkodó típusú ember, partner a vitában, nyitott az újra. Zömmel a fiatalabb korosztályhoz tartoznak. A munkásmozgalom-történetet említette az előbb. Ez is jó példa, de hasonló a gazdaságpolitika is. Nem akarok most belemenni, elég ha a piac, a tőzsde, a részvénytársaság kifejezéseket említem, melyek ma már társadalmunkban távolról sem idegenek ... ^ ... holott néhány esztendeje még mint a szocializmustól idegen fogalmakat emlegették. De hogy továbbra is az aktualitásoknál maradjunk: miről van a legtöbb vita mostanában az órákon? — Kifejezetten napi kérdésekről. Ilyen az adóreform hatása, a munkanélküliség, a szociálpolitika kérdései, a nemzetiségi kérdés és az internacionalizmus, a tulajdonviszonyok, a tulajdonformák, az intézményrendszer átalakítása. Ezeket mind megvitatják a hallgatók és oktatók, s gyakoriak voltak az egymástól eltérő vélemények is — de ez természetes. A Milyen ma a megyében a politikai oktatás színvonala? Föl kell tenni a kérdést, mert egyoldalú kép alakulna ki, ha csak a pozitívumokról szólnánk. — Ami az alapvető: ma zavar tapasztalható életünk sok-sok területén az ideológiától a gazdaságig. Ez természetszerűen érződik a politikai oktatásban is. Sajnos, sok helyütt meglehetősen hiányos felkészültségnek a napi tömegpropagandában részt vevő előadók. Nem ritka, hogy azok, akik az előadást, a foglalkozást tartják, maguk se tudnak jobban eligazodni — sőt! — mint hallgatóik... Itt is folyik az útkeresés — tartalmi és formai szempontból egyaránt. Az új oktatási év egyébként jövő héten kezdődik, szeptember elsején — Miért kevesebb a pártoktatásban a résztvevő? — Jók-e a mai oktatási formák? — Újra kell írni a tankönyveket ? — Szükség van a megyeipártiskolára ? Hajdú Sándor 37 éves. Nyíregyházán született, általános és középiskoláit is itt végezte, majd a nyíregyházi tanárképző főiskola biológia—mezőgazdasági ismeretek szakán szerzett oklevelet. Később az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte el a tudományos szocializmus előadói szakot. A KISZ-ben a főiskolai évek alatt már vezetői szerepet vállalt, utána ifjúsági vezető lett az intézményben. Innen a KISZ megyei bizottságára hívták dolgozni 1977-ben, iskolai felelős volt, majd a sóstói politikai képzési központ vezetője. Időközben elvégezte Moszkvában a Komszomol-főisko- lát. A KISZ megyei- titkárává, majd 1984-ben első titkárává választották. 1986-tól a megyei pártbizottság propaganda-művelődési osztályának helyettes vezetője. Nős, két kislánya van, felesége pedagógus. V ___________________________________ és másodikán lesz Nádudvaron az évadnyitó országos értekezlet. Ha most ennek utána lennénk, többet tudnék mondani azokról a változásokról, melyek a pártoktatásban várhatók. A Egy dolog biztos: az emberekben egyre nagyobb a politizálási szándék. Ha két ismerős találkozik az utcán, pár perc múlva már politizálnak ... — Határozottan megnőtt ez a szándék, s ennek új formákat kell találni! De ha a politizálásról beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül amellett: nagyon sokat kell fejlődnie vitakultúránknak is. S ezt a párttaggyűlésekre is értem, sőt, talán azokra elsősorban. Mert mit tapasztalunk ma sok helyütt: a taggyűléseken nagy a csönd — a politikai vitakörökben, a tanfolyamokon pedig röpködnek a vélemények-ellenvéie- mények. Ez talán annak is köszönhető: meglehetősen megcsontosodott a rendje a taggyűléseknek, legtöbbször még mindig a magasabb helyről érkezett vélemény „a” vélemény. — Egyetértek. A mai hierarchikus szemléletnek változnia kell a párt minden szintjén, s mint ez már elhangzott a pártértekezleten is: politizáló alapszervezetekre van szükség. Visszatérve az oktatásra: szóljunk a tankönyvekről. Tudjuk, hogy a Szovjetunióban például az idén elmaradtak a történelem vizsgák, bevontak tankönyveket ... Mint azt már említettük is az előbb, igen sok a gyors változás manapság. A pártkotatás tankönyvei mennyire frissek? — Tény: jó néhány tankönyv elavult, ideje a változásnak. Viszont újra hangsúlyozni kell: az oktatón múlik a legtöbb! Ami a tömegpolitikai oktatást illeti, ,1985 óta jelentős változások voltak a tananyagban, ezek java részét a hallgatók is jónak ítélik. A Politikai oktatás-képzés nem egy helyen van — tart ilyet a párt, a KISZ, a szakszervezetek, a tanácsok... Nem sok ez egy kicsit? Nem lehet vajon egyesíteni az erőket, az anyagiakat? — Egy dolog biztos: minden szervezetnek képeznie kell a kádereit. Nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy teljesen ugyanazt hallgassa a képzésben a párttitkár és a szakszervezeti bizalmi. Az persze továbbgondolásra érdemes, hogy például az alapokat a politikai képzésben együtt szerezzék meg, hiszen vannak területek, melyeket össze lehet vonni. Az is külön kérdés, hogy szervezetileg, intézményileg miképp változzanak a feltételek. Ma minden megyében működik oktatási igazgatóság, közkeletű nevén: pártiskola. Szükség van erre mindenütt? Véleményem szerint a helyi képzésre szükség van. Hogy aztán ezt pontosan a jelenlegi formában kell-e megvalósítani, az már kérdéses. Nem teljesen ide vágó, de megkérdezem: a nyíregyházi pártiskolán hány bentlakásos hely van? — Nyolcvan. » E szobák mindig teli vannak? — Értesüléseim szerint nem, de jó a kihasználtság. A kérdés nyilván arra irányul, hogy például nyáron nem lehet-e mást is oda szállásolni, mondjuk turistákat ... ^ Igen. — Az oktatási igazgatóság most kötött szerződést az IBUSZ-szal. Emellett laknak itt különféle nagyobb rendezvények résztvevői is, sőt, egy egészen friss hírt is mondhatok. A közeli tervek egyike: beindul a Pénzügyi és Számviteli Főiskola mérnök—üzemgazdászképző kihelyezett tagozata levelező intenzív formában, s ennek hallgatói is itt kapnak majd szállást. A A kitérő után kanyarodjunk vissza a w politikai oktatáshoz. Mennyire hasznosítják a korszerű eszközöket, módszereket? — Nagyot léptünk előre e téren. A video például már-már természetes segédeszköz. Éppen itt van nálam egy nem régi nyíregyházi felvétel: a Központi Bizottság két vezető munkatársa előadást tartott, ezt rögzítettük, és közreadjuk az alapszervezeteknek. Kapunk központi anyagokat is, melyek felhasználhatók a politikai képzés- ben-oktatásban. Hogy mást ne mondjak, egy-egy fontosabb előadás, esemény videofelvétele két napon belül eljuthat a párt- szervezetekhez. Egy újdonság, amire szerintem is nagy szükség van: a megyei oktatási igazgatóságon belül létrejön egy közvélemény-kutató csoport. Az lesz a feladata, hogy a párttestületek megrendelésére felméréseket végezzen, elemezzen, tanulmányokat készítsen rövidebb vagy hosszabb távú folyamatokról, a közvélemény alakulásáról. Mindehhez a 1 egkorszerűbb eszközöket veszik igénybe: számítógéppel dolgozzák fel adataikat. Három esztendővel ezelőtt átszervezték a pártoktatást. Miképp vált be az új rend? S mi az, ami nem bizonyult sikeresnek? — Véleményem szerint az 1985-ös átszervezés lényegében sikerült. Rugalmasabb lett a pártoktatás — de még mindig nem eléggé. Rugalmasabb lett annyiban, hogy például négy tanfolyamtípus közül választhatnak a pártszervezetek, ezekhez tankönyv is rendelkezésre áll. Mint az érintettek ezt tudják: minden párttagnak részt . kell vennie bizonyos időközönként politikai képzésben — mindenkit érint tehát a párton belül ez a változás. rAz viszont nem változott, hogy csak a felsorolt témakörökből lehet választani. Véleményem szerint tovább kell szélesíteni a pártszervezetek lehetőségeit: elég lenne csak ajánlásokat adni a pártoktatáshoz, témákat javasolni. S ha úgy ítélik meg, hogy a javaslatok közül ez vagy az felhasználható náluk, akkor használják föl. Ha viszont más témákat, témaköröket találnak jobbnak, ha más vált ki nagyobb érdeklődést környezetükben, akkor legyen: válasszák azt. Mindemellett úgy vélem: a pártoktatás tanfolyamai nem azonosak a napi agitá- cióval — ott elsősorban folyamatokat, tendenciákat kell bemutatni, érzékeltetni a napi események mögött. Az emberekben meglévő politizálási igényt nagyon fontos kielégíteni, mint erről már beszéltünk is — mert ez lehet a cselekvésre, az öntevékeny