Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-12 / 165. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. július 12 VÁROSTESZl Hol randevúzzon a gyarmati diák? F elmérést készítettek a fehérgyarmati középiskolák harmadikos diákjaival: értékelniük kellett a várost annak alapján, hogy milyenek a szórakozási lehetőségek, kaphatók-e jó cuccok, divatos ruhák és vannak-e jó randevúhelyek. Az értékelésre az iskolákban használatos osztályozási rendszert alkalmazták. Az első kérdésre adott osztályzatok átlaga 3,04 volt. A szakmunkásképző és a szakközépiskola tanulói közel azonos, a gimnazisták többnyire hármas alatti érdemjegyekkel díjazták a szórakozási lehetőségeket. E fogalomkörbe leginkább a mozi és a diszkó, valamint a zenés vendéglátóhelyek tartoznak. Rendeznek ugyan koncerteket is, de a kispénzű diák a belépőjegy árát nem mindig tudja megfizetni, s ezért ez többnyire veszteséges vállalkozás. A bérletes színházi előadások iránt nem túl hagy az érdeklődés. Sokan csak az iskolák által szervezett kötelező színházlátogatáson néznek meg egy-egy darabot, és ezt is inkább kényszernek tekintik, mint szórakozásnak. A boltok ruházati kínálatának színvonala a tinédzserek értékelésének összesített eredménye alapján nem éri el a közepes szintet sem. A város egyetlen ruházati áruháza mellett néhány olcsó ruházati bolt és butik, valamint gyermek- és férficipőbolt látja el a lakosságot. A butikok választéka az országos átlag alatt van, főleg mindennapos holmik kaphatók. Az is igaz viszont, hogy. a különleges, éppen ezért drága áru szinte eladhatatlan. Az utóbbi hónapokban érezhetően javult ugyan az áfész áruházának kínálata, de ezen a téren nem ártana a további változás. Előnyös lenne, ha valamelyik másik cég még egy áruházat nyitna, így a konkurencia megteremtésével el lehetne érni a színvonal emelkedését is. Tarka kép alakult ki a randevúhelyeket illetően. A szakmunkásképzősök 3,4- es, a gimnazisták 2,05-ös, a szakközépiskolások 1,81-es átlaggal osztályozták ezeket. Valóban nincs a városban olyan csendes, kulturált hely, ahol a fiatalok nyugodtan találkozhatnának, beszélgethetnének. A legtöbb vendéglátóegység kocsmaszintű, forgalmas napokon az Ibolya presszóban és a Szamot 'tterem bárjában elviselhe' .len a ricsaj, vágni lehet a cigarettafüstöt. Nem érte el igazán a célját a művelődési házban kialakított, alkoholmentes ifjúsági klub sem. S ok tekintetben lehetne változtatni a jelenlegi helyzeten, csak vállalkozói kedv kellene hozzá. Hiszen nem maradhat közömbös, hogy a már-már diákvárosnak nevezhető Fehérgyarmaton- hogyan érzi magát a nebuló. Dajka Béla Kiemelt családi pótlék A Minisztertanács rendeleté értelmében 1988. július elsejétől gyermekenként 100 forinttal emelkedik a családi, illetve jövedelempótlék. A rendelet megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít annak, hogy - a tartósan beteg, testileg vagy szellemileg fogyatékos, állandó felügyeletre szoruló állami gondozott gyermeket háztartásában eltartó és gondozó nevelőszülőnek a beteg gyermek nevelésével kapcsolatos anyagi • terheit enyhítse. Ezért az ilyen gyermekek után 1988. július elsejétől havi 2200 forint családi pótlék jár. A kiemelt összegű családi pótlékot az arra jogosult nevelőszülőnek a jelenlegi folyósító szervtől kell írásban igényelni. A kérelemhez nem kell orvosi igazolást csatolni, ha a nevelőszülő a beteg állami gondozott gyermek után már részesül családi pótlékban és a legutóbbi orvosi igazolás szerint a gyermek állapota végleges. Az emelt összegű családi pótlékot és jövedelempótlékot az 1988 júliusára járó munkabérrel együtt folyósítják. A tárgyalóteremből Pénzhergószok Az általános iskola és a postahivatal egy épületben van Biriben. Ezt használta ki az érpataki Kovács János, Balogh Ferenc és Balogh Árpád 1987. november 30-án éjszaka, hogy nagyobb összegű pénzhez jussanak. Egy baltát és két feszítővasat vittek magukkal a kerékpárokon. Az iskola egyik ablakához nem is kellett feszítővasat