Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-05 / 159. szám

1988. július 5. Kelet-Magyarország 4 Számon tartják a szalmát is Egy karra kombájnolnak A Tokajba vezető ország­úton hétvégi pihenőre haj­tó polgárok autói suhannak. Nyomukban felkavarodik az aszfalt melletti útpad­kán a Por, közöttük az első megsárgult nyárfalevelek. A daliás jegenyék mögül ne­héz dohogás hallatszik. A tiszanagyfalui Új Élet Termelőszövetkezet dombos földjein négy kombájn ha­lad lassú, megfontolt me­netben. Szürke felhő övezi kék-fehér oldalukat, mögöt­tük vastag szalmahurka csa­varodik. Mint mindig, az idén is az őszi árpával kezd­tek, és hogy-hogynem most is hétvégére alakultak úgy a körülmények, hogy indulni lehessen. Mire ez a riport megjelenik, ismét pihenőbe vonulnak. Hasznos türelem Az út szélén Varga Sándor tsz-elnök és Stomp Zoltán főagronómus verejtékes hom­lokkal, pelyvás hajjal jár- kel. Az első órák mindig adnak valami váratlant, meg­lepőt. — Hétközben gondoltuk a kezdést — söpörgeti a port ingéről az elnök —, de egy eső közbeszólt. Ma azonban nem több 17 százaléknál a víztartalom. Erre vártunk. Néhány nap türelem már csak azért is hasznos, mert a késő érő foltok is utolérik a többit. Bár most olyan egyöntetű az állomány, hogy alig van ilyesmi. — Talán csak a domb al­jában — mutat egy kicsit messzebb Stomp Zoltán. — De ott se nagyon. Egy színben rozsdállik előt­tünk a hatalmas tábla. Már a mi körülményeinTcre értve hatalmasat. A négy E—516- os fáradhatatlanul falja a hosszú toklászú pattanásra érett árpát. Félarasznyi tarló simul nyomukban. Most lát­szik csak az előző eső nyo­ma, a vágóasztal saruja alatt kenődik a föld. — Terven felül jósolnak az első ürítések — bocsátja útjára a szemszállító jár­művek egyikét a főagronó­mus. — Gyommentesek, tisz­ták a táblák, alig van valami, ami gátja lett volna a kima­gasló termésnek. r Óvatos becslés — Odébb mintha kamilla virágzana a domb közepén — vetjük közbe. Szopkó József aratásvezető — Nem ért össze a vegy­szert kijuttató gép szóróke­retének a nyoma — kapjuk a felvilágosítást. — Jelenték­telen apróság, a dombokon manőverezve lehetetlen a pontos csatlakozás. — Árpából 4,2 tonnát vá­runk hektáronként, a búza többet mutat 5 tonnánál — bocsátkozik előrejelzésbe Varga Sándor. — Van ebben egy kis köte­lező szerénység is, nem? — Nevezzük óvatosságnak. Ha több lesz, csak az örö­münk lesz nagyobb. Volt már 5,6 tonna is, néhány évvel ezelőtt. Akkor mutatkozott hasonlóan ígéretes állomány. Mármint búzából. Annak azonban még zöld a szára. — Hétvégén végzünk az árpával — ismerteti a to­vábbi terveket Stomp Zoltán —, és pihenünk egy sort. A búza még megkíván egy he­tet. Azt szeretnénk, hogy azt se kelljen szárítani, elég le­gyen egy hideg levegős átfú- vatás a rostálás alkalmával. Fiatal ember csatlakozik hozzánk. A két vezető külse­jén is meglátszik a kombáj­nok közelsége, az övén pedig még inkább, hiszen az egész napot itt tölti. Szopkó József titulusa: aratásvezető. — Jól indultunk, csak így haladjunk — vakarja meg a hátát az inge alatt. A pelyva A hálapénzről Válasz Fehérgyarmatra A Kelet-Magyarország jú­nius 17-i számában Nagyító alatt a közérzet címmel je­lent meg egy írás a népi el­lenőrök vizsgálatai alapján. Az írásban szerepelt ez a mondat: „A fehérgyarmati kórházban 3 és 5 ezer forint közötti összegért lehet szül­ni.” A kórház szülészeti-nő­gyógyászati kollektívájának