részvételre lejobban mozgósító erők egyike. ^ Köszönöm a válaszait! Tarnavölgyi György ... az illetékes szerveknek, testületeknek mind jobban fel kell készülniük környezetvédelemből. Sürgető dolog ez, mert egyre többen vannak, akik a nap legkülönbözőbb pillanataiban vetik fel a kérdések sokaságát. Legyen szó repülőgépek vagy rockzenész okozta fülsiketítő zajról, a kéményekből dőlő füstről, autók és buszok kipufogógázáról, szeny- nyezett bőrről, a városközpont mérgezett levegőjéről — csupa olyan probléma, amely vitát provokál — és választ vár. A környezetvédők kemény legények, nem hagyják magukat, nem lehet őket parancsszóval elhallgattatni. A korrektség azt fogja követelni a hírlapírótól is, hogy amennyiben ilyen kér- dések vetődnek fel, mindkét fél véleményét közreadja. Feltéve, ha lesz. És itt jön a lényeg: legyen. Szeretném, ha a tanácsoknál, a pártbizottságokon dolgozó illetékesek égy adott kérdésben mértéktartóan, hozzáértően fejtenék ki véleményüket. Ez lehet egyetértő vagy éppen vitatkozó. A fő, hogy vélemény legyen, ne döntés, határozat, kinyilatkoztatás. Fel kéll tehát készülni mindkét félnek, hogy ne a presztízs — s ne á demagógia! —■ hanem az ügy érdeké domináljon, hogy okos érv alakítson ki lehetőleg kölcsönösen elfogadható eredményt. Hogy miért, éppen a környezetvédelmet hoztam példának? Mert ez a legkézenfekvőbb, s ehhez ismerünk sok adalékot. Be teljesen igaz, sok más kérdésben is lehet majd ilyen, vagy hasonló szituáció. Ami azt jelenti, hogy mindkét oldalon csak jól felkészült, a vitát tudó és vállaló felek párbeszéde hozhat az ügyet szolgáló eredményeket... Van-e szükség arra, hogy ezt szóba hozzam? Miért tételezem fel, hogy nem mindig lesznek a partnerek kellően felkészültek? Csupán azért, mert a tapasztalat azt mutatta, hogy sokan vannak még, akik mondanivalójukat megcáfolhatatlan igazságnak vélik. Többnyire a kisebb képzettségűekről van szó; akik addig demokraták, amíg arról beszélni kell, de mihelyst a cselekvésre kerül a sor, a pozíció (a másik oldalról a demagógia) bástyája mögé bújnak. Érvek helyett a sablonos szöveg, netán a fenyegetés, vita helyett a dorong, a jó szándék feltételezése helyett a „felhangok”, a rejtett értelmek bogozása jelenik meg. Bizony nagyon nehéz megszokni azt, hogy a hatalmat ellenőrizni kell, nem mindenkinek kellemes, ha belelátnak a kártyáiba. Pedig éppen a hatalomgyakorlás érdeke diktálja a kontroll igényét, hiszen ezzel tévedéseinek száma csökkenhet tetemesen. Ahhoz, hogy álláspontomat védeni tudjam, tudás es érv kell, hogy módosítani tudjam, ahhoz nyitottságra van szükség, s annak felismerésére, hogy két fejben többnyire több van, mint egyben. Miniszterelnökünk se zárkózott el az elől, hogy szembenézzen mai és jövőbeli bírálóival, mi több, igényként fogalmazta meg ezt éppen az USA-ban. Miután kormánypártinak vallom magam, érthetően a féltés vezet, amikor felvetem a vitaképtelenség veszélyes voltát. Tartok attól, hogy az elkövetkező időben igen jól felkészült alternatívokkal kell majd szót váltani, s nagyon szégyellném, ha ezekben a vitákban nem lennénk partnerek, szükség szerint okos befogadók. Minderre azért is szükség van, mert a nyilvánosság bővülése egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy dolgok rejtve maradjanak. Sem az eredmény, sem a kudarc nem titkolható el, a tisztességesen interpretált vita elárulja az erőviszonyokat. A sajtó — így természetesen lapunk is — akkor tisztességes, ha mindkét fél érveit megmutatja. Az olvasó (hallgató, néző) joggal követeli, hogy beavatott legyen, sok információ birtokában adja voksát valamire, vagy valakire. És a felkészültség, a vitakészség, a reakcióképesség lényegében a hatalomgyakorlás része, illetve mind jobban válik annak részévé. A nagy küzdőteret, a környezet- védelmet választottam kiindulópontnak ahhoz, hogy eljussak idáig. Nem titkolom, hogy ez alatt a politikai környezet védelméről is akartam szólni. Mert hiszem, hogy az ember természeti és emberi környezete egymástól el nem választható. Bürget Lajos KM
