Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-09 / 163. szám
Tisztelgés Bartók Béla előtt Nagy László: Bartók és a ragadozók Gyuri, Gyuri, Dandin Gyuri Moliére-bemutató Kisvárdán Vem az erdő, nem a levegő meg a víz reiz királyai, nem ezek a vadak ólálkodnak és öngenek a szívünk körül. Hajunkat orosz- görénnyel elkeverni veszélytelenebb, mint gértöen pillantanunk az emberségéből kivetett lényre. A század éghajlatában ez a leg- jyobb ragadozó ijesztően elszaporodott, szántva a fondorlatos intézményeket, megfoszt- hivatásuktól a tündöklő találmányokat. A verzerdők, a kábeldzsungelek, a műanyag wk felett sugárzik ez a szégyentelen fajta, aíg önmagát reklámozza, mint morált, mint rhető üdvösséget: új ragadozókat toboroz, új ozatokat kaparint magának. Mert századunk bérét a képmutató ragadozók bűvölik. E for- ott orfeuszi helyzetben az édes muzsika csak jelentené, hogy velük parolázol. Már a fia- Bartók azt mondja: Nem! Se álerkölcs, se bűvészet. A szívdöglesztő álarcokat zenéje lujjaival tépi le. Mert emberi fenség: eleve gén tőle a marakodás. Új ritmikájú Sáriilölő — mondanám, de ez a szimbólum föltételezi a programos harcot. Bartók öntörvényű konok csillag. Nem készül semmiféle leszámolásra, nem keresi a gátló és gonosz hatalmakat, de találkozik velük, de gyémántfejjel beléjük ütközik mindig. így süvít a pályán végzetesen, de mint művész, diadallal. Élete volt keserű is, csömörös is. Menekült volna a grönlandi cethalakhoz, a Tűzföld ércein bőgő vadak közé. Mégis azt mondja: Nem! Az ember nem adhatja meg magát. Se a hatalmas bánatnak, se bármilyen „dögvész-orszagnak”. Az ember szerelmével s férfias haraggal ment a halálba, A ragadozók pedig a sírig követték. Élhengerített kövénél megsebezve a zenétől vinnyognak és átkozódnak ma is, és nem bírnak szabadulni tőle soha. Nekik Bartók az elkerülhetetlen sorscsapás. Nekem példa és megváltás, mint a legfényesebb árvák: Ady és József Attila. Öt látom a magasban, fehéren izzó haját, a szta- toszférát legyőző szemeit. Tenyerében óra: méri és ellenőrzi a Mindenség zenéjét. mm Ünnepi lemezek a Hungarotonnál .kán, de adódnak oly nagy erejű események, amelyek egész ország, annak min- egyes honpolgára számá- ■ még ha személy szerint is tudatosodik minden- í — lényegi jelentőségű- ilyen lényegi, az egész ;etet reprezentáló ünnep sei voltunk most július- imikor Bartók Béla ham- nmár itthon, végső-vég- helyére kísérhettük. S ilyenkor illik, e rendkí- esemény kapcsán ki-ki eszi a maga emlékező- lgő „gesztusát”. így a laroton Hanglemezgyártó lat is, amelynek képvi- ;ben Rákosy Péter keres- mi igazgató beszélt a már zült két ünnepi Bartók- 'ányról, s a további ter- 51. A Magyar népdalok Bar- Béla és Kodály Zoltán igozásában című nagyle- valódi kuriózum — Ita. — Egyrészt ilyen cso- sításban ezek a népdalok jelentek meg először a ar hanglemezpiacon, de a lőadó, az 1907-ben szülemagyar származású teno- Csaba László . (Leslie Chabay) és az ugyancsak külföldön élő Kozma Tibor zongoraművész személye is az! — Az a tény, hogy a Hungaroton kiadásában ez a lemez megjelenhetett, úgy tudom, szintén érdekesség. — Köztudott, hogy a zeneszerző kisebbik fia, az Amerikában élő Bartók Péter hanglemezvállalatot alapított, elsősorban azzal a céllal, hogy édesapja zenei hagyatékát rögzítse az utókor számára. így az ötvenes években sok jelentős felvétel készült, többek közt ez a bizonyos lemez is. Ám Bartók Péter hosszú ideig minden magyarországi kapcsolattól elzárkózott. Ez az „idegenség" pár éve végre feloldódott, azóta több tárgyalást is folytattunk, s megállapodás született arról, hogy az ötvenes években a vállalata által rögzített különlegesen érdekes lemezeket a Hungaroton is folyamatosan kiadja. Másik ünnepi lemezünk a Mikrokozmosz-sorozatból hathat darab, a zeneszerző előadásában, ugyancsak méltó tisztelgés. Már csak azért is, mert Bartók, ha esztétikai szempontból fenntartásokkal is élt a „gramofonfelvételekkel” szemben, pedagógiai és tudományos területen, főként mint hiteles forrásanyagot, hasznosnak tartotta. — S'mik a Hungaroton további tervei a Bartók-kiadás- sal kapcsolatban? — A legnagyobb vállalkozásnak minden bizonnyal az az új Bartók-sorozat, amit a legkorszerűbb lézeres technikával működő úgynevezett kompaktlemezre rögzítünk. Egyelőre az összkiadás legsikerültebb darabjait játsszuk át, így többek közt a Hegedű- versenyt Kovács Dénessel és Lukács Ervin karmesterrel, a 3. Zongoraversenyt pedig Bánki Dezsővel, Ferencsik Jánossal. j, A magyar hanglemezgyártás mindig nagy becsben tartotta és gondozta a magyar zene nagyjainak munkásságát. Amikor a mikrolemezes gyártás Magyarországon megindult, a két első lemez, amivel „kijöttek” a piacra, Erkel Bánk bánja és Bartók Béla Concertója volt. S. Horváth Klára Ha egy színház Moliére- darabot tűz műsorára, úgyszólván biztos lehet a sikerben. Kivált, ha nyáron, a szabadtéri előadások idején teszi, hiszen Moliére éppúgy kielégíti a kikapcsolódni vágyó, mint az igényes játékot kedvelő nézőt. A Kis- várdai Várszínház idei évadának első bemutatója, a Dandin György sok-sok emberhez szólhat: az Illyés-fordította komédiában minden együtt van a színvonalas szó- irakoztatáshoz. Kis híján 220 éve, 1668. július 18-án került először színre a mű a versailles-i királyi palotában. Zenés-táncos vígjátékként adták elő Moliére társulatának tagjai: a bukástól Lully muzsikája sem mentette meg. (XIV. Lajos elsősorban a balettkomédiákat kedvelte: Moliére- től mindenekelőtt ilyeneket rendelt. így született a Tolakodók, a Kénytelen házasság, A szerelem mint orvos, a Pompázatos udvarlók stb. A zenét legtöbbször Lully szerezte.) Moliére, aki sebtiben készítette ezt a darabját is (valószínűleg Calderontól vagy Boccacciotól merítve a témát), az ostoba, felszarvaV ____________________- .. Jelenet az előadásból (E.) a állta utunkat... És nem bántuk meg! Itt valahogy /ebb az élet, mintha a hegyek karéja sűrítené, dúsíta- Még magyarul is megtanultam, hallhatja, szerkesztő úr! ,ze, azért itt sem Las Vegas ... Hát hol Las Vegas? Las Vegasban, szerkesztő úr — kacagott a sofőr, völgy szűkült, a fenyősorfal ritkulni kezdett, aztán csu- ima sziklafal váltotta fel. Esőmosta, kopott felirat mel- paszkodtak vagy ötven métert, Torobán Károly kibetűzte: látyás B. Ferenc: Kiruccanás VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! mikor ezt felfestettük ide — gondolta Torobán Károly —, datainkkal kultúrát hoztunk a hegyek közé... Vajon? supán jelenlétünket törvényesítettük rovásainkkal?” skeny szurdok következett, inkább széles és mély vízmo- t a volt fakitermelés szintjére. Kibuktak a tetőre, és elé- ult a lerontott táj lidércnyomásos panorámája ... Mint- eláthatatlan erdőtemetőre nyitottak volna kaput, a látó- búrája alatt ezernyi tönk idézte az elpusztított fenyők t. Nem messze, rothadó háncsdombok között, alapozások kőváza fehérlett. A sofőr az egykori étkezde négyszögében t. Édes, avarszagú szél kapott a terepjáró motorházá- gőzölgő párába, és rongyokra tépte, mint valami hasznaién, régi zászlót. robán Károly úgy vette számba egy hőskor nyomait, mint > kézre jutott birtokát a hazatérő gazda. „A lelkesedés lyosította józanságunkat” — gondolta ... Néha írni sze- volna erről, de emlékei, akárcsak most, oly tömegesen Iszertelenül, egymást előző kavargásban törtek fel, hogy dta gondolati sorrendbe állítani őket... [amikor itt kezdte el azt, amit lenn a völgyekben hasz- tnek neveznek: dolgozni... A statáriális eljárások időin, amikor elég volt egyetlen mozgósító szólam, hogy ledhez vigyék a hegyet, a hegyeket... Erre járt ő is... S most felmérhette, mekkora erőt öntöttek karjaiba a szólamok ... „Azóta agyafúrtabbá lett a világ — gondolta —, megmagyarázzuk a történteket... Csakhogy a történelem olyan, mint a bor: idővel letisztul... A jövő lemetszi a jelen vadhajtásait, melyek rejtik a valós-valóságot.. A szélben hűvös esőcseppek úsztak. A vastartalmú, szénsavas csurgó helyén rozsdavörös ingo- vány terült el. Torobán Károly hiába próbált vizet meríteni, sáros latyakkal telt meg a marka. Mégis belenyalt, aztán egy mohapárnába törölte tenyerét. „Vajon milyen mértékben fogja befolyásolni ez a forrás a nemsokára itt hullámzó gyűjtőtó élővilágát?” ... Nem tudta kiszámítani, csak annyit, hogy az épülő erőmű a környék embereinek „az élet vizének forrását” jelenti majd... Hirtelen, mintha a hegyek szippantották volna maguk fölé, elnehezült felhők lepték el az eget. A sofőr kiáltani akart, de Torobán Károly már a kocsi felé indult; ismerte az átmenet nélkül, végletből végletre váltó hegyi időjárást. A terepjáró szélvédőjét máris sűrű szeplővel szórta tele az eső. — Sietnünk kell — idegeskedett a sofőr —, ha felázik e talaj, traktorral sem tudnak innen ki vontatni minket! — Siessünk hát — mondta egyszerűen Torobán Károly. Míg ki nem értek az útra, mindketten szótlanok maradtak. De a biztonság újból beszédessé tette a sofőrt: — Alaposan megkopaszították errefelé a völgyeket. — Ha elkészült a völgyzáró gát, víz alá kerülnek ezek a sebek — magyarázta Torobán Károly. — A tó szintje felér majd odáig, ahol az imént parkoltunk. — Okos dolog — mondta a sofőr elgondolkozva. — Kell is egy kis változatosság a hegyek közé is... Akár az embernek is, nemdebár? Jó levegő után friss ebéd, akarom mondani fordítva! — helyesbített mosolyogva. — Hallottam, remek pálinkát főznek errefelé, jobbat, mint a mi cujkánk... Magának, szerkesztő úr, tudnia kell, elvégre idevalósi! — Meglesz, barátom, a pálinka is, az ebéd is... Az útelágazásnál térjerí balra, húsz perc alatt elérjük a szülőfalumat... A sofőr rátaposott a gázpedálra. — Öröm nézni az ilyesmit — mutatott ki az út mentén ismét felsorakozó fenyőkre. — Azért is jó, ha meglesz a gyűjtőtó, mert eltakarja azt az irtást, ami rontja a harmóniát .... Jól mondom, szerkesztő úr? „így nemesítjük bölcs előrelátássá a múltban elkövetett hibákat” — jött Torobán Károly nyelvére a szólam, de szótlan maradt, mert úgy érezte, a kimondott mondat többet fejezne ki annál, amit közölni akar, és a szélvédő homályos tükrében rátekintő homályos képmása előtt szégyellte bevallani, hogy fél, mert szereti a szólamokat, másból sem állt az élete ... zott férj történetébe belelopta saját véleményét is az arisztokráciához való törlesz- kedésnek a XVII. században mind gyakrabban tapasztalható jelenségéről. Dandin György története (noha valahol tulajdonképpen mégiscsak tragikus) nem rendít meg igazán — legfeljebb egy-két pillanatra. A szerző vigyáz arra, hogy hőse ne válthasson ki együttérzést, hiszen sanyarú sorsát maga kereste, amikor paraszt létére a „magaszőrűek közül felfelé kívánkozott”: nemes „famíliába akart keveredni”. A háromfelvonásos mese egyszerű: Dandin Györgyöt, a gazdag parasztot, aki a nemes Lükeházy családba nősült, felesége megcsalja Klitanderrel. Gyuri azonban képtelen leleplezni asszonyát: apósáékhoz fordul segítségért, ám a pergő nyelvű (és ötletes) menyecske mindahányszor túljár az eszén; Gyuri húzza a rövidebbet: megszégyenülve kell bocsánatot kérnie. A történet fő szála mellett a hősöket segítő mellékszereplők, Kati és Csikasz szerelme is kibontakozik: az ő évődő, játékos, vil- lódzó kapcsolatuk a komédia fontos eleme. Ez a villódzás, vibrálás, sodró lendület jellemzi Ván- dorfi László rendezését: vérbő, időnként fergeteges játékot láthatunk. Vándorfi értelmezésében Dandin György ügy efogyott kisember (itt-ott Chaplinre asszociálunk). Szerencsétlen flótás, aki élete nagy lehetőségeként élte meg ezt a házasságkötést, ám idővel ez a frigy lett élete nagy tragédiája is. Egy kicsit tökkelütött, egy kissé bugyuta, naiv, őszinte, s így sebezhető. A maga állította csapdából nincs menekvése, csak egy: „fejjel előre, bele a vízbe” (jelen esetben a zenekari árokba...). Vándorfi az előadást gyakran a paródiához közelíti, miközben jócskán merít a commedia deli’ arte hagyományaiból. A szereplők gálánskodó, graciőz, félig pantomim, félig táncszerű mozgása nevetségessé teszi a túlzásba vitt finomkodást éppúgy, mint Dandin kétbalkezességét, vagy éppen az eredeti balettkomédiát mint műfajt. Ez a többrétegűség tetten érhető Füzy Sári díszleteiben, jelmezeiben, s Rossa László zenéjében is. A szalmakazlak funkcionáló játékelemek, egyben némileg túlhangsúlyozzák Dandin György származását (noha ő a darab idejében már vagyonos). (Beszédes a felszarvazott férj jelképeként az ajtó fölé akasztott agancs ...) A jelzésszerű jelmezek egyrészt korfestő hatásúak, másrészt humorosak. Szót érdemel Dandin György felemás öltözete; a „nemesi” selyemnadrág fölött hordott paraszti ing és mellény, valamint kalap (!) sugalmazza: viselője félúton van valós és vágyott énje között. Az eklektikus muzsika is szolgálja a koncepciót: a rendező utal a mű commédia deli’ arjte- és farce-eredetére, s felfokozza a helyzetkomikum adta lehetőségeket; ezért férhet meg a tricikli a rokokó zene-imitációval, a Mar- seillaise-töredék a Zúg a folyó dallamfoszlányaival. Jó ötlet a trikolór színeibe öltöztetett Silló Sándor és a két jelmezes zenész bevonása az előadásba. A színészi játékra a bővérű komédiázás jellemző. Szacsvay László fölényes biztonsággal formálja meg az állandóan alul maradó, szűkagyú férjet, aki kellően korlátolt ahhoz, hogy folyton pórul járjon. Játéka, mozgása kidolgozott; sokoldalú egyéniség, akinek az első felvonás végi dala sejteti, hogy Dandin György nem pusztán nevetséges, hanem inkább szánandó. Bősze György Lükeházy ja (a figura beszélő nevéhez méltó módon) kissé ütődött, itt-ott túljátszott és kicsit harsány. Tordai Terinek viszonylag kevés lehetőség jutott a játékra (igaz, a szerep sincs megírva elég árnyaltan); Bősze György mellett háttérben marad. Palásty Bea és Csonka Ibolya nagyjából egyforma erővel, lendülettel, állandó lázas sietésben formálják meg a fiatal nőket. A fizikailag is megterhelő futkározá- sok-hempergések közepette Csonka Ibolya egy picit több színnel kelti életre a furfangos szolgálót. Kiss T. István szerelmes Klitandere és Gazsó György dinamikus Csikasza az este emlékezetes perceivel ajándékoz meg. A Kulifay Tamás szcenikai segédletével létrehozott előadás időnkénti harsogóbb gesztusai, „kiszólásai”, modoros szóhasználata („kedves lehányom ...”), „népieskedései”, a nyitányban és a fináléban alkalmazott play back technikája ellenére az adott teret maximálisan kihasználó, érdekes és értékes bemutató, amely az Egyetemi Színpad és a Kisvárdai Várszínház közös produkcióba. * Moliére a természetes érzések híve, emellett éles szemű kritikus is. Bizonyítja, hogy a vagyon nem minden. S aki rangkórságban szenved, akit csak a pénz vezérel, megérdemli, ha egyedül marad. Karádi Zsolt 1988. július 9., 0 0
