Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-05 / 159. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. július 5. 3—6 nap alatt gyógyul Ultrahang porlasztja Űj vesekősebészeti be­rendezés. A debreceni Ke- nézy Kórház urológiai se­bészeti osztályának új mű­szere ultrahanggal és elektro­hidraulikus lökéshullámokkal zúzza, porlasztja el a vese­köveket, amelyeket idáig csak Dr. Szőke Barnabás ve­zetésével már 70 vese­kő eltávolítást végeztek ultrahanggal. (MTI-fotó) — „Tiltsák le, ha van miből!...” Nem diák csíny a mulasztás A nemrég kézhez kapott bizonyítvány nemcsak gyer­meke tanulmányi eredményéről tájékoztatja a szülőt. Be­jegyzi az osztályfőnök az év közben mulasztott órák számát is. Az igazolt hiányzások az iskolára és a szülőre tartoznak — az igazolatlan óráknak azonban más következményei is lehetnek. Egy napi igazolatlan mu­lasztást persze még lehet di­ákcsínynek tekinteni. De a második nap után a tanács is számon kéri az iskolakerü­lést, amely szabálysértésnek minősül; a szülő törvény szabta kötelessége gondos­kodni róla, hogy gyermeke iskolába járjon. Vajon gyak­ran megfeledkeztek-e erről a szülők a most befejeződött tanévben? Erről érdeklődtem két község tanácsán. Feljelent az iskola Baktalórántházához három társközség is tartozik: Nyír- jákó, Nyírkércs és Ramocsa- háza. Míg az utóbbiakban alig fordul elő ilyen termé­szetű szabálysértés, addig a székhelyközségben évi 26 na­pos igazolatlan mulasztás is akad. Iványi László, a nagy­községi közös tanács előadó­ja jelentős emelkedésről szá­molt be: — Ebben a tanévben 38 esetben állapítottunk meg szabálysértést, ez bizony tíz­zel több, mint azelőtt. Egy kivételtől eltekintve cigány- családok gyermekeiről van szó. Olyanról is tudunk, akit két éven belül ötször jelen­tett fel az iskola, most van folyamatban a hatodik sza­bálysértése. Volt rá példa, hogy a szülő csak a tor szer­zett tudomást gyermeke is­kolakerüléséről, amikor érte­sítettük a pénzbírságról. Jött hozzánk kétségbeesve, hogy ő minden reggel elküdte a gyereket az. iskolába, időben haza is jött... Csak a közben eltöltött órákkal nem tudott elszámolni. „Rendszerint szót értink...’ A bírság összege egyrészt a család körülményeitől függ, másrészt attól, hányadik esetről van szó. Akinél ez már többször is előfordult, kétezer forint büntetésre is számíthat. De van, akinél az első alkalommal kirótt 500 forint bírság is célt ér, és többé nem mulaszt a gyerek igazolatlanul. Gyakran per­sze nehéz behajtani a bírsá­gokat, hiszen ahol a család­főnek nincsen munkaviszo­nya, ott nincs miből letilta­ni. — Azért rendszerint csak szót értünk — mondja már Aranyosapátiban Kazsuk Bertalanná, az ottani tanács igazgatási előadója. — Ebben a tanévben összesen tíz ese­tünk volt. Van olyan csalá­dunk, ahol amíg iskoláskorú gyerek lesz, mindig elő fog fordulni szabálysértés... A legtöbben ősszel mulaszta­nak, amikor kezdődik a be­takarítás. A hetedikes-nyol­cadikos gyereket elviszi a szülő napszámba, inkább fi­zeti a bírságot. Vagy kerek­perec megmondják, tiltassam le (ha van miből...). Kilenc gyerek — mintaszerűen A már említett szám évek óta körülbelül ennyi, s a mu­lasztók köre is nagyjából ugyanaz. Aranyosapátiban valamivel szigorúbbak a bír­ság összegének megállapításá­nál: az első esetben 1000— 1500 forintot szoktak kiszab­ni, a legmagasabb összeg pe­dig ebben a tanévben 3 ezer forint volt. S miközben né­hány cigánycsalád évről év­re „ügyfele” emiatt a tanács­nak, vannak a községben olyan — szintén cigány- — családok, amelyek közmegbe­csülésnek örvendenek. Ilye­nek például a Szabadság ut­ca lakói, köztük nagycsalá­dosok, akiket nevelési segély- lyel támogat is a tanács. Van olyan család, ahol kilenc gyermeket nevelnek — min­taszerű gondossággal. Gönczi Mária Kezdetben képes volt több tucat kilométert gyalogolni Pipás Zsolt Nyíregyháza, Árok utcai lakos, csakhogy fény ne derüljön az általa elkövetett bűncselekményre, de később olyannyira maga­biztossá vált, hogy a lopott holmik elszállításához ko­csit is szerzett. Előzetes letartóztatásból szabadult 1986. augusztus 27- én, aztán pár napig nem állt munkáiba, szüksége volt pénzre, így egy hét után be­tört a gávavencsellői vas­műszaki boltba. Vonattal utazott el Rakamazig, on­nan át Gávára gyalog, be­törte a bolt kirakatát és ösz- szeszedett 26 ezer forint ér­tékű műszaki cikket. Egy "éjszaka alatt begyalogolt Nyíregyházára a lopott tár­gyakkal, s itt adta el az is­merőseinek. 1987. november 4-én ba­rátjával, a Lászlócsere dűlő­ben lakó Horváth György- gyel egy magáslakásba tör­tek be, ahol az éjszakát töl­tötték. Kilesték mikor megy el otthonról a háztulajdonos, benyomták az ablakot és el­vittek egy gázpalackot. No­vember 20-án Pipás azt ajánlotta Horváthnak, hogy .látogassák” meg ismét a gáivíavones ellői műszaki bol­tot. Most azonban m^r nem volt kedve gyalogolni, ezért megkérte egy ismerősét, a A tárgyalóteremből Hatvan kilométer taxival napkori Papp Ferencet, hogy vállalja el a sofőrködést — ő rendelkezett ugyanis egye­dül jogosítvánnyal. Már csak egy autó kellett, amit szereztek is az Örökösföldön: feltörtek egy Ladát. A kocsival először Nyír­telekre hajtottak, az idő­közben eltávozott Horváth Györgyért, valamint Krutílla Józsefért és Horváth nővé­réért, Pipás Györgynéért (aki Krutilla élet társa). Nyírtelek határéiban talál­koztak velük, de Krutilla és élettársa megtagadták, hogy bűnrészesei legyenek egy betörésnek, csak Horváth szállt be a Ladába. A műsza­ki bolt megsínylette, hogy a beíörők járművel érkez­tek, mert így 71 ezer forint értékű árut tudtak kirámol­ni. Az akció után a három jómiadár Krutilláék lakásá­ra ment, ahol megkérték a férfit és az asszonyt, hogy rejtsék el a lopott tárgyakat, majd értékesítsék, ha tud­ják. November 21-én Pipás Zsolt és Papp Ferenc Deb­recenbe utaztak, Papp élet- •■tá'rsához, a fiatalkorú F. Ka­talinhoz. Egész nap ott Utak, majd haza akartak jönni kocsival. Fel is törtek egyet, de nem tudták beindítani, ezért csak kirámöiták a benne lévő női táskát — 5420 fo­rint készpénzzel hagyták az autóiban! —, elvették az ira­tokat és egy takarékbetét­könyveit. A „talált” pénzből taxival Nyírtelekre utaz­tak hármasban. Az elkövetett cselekményeik után még Pi­pás és Papp is