Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-04 / 158. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. július 4. • • Üres volt a határ­átkelő... Múlt pénteken egész nap hallhattuk a rádióból, szom­baton olvashattuk a lapok­ban: fennakadások vannak a magyar—román határon — sokakat nem engednek be, visszafordítanak a román ol­dalról. ★ Szombat délelőtt tíz óra. Egyedül vagyok a csengersi- mai határátkelő magyar ol­dalán, pillanatok alatt meg­van az útlevélkezelés, a vám- vizsgálat. Kérdem óvatosan: át lehet menni? A vámos és a határőr ingatja a fejét: „Majd kiderül.” Kitűnik sza­vaikból: nem én lennék az első, akit minden különösebb indoklás nélkül visszakülde­nek a túloldalról. Átkelek a sorompón: telje­sen üres a román határállo­más is. A határőr felírja a kocsi rendszámát, int, men­jek odébb. Meghökkentő mó­don ezúttal nem terel az ak­na fölé, ahol alulról eddig minden alkalommal átvizs­gálták autómat. A „pecséte- lős” határőr kéri az útlevelet, megforgatja, ám nem üti bele a bélyegzőt. Vár. Kék blúzos vámos kolléganője be­tekint a csomagtartóba, ahol egy szatyorban a „szokásos” holmik lapulnak — olyan dolgok, melyet „illik” átvin­ni, ha látogatóba megyünk: liszt, étolaj, friss kenyér, vaj, szalámi, édesség .. . Mindezt láthatóan jól tud­ja a vámos hölgy is, beletúr a csomagba, majd int, nyis­sam a kocsi többi ajtaját. Alaposan megvizsgálja a kesztyűtartót, az üléseket, a hátsót ki is emelinti, kopogás az ajtókon. Kész, mehet. A határőr csak ekkor üti a pe­csétet a útlevélbe. Ha vala­mit „találna” a hölgy — nincs belépés. Az idézőjel oka: nem feltétlenül kell csempészárura gondolni, elég bármilyen apró ok, vagy amit annak kineveznek. A sorompó felnyílik, az ott álló kiskatona lassításra késztet, mert félig elállja az utat. „Cigárettá ... ván?” — súgja félhangosan. A fejrá­zásra lemondóan továbbot int. Pár kilométer múltán előbb két rendőr tűnik föl az országúton, de nem állíta­nak meg; odébb két határőr viszont igen. Elég felmutatni az útlevelet, mehetek tovább, de előbb újra nemet kell mondanom cigaretta ügy­ben . . . ★ Szombat délután hat óra. A határon három magyar kocsi előttem. Egy férfi kiáll, visszafordul. Odajön hozzám: egy sátrat vett, s vámot kell fizetnie. Forintban kérik(!), nem tudnám-e kisegíteni, mi­velhogy nála eleve nem lehet több 4Ö0 forintnál, a vám pe­dig 600. Lejjel tudna fizetni, de az nem kell. Előttem Trabant, tetején román gáztűzhely. A vámos kéri a tűzhely papírjait, né­zegeti, közben egy szatyor (Pepsi Cola, sörök, csokoládé) kerül a lábához. A papírt ap­ró darabokra tépi. Nem kell vámot fizetni. „Mikor jött?” — kérdezi tőlem. Ma reggel — válaszo­lom, mire elképedni látszik. Mivel azonban teljesen üres a kocsi, nem vettem semmit, kénytelen-kelletlen elenged, mehetek isten hírével. Visz- sza is küldhetett volna — ugyanis gyakori, hogy nem engedik ki a magyar utast, csak 24 óra elteltével. Az in­dok ismeretlen. A magyar oldal ismét üres, pedig máskor szombat este nem ilyen a forgalom. A hír­adások hatááa érződik. Egy kicsit jómagam is megköny- nyebbülök, hogy újra itthon vagyok... (T) Tony Curtis Mátészalkán Gyermekparadicsom Szurdokpüspökiben „Qpám emlékéi keresem” Az acélos termet mintha még mindig a régi lenne, a tiszta kék szem még most is bizonyára sok hölgy szá­mára lenyűgöző. Pedig már 63 éves a világ egyik leg­nagyobb filmsztárja, 150 film főszereplője, Tony Curtis. A