Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-27 / 205. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET

1988. augusztus 27.

f\ 0 |t] g |l] [ö] g g [o] g g g [I] g g 0 [L] g g] g |k

Türelem, kedvesség, munkabírás „Csak az lehessen pedagógus..."

Ápolónők — a pálya elején Tanítani és szeretni

Majoros Ildikó ,

Kedvesek, szépek. Fiatalok. Rajtuk hófehér, ropogós köpeny, körmük ápolt, rövidre vágott, megjelenésükből derű, nyugalom sugárzik. Pályakezdő ápolónők. A betegágy fölé hajolva ők adnak biztatást, mondanak megnyugtató szavakat. Csak most indulnak a nehéz pályán. Ma még türelmesek, kedvesek. Azok maradnak-e? Velük beszélgetve talán • nyugodtan mondhatom: bizonyosan. Három arc, három ember, három elképzelés, s egyetlen közös feladat: segíteni a bájba jutottakon,'a betegeken.

Rajtam is múlik...

— A felvételi osztályon dolgozom, nagyon szeretem ezt a munkát —* mondja a bemutatkozás után a 17 éves ibrányi Majoros Ildikó. — Hozzánk szinte az utcáról kerülnek a betegek, legtöbben baleset vagy rosszullét miatt. Váratlanul éri őket a baj, ehhez mérten türelmetlenek, idegesek is. Sok múlik rajtam, azon, hogy meg tudom-e nyugtatni őket, tudok-e hatni rájuk. Szeretem azt is, hogy ezen az osztályon gyakran cserélődnek a betegek, így változatos, mozgalmas a munka.

A fiatal lányt hallgatva percig sem csodálható, hogy egyelőre nem a csendre, a nyugalomra vágyik. Mintha csak olvasna a gondolataimban, mosolyogva folytatja:

— A legjobban azt szeretem, hogy itt fontosnak érez- hetem magam. Sok az élet- veszélyes beteg, rajtam is múlik, hogy milyen gyors és eredményes ellátásban részesülnek. Ezen az osztályon nem sok idő marad a töprengésre, azonnal dönteni kell.

— A felvételi osztályra kerülő betegek legfőbb gónd- ja, hogy a család nem tud róluk, így amiatt is aggódnak, mi van az otthoniakkal, ezért akarnak sokan akár saját felelősségükre is hazamenni. így aztán gyakran előfordul, hogy nemcsak a beteget ápoljuk, hanem a családot is értesítjük...

Az ápolónők munkájában nemigen van holtidő. A kórtermek rendbe tétele után lázmérés, gyögyszerezés következik, majd jön a vizit, az újabb vizsgálatok sora. Sok és pontos munka, lankadatlan figyelem szükséges, hiszen elég egy elcserélt gyógyszer, egy türelmetlen mozdulat, s oda a betegek bizalma.

— Sajnos, itt egyre gyakrabban látom: az emberek

rohannak, türelmetlenek. Sok a baleset, az ittasan elkövetett karambol. Hozzám az

Farkas Éva

öregek és a gyerekek állnak legközelebb. Az ő esetükben az átlagosnál .több türelemre van szükség, hiszen a hirtelen, váratlanul jött bajaik miatt szoronganak, türelmetlenek.

— Szeretném a munkámat minél jobban végezni, s ha lehet, továbbtanulni. Ügy tervezem, előbb az érettségi jön, utána majd kiderül, milyen területre megyek tovább.

Ötödikes kora

óta

Farkas Éva szülei Tisza- nagyfaluban élnek. Édesanyja szakmabeli, szociális gondozónő. Kislánya tőle hallott először az egészségügyiek nehéz, de szép szolgálatáról. A pályaválasztáshoz nem is kellett több motiváló erő.

— Már ötödikes korom óta erre a pályára készülök — kezdi a mosolygós Éva. — Vöröskeresztes tag voltam, sorra nyertük a különböző versenyeket. Általános után az egészségügyi szakközépiskolában szerettem volna továbbtanulni, de nem sikerült. Kár, mert azzal a szakma mellé érettségi bizonyítványt is szerezhettem volna.

Ami késik, nem múlik, hiszen a szakmunkásbizonyítvány birtokában, immár dolgozó nőként újra padba ül majd a 17 éves ifjú ápolónő. Munka mellett gimnáziumba fog járni. Osztályából hatan kerültek az intenzív osztályra. Arra a helyre, ahol az átlagosnál is nagyobb tudásra, együttérzésre, pontosságra van szükség.

