Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-25 / 203. szám
1988. augusztus 25. Kelet-Magyarország 3 Jegyzet A kalász árnyéka M ár régen vége az aratásnak. Üzemi és me- ‘ gyei szinten is elkészült az a számvetés, miszerint kalászos gabonatermésünk rekordot ért el. Sza- bolcs-Szatmárban miég soha sem termett hektáronként közel 5 tonna búza. Hasonlóan jól fizetett az őszi árpa és rozs is. A bő termés magyarázata: az időben történt vetés, a jó vetőmag, a megfelelő fajta, az enyhe tél, a viszonylag csekély kipusztulás, a magas tőszám, az időben és jól alkalmazott technológia. A betakarításban is rekord született. Annak ellenére, hogy a megye kombájnparkja eléggé elhasználódott, a gépek jól üzemeltek, az aratás szervezett és folyamatos volt. Kifogtunk egy kimondottan az aratóknak kedvező, jé' időjárást. Hétágról sütött : a nap, hetekig tartott ^kánikulai hőség, eső csak ; két ízben, akkor is csak néhány órára akadályozta a munkát. így történhetett meg, hogy 14—15 munkanap alatt szinte minden üzemben befejeződött a kalászosok betakarítása. Ez is rekord, de az is, hogy a terményszárítókat alig-alig kellett üzemeltetni, a termény víztartalma 15—16 százalékos volt. Egyszóval gazdagon arattunk és mégis híja van az elégedettségnek. A felhőtlen boldogságot előbb az zavarta meg, hogy miként fizet a terményekért a ga- boriaforgalmi. A készpénz- szűkiben lévő vállalat váltót kínált a gazdaságoknak, de mert a váltó szokatlan, a leszámítolás mechanizmusa nehézkes és kiforratlan, a mezőgazdasági üzemek idegenkedtek. Joggal, hiszen a készpénzfizetés elmaradása náluk okozott pénzügyi nehézségeket. Volt más, sötétebb árnyéka is az idei aratásnak. Sok g. ' laságban keserű szájízzé. fogyasztották a kom- bájnosok azt az ünnepi vg- ősőHlt; álhit nekik, az ő tls'iíyietükfé' főztek. Az egyik kombájnos lehangolóan rossz kedvét így indokolta: — Tavaly csak négytonnás átlaggal kombáj- noltuk a búzát, kisebb volt a teljesítményünk mint most, mégis többet kerestünk. Mindig többet kerestünk. Most csak a papíron volt nagy a kereset: 22 ezer forint. Ebből levontak 6400 forint jövedelemadót, 2200 forint SZTK-t, 220 forint szakszervezeti díjat és maradt 13 ezer forint. A 13 ezerből is háromezret nem az aratással, traktorosmunkával kerestem. A kombájnosok keresete, a nagyobb pénz jogossága soha sem volt vitatott. Ha egy kombájnos azért, mert három-négy hétig aratott, mert reggel ötkor kelt és este kilenckor feküdt le, mert dolgozott szombaton és vasárnap is, mert elszenvedte a 35—40 fokos hőséget, nyelte a port, ha ezt cselekedte, mindenki tudta és elismerte az emberfeletti munka megkülönböztetett díjazása megérdemelt. Valljuk meg őszintén, azt az ezer-ezerkétszáz embert, akik kombájnoltak és évtizedeken át újra és újra arattak, a jó munkára, a kemény munkára, a szakmai önérzeten túl leginkább a pluszjövedelem ösztönözte. Az anyagi érdekeltség most sem került az utolsó szempontok közé, sőt! A megélhetés miatt ma sokkal inkább számítottak a kombájnosok és azoknak családjai a júliusi nagyobb fizetésre. M ondják, az adózás mechanizmusa olyan, hogy ez a mostani levonás nem végleges. Most csak adóelőleget fizetett, aki fizetett és majd év végén a teljes elszámoláskor visszafizetésre is sor kerülhet. Ha így lesz, a kombáj- nosokat ez nemigen nyugtatja meg. Emberi természet szerint ők most úgy éreznek, joggal, hogy valami nincs rendjén, hogy valahol hibás a számítás. Természetesen azért várják és remélik — máshol is remélik —, hogy előnyükre rendeződnek majd a dolgok. Egyébként néhány hét és újra vetni kell. Az őszi kalászosok magja megint a földbe hull és jövőre megint aratni kell. Gondoljunk a jövő évi aratásra is. Seres Efíiő Az igények alapján kell dolgoznunk Rottler Ferenc TIT-főtitkár válaszai lapunknak Az oktatási intézményekben megszerzett ismeretek gyorsan megkopnak, sokan pedig egyáltalán nem juthatnak el egyetemre, főiskolára. A népgazdaság viszont szüntelen igényli a korszerűen képzett, innovatív szakembereket, akik hajlandók felnőtt fejjel is vállalni, hogy a szükséges ismereteket megszerezzék. Sokféle igényt fogalmaz meg tehát a társadalom a TIT-tel szemben, A nemrégiben társadalmi szervezetnek minősített Tudományos Ismeretterjesztő Társulat előtt álló aktuális feladatokról beszélgettünk Rottler Ferenc főtitkárral. — Mit jelent az, hogy társadalmi szervezet lett a TIT? Ellenőrzött Coca-Cola A cég emberei boltba járnak Kisvárdán a szeszipari vállalat üdítőital-gyártó üzemének augusztus 19-i' átadásán megjelent Johann Prosek, a Coca-Cola cég képviselője, akitől rövid interjút kértünk. Hogyan értékeli a hazai Coca-Cola gyártást? — A világon mindenütt vannak érdekeltségeink, ahol termelésünkkel részt veszünk. Magyarországon Budapest, Szabadegyháza, Miskolc, Nagykanizsa, Békéscsaba és 'Demecser után ez a kisvárdai gyár a legújabb. Ennek az üzemnek a tervezéstől kezdve az építés folyamatában végig részt vettünk. Ez a jó együttműködésnek köszönhető. Amit feltétlen ki kell emelnem, hogy az építkezés gyors és jó minőségben került megvalósításra. Mi, a cég képviselői állandóan személyes kapcsolatot tartottunk a kivitelezőkkel és a kisvárdai üzemmel. — Milyen tapasztalatokat szereztek a gyár indításáról? — A próbagyártás során szerzett benyomásaink jók. A gyártott italok minősége ellen semmiféle kifogás nem merült fel. Mi a minőséget úgy ellenőrizzük, hogy a gyár termékét üzletekben vásároljuk meg és küldjük ki a laborunkba minősítésre, ezt minden hónapban elvégezzük, s így rendszeresen és folyamatosan, naprakészen tudjuk a minőséget követni. — Vannak még tartalékok az együttműködésben? — Célunk, hogy a próba- gyártás során kialakított jó minőséget tartsák, s ezt folyamatosan személyesen is . ellenőrizni fogjuk. A továbbfejlődés lehetséges. Amíg Ausztriában az egy főre jutó Coca-Cola fogyasztás éves szinten 100 liter, addig itt mindössze 10 liter. A termelés bővítésére itt minden feltétel adott. Bízom a kisvár- daiak jó munkájában és remélem, hogy a próbagyártás során elért jő minőséget a folyamatos termelésben is biztosítani tudják. (vincze) L í .ponta — folyamatos műszakban — 165 tonna búzát őrölnek a nyíregyházi malomban. Képünkön: a darapadon a búzából különválasztják az asztali darát. (Császár Csaba felvétele) . w'jltem a csodás roman- i I tikájú Almássy téren, és tepertőt ettem rozskenyérrel, újhagy- mival. Arra lettem figyelmes, hogy valaki haragosa;!v morog a pad alatt. Benézek. A „valaki” egy tor- zonborz cipőgomb szemű kutya volt. Uzsonnázzunk együtt! — mondtam barátságosan az Tőnek, és megkínáltam ege szép darab tepertővel. Szempillantás alatt bekapta majd köszönés nélkül ti /zott. Csak a szomszéd p, ig sompolygott. A gázár . — idősebb férfi — n fenyegette: Haszontalan kutya! M mondtam, hogy idegeníti semmit sem szabad elfő liánod! Tőlem kapsz egy kr kacukrot. Tessék! Kérje szépen! kutya sóváron bámulta a csemegét, de esze ágában sem volt produkálni magát azért az egy szem cukorért. A férfi egy darabig nógatta, majd miután se- hogysem boldogult, ledobta a kockacukrot, amit aztán az eb jóízűen elfogyasztott. Padszomszédom most egy jókora kavicsot kapott fel, messzire hajította, ás ráki- áh ott az állatra. Szivar! Hozd