Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-13 / 193. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. augusztus 13. TÉRZENE A SÉTÁLÓUTCÁBAN. Csütörtökön délután a nyíregyházi Ifjú Gárda-zenekar adott sikeres műsort a me­gyeszékhely központjában lévő sétálóutcában. (Császár Csaba felvétele) Ha megszakad a hűtőlánc Savanyú tej, színes hús Megbuknak az érzékszervi vizsgán A háziasszonyok egyik legnagyobb bosszúsága, ha a fő­zés kellős közepén kiderül: a frissen vásárolt tej egyálta­lán nem friss, mi több, egyenesen savanyú. Az efféle bosszúságok igazi szezonja a nyár, amelynek kellős köze­pén azt firtatjuk, mit tesznek, mit tehetnek a szállítók, ke­reskedők az élelmiszerek minőségének megőrzéséért. — Mindent, ami tőlünk te­lik, ez azonban nem elég — állítja Bartha László, a Zöldért nyíregyházi 33-as ABC-jének vezetője. A Kál­iéi úti ABC különösen elő­nyös helyzetben van. Forgal­mas helyen fekszik, ráadá­sul a megyeszékhely egyik gyorsan fejlődő városrészé­nek, Borbányának közelében. Növekvő népszerűségét bizo­nyítja, hogy amíg januárban, a nyitás első hónapjában kétmilliót, addig ez év júliu­sában 4 millió 600 ezer fo­rintot forgalmaztak. Termosz­kocsiban — Az igazi hűtőlánc a gyártótól az eladóig tart, mi azonban ettől még messze vagyunk. A helyzet ugyanis az, hogy a húsfélék, tejter­mékek ma még nem hűtő­kocsiban, hanem úgynevezett termoszkocsikban érkeznek a boltba, és ez nagy különb­ség. A hűtőlánc tehát már a szállításnál megszakad, hi­szen főként a fagyasztott ba­romfinál fordul elő, hogy a nagy melegben engedni kezd. E téren semmit nem jelent, hogy Kisvárdáról, vagy Bé­késcsabáról érkezik hozzánk. Ugyanez vonatkozik a hús­ipari vállalatok termékeire is, amelyeknél esetenként el­színeződés tapasztalható. Mindezektől persze a húsok még fogyaszthatok, mindösz- sze az érzékszervi vizsgán buknának meg. A Kállói úti boltban meg­felelő a tárolás. Két kiszol­gáló fagyasztópult kínálja a hús- és tejtermékeket. Gon­dot az a 600 literes baromfi­tároló okoz, amelyet már a nyitásra megrendeltek a MÜÁRT-nál. Fagyasztóláda helyett azonban eddig csak az akadályt jelző levelek ér­keztek. — Nem marad más, addig ügyeskeni kell — mondja Bartha László. — A tej- és húshűtő kamrák ma még ele­gendőek, ezért szükség ese­tén, átmeneti időre ezekbe rakjuk a fagyasztott baromfit is. Néhánv órára 0 fokra ál­lítjuk a gépet, ezen a hőmér­sékleten a hús még nem fagy meg, de a csirke sem enged ki. Megoldásnak nem rossz, kérdés, mit szól hozzá a KÖ­JÁL ...... A legtöbb probléma ma is a tej, tejtermékek körül akad, bár kétségtelen, a tavalyinál ezúttal lényegesen jobb a helyzet. Ezt állítja Papp Jánosné is, aki a Nagykállói ÁFÉSZ 16- os boltjának vezetője. Még mindig a tej — Bizony, a nagy meleg­ben alig győzték hűtőink a terhelést. Kicsi a kapacitás, mindössze két bemutatópul­tunk van. Ez ugyan elegen­dő a töltelékárunak, bár, ha lenne nagyobb terünk, szeb­ben, ízlésesebben kínálhat­nánk a portékát. Ennél sú­lyosabb gond, hogy mindösz- sze egy tejeshűtővel rendel­kezünk, ez pedig kevés. Na­ponta ezer liter tejet, tejter­méket árulunk, s hiába szál­lít reggel és délben a tejipar, a gyártól a vevőig megsza­kad a lánc. Főképp a közelmúlt káni­kulájában voltak nagy gond­ban a kállóiak. Bárhogy igye­keztek, a hajnali öt körül le­rakott tejet csak később tud­ták a hűtőpultba rakni. Per­sze már azt, ami belefért. Ami nem, az várt sorára, s az alatt vagy megsavanyo- dott, vagy nem. Egyetlen szabályozó az időjárás volt. — Szombaton nem volt áram, így ötszáz liter tejünk ment tönkre — kesereg Papp Jánosné —, igaz, a tejipar szó nélkül visszavette, de a kár a szövetkezeté, hiszen a romlott tejért csak félárat fi­zetnek. Amit a tejipar tehet — Amit mi tehetünk, az nagyon kevés — mondja be­vezetőül a lényeget Bogár János, a tejipari vállalat nyíregyházi üzemigazgatója. Mi ugyanis kötelesek va­gyunk nyitásra a boltok elé lerakni a tejet. Ha hozzáve­szem ehhez, hogy kocsijaink egy része már éjfél körül út­nak indul, előfordul, hogy egyes helyeken órákig a sza­badban áll a tej. A hűtőlánc tehát több órára megszakad. Ugyanakkor a boltok egy ré­szében a tárolásra sem ele­gendő a hűtőkapacitás, ami csak tovább robtja a helyze­tet. Szó nélkül cserélik A „helyzetet”, azaz a tej­termékek minőségét. Az úgy­nevezett egynapos szavatos­sági idejű termék, a tej, a karamellás tej tehát kániku­la idején is a szabadban vár­ja a nyitást. A több napos szavatosságú sajtokat, ízesí­tett tejtermékeket személye­sen veszik át a boltok, azaz nyitva tartás alatt. Hűtőkocsi­ban csak a távoli, Záhony és Kisvárda környéki megren­delőknek szállít a tejipar. A közeli városokba csak ter­moszkocsi jut. — A gyártásból adódó mi­nőségi kifogásokat szó nélkül elfogadjuk, s azonnal kicse­réljük a megromlott termé­ket — mondja Bogár János. Állítását a boltok is alá­támasztják. Bár, ha jól meg­gondoljuk, a háziasszonyok bevezetőben említett bosz- szúságán ez már édeskeveset segít. k. e. Gyászzene E gy százhúszezres város­ban, mely olyannyira büszke zenei életére, felháborító, hogy nem működik olyan zenekar, mely méltóképpen tud közremű­ködni egy temetésen, hogy ne egy képzetlen rezesbanda fújja szét a kegyeletet. Van zeneiskola, zenei szakközép, vannak zenekarok, idősebb és fiatalabb muzsikusok. De lát­hatóan nem szívügye senki­nek, hogy olyan szintű le­gyen a temetési zene, mely méltó az eseményhez. Sok tapasztalat mutatja, hogy al­kalmi együttes, kölcsön zene­kar iparkodik, de hát ha egyszer valami nem megy, akkor nem megy. Szomorú, de azt kell mondani: Nyír­egyházán a gyászzene való­ban gyászos zene. <b) A megyeszékhely középis­koláinak válogatják a megrendelt tankönyveket a nyíregyházi Váci Mihály könyvesbolt dolgozói, (cs) Vigyázzunk jobban egymásra ■ Meggondoltabban költeni N incs abban semmi rendkívüli, sem pe­dig váratlan, hogy a most befejeződő nyári vá­sár nem hozta a remélt hasznot. A kiárusítás ezút­tal elmaradt. A felkínált gazdag készlet jelentős ré­sze a pultokon vár tovább sorára. A kereskedők ket­tős szándéka, amely egy­részt a felhalmozott áru­készlet csökkentésére, más­részt a vásárlók pénztárcá­jának kímélésére irányult — nem érte el célját. A reklámtáblák vásárlásra buzdító jelmondatai és mo­solygó hölgyei egyaránt ha­tásukat veszítették. Nem csodálkozom. Az emberek java része egyre jobban megnézi, hová teszi a vészesen fogyatkozó fo­rintokat. Nem jókedvéből, hanem mert rákényszerül erre. A takarékosság, a ko­rábbinál lényegesen körül­tekintőbb vásárlás nálunk is mind nagyobb teret kap. Kezdünk meggondoltabban, okosabban költeni, s egyre ritkábban költekezni. Pedig a csábítás nagy. Az áruházak idén végre már nemcsak a bóvlikat, a di­vatjamúltat kínálták. Nem tehették, bár valamikor megvettük azt is. Volt pénz, volt áru, s ha már csak ke­véssel olcsóbban kínálták a megszokottnál, sokan nem tudtak ellenállni a csábítás­nak. Most a divatos, ízléses holmik hada várta, s a hosszabbításnak hála, néhol még ma is várja a vevőket egyre olcsóbb áron. Hiába. A 30—40 százalékos kedvez­ménnyel együtt is igen sok­ba kerülnek, s a rávalót előteremteni mindnyájunk számára egyre nehezebb. Persze nem adjuk köny- nyen. Ma még sok helyütt nehéz elfogadni, hogy taka­rékoskodni kell, hogy „nem mind arany, ami fénylik”, s hogy nem mindig az olcsó a legolcsóbb. Megszoktunk egy élet- színvonalat, amihez ra­gaszkodni próbálunk. Ügyeskedünk, pluszmunkát vállalunk, kertet műve­lünk, felvásárlókhoz roha­nunk, állatokat tartunk, do­hányt termelünk, uborká- zunk. Ki mihez jut hozzá, miből remél a megszokott életszínvonal fenntartásá­hoz szükséges forintokat. Ésszerűség, célszerűség, takarékoskodás nem csak nálunk szükséges fogalmak. Tőlünk gazdagabb orszá­gokban jól bevált gyakor­lat. Nem szégyen tőlük ta­nulnunk. Nem kicsinyes­kednek, de nem is pazarol­nak. Maximálisan kihasz­nálják idejüket, gépeiket, tehetségüket. Nem a gaz­dagságot irigyelni, hanem a tettek logikus sorát, a szervezettséget, a mit? — miért? gyakorlatát ideje lenne eltanulni tőlük. Szerencsére egyre több a példa: a gyermekruhák to­vábbadása, cseréje, a ki­nőtt holmik kölcsönzése ná­lunk sem a szegénység, ha­nem a célszerűség jele. Az állampolgár, az úgy­nevezett „kisember” már saját bőrén érzi: nem köl­tekezhet ma felelőtlenül, ha holnap is akar. Ez már jó. Rossz csak az, hogy a nagyobb közösség, a társa­dalom még mindig pazarol. Rosszul épített házak, feles­leges beruházások, ablakon kidobott milliók, kihaszná­latlan tehetségek naponta tapasztalható sora bizonyít­ja: bár látják, még nem ér­zik a veszélyt. O rszágunkat időnként egy hatalmas ház­tartásnak képzelem. Olyan összetartozó közös­ségnek, amely átmeneti időre kénytelen kicsit ösz- szébbhúzni magát, s hogy kilábaljon a bajból, takaré­koskodni kell. A szezonvégi kiárusítás, az idei nyári vásár bebizo­nyította: kicsiben már tud­juk a leckét. Ideje megta­nulnunk nagyban is. Kovács Éva A gépjárművezetőnek akar- va-akarattanul is számolnia kell azzal, hogy haladását nemcsak a forgalmi jelzőlám­pa vagy az előttük, mögöttük, mellettük közlekedő másik jár­mű, hanem sokszor egészen váratlanul felbukkanó gyalogos is akadályozhatja. Sokan hivatkoznak arra, hogy a gyalogosok és a gépjárműveze­tők között áldatlan, szinte kibé- kithetetlennek tűnő viszony se­hol sem olyan kihívó, mint ép-' pen hazánkban. Szabolcs-Szatmárban 1988. első félévében 355 személyi sérüléses közúti közlekedési baleset tör­tént. mely az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva 8,2 szá­zalékos emelkedést jelent. A számszerű emelkedés a halálos kimenetelű, a súlyos illetve a könnyű sérüléssel járó közúti balesetek számánál egyaránt ki­mutatható. Az elmúlt év első félévi 29-cel szemben az idén 31 ember vesztette életét me­gyénk közútjain. A bekövetke­zett balesetek 15,5 százalékát gya­logosok okozták. Aligha vitatható a gépjármű- vezetők előtt, hogy az utcán, a forgalomban mindig a gyalogos a gyengébb partner. Órájuk — kiváltképpen a gyermekekre és az öregekre — a gépjárműveze­tőknek éppen helyzeti előnyük­nél fogva külön vigyázniuk kell. A malmos - társ a közlekedésbe! Ma már minden autós-motoros tudja, hogy hol és milyen eset­ben van a gyalogosnak a gép- járművezetőkkel szemben el­sőbbsége. Sok gyalogos, ha töb­bet nem is. de ezt szintén tudja. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy ez­zel nagyon sokan vissza is él­nek. Tény, hogy a gyalogosok egy rétege nem számol a gépjármű­forgalommal együttjáró veszé­lyekkel. Ha nem is megfontol­tan, de gyakorta nehéz — néha már kivédhetetlen — veszély- helyzetbe sodorja a gépjárműve­zetőket. Azonban ez a tény sem hatalmazhatja fel a gépjármű- vezetőt arra, hogy változatlan sebességgel közelítse meg a ki­jelölt, vagy akár nem is kije­lölt gyalogátkelőhelyet és futás­ra kényszerítse a gyalogosokat. A gépjárművezetőnek a gya­logosok felbukkanásával min­denütt számolnia kell. Nemcsak az élettönilag hozzánk hasonló alkatú emberek keresztezhetik a mi utunkat, hanem olyanok is, akiknek ' az érzékei korántsem azonosak a mienkkel. Közöttük találjuk a gyenge látású és hal­lású embertársainkat, a mozgá­sukban valamilyen okból korlá­tozottakat, vagy akár a veszély- helyzeteket értékelni már, vagy még nem tudó öregeket, gyere­keket Aligha vitatható, hogy a meg­engedett sebességgel való gázolás esetenként csak jogilag menthe­tő, erkölcsileg rendszerint nem. Az abszolút gyorshajtás legfel­jebb pénzbe, esetleg ,,jogsiba” kerül, míg a relatív gyorshajtás életeket olthat ki. Ide kívánkozik még egy kis statisztika: a százezer járműre vetített halálos kimenetelű baJ- esetek tekintetében Európában Anglia a legbiztonságosabb or­szág. Ott 2,7 halálos áldozat jut százezer járműre, míg Dániában 3,6, az NSZK-ban 4,1, Svájcban 4,4, Franciaországban 5,3. Ma­gyarországon ez a szám 8,54 — ami elgondolkodtató. Lassan vége a nyári szünidő­nek, ezt már érzékelteti velünk az a reklámgépezet, mely a tan­szerek vásárlását propagálja A közlekedési gépezet is beindul. Elsőnek néhány jótanács a kis­iskolások szüleinek: i. Azon az úton kíséfjiik az iskolába a gye­reket, amelyen Jcéspbb -gye­dül jár majd. 2. Ne a legrövi­debb, hanem a legbiztonságo­sabb utat válasszuk. 3. Mérjük meg azt az időt, amennyi bizto­san elegendő az út megtételé­hez. 4. Ügy indítsuk útra a gye­reket, hogy sietség nélkül az is­kolához érkezzen legalább 5 perccel a becsöngetés előtt. 5. Többször gyakoroljuk vele az átkelést a bonyolultabb kereszte­ződésekben. 6. Feltűnés nélkül ellenőrizzük, hogy betartja-e a szabályokat, ha egyedül megy. 7. Sose várjunk a gyerekre az iskolakapuval szemben az ut­ca másik oldalán. 8. Ha lakott területen, kívüli közutat is igény­be kell vennie, feltűnő szint vagy fényvisszaverő ruhadara­bot is viseljen. 9. A gyereknek bíznia kell a felnőttekben, a rendőrökben, ezért a szülők meg­gondolatlanul se pocskondiázzák a közlekedésben résztvevőket, a hatósági személyeket. Fülöp János rendőr alezredes, a megyei közlekedésbiztonsági tanács titkára

Next

/
Thumbnails
Contents