— Biztosan a jellemzésem után hívtak ide — mondja szereiig mosolyogva — hiszen én először a Sóstói úti gyermekosztályra szerettem volna menni. Örülök, hogy végül mégis ide kerültem. Bár csak egy hete vagyok itt, már látom, ez az a hely, ahol nagyon sokat lehet tanulni. Korszerű osztály, modern műszerekkel, sokat tudó berendezésekkel. Igaz, egész nap feszült figyelemre, pontos munkára van szükség. Nem fáradok el, legjobban pedig annak örülök, hogy itt mines rosszindulat, mindenki szívesen segít a másikon. Ha kell áz orvosok, nővérek két- szer-háromszor is elmagyaráznak valamit, ettől pedig sokkal könnyebb a beilleszkedés.

— Biztosan lesznek majd nehezebb napok rs — mosolyog Éva —, de ha kedvemre való a munka, könnyebben, szívesebbén vállalom.

A nehezebb munkáért ezúttal több fizetés is jár. A

Lencsés Piroska

pályakezdő Farkas Éva 4850 forint alapfizetéssel s a hozzá tartozó pótlékokkal szépen visz majd haza a borítékban.

Az első mosoly

Az egyetlen szakközépiskolát végzett fiatal ápolónő Lencsés Piroska, aki Sátoraljaújhelyen szerezte az érettségivel társuló szakmunkásbizonyítványt, majd az ottani kórház gyermekosztályán keresett magának munkát. Nem kapott, így oda-> hagytá Üjhelyt,,s Nyíregyhá-' zára jött, ahol végre azt csinálhatja, amiről mindig is álmodott: a gyermek intenzív osztályon dolgozik, mint mondja, nagy örömmel és szeretettel.

— Számomra az a legnagyobb öröm, amikor egy felgyógyult gyermek először rám mosolyog. Mindig ápolónő akartam lenni, ezért is jártam az általánosban vöröskeresztes szakkörbe . . . Hogy miért éppen a gyerekeket szeretem? Talán azért, mert ők a felnőtteknél sokkal kiszolgáltatottabbak, több figyelmet, szeretetet, törődést igényelnek. Sírnak a. mama után, s kérdezik, mikor jönnek értük. Soha nem szoktam becsapni, elbolondítani őket. Megmondom azt is, ha napokig nem találkozhatnak a szüleikkel.

— Nekem nagyon tetszik ez a munka. Ebben a kórházban meg különösen, hiszen a gyermekosztályon is önáiló részlegekben gyógyulhatnak a különféle betegségben szenvedő gyermekek. Így a súlyosabb betegeket nem zavarják a könnyebb bajokkal küszködök, gyorsabb a gyógyulás is.

Amint a többiek, Piroska sem tekinti befejezettnek a tanulást,

— Szeretném elvégezni a gyermekszakápolói tanfolyamot. Az idén sajnos nem indult, feliratkoztam hát a jövő évire. Megszerettem a nyíregyházi kórházat) jó a nővérszálláson is. Igaz, ma még háromszor ébredek reg-, gelente. Hárman lakunk ugyanis a szobában, s mindenki más-más időpontban indul dolgozni. De majd csak megszokjuk ezt is ... — fejezi be mosolyogva a kenézlői kislány, aki 40 kilométernyire lévő szülőfalujába most is két óra alatt ér haza. Előbb a kisvonat viszi Balsáig, majd a komp veszi hátára, s rövid gyaloglás után már mesélheti is- otthon, milyen is az első munkahely, hogy érzik magukat a pályakezdő ápolónők...

Kovács Éva

Képesítés nélkül a katedrán

— Most már kapjuk a pofonokat — mondja a húszéves lófarokfrizurás. — Rég beláttuk, hogy amiről esténként a kollégiumi szobában beszélgettünk, az álom volt. Ami most van, az meg a valóság ...

Mihucz Judit és Nagy Mária barátnők. Húszévesék, mindketten a nyírbátori gimnáziumban érettségiztek, máriapócsi születésűek, s immár második éve szülőfalujukban képesítés nélküli pedagógusok.

— Érettségi után a debreceni tanítóképzőbe felvételiztem, sajnos sikertelenül. A vitt pontszámom nem volt elég, így hiába szerepeltem jól a felvételin, nem jutottam be a főiskolára. Ez a dolog azóta is bosszant. A gimnáziumban még nem tudtam igazán, mi akarok lenni. Hármas-négyes között volt a tanulmányi eredményem, s bizony ennek most iszom a levét — bosszankodik Judit, aki az első sikertelen felvételi után bár bosszús volt, mégsem jött nagyon zavarba. Képesítés nélkül kezdett tanítani szülőfaluja általános iskolájában. Második és negyedik osztályos napközis csoportot vitt, s a kezdeti izgalmak, félelmek után hamar megszerette ezt a munkát. Dolgozott és tanult.

— Számomra nem volt könnyű a pádból egyszeriben a katedrára kerülni, hiszen ezek a gyerekek már megszoktak egy módszert, amelyet én csak' rajtuk keresztül ismerhettem meg. Nehezítette a dolgomat, hogy két korosztállyal kellett bánnom egyszerre, s mindegyiket más-más érdekelte.

— Hogy milyen érzés tanítani? — mosoly odik el a kérdésen. — Néha olyan, mintha nem is én lennék, nein is velem történne ez. Gyakran azon kapom magam, hogy egykori tanáraimat utánozom, vagy éppen azt csináltatom a gyerekekkel, amit én is szívesen végeztem annak' idején. Azt gondolom, inkább ösztönös, mint tudatos a cselekedetem . . . Szerencsére a kollégák sokat segítenek. Az osztályokban tanítók elmondják, mit végeztek órán, milyen módszerrel tanítottak, javasolják, hogyan gyakoroltathatom én a legeredményesebben a tananyagot.

— Természetesen jövőre újra, harmadszor, megpróbálom a felvételit. Nekünk még szerencsénk is van, mert az igazgató számít ránk. így továbbra is dolgozhatunk, s jövőre újra jöhet a megmérettetés. Jó lenne ha végre már sikerülne . . . sóhajt nagyot befejezésként.

— Jó lenne, ha változna a felvételi módszere — csatlakozik a másik „szerencsés”, a barátnő, Nagy Mária, aki Judithoz hasonlóan azért választotta a gimnáziumban a magyar és nevelési alapismeretek elnevezésű fakultációt, mert pedagógus szeretne lenni.

Az eredmény még. most is bosszantja Marikát. Nem vették fel, így marad továbbra is képesítés nélküli nevelő. Tavaly az elsősök napközis tanító nénije volt, ha minden igaz, idén is az lesz.

— Munka szempontjából nagyon szép volt a tavalyi év. Az első. napokban még nagyon féltem. Harminc gyerek összezárva, akik csak rám figyelnek, tőlem várnak mindenre magyarázatot... Szerencsére hamar megszoktuk, s talán nyugodtan mondhatom, meg is szerettük egymást ... Nagyon jó a kollektíva is. Nyolcvan százalékuk fiatal, a maradék húsz meg minket is tanított annak idején. Tőlük nagyon sok segítséget kaptunk, ha kellett szakkönyvet, ha kellett tanácsot adtak...

— A környezetem nem volt úgy elkeseredve, mint én. Biztattak, hogy jövőre biztosan sikerülni fog. Nekem talán még rosszabb, mint annak, akinek elsőre nem jött be. Én már megízleltem, megszerettem a tanítást, tudom, mit veszíthetek, ha végképp nem sikerül, s el kell hagynom a pályát.

— Tudom, persze, hogy tudom, milyen rossz híre van a képesítés nélküli tanítóknak — bólogat, amikor kérdezem. — Csakhogy én ezzel

nem értek agyét. Sokat beszélgettünk már erről — néz barátnőjére — s mindketten úgy gondoljuk, a jelenlegi felvételi rendszer legnagyobb hibája az, hogy nem az alkalmasságot nézi, hanem a bemagolt tudást. Szerintünk kellene egy olyan törvény, amely előírná, csak az lehessen pedagógus, aki ért a gyerekek nyelvén, aki szereti az apróságokat, tud bánni velük.

Marika és Judit nem adja fel. Üjabb év, újabb tanulás, újabb próbálkozás következik. Kitartanak, mert tudják', mit akarnak. Közben gyűjtik az élettapasztalatokat, vagy ahogy ők mondják: a pofonokat...

