Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-30 / 181. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988. július 30. VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN I smerkedem egy ismeretlennel, ö nem beszél már. Vallanak helyet­te a papírok. Rendszerető em­berként mindent elrakott. Irattára lett ez a cipősdo- boz, amelyben egyszer — nagyon régen — egy pár lakkcipőcskét vitt haza. Konfirmációra, a kislánya örömére. Akkor már gyűl­tek a papírok. Nem kívánt velejárója volt az életének, de mert ezeket a papírokat az élet rákényszerítette, valamennyit megőrizte. Ügy gondolta: „Ki tudja, mit, mikor kérnek számon”. Az elöljáróság, a hatóság, azaz a mindenható, amelynek óhajai, akaratai kiszámít­hatatlanok. Bármikor meg­kérdezhetik: — Időben meghosszab­bítottad a váltókölcsönt. . . ? I.eróttad az egyházadót? Beszolgáltattad a tyúkot, a zsírt, a tojást, a gabonát? Befizetted a boradót, a földadót, a házadót? Ezeket a dolgokat talán még a végítélet napján is megkérdezhetik. Az ember tehát ne legyen rest és ha­nyag, gyűjtse össze a papír­jait. A dobozt tegye a sifo- nérba és ha, már nagyon sok a lom, amikor már-már úgy érzi, hogy a papírok ellepnek mindent, nincs hely más becsesebb és érté­kesebb dolgoknak, akkor se dobja ki az ember a papír­jait. Vegye a dobozt a hóna alá, ügyeljen arra, hogy az őszi szél szét ne hordja, és vigye fel a padlásra. Ha őt a papírjairól megkérdez­nék, nyugodt szívvel mond­hatná : — Természetesen meg­vannak a papírok. Ámbár töredelmesen bevallom, legszívesebben elégettem volna valamennyit. Rossz­indulatú papírosok ezek ., . Jaj, mit nem mondok . .. Egy-kettő közülük azért jó­indulatú. Itt van ez a koc­kás füzet. Olvassa csak. Ceruzával azt a kis versi­két én írtam: „Ha Istent ismered, hozd vissza a füzetet, előtte for­díts egy levelet, megtalá­lod a szívemet. — Ez nem butaság. Ez volt az én emlékkönyvem. Mikor is? Azt hiszem 1914- ben, vagy 15-ben. Akkor már nagy lány voltam. Nem tudom, illik-e mondani, de ezt a füzetet odaadtam egy fiúnak. Később írt is egy képeslapot Losoncról. Ez volt az én első levelem. A címzés úgy szólt, hogy „úr- hölgynek”. Ezt a képeslapot is megőriztem. Ez kedves nekem. Emlék. Erre a pa­pírra, mert hiszen csak egy papír, én most azt mondom, jóindulatú. A többi egytől egyik rossz. Ellenemre volt. Mutassam a váltókat? Tes­sék, ez volt az első, 1930. január 31-én állították ki. Istenem! Most látom csak, hogy megrágták az egerek. Ez bizony gondatlanság. Az ember a papírjait úgy őrizze meg, hogy abban tűz, víz, penész és főként az égér kárt ne tegyen. — Gondolhattam volna, hogy ez történik. A papírok ellensége a tűz, a víz, a pe­nész, az egér. Dehát a macs­ka elment a háztól. A ké­ményseprő sem jár már. Ez a ház meg 1930-ban épült. Ak­kor fedték be náddal. Több mint ötven éve a tetőhöz senki hozzá sem nyúlt. Látja, a tető elvékonyodott, a gerendák megroggyantak. Régen volt már szalonna, sonka, kolbász, termény a padláson. Hát mit egyen az egér? Megrágja a váltót, a kéményseprő nyugtáját, a Borszemleívet. Ezekre van most gusztusa. Nézze csak! Ezek a nyugták a kémény­seprőtől. Több mint száz. Már nem látom tisztán mi van rájuk írva: „Szabolcsvármegyei K. K. V. 1950. X., XI., XII. hó­napra 3 forint 55 fillér.” —Valamikor a kéménye­ket mindig kotorták. Meg is követeltem. Utána mentem a kéményseprőnek a pad­lásra. Ellenőriztem. Nem a kolbászt féltettem. Kotorjon jól. Volt a faluban tűzvész elég. Az én házam ne égjen le, legalább addig ne, