Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-09 / 163. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988. július 9. 0 Galó Miklóstól, a megyei tanács csoportvezetőjétől: A Termőhelyünk adottságai alapján nem tartozunk a nagy gabonatermelő megyék sorába. Vetésszerkezetünkben mégis egyharmados részarányt képviselnek a kalászosok, mi lehet ennek a magyarázata? — Valamennyi szántóföldi kultúra közül a legnagyobb jelentőséggel bírnak a gabonafélék. Művelésük jól gépesíthető, termelésük biztonságos, ma már nem okoz munkacsúcsokat. Korán betakarítható, és általa hamar bevételhez jutnak a gazdaságok. És nem utolsósorban: elfogadható a jövedelmezőség. Mezőgazdasági nagyüzemeink szántóföldi növénytermelésből származó jövedelmének több mint egyharmadát adják, egy évben egymilliárd forintot megközelítő .ősz- szegben. Az utóbbi esztendőkben százezer hektár körüli az elvetett terület. A termeléspolitikai célkitűzéseinkkel összhangban mégis csökkenő az irányzat. A gabonafélék struktúrájában kedvezőbbnek ítéljük meg a kukorica pozícióját. G Ezen a nyáron közel 102 ezer hektár terület vár aratásra, illetve azt is mondhatjuk, hogy az őszi árpa már mögöttünk van. A munkák felgyorsultak, lassan eldől: a becslések mennyire közelítik meg a valóságot a termést illetően. — Termelési kilátásaink nagyon biztatóak. Háromszázhatvan-háromszáznyolcvan- ezer tonna összhozaríira számítunk, ami a tavalyitól legalább 15 százalékkal több. A fajlagos hozamok az eddigi összes rekordot meghaladhatják. Nem csodálkoznék, ha őszi búzából hektáronként 4 és fél tonnát, rozsból 2,6-et, őszi árpából 4-et, tavaszi árpából 3,6-et, zabból pedig 3 tonnát sikerülne learatni. G Milyen erők állnak rendelkezésre ennek az örvendetesen gazdag aratásnak a sikeres véghezviteléhez? — Üzemeink közel 900 darab kombájnt készítettek fel, ami azt jelenti, hogy egyre- egyre 120 hektár vár. Ez nem tekinthető soknak, de kevésnek sem. Ami szomorúvá teszi a képet, az, hogy mindössze 31 aratógép új állapotú. Ez a szám egyúttal jelzi a gazdaságokban meglévő gondokat, amely a teljesítmények elégtelen voltában csúcsosodnak ki. A feljavított, könyv szerint nulla értékű gépek aránya elég magas. A kombájnellátottság átlaga természetesen nagy különbségeket fed el. Ezek az eltérések utalnak a gazdaságok vagyoni helyzetére is. A jó szervezés azonban sok mindent kiegyenlíthet. Szerencsére kiváló hagyományokkal és tapasztalatokkal rendelkezünk kölcsönös segítségnyújtásban. Még egy ilyen kicsiny tájegységben is, mint Szabolcs-Szatmár megye, van annyi meteorológiai eltérés, ameny- nyi napokat jelenthet dél és észak között, kezdésben és befejezésben. Kialakult gazdaságpárokról beszélhetünk, amelyek között a gépcsere minden valószínűség szerint az idén sem marad el. ^ Tehát nehéz aratással kell számolni? — Az átlagosnál több szemtermés egyúttal a szalma mennyiségének megnövekedését is jelenti, örvendetes dolog ez; mert szükség van rá, azonban ennek felbálázása, behordása további feladatokat jelent. Tetézi a gondokat, hogy az állomány 15—20 százaléka megdőlt, és a csapadékos időjárás miatt a gyomosodás is erőteljes. Mindazonáltal bízom benne, hogy 20—25 munkanap alatt be fogjuk fejezni az aratást. Milyen az idei gabona minősége? — A minőség kielégítőnek mutatkozik. A fuzáriumfertőzöttség mértéke átlagosan hat százalék, de egyes gazdaságokban 10 körüli értékeket is találtak. A szem teltsége, béltartalma olyan, amivel elégedettek lehetünk. G Milyen intézkedések születtek a gyors és zökkenőmentes betakarításra? — Július elseje és augusztus 25. között a 4-es és a 41-es úton lassú járművek szemszállítás céljából — az év más időszakával ellentétben — közlekedhetnek. Az Agroker és a Mezőgép aratási ügyeletet szervezett. Sajnos, ez sem oldja meg az alkatrészellátási gondokat. Már most találkozni a rendszeresen hiányzó cikkek sorával. Közülük legégetőbben hevederekre, ékszíjakra lenne szükség. Beszerzésükre ígéretet kaptunk; Előfordulhat, hogy az Áfor kiszolgálóhelyein nem azt a kenőanyagot találják a gépészek, amelyiket keresik, készséggel kapnak felvilágosítást viszont a helyettesíthetőségre. A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalaton is sok múlik. Lendületes munkával kezdődött az aratás, és a kombájnoktól nagyon sok esetben egyenesen a vállalat szárítójába viszik a szemet, tehát azonnal gazdát cserél az áru. A kalászos gabonafélék legnagyobb felvásárlója megyénkben ez a vállalat. Az összes gabonatermés felét, a kalászosoknak 70 százalékát veszi meg. 1988- ra 227 eszer tonnára kötöttek felvásárlási — Megtermett-e a jövő évi kenyerünk ? — Milyen aratásra számíthatunk? ■— Miért nincs pénz gabonafelvásárlásra? — Mit ér a váltó, amit pénz helyett adnak? Galó Miklós 40 éves, a Nógrád megyei Ludányhalászi községben született. Balassagyarmaton érettségizett, Debrecenben szerzett agrármérnöki diplomát. 1978-ban elvégezte a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet, ezután mezőgazdasági statisztikából védte meg doktori disszertáeióját. 1979 óta dolgozik a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán. Két éve a terv- és ágazatfejlesztési csoport vezetője, január óta pedig az osztályvezető-helyettesi feladatokat is ellátja. A Magyar Agrártudományi Egyesület agrárgazdasági szakosztályának elnöke. Vendégelőadóként statisztikát oktat a mezőgazdasági főiskolán. Egy gyermek apja, felesége nyelvtanár a tanárképző főiskolán. Hobbija a kaktuszgyűjtés, ötszáz darabból áll kollekciója. Kedvence: az Ast- rophytum. amely püspöksüveg alakú, szürkés gyapjúval borított kaktusz. s ____________________ szerződési. A raktárkapacitás a mezőgazda- sági üzemeknél levő ideiglenes tárolókkal együtt elégségesnek tűnik, egy-két helyen azonban nincs kizárva a torlódás. Az idén az sem lehetetlen, hogy szerződésén felüli kínálattal találkoznak. A GMV minőségi áru átvételében érdekelt, hiszen a gabonának az exportkilátásai ígéretesek. ^ A sajtóból egyre-másra kapjuk a híreket, hogy az USA-ban több hónapja aszály dúl. A jelentések szerint már fele is ráment a várható termésnek a forróságra. — A terméskiesések az árutőzsde érzékeny barométerét máris kilendítették. A búza ára a 90 dolláros mélypontról máris 140- re emelkedett. Valószínű, hogy a Szovjetunió és Kína búzaimportja is élénkítőleg hat a gabonakereskedelemre. Ez természetesen nem jelenti az exportőrök versenyharcának mérséklődését. Az eddigiekből kitűnik, hogy ha izzad- ságosan is, de kilátás van a bő termés gyors Iearatására. Híre jár azonban, hogy a felvásárló vállalatnak kevés a pénze ahhoz, hogy a reá háruló kötelezettségeknek eleget tegyen. — A hír nem alaptalan. Még azok a bankok is csak az igény 40 százalékáig kötelezték el magukat, amelyek a vállalatnak hiteleznek. Hangoztatván, hogy ez nem megyei, hanem országos jelenség. Köztudott, hogy az infláció bizonyos szintje mellett — s napjainkban hazánk Európa gyors inflációjú országai közé sorolható — a gazdaságban egyre erősebb a pénzhiány. A feszültség levezetését váltókibocsátással próbálja megvalósítani a vállalat. Azon túlmenően további bankokkal tárgyal a hitelfelvétel lehetőségéről. ^ A váltót mint értékpapírt annak ellenére, hogy 1985 január elsejétől Magyar- országon is forgalmazzák, kevesen ismerik. Azt is mondhatnánk, hogy idegenkednek tőle. Nemzedékek nőttek fel, amelyek csak Mikszáth regényeiben olvastak róla, és azt tudják, hogy akadt, aki főbelőtte magát miatta. — Akkor hát előbb néhány alapismeret. A váltó a vállalatok egymás közötti kereskedelmi hitelnyújtásának lehetősége. A gazdálkodó szervezetek megállapodhatnak abban, hogy az áruszállítást követően a vevő a szokásos fizetési módoktól eltérően későbbi időpontban egyenlíti ki a szállító követelését. Részére kereskedelmi hitelt nyújt. Ennek eszközéül kerül sor a belföldi forgalomban