KÉ.

Pop-rock lapozgató

Listánk élén Michael Jackson a Dirty Diana felvételével. Európában, akárcsak nálunk ez a felvétel szerepel a listák élén. A legutóbbi világkörüli koncertturné, ami még a Bad című lemezzel futott, óriási népszerűséget hozott Jacksonnak. Néhány adat a rajongóknak: Születésnapja: 1958. augusztus 29.

Születési helye: Gary, Indiana, USA. Horoszkópja: Szűz; magassága: 1,76 méter.

Első sikere a Don’t stop still you get enough. Eddig megjelent nagylemezei: Off the Wall, Thriller, Bad.

Nemrég Jackson 30 millió márkának megfelelő összegért ezer hektárnyi területet vásárolt Santa Barbarán — Kaliforniában —, amelyet Michael’s Land-nek nevezett el, s ahol többek között egy

12 szobás palotát rendezett be. Tervei szerint jövőre egy „fantáziaország” épül a tengerparton további 110 milliós beruházással. Világkörüli turnéjának rezsije 1,5 millió márka naponta.

A magyar lemezek közül az első Napoleon Boulevard szerzemény áll az élen két nagyszerű énekes előadásában. A magyar popzenében — mint ismert — a tavalyi év legjobb énekesei voltak: Lilla (Napoleon Boulevard) és Kiki az Első Emeletből. Közös felvételük a Júlia nem akar a földön járni szerepel a most készülő Napoleon Boulevard nagylemezen is. Az Első Emelet a napokban országos turnén vesz részt.

Tompa Zoltán Gégény Csaba

Továbbra is őrzi elsőségét Kiki és Lilla, egyre hátrébb kerül a VMoto-Rock. Az Első Emelet nem kevesebb, mint három <!) dalukkal szerepel listánkon. A külföldi számokat Michael Jackson vezeti, majd Glenn Medeiros következik. Stevie Wonder három évvel ezelőtti nagy slágerével. Először találkozhatunk listánkon — és mindjárt a harmadik helyen — az S. Express együttessel, amelyről azt érdemes tudni, hogy a nyáron Nyugat-Európa egyik legkedveltebb dlszkócsapata volt.

HAZAIAK

1. Vincze Lilla—Kiki:

2. Első Elmelet:

3. Első Emelet:

4. HBB:

5. EDDA:

6. V’Moto-Rock:

7. Első Emelet:

8. R-GO:

9. Zoltán Erika: lü. Neoton:

Júlia (1)

Csakazértis szerelem (2) Baba Jaga (4)

Apák rock and rollja (10) Fohász (9)

Tüzvarázsló (3)

Európában hallgatnak a fegyverek (—-) Rosszlány (8)

Túl szexi (7)

Latin szerenád (5)

KÜLFÖLDIEK

X. Michael Jackson: 2. Glenn Medeiros:

Dirty Diana (1)

Nothing's Gonna Change My Cove Fpr You (—) Superfly Gut (—)

Monkey (—)

Locomotion (—)

Heart (2)

Ella. Ella l’a (7)

1 Owe You Nothing (—)

3. S. Express:

4. George Michael:

5. Kylie Minogue:

6. Pet Shop.Boys:

7. France Gall:

8. Bros:

9. Fat Boys and

Chubby Checker: The Twist (—)

10. A-HA: Stay On These Roads (8)

150 forintos könyvutalványt nyertek: Bernáth Csilla K/s- várda. Binda Beáta Tisznvasvári és ifJ Dávid Ernő Tunvog- matoles.

Köszönjük észrevételeiteket, javaslataitokat. Amin tudunk, változtatunk. így például mostantól kezdve a külföldi dalokat angol címükkel közöljük. Ezután is érdekel bennünket a véleményetek. valamint az. bogy melyik előadónak vagytok kíváncsiak a címé.re. Szeretnénk a címekből később számotokra egy teljes listát összeállítani.

Továbbra is vártuk tippjeiteket — három-három hazai, illetve küllőid! dalra —. amelyet szeptember 3-ig adjatok postára lapunk címére: Nyíregyháza. Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401. A levelezőlapra feltétlenül írtátok rá: KM-Slágerlista.

............................... .................................... »-----------KM

Slágerlista