Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-09 / 163. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET Sorsközösség a cigánysággal Június derekán a Magyar- országi Cigányok Kulturális Szövetségének szervezésében az etnikum égető gondjainak megtárgyalására és a kiutak, a módszerek, a legsürgetőbb teendők felvázolására háromnapos országos tanfolyam volt Nyíregyháza-Sóstógyógyfürdőn, amelyen több mint félszázan — elsősorban cigány értelmiségiek — vettek részt. Bizonyára nem véletlenül — s ez Gödör Péternek, az MSZMP KB munkatársának az előadásából kiderült — választotta Szabolcsot a szövetség a rendezés színhelyéül. Ö a legközelebbi feladatokat vázoló előadásában így fogalmazott: „Számunkra nagyon fontos, mi történik Borsodban és Szabolcsban.” Gondolom, elsősorban azért, mert e két megyében él a legtöbb cigány. Szabolcs- Szatmárban a becslések szerint a cigányetnikumhoz tartozókat 50—60 ezerre becsülik. S hogy mondandóm közepébe vágjak: Bánóczi Gyula, a megyei tanács elnöke előadásában — amelyből átfogó képet kapott a hallgatóság az itt élő cigányság gondjairól, a párt politikája megvalósulása nyomán elért sikerekről — így szólt: „Bár csak ennyi cigányértelmiségi lenne Szabolcsban, mint e tanfolyamon.” És ebből máris adódik az első kérdőjel. Ki tudja, mennyi van Szabolcsban? És e hazában? Hiszen az itt ösz- szejöttek egy része is most találkozott először. Természetes, hogy itt volt Lakatos Menyhért, a szövetség elnöke, a kiváló író, Farkas Tibor, a dombrádi Petőfi Tsz elnöke, a szövetség alelnöke, Fátyol Tivadar zeneszerző, Hollay Kálmán színművész, Choli Daróczi József költő, a szövetség titkára, Rostás- Farkas György, Kovács József költők, kutatók, dr. Lázók Anikó, a Szabolcs megyei tanács igazgatási osztályának dolgozója és sokan mások. Eljött a gellénházi „remete”, a fafaragás mestere, Orsós Jakab, Pusoma Jenő Kerecsendről. Itt voltak a Dunántúlról, Békés, Csong- rád, Szolnok megye értelmiségi küldöttei, Debrecenből, a már megalakult néhány megyei-városi és községi szövetség elnöke. Nem volt panaszáradat a háromnapos együttlét. Inkább érzelemtől fűtött (olykor túlfűtött) éjszakába nyúló politizálás, polémia arról: mi a teendője a cigányértelmiségieknek az etnikum társadalmi-politikai elismeréséig? Hol, kivel, mivel, hogyan kezdjék? Mit tegyenek most és a jövőben azért, mások: mindazok, akiktől joggal várja el a cigányság és a társadalom: tegyen az övéiért. Persze ez nagyon nehéz mindaddig, amíg a cigányságról elsősorban deho- nesztálóan, megkülönböztetően, pejoratív jelzőkkel szólnak, írnak, beszélnek. Kétségtelen: elsőként a cigány értelmiségiek legöntudato- sabbja, a pusztulás veszélyét felismerők, a szívvel-lélek- kel elkötelezettek, elsősorban a marxizmus—leninizmus elveit vallók jutottak és jutnak el odáig, hogy vállalják is önmagukat. Ehhez kell a többieknek is felemelkedni, sok-sok példamutatással. Lényeges, hogy a cigányság, mint etnikum is megélhesse nemzetiségi voltát. Hosszú, göröngyös út vezet odáig. Gondolom, ebben segíteni fog a készülő nemzetiségi törvény is a magyarországi cigányságnak. Ennek fontos állomása, hogy a cigányság önmagára leljen, megteremtődjék identitástudata, értelmisége kiterebélyesedjék és összekovácsolódjék. Enélkül elképzelhetetlen a felemelkedés, elismertségének kivívása, integrálódása etnikumi kultúrájának ápolása. Vallom ezt dr. Mezey Barna jogtörténésszel, az ELTE tanárával, aki egyik nyilatkozatában ezt mondta: „Egy sokszínű értelmiségre volna szükség, amely képes vezetni ezt a rendkívül nagy lélekszámú embercsoportot ...” Érdeke ez a társadalomnak is. Lehetőséget kell nyújtani és