Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-25 / 203. szám
2 Kei et-i.íagyar ország — Nyíregyházi Siet 1988. augusztus 25. Még csak álom Gyógyszállóbetegség Finn baráti kör Közeli rokonok Nyíregyháza viszonylag későn kapott finn testvérvárost, hisz csak 1981-ben jött létre a Kajaani és Nyíregyháza közötti kapcsolat. E néhány év alatt is sikerült azonban szoros és sokoldalú együttműködést kialakítani, amelyben a testvérvárosi kapcsolat nem csupán a városi vezetők különböző szintű találkozásaiban merül ki. Egyre többen látogatnak el a sarkkörhöz közeli finn városból Nyíregyházára és tőlünk is Kajaaniba. A mindkét városban működő baráti kör révén sokrétűvé és színesebbé váltak a kapcsolatok és több lehetőség nyílik a közvetlen találkozásokra is. Városunkban a nyelvrokonaink iránt megnyilvánuló lelkes érdeklődés nem újkeletű. A finn—magyar barátság első ápolóinak egyike egy nyíregyházi középiskolai tanár, Popini Albert volt, aki az elsők között fordította le az ismert finn író, Juhani Aho műveit, a Kossuth Gimnázium értesítőjében pedig egy terjedelmes írást tett közzé Finnország a XIX. században címmel. Az általa vezetett Bessenyei Körben pedig finn zenei estet rendeztek 1900 februárjában. Popini Albert megkezdett munkáját ma lelkes utódok folytatják tovább. Később is akadt szép példája az irodalmi barátságnak Anna-Maija Raitila a finn költőnő és műfordító és a nyíregyházi származású Váci Mihály között. A költőnő vallomása szerint Váci Mihály verseinek fordítása közben saját költészetére is hatott a nyíregyházi költő. A közelmúltban pedig Üzenetváltás — Viestejä Istäviltä címmel kétnyelvű antológia jelent meg, amely a testvérvárosi kapcsolat ötödik évfordulójára született. A finn színekbe öltöztetett kiadvány, amelyet Katona Béla szerkesztett, 12 Szabolcsban élő és 13 kajaani költő versét tartalmazza. A kötetben az alkotók elsősorban szőkébb hazájukat igyekeztek bemutatni a líra eszközével testvérvárosuknak, de néhány alkotást a két nyelv rokonsága, a finn táj vagy egy finnországi utazás ihletett. Már említettük, hogy a baráti kapcsolatok lelkes ápolója a baráti kör. Kajaaniban ez a társaság több mint tíz évvel ezelőtt alakult meg. Nyíregyházán viszont erre csak jóval később, 1984-ben került sor. A nyíregyházi baráti kör titkára Révay Valéria, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola docense, aki három éven át lektorként dolgozott a Helsinki Egyetem finnugor tanszékén, és akit műfordítóként is számon tartanak. Szülővárosába visszatérve mind többször tapasztalta milyen sokan érdeklődnek a finn nép élete és a testvérváros mindennapjai iránt. A baráti kör létrehozását a Hazafias Népfront megyei bizottsága is támogatta, s így négy évvel ezelőtt, 1984-ben megtarthatták az alakuló összejövetelt. A baráti kör mintegy 100 tagja között van mérnök, diák, nyugdíjas, háziasszony, hivatásos politikus, evangélikus lelkész, gyári munkás. A kör megalakulása óta havonta tartja összejöveteleit a Hazafias Népfront megyei székházában. Ezeken az összejöveteleken részben meghívott előadók tartanak előadásokat, de a baráti kör tagjai is gyakran beszámolnak finnországi útjaik élményeiről-^ A testvérvárosi kapcsolatoknak köszönhetően ugyanis egyre többen jutnak el Finnországba és Kajaaniba, s aztán szívesen osztják meg élményeiket a kör tagjaival. Így hallhattunk már beszámolót Barfha Tibor városi főorvostól, Nagyváti Pál evangélikus kántor Finnországban végzett munkájáról, vagy éppen a Finnair által szervezett út élményeiről Pintér Miklóstól, a Hazafias Népfront városi titkárától. A baráti kör tagjainak különböző témájú beszámolóit mindig nagy érdeklődés kísérte, hiszen Finnország más-más arcát villantották fel. Így testvér- városunk mellett a kör tagjai halm„. pl. a finn egészségügyi ellátás irigylésre méltó színvonaláról, vagy a finnek zenekultúrájáról. Sokan voltak kíváncsiak azoknak a nyíregyházi főiskolásoknak az élményeire is, akik bámulatos találékonysággal, szervező- készséggel és nem utolsósorban a finnek sportszeretetéhez méltó módon kerékpáron tették meg az utat Helsinkitől a sarkkörig és vissza. (Vállalkozásukat Finnországban is nagy érdeklődés kísérte, a testvérváros tanácsa díszebéden látta vendégül a vállalkozó szellemű fiúkat. Ezek a leendő földrajz szakos tanárok vagy népművelők pályájukon bizonyára magukkal viszik a rokon nép iránti szeretetet és megbecsülést, s a tanítványaik közül is újabb finn barátok kerülnek majd ki.) Nagy sikere volt annak a kiskarácsonyi találkozóknak is, amelyen a nyíregyházi baráti kör finn származású tagja — Mikó Inkeri, — aki több mint harminc éve él itt — finn ételekkel és italokkal lepte meg a kör tagjait. A meghívott vendégek között ott volt Varga Domokos, aki a finn irodalomban fellelhető népi humorról beszélt, Karig Sára, az Európa Könyvkiadó felelős szerkesztője, aki a Finn Irodalom Könyvtára népszerű sorozatát mutatta be. A kör tagjai megismerkedhettek a Mátészalkán élő Bíró Lajos szobrászművész és finn felesége, Sirpa IhaBaráti vacsora a finn esten. Képünkön: vendégek Kajaaniból, balról a második Matti Väisänen népfőiskolái igazgató. nus művészetével és a finn képzőművészettel is. Gyakran látogat el finn vendég is a körbe. Az elmúlt két évben hallhattunk előadást a finn nemzeti irodalom kibontakozásáról Tuomo Lahdelmától, az ELTE finn vendégprofesszorától, Yrjö és Julie Wich- mann rokon népeknél tett útjáról, vagy Ir- meli Kniivilától, a szegedi finn lektortól, aki Akseli Gallen Kallela művészetével foglalkozott. A kör tagjai az említett finn előadókon kívül is találkozhattak finn vendégekkel. Tavaly májusban az oului egyetem kajaani tagozatának tanárai voltak a kör vendégei, akik rövid tájékoztatást adtak a kajaani főiskola munkájáról, majd a baráti kör tagjainak otthonába is ellátogattak. Már hagyományosnak mondható a finn—magyar baráti hét finn vendégeinek meghívása is, akikkel együtt közös szalonnasütést szoktak rendezni a sóstói ifjúsági parkban. Sőt idén még közös játékok és a csárdástanulás is emelte a jó hangulatot. Az elmúlt két évben sok közös rendezvényre került sor a két város, Kajaani és Nyíregyháza között. Tavaly nyáron harmincfős turistacsoport utazott Kajaaniba, s tíz napig egy-egy család vendégei voltak. A családi csere keretében 1988 nyarán a finn házigazdák látogattak Nyíregyházára. Az így kialakult baráti kapcsolatok jól szolgálják egymás megismerését. A családi cseréket mind a két város igen fontosnak tartja, s a továbbiakban is szeretné támogatni ezeket, amelyeken fiatalok és idősebbek egyaránt részt vesznek. A fiatalok más nép iránt való érdeklődése és részvétele a cserekapcsolatokban mindig nagy öröm. Nyíregyházán is sikerült egyre több általános és középiskolát bevonni a kör