Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-13 / 193. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988. augusztus 13. o VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN — Ha valaki a telefonban nem azzal kezdi, hogy a nevét mondja, hanem azt említi először, hogy honnan keres, már tudom, szívességet kell tennem. Az évek során megtanultam, hogy van néhány hivatal és intézmény, melynek dolgozóit jobb kielégíteni, mert ha úgy kezelem őket, mint a többi vevőt, akkor megy a telefon a központba, és úgyis engem tolnak le. Világos, hiánygazdálkodás van, de hát ha hiány, legyen az mindenkinek. Bár ez is inkább szöveg a részemről, jómagam is fordulok szívességért máshoz, magyarul, szépen és csendesen korrumpálódik az ország. A tüzépesnek teljesen igaza van. A szövevények már-már maffiaszerűek, a szívességek, amiket kérnek, messze túljutottak azon a határon, ami még gusztusos, mert ha építőanyagról, telefonról, tartós fogyasztási cikkről, gyorsabb ügyintézésről van szó, a gátlások megszűnnek. Miután az ügyintézésnek éppúgy megvannak a gyenge pontjai, mint az ellátásnak, a láncolat szűnni nem akaró, s jószerével nincs, aki ne lenne sáros. Talán ez a megfogalmazás túlzott, igen sokan vannak, akik tudtak „tiszták” maradni. Ennek, részben az az oka, hogy vannak ilyen természetűek, de kétségtelen az is hozzájárul, hogy sokaknak nem adatik meg az előnyszerzés megannyi lehetősége. Itt is az alkalom, no meg a kényszer szüli a korrumpálódót, s aki kér és aki ad, akik ösz- szefonódnak, a legtöbbször végig sem gondolják, hogy amit tesznek, az a társadalmi erkölcs szerint elítélendő. Egy kis példa. A tavasszal az egyik szatmári községben a tanácson szóvá tettem, hogy a falu körül az utak sárosak, a munkagépek és az erőgépek a fél határt az aszfaltra hordták. A tanács elnöke nem tiltakozott, s arra a kérdésre, hogy miért nem bírságolják meg a tsz-t, így felelt: — Nekünk kell a sóder, a betonlap, a fuvar. Ezt a tsz ingyen teszi, így aztán semmi erkölcsi alapunk, hogy most büntessünk. Szó- 'lun'k, ha letisztítják az utat jó, ha nem, hát akkor majd jön az áldott eső... Aligha van ember, aki ne tudna nálunk is sorolni olyan dolgokat, melyekről mindenki tudja, hogy nem tiszta ügyek. Üzlethelyek kijelölése, telkek kiosztása, bírságbehajtások halogatása, vendégek vacsoráztatása, ajándéktarhálások, műszaki vizsga autóknál, gépjárművezetői engedélyek körüli suskusok, olcsó anyag és munka víkendhá- zakhoz, eltussolt baleseti ügyek, soronkívüliségek a legkülönbözőbb helyeken, állásokkal kapcsolatos pályázati anomáliák — csak a fő területek, bár ahogy mondják, még a hitelügyeknél is van, hogy egyén vagy vállalat élvezheti a személyes összeköttetések előnyét. A társadalom válik védtelenné, hiszen az egymásnak elkötelezettek védik is egymást, mert ha megkaparják az ták. Ez egyszerű üzlet, megvolt az aci-hoci. Hogy le lehet bukni? Nehezen. Ma már olyan kifinomult eszközök vannak, hogy azt senki nem képzeli. Tippet nem adok, de annyit mondhatok, valaki valahonnan mindig becserkészhető. Az ember korábban azt hitte, hogy csak amerikai filmekben van olyan, hogy a feleség, a neki adott ajándék, szívesség eszköz lehet. Nos, ez sok esetben nem filmtéma, valóság. Kicsit olyan ez, mint a besurranó tolvaj módszere. Tanulmányozni kell a terepet, gyenge pontja mindenkinek van. mondást, hogy kéz kezet mos. Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy mindig voltak és lesznek olyan kapcsolatrendszerek, melyek a hivatalos kapcsolatokon túlmutatnak. Miért lenne ez rossz? Gondoljunk arra, hogy mennyi bonyolult törvény, rendelet, előírás köti a normális életmenetet. Nem törvény- szerű reflex, védekezés, ha valaki ezeket ki akarja kerülni? De az. Hát akkor mi a baj? A szívesség nem jelent szükségszerűen összefonódást. Higgyünk abban, hogy valaki minden hátsó gondolat nélkül áll más déknek nem tűnik fel az, amin mi bosszankodunk. — Nézd, a művészeti élet egy dzsungel. Hogy kit adnak ki, kitől vesznek képet, kinek milyen katalógust csinálnak, az attól függ, hol a helye a maffiában, „benne” van-e, vagy legalábbis szimpatizáns. A sport épp olyan, mint a társadalom más területe. Számomra a legelretten- tőbb mégis az volt, hogy a jogi egyetemre is lehetett csalással kapcsolatot teremteni. De figyeld a zalai kocsmát a természetvédelmi területen, nézd meg mi lett a védett tölgyekkel, BÜRGET LAJOS: . Ismerősöm meséli, hogy őt palimadárnak nézi a családja, de a munkahelyén is minden kollégája. Ó kivárta a lakáscserét hét évig, szívességet senkitől nem kér, de előnyt se biztosít másnak. Neki nem adnak vidéki útján ajándékot a tsz-ben, autója csomagtartójába nem raknak se almát, se krumplit. — Ügy érzem, hogy korszerűtlen vagyok — mentegetőzik —, de én szeretek este nyugodtan lefeküdni, s reggel jó lelkiismerettel ébredni. Ebből kétségtelenül nem lehet jobban élni, nálunk igenis jelenlévő a napi gond, a hó végi pénzzavar, mi mindenre sokat várunk, s bizony sok mindenről lecsúszunk. A múltkor a lányom mondja: miért nem beszélünk a szomszédasszonnyal, aki az áruházban eladó, hogy az árleszállításnál tegyen el pár jó, olcsó cuccot? Mondani sem kell, nem tudtam meggyőzni, azt mondta a végén, engem múzeumban kellene mutogatni. . . Egy felelős vezető az egész jelenséget a magyar gazdasági és társadalmi élet alatt ketyegő pokolgéphez hasonlította. — Ha ez a gyakorlat nem szűnik meg gyorsan, akkor az egész életről csak hamis információkkal fogunk rendelkezni. Mert az összefonódás szükségszerűen hozza magával azt, hogy minden szebbnek tűnik, mint amilyen. A valós erőviszonyt elfedik a szívességek, a kölcsönösségek, a pillanatnyi gyors előnyöket biztosító lépések. Az a vezető, aki soron kívül és korlátlanul kap csempét, nem fogja azt mondani, hogy hiány van, mert ezzel éppen azt diszkreditálja, akitől kapta. Legfeljebb az általános szövegig jut el, ami alapján dönteni nem lehet. Itt tehát az erkölcsi állapot sérülésén kívül a gazdasági dezinformálódá- sig mindent megtalálunk, ami gátolja a valódi rendeződést. — Hiba lenne, ha a korrumpálódást csak a hatalmi, befolyási területre szűkítenénk, s csak finom, kölcsönös, úgynevezett érdekek szempontjából vizsgálnánk. Nem tagadom, miután kiskereskedő vagyok, nem egyszer folyamodtam ahhoz, hogy egy kis kenőpénzzel gyorsítottam ügyet, intéztem árut, jobb lehetőséget. Adtam, elfogadták, mitöbb, elvárJobb a bék egyiket, a lánc vég nélkül bomlik. így hát jobb a békesség. Hogy ez milyen mértékben rombolja az értékeket, azt nem nehéz kikövetkeztetni. A fenti, igazán csak a felszínt horzsoló példákból kitetszhetett, hogy a maffiagyakorlat éppúgy érvényesül a magán-, mint a hivatali szférában. Ember és ember éppúgy kiszolgáltatja magát a másiknak, mint az egyik cég a másiknak, az egyik gazdaság a másik gazdaságnak. A gyakorlat az elmúlt évtizedekben úgy alakult, hogy az ősz kezdetén szinte kötelezővé vált a felügyeleti szervek egy-egy emberének az alma, krumpli, dió, szilvapálinka szállítása, hivatali kocsik vitték a „kis adományokat, melyek a nagy kapcsolatokat ápolták”. Ideológia is született erről, legyen szó akár ilyen lekö- telezésről, akár vadászatról, ami szintén a fontos