Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-04 / 158. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. július 4. • • Üres volt a határátkelő... Múlt pénteken egész nap hallhattuk a rádióból, szombaton olvashattuk a lapokban: fennakadások vannak a magyar—román határon — sokakat nem engednek be, visszafordítanak a román oldalról. ★ Szombat délelőtt tíz óra. Egyedül vagyok a csengersi- mai határátkelő magyar oldalán, pillanatok alatt megvan az útlevélkezelés, a vám- vizsgálat. Kérdem óvatosan: át lehet menni? A vámos és a határőr ingatja a fejét: „Majd kiderül.” Kitűnik szavaikból: nem én lennék az első, akit minden különösebb indoklás nélkül visszaküldenek a túloldalról. Átkelek a sorompón: teljesen üres a román határállomás is. A határőr felírja a kocsi rendszámát, int, menjek odébb. Meghökkentő módon ezúttal nem terel az akna fölé, ahol alulról eddig minden alkalommal átvizsgálták autómat. A „pecséte- lős” határőr kéri az útlevelet, megforgatja, ám nem üti bele a bélyegzőt. Vár. Kék blúzos vámos kolléganője betekint a csomagtartóba, ahol egy szatyorban a „szokásos” holmik lapulnak — olyan dolgok, melyet „illik” átvinni, ha látogatóba megyünk: liszt, étolaj, friss kenyér, vaj, szalámi, édesség .. . Mindezt láthatóan jól tudja a vámos hölgy is, beletúr a csomagba, majd int, nyissam a kocsi többi ajtaját. Alaposan megvizsgálja a kesztyűtartót, az üléseket, a hátsót ki is emelinti, kopogás az ajtókon. Kész, mehet. A határőr csak ekkor üti a pecsétet a útlevélbe. Ha valamit „találna” a hölgy — nincs belépés. Az idézőjel oka: nem feltétlenül kell csempészárura gondolni, elég bármilyen apró ok, vagy amit annak kineveznek. A sorompó felnyílik, az ott álló kiskatona lassításra késztet, mert félig elállja az utat. „Cigárettá ... ván?” — súgja félhangosan. A fejrázásra lemondóan továbbot int. Pár kilométer múltán előbb két rendőr tűnik föl az országúton, de nem állítanak meg; odébb két határőr viszont igen. Elég felmutatni az útlevelet, mehetek tovább, de előbb újra nemet kell mondanom cigaretta ügyben . . . ★ Szombat délután hat óra. A határon három magyar kocsi előttem. Egy férfi kiáll, visszafordul. Odajön hozzám: egy sátrat vett, s vámot kell fizetnie. Forintban kérik(!), nem tudnám-e kisegíteni, mivelhogy nála eleve nem lehet több 4Ö0 forintnál, a vám pedig 600. Lejjel tudna fizetni, de az nem kell. Előttem Trabant, tetején román gáztűzhely. A vámos kéri a tűzhely papírjait, nézegeti, közben egy szatyor (Pepsi Cola, sörök, csokoládé) kerül a lábához. A papírt apró darabokra tépi. Nem kell vámot fizetni. „Mikor jött?” — kérdezi tőlem. Ma reggel — válaszolom, mire elképedni látszik. Mivel azonban teljesen üres a kocsi, nem vettem semmit, kénytelen-kelletlen elenged, mehetek isten hírével. Visz- sza is küldhetett volna — ugyanis gyakori, hogy nem engedik ki a magyar utast, csak 24 óra elteltével. Az indok ismeretlen. A magyar oldal ismét üres, pedig máskor szombat este nem ilyen a forgalom. A híradások hatááa érződik. Egy kicsit jómagam is megköny- nyebbülök, hogy újra itthon vagyok... (T) Tony Curtis Mátészalkán Gyermekparadicsom Szurdokpüspökiben „Qpám emlékéi keresem” Az acélos termet mintha még mindig a régi lenne, a tiszta kék szem még most is bizonyára sok hölgy számára lenyűgöző. Pedig már 63 éves a világ egyik legnagyobb filmsztárja, 150 film főszereplője, Tony Curtis. A rokonszenves történetek bátor, és férfiasán szép hősének alakítása bizonyára sok néző számára maradandó élmény. Gondoljunk csak például a Trapéz című film atlétájára, a Megbilincseltek fehér bőrű rabszolgájára vagy a Bostoni fojtogató című produkció megrázó alakítására. De milliók láthatták Roger Moorral együtt a Minden lében két kanál tv-sorozatban is. Mint ahogy néhány éve ígérte, most újból ellátogatott Mátészalkára, ahonnan édesapja, aki szabómester volt, a 20-as évek elején vándorolt ki Amerikába. Érthető, ha felfokozott érdeklődéssel várták csütörtökön Mátészalkán a világhírű filmsztárt, hogy életben is láthassák, közelébe férkőzhessenek, hogy autogrammot kérjenek tőle. Kék farmerben, pólóban és fehér zakóban volt, megjelenése fiatalos r megnyerő. Magyar szí .nazására büszkén emlékezett és többé kevésbé magyarul is meg tudta értetni magát. Készségesen vállalkozott egy rövid interjúra is. — Ha Magyarországra jövök, mindig ellátogatok ide. Talán régi emlékeket keresek. Hol járt, mit csinálhatott itt édesapám. Gyökereimet keresem és most — ami nekem a legfontosabb — nemcsak én, hanem a láncom is. aki boldogan jött Autogramkéro rajongók körében. gadtatás. Nagyon sokat jelent nekem, hogy most itt vagyok, és remélem, jövőre is visszajöhetek ide. — Tudjuk, hogy mostanában nemigen vállal filmszerepeket. Mégis felröppent a hír, hogy talán valamelyik magyar filmben játszik. — Lehetséges. Bacsó Péter ajánlott egy főszerepet, egy hazalátogató magyar kalandjairól szólna a film . . . — Láttuk a televízióban, hogy fest. A képein a század- forduló impresszionista alkotóinak tiszta öröme fedezhető fel. Az Önt bemutató prospektusban úgy tűnik, a filmek és a partnerek is inspirálják, mint például Marilyn Monroe vagy Hollywood. Mit jelent most önnek a festészet? — Űj szenvedélyem. De remélem, több mint szenvedély, sok kiállításom is volt már Amerikában, s talán a közeljövőben Magyarországon is megismernek majd, mint festőt. — Sajnos csak néhány órát tölt most Mátészalkán. Meddig marad és mit csinál még jVIagyarországon ? — Július 5-én térek haza. Meglátogatok több zsinagógát, mint tudják, az Emá- nuel alapítványnak a díszelnöke vagyok, s ez feladatának tekinti a magyarországi zsidó kulturális örökség megőrzését. Tony Curtist nem könnyű a rajongók táborától távol tartani. Sokan autogramot kérnek tőle, a vendéglátók is várják. A filmsztár igyekszik mindenkihez kedves és barátságos lenni. Lánya^ a bájos Kelly velem ide, hasonló gondolatokkal, mint én. Magyarnak lenni nálam egy érzés, szívből jövő mély érzés. Gyönyörű, gyönyörű foNégy lovas hintóval Mátészalka főutcáján. (Elek Emil felvételei) Bodnár István Irány a hegyvidék! Ugye emlékeznek még a Terefere című tévéműsorban Heldák Istvánnéra, Anna nénire? A Gyöngyösön élő 78 éves nyírpazonyi születésű nénike 65 ezer forintot ajánlott fel arra, hogy a sik vidéken élő pazonyi diákok nyáron a hegyekbe üdülhessenek. A pénzből a Gyöngyöstől húsz kilométerre levő Szurdokpüspökiben a helyi termelőszövetkezettől megvásárolt a falu szélén egy területet. Mivel a beruházás költségeit a pazonyi községi tanács nem vállalhatta, nyolc tanács társult (Mátészalka, Nyírmada, Nyírtelek, Üj- féhértó, Vaja, Záhony, Nyír- pazony és a megyei tanács) a hegyvidéki üdülőtábor megnyitására, amelyet szombaton délután Kárpáti Tibor, ,a Mátészalkai Városi Tanálcs elnökhelyettese adott át a fiataloknak. A főépületben kaptak helyet a tanári és a vendégszobák, amelyek egy részét téliesítették. Mellettük betonalapzatokat készítettek, amelyre igény szerint sátrakat lehet felállítani. A múlt évben már két pró - batumus „beLakta” a ' tábort, amely a Szabolcs-Szat- már nevet kapta. Az igazi szezon az idei lesz, hiszen hat, egyenként' tíznapos turnusban 140—140 diák üdülhet a hegy oldalán. A beruházás eddig 25 millió forintba került, amelynek hetven százalékát a megyei tanács, míg a fennmaradó részt a társulásban résztvevő többi tanács finanszírozta. A tíznapos turnosokban 10—16 éves diákok jelentkezhetnek. A programokban különböző túrák szerepelnek gyalog illetve kerékpárral, ugyanis harminc kempingkerékpárt is vásároltak. A táborban egyszerre 140-en üdülhetnek kényelmesen, ha a sátrakat is felállítják még hatvan fiatallal gyarapodhat a létszám. A Szabolcs-Szatmár tábor „gondnoka” a Mátészalkai Városi Tanács. (máthé) Bizony melyen a zsebébe kell nyúlnia annak, aki manapság divatosan akar öltözködni. A butikok kínálatának csillagászati árai sokak számára elérhetetlenek. Előny viszont, ha valaki maga él tudja készíteni az óhajtott ruhakölteményi. Tóth Ottilia, a fehérgyarmati ruházati áruház eladója nem a padban ülve ismerte meg a varrás alapfogásait — kísérletezéssel, gya- gyakorlással szerezte rutinját. Legtöbb ruhadarab„Divattervező szeretnék lenni... ” ját — a nadrágtól a blézerig — maga készíti el — Még az általános iskolában kezdtem rajzolgat- ni, különösen az egész alakos figurákat szereltem. Ké- sőb már tudatosan . „öltöztettem” ezeket a „rajzbabá- kat”. Figyelem a divatlapokat ,bár a tervezésnél inkább a díszítőmo.tivuimoka: használom fel. A legtöbb terv húsz év körüli lányok számára készült. A tárgyalóteremből Három nappal az ítélet után Az első tárgyalás — sajnos — meglehetősen mindennapos. Június 21-én a tizenkilenc éves székelyi Lakatos Attilát és társát, a tizennyolc éves Kozma Attila nyiribro- nyi lakost felelősségre vonják a nyíregyházi bíróságon lopás bűntette miatt. „Lakatos Attila és Kozma Attila vádlottak 1988. június 13-án megállapodtak abban, hogy betörnek a Nyírbogdány községben lévő, Bodnár Já- nosné és Farkas Jánosné tulajdonát képező divatáru üzletbe. Elhatározásuknak megfelelően az esti órákban, 22 óra körüli időben a helyszínre mentek, éjfélig vártak, amíg a környék elcsendesedett. Ezután Lakatos Attila egy feszítővassal kinyitotta a bejárati ajtót, oda mindketten bementek és az ott lévő ruhaneműkből az alábbiakat tulajdonították el . . . (Hosz- szú felsorolás következik, női, férfi- és gyermekholmik megnevezése.) Az eltulajdonított tárgyak értéke összesen 30 400 forint. A Nyíregyházi Városi Bíróság ... számú tényállása szerint: Lakatos Attila 1987. november 16-án társaival együtt elhatározta, hogy a ra- mocsaháza-székelyi Rákóczi Termelőszövetkezet telepéről burgonyát fog lopni. Éjjel 23 óra körül mentek az úgynevezett Mózsi telepre, ahol a burgonyát egy kamrában tárolták, letakarva fóliával, szalmával. Vádlott társaival együtt felmászott a tároló tetejére, a fóliát és a szalmát leszedték és megrakták a magukkal vitt hét darab zsákot burgonyával. Összesen három mázsa burgonyát tulajdonítottak el, 2700 forint értékben.” Eddig a bíróság indoklása. Az ítélet Lakatos Attilára nézve 3 év próbaidőre