rokonszenves történetek bá­tor, és férfiasán szép hősének alakítása bizonyára sok néző számára maradandó élmény. Gondoljunk csak például a Trapéz című film atlétájára, a Megbilincseltek fehér bőrű rabszolgájára vagy a Bostoni fojtogató című produkció megrázó alakítására. De mil­liók láthatták Roger Moorral együtt a Minden lében két kanál tv-sorozatban is. Mint ahogy néhány éve ígérte, most újból ellátogatott Má­tészalkára, ahonnan édesap­ja, aki szabómester volt, a 20-as évek elején vándorolt ki Amerikába. Érthető, ha felfokozott ér­deklődéssel várták csütörtö­kön Mátészalkán a világhí­rű filmsztárt, hogy életben is láthassák, közelébe férkőz­hessenek, hogy autogrammot kérjenek tőle. Kék farmerben, pólóban és fehér zakóban volt, meg­jelenése fiatalos r megnye­rő. Magyar szí .nazására büszkén emlékezett és többé kevésbé magyarul is meg tudta értetni magát. Készsé­gesen vállalkozott egy rö­vid interjúra is. — Ha Magyarországra jö­vök, mindig ellátogatok ide. Talán régi emlékeket kere­sek. Hol járt, mit csinálha­tott itt édesapám. Gyökerei­met keresem és most — ami nekem a legfontosabb — nemcsak én, hanem a lá­ncom is. aki boldogan jött Autogramkéro rajongók körében. gadtatás. Nagyon sokat je­lent nekem, hogy most itt vagyok, és remélem, jövőre is visszajöhetek ide. — Tudjuk, hogy mostaná­ban nemigen vállal filmsze­repeket. Mégis felröppent a hír, hogy talán valamelyik magyar filmben játszik. — Lehetséges. Bacsó Péter ajánlott egy főszerepet, egy hazalátogató magyar kaland­jairól szólna a film . . . — Láttuk a televízióban, hogy fest. A képein a század- forduló impresszionista alko­tóinak tiszta öröme fedezhető fel. Az Önt bemutató pros­pektusban úgy tűnik, a fil­mek és a partnerek is inspi­rálják, mint például Marilyn Monroe vagy Hollywood. Mit jelent most önnek a festé­szet? — Űj szenvedélyem. De re­mélem, több mint szenve­dély, sok kiállításom is volt már Amerikában, s talán a közeljövőben Magyarorszá­gon is megismernek majd, mint festőt. — Sajnos csak néhány órát tölt most Mátészalkán. Med­dig marad és mit csinál még jVIagyarországon ? — Július 5-én térek haza. Meglátogatok több zsinagó­gát, mint tudják, az Emá- nuel alapítványnak a díszel­nöke vagyok, s ez feladatá­nak tekinti a magyarországi zsidó kulturális örökség meg­őrzését. Tony Curtist nem könnyű a rajongók táborától távol tartani. Sokan autogramot kérnek tőle, a vendéglátók is várják. A filmsztár igyekszik mindenkihez kedves és ba­rátságos lenni. Lánya^ a bájos Kelly velem ide, hasonló gondo­latokkal, mint én. Magyar­nak lenni nálam egy érzés, szívből jövő mély érzés. Gyönyörű, gyönyörű fo­Négy lovas hintóval Mátészalka főutcáján. (Elek Emil fel­vételei) Bodnár István Irány a hegyvidék! Ugye emlékeznek még a Terefere című tévéműsorban Heldák Istvánnéra, Anna né­nire? A Gyöngyösön élő 78 éves nyírpazonyi születésű nénike 65 ezer forintot aján­lott fel arra, hogy a sik vi­déken élő pazonyi diákok nyáron a hegyekbe üdülhes­senek. A pénzből a Gyön­gyöstől húsz kilométerre le­vő Szurdokpüspökiben a helyi termelőszövetkezettől megvásárolt a falu szélén egy területet. Mivel a beruházás költsé­geit a pazonyi községi ta­nács nem vállalhatta, nyolc tanács társult (Mátészalka, Nyírmada, Nyírtelek, Üj- féhértó, Vaja, Záhony, Nyír- pazony és a megyei tanács) a hegyvidéki üdülőtábor megnyitására, amelyet szom­baton délután Kárpáti Ti­bor, ,a Mátészalkai Városi Tanálcs elnökhelyettese