témák intézésének eszközévé lépett elő. Természetes hát, hogy mindig az ilyen kapcsolat mértékét vették először számításba. Roland Topor: Marcel Aymé — illusztráció Az emberek nem jellembajnokok, nem puritánok. Hogy kinél mi? Nos, ez a művészet. .. A legjobb szer a korrumpálódás ellen a nyilvánosság — vallják sokan. Korábban ez is a diszkréten kezelt témák közé tartozott. De ma már nem marad titok, ha valakinek valahol kedvezményesen - készítenek, adnak el kurrens dolgokat. Köztudott lesz, ha a vállalati kocsi X és Y számára házhoz viszi az ünnepi asztalra valót. Nem marad sokáig rejtve, ha egy-egy kisajátítás mögött egyéni érdekek húzódnak meg. Tény, még korántsem átütő a siker, de önmagában már. az jó, hogy nincsen erő, ami visszaszoríthatná a tisztázásokat. A társadalom érzékeny lett, főleg azok, akik nem lehetnek, nem lesznek részesei a kivételezésnek, a kapcsolatokon alapuló előnyöknek. A bővülő kontroll remélhetően visszatartó erő lesz, bár a hiány, sokaknál a megszokás, a beidegződés erősebbnek bizonyul majd az erkölcsi kényszernél. rendelkezésére. A világon mindenütt van lobby. Nálunk miéri ne lenne? Talán bűn az, ha egy falu vagy város a saját érdekében tesz lépéseket? Nem logikus, ha egy megye — főleg rossz helyzetben — keresi a kapcsolatokat, azokat, amelyek javíthatnak a helyzeten? így volt ez mindig, így is marad, a túlszabályozott társadalmakban ez a kitörési lehetőségek egyike. Elgondolkoztató. A mondottaknak van igazságtartalma. Ki is az, aki meg tudja mondani, hol a határ. Honnan korrupció a szívesség? Mikor lép be a szellemi, lelki korrumpálódás? Gyártjuk az elméletet, amivel igyekszünk magyarázni a magyarázhatatlan! Érezzük, hogy valami nincsen rendben, így hát keressük mindazt, ami felment bennünket. Mindig a körülményekben leljük a magyarázatot, a saját er- kölcsiségünket ritkán tesz- szük mérlegre. amiket egy írónak irtottak ki? Semmi, győzött a kapcsolat. Én ebből arra következtetek, hogy átrendeződik az erkölcsi értékrend, s talán nem is kell olyan kényesnek lenni. Persze tudom, ez cinizmus. Ha kíváncsi vagy, akkor elmondom a saját ügyem. De ne írd meg. Nem miattam, nekem már nem árt, mert nyugdíjas vagyok. No látod? Van még tisztesség! Természetesen az erkölcsi rendet nem lehet átrendezni, átszervezni, egyszerűsíteni, a rosszhoz idomítani. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az összefonódásban élőkben szükségszerű- en alakul ki a liberális, engedékeny, felmentő ítélkezés.-7- Bizonyára furcsállni fogja, amit mondok — fejtegeti az egyik pénzintézet vezető munkatársa —, de hiszem, hogy van benne igazság. A fő gond, hogy túl sok nálunk az, ami „elvi”. Ha egy dolognak reális ára van, akkor az any- nyiba kerül. Ha egy munka meghatározott pénzbe kerül, világos az ügy. De mindaddig, amíg sok mindent a mindent eltakaró úgynevezett szocialista szerződéssel lehet elkenni, addig abban mindig benne van az így-vagy-úgy lehetősége. Amíg valami ingyenes, addig adhatom ingyen, kérhetek érte ajándékot, tarthatom a zsebem. Igen fontos lenne, ha a mi életünkben pontosan mérhető lenne munka, teljesítmény, érték, ár, ha értelme lenne a szerződésnek, ha mindig mindenki tudná, hogy mit miért kap, mi miért jár. Ez merkantilista alapon szabályozott kapcsolat, ahol elveszíti a szerepét a szívesség, az oda-vissza elkötelezettség. Hiszem, hogy amennyiben gazdasági életünk átrendeződik, világosabbá válnak a relációk általában, s érdek, ár, érték egyértelműen szabályoz majd. — Kár moralizálni — fejtegeti barátom —, már a rómaiak ismerték azt a Művészbarátom, aki kicsit filozófus