feltört egy- egy autót, míg végül a rend­őrség elfogta őket. Pipás Zsolt 2 év és 4 hó­nap, Papp Ferenc 2 év, Kru­tilla József bűnpártolás miatt 10 hónap, Horváth György 1 év és 10 hónap sza­badságvesztés büntetést ka­pott, Pipás Györgynét szin­tén bűnpártolás miatt 1 év javító-nevelő munkára ítél­ték, 10 százalékos bércsök­kentéssel míg F. Katalint 1 évre próbára bocsátották. Az ílélet jogerős. B. A. nagy műtéti beavatkozássá1 lehetett eltávolítani. A bő­rön keresztül bevezethető új eszközzel a kőnek 90 száza­léka eltávolítható, a gyógyu­lási idő 3—6 nap és a táp­pénzes idő sem több 2 hét­nél. Az értékes berendezést — az NSZK-beli Wolf cég gyártmányát — a Magyar Gördülőcsapágy Művek vá­sárolta a kórház számára. Az ötlet Kisvárdán született A tét: a falu jó híre Országos érdeklődésre tart számot az az új kiképzési mód, amely Kisvárdáról in­dult el, s az elmúlt tietekben megyeszerte ezt az új mód­szert alkalmazták a polgári védelmi községi parancsnok­ságok törzsgyakorlatain. Ta­valyelőtt Gere Zoltán főhad­nagy, a polgári védelem kis- várdai városi törzsparancsno­ka azzal az ötletével állt elő, hogy az éves kiképzési ter­vekben szereplő törzsgyakor­lást városkörnyéki szinten, versenyszerűen kellene vég­rehajtani. A versenyszellem jobb felkészülésre serkentette a csapatokat, a módszer Kis­várdán jól vizsgázott, a ta­nácsi vezetők lelkesedtek, a főhadnagy kitüntetést kapott a jó ötletéért. A Kisvárd■ vonzáskörzeté­ben lévő községek törzseinek versenyét a dombrádiak nyer­ték. Az eseményre így emlé­kezett Solymosi László ta­nácselnök, a polgári védelem nagyközségi parancsnoka: — Településünkön a tűz és a víz gyakori veszélyforrás. 1980-ban például a Tisza meg- duzzadása és a belvíz miatt szinte egy egész utcát kel­. lett ki-, illetve áttelepíte­nünk. A verseny előtt nagyon jól megtanultuk az elemek elleni védekezést, hiszen erre a gyakorlatban, az életben is szükségünk lehet. A könyv­tárosunk a tűzvédelmi előírá­sokat betéve megtanulta. Ta­nácsi dolgozóink a műszaki mentést, a térképolvasást ta­nulmányozták behatóan. Tör­zsünk valamennyi tagja igen jól szerepelt, de dr. Papp László községi állatorvos kü­lönösen. A verseny alatt meg­állapítottam, hogy a környék­beli kisebb községek törzs­tagjai is jól megtanulták ke­zelni a modern polgári vé­delmi technikát. A pátrohai tanácselnök, Molnár László ezeket mondta: — Községünkben a törzs nagyobb része kicserélődött, fiatalítottunk. Törzstagjaink a falu jó híre, becsülete mi­att is készülődtek. Azelőtt helyben, magunk közt tartot­tuk meg a törzsvezetési gya­korlatot. Kiemelném. hogy Gőz István kémia—fizika sza­kos tanár saját készítésű szemléltető eszközökkel tar­tott polgári védelmi foglalko­zást a község lakóinak, elő­adását élénken figyelték. Ik- lódi Gábor, a helyi gamesz vezetője egyben MHSZ-klub- titkár. Ö a katonai ismeretei­vel járult hozzá törzsünk eredményesebb munkájához, összekovácsolódásához. A Nyíregyháza környékiek versenyét a gávavencsellőiek nyerték, de innen — a nagy létszám miatt — a második helyezett nagykállóiak is be­jutottak a megyei versenyre. Fodor János, a Nagykállói