kérése, hogy közöljük: „A fehérgyarmati kórházban bárki szolgáltatás nélkül és megkülönböztetés nélkül szülhet .. A szerkesztőség örömmel ad helyt e kérésnek. Annál inkább, mert a Szabolcs- Szatmár megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság összefoglaló jelentésének példatárában áll, hogy a Fehérgyarmaton lebonyolított ankéton elhang­zott: egyes szakmákban (szü­lészet, nőgyógyászat) a hála­pénzek nőnek. A kórház szü­lészetén — a lakossági véle­mények szerint — tarifa- rendszer alakult ki, beosz­tástól függően s egyes orvo­sok egyenesen követeli a be­tegtől a hálapénzt. Ha tehát ez nem igaz, vagy a jövőben nem lesz igaz, az a legtelje- seb elégtétel orvosnak-be- tegnek. Ez esetben a népi el­lenőrök megállapításait át­vevő kollégánk nevében is elnézést kérünk attól az egészségügyi kollektívától, amelyet igaztalan általáno­sításunkkal megvádoltunk. mindenüvé behatol. — Hu­szonöt napos szezonra számí­tunk. 880 hektár vár kaszára, igaz, ebből a borsóban már az utolsókat forduljuk. Látszólag össze nem függő kérdésünk: — Mi az, hogy aratásvéze­tő? — Nálunk ez a szokás — hangzik a válasz. — Hét kombájnos dolgozik egy kar­ra, én vagyok a éhetedik. A négy gépen, meg a borsóara­tón váltjuk egymást, és az eredményen osztozunk. Én azért vagyok aratásvezető, hogy bármilyen probléma adódik, megoldjam. Két szak­mám van. Mezőgazdasági gépszerelő és villanyszerelő. Szükség esetén felülök a gép­re, és hajtom, mert nekünk az az érdekünk, hogy vala­mennyi állandóan menjen. — És ha valamelyikük nem húz úgy, mint a többi? — Az nem fordulhat elő. Magunk akaratából álltunk össze, mindenkinél jobban ismerjük egymást. Amin pedig osztoznak: má­zsánként ötven fillér az alap, ahogy ők mondják, az csak azért, hpgy a terület fogyjon. Kilencven fillér rá, ha két százalék alatt van a szem­veszteség, harminc fillér pe­dig az alacsony tarlóért. Nemcsak a szemre.. Az okfejtés után rögtön fel is hajtják a rend szalmáját, hogy alánézve megállapítsák, mennyi hullik. Szinte semmi. A tarló pedig? Vékony bo­rosta, tényleg tar a nemrég még hullámzó árpaföld. — Eladjuk a szalmát, jó ára van — adja okát az el­nök az intézkedésnek. — Ér­demes ráfigyelni és nemcsak a szemre számítani. A kombájnok közül kettő­nek is villogni kezd a sárga lámpája, jelezvén, tele a tar­tály. Még nem is fordultak vissza... Előttünk húznak el a szemszállítók, a robajtól saját szavunkat se értjük. A por odébbáll, forgószél söpör végig rajtunk. „Ez az, ezt sze­retjük” — mondja az aratás­vezető. A forgószél elviszi az esőfelhőket — néz a kavargó törek után reménykedve. B ernadett őriz egy fény­képet. Szabolcs-Szat- már megye tudomá­sunk szerint egyetlen prak­tizáló állatorvosnőjét gyer­mekkorában kapta lencse­végre az állatorvos papa. — Emlékszem, édesapám meg volt lepődve, amikor megpillantott. Azt kérdezte: — Dettike mit csinálsz? — Hőmérőzöm a Matyit — válaszoltam. Talán mondanom sem kell hogy a kislány Detti a ked­venc kutyus fenekébe dug­ta a hőmérőt. És amikor Det­tike nagy lány lett, elvégez­te az egyetemet, állathigi­énikus szakállatorvos, s leg­alább tizenkét-tizenhá rom­ezer sertés egészségének gondos őrzője, a rend, a tisztaság megszállottja. Kézfogása férfias. Azt mondják, hogy egy „barát­ságos” hátba veregetés felér egy enyhe figyelmeztetéssel annak, aíki valamilyen mu­lasztást követett el a sertés- tenyésztési telepen Fehér- gyarmaton. Nem