adott át a fiataloknak. A főépületben kaptak he­lyet a tanári és a vendég­szobák, amelyek egy részét téliesítették. Mellettük be­tonalapzatokat készítettek, amelyre igény szerint sát­rakat lehet felállítani. A múlt évben már két pró - batumus „beLakta” a ' tá­bort, amely a Szabolcs-Szat- már nevet kapta. Az igazi szezon az idei lesz, hiszen hat, egyenként' tíznapos tur­nusban 140—140 diák üdül­het a hegy oldalán. A beruházás eddig 25 millió forintba került, amelynek hetven százalékát a megyei tanács, míg a fennmaradó részt a társulásban résztve­vő többi tanács finanszíroz­ta. A tíznapos turnosokban 10—16 éves diákok jelent­kezhetnek. A programokban különböző túrák szerepel­nek gyalog illetve kerékpár­ral, ugyanis harminc kem­pingkerékpárt is vásárol­tak. A táborban egyszerre 140-en üdülhetnek kényel­mesen, ha a sátrakat is fel­állítják még hatvan fiatal­lal gyarapodhat a létszám. A Szabolcs-Szatmár tá­bor „gondnoka” a Mátészal­kai Városi Tanács. (máthé) Bizony melyen a zsebébe kell nyúlnia annak, aki ma­napság divatosan akar öltöz­ködni. A butikok kínálatá­nak csillagászati árai sokak számára elérhetetlenek. Előny viszont, ha valaki ma­ga él tudja készíteni az óhaj­tott ruhakölteményi. Tóth Ottilia, a fehérgyar­mati ruházati áruház eladó­ja nem a padban ülve is­merte meg a varrás alapfo­gásait — kísérletezéssel, gya- gyakorlással szerezte ru­tinját. Legtöbb ruhadarab­„Divattervező szeretnék len­ni... ” ját — a nadrágtól a blézerig — maga készíti el — Még az általános is­kolában kezdtem rajzolgat- ni, különösen az egész ala­kos figurákat szereltem. Ké- sőb már tudatosan . „öltöz­tettem” ezeket a „rajzbabá- kat”. Figyelem a divatlapo­kat ,bár a tervezésnél inkább a díszítőmo.tivuimoka: hasz­nálom fel. A legtöbb terv húsz év kö­rüli lányok számára készült. A tárgyaló­teremből Három nappal az ítélet után Az első tárgyalás — sajnos — meglehetősen mindenna­pos. Június 21-én a tizenki­lenc éves székelyi Lakatos Attilát és társát, a tizennyolc éves Kozma Attila nyiribro- nyi lakost felelősségre von­ják a nyíregyházi bíróságon lopás bűntette miatt. „Lakatos Attila és Kozma Attila vádlottak 1988. június 13-án megállapodtak abban, hogy betörnek a Nyírbogdány községben lévő, Bodnár Já- nosné és Farkas Jánosné tu­lajdonát képező divatáru üz­letbe. Elhatározásuknak meg­felelően az esti órákban, 22 óra körüli időben a helyszín­re mentek, éjfélig vártak, amíg a környék elcsendese­dett. Ezután Lakatos Attila egy feszítővassal kinyitotta a bejárati ajtót, oda mindket­ten bementek és az ott lévő ruhaneműkből az alábbiakat tulajdonították el . . . (Hosz- szú felsorolás következik, női, férfi- és gyermekholmik meg­nevezése.) Az eltulajdonított tárgyak értéke összesen 30 400 forint. A Nyíregyházi Városi Bí­róság ... számú tényállása szerint: Lakatos Attila 1987. november 16-án társaival együtt elhatározta, hogy a ra- mocsaháza-székelyi Rákóczi Termelőszövetkezet telepéről burgonyát fog lopni. Éjjel 23 óra körül mentek az úgyneve­zett Mózsi telepre, ahol a burgonyát egy kamrában tá­rolták, letakarva fóliával, szalmával. Vádlott társaival együtt felmászott a tároló te­tejére, a fóliát és a szalmát leszedték és megrakták a ma­gukkal vitt hét darab zsákot burgonyával. Összesen há­rom mázsa burgonyát tulaj­donítottak el, 2700 forint ér­tékben.” Eddig a bíróság indoklása. Az ítélet Lakatos Attilára nézve 3 év próbaidőre fel­függesztett 1 évi