Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-11 / 164. szám
1988. július 11. Kelet-Magyaromig S Itt a 11-277! Málnaszüret, uborkaszezon Nyírbélteken Kovács Éya újságíró válaszol Máté Zoltán Nyíregyháza, Móricz Zsigmond utca 27. szám alól arra kíváncsi, miért olyan kevés a megyeszékhelyen a műemlék épületeket jelző tábla? Kovács Istvánnak, a városi tanács műszaki osztályának vezetője szerint azért, mert a megyeszékhelyen jelenleg az evangélikus templom az egyetlen kifejezetten műemlék épület. Igaz, tábla erre sem hívja fel a figyelmet ... A tanács műszaki osztálya felvette a kapcsolatot az Országos Műemléki Felügyelőséggel, így a jövőben remélhetőleg tovább nő a felkutatott műemlékek, illetve a műemlék jellegű épületek száma. A tanács arra törekszik, hogy a város- képileg meghatározó hangulatú utcákon, például a Széchenyi, Bethlen Gábor, Vöröshadsereg és a Szarvas utca város felőli részén minél több házat, épületet mentsen meg, őrizzen meg eredeti állapotában. M. Jenő nyíregyházi levélírónk azt kifogásolja, hogy a Szamuely lakótelephez tartozó Móricz Zsigmond utcai visszaadott lakás bérleti ideje az öt évet nem éri el. Hatháziné Nyírbátorból, a Debreceni utca 27. szám alól két kérdésre vár választ. Egyik, hogy mikor szándékozik a tanács ezen az utcán szennyvízcsatornát építeni? A kérdésre Kulcsárné Halász Márta, a nyírbátori tanács városgazdálkodási osztályának vezetőhelyettese válaszolt: ebben az ötéves tervben nem épül szennyvíz- csatorna ezen az utcán. Kedvezőbb választ adott olvasónk második kérdésére, amelyben az iránt érdeklődik, épül-e járda a Debreceni utca másik oldalában is? Mint kiderült, járda általában csak az utcák egyik oldalában épül, főleg azokon a helyeken, amelyeken fő- közlekedési út halad. Járda az elkövetkező években is csak társadalmi munkában épülhet. Amennyiben a Debreceni utca lakói vállalják ezt a formát, akkor minél előbb be kell nyújtaniuk a valamennyi utcabeli lakó aláírásával ellátott kérvényt a városi tanács pénzügyi osztályához. Gvnló milliók a piros bogyókból Most jó a termés, de ami a legfontosabb, jó ára is van a málnának. Szabolcs-Szatm árban az idei málnaszüret két község lakóit boldogítja leginkább. Nyírbélteken és Nyír- lugoson a málnakultusz alig három évtizede azzal a véletlennel kezdődött, hogy az állami gazdaság felszámolta az ültetvényét, és kidobált töveket, sarjakat, aki akarta hazavitte, elültette. A spontán málnatermesztés a múló idővel szakszerű és tudatos málnakertészetté vált és lett sokak jövedelmének egyik fő forrása. A málnát termesztők munkáját ma áfész-szakcsoport szervezi, irányítja és segíti. A szakcsoportnak több mint 300 tagja van. — És az ár? — Majdnem megduplázódott. Mi 55 plusz 5 forintot fizetünk a málna kilogrammjáért. Azért mondom, hogy mi, mert a felvásárlásban konkurencia is van. Felvásárló és értékesítő az állami gazdaság is. Málnaszüret Nagy Miklóséknál Nyírbélteken. (cs.) Olyan kort .élünk, amikor a számtan, a számolás minden szintű és mindennapi tudomány. Mi is alkalmazzuk. Kiszámoljuk gyorsan, hogy a 120 négyszögöl eddig 30 ezer forintnyi bevételt jelentett, és lesz még hozzá jó néhány ezer. — Főfoglalkozás mellett, mellékesként nem rossz ez a jövedelem. bérházak előtti parkolókat, utakat, a házak környékét nem takarítják. A tanács illetékese, Kovács István szerint ez azért lehetséges, mert amíg a városban megépített burkolt felületek folyamatosan nőnek, addig az őket takarító személyek száma és a takarításra fordítható összeg marad. Éppen ezért állították fel azokat a kategóriákat, amelyek fontossági sorrendbe.állítják az utcák, terek takarításának rendjét. Az első, naponta takarítandó kategóriába a központi részek, a Kossuth tér, Tanácsköztársaság tér, és közvetlen környéke tartozik. A Móricz Zsigmond utca és környéke négyes kategória, amelyen a tanácsrendelet szerint évente háromszor kell lekaszálni a füvet, szükség esetén elhordani a nagyobb szemetet. Tóth András a Bessenyei térről telefonált. Véleménye szerint az elmúlt években 30 —35 fát vágott itt ki a közterület-fenntartó vállalat, s helyette egyetlen cserjét, facsemetét sem ültetett. Az elöregedett, életveszélyes fákat továbbra is vágni fogják, tudtuk meg Róka Imrétől, a közterület-fenntartó vállalat műszaki igazgatóhelyettesétől, aki azt is elmondta: elkészült a fák pótlását tartalmazó rendezési terv is, amelynek alapján még ez év őszén megkezdik az ültetést is. A hasznáT&tbavételi díj hányszorosát fizetik vissza a leadott tanácsi lakásoknál, és mikor kaphatják meg a pénzt a lakók? — kérdezte Bartha András, az Északi kőrútról. A kérdésre Mogyorósi László, a városi tanács lakásügyi csoportjának főelőadója válaszolt és elmondta: öt évnél hosszabb bérleti viszony után egyszobástól 2,5 szobásig, komfortos és összkomfortos lakás esetében a legmagasabb díjat, a befizetett összeg hatszorosát fizeti vissza a tanács. Ha a lakás 2,5 szobásnál nagyobb és komfortos vagy összkomfortos, ötszörös díj jár vissza. Amennyiben a lakás komfort nélküli, illetve félkomfortos és csökkentett díjövezetben található — akkor a befizetett összeg négyszerese fizethető vissza. A fentieken kívül szobaszámtól és komforttól függetlenül háromszoros díj jár $ bérlőnek, ha a Miért nem takarítják a parkírozókat? — kérdezi Nagy István a nyíregyházi Bethlen Gábor utcából. Róka Imre. a közterületfenntartó vállalat műszaki igazgatóhelyettese szerint azért, mert ez nem is kötelessége a vállalatnak. ők mindössze a fizetőparkírozókat takarítják, másra nincs megbízatásuk. Itt az iskol: takarításának, karbantartás nak főszezonja és sehol nem lehet zöld és fekete táblafestéket kapni — panaszolja egy tanárnő a nyírbátori Debreceni úti általános iskolából. A Vegyi Nagykereskedelmi Vállalat nyíregyházi le- rakatánál megtudtuk, hogy a Budalakktól eddig sem a második, sem pedig a harmadik negyedévre megrendelt festéket nem kapták meg. Kacsóh Mihály kereskedelmi igazgatóhelyettesi a vállalat debreceni központjában kerestük fel. Érdeklődésünkre elmondta, hogy a második negyedévre megrendelt festéknek — tőkés importból származó alapanyag hiányára hivatkozva — mindössze harminc százalékát igazolta vissza a Bu- dalakk Festék és Műgyantagyár. Háromszoros termés A málnaszüret még tart. Két hete, hogy érik a vesszőkön a piros bogyó, és eltart még két hétig, hogy az értékes szemeket mind-mind leszedjék. Szüretnézés előtt Kiss Jánossal, a Nyírbéltek és Vidéke Áfész elnökével néhány jellemző adatot pon- tosítunk: — Ha több a málna, mint az elmúlt évben, akkor menynyivel több, és ha jó a málna ára, mennyivel jobb? — Tavaly a körzetben mindössze 150 tonnányi volt a termés. Nagy volt a fagy- és a vadkár. Szinte elképzelhetetlen, hogy a vadnyulak milyen pusztítást végeztek. A magas hó tetején bementek a kertekbe, a vesszőket megrágták, lelegelték a koronarészeket. Most enyhe volt a tél, az ültetvények a fagykárokat kiheverték, és bár nehéz lenne végleges számot mondani, de a térségben 500 tonnánál több gyümölcsöt szednek. Az elmúlt évinek több mint háromszorosa. — De nincs vita, ellentét? — Nincs. Nekünk megvannak a szerződött partnereink. Termelőkkel és feldolgozó- üzemekkel jó a kapcsolatunk. A plusz 5 forintot is azért adjuk, hogy ösztönözzük a szakcsoporttagokat, hogy a szerződött mennyiségen felüli termést is nekünk adják el. Az öt forint lényege és jelentősége igazából Káplár István termelőnél, szakcsoporttagnál igazolódik. A kertjében a 120 ölnyi területen tízsoros a jól gondozott, szépen karbantartott ültetvény. A vesszőkön rengeteg a termés, pedig már megszedték néhányszor. Hajnalban szedik — A málnát leginkább hajnalonként szedjük. Ebben a forróságban megfőne a rekeszekben a leszedett szem. A terméssel most nagyon elégedett vagyok. Az áfész- szel 3 mázsa málna értékesítésére szerződtem és a leadásban már 540 kilogrammnál tartok. A három mázsán felüli minden kilogramm után jár öt forint. — Jaj, fiam ... Hát egyedül jöttél haza. Tudod, milyen apád. — Csak benéztem anyám, errefelé van dolgom. Nem is maradok soká. — Legalább a kislányt hoztad volna. Olyan régen láttuk. — Hogy hoztam volna ... .Az anyja nem ér rá, ő meg most múlt egyéves. Mit csinálnék vele az úton. — Itthagynád, míg visszafelé jössz. Olyan szép az a kislány. Jaj, éppen olyan mint te voltál. Éppen olyan. — Ugyan, honnan tudod azt már anyám ... Negyven év nagy idő, kimosódik az ember emlékezete. — Jaj, dehogy fiam. Ne ijfdj meg, te is így leszel majd. Ha megnő, és nem lesz ilyen aranyos, arra Pedig csak egy hó-. emlékszel, amilyen nappal idősebb. m°- Miért, én már ~ Ne *?« édes' nem vagyok, ara- anyáva, ha itt lesz az nyos? ideje, elindul. tylym sose leszek — Olyan sose leszel még egyszer. kicsi fiam. — Méghogy kicsi ■ ■. — Kineveted az anyádat? Nem rés felied magad? — Ugyan, dehogy... Vedd már észre, hogy megnőttem időközben ... — Bár maradtál volna nekem olyannak. Mint az a kislány. Megy már? A múltkor kezdett felállni. A Margité már csak úgy cikázik. — Elvihetnétek az orvoshoz. Hátha adna neki valamit rá. — Látja orvos, hidd el. Semmit nem jelent, ha nem indul el egy évre. — Hát, lehet... Igaz, te se indultál el olyan hamar. — Azt ne mondd, hogy emlékszel rá, mikor kezdtem járni. — Jaj, kisfiam, hát hogyne emlékeznék. A körtefa alatt indultál el, és akkor érett már a körte. Az a fa még akkor is megvolt, amikor szegény nagyapád meghalt. — Na látod, rosz- szul emlékszel. Az árpaéréskor még csak egyéves voltam, és az a körte az árpával érett. — Nem, kisfiam. Az a körte az Izabella szőlővel érett. A te bölcsőd ott volt a lugas alatt. Hintáztál és énekeltél, nem gügyögtél mint a többiek. Nagyanyád félt tőled, de a többi falusi is. Azt mondták: ördöngös vagy. Pedig, de szép kisfiú voltál. — Ühüm... no, de most már mennem kell, ne haragudj. — Nagyon vigyázz az úton gyermekem, és a kislány nélkül még egyszer haza ne merj jönni. Esik Sándor — Nem rossz, de azért a málnatermesztéssel járó munkát se feledjük. Idén háromszor permeteztem, leszedni sem könnyű a szemeket, sok ezer mozdulattal jár, amíg néhány rekesz tele lesz. És most következik majd a metszés. Nézze, milyen sűrű minden sor. Megizzadok, amíg a területet rendbe szedem. . Miközben egy másik kertbe tartunk, vendéglátóinkkal arról beszélgetünk, hogy a hetvenes évekig „jajdesze- gény” volt a község. Az utcákon, portákon meglátszott, hogy tsz nem alakult, hogy a határ jobbára homokos, hogy ipari munkáért, megélhetésért messzire kellett menni. — Sok új ház épült és épül — mondja Kiss János — de nemcsak a málnából. Nem mindenki málnázik. Van aki uborkát, paprikát, paradicsomot termeszt, de van aki mindennel foglalkozik. A pénzt, amit az emberek keresnek