Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-06 / 160. szám
1988. július 6. Kelet-Magyarország S „Keressük az új megoldásokat" Beszélgetés Bánfalvi István szociális és egészségügyi államtitkárral Csak az épület maradt, az elnevezés, a feladatkör és a miniszter személye változott. Ez év márciusában Szociális és Egészségügyi Minisztérium alakult. Az új csapat szép elképzelésekkel állt az ország elé. Mire számíthatunk? — tettük fel a kérdést Bánfalvi István államtitkárnak. — Négy évtized után most újra létezik olyan minisztérium, amelynek egységes szociálpolitikai ágazata van — mondta a bevezetőben. — Létrehozása mögött az a politikai felismerés rejlik, amely jelenlegi társadalmi helyzetünket olyannak ítéli meg, amelyben az emberek nagyobb, sokoldalúbb gondoskodást igényelnek. Hogy felkészültünk-e a megszaporodott feladatokra? Igen is, meg nem is. Egyes területeken komoly hagyományaink vannak. Az idősekről való gondoskodás, a rehabilitáció, a gyermek- és ifjúságvédelem terén már értünk el szép eredményeket. Üj tennivalóinkat a társadalmi környezet most folyó vizsgálatainak eredményei szabják meg, megoldásaikhoz csak most keressük a lehetőségeket. — Egy bizonyos: a gazdasági helyzet gondjait is felvállalva mindent megteszünk, amit csak tehetünk. A helyzet nem könnyű. Miközben hosszú távú feladatokon, programokon, stratégiákon törjük a fejünket, foglalkoznunk kell a napi gondokkal, például a romániai menekültek helyzetével, a csecsemő- és gyermekruházati árakkal Is. Annyi bizonyos, mi komolyan vesszük' a stílusváltást, az önállóságot. Megpróbálunk olyan munkastílust kialakítani és érvényesíteni, amelyben nem az utasítás az elsődleges, hanem az együttes munka. Szerintünk a szociálpolitika kifejezetten ilyen.módszert követel, ^nélkül nem lehet eredményt elérni. Sajátos problémákat kell megoldanunk. Foglalkozni öregek és fiatalok gondjával, családokkal, alkoholistákkal. A szép szavak jólesnek, de keveset érnek, ön is elismerte: a társadalom súlyos anyagi gondokkal küszködik. Jut-e több pénz is a több feladatra? — Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a pénz java része eddig sem a minisztériumokban, hanem a tanácsoknál volt és van jelenleg is. Ez így helyes, hiszen ők ismerik a helyi gondokat, a megfelelő orvoslást is ők tudják nyújtani. — Manapság egyre jobban remegnek a társadalombiztosítás alapjai. Üj utakat keresnek, néhol már kifejezetten üzleti megoldásokról is hallani. — Valóban keressük az új megoldásokat. A napokban kerül sor a rehabilitációs alap szétosztására. Ezt a 126 milliót azok a vállalatok fizették be, amelyek egy bizonyos létszámnál kevesebb csökkent munkaképességű dolgozót foglalkoztatnak. Ezt a pénzt már bankszerűen használjuk fel. A bank forgatja, befekteti, gyarapítja az összeget, amelyből pályázatok útján juttatunk azoknak, akik a legsikeresebb, leghatékonyabb ötleteket nyújtják be hozzánk. — A szociálpolitikáról manapság sokat vitatkoznak. Mindenkinek van ötlete, jónak vélt módszere. Milyen szociálpolitikáról álmodik ön? — Az én ideálom egy sokszempontú, üzleti alapokon nyugvó szociálpolitika, amelyben a társadalom pénze mellé az egyes emberek, társadalmi vagy önkéntes csoportosulások, valamint az egyház és az állam adományai egyaránt hozzátartozhatnak, s amelyben a minisztérium feladata lenne összefogni, újraelosztani, értelmes célokra felhasználni a különböző csatornákon érkező pénzeket. — A szociálpolitikai juttatások, különösképpen a segélyek elosztása, odaítélése gyakran vált ki elégedetlenséget. Egyre erősebb azoknak a hangja, akik úgy vélik, nem mindig azokhoz jut el, akik jól hasznosítják, nem arra költik, amire kapják. Mit gondol, lehet-e a jelenleginél igazságosabb, eredményesebb a segélyek elosztása? — Nagyon nehéz problémára kérdezett rá. Ügy gondolom, saját sorsáért, arcáért minden ember felelős, nem mentheti fel magát önnön felelőssége alól. Ugyanakkor a társadalmi méretekben megnyilvánuló káros jelenségekre is oda kell figyelnünk. Ha például tipikusan, nagyon sokan válnak alkoholistává, kötelességünk elgondolkodni azon, mi ebben a társadalom felelőssége? Olyan problémát sem ismerek, amelynek megoldására elegendő csak a segélyezés, a társadalmi méretű segítségnyújtás. Tudom, persze a gyakorlatoan sokszor nehéz jó megoldást találni, esetenként joggal alakulhat ki olyan vélemény, hogy nem járunk el helyesen. Sajnos ma még gyakori, hogy rövid időre enyhítjük a nyomort, de nem tudunk hosszabb távra kiutat mutatni. — Ebben a megyében köztudottan sok cigány él, közülük sokan szinte csak a segélyből. A létszámleépítésnél őket engedik el elsőnek, többségük szakképzetlen, így nehezen talál munkát magának. — A cigánys-'.g problémájának megoldását sem a segélyezés jelenti. Gondjaik megoldásába elsősorban őket kell bevonni. Elérni, hogy rendszeresen járjanak iskolába, dolgozzanak, kulturálódjanak. Ehhez persze olyan közülük való tekintélyes emberekre is szükség van, akiknek élete bizonyítja: nem kell feltétlenül nyomorban élni. Addig is arra kell törekednünk, hogy ne alakuljon ki olyan vélemény, amely a szociális támogatásra méltatlannak minősíti őket. Kovács Éva Síúdió adásvezérlő keretet mér be Sándor József és Babicz István műszerész a BEAG nyíregyházi üzemében. A 2,5 millió forint értékű műszert szovjet exportra készítik. (elek) Már megint a bőr... Csak nem sikerül megszabadulni a megyének a sokféle szóbeszédre alkalmat adó, radioaktivitással is vádolt állatbőröktől! Vagy legalábbis igen lassan halad az ügy... Még mindig van bőr... (ügy) Jóakarat, veszélyekkel Valamikor tavaly ősszel már arról számoltunk be, hogy elfogadott technológia alapján engedélyt kapott a Compack Kereskedelmi és Csomagoló Vállalat a sok ezer tonna bőr átválogatására, a hulladék, illetve a selejt feldolgozására. A maradékkal baj ran... Nem kételkedhetünk a karcagi kutatókban: azt állítják, erjesztéses módszerrel biotrágya állítható elő az említett, alapanyagként fel nem használható selejtből. Kidolgozták a technológiát, a Compack engedélyeztette a megyebeli hatóságokkal, így semmi akadálya nem lenne a munkák felgyorsításának. Kijelölték a helyszínt is, a Demecserhez tartozó Borzso- va-tanyát. Elkezdődött a válogatás. Amiből még lehet valamit (cipőt, táskát?) gyártani, azzal nincsen gond. A maradékkal már akad. Igaz ugyan, hogy Borzsován elkezdték a szigorú közegészségügyi, környezetvédelmi stb. előírások alapján megépíthető feldolgozó alapozását. Csak éppen a kivitelező nem kapta meg a terveket... Cjabb szállítmányok? Meggyőzték a borzsovaia- kat is, ne tiltakozzanak, nyugodjanak bele a minden bizonnyal illatosnak nem nevezhető „üzem” létrehozásába. A tsz-nek jól jön a terület béreléséért járó pénz — minden bizonnyal ez is szerepet játszott megadó döntésükben. És — tagadhatatlan — úgy voltak vele, csak minél hamarabb szabaduljanak meg ettől az egésztől. (Becslések szerint olyan négyezer tonnányi tavalyi-tavalyelőtti állatbőrt tárolnak Borzsován.) Kiadta az engedélyt a demecseri tanács is, hiszen minden felsőbb állásfoglalás erre biztatta őket. Még azt is megtették, hogy az eredetileg ezer méteres védőtávolságot, újabb tanácsi határozattal — a megyei tanács építési osztályának előzetes Vt lünk egy csésze káU vé mellett a kolleganőmmel. — Mért nem szokik le a dohányzásról? — szegezi nekem hirtelen a kérdést. — Nem olyan nehéz az. Ismerek egy háromnapos módszert. A férjem ebben a hónapban kipróbálta, s el kell ismernem, az eredmény egyszerűen megdöbbentő. — És miféle módszer ez? — érdeklődtem illendőségből. — Egy híres orvosprofesszor ajánlja. Hogy is hívják már ... — Beletúr a táskájába és kivett egy gyűrött újságkivágást. — Megvan! Első nap mindenkinek, aki le akar szokni a dohányzásról, korábban kell kelnie s mindenáron orva kell törekednie, hogy elfoglalja a kezét. S mivel vizes kézzel kényelmetlen dohányozni, legjobb, ha belemártja egy lavór vízbe. Ajánlatos azonban, hogy a kéz ne tétlenkedjen, a lavórba időről időre szennyes inget, zsebkendőket, zoknikat rakni. Amikor a mosással, öblítéssel, facsarással stb. végzett, okvetlenül nehezebb fizikai munkához kell fognia — például a padlósikáláshoz. Elsőre száz négyzetméternyi padló felsi- kálása bőven elegendő a nikotinnak a szervezetből történő részleges kivonásához. Kolléganőm kortyolt egyet a kávéból és folytatta az olvasást: VASZIL SZOTIROV Nikotinkúra — A második napot is ajánlatos vízi kúrával kezdeni. Mivel azonban aligha maradt mosnivaló, legjobb, ha az edények, a kritálypöharak és az étkészlet elmosogatásához lát hozzá a delikvens. Ez után, akárcsak előző nap, következik a nehezebb fizikai munka. Ezúttal a szőnyegek, a kárpitozott bútorok, takarók porolását javasoljuk .. . — És a harmadik nap? — tudakoltam kíváncsian. Csakúgy, mint az előző két nap, most is vízzel kapcsolatos elfoglaltságot kell választani — mosolyodon el a kolléganő. — öt, maximum hat kettős ablakot megmosni bőven elég. Ami pedig a nehéz fizikai munkát illeti — nos, aki abba akarja hagyni a dohányzást, annak ezen a napom szabad választása van, feltéve, ha kellő ön- tudatosságot tanúsít. Ezen a harmadik napon távozik el végleg a nikotin a szervezetből. Nos, ennyi az egész, ez a módszer lényege. — Hát ez érdekes — hebegtem zavartan. — Es a kedves férje abbahagyta a dohányzást? — Nem — mosolyodott el a kolleganő. — Viszont ez alatt a három nap alatt teljesen átváltozott a lakásunk. Mindössze három nap alatt! — Dehát akkor miért tetszik magának annyira ez a módszer, — kérdeztem leplezetlen csodálkozással — ha végül is a férjének mégsem sikerült leszokni a dohányzásról? — Én hiszek neki — mondta megbocsátó mosollyal. — Szinte biztos vagyok benne, hogy a jövő hónapban ismét megpróbálja. Antal Miklós fordítása vélekedése alapján — ötszáz méterre csökkentették. Szerepel azonban a tanácsi határozatban — s ez döntő szerepet játszott a borzsovai- ak döntésében —, hogy összesen ezer tonna selejtbőr ilyetén feldolgozására van lehetőség. Gyakorlatilag tehát csak és kizárólag a már korábban tárolt - mennyiségről lehet szó. Borzsován végeztek is a válogatással a Compack emberei, ezért áttették székhelyüket Napkorra. (Hiszen — ha eddig nem említettem volna — a megyében még néhány község közelében létesítettek hasonló tárolóhelyet.) Demecser határában pedig feltűntek újabb, nyitott(!) teherautón odafuvarozott se- lejtbőrök. Mindenki tiltakozik, hiszen az eredeti megállapodás nem így szólt, de nem akad hatóság, intézmény, amelyik hathatósan megtorolhatná a megállapodások felrúgását. Ez a bőr ugyanis nem hulladék, hanem alapanyag — szól az egyik érv —, így nem alkalmazhatók rá a veszélyes hulladékokra előírtak. A Compack sértve érzi magát, hiszen ők csak jót akartak, munkaalkalmat teremtettek ezen a környéken, mégis támadásokban van részük. Némelyek — túlzóan — nem átallják a gyarmatok helyzetéhez hasonlítani — ebből a szempontból — a megyét. Mert örülünk ugyan az újabb munkaalkalmaknak, de talán el kellene jutni odáig, hogy nem mindegy, milyen jellegű tevékenységet telepítenek ide. (Annál inkább, mivel a „letelepítők” sem igen fizetnek rá a boltra.) Válásit — és tetteket — Tárunk Nem szép dolog, ha az újságíró nem hallgatja meg a másik felet, mielőtt bírál valakit. Ebben a régóta húzódó bőrügyben azonban annyi elhallgatásban, sőt tiltásban is volt már részünk, hogy egyszerűen nincs idő megvárni, amíg mindenkit utol tudunk érni, aki valamilyen módon segítheti a megoldást. Hasábjaink azonban nyitva állnak minden fél, minden vállalat, minden hatóság véleménye előtt. Mert teljesen jogos az igény, hogy belátható időn belül tűnjön el a megyéből, a lehető legkevesebb kárt okozva a környezetben az összes, hosszú hónapok óta itt rothadó állatbőr. Jó lenne komolyan venni az illetékes miniszter nyilatkozatában, lapunkban megjelent szavakat. Maróthy László így fogalmazott: „Én megértem a lakosság nyugtalanságát, s azt mondhatom: nem fogunk késlekedni abban, hogy megoldjuk ezt a helyzetet.” Erre várunk. Papp Dénes Anyanyelvi tábor Fehérgyarmaton Nyelvi illemtan tanároknak Immár hagyomány, hogy közvetlenül a tanév befejezése után magyartanárokat fogtad megyénk valamelyik kollégiuma: az idén június 30.—július 7. közöitt a fehér- gyarmati Móricz Zsigmond kollégium ad otthont a Hazafias Népfront támogatáséval létrejött anyanyelvi tábornak. Most huszonhat általános és középiskolai pedagógus jörbt el ide, hogy nyári szabadságából egy hetet szenteljen az anyanyélv ügyének. Bachát László nyugalmazott főiskolai tanár elmondja: ebben az esztendőiben ötödször rendezték meg a továbbképzésnek is számító többnapos táborozást. A program középpontjában a nyelvi illemtan kérdései állnak, s Olyan neves nyelvészek, irodalmárok tartanak előadásokat, minit Szende Aladár, Kálmán Béla, Mező András, Z. Szabó László, Margócsy József. A szervezők a szabad idő változatos eltöltéséről is gondoskodtak: megyei körűt, hajókirándulás, filmvetítés, nyelvi játékok szerepelnek a programban, de fointos szólni az ungvári Hungarológiai Intézetben tett látogatásról is. Az itt szerzett szakmai és emberi tapasztalatok remélhetőleg tovább erősítik a résztvevőkben a magyar nyelv (és Szabó les -Sza tmár) iránti kötődést.