félnek tő­le, ám ha a kapitánvos ki­állású állatorvosasszony a kiutricák között megjeie­Tükörbe nézni AZ ORSZÁGOS PART­ÉRTEKEZLET a társadal­mi és gazdasági reformfo­lyamat összehangolt folyta­tását és meggyorsítását tartja szükségesnek fent és lent egyaránt, és egyszerre. Az átfogó reform folytatá­sának kiindulópontjaként a párt működésének meg­újítását tartja. Mindez ter­mészetesen azt igényli, hogy a párt szervei, szervezetei, tagjai kemény munkával, határozott kezdeményezé­sekkel, valóságos tettekkel, cselekvőén haladjanak a fo­lyamatok élén. Megküzdve az utóbbi időszakban gyak­rabban és élesebb formá­ban jelentkező, a pártappa­rátusok munkáját — sok­szor nem is alaptalanul — ért szigorú kritikával is. Itt az ideje, hogy na­gyobb sebességre kapcsol­junk, alulról bátrabban építkezzünk. Községi szin­ten a pártbizottságok, párt­vezetőségek egytestületű pártbizottsággá alakulnak — azaz nem lesz vb. Rövid mérleget készítenek a leg­utóbbi küldöttgyűlés, illet­ve a pártértekezlet óta vég­zett munkáról, s ami a leg­fontosabb és legnehezebb: a pártértekezlet szellemé­ben kell rangsorolniuk az eddiginél sokkal öntörvé- nyűbb, szervesebb, önál­lóbb, közösségi vállalkozá­son alapuló fejlődést, fej­lesztést biztosító tennivaló­kat. ÉS VÁROSI SZINTEN? A legutóbbi városi pártér­tekezleten nem az országos tanácskozáson már érvé­nyesülő szempontok alap­ján kerültek megválasztás­ra a testület tagjai. Azok­ban az években is szóltunk a gondokról, napjainkban már nevükön nevezzük őket. Kiderült, hogy néhá- nyan a követelmények nö­vekedésével lépést tudtak tartani, a nagyobb önálló­ság mozgásteret biztosított a vállalkozókészséggel és -képességgel bíró vezetők­nek, akik az alkalmazkodás helyett a mérhető teljesít­mény felmutatásával vétet­ték észre magukat. És ez az igazi, a kézzelfogható bizo­nyíték. Természetesen akik képesek megújulni és vál­lalkozni, azoknak is jót tesz, ha belenéznek a tü­körbe, mert ez megerősíti őket szándékaikban, hitük­ben vagy éppenséggel ön­kritikájukban, ha mindösz- sze két esztendőre is. Vagy mégis elegendő len­ne néhány személycsere, pártértekezlet nélkül? Any- nyi bizonyos: a felelősség­ből ránk eső részt vállal­nunk kell, annak személyi konzekvenciáival együtt. Feltettük, feltesszük a kér­dést a pártbizottsági tagok­nak, kötetlen beszélgetése­ken a végrehajtó bizottság­ban, tömegszervezeti veze­tők megbeszélésein, akti­visták körében, körzeti ösz- szejöveteleken: mit jelent megújulni a pártmunká­ban? TERVEZZÜK, hogy a pártbizottság, a tanács, a végrehajtó bizottság ülései után rendszeresen nyilvá­nos tájékoztatókat tartunk, alapos információt nyúj­tunk az érdeklődőknek. Ta­lán érdemes volna havonta nyílt napot tartani a párt- bizottságon, amikor bárki felkeresheti az apparátust és tisztségviselőit kérdései­vel, javaslataival. A váro­si tanács hirdetőjét, a tar- pai Esze Tamás Népe üzemi lapot is jobban hasznosít­hatjuk tájékoztató mun­kánkban. Vállalnunk kell a rendszeres találkozásokat az értelmiségi csoportok képviselőivel is. Városi szinten sem elkép­zelhetetlen a különböző bi­zottságok működtetése mel­lett a tanácsadói hálózat megszervezése. Például az első titkár gazdasági, vagy a tanácselnök idegenforgal­mi szaktanácsadói körének kialakítása. Az sem rpásod- lagos, hogy a közéletiségre alkalmas középiskolás diá­kokat tudatosabban készít­sük fel közösségek vezeté­sére. Vagy említhetem