vissza a go alának! Fussál! Rajta! zivar filozofikus nyugalommal ült a helyén, s füle botját sem mozgatta. — Ejnye, micsoda dolog ez?! Gyere ide szépen a gazdihoz, és adjál pacsit! Szivar olyan értetlenül bámult gazdájára, mint aki azt mondja magában: sajnálom, mi más-más nyelven beszélünk. Sohasem fogjuk megérteni egymást. Buta kutya Felálltam, és udvariasan meghajoltam szomszédom előtt: — Bocsásson meg, nem akarom megsérteni. De én ilyen buta kutyával még nem találkoztam. Szomorkásán nézett rám: — Azt hiszi, most valami újat mond? Szivar a világ legbutább kutyája. De foglaljon helyet. Elmesélem a történetét. Egy Pest környéki üzemben dolgozom. A környéken több betörés történt. Elhatároztuk, hogy vásárolunk egy házőrző kutyát. Szivart nyolcvan forintért vettük egy vándorköszörűstől. Az illető megesküdött, hogy a kutyának remek tulajdonságai vannak. Szivar kapott egy kis házikót az udvaron és teljes ellátást. Egyetlen kötelessége volt: éjszakánként ügyelni a rendre. Hivatalba lépésének tizedik napján betörő járt az üzemben. Szerszámokat és némi készpénzt vitt el. Szivar másnap reggel derűsen ébredt. Semmiféle lelkiismeret- furdalást nem érzett. A betörőt nemsokára elfogták. Elmesélte, hogy mikor átmászott a kerítésen, Szivar még csak nem is ugatott. Sőt! Boldogan nyújtózott, amikor a betörő megvakar- gatta a hasát. Szóval, jól bevásároltunk Szivarral! — legyintett csüggedten a kutya gazdája. — Gondolom, azonnali hatállyal, felmondás nélkül elbocsátották a kutyát, mint alkalmatlant. — Szó sincs róla. Annyira megszoktuk és megszerettük ezt a tehetségtelen ebet, hogy továbbra is ott tartottuk. Viszont felvettünk mellé egy igazi, éber, harapós házőrző kutyát. S míg a Szivar alszik, a Hektár dolgozik. Mondja meg őszintén: emberi viszonylatban nem találkozott még ilyesmivel? — Dehogynem — sóhajtottam együttérzően, és megsimogattam Szivart. Jóízűen ropogtatta vadonatúj antilop cipőmet. Galambos Szilveszter —- Korábban állami szervezetnek tekintette a politika a TIT-et, ma azt a nézetet vallják, hogy egy alulról építkező,, demokratikus, szé- Ig8htftf6adalmi bázison álló forjpáció Jött létre. Nem egyik napról a másikra vívtuk ki a társadalmi szervezet státusát. ‘ Az élet diktálja, hogy az emberek legkülönfélébb csoportjához — a gyermektől az öregig — eljutunk ' céljainkkal, programjainkkal. Most átmeneti állapotot tükröz a TIT: már nem állami, de rpég nem is teljesen társadalmi1 szervezet. AMfejlődés1 iránya'; azonban egyértelmű. — Mire kíváncsiak ma az emberek a TIT tanfolyamain, előadásain? Nem tartják felesleges időpocsékolásnak az itt eltöltött órákat? — I,ejárt a „vegytiszta" tudományos ismeretterjesztés ideje, bár eredeti céljaink közül változatlanul szeretnénk arra vállalkozni, hogy a tudomány legfrissebb eredményeit minél gyorsabban közvetítsük a legszélesebb tömegekhez, hogy azokat a gyakorlatban tudják hasznosítani. Ha az emberek úgy , érzik, hogy munkájukban, szakmai fejlődésükben nélkülözhetetlen, új ismeretekhez jutnak, természetesen nem sajnálják a nálunk eltöltött időt. Elsősorban az érdekli a TIT-tanfolyamok hallgatóságát, hogy a világ bármely részén keletkezett új jelenségeket miként lehetne nálunk mielőbb csatasorba állítani. Ezért népszerű a számítástechnika, az elektronika, a vezetéselmélet és sok hasonló szakmai tanfolyam. Emellett tanúi lehetünk a hobbitanfolyamok ugrásszerű népszerűségének. Például a menyasszony-tanfolyamon főzési, háztartásvezetési ismereteket nyújtunk, a pénzbeosztásról, kozmetikáról, testápolásról hallhatnak korszerű tudnivalókat az érdeklődők. Ugyanígy sokan látogatják a nyugdíjas-tanfolyamainkat. — Említette, hogy a társadalom minden rétegéhez szeretne eljutni programjaival a TIT. Mennyire népszerűek a lakosság, illetve a politikai intézmények körében? — Csak egy adat a népszerűség érzékeltetésére: az országban 120 tematikában szervezünk előadásokat, tanfolyamokat, ezeket egy oktatási évben 800—900 ezer ember látogatja. Ha az oktatási rendszerünkben sikerül a monopolhelyzeteket megszüntetni, lehetőség lesz rá, hogy a TIT-nél is lehessen végbizonyítványt szerezni különböző szakmákban. Jópár tanfolyamunk csak nálunk szerezhető ismeretet kínál a jelentkezőknek. — Tudományágakat, vagy ahogy ön nevezte, tematikákat propagál elsősorban a TIT? — Az egyes tudományágak iránt ma nehéz felkelteni a széles közvélemény érdeklődését. Viszont nagy népszerűségnek örvendenek a természet- és környezetvédelemmel, a biotechnológiával, az egészségmegőrzéssel kapcsolatos témaköreink. Ezek taglalása során a szóba jöhető tudományágak legjobb művelőit, kutatóit kérjük fel az előadások megtartására. Ebből a szempontból rendkívül jelentősek a szabadegyetemek, amelyek magas szintű ismereteket nyújtanak azoknak is, akik csak „népszerű tudományos” fokon kóstolgatják a diszciplínákat. — Együttműködik a TIT más, oktatási profilú intézetekkel? — Nehéz igazán jó, tartalmas kooperációt teremteni. Évek óta szorgalmazzuk az át- és továbbképzést, de sokszor azon bukik meg a szándékunk, hogy a vállalatok, intézmények nem tudják, milyen szakemberekre lesz szükségük holnap. Tudom, sokszor azt sem láthatják előre, mit fognak gyártani a jövő évben. Márpedig új ismeretekkel nem lehet felruházni azt az embert, aki maga sem tudja, mit akar. Az egyetemekkel, főiskolákkal annyi a kapcsolatunk, hogy előadóinkat ezekről a katedrákról kérjük. —- Tehet-e többet a TIT Szabolcs-Szatmár megyéért? — Amikor- a foglalkoztatási gondok elemi erővel törtek a felszínre, a TJT felajánlotta; .hogyúaz átképző-, sek, •-szakmai tanfolyamok egy részét méghirdet.i. Sajnos, serh Szabolcsban, sem Borsodban eddig nem sikerült új szakmák oktatását programunkba iktatni. Nyelv- tanfolyamaink ebben a megyében is népszerűek, de ismét negatív jelenség, hogy nagy a lemorzsolódás. Nem is a nyelvvizsga megszerzését, hanem a társalgási szókincs elsajátítását tartanánk fontosnak. Egy kitérő: hazánkban 60 ezren tanulnak idegen nyelvet a TIT keretében, de vajon hányán tanulnák meg valójában? Márpedig ha be akarjuk hozni a fejlett technikát, technológiát, nem várhatjuk el, hogy a külföldi partner tanuljon meg magyarul. . . Visszatérve a kérdésre: Szabolcs-Szatmár az elmúlt évtizedekig távol volt a tudomány fellegváraitól, ezért mind az értelmiség, mind a tömegek körében számottevő igény mutatkozott az ismeretszerzésnek eme formájára. Ide nem kellett felvételizni, mégis bejutott minden érdeklődő a szabadegyetemre. Ez amolyan népfőiskolának minősül, s bár diplomát nem adunk, korszerű elméleti és gyakorlati ismeretekkel vértezhetjük fel a TIT-hez fordulókat. Az emberek, a politikai intézmények ma az úgynevezett másságot, az új módon történő gondolkodást várják el a szervezetünktől. — Végül az anyagiakról: mennyi pénze van erre a TIT-nek? — Éves költségvetésünk 400 millió forint és ebből csak 60 milliót kapunk az államkasszából. A többit mi „termeljük ki”, a szakmai és az országjáró tanfolyamok bevételeiből. Hadd említsem ez utóbbit: az utazási irodák szervezik a csoportoknak a szállást és az ellátást, mi pedig a szakmai programokat. Így hazaiakat és a TIT külföldi vendégeit is elhozhatjuk a jövőben Szabolcs- Szatmárba. Tóth Kornélia Dara a malomból