segítséget adni ahhoz, hogy helyes, a felemelkedés, az integráció irányába haladjon a legnagyobb lélekszámú etnikuma. Létkérdése a cigányságnak is, melyet különben etnikumi válság sújthat. Ennek elkerülése és a cigánykérdés társadalmi ügyeként való kezelése elsősorban a politika feladata. Sajnos a cigánykérdés megoldatlanságából eredő, de belátható, még kezelhető gondjaira, súlyosságára eddig nem döbbent ráa társadalom. Nehogy késő legyen! Születőben egy javaslat, amely szerint a párt a közeli jövőben áttekinti a cigányság helyzetét és megjelöli a teendőket. Bizonyára széles körű előkészítő, tudományos munka előzi meg. Hasznosítani kíván a párt a cigány- kérdéssel kapcsolatos minden kutatást, tudományos munkát. Elengedhetetlenül fontos, hogy ebben a munkában részt vegyenek a cigányértelmiségiek, a már működő cigányszervezetek, -szövetségek, -klubok, az egyetemek, főiskolák ciga- nológiai tanszékei, azok a jogtörténészek, akik kiváló ismerői e témának és segítői az ügynek. Valójában mit remélek? Azt, hogy végre megszületik tudományosan megalapozott cigánypolitikánk. Várhatóan lesz a cigányságnak államilag is elismert érdekképviselete, a cigánypolitika megvalósítását szívvel-lélekkel vállaló országgyűlési képviselete is, létszámának megfelelő tanácstagsága stb. Ezek a teendők a párt megújulását, társadalmi intézmény- rendszerünk korszerűsítését jelző politikájából szükségszerűen következnek. Különösen most, a nehéz gazdasági helyzetben fontos lépés cselekedni, amikor köztudott, hogy éppen ennek okaként növekszik, erősödik fel a faji megkülönböztetés, az üldözöttség és a kirekesztés érzése. Szolidaritásunkat tehát nem elég csupán deklarálni, cselekedetekben is kifejezésre kell juttatni. Pártunk támogatja a cigányság önszerveződési lehetőségeit: klubok, egyesületek, szövetségek alapítását, mindazt, amellyel a cigánykérdés megoldását elősegítheti. Kérdés: miben, hogyan nyilvánuljon meg ez a segítség? Kik vállalnak elsősorban elkötelezettséget: cigányok és nem cigányok. Kik ismerik fel elsőként, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk. Tenni, cselekedni kell. Farkas Kálmán Új műfaj, új ötlet? II intet kiállítási művészei A minitextil a hetvenes évek terméke; magyar művészek is bábáskodtak megszületésénél. Sőt, az ötlet itt született meg, nálunk, már a hetvenes évek elején. Pontosabban itt is megszületett. Mert végül Angliában nyílt meg az első minitextil-kiállítás, több Grazyna Brylewska (Lengyel- ország): Nyisd meg arcodat magyar részvevővel. Az első hazai minitextil-bemutató pedig ez után egy évvel Szombathelyen volt 1975-ben. Ugyanitt a magyar textilművészeti biennálékkal együtt 1976-tól rendezik meg a nemzetközi miniatűr textilbienná- lékat, idén éppen a hetediket, amelyre kilencszáz jelentkezőtől válogatták ki a legjobb háromszáz munkát. De hát mi is a minitextil? ötlet, miniatürizált munka, kísérlet, tenyérnyi örökkévalóság? Művészet. Mérete meghatározott: 20x20x20 centi. Ami azt jelenti, hogy kiterjedése is lehet. Miközben viták tárgya volt a tértextil — majd később a csodálaté —, a minitextil esetében soha nem volt probléma a harmadik dimenzió meghódítása. Egyértelműen vált témája alapján apró textilszoborrá. Ilyen méretben ugyanis aligha lehet „leképezni” a valóságot egy az egyben. Az elvont dolgok ábrázolása pedig feltétlenül igényli a harmadik kiterjedést. Egy struktúra többet mond, térben ábrázolva, mint más, technikával síkban megjelenítve. A textilnek önmagában is lényeges összetevője a strukturáltsága, hiszen függőleges és vízszintes fonalak kereszteződésében jön létre maga a textil, a „szövet”. Az első idők minitextil-készítői- nek