felfüggesztett 1 évi börtönbüntetés és 3 ezer forint pénz mellékbüntetés, s Kozma Attila is ugyanilyen büntetést kap. A két fiú fogadkozik, hogy többet nem tesznek ilyet — igaz, korábban hasonló bűncselekmény miatt már volt ellenük büntető eljárás —, tudomásul veszik és elfogadják a büntetést. Három nap múlva pedig Lakatos Attila betör a székelyi italboltba. Június 30-án újabb tárgyalás, már nemcsak a betöréssel, hanem közveszélyes munkakerüléssel is megvádolják. Patthelyzet: még az ügyvéd sem tud felhozni a mentségére semmit, a beismerő, őszinte vallomáson kívül. — Nagyon részeg voltam aznap este — kezdte a vádlott. A bátyámmal ittunk, aztán én vártam a buszt a cukrászda előtt, záróra után. Nem is tudom hogy, de lenyomtam a bezárt ajtó kilincsét, majd feszegetni kezdtem és valahogy kinyílt az ajtó. Vagy öt percig nem mentem be, aztán mégis. Találtam egy magnót, meg cigarettát, pálinkát, csokoládét. Amikor hazamentem, a bátyám megkérdezte, mi történt és én erre elmondtam neki mindent. Megegyeztünk, hogy kihívjuk a rendőrséget. Hogy miért nem dolgozom már több mint egy #ve? Apukámat kértem meg, hogy segítsen be a munkahelyére — a MÁV-hoz, Budapestre —, de szerinte olyan nehezek a munkakörülmények, hogy nem bírnám. Voltam ott egy darabig takarító, mint az anyám, de azt mondták a szüleim, hogy ez nőnek való munka, számoljak le, fiatal vagyok én még ahhoz, hogy dolgozzak. A bíróság a közveszélyes munkakerülés és a lopás miatt 9 hónapi börtönbüntetést szabott ki, s elrendelte a néhány nappal korábban hozott felfüggesztett szabadság- vesztés végrehajtását is. Mivel az újságíró alaptermészete a kíváncsiság, tárgyalás után engedélyt kértem, hogy beszélhessek az elítélttel. — Tudta, hogy mit jelent a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés ? — Persze, de mondom, hogy nagyon részeg voltam. Négy deci pálinkát ittam, meg sört is, fogalmam sincs, hogy mennyit. — Hogy néz a másfél évi börtön elébe? (A két büntetést, az 1 évet és a 9 hónapot ugyanis összbüntetésbe foglalták, így lett belőle 1 év 6 hónap.) — Félek tőle, sosem voltam még bent. A bátyámék már sokat meséltek róla, mind a négy volt büntetve, verekedés miatt. Az egyik most is odavan, erőszakért kapott 10 évet. Valahogy csak kibírom. B. A. A férfiaknak viszont nem sok ötletet látok Ottilia „divatnoteszeiben”. — Szívesen tervezek saját korosztályomnak. Barátnőim is gyakran kérnek, ha házibuliba diszkóba, esküvőre készülnek, találjak ki nekik valamit. Nem vagyok profi, tehát cél az egyszerűség. A jó kiegészítő, például egy széles öv, egy jópofa fülbevaló, nyaklánc feldobhatja az egyszerű öltözetet is. A férfiaknak nehéz tervezni ezen a területen még csak próbálkozom. Igazán bevált terveim nincsenek. Másrészt a férfiak ruhadarabjait nem könnyű elké- sziteni sem. — A divattervezés olyan, mint a művészet: ihlet kell hozzá. Ha csak spontán fogunk hozzá, nem biztos, hogy sikerül jó modellt csinálnom. Néha 15—20 vázlatot is készítek egy-egy tervhez. Hogy melyik a sikerült rajz, azt teljesen laikus „zsűri": a szüleim, barátnőim döntik el. Szeretnék egyszer megméretkezmi szakemberek előtt is. Tavaly érettségizett a fehérgyarmati* Zalka Máté Gimnáziumban, most az áruház lakástextil osztályán dolgozik. — Megszoktam, szeretem a munkámat. Mégis van egy nagy vágyam: divattervező szeretnék lenni. Dajka Béla „Divatos" lir a polt igitl