Nagyközségi Közös Tanács elnöke így vélekedett: — Nálunk tizenegy üzemben működik pv-alegység, ezek összefogására, irányítására ütőképes törzset kellett lét­rehoznunk. Három tanácsi dolgozó: Szőke Sándor, Toka Sándor és Vida Sándor külö­nösen hozzájárult a gyakor­latunk sikeréhez. A készülő­dés során nagy segítséget kaptunk Kovács Lászlótól, a posztógyár rendészétől. A nagyközségünkben működő szövetkezetek egymillió fo­rintért vásároltak egy locso­lókocsit, ezt átalakítottuk tűz­oltókocsivá, ezen gyakorol­tunk, ez is sikerünk egyik tit­ka. A nyírbátori körzeti ver­senyt a máriapócsiak, a má­tészalkait az ököritófülpösiek, a fehérgyarmatit a penyige- kömörőiek, a vásárosnamé- nyit a csarodaiak nyerték. Tiszavasváriban a tiszadobi törzs végzett az első helyen. N. L. Esetenként megduplázódik Takarékosabban a vízzel 1969 óta szolgáltat ivóvizet a városnak a Szavdcsav nyír­bátori üzemmérnöksége. Munkájúknak ,is köszönhető, hogy mára szinte teljesen kiépült a városi vízhálózat, s így mindenki egészséges ivó­vízhez juthat. Igaz, ma még a lakásoknak csak közel két­harmadába kötötték be a vezetékes vizet, számuk azon­ban az utóbbi időben örven­detesen emelkedik. A nyírbátori a Szavicsav legnagyobb üzemmérnöksé­ge, amely jelenleg 26 telepü­lésen az ivóvízről, négy tele­pülésen pedig a szennyvízel­vezetésről gondoskodik, a nyírbátori mellett gazdája a baktalórántházi strandnak is. A folyamatos fejlesztések eredményeképpen ma már 340 kilométer ivóvíz, vala­mint 22 kilométer szennyvíz- hálózat karbantartása, fel­ügyelete a feladat. Gondot okoz, hogy az ivóvízszolgálta­tás, a szennyvízelvezetés, va­lamint a strand üzemeltetése ma is veszteséges. Jövedel­müket ezért különféle, fő­képp az építőiparban végez­hető szolgáltatások bevezeté­sével egészítik ki. Az ivóvíz minőségével ko­rábban gyakran voltak gon­dok Nyírbátorban. Bár anya­giak miatt a végleges megol­dásra továbbra is várni kell, a legfontosabb beavatkozásúk elvégzése, berendezések be­építése után jelentősen ja­vult a helyzet. Sajnos, a ko­rábbihoz hasonlóan az idei nyáron is számíthatnak víz- korlátozásra a városlakók. Ennek oka az, hogy a jelen­legi vízműtelep nem képes megbirkózni a tartós túlter­heléssel. A város vízfogyasz­tása ugyanis időnként a dup­lájára is emelkedik, ami nem­csak a rekkenő hőségnek, ha­nem a pazarlásnak is köszön­hető. A feladatok között tovább­ira is a legfontosabbak közé tartozik az ivóvíz minőségé­nek folyamatos ellenőrzése. (k. é.) Kucséberek V olt és van azoknak a bizonyos kágéesté-pia- coknak a látványában valami szomorú: kü^országi- ak — magyarok és nem ma­gyarok — árulgatják otthon­ról hozott mindenféléjüket, hogy ezután az így szerzett forinton olyan mindenfélé­ket vásárolhassanak, ame­lyek otthon nem, vagy meg­fizethetetlenül drágán kap­hatók. Üzlet? Szükség? A nemzetközi hiánygazdálko­dás valamiféle spontán ki­egyenlítődésformája? Vagy mindez együttesen? Lehetsé­ges. Amióta világútlevelünk van, mi, magyarok is megje­lentünk ilyen eladói-vevői pozícióban — Bécsben, a Ma- riahilferstrassén és ennek is van némely szomorú látvá­nyossága : az itthon oly büsz­ke, önérzetes és rátarti ma­gyar ott vásári kucséberként mutogatja-kínálja eladásra a bécsi polgároknak a kivitt kurrenciát: szalámit, szovjet pezsgőt, barackpálinkát, pa­lackos tokajit, szegedi vagy kalocsai paprikát, de még frissnek mondott háztáji to­jást is ... És a bécsiek tur­kálnak, válogatnak és nem alkusznak, hanem flegmán bemondják a hazaihoz ké­pest igencsak hitvány vétel­árat és — meg is kapják ér­te a fináncnemlátta» szajrét. A magyar pedig — pár száz vagy ezer schillinggel a zse­bében — elindul, hogy meg­vásárolja akár a fél Bécset vagy a Szent István dóm to­ronyóráját láncostul, avagy videót, hifit, televíziót és Is­ten tudja mit még. Jár üz­letről üzletre (csak mintegy hatvan „magyar nyelvű” bolt van az osztrák fővárosban>, megértésre, együttérzésre, magyarságra, szívre-lélekre apellálva alkuszik, alázatos- kodik, hogy olcsó cuccokhoz juthasson, amelyet majd itt­hon győzedelmes fölénnyel és nagyvonalúsággal mutogat az ámuldozó szomszédoknak, vagy némely nyereséggel to­vábbad, hogy legalább az útiköltség megtérüljön ... Isten bizony, van olyan bé­csi üzlet, amelynek tulajdo­nosa legszívesebben lehúzná a redőnyt, ha magyar „be­vásárló turistabusz” áll meg a közelében. A lindengassei Szivárvány Áruház tulajdo­nosnője mondta ottjártamkor: „Kérem, volt nálam olyan budapesti vevő, aki kifeje­zetten olyan árukat kért tő­lem, gondolom viszonteladás- ra, amelyeknek sem a már­kája, sem a minősége nem érdekelte, csak az, hogy mu­tatós és olcsó legyen. Képte­len volt megérteni, hogy a Szivárvány Áruházban nem foglalkozom bóvlikkal...” M it gondolhat a bécsi polgár a Mariahilfe- ren nyüzsgő ilyen ma­gyarokról? Talán olyasfélét, mint mi a hazai kágéesté- piacosokról: „Szegények” ... . Dér Ferenc lomé közből Szűcs Judittal Másfél hónapig a Német Demokratikus Köztársaság­ban turnézik Szűcs Judit táncdalénekes. Rendhagyó módon Magdeburgban, az ottani sajtóünnepen, a 33. Pressefest-en kértünk tőle egy rövid interjút. — Nemzetközi csopottal járjuk a német városokat. a közismert cseh zenekar- vezető, Gustav Brom együt­tese kísér, a varsói varieté színház balett táncosai lép­nek fel, James W. Pulley az USA-böl jött, Ovidio Gonzales kubai énekes is szerepel, s természetesen itt vannak a német énekesek, humoristák. Nagyon élvez­zük a turnét. — A közönség soraiból még­is megjegyezték: az ön által elő­adott két szám egyikét néme­tül, a másikat angolul énekel­te, magyarul viszont nem szó­lalt meg. — Így állítottuk össze a programot. A népes szerep­lőgárdából látszik, hogy két számnál senkinek sem jut több. — És mikor fog magyarul énekelni? — Rövidesen. Ugyanis egy újabb turné vár rám Gustav Brom együttesével, Cseh­szlovákiában. Ott magyar lakta területeken is fellé­pünk, ahol ismernek, szíve­sen fogadnak. — Hazai fellépések? — Egy tíznapos körutat készítenek elő. Azon ismét találkozhatok a hazai közön­séggel. — Pihenés? — Egyelőre kevés. Hiszen még a nyári programhoz tartozik egy újabb berlini fellépés, július 31-én. A zsú­folt program pedig azt is jelzi, hogy szeret a közön­ség, szívesen hallgatnak meg. <1)

Next

/
Thumbnails
Contents