Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-13 / 193. szám
1988. augusztus .13. Kelet-Magyarország 3 Jl gyökerektől a koronáig A pártéletről egy rádióinterjú kapcsán A miről az emberek beszélnek, az legyen a témája az újságoknak, és a propagandista munkájának tárgya. Nem kisebb ember mondta ezt, mint Lenin, de annyira kézenfekvő az igazság, hogy akármelyik politika iránt érzékeny ember agyából kipattanhatna. Miért említem mégis Vlagyimir Iljics nevét? Mert hiába nyilvánvaló a dolog, nem mindig hallgatunk saját jó következtetéseinkre. A reform iránt felelősséget érző párttagság és az állampolgárok várnak, s várakozásuk — legalábbis úgy tűnik — sokszor hiábavaló. Pedig a májusi konferencia után nem sokkal elhangzott, hogy az csak a kezdete volt valaminek, folytatás következik. Nem lehet panasz, történt is számos dolog néhány hét alatt, mégpedig olyan horderejű, amelyhez korábban évek, évtizedek voltak szükségesek. Történt-e érdemi változás vidéken? — tették fel a kérdést a rádió múlt szombati 168 óra című műsorában Petrovszki Istvánnak, a Központi Bizottság osztályvezetőjének. Amolyan nyulat kiugrasztani szándékozó mondat volt ez a riportertől. Az önállóság azzal kezdődik — magyarázta a kérdezett —, hogy nem szólnak bele fent- ről, miként intézik a megyék saját sorsukat. Hozzátette: elmúlt az az idő, amikor a „levítel” abban nyilvánul meg, hogy direktíva menjen 19 címre: eddig és eddig ti is tartsatok pártértekezletet. Mindazonáltal elemi erő nyilvánul meg nagyon sok helyen ennek megtartására és Petrovszki István szerint is helytelen lenne ezeknek nem engedni teret. Mint tudjuk, egyedül Hajdú- _ Bihar és Debrecen város tűzte ki hamaro- ' san sorra kerülő saját pártértekezletének időpontját. Elmondták azonban a műsorban, hogy Csongrádban is nagyon erős a szándék. Ezt egyes városi pártbizottságok határozatban is megfogalmazták, de a pártközpontba érkező számos levél is ennek az, óhajtásnak ad hangot. Felvetődik sokakban a kérdés: vajon miért nem kezdenek akkor hozzá? Mert az érintett vezetők közül számos attól tart, hogy a megújított pártbizottságba esetleg nem választják be, s ezáltal meg kell válnia jelenlegi posztjától? Ez utóbbi kijelentést vagy inkább kérdést ugyancsak a riporter tette fel, de a válasz sem hagyott kétséget afelől: valóban tapasztalható ilyen jelenség. Jól — és kevésbé jól — tájékozott körökben forgalomban vannak bizonyos találgatások, amelyekről senki nem tudja menynyi alappal bírnak. És ez úgy vélem elég baj. A párt ugyanis nem engedheti meg magának, hogy a tagsága találgasson, azt mégkevésbé, hogy egyes találgatások — bármennyire is hangoztatták korábban az ellenkezőjét — végül is igaznak bizonyuljanak. Egyik városi pártbizottságunk nemrég mentette fel első titkárát. Már a konferencia előtt forgalomban volt o pletyka leváltásáról, de hozzátették: megvárják vele annak a lefolyását. Másik városunkban ugyancsak napirenden Vannak bizonyos magas szintű posztok cserélődéséről hírek. Erről is mindenki tud, nemcsak a városban, de megyeszerte. És az a párttag, amely tapasztalta, hogyan, mennyire demokratikusan, mai módon mégy végbe 1988-ban országos szinten a jelölés és a választás — az csodálkozik. Miért nem beszélhet erről az egész tagság oldottan? — kérdezik sokan. Miért teszi ki magát a vezetés annak, hogy szóbeszéd tárgya legyen: ezt és ezt a funkcionáriust nem fogadta egy országos vállalat igazgatónak, a másikat nem választotta meg a helyi cég vezetőjének. Lehetne folytatni azzal, hogy X-et szeretnék „kivinni” egy másik tsz-be elnöknek, azt az elnököt pedig „bevinni” X helyére. Sokan állítják, hogy a kádermunkának ez a fajtája régi, elvetélt módszer, olyan, amitől most történelmi esély van megszabadulni. Az öntisztulás lehetősége nyílna meg azzal, ha megyénk minden területén az önállóság adta alkalommal élne is a párttagság, és véghez vinné mindazt, amit a helyzet, az idő, a feladatsor megkíván. A magyar gazdaság katasztrofális állapota országos szinten elegendő kiváltó oknak bizonyult, de Szabolcs-Szatmár sem dicsekedhet ilyen téren. Soraink demokratikus újrarendezése segítené problémáink alaposabb elemzését. A májusi konferencia határozatában volt egy olyan kitétel, hogy a posztjuktól megvált káderek elhelyezkedéséről, egzisztenciájuk megtörésének elkerüléséről gondoskodni kell. A potenciális megmaradók és az újak jó híre, a párt presztízse egyaránt megkívánja ezt. Szerencsétlen dolog, hogy a szomszéd megyében az úgynevezett „liba ügybe” keveredett vezetés és hasonló ügyek kényszerítették ki a megyei pártértekezletet. Nem lenne fontos megmutatni, hogy nekünk nincs ilyen takargatnivalónk, vagy ha mégis előfordultak hibák, azokkal van erőnk szembenézni? A megyék rangsorában sok tekintetben utolsó megye kezdeményezésben és megújulási képességben az élre, vagy alábbis az élbolyba kerülhetne — vélik számos pártszervezetben. Lényegesen másként nyilvánulhatnánk meg így az országos fórumokon, legyen szó akár pártról, akár másról, ha ekként bizton magunk mögött tudnánk a párttagságot és a párton kívüliek nagy táborát. A 168 óra műsorában elhangzott riport a régi jelrendszerben „felső sugallatnak” számított és annyi idő még nem telt el az újban, hogy más virágnyelv alakuljon ki. Az lenne a legjobb, ha erre sor sem kerülne. Ha a közelmúltban Nyíregyházán megrendezett megyei pártfórumon elhangzott önállóságra buzdítás első jele az lenne, hogy az alulról jövő óhaj előtt nyíljanak meg a fülek. Hogy ez az önállóság az alapszervezetek minden — immár kiskorúnak nem tekinthető — tagjáig hatoljon el. Megújulva a gyökerektől a koronáig, kisöpörve az idei hajtások közül a tavalyi leveleket. Hogy melyik számít ennek és melyik annak, azt a természetben is a fa törzse dönti el. Esetünkben tehát a párttagság 3(J ezres táboráé kell, hogy legyen a döntés. Esik Sándor Tétlenségre kárhoztatva — érettségivel r Útra kelnek a munkahelyért Négy év haladékot és érettségit ad. Sok gyerek és sok szülő így gondolkodik, amikor nyolcadik osztályban a továbbtanulás, a gimnázium mellett dönt. A középiskolás évek aztán hamar elszállnak, a gyerek nem tanul olyan jól, hogy főiskolára vagy egyetemre jelentkezhetne, esetleg megpróbálja, de a felvételi nem sikerül — és ott áll „meg- fürödve”, érettségi bizonyítvánnyal a zsebében. Még a nagyvárosokban is nehezen akad olyan munkahely, mely megfelelő lenne, nem kell fizikai munkát végezni és nincs szakképzettséghez kötve. Hát még egy kisebb településen! A csengeri Ady Endre Gimnáziumban az idén harminc- ketten érettségiztek, négy tanulót nem lehetett érettségi vizsgára bocsátani. Az iskola igazgatója, Oláh József szerint a tanulói létszám évről évre csökken, de még így is nagy gondot jelent a végzősök elhelyezkedése. — Kilencen jelentkeztek továbbtanulásra, de csak öten felvételiztek sikerrel. Egy felmérés alkalmával tizenFábián Valéria a GEV-nél. hárman nyilatkoztak úgy, hogy Csengerben, vagy a környékén szeretnének maradni, négyen, hogy a megyében, hatan pedig, hogy Budapesten keresnének állást. Két éve indult az első óvónőképzős osztályunk, szintén harminchat fős osztálylétszámmal. Már akkor tájékoztattuk a szülőket, hogy itt nem tudnak majd elhelyezkedni, mert nincs betöltetlen óvónői állás. Csak akkor van jövőjük, ha felmennek a fővárosba, vagy továbbtanulnak, képesítést szereznek és esetleg tanítóként, állami gondozottak nevelőtanáraként Cégénydá- nyádra, vagy Ököritófülpösre mennek. Tanítóképzőbe jelentkezett kétszer is Fábián Valéria, aki 1986-ban érettségizett. Eredetileg egészségügyi szakközépbe szeretett volna menni, de a család úgy döntött, jobb, ha a csengeri gimnáziumban végez — ahol az édesapja tanít. — Az volt a lényeg, hogy teljen el a négy év. Elég jól tanultam, mégsem sikerültek a felvételik. Kaptam egy napközis nevelői állást Csen- gerújfaluban, azzal a kikötéssel, hogy két éven belül bejutok a tanítóképzőbe. Nem sikerült, ezért el kellett onnan jönnöm, s nem tudtam hová menni. A szüleim segítettek, hogy elhelyezkedjek, tegnap álltam itt munkába a Göngyöleggyártó és Forgalmazó Vállalatnál, mint adminisztrátor. — Volt néhány fogyatékos gyerek Újfaluban, s most arra gondoltam, hogy megpróbálnék jövőre bejutni Pestre, a gyógypedagógiára. Ez biztosabb, mint a tanítóskodás, állítólag tanítóként vagy öt évig nem is tudnék elhelyezkedni. Megürül egy gyógypedagógusi állás, azt megpályázhatnám. Igazság szerint szaktanárra lenne szükség, Csengersimán például ének szakos tanítja a matematikát. de a főiskolához nincs kedvem ... Váradi Ildikó az idén végzett, tőle ezeket halljuk: — Többfelé érdeklődtem, míg végül itt, az OTP-nél ígéretet kaptam, ha elmegy szülési szabadságra az egyik munkatárs, akkor felvesznek. Idősebbék a szüleim, a nővéreim az ország másik végébe mentek férjhez, így legalább én maradjak velük. A fizikai munka szóba sem jöhetett, most könyvelnem kell, ez nem olyan nehéz. Mint a tanácson kiderül, Csergerben nemcsak a fiatalok elhelyezése jelent gondot. Suta Mihály vb-titkár sorolja a munkahelyeket — Auróra gyáregysége, húsipari vállalat, ÁFÉSZ, két téesz, tangazdaság, ZÖLDÉRT — s a felsorolás hamar véget ér. Ráadásul az említett vállalaGondolatok a szocializmusról Új sorozat indul lapunkban S anyarú idők járnak manapság az ideológusokra. Mindenkire, aki szocializmus dolgában valaha is tanításra vállalkozott. Az események alakulása sok prognózisra rácáfolt, számos — hosszú időn át megingathatatlannak vélt és mondott — tételt helyezett hatályon kívül. Megrendültek a hirdetett eszmék igazába vetett hitek. A bizalmi válság állapotában az emberek visszavonják megelőlegezett hitelüket és hajlamosak kétségbe vonni minden volt és jelenlegi ideológiai megnyilatkozás szavahihetőségét. A megcsalatottság- érzés keserűségével gyakran minősítenek úgy, mint legutóbb egy sóstóhegyi' párt- szervezetben: „Szocializmusról szólva hamis ígérvényekkel ámítottak. Hogyan is hihetnénk, hogy a mai prédikációknak több a valóságfedezete a tegnapi ígéretekénél.’’?! Ezekkel a gondolatokkal, kezdi Írását Kiss Gábor kandidátus abban a sokak számára rendkívül érdekes sorozatban, amelynek közlését a Kelet-Magyarország keddi számában kezdjük meg. Műszakonként 200 ágybetétet és 400 gumimatracot készítenek a Taurus Gumiipari Vállalat ibrányi telepén, (cs) Búcsú a laktanyától Levelekről várta a levelet... Mr ásfél év nem nagy idő Ifi 02 ember életében. Ám felértékelődik ez a tizennyolc hónap,' ha a megszokottól eltérő környezetben, új közösségben, addig idegen emberek közt tölti valaki. így érezhetnek a most leszerelt kiskatonák, akik minden bizonnyal tapasztalatokkal felvértezve intenek búcsút a laktanyának, tisztjeiknek és társaiknak. A leszerelés előtti percek szokatlan izgalmat jelentenek Petró Józsefnek. Igaz, néhány óra múlva már családja körében lesz, addig azonban még egy nagyobb megpróbáltatás várja: leszerelő társai nevében ő köszön el az ünnepségen a tisztektől, katonáktól. Nem egy szereplő típus, a nagyobb nyilvánosság még egy kissé gátlásossá teszi. Pedig a sorkatonai szolgálat bővelkedett embert próbáló feladatokban. A kiképzés, a gyakorlatok nehézségeivel nap mint nap meg kellett birkózniuk a fiataloknak. S most, a másfél év elteltével egy kicsit más emberként hagyják el a laktanyát. Megférfiasodtak, nem riadnak vissza a nehezebb fizikai igénybevételtől, de talán a leglényegesebb, hogy jellemük is edződött, gondolkodásuk komolyodott. — Szerencsére hamar megszoktuk az új környezetet, a társakat — hallottuk Petró Józseftől. — Ha valaki úgy vonul be, hogy eleget akar tenni a vele szemben támasztott követelményeknek, akkor nem kerül konfliktusba az elöljáróival lépten-nyo- mon. Én azt hiszem, a szigorú fegyelem, a rendszeres életmód, a fizikai és szellemi igénybevétel kialakított bennünk egy ritmust. Ami eleinte nehéznek, netán megoldhatatlannak tűnt, a későbbiekben fel sem vettük. S aztán az sem mellékes, hogy a legkülönfélébb környezetből jöttek össze a srácok. Volt, akinek újság volt a könyvtár, amíg másnak hiányzott volna. Vagy a szabad idő igazán drága kincsnek számít a laktanyában. Ha a feladatainkat időben és tisztességesen elvégeztük, bizonyos időt kaptunk, amit arra fordíthattunk, ami éppen tetszett. A KISZ-szervezet több érdekes programra hívta fel a figyelmünket. Én magam is számtalanszor vállaltam társadalmi munkát az alapszervezetünknek, rendszerint gépelést. Itt tanultam meg ugyanis az írógépet használni. Petró 'József igazan eredményesen töltötte a sorkatonai szolgálatot: kimagasló teljesítményéért, szakmai, közösségi munkájáért előbb élenjáró, majd kétszer kiváló katona címet kapott. Szakaszvezetői rendfokozatot ért el, majd tartalékos őrmesterként szerelt le. a z utóbbi napokban egy- yj re többször jutott eszembe a család — vallja meg. — Hálózati ellenőrként dolgozom a Bakta- lórántházi ÁFÉSZ-nél. Szüleim, öcsém is kereskedő — a testvérem éppen most vonul be. A szomszéd faluban, Leveleken vár egy kislány. Négy éve ismerjük egymást és számítunk a másikra. Ügy tervezzük, hogy előbb otthon, Apagyon hozzákezdünk a családi ház felépítéséhez, s mire befejezzük, összekötjük a sorsunkat az anyakönyvvezető előtt is ... Tóth Kornélia Könyvelhet, de meddig? Váradi Ildikó. tok, szövetkezetek sem elsősorban érettségizetteket várnak, hanem szakmunkásokat, betanított munkásokat. A fiúk nagy része nem is marad a faluban, hanem távolabbra megy szerencsét próbálni, a lányok közül akadnak, akik a férjhez menésben látják a kiutat. — Feliratkozott a lányom a gyümölcsfeldolgozóba, de hát hol van még a december vége, amikor átadják! — Vol- vár Miklósné éppen hazavárja lányát, a tizennyolc éves Tündét, aki elment Debrecenbe, munka után nézni. — Csak könnyebb munka -jöhet számításba, mert kicsi kora óta gerincferdüléses, nem bír sokáig állni. Talán tudtunk volna az ABC-ben állást szerezni, de hát épp emiatt le kellett róla mondani. Harmadik hónapja itthon van, már azt se bánnám, ha Debrecenben találna valamit, se a kereset, se az albérleti díj nem számít, csak akadna valami! Rettenetes ez a tétlenség, még jó, hogy volt a kertben az a kis uborka, az legalább valamennyire lefoglalta ... Volvár Tünde osztálytársa, Veller Anikó is otthon ül hónapok óta. Anikó hét évig tanult zongorázni, fel is vették nyolcadik után Nyíregyházára, a Vasvári gimnázium ének tagozatára, de egy hónap után otthagyta az iskolát: — Nem bírtam a leterhelést, magánénekre, szolfézs- ra, zongorára és énekkarba kellett volna járnom, meg ezek mellett tanulni is. No és a nagyobb baj a magány volt: egyszem gyerekként nevelkedem és kimondhatatlanul hiányoztak a szüVeller Anikó harmadik hónapja otthon van. leim. Amikor átjöttem a csengeri gimnáziumba, úgy gondoltam, majd megpróbálom a tanárképző óvodapedagógia szakát, mert szeretem a kicsi gyerekeket. Sajnos a gyenge osztályunkban én jónak számítottam négyessel, könnyűnek találtam az érettségit is, aztán jött a kudarc, a felvételi. Azóta állás után érdeklődünk, apa kapott egy ígéretet a tanácson, de semmi konkrétat nem tudunk még. Hihetetlen, hogy jön a szeptember és én nem csinálok semmit, nincsenek tankönyveim, nem kell iskolába menni — és az a baj, hogy egyelőre dolgozni sem... Bartha Andrea