is, arról elmélkedik: vajon nem avult erkölcsi mértékkel közelítjük-e mi, öregebbek ezt a témát? Mert egy nemzeE téma körül járva néha magam is azt hittem, hogy valamiféle Don Quijote vagyok. A szélmalom is túl nagynak bizonyult. Akik a korrumpálódásban nyakig vannak, a téma említésekor azonnal elővették a titkos fegyverek arzenálját. Napra sorolták, hogy az USA-ban ki mikor és kivel. . . a Szovjetunióban mit írt a Moszkovszkije No- vosztyi... hogy hallottam-e arról, hogy Japánban... hogy az NSZK-ban... hogy ez a politikus ebbe es ebbe keveredett.. . A lenyűgöző érwhalmaz azt az érzést keltette bennem, hogy a piszkos ügyeknek mind jobban megfogalmazódik az ideológiája, kiderítik róla, hogy „nemzetekfeletti’\ hogy az élet része, s aki kényes, az ne nézze. Hivatásos politikus ismerősöm, aki fiatalember, a fenti eszmefuttatást hallgatva megjegyzi: — Nem tagadható, hogy a mi hatalmi szerveink sem voltak mindig a grállovagok gyülekezőhelyei. Ezért örülök a tisztulásnak, a cserének, mert bizony a példa nem mindig a hiányból fakadt, sokszor a pozíció indikálta a korrumpálódást. Még azt sem mondanám, hogy mindig rossz szándékból. Egyszerűen imponált, hogy sok mindent egy szóra el lehet intézni, hogy a törvény kikerülhető, hogy a helyi hatalom erős. Elég, ha említem, hogyan lehetett itt állami lakást olcsón megven-, ni, tatarozva, kikenve, kifenve. Nos, aki így gyarapodott, vagy az, akinek éjfélkor a pincér vitte a szeretője lakására a vederbe jegelt pezsgőt, az aztán olyan nullává degradálta magát, hogy nem tudott kitérni a mások követelése elő! Sokakat ront meg a hatalom. Mert vajon tud-e fegyelmezni a garázsban az a vezető, aki részegen elveszíti a hivatali autót? Kikezdhető, támadható emberek egyszerűen nem rendelkeznek erkölcsi alappal, hogy fellépjenek bárki ellen, miközben ők maguk elvtelen szívességeket tesznek. Ügy hiszem, hogy amikor megújulásról beszélünk, itt is rendet kell tenni. Ha egymás mellé rakjuk a jelenség okait, akkor azt lehet mondani: sok területen az segít, ha megszűnik a hiány. Ezzel együtt először csökken, majd eltűnik az Összefonódás, a korrumpálódás. Aztán a jobb bér is eszköz arra, hogy ne kényszerüljön senki erkölcsileg prostituálódni. Szükséges a közszellem, ami ez ellen fellép, a nyilvánosság, ami folyamatosan napirenden tartja azt, ami e téren irritál. De mindezeknél sokkal lényegesebb, hogy kialakuljon, megteremtődjék, netán visszatérjen egy olyan közerkölcs, mely egyszerűen nem tudja elviselni a tisztességtelenséget. Nem vagyok az idézés híve, de most engedtessék meg, hogy a 87. évi november 11-i KB-ülés anyagából néhány sort ide írjak: „A szocializmus reális céljai, elvei, értékei, a mai gyakorlat fogyatékosságai és ezek szembesülése az eszményekkel értékelbizonytalanodást, hibát okoznak. Társadalmi tudatunkban így az értékrend természetes változásai és ütközései értékválságként jelentkeznek. E zavarok adnak teret a szocializlfiustól idegen értékrendek, életmódminták terjedésének. Egyúttal általános igény él társadalmunkban egy szilárd, követhető, nemes emberi értékeket magába foglaló erkölcs és értékrend iránt." Aligha bizonyítandó, hogy bármilyen összefonódás idegen a szocializmustól, minden korrumpálódás erkölcsi érzékünket sérti. Mindez így talán didaktikus. Hogy mégis magyarázni kell? Azért, hogy mind többen legyenek szövetségesek abban, hogy felszámoljuk kis és nagy ma-- gyár maffiáinkat, a nyilvánosság erejével szigeteljük el és tegyük lehetetlenné azokat, akik a gazdaság és társadalom átalakulásának idején a nehézségek vámszedőiként jelentkeznek. KM
