Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-12 / 165. szám

1988. július 12. Kelet-Magyarország 3 Sitanyiubv S*«nti)<mov jj A válás; | hogy tetszett a ba- mében a szomorúsá- rátja? Sehogy — fe- got. „Gyere, bemutat- lelte Marija. Neki lak a barátnőmnek” ugyanis a magas fiúk — indítványozta ba- tetszettek, ez meg ' rátilag. Viktor ugyan alacsony volt. tiltakozott, Mása C söndben, békes­ségben élde­gélt Viktor Ma­rijával. Aztán elvál­tak. A szomszédok csodálkoztak: Viktor nem ivott, nem űzgé- relte az asszonyt, s Marijára se lehetett mondani semmi rosz- szat. A vénasszonyok ugyan váltig talál­gatták az okot, de ők sem jutottak semmi­re. Végül abban ma­radtak, hogy túlságo­san szabadjára en­gedték az embereket, így azok azt se tud­ják, mit csináljanak — hol összejönnek, hol szétmennek. Viktornak és Másá­nak azonban megvolt erről a saját vélemé­nyük. Ha találkoztak, üdvözölték egymást és váltottak néhány szót is. Egyszer Mása bevallotta, hogy na­gyon egyedül érzi magát. A figyelmes Viktor bemutatta egyik barátjának. A következő találkozá­sukkor megkérdezte, Viktor bosszús volt magára — hogy is feledkezhetett meg erről! No, de hama­rosan kiköszörülte a csorbát: bemutatta Mását gyerekkori ba­rátjának, aki ugyan­csak kinőtt a sárból! A legközelebbi talál­kozásukkor Mása mé­la és örömteli pillan­tásából Viktor kita­lálta, hogy nem téve­dett, és örömmel töl­tötte el Mása boldog­sága. Mása is hamarosan észrevette Viktor sze­azonban hajthatatlan volt: „Estére meglá­togatunk!” A barátnő jó kedé­lyű, elbűvölő terem­tés volt. Mása sietve magukra hagyta őket, mondván, hogy elké­sik a randevúról. A barátnő, vidá­man kacarászva a Viktor viccein, elő­ször egy csésze teára maradt, aztán regge­lig. Nemrég vált el a férjétől, s a lakását olyan vigasztalannak találta. Szombaton Viktor későn ébredt. Mellet­te ott feküdt a Mása barátnője. Egy olyan társ hálájával tekin­tett rá, aki képes egy úton haladni vele. Viktort hirtelen ho­mályos nyugtalanság fogta el. Aztán egy­szerre beléhasított: ma van Mása szüle­tésnapja, s ő nem gratulált neki! Már nyúlt is a te­lefon után. Mása még ágyban volt, gyöngé­den átkarolva a Vik­tor barátját. Mikor megcsörrent a tele­fon, bosszúsan vette fel a kagylót: „Halló, ki az?!” Ám, amint meghallotta Viktor üdvözlő szavait, arca felderült. De jó, hogy eszébe jut az ember valakinek! Hogy el­váltak, az nem fon­tos. Az a fontos, hogy kapcsolatukban meg­őrizzék. az együttér­zést, a figyelmessé­get. Elvégre modern emberek, és szüksé­gük lehet még egy­másra. Ford. Antal Miklós Sertésteiyésztés számítógéppel Több megmérettetést Vinárcsik János a tápszállítóból a silóba továbbítja a ta­karmányt. (Farkas Zoltán felvételei) Sorsdöntő nap ez a mai azoknak a fiataloknak, akik a nyíregyházi tanárképzőre vagy a mezőgazdasági főis­kolára jelentkeztek: mind­két intézményben ma tart­ja ülését a felvételi vizsga- bizottság. Ezt követően, leg­később július 22-ig minden jelentkező kézhez kapja az értesítést, felvették-e vagy sem. Az ő esetükben tehát a kocka már el van vetve. Székely Gábort, a tanár­képző főiskola főigazgató­helyettesét azokról a tapasz­talatokról kérdeztük, ame­lyeket a jövőre vagy azután jelentkezők még hasznosít­hatnak. — Évek óta magyarból, történelemből és különösen földrajzból van a legtöbb je­lentkező. Részben azért, mert sokan úgy gondolják, hogy ezeket a tárgyakat „csak meg kell tanulni”. Mégis rendkívül nagy hiányosságo­kat tapasztalunk a~ felvételi­zőknél. Dé a nagy túljelent­kezés miatt a jobb felké­szültségű fiataloknak is ki­sebb az esélyük. Jó lenne, ha a szülők és a gyerekek erre is gondolnának, mielőtt dön­tenek. Az idén háromszor annyian jelentkeztek a főis­kolára, mint ahány fiatalt fel tudunk venni, a következő években pedig a demográfiai hullám miatt még nagyobb lesz a túljelentkezés. Ezzel számolni kell. — Amint hallottam, igen nagy különbségek mutatkoz­tak a felvételizők teljesítmé­nyében. Ami sok esetben és bi­zonyos mértéken túl már nem magyarázható csupán vizsga­drukkal . .. — Inkább arról van szó, hogy a gyerekek rosszul mé­rik fel képességeiket. Vagy a szülő rosszul méri fel a gye­rek képességeit. Mindennek az is oka, hogy az iskolában kevés a tétre menő, verseny- szerű .megméréttetés, amire persze alaposan fel kellene készülni. A gimnázium helyzete tarthatatlan. A leg­gyengébbek korrepetálásá­val, „szintrehozásával” fog­lalkozik, ahelyett, hogy fel­vállalná igazi feladatát, a tehetséggondozást, a diákok felkészítését a továbbtanu­lásra. Aki nem egyetemre, főiskolára készül, annak tnás iskolát kellene választaniá. — Gondolom, választana is — ha lenne elegendő hely azokban az iskolákban, tehát a Ha valaki a madártávlat­ból készült fotót nézi, talán nem is gondolja, hogy ser­téstelepet Iát. Valójában így messziről nem is tűnik an­nak. Olyan, mint egy oázis Csenger határában. Farkas Kálmán szakmunkásképzőkben, szak- középiskolákban. De nincs, így a gyerekek egy része a gimnáziumban kénytelen „par­kolni”. — Ez igaz, de így csak el­odázzuk a gondokat. — Térjünk vissza az idei fel­vételi vizsgákhoz. Nem szól­tunk még a levelező tagozatra jelentkezőkről. Az ő felkészült­ségük még több kívánnivalót hagy maga után. — Akiknek már van egy diplomájuk, és még egy sza­kot szeretnének elvégezni, azokat úgynevezett „elbeszél­getésre” hívjuk. Ezt sokan- szó szerint veszik, és felké­születlenül jelennek meg, noha az előzetesen megkül­dött ismertetőben is felhív­juk rá a figyelmet, hogy va­lójában szóbeli vizsgáról van szó. Egységes felvételi vizsgára lenne szükség, akár nappalira, akár levelezőre je­lentkezik valaki. A levelező oktatás jelenleg kevéssé ha­tékony, ezért csökkenteni is fogjuk a létszámot. — Már említettük a. de*nokrá- fíai hullámot, amely a követ­kező években emelkedni fog. A. pedagógushiány is növekszik. Mindez nem ösztönzi a tanár­képzőt arra, hogy növelje a fel­vehetők számát? — Nem. Az utóbbi évek­ben megtettük, amit lehetett, most már teljesítőképessé­günk csúcsánál tartunk. Nem tudnánk leültetni a hallgató­kat, nincs oktató, labor. Másrészt a pedagógushiány­nak nem az az oka, hogy ke­vés tanítót, tanárt képezünk. Bármennyit képeznénk is, amíg a pedagógust nem be­csülik meg jobban, addig mindig tesz pedagógushiány. — Pedig bizonyára ön is gyakran hallja azt a véle­ményt, hogy mindenkit fel Kel­lene venni egyetemre, főisko­lára ... — Szerintem ez irreális. Nemcsak a már említett ok­ból. Ugyan mi értelme lenne felvenni a felsőfokú tanulmá­nyokra alkalmatlan, felké­születlen fiatalt? Például azt, aki semmit sem tud Arany Jánosról, vagy azt a nép­művelőnek jelentkező fiatalt, aki, egyetlen mai magyar írót sem tud megnevezni? Gönczi Mária S, hogy ilyennek látják az idelátogatók, abban elsősor­ban az itt dolgozó kollektí­vának, s az egykori telepve­zetőnek Vajda Sándornak a munkája van. Vezetésével ve­tették meg egy korszerű ser­téstelep alapjait az itt élő emberek. Együtt ültették a fenyőket, tujákat, díszbokro­kat, bizonyítva, hogy az igé­nyesség széppé képes vará­zsolni még egy sertéstelepet is. Olyan környezetet igye­keztek alakítani, ahol jól ér­zi magát az ember és az ál­lat. H9 • Hat hektáron terül el a telep. — Ez a megye legnagyobb kocaállománnyal rendelke­ző szakosított sertéstelepe — mondja kalauzunk, Vajda Sándor. — Itt átlagosan 1100 kocát gondoznak, 21—22 ezer az évi malacszaporulat, melyből Csengerben hizlal­nak meg 7 ezer darabot, míg a többi a társüzemekbe, Fel­sősimára és Nyírmadára ke­rül. Magyarországon a 280 sza­kosított sertéstelep között a rangsorban az első húsz kö­zött szerepel a csengeri. 1987. november elsejétől a telep új vezetője Kapitor Zoltán. Nem új ember itt. Évtizede adminisztratív ve­zetőként tevékenykedett. Mérlegképes könyvelői ké­pesítéssel rendelkezik, a szakmai ismereteket Vajda Sándor mellett szerezte, aki a Szabolcs Húsipari Vállalat leányvállalatának termelési és kereskedelmi főmérnöke.