munkájába. Több nyíregyházi általános és középiskola tart kapcsolatot finn iskolákkal, s a levelezést és az ajándék- tárgyak cseréjét pedig előbb-utóbb kölcsönös látogatás követi. Az elmúlt évben a tanárképző főiskola gyakorló iskolájának énekkara járt Kajaaniban, viszonozva egy ottani énektagozatos osztály látogatását. Két általános iskola tanulói leveleznek finn gyerekekkel, előkészítve a későbbi látogatást. A nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium néhány tanulója a napokban tér haza Helsinkiből. A sok csere, különböző látogatás és kulturális rendezvény közül mégis a legkiemelkedőbb volt az 1988 januárjában Kajaaniban és februárban Nyíregyházán rendezett gasztronómiai hét. Ezeken nyíregyházi, illetve kajaani szakács készítette egy hétig a másik nép jellegzetes ételeit. Nyíregyházán igen nagy érdeklődés kísérte a finn szakács munkáját, s 150 finn barát vett részt a gasztronómiai hét megnyitása alkalmából rendezett finn vacsoraesten, melyen jelen volt Vila Hauhia nagyasszony, a budapesti nagykövetség kulturális titkára is. A gasztronómiai héttel párhuzamosan kiállítás nyílt a kajaani népfőiskola képzőművészeti körének munkáiból. A baráti kör tevékenysége szélesedik, s erre a város vezetősége és lapunk is odafigyel. A Kelet-Magyarország többször közölt már fordításban kajaani újságíróktól származó cikket, a Szabolcs-Szatmári Szemle is gyakran helyt ad finn témájú írásoknak, műfordításoknak. A közeljövőben a sajtó finn kapcsolata is szélesedik, néhány nap múlva 10 tagú finn újságírócsoport látogat el megyénkbe, a Kelet-Magyarország szerkesztőségébe, de rendszeres lesz ezentúl a két város újságíróinak találkozója is. Csak egyet lehet érteni a Kajaani Finn—Magyar Társaság volt elnökének, Matti Väisänen véleményével, aki azt mondta, hogy a testvér- városi kapcsolatok révén nemcsak két távoli város, de két rokonnép között kölcsönösen baráti hidat lehet létesíteni. Fontos része ez a békéért vívott küzdelemnek is, különösen akkor, ha a testvérvárosok lakói minél szélesebb körben kapcsolódnak ebbe a tevékenységbe. Meg kell persze találni azokat a közös érdeklődési köröket, melyekbe minél többen bevonhatók. Úgy tűnik, Nyíregyházán ez mindinkább sikerül. Bodnár István Húsz esztendővel ezelőtt a Magyar Nemzet lelkesen számolt be arról a balneológiái kongresszusról, mely Nyíregyházán ülésezett. Irta a lap, hogy a szakemberek egybehangzóan dicsérték a nyíregyháza-sóstói gyógyvíz minőségét, mely akár Hajdúszoboszlóval is versenyképes. A régi dicsőség körvonalai kezdtek ekkor kibontakozni, a merészek már látták, hogy a megyeszékhely gyógyfürdőhellyé válik, ott megszépülnek a régi szállók, s mint a debreceni Nagyerdőn megjelennek a vállalati, szakszervezeti üdülők. Voltak is az idők folyamán jelentkezők, de ezek a mérsékelten lelkes helyi fogadtatás miatt odébbálltak. Miután se itthon, se külföldön nem tolongott senki, maradtak az illúziók, s közben a Sóstó fejlesztése, a strandot leszámítva, elmaradt a várakozástól. Pedig azt érezték, hogy van valami nagy lehetőség, de se pénz, se tehetség nem volt ahhoz, hogy valaki kimozdítsa az ügyet a holtpontról. Pár évvel ezelőtt újra felmerült egy gyógyszálló építése, mégpedig külföldi tőke bevonásával. Miután ez általában nehezen megy, így itt sem született siker. Közben kisebb helyek — Zalakaros, Sárvár, Bükfürdő — gyorsan leköröztek, a Dunántúlon megindult az osztrák, svéd tőke beáramlása, a közös vállalkozások építése. Ki tudja miért. Nyíregyházán nem került jó mederbe ez az építési ügy. Igaz, a városnak pénze nincs, a vendéglátás is a megyei vállalat kezében van, a vízkincs kezelése is megyei hatáskör, így aztán hiába voltak felvetések a lakosság részéről, ki kellett várni, míg valami mozdult. Sok tétovázást tapasztalhattunk eddig is. Már nevek, tervek, külföldi cégek nevei is, felmerültek. Volt, aki azt is tudni vélte, hogy a sóstói stranddal szemben lévő területet, azt, ahol most a kilátó áll, azt jelölték ki a leendő szállodához. Egy nyilatkozatban a vendéglátó szakembere arra is utalt: lépéseket tettek annak érdekében, hogy megfelelő szállodai és vendéglátó szakmával rendelkező fiatalt képezzenek ki. A szállóval kapcsolatos hírek időnként felröppentek, majd hirtelen titkossá, „nem publi- kussá” váltak, mintha egy város ilyen vállalkozását szabadna, lehetne elhallgatni. Most sincsenek közlékeny partnerek, bár most már többet meg lehet tudni. Többek között azt, hogy a gyógyszálló elnevezés helyett a „szálló gyógyszolgáltatásokkal" elnevezés a jobb, mert ez bővebb lehetőségét adhat, nem szűkíti be a vendégkört. A másik friss hír Debrecenből: nemrég ott jártak a megyei szakemberek, hogy tanulmányozzák az ottani, hasonló terveket. Ott egy 70—30 százalékos külföldi, illetve hazai tőkemeg- Qsztású korlátolt felelősségű társaságot akarnak létrehozni, másfél milliárdos előirányzattal. Ez sokat sejtet, azt, hogy a szomszéd vegyes vállalatban gondolkodik, lesz osztrák generáltervező, magyar altervező, s most folynak a tárgyalások az épülő objektum „feltöltésére”, más szóval a vendégkör biztosítására. Nem vitás, itt sem mennek köny- nyen a dolgok, de legalább már mennek. Nyíregyházával kapcsolatban az eddigi tárgyalások sok féllel folytak. A külföldiek első kérdése az volt, miként lehet megközelíteni a várost. Kiderült, a közúti megközelítés nem kedvező, mert nincsen se autóút, se autópálya, kicsit kezdetleges az út. A vasutat sem mondták csábítónak, bár jtt kulturált vasúti kocsik beállításával segíteni lehet. Megnézték a repülőgépes közlekedést, s itt van biztató. Igaz, a repülőterünk nem túl nagy, csak kis gépeket tud fogadni, Pesten magyar személyzetet kell ültetni a külföldi gépre. Mindebből következik, hogy egy valóban nagyszabású tervnek akkor lesz lét- jogosultsága, ha mind a MÁV, mind a MALÉV nyilatkozik, ha eldől, van-e lehetőség a közlekedési infrastruktúra európai szintű kialakítására. Az eddigi tárgyalásokon cégek nevei röpködnek. Tervezők, gesztor, vendéglátó vállalat, szállodai komplexum, biztosító, külkereskedelmi vállalat, külföldi cégek különböző országokból (dán, svájci, osztrák, NSZK) mutattak hol több, hol kevesebb érdeklődést. Többet tudnak ezek már a Sóstóról mint mi, felméréseik, javaslataik összességében komoly szándékokat is tartalmaznak. Az üzleti tárgyalások taktikája azonban gyakorta elfedi az igazi akaratot, nyilván mindenki jól akar járni ezzel a beruházással. A helyi erőknek ugyanakkor be kell szerezni a külföldi jelentkezőkről a referenciákat, pénzügyi megbízhatóságunkról tájékozódni kell. Pályáztatni szükséges, hiszen egy ajánlat nem ajánlat. Sürgető lenne egy olyan tender kiírása, mely véget vetne a már olyan régen folyó előkészítő tárgyalásoknak, s elvezetne a döntésig. Mint általában Magyarországon, ebbe a vállalkozásba is sokan kapcsolódnak be a tanács részéről. Osztályok sokasága egyeztet, de lényegében döntési joga egyiknek sincs. Az államigazgatás ma még nyilván gyakorlatlan ilyen ügyletek bonyolításában, s ehhez járulnak a még mindig roppant bonyolult közös vállalatot létresegítő szabályaink. De még így is van remény, hogy megépül egyszer a nyíregyházi szálló, melynek lesznek gyógy szolgáltatásai. Ez annál is inkább fontos lenne, mert bázisa lehetne a megye idegenforgalmi fejlesztésének. Hatása mesz- sze meghaladná a megyeszékhelyt, sikeres megépülése és működése után vonzó hatást fejthetne ki. Ez meggyorsíthatná az itteni infrastruktúra fejlődését, amire nagy szükség van. Nem mellékes, hogy több száz olyan munkahelyet teremtene, ahol igazán képzett embereket lehetne foglalkoztatni. Sajnos az a hosszú távú idegenforgalmi fejlesztési koncepció, amit a megye dolgozott ki 2010-ig, csak érintőlegesen foglalkozik ezzel a témával, jószerével csak említi, mint lehetőséget. A jövőre nézve is félénk és gyámoltalan az a megjegyzés, hogy a szakszervezetek sem „fedezték fel” a megyét, jóllehet köztudott, hogy nem felfedezőkre kell várni, hanem a jót ajánlani kell. Pedig ha a sóstói program határozottabban érvényesült volna már korábban, mondjuk egy ütőképes gazdálkodó egység koordinálásával, nem kellene ma feltételes módban beszélni arról, merre is tarthat a Sóstó jövője. A pénzügyi kérdések is izgalmasak. Eddig itt is milliárdot meghaladó tőke mozgósítása került szóba. Készültek tervek, tanulmányok, hangzottak el ígéretek. Elég sok vita volt arról, kinek milyen beleszólása lesz az új létesítménybe, miként osztódik kockázat, felelősség, haszon. Ez érthető, azt mutatja, hogy körültekintőek a felek. Nem volna azonban jó, ha ezen állna vagy bukna az üzlet, hiszen a mai gazdasági szemléletbe akár teljesen külföldi érdekeltségű vállalkozás is belefér. A legfontosabb az, hogy mielőbb szülessen döntés, mert az idő múlik, s mások újra megelőznek. Pedig egy sóstói nagyberuházás fellendíthetne építőipart, meghozhatná a szállodaiparban ma már meglévő csúcstechnológiát, központja lehetne egy felfutó iparág, az idegenforgalom szakembernevelésének, s talán még az is elképzelhető, hogy nagy magántőkét mozgatna. Remélni lehet, hogy amennyiben Nyíregyháza megkapja a megyei város rangot, több lehetősége lesz, hogy beleszóljon a tervekbe, s ötletekkel, kezdeményezésekkel is a megvalósítást segítse. A város szavára akár részvény- vagy kötvényjegyzést is lehetne indítani, ami anyagi erőt jelentene. Egy ilyen szálló megépítése hosszú távra lehetővé tenné az egész városi idegenforgalmi koncepció új alapokra helyezését, az ehhez kapcsolódó fejlesztések összehangolását, egyáltalán megtervezését. Egy ilyen szálló működésének feltételeit ugyanis nyilván a terület gazdája, a városi tanácsnak kell biztosítania, ugyanakkor érdekeltségét sem vitathatja el senki. Egy gazdálkodásra kényszerülő település nyilván élvezni akarja a területén létesülő mű hasznát. Csak remélhetjük, hogy a szálló ügyével foglalkozók mielőbb tájékoztatják — kötelességüknek megfelelően ' — a nyilvánosságot, hol tart ma a gyógyszálló ügye, mi várható és mikor? A többit, reméljük a két szemünkkel láthatjuk — a Sóstón. Bürget Lajos A nyíregyháza-sóstói gyógyszálló tervezett helye a KISZ-tábor és a kilátó között.