jelentős része éppen abból az eurórikus örömből indult Csanády János: A folytatások vadvize A folytatások vadvize forrásától messze csörgedez, de hol van még, de hol van még a tenger? Tiszába fut és szétterül a folytatások vadvize, az ártérben halat nevel, s holtágakban vadnövényeket, hajnalokba pára-örvényeket keringtet a tiszai táj fölött, a folytatások vadvize ifjúsága szép idejét tölti a zsombékokban, a kubikgödör kárászokat és csukákat nevel, az ősz, a tavasz áradás, feltölti a szőke Tisza a bölcsőt, a folytatások vadvize tovaszalad a tenger felé — de jönnek az éves esők, hóolvadások, áradások, a sirályok, a réti sas, a folytatások vadvize, elsodorja a nomád sátrakat; megmerítem magam a nyárban a mártélyi Zöld holtágban, s tova folyik szívemben — mint a vér; a folytatások vadvize súlyom-mezőt nevel, gyér hajam súlyos-koszorúval övezem — édes mostohám, Dunántúl így küldi üdvözletem édes hazám — Tiszántúl, a folytatások vadvizével; de hol van még, de hol van még a Tenger? ki, hogy most kipróbálhatja a technikát, az anyagot, a szövésmódot. Sorban születtek a szövött apróságok mellett a hímzést, hurkolást, fonást felelevenítő módszerek. És egyre inkább tágult az anyagok köre is. A drótkerítés vagy a papírszalvéta apropóján a drót vagy a papír, hasonlósága folytán a fa, a kő is szerepel olykor textilként. A szó szoros értelmében szerepel, mert textilszerepet tölt be. A kavics a gombolyagot helyettesíti esetleg, a sodrony a kötőfonalat. Mindez persze csak technika és anyag. Eszközök a gondolat kifejtésére. Az hanyag megmunkálása alkalmat ad a színes kifejezésre is: némelyik miniatűr-gobelin a zárdái művek aprólékosságával készült, beleértve a naivságát is. Sok ötlet rejlik a varródobozban : szinte szobrocskává emelt varródobozok, gombok, cérnák képviselik a művészek intim világát — mint amikor a festő a műtermét ábrázolja. És a gombostűk! összeragasztva, beszúrva, megfestve, micsoda strukturálódási lehetőséget rejtenek! Oszloprend és fémgombok feje — miniatűrben — ébreszt rá az emberi arányok viszonylagosságára. A merített papírral ismét egy építőanyag került a művész kezébe. Formázható, színezhető, hajlékony, lágy, nem. textilidegen. Lehet rá írni, lehet varrni, beszőni felvetőfonalak közé. Ugyanígy a már nyomott papírt, levelet, újságcikket, könyvszöveget is. Mindez persze csak szemezgetés a témák között. Az ötletek fel- sorolhatatlanul sokfélék, beleértve az ironikus, humoros megfogalmazásokat. A magyarok közül például Hübner Aranka jeleskedett effélékkel. Az Értékálló pénz című minitextilje egy selyemből szőtt ötszázforintos volt; 1980-ban szerepelt a kiállításon, nem kevés jóstehetségről téve tanúbizonyságot. (A megszövés ugyanis valóban értéknövelő tényező. Sok „talált tárgy” is helyet talált a minibemutatón; igaz, mindig is hatott az uralkodó képzőművészeti irányzat, ha volt ilyen. A ma irányzata, az új érzékenység különben is igényli a miniatürizálást; a sokféle „magánmitológia” valóságos kis oltárait készítették már el, egyéni kifejező- eszközökkel, privát istenségekkel. A miniatürtextil ez idő tájt főképpen kiállítási művé S mint ilyen, leginkább égj hatásos, minél nagyobb me téssel; térben és időben m nél több művész mutatkozik be, annál világosabb és érdekesebb képet kapunk a különbözőségekről — és a hasonlóságokról. Amíg a képzőművéSimone Pheulpin (Franciaország) : Forma 2. szetben általában, s a textil- művészetben különösen az egyéni kiállítások adnak jobb fogódzót egy művész fejlődéséről, gondolkodásmódjáról, addig a minitextil e szakma teljességéről, a textil határairól és lehetőségeiről tudósít. A miniatürizálás a