megbecsülik. Ez látszik a község egészén. Csak frissen jó Ahol a. málnaszedőket munkában találjuk Nagy Miklóséknál, ott valóban a min- denség a jellemző. Elmondja a gazdasszony, hogy ők mindennel foglalkoznak. — Van egy kis dohány, uborka, van málna, van itt minden. A málnának már épp a végén járunk. Málnából nekünk nem sok termett, kétéves az ültetvény, itt jövőre remélünk nagy termést. Benézünk egy átvevőhelyre is. Uborkával van tele a raktár. Kujbus Mihályné átvevő mondja: — Most nincs megállás. Reggel hatkor kezdjük és este kilencig vagy tovább, amíg áru van, dolgozunk. — És van áru? — Ajaj! Különösen hétfőn, ötszáz, nyolcszáz rekesz málnát veszünk át és egyre több uborkát. Az átvett árut mérlegelik, elkönyvelik és azonnal szállítják. Az- exportra vagy mélyhűtésre szánt málnát nem lehet, nem szabad raktározni. Guruló málnából csak akkor lesznek a milliók, ha a minőség jó, az áru frissen érkezik a feldolgozó- helyekre. A munka szervezett és összehangolt, senkit sem kell a feladatára figyelmeztetni. Seres Ernő SZERKESZTŐI ' O O O O O O O O ttote&f Káprázat A csillogó-villogó fedelű konzervdoboz oldalán ínycsiklandozó ígéret: Füstölt sprotni. A halat kedvelők képzeletében már a felbontás előtt megjelennek az ujjnyi pácolt, füstölt fényes testecs- kék. Tudni való, hogy sprotniból, molyvából az a legjobb, amelyik a legapróbb. Nem is ujjnyi . ■ ■ Kisujjnyi. Káprázatos látvány. Ám a varázslat az étkezés előrehaladtával hagy alább. Három sor van az apróságokból a dobozban. Már a másodikban centiméterekkel hosszabbak a sprotnik, alul pedig egyenesen horogérett példányok lapulnak. A módszer neve árutükrözés, világosít fel ismerősöm, aki kereskedő lévén, nálamnál gyakrabban találkozik a jelenséggel. Ö és vállalata e meleg napokban az uborkafelvásárlással köti le magát. A bevezetőben említett eset uborkában elregélve majdnem megegyezik. Felül a kisujjnyi uborkák, majdnem sorba rakva, milliméterre megegyező méretben, hibátlan minőségben. A felületes felvásárló beleszédül a gyönyörbe. A kevésbé érzelmes prózai módon azt mondja magában, szép-szép, de ez csak az áru tükre. Beletúr a ládába és — tisztelet a kivételnek — alulról felhoz egy-két nem oda való savanyúságnak valót. Olcsó és közönséges módon próbálják becsapni az embert. Ráadásul elég sűrűn sikerrel. A kereskedő azonban gyanakvóvá válik. A becsületes termelő ládáját is megdúlja, és még szerencse, ha utána békében válnak el egymástól. Apró kis mérkőzések ezek. Ha a felvásárló győz, akkor a vásárló sem jár rosszul a boltban. Ha a gyanakvás megkeseríti a vétlen termelő szájízét, lehet éppen az nem vet uborkát (krumplit, babot...), akinek kellene. Senki se gyakorolná a szemfényvesztésnek ezt a módját, ha gyakrabban rajtavesztene. Ez privát véleményem, és nem zárja ki, hogy más okai is vannak. Vajon milyen út vezet ahhoz a magatartáshoz, ami fejlett kister- melésű országok polgárainak sajátja. Egy példa: Hollandiában a hajnali nagybani piacra a kertész reggel egy kartonban ötszáz csokor szegfűt ad át látatlanban a kereskedőnek. Utóbbi, ha tőlünk szalasztották volna, egyenként végignézné. Ott nem. Az lenne jó, ha a káprázat a láda fenekéig tartana. Lépjen fel keményebben a felvásárló? Legyen hatósági minőségi ellenőrzés minden tábla szélén? Nem hiszem, hogy valamelyik is célra vezetne. A piaci bizalom nélkülözhetetlen. Ez az, ami egyelőre hiányzik. Az áru becsülete szorulna talán támogatásra. Az egészen jó terméknek a megkülönböztetett figyelem... És hát, a gerincesség minden fronton. Ne kápráztasson senki senkit. É. S.