a népfőiskolák ügyét. Terüle­tünkön egy sem működik. Pedig a közügyekben soka­kat rádöbbentene a „meny­nyi mindent lehet csinál­ni” élményére, az egyéni és közösségi autonómia vá­gyainak elérésére, a falukí- sérleték-gerjesztésére, a ta­nácstagi tevékenység tar­talmasabb végzésére. HA ILYEN ÉS EHHEZ HASONLÓ FELADATOK megoldásán fáradozunk, még több partnert fogunk találni és akkor elkezdőd­nek a helyi reformok, ame­lyek aztán megmutatják a valóságos korlátokat, de a valóságos esélyeket is. Ha valamennyi igényesebb ér­telmiségi, vagy arra képes vállalkozó szellemű állam­polgár csak egy-egy telepü­lésen próbál meg elindíta­ni helyi reformot, társadal­mi megújulást: felerősödik az együttműködés, az ösz- szefogás szükséglete. Fazekas Tibor, a vásárosnaményi városi pártbizottság titkára Esik Sándor \i nik, ugyancsak felkapják a fejüket a gondozók Dr. Imreh Bernadett igazi állatbarát, mellette édesanya, gondos feleség, aki hivatásá­nak tekinti szakmáját. És ebben semmi és senki nem gátolja. Sőt, inkább segí­tik. (Férje is szakmabeli, a zetek sertéstenyésztő és hiz­laló közös vállalatánál 3 évvel ezelőtt a Vöröskereszt alapszervezet titkárává vá­lasztották. Ha addig szak­mája szerint volt elkötele­zett a higiéniának, a rend­nek, akkor ezt most társa­dalmi munkásként is vállal­Detti, az állatorvosnő kerület állatorvosa.) Tizen­egy esztendővel ezelőtt vég­zett az egyetemen. Enyingen az állami gazdaságban dol­gozott, 1982-ig a férjével együtt. Utána kerültek Szat- már.ba és meggyökereztek. Siófoki lány. Gyorsan be­illeszkedett, megszerettette magát, és ő is megkedvelte a tájat és embereit. Gyar­maton a most épülő kertes városnegyedben építettek szép, kertes házat. Ide tér pihenni munka után. Egy nő csodákra képes, ha igényes, ha rendet-fegyel- met követel. Valami ha­sonlóra vállalkozott ő is, amikor a termelőszövetke­ta, még inkább megköveteli. Előadások sorát szervezte. Gondozók, ápolók, techni­kusok, nők, férfiak ültek be meghallgatni egy-egy szak­mai témát a sertéstenyész­tésről, az egészséges élet­módról, r környezetvédelem gondjairc s sok egyéb más­ról, amit állatorvosnő tar­tott, vág) zervezett. Ha e ü adalmi tisztség­ben csupi ennyit tett, hogy felkeltette „z igényt, már ér­demes volt vállalni. Felvi­lágosító szavai nyomán azonban az itt dolgozók már értik azt is miért van szük­ség a sertésgyógyellátásra, hogy sok múlik minden gondozón is, hogy egészsé­ges húshoz jusson a lakos­ság. És melyik betegséget mi­lyen tünetekről lehet felis­merni. S ha „menteni” kell, akkor nincs éjjel vagy va­sárnap, cselekedni Kell, meg­előzni a bajt, a betegséget. Olyan beosztás az övé, ahol keményen helyt kell áillni: fizikailag is. Különö­sén vakcinázáskor, herélés kor. Bernadett nem „ké- nyeskedik”. Bár van fel­csere, de ő nem hagyja ma­gára. Gondja van emellett a tenyésztésre, takarmányvizs­gálatokat végez, megfigye­léseit lejegyzi, hasznosítja. É lefteleme ez a munka, amibe valóban bele­született. Édesapja is állatorvos volt ’ Enyingen. Nem panaszkodik kiborulás­ra, ha ezer sertést kell olta­nia szopós malacoktól az anyakocáig. Végzi fáradha­tatlanul. Kellemes meglepetés érte június 2-án: kitüntették a vöröskeresztes t:„kár állat- orvosnőt. — Környezetvéde’ mi munkáját ismerték el. Farkas Kalma Felhajtják a rend szalmáját; Varga Sándor elnök, Stomp Zoltán főagronómus.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents