Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-16 / 195. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. augusztus 16. Jobb járatok a kertvárosokba is kiépültek. Erre annál is inkább szükség volt, mert a Derkovits utcai gázvezeték építésének idején a Fészek utca terelőútként funkcionált. Tehát a jövőben az autóbuszok (23-as) ott végleges jelleggel járnak. így, a Fészek utcáról autóbusszal a gumigyárhoz, a Guszev-te- lepre, a városközpontba, a kórházhoz, sőt Örökösföldre is könnyen el lehet jutni. A régi 23-as járat útvonalán, a 9-es jelű autóbuszok menetrendjét kifejezetten a nyugati ipartelepen dolgozók munkakezdéséhez és hazautazásához igazítják. Ugyanis a munkakezdés előtt, vagy után a Derkovits utcai üzemekben dolgozókat fölösleges lenne a Ságvári-telepen körülutaztatni, amikor a 9-essel egyből, közvetlenül célba érhetnek. De a Volán szakembere hangsúlyozza: ha kicsi a forgalom — például az éjszakai műszaknál — akkor a gumigyárba továbbra is a 23- as jelű busszal (egy kis Ság- vári-telepi „kirándulással”) lehet eljutni. Tudniillik, az emberek közlekedési lehetőségét a többi utcába ekkor is biztosítani kell. A 19-es és a 21-es autóbuszok a terelőút megszűnése után az eredeti útvonalukon járnak. Mivel Borbányán egyre többen laknak, ezért szeptember 1-től csúcsidőben (reggel és délután) sűrítik a 2-es járatokat. A Tölgyes csárdától közlekedő 13-as járat útvonalát a déli ipartelepen meghosszabbítják, vagyis a busz végállomása az Alma utcai iskolánál lesz. De ehhez még az Alma utcai autóbusz-fordulónak el kell készülnie. A vállalat tervezi a Korányi-kertváros autóbusz-közlekedésének javítását is. Az elképzelések szerint minden második vagy harmadik 7/A-s autóbusz 7-es lesz, amely a Korányi-kertvárosig fog közlekedni. Csak jelenleg az a gond, hogy az autóbuszok ott nem tudnak megfordulni, de a buszközlekedéshez az ' út teherbírása sem megfelelő. A városi tanács szakemberei keresik a probléma megoldásának lehetőségeit. A Korányi-kertváros a tömegközlekedésbe várhatóan jövőre kapcsolható be. A Sóstói út mentén kerékpárút épül, ami miatt a hídfői megálló megszűnt. Szeptember 1-től a 8-as, a 8/A-s, valamint a 7/A-s autóbuszok útvonalán életbe lép a téli menetrend. A kora délutáni órákban a 12-es járatokat sűrítik. Az autóbusz-közlekedésben történő valamennyi változásról a Volán-szolgálati helyeken, illetve szórólapokon szerezhető felvilágosítás. (cselényi) A Szabolcs Volán Vállalat — az érdekelt szervekkel, szervezetekkel egyeztetve — szeptember 1-től Nyíregyháza több autóbuszjáratán változtat, ezekről Huba Péter személyforgalmi osztályvezetőtől kértünk tájékoztatást. Nyíregyházán, a Fészek utcán és annak környékén lakók kérték, hogy a Fészek utcát kapcsolják be a tömeg- közlekedésbe. Ennek már nincs akadálya, mivel az utca megfelelő burkolatú, valamint ott a megállóhelyek „Csodálatos intézmény“ A Nagykálló melletti Harangodon rendezték meg a múlt hét végén a Józan Elet Egészség- és Családvédo Egyesületek országos találkozóját, ahol az érdeklődőket sok színes program várta. Így többek között rendeztek vlzibicikli-versenyt, gyöngyfűzés! bemutatót, családi és egyéni versenyeket. A csűrben a Családvédő Egyesület kiállítását, a szabadban fafaragók bemutatóját nézhették a résztvevők. Képünkön: Tordal János nagykállói fafaragó ... a Családvédo Egyesület kiállítása . . . Bro- zsovits Mihály tiszakécskei világtalan fafaragó munkáját a kicsik és a nagyok is megcsodálták. (császár) A nyár nem csupán az üdülések ideje, de számos olyan tennivaló is akad, amit célszerű mostanság elvégezni. Ilyen a gyermekintézmények, ezen belül a bölcsődék felújítása is. Ezeknek a munkáknak a menetéről kérdeztük a Nyíregyházi Városi Tanács V. B. bölcsődei igazgatóságának gazdasági igazgató-helyettesét. — A bölcsődék felújítására felhasználható összeget tervciklusonként előre határozza meg a tanács — mondA rádióban hallottuk Vasárnapi újság Szívet melengetőén szép, magyar és kulturált műsor a Magyar Rádióban a Vasárnapi újság. A főszerkesztő, Győri Béla nagyszerű munkatársakat válogatott össze (Rapcsányi, Király Edit, Kulcsár, Győr- ffy), akik hétről hétre, igen magas színvonalon vezetik a magazint. Kiváló riportok, jegyzetek, interjúk, emlékezések kapnak helyet reggel hattól fél kilencig az adásban, tudatosan minden korosztály, minden réteg igényének megfelelően. Megismerhettük ebben a műsorban a magyar újságírás néhány kiemelkedő személyiségét, megyénkből a nyugállományú hodászi görög katolikus lelkészt, aki sokat tett a cigányokért, hallhattuk a világháborús katona naplórészletét, fel- lebbent a homály nem egy irodalmi és politikai intimitásról. Következetesen képviseli az adás a magyar kisebbségek érdekeit, hol szenvedéllyel, hol lírával, máskor hideg észérvekkel. A múlt vasárnap Bállá László, a Kárpáti Igaz Szó című magyar újság nyugalmazott főszerkesztője ült a mikrofon előtt, s beszélt arról, mit jelentett és mit jelent ma magyarnak lenni a Kárpátalján. Élvezet volt hallgatni e kivételes egyéniség mondandóját, aki már akkor vállalta a magyarság ügyének szervezését, képviseletét, amikor ez nem számított népszerű feladatnak. E műsor hosszabb méltatására azért volt most szükség, hogy ráirányítsuk a figyelmet arra: a rádió lassan egyesztendős műsora olyan területeket is elénk hoz, melyeket addig kevéssé ismertünk. Külön érdem, hogy a műsorvezetők kivételes felkészült'ség- gel vezetik be az egyes programokat, fel tudják kelteni az érdeklődést, már a kora reggeli órákban is. Nem tagadom, vasárnaponként csak azért kelek korán, mert érdekel, izgat ez a műsor. Társaságában jól érzem magam, a finom, visszafogott muzsika meghagyja az elmélkedés és az együttgondolkodás lehetőségét. Telitalálat! Újra bizonyíték arra: tömegtájékoztatásunkban a Magyar Rádió őrzi igen előkelő — szerintem első — helyét. (bürget) Új Üdítőitalok a piacon Vérnarancs és maagé A nyár vége messze van, a nagy melegben gyakran megszomjaznak a turisták és a strandok, kempingek vendégei. Ilyenkor jólesik egy üveg hideg üdítőital. A megye üdítőital-termeléséről illetve -fogyasztásáról kérdeztük a termelő és forgalmazó vállalatokat. — Tavaly csaknem húszmillió 2 deciliteres Coca-Co- lát, s mintegy 25 millió Sztár üdítőitalt —-narancs, tonik, meggy, málna, alma ízben —, 167 ezer literes Coca-Co- lát, 440 ezer literes Sztár üdítőitalt értékesítettünk, — adta a tájékoztatást a Kisvárdai Szeszipari Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese, Nagy Sándor. — Ennek nagy részét a megyén belül adtuk el, de Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun és Csongrád megyében is jelentős meny- nyiséget szállítottunk. A megyei igényeket literes üdítőitalokból közel sem tudtuk kielégíteni, mivel a miskolci likőrgyár önállósulásával literes palackozásunk megszűnt. Ezért a társvállalatoktól — a budapesti likőrgyártól, a budapesti valamint a győri és szabadegyházi szeszipari vállalattól — vettünk át literes termékeket és ezeket forgalmaztuk működési területünkön. Ez év februárjában Kisvárdán új üdítőitalgyártó és -termelő üzem kezdte meg működését. Július 31-ig az új üzem termelése a következőképpen alakult: 3 millió 700 ezer darab literes Coca-Cola és 2 millió 200 ezer darab literes Sztár — narancs, tonik, málna, meggy, ananász, bitter lemon, szamóca ízben — készült. — Az idei nyári hónapok ban az előző időszakhoz viszonyítva 25—30 százalékkal több üdítőt értékesítettünk — mondta Tóth Gábor, a Nyírkémiai Vállalat áruforgalmi főmérnöke — legkedveltebbek a mangó, narancs, citrom koktél, ananász hűsítőink voltak. A fogyasztási kultúrában né mi változást éreztünk: az egészségesebb, szénsavmentes narancsital fogyasztása ugrásszerűen megnőtt, ezért ezekből az italokból többet szeretnénk gyártani. Beindítjuk a vérnarancs és mangó szénsavmentes üdítők gyártását is. (tompa) ta Sarudi Györgyné. — Ezt éves bontásban használhatjuk fel, előre elkészített felújítási terv szerint. Idén a város tizenöt bölcsődéje közül háromra került sor: a Sarkantyú utcai nyolcasra hétszázezer, a Honvéd utcai kettesre félmillió, a Pacsirta utcai tizenötösre pedig százötvenezer forintot költünk. — Mennyiben újulnak meg ezek az épületek? — A kettest parkettázzák, hőszigetelik, és kicserélik nyílászáróit. A tizenötösnek tervezési hibából adódó megrongálódását kell kijavítani, és magát a hibát korrigálni. A nyolc éve átadott bölcsődének ugyanis nem csináltak ereszt, így az esővíz végigfolyik a falon. Végül a nyolcasban szintén ki kell cserélni az ajtókat, ablakokat. Tervben volt még a lambériázás is, de azt valószínűleg saját erőnkből fogjuk megoldani. — Mit jelent az, hogy saját erő? — Az igazgatóságnak vannak saját emberei kisebb munkák elvégzésére, így folyamatosan, év közben is el tudjuk végezni a feladatokat. Azok pedig akadnak mindig, lesz mit csinálni a nagy felújítások befejezése, augusztus 31-e, után is. — Milyen a bölcsődék működésének személyi feltételei általában? — Nagyon jók. El vagyunk látva szakképzett gondozókkal, és minden mással, ami ahhoz kell, hogy jól érezzék magukat a gyerekek. Meggyőződésem, hogy a bölcsőde csodálatos intézmény. Egy helyen gondozzák, tanítják, orvosilag felügyelik a kicsiket, s még közösségben is lehetnek. — Akkor biztosan nagy a túljelentkezés... — Sajnos, nem. Az 1080 megépített helynek csupán a nyolcvan százaléka van elfoglalva. Sok szülő idegenkedik a bölcsődéktől, mondván, hogy ő otthon többet tud nyújtani a gyermekének. Meggondolandó pedig, hogy nem lehet-e úgy többet nyújtani, ha nem kell egész nap fáradni a gyermek ellátásával, s a felszabaduló időt a vele való foglalkozásra lehet fordítani. Cz. G. Huszonöt éve halott Ámi Lajos Változások az autikosz-kSzlekedásbeo Nyíregyházán Bölcsődék „félházzal“ A nikkel ötvenes (Yósárosnamény, 1886. X. 2. — Apagy, 1963. Vili. 16.) A tárgyalóteremből űz ebül szerzett eb Ezt a félig cigány, félig magyar, de mindenképpen nagyszerű és nevezetes mesemondó embert három település is magáénak tarthatná. Namény, mert ott született; Apagy, mert ott halt meg; Számos- szeg pedig azért, mert a születése és halála közötti hosszú évtizedeket ott élte végig. De Ámi Lajoson szükségtelen osztozkodni, mindenkié ő kimeríthetetlen mesekincsével együtt. Én sem akarom kisajátítani, de most, halálának negyed- százados évfordulóján mégis csak úgy tudok emlékezni Lajos bátyámra egy hozzákötődő gyermekkori történettel, mint szamosszegi emberre. A negyvenes évek legelején jártunk. Édesanyámnak egy kis szatócsüzlete volt akkoriban Szamosszegen. Afféle szegények boltja, mert a pénztelenek jártak mihozzánk vásárolni, leginkább kontóra. Lajos bátyám is ilyen kontós kuncsaftunk volt. Egyszer éppen akkor állított be a boltba, mikor csupán én voltam ott, mert édes Szálkára ment áruért. — Anyád? — kérdezte tőlem. Aztán, hogy tájékoztattam, szürke cájnadrágja zsebéből előkotort három fillért: — Adjál egy katulya gyufát! — mondta, és azonnal kifordult az ajtón, ahogy a gyufát zsebrerakta. Nem volt több vevő, én is kimentem, ö leült a bolt előtti árok gyepes szélére, hát én meg mellételepedtem. Beszélgettünk. Terefere közben előhúzta zsebéből a kopott dóznit. De hát miért? Hiába kattintottá fel, nem volt abban a Senator cigarettapapír üres tokján kívül semmi egyéb. Eltette hát a dóznit, és a fillérjeit kezdte számolgatni. Hat fillér volt összesen. — Ez még egy nyolcasra (8 filléres pipadohány) sem elég. Na, mindegy! — sóhajtotta, és szedelőzködni kezdett. — Lajos bátyám, adok én kölcsön! — jött a számra váratlanul. Hogy miért mondtam én ezt, csak akkor lehet megérteni, ha elmesélem a mi kis boltunk egyik érdekes gyakorlatát. Ügy volt az, hogy édesanyámnak valamilyen oknál fogva a szálkái szolgabíró nem adta ki a dohányárusítási engedélyt, hiába kérte azt. Édes ezért azoknak a kontósainknak, akik dohányfélét is akartak vásárolni, mindig pénzt adott kölcsön, hogy tudjanak dohányt venni a másik boltban. Ez jutott hát nekem eszembe. Lajos bátyám nem szólt semmit, csak vissza jött utánam a boltba. A fiókban kutatva egy nikkel ötvenfilléres akadt a kezembe, azt tettem elébe a pultra. A felesége, Er- zsus néni is pipázott, ezért úgy gondoltam ennyi kell kettejüknek dohányra. Szó nélkül tette el Lajos bátyám a pénzt, aztán kilépett az ajtón. Még köszönni is elfelejtett. Csak a harmadik szomszéd háza előtt járva kiáltotta vissza: — Hozom hamarosan! Hozta is. Még aznap. Késő délután édesanyámmal éppen az árut rendezgettük a boltban, mikor újra beállított, és szó nélkül a pultra tette a pénzt. Nem nikkel ötvenes volt, hanem egy félmaréknyi vörösréz egy- és kétfilléres. Ki tudja, hány helyről kapargat- hatta össze! Édesanyám várakozva nézett rá, tudni szerette volna, mit akar a pénzzel, de hogy Lajos bátyám csak hallgatott, rajtam akadt meg a tekintete. Én pedig erre fülig vörösödtem, hisz egy árva szót sem szóltam neki a kölcsönzésről. De ez a pirulás már Lajos bátyámat is szóra bírta: — Ejnye, ejnye! Ha tudom ... — kezdte csendesen, de abba is hagyta azonnal, arcát meg elöntötte a bíbor, mert rájött, hogy akaratlanul is elárult. Ebben a nagy pirulgatásbart aztán egyszercsak összenéztünk mind a hárman. Előbb édes mosolyodott el fejét csóválhatva, majd én, végül pedig Lajos bácsi is. Megértettük lassan szó nélkül is egymást. És örültünk is annak, amit megértettünk. Azért nyílt ki rajtunk a mosolyvirág. Hát ennyi a történet! Én pedig most, az évforduló alkalmából, ezt a régi örömben kinyílt háromágú mosolyvirágot ráültetem Ami Lajos huszonöt éve süppedő apagyi sírhalmára. Hadd virágozzék, illatozzék tovább neki Szamos- melléki illatával. Balogh László Szegény P. András talán nem is gondolta, hogy bűn- cselekményt követ el, amikor ez év februárjában magához f< -.adott egy kutyát. Azaz nem is ezzel követte el a bűncselekményt, hanem azzal, hogy továbbadta az értékes, fajtiszta állatot. Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond utcán ballagott azon a napon, amikor egyszercsak követni kezdte egy fekete szőrű snauzer. P. András úgy gondolta, legjobb lesz, ha magával viszi az állatot, s befogadja. A kutya jól táplált, gondozott volt, látszott rajta, hogy nem kóborol, hanem gazdája van. P. András ennek ellenére semmit nem tett annak érdekében, hogy a snauzer tulajdonosát megtalálja, s visz- szaadja neki a fekete szőrű ebet. Néhány napig magánál tartotta az elcsatangolt állatot, majd az anyagi nehézségein úgy próbált segíteni, hogy eladta egy ismerősének 1500 forintért a 10 ezer forintot érő nyolc hónapos, törzskönyvezett snauzert. A vevőnek azt állította, hogy a kutya a saját tulajdona. Az igazi tulajdonos, I. József azonban kerestetni kezdte az ebet, s a nyomozás során a szálak P. Andráshoz vezettek. A férfi bíróság elé került, s lopás vétsége miatt a nyíregyházi bíróság egy évre próbára bocsátotta. Az ítélet jogerős. B. A.