használniuk, ugyanis puszta kézzel le tudták venni a rácsot. Bent, az épületben a balta segítségével kibontották a közfalat és a résen keresztül a posta raktárhelyiségébe jutottak. Innen már könnyű volt továbbhaladni, benyomták a farostlemez ajtót és a postán kötöttek ki. Átvizsgáltak minden bútordarabot, fiókokat, szekrényeket kutattak át, de mindösz- sze 2 ezer forint készpénzt találtak. Nem elégedtek meg ennyivel, ezért addig feszegették a páncélszekrény ajtaját, míg néhány centis rés keletkezett, amin kézzel be tudtak nyúlni. A legkeskenyebb kezű Balogh Árpád 362 580 forintot horgászott ki. A pénzt postazsákokba pakolták és Balogh Árpádék padlásán igazságosan elosztották háromfelé. A nyomozás során csupán 9770 forintot találtak meg náluk. A falbontással, a páncél- szekrény megrongálásával 22 800 forint kárt okoztak. A bíróságon jelentős értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette miatt, mint társtetteseket vonták őket felelősségre. A többszörös visszaeső Kovács Jánost első fokon 3 év 6 hónapi fegyházra ítélték, a megyei bíróságon azonban súlyosították a büntetést 5 év 4 hónapra. Balogh Ferenc 4 év helyett 6 év fegyházat, Balogh Árpád 3 év 8 hónap helyett 5 év 6 hónapot kapót — ők is többszörös visz- szaesők. Az ítélet jogerős. B. A. Válasz cikkünkre Kedves Anyuka és Apuka...! Eltüntetett jelek Lippaiék 29 gyereke Néhány neveltjük fényképe. Az 1988. június 30-án a „Válaszok közérdekben” című sorozat keretében „Beszélik a városban” főcímmel megjelent a MÁV pártbizottságról kapott információ, miszerint a burkolatfelújítási munkák megkezdése előtt a Petőfi és a Vasgyár utcák útburkolati jeleit felújította a Közúti Igazgatóság és mivel azok az útépítési munkák során megsemmisültek, „a dolgozókat irritálja az ilyen fajta pazarlás”. A valóságban a Kiss Ernő utcai, a MÁV-állomás előtti gyalogosátkelőhelyek, valamint a Huszár sor Arany János utca csatlakozása előtti járműosztályozó előjelző nyilai az ugyancsak itt lévő, a gyalogosátkelőhely veszélyességére figyelmeztető útburkolati jelek kerültek felújításra. Sem a Vasgyár, sem a Petőfi utca teljes hosszában abban az időszakban nem történt egyéb, helyeken burkolatjelfestés. Az állomásépület- térségének gyalogosforgalmát annak védelmét kiemelten kezeljük. Az útépítési munkák indítását megelőzően a szükséges forgalomkorlátozások egyeztetésekor kitűnt, hogy célszerű az osztott pálya teljes hosszára kiterjeszteni a munkálatokat, mert — bár az említett helyeken felfestett útburkolati jelek eltűntek — a gazdaságosságra törekvő szemlélet ezt indokolta. (A tömegközlekedés ideiglenes megállóhelyeinek kialakítása, az üzemeltető többletköltségei stb. arra ösztönöztek, hogy ne csak kimondottan a burkolat állapotára legyünk tekintettel.) Álláspontunk szerint nem történt pazarlás, mivel a közlekedők és az útfenntartók Próbálom elképzelni, milyen lehet árván felnőni? Próbálok rágondolni, a megrázkódtatások után, milyen megható lehet újra otthonra, szeretetre lelni. Próbálom érzékelni, milyen szíve lehet azoknak, akik az állami gondozott gyerekeket szebben, jobban nevelik, mint sokan a sajátjukat. Lippai Ferencet, a feleségét, Zsuzsika nénit és az általuk nevelt öt cigány- gyereket váratlanul látogatom meg. A nyíregyházi Vay Ádám körút 21. III/7. alatti háromszobás, gyönyörűen berendezett lakásban rend, tisztaság. A gyerekek arca vidám, Feri bácsival épp a tévét nézik. Az egész környezetük nyugalmat áraszt. Miért? — Anyuka, ide tessék ülni — mondja, s húzódik a székével odébb Eta. — Ó ... ó, ide jöjjön anyuka — szól egy másik kislány, Kati. Később a hatvankét éves Zsuzsika nénivel és a hatvannyolc éves Feri bácsival a másik szobában beszélgettünk. — 1952 óta 29 állami gondozott gyereket neveltünk — emlékezik a házaspár. — Most négyen vannak nálunk, az ötödik Hajnalka, de ő már 21 éves, önálló kereső. Lippaiékat csaknem húsz éve ismerem. Tudom, aranyszívűek, mégis, az áldozatvállalásukkal kapcsolatban a miért? szó jut eszembe. — Akkoriban nagy műtéten estem át — mondja Zsuzsika néni. — Egy nyíregyházi orvos azt állította, nem lehet gyermekem. A férjemmel egyezett a véleményem: gyerek nélkül nem élünk. Az elsőt akkor hoztuk ki az intézetből. A legkevesebben hárman mindig voltak nálunk. Időközben saját gyerekünk is született, de az állami gondozottak neveléséről utána se mondtunk le. Az asztalra tett fényképekből rögtönzött tabló áll össze. Szép, értelmes fiú- és leányarcok tekintenek ránk. Van, akiről nincs fotó. — A zömük már kirepült a fészekből — hallom Feri bácsitól. Büszke rájuk. Az életben valamennyien helytállnak. — Mari tanítónő, Lajos kőműves, Jóska katonatiszt, Sári ápolónő lett, de folytathatnánk. „Fiúnk született...“ Hogy a Lippaiéknál szere- tetben, ékességben töltött évek n n múltak el bennük nyomta inul, arról levelek is tanúskodnak. Például Marit nég~ éves korától 17 éves koráig nevelték. Idézet írásából: „Szeretett, kedves Anyu és Apu! 1987. május 15-én megesküdtünk. Két hónapja kisfiúnk született.. Erzsiké, aki csakúgy, mint Mari, 22 éves, így ír: „Kedves Anyuka és Apuka! örültem a lapnak, amit tetszettek küldeni, hálás vagyok azért, hogy anyuka és apuka felneveltek, és megtanítottak sok mindenre. Tanulok és dolgozok. Szeretném megköszönni anyuéknak, hogy magukhoz fogadtak és családi életet adtak.” Zsuzsika néni szeme köny- nyes. Feri bácsi hangja is el-elcsuklik. — Én a saját meg az állami gondozott gyerek között sosem tettem különbséget — említi Zsuzsika néni. — Sőt, a cigánygyerekekre többet áldoztam, mert tudtam, rajtunk kívül nincs senkijük. — Én árván nőttem fel — tudtam meg Feri bácsitól. — A saját sorsom által tudom, milyen mostohagyereknek lenni. Mindig arra törekedtem, ezek a gyerekek sose érezzék azt, amit valamikor én. — A legnagyobbik lány, Hajnalka azt mondta: addig él, ameddig mi — folytatja Zsuzsika néni. — Nem akar férjhez menni, úgy érzi, sose kapna olyan jó embert, mint apuka. Beszélgetés közben érzem, valami nyomasztja őket, valamitől félnuk. Rákérdezek. Feri bácsi nyugdíjas, Zsuzsika néni pedig a betegségei miatt sehol sem állt alkalmazásban. De el lehet képzelni: az évtizedek alatt a 29 állami gondozott gyerekre mennyit dolgozott. Talán jóval többet, mintha valahol állásban lett volna. Mondhatni, az életét rájuk áldozta. Igen ám, de ezért nem kap nyugdíjat. Nagyon örültek, amikor a hivatásos ne- velőszülőségre nyílt lehetőség. De mint kiderült, az életkora miatt, már azzá sem válhat. Pedig a gyerekeknek — ha nem is ő szülte őket — akkor is édesanyja. Lehetne-e hivatásos? A férjének már kétszer volt infarktusa. Amikor a felesége jött haza a kórházból, az öt gyerek az ajtóban sírva kérdezte: mi van apukával? Ha a férjét — akinek a nyugdíjából élnek — elveszti, mi lesz vele, mi lesz a gyerekekkel ? Kérdésünk: Lippai Ferencet és a feleségét valahogyan nem lehetne-e mégis hivatásos nevelőszülőkké nyilvánítani, vagy valamilyen más, de megnyugtató megoldást találni? Megérdemelnék! Cselényi György költségeinek egyeztetesere került sor. Sajnáljuk, hogy amikor kiderült, nem tanácsi problémakörről van szó, nem kerestek meg bennünket és így nem történhetett meg a közvélemény megfelelő tájékoztatása. Nyíregyházi Közúti Igazgatóság Papp András igazgató Tévét néz a család — Lippaiék. Több rangos külföldi kiállítás után a nyírbátori Báthori István Múzeumban mutatja be tűzzománc-alkotásait Moréin Edit festőművész. A látványos kiállítást vasárnap nyitották meg. Képünk: a művésznő és alkotása. (Elek Emil felv.) Csökken az egri bor ára Hétfajta fehér bor árát csökkenti július 18-tól az év végéig az Eger-mátravidéki Borgazdasági Kombinát. Az olcsóbban kapható borfajták között hordós és palackozott asztali, illetve minőségi kategóriába tartozó italok is találhatók. A kombinát ösz- szesen mintegy 40 ezer hektoliter bor kedvezményes áron való értékesítését tervezi. Az' intézkedéssel a szóban forgó borok fogyasztói árai várhatóan 16—17 százalékká Csökkennek. Tűzzománc-kiállítás