börtönbün­tetés és 3 ezer forint pénz mellékbüntetés, s Kozma At­tila is ugyanilyen büntetést kap. A két fiú fogadkozik, hogy többet nem tesznek ilyet — igaz, korábban hasonló bűncselekmény miatt már volt ellenük büntető eljárás —, tudomásul veszik és elfo­gadják a büntetést. Három nap múlva pedig Lakatos Attila betör a szé­kelyi italboltba. Június 30-án újabb tárgyalás, már nem­csak a betöréssel, hanem közveszélyes munkakerülés­sel is megvádolják. Patthely­zet: még az ügyvéd sem tud felhozni a mentségére sem­mit, a beismerő, őszinte val­lomáson kívül. — Nagyon részeg voltam aznap este — kezdte a vád­lott. A bátyámmal ittunk, az­tán én vártam a buszt a cuk­rászda előtt, záróra után. Nem is tudom hogy, de le­nyomtam a bezárt ajtó ki­lincsét, majd feszegetni kezd­tem és valahogy kinyílt az ajtó. Vagy öt percig nem mentem be, aztán mégis. Ta­láltam egy magnót, meg ci­garettát, pálinkát, csokoládét. Amikor hazamentem, a bá­tyám megkérdezte, mi történt és én erre elmondtam neki mindent. Megegyeztünk, hogy kihívjuk a rendőrséget. Hogy miért nem dolgozom már több mint egy #ve? Apu­kámat kértem meg, hogy segítsen be a munkahelyére — a MÁV-hoz, Budapestre —, de szerinte olyan nehezek a munkakörülmények, hogy nem bírnám. Voltam ott egy darabig takarító, mint az anyám, de azt mondták a szüleim, hogy ez nőnek való munka, számoljak le, fiatal vagyok én még ahhoz, hogy dolgozzak. A bíróság a közveszélyes munkakerülés és a lopás mi­att 9 hónapi börtönbüntetést szabott ki, s elrendelte a né­hány nappal korábban ho­zott felfüggesztett szabadság- vesztés végrehajtását is. Mi­vel az újságíró alaptermésze­te a kíváncsiság, tárgyalás után engedélyt kértem, hogy beszélhessek az elítélttel. — Tudta, hogy mit jelent a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés ? — Persze, de mondom, hogy nagyon részeg voltam. Négy deci pálinkát ittam, meg sört is, fogalmam sincs, hogy mennyit. — Hogy néz a másfél évi börtön elébe? (A két bünte­tést, az 1 évet és a 9 hónapot ugyanis összbüntetésbe fog­lalták, így lett belőle 1 év 6 hónap.) — Félek tőle, sosem vol­tam még bent. A bátyámék már sokat meséltek róla, mind a négy volt büntetve, verekedés miatt. Az egyik most is odavan, erőszakért kapott 10 évet. Valahogy csak kibírom. B. A. A férfiaknak viszont nem sok ötletet látok Ottilia „di­vatnoteszeiben”. — Szívesen tervezek saját korosztályomnak. Barátnő­im is gyakran kérnek, ha házibuliba diszkóba, eskü­vőre készülnek, találjak ki nekik valamit. Nem vagyok profi, tehát cél az egyszerű­ség. A jó kiegészítő, példá­ul egy széles öv, egy jópofa fülbevaló, nyaklánc feldob­hatja az egyszerű öltözetet is. A férfiaknak nehéz ter­vezni ezen a területen még csak próbálkozom. Igazán be­vált terveim nincsenek. Másrészt a férfiak ruhada­rabjait nem könnyű elké- sziteni sem. — A divattervezés olyan, mint a művészet: ihlet kell hozzá. Ha csak spontán fo­gunk hozzá, nem biztos, hogy sikerül jó modellt csi­nálnom. Néha 15—20 vázla­tot is készítek egy-egy terv­hez. Hogy melyik a sikerült rajz, azt teljesen laikus „zsű­ri": a szüleim, barátnőim döntik el. Szeretnék egy­szer megméretkezmi szak­emberek előtt is. Tavaly érettségizett a fe­hérgyarmati* Zalka Máté Gimnáziumban, most az áru­ház lakástextil osztályán dolgozik. — Megszoktam, szeretem a munkámat. Mégis van egy nagy vágyam: divattervező szeretnék lenni. Dajka Béla „Divatos" lir a polt igitl

Next

/
Thumbnails
Contents