- Valójában jaost is Csenger­ben van otthon igazán. In­„Márkás" üzlet A NYUGATI TÖKE CSÁ­BÍTÓINAK SORÁBA a fe­hérgyarmati Zalka Máté Ter­melőszövetkezet is beállt. A gazdaságunkba lassan csor­dogáló tőkét az NSZK-beli Manz cég gyarapította 315 ezer márkával, míg a gyar­matiak ezt az összeget 500 ezer márkával toldották meg. A magyar—NSZK kon­zervgyártó vegyesvállalat „korlátolt felelősségű társa­ságaként vámszabad terü­leten üzemel majd. Hatvan­öt százalékkal a Zalka Máté Tsz, míg harmincöttel a Manz cég részesül. A keresz­telőn hangzatos nevet, a' MACOWE Konzervgyártó KFT-1 adták a- vegyesválla­latnak. A július 20-i avatási ünnepség illetve az üzembe­helyezés után a vegyesválla­latba kilenc, százalékkal az Országos Takarékpénztár Leányvállalati Kisbankja, öt százalékkal a Kapos Volán lép be tagként. Mivel vámszabad területen működik a KFT,'az oda be­kerülő valamennyi termék exportnak számít. Idén csak kétféle terméket gyártanak a konzervüzemben azért, hogy a gyakori termékváltás ne okozzon fennakadást. Ter­melőszövetkezetekkel, áfész- ekkel, magánosokkal termel­tetési szerződést kötöttek négyezer tonna uborkára és háromezer tonna vöröská­posztára. A késztermékek elsősorban NSZK-beli házi­asszonyok konyhájába ke­rülnek, a szállításról és az eladásról, a Manz cég gon­doskodik. A GYÁRTÁSTECHNOLÓ­GIÁT, a receptúrákat, a munka megszervezését az NSZK-beli partner irányítja, akinek képviselője konzerv- mesterként serénykedik majd az üzemben. A hatvanmillió forintot érő technológiai be­rendezést, amelyet a hé­ten kezdenek összeszerelni NSZK-beli szakemberek, a vegyesvállalat tagjai lízinge­lik. A technológia teljesen automatizált, főszezonban a két műszakban 160 dolgozó „eteti” á gépeket. A Tunyog- matolcson működő üzem épí­tése 42 millió forintba került, míg a szenyvízelhelyezésre tízmiliót fognak költeni. A termelőszövetkezet a környe­zetvédelmi alapból vár tá­mogatást. Az üzemnek a leg­kényesebb előírásoknak is meg kell felelnie, hiszen a telephelyet élő- és holtvizek, többek között a Holt-Számos veszi körül. A tervben sze­replő védekezési módokat, a nyárfák ültetését, az altalaj védelmét a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatósággal közö­sen oldják meg. Mivel a szennyvíz elhelyezésére a tíz­milliós költségből hétmillió hiányzik, a gyarmatiak a tá­mogatásban reménykednek. Annál is inkább fontos ez, mert egy-egy szennyvízbot­rány több millió forintba ke­rül a konzervüzemnek. AZ ÜZEM ÉVES TERVE­ZETT ÁRBEVÉTELE 250 millió forint, amely közel 9 millió márka. Az elkövetke­ző évek zöldségtermesztésé­hez a termelőszövetkezet bér­be adta földterülete egy ré­szét. Így nemcsak a vegyes­vállalat elszámolásait, nyil­vántartásait vezetik konver­tibilis valutában, hanem az érdekelt tagok is márkában kapják a nyereséget. ­(máthé) nen jár dolgozni a „köz­pontba”, Nyírmadára. Ottjártunkkor a csengeri telep fel volt túrva. Csövek, csövek és újra csak csövek. Árkok sora, melyeket éppen ástak, vagy énpen betemet­tek. Moderni-álódik a te­lep. Gázvezetékeket fektet­tek, a fűtést korszerűsítik. A fiaztatókban és a malacne­velőkben ősszel már gázfű­tés mellett melegednek majd a kicsik. — A fűtés, a szellőzés és a gázvezeték bevezetése 12 millióba kerül — mondja Kapitor Zoltán, az új üzem­egység-vezető. — Szeptern^ bértől már számítógép ve­zérli a telep fűtését és mo­dern szellőzéssel oldjuk meg az istállók levegőellátását. Ez első lesz az ország szakosí­tott sertéstelepei között. Re­méljük, hogy általa a serté­sek súlygyarapodása to­vább növekszik, s az elhul­lás minimális lesz — ered­ményjavulást hoz. Évente, gondolom 1,5—2 milliót re­mélünk — magyarázza Ka­pitor. A sertéstenyésztésbe is jobban bekapcsolódik a szá­mítógépes rendszer. — A gép- már rendelke­zésünkre áll, most a kezelő- személyzet tanul. Ezzél ob­jektív, tudományos és gyors elemző munkával tudjuk irányítani a „sertésterme­lést” — újságolja Kapitor Zoltán. — Évente Csengerből csak­nem ezer (!) vemhes koca­süldővel segítjük a környék Háztáji gazdaságait. Kiváló minőségű sertésekkel fű­zi hozzá. Lesz tehát a jövőben is zsírmentes karaj... Ma: döntés a főiskolán Malacok az utánnevelőben.

Next

/
Thumbnails
Contents