a váltó gyakorlati alkalmazására. Lejárata maximum egyéves. Tulajdonképpen fizetési ígéret vagy arra szóló meghagyást tartalmazó értékpapír. ^ Mielőtt még részletesebben beszélne róla, hadd vessek közbe egy aggályomat: a termelő hitelez a népgazdaságnak? A nyakig adósságban úszó tsz nyújt hitelt? — Így is mondhatjuk, bármennyire furcsa. Mégsincs más lehetőség, mert, ha a felvásárló vállalatok a jegybanktól pénzt kapnának akár hitel formájában is, azt jelentené, hogy még több pénz kerülne forgalomba, nagyobb lenne az infláció. Azzal viszont én sem értek egyet, hogy éppen a gabonafelvásárlás előtt kerül sor erre a szigorításra. 0 Bocsásson meg, hol van ez a pénz? Mindenki szegénynek vallja magát. — A pénz igenis kint van, készletekben, a lakosságnál és még számos más helyen. Emlékezetes az év eleji hitelmegszorítás, amikor egy egész ország szisszent fel. Annak az időpontja sem volt túl szerencsés, hiszen a tavaszi, kiadásokkal terhes munkák előtt történt. Mégis bebizonyosodott, hogy a gazdásági egységek szabadulván készleteiktől, hozzányúlván tartalékaikhoz, és egymás közötti hitelezéssel igenis pénzt tudtak felszabadítani. Azt hiszem, ebben a megyében mégsem ugyanazt a hatást érik el vele, mint az ország más részein. — Egyetértek magával, mert nem lehet összehasonlítani a halmozottan hátrányos helyzetű kedvezőtlen természeti adottságok között gazdálkodó termelőszövetkezeteinket gazdagabb vidékekkel. Olyan szabályozókat hozni azonban még soha nem sikerült, amelyek mindenütt tetszést arattak volna. ^ Visszatérve a váltó természetéhez: úgy tűnik, az idegenkedést le kell küzde- ntink, meg kell barátkoznunk vele. Kérdés azonban, hogy nem élnek-e vissza tulajdonságaival a bankok és a kereskedők. Egy példával világítanám meg kétségeimet. A tsz a búzájáért kapott váltójával elmegy a bankba, hogy pénzt kapjon érte, a bankban azonban neki is tartozása van. Mondjuk éppen az esedékes fizetéshez kívánna a váltójáért pénzhez jutni. Mi történik, ha a bank elveszi a váltót, és csökkenti vele a gazdaság adósságait? — Megteheti, és várhatóan meg is teszi. Nagyon sok múlik a partneri kapcsolatokon. A bankoknak viszont nem lenne érdekük, hogy ily módon még tovább szorítsák, elnézést a szóképért, a gazdaság nyakán a kötelet. Ha ugyanis az csődbe megy az ön által említett gondjai miatt, akkor hiába várja a bank a többi adósság megfizetését, Ez csak egy szempont azok közül, amelyek a józan üzleti megítélések sorába tartoznak. Ha már a váltóhasználat ingoványosabb területein jártunk, szóljunk arról is, hogy van ennek számos előnye is. Megkockáztatnám: több az előnye, mint a hátránya — kiegyensúlyozottabb körülmények között. A váltó- törvény lehetővé teszi, hogy ezt a papírt mintegy bankjegyként lehessen használni. Erre lehetőséget nyújt, hogy adható-vehető, forgatható. Nem kell tőle megijedni, tudomásul kell venni, hogy bonyolultabb, színesebb gazdasági életünk velejárója. Sokkal bénábbak lennénk nélküle, és nehézkesebben mehetnének végbe mindazok a folyamatok, amelyeknek gyorsaságával különben is elégedetlenek vagyunk. Mindazonáltal a váltóforgalmazásba történő bekapcsolódás a korábbiakhoz képest újszerű ügyviteli feladatokat jelent. Arra kell használni amire való, és nem azokat a kiskapukat keresni, amelyek segítségével és a törvény megsértésével nyitogathatók. Értesüléseink szerint a magyar kormány nagyon határozottan letette a garast pénszűkítő intézkedései mellett, és ha ez nem is találkozik napjaink és a közeljövőnk kívánatos szándékaival, jobb, ha tudomásul vesszük, mert hosszú távon értünk, érdekünkben történik. Köszönöm a válaszait. Esik Sándor ... sincs minden rendben a személyi jövedelemadó körül. Persze maga a tény, hogy adózni kell, a világon sehol és soha sem tartozott a népszerű dolgok közé, s így van ez nálunk is. Szinte nem múlik el nap, hogy munkahelyen, baráti társaságban, vagy az élelmiszerboltban, a pénztár előtti sorban ne panaszkodnánk egymásnak; mégiscsak dühítő, az ember neve mellett a bérjegyzéken egy tetemes összeg áll, de mire ez a szám konkréttá válik a borítékban, csak ámul-bámul a dolgozó, hogy mennyi ment el az adóra. Van aki már azt javasolná szíve szerint; neki ne is mondják meg, mennyi a bruttó, csak adják oda a nettót és akkor rátudja, hogy ez van, ennyiből kell megélni, így legalább nem idegesíti magát. A másik véglet: amikor siránkozik egyik-másik, havonként több ezer forint személyi jövedelemadót elszenvedő, akkor a szemébe vágják gyengébben kereső munkatársai: fizetnék ők a dupláját is, ha annyi volna a bruttó keresetük... Mindez eddig bizonyára hangulati kérdés is, ám akinek a növekvő árak mellett nem növekedett, sőt csökkent a kézzel fogható keresete, annál egyáltalán nem hangulati kérdés csupán a levonás. De hát erre számíthattunk; a személyi jövedelemadó bevezetésekor a kormányzat egyértelműen közölte, hogy milyen nehézségek elé nézünk. Ám azt is kinyilvánította a pénzügyi kormányzat, hogy azért nem maga a tökéletesség ez az adórendszer, meg a bruttósítás, s ahol szükség mutatkozik rá, félévkor újra megnézik, miként funkcionál a rendszer, hol támadtak előre nem látható és aránytalanul nagy feszültségek, amin korrigálni szükséges. Szerintem lassacskán eltelt az a néhány hónap, ami elegendő a vállalatoknál a következtetés levonására; arra, hogy nagyobb pontossággal „belöhessék”: a sze- mélyi jövedelemadó-előleg elegendő vagy sok lesz-e az év végi nagy elszámolásnál, illetve ahol több elemből tevődik össze a kereset, ott vajon minden fázis rendben van-e? Mert amint olvasóm a Szakszervezetek Szabolcs-Szatmár Megyei Tanácsa egy friss hangulat jelentésében: sokan sérelmezik az új személyi jövedelem- adót, melyet aránytalanul magasnak tartanak, kiváltképp a bérből és fizetésből élők. S nem csupán a központilag megállapított mértékekkel van baj, hanem például több helyről jelzik: akinek éves jövedelmük várhatóan a 48 ezer forintos határt sem éri el, s az alkalmazotti kedvezmény figyelembe vételével sem válnak adóképesekké, tehát az ilyen kis keresetűektől a különböző alkalmi kifizetéskor könyörtelenül levonják a vállalatoknál az adóelőleget. így a kisjövedelműek előlegeznek az államnak, míg aligha szükséges bizonygatni, hogy a nagyjövedelműek adóztatását pedig nem tudták megfelelő módon elrendezni. Nyilvánvaló, hogy itt az adóztatási gyakorlatban van az ellentmondás, a menet közben is kiküszöbölhető hiba. Mert ha a munkáltató felhívná a kisfizetésű figyelmét és ilyen esetben nyilatkozattételre kötelezné arról, hogy semminemű más jövedelme nincs, s hogy nem lépi túl a határt, akkor abból a kevésből nem kellene elvenni. Az már más kérdés persze, hogy a „nagy halak” miként ügyeskednek és bújnak ki az adófizetési kötelezettség alól, legalábbis időlegesen. Nagyobb szigorra és gyakoribb, tüzetesebb ellenőrzésre lenne itt szükség, s akkor a kormányzat is jobb helyzetbe kerülne. Mert éppen a gazdálkodásról szóló jelentésben olvashattuk, hogy nem a kívánt mértékben javul a gazdasági egyensúly az idén sem, mivel a reméltnél kevesebb adó érkezik a „kincstárba”. Már n ist, ha a bérből és fizetésből élő millióktól automatikusan levonják a vállalatok, az intézmények az adót (s ezért is van az említett háborgás a bruttó és a nettó között), akkor a hiány aligha itt keletkezik. Biztatni, bátorítani kell mindazokat, akik kockáztatnak, vállalkoznak, befektetnek, s ezáltal ellátást javítanak, nagyon sokat dolgoznak: nekik legyen nagyobb a jövedelmük. Ám az is a köztudatban forog, hogy a jelenlegi adórendszernek teljesítmény- visszatartó hatása van, s ezért az emberek nem adják a tőlük telhető maximumot, hiszen a többlet- munka díjának túlnyomó része az adócsatornába kerül. Mind ezen elgondolkodni éppen most. fél év táján aligha felesleges, akár országos, akár vállalati szinten. Angyal Sándor KM