technikában: követelmény. A művészetben: következmény, ami a technikával, a kísérletezéssel és az ötletgazdagsággal is ösz- pzefügg. Árki Bernadette (Magyarország): Újság Az idén két helyen is lesz nagyszabású minitextil-bemutató: Szombathelyen júniu; 24-től augusztus 28-ig a Nemzetközi Miniatürtextil B ennálén, a Szombathelyi Ké tárban 236 művész hároms? apró alkotása látható, a IV csarnokban pedig az Elei textil című kiállításon jú’ 29-től az előző hat minib’ nálé anyagából válogatás. Torday V adonatúj terepjáró kapaszkodott vidám erőfitogtatássá.' az úton. Kétoldalt zuzmószakállú fenyők takarták a hegyet és a szomszédos völgyoldalak szomorú irtásait. Néhol konok forrás buggyant, állhatatosan mélyülő csermelyeivel át- meg átszelte az utat, mintha a föld izzadna a ráncaiba kapaszkodó autó kereke alatt. Elhullatott, korhadó rönkök hevertek a patak partján: idézték az ember vonulását. A kanyarodok öblében sziklák leselkedtek, elégtételre sóváran, mint a fejszével döntött fatörzsek zuhanás közben ... Torobán Károly érezni vélte a sértett vidék esetlen borzongását. Nosztalgikus hallgatása kíváncsivá tette a sofőrt. Semmibe véve a nyaktörő utat, hozzáfordult. — A szerkesztő úr erről a vidékről való? — Kevesen élnek ott, ahol születtek — válaszolta Torobár Károly kitérően, mert tudta, hova akar társa kilyukadni. Nyugdíjazása előtt együtt „terepeztek”, kiismerte potyaleső természetét. Most a bőséges falusi ebéden járhatott az esze — nem másért vállalkozott erre a kiruccanásra... hogy a cigányság sokszorosan hátrányos helyzetét le- küzdhesse saját erejével, a társadalom segítségével. Sok kérdésről kellene szólni pro és kontra. Egyet említek. Na- i gyón lényeges: végre orszá- I gosan kell feltérképezni, ' mennyi a cigányértelmiség létszáma, milyen az összetétele, kik vállalják származásukat, kikre lehet számítani? Ez a lényeg! Ugyanis addig, amíg csupán egy maroknyi csoportot, jobbára csak írókat, művészeket, újságírókat, költőket tudhat sorainak élvonalában a szövetség, aligha várható elmozdulás. Vannak pedagógusok, óvó- ; nők, jogászok, közgazdászok, agrármérnökök, orvosok és Vadvíz — Baráz János grafikája — Az embernek ott kell megállnia a helyét, ahova a sorsa veti — mondta bólcsködőn a sofőr. „Ö, szólamok — gondolta Torobán Károly —, örök menedékeink.” Hangosan ezt felelte: — Az embert nem sorsa veti, hanem egy felsőbb érdek vagy annak hiánya .. . Látszat csupán, hogy a véletlen kezében vagyunk dobókockák. De magára, barátom, ráillik a mondás, hogy megél a jég hátán is! — Tegyen rá, szerkesztő úr, és megnyeri. De nem válaszolt a kérdésemre: ismerős-e ezen a környéken? — Igen — adta meg magát Torobán Károly. — Szűkebb pátriámban járunk. — Szép és vad vidék — mondta elismeréssel a sofőr. — Amilyen én is voltam emberebb koromban ... — Mit beszél, szerkesztő úr?! Hol van még maga attól, hogy ilyeneket mondjon? — Közelebb a hetvenhez, mint a hatvanhoz, barátom, bizony... — Hihetetlen .*— csóválta meg fejét a sofőr, és kis időre csak az útnak szentelte figyelmét. — De nem érzi, szerkesztő úr, hogy fiatalodik, amikor ezeket a gyönyörű fenyőket látja? — Dehogynem, barátom, dehogynem, bizony érzem ... — Én — vallotta be a sofőr — síksági ember vagyok. Gyermekkoromban azt sem tudtam, léteznek a Kárpátok ... Hát csak nézem ezeket a hegyeket és elbűvölnek. Szeretném, ha szállna ez a tragacs, hogy pillantásomat követhessem, s ott teremjek azon a ponton, ahova a tekintetem szökken! — Engem is izgalomba hoznak — mondta Torobán Károly majd riporteri gépiességgel megkérdezte: — Hogy került ide Erdélybe? — Jöttünk... Olyan divatféle volt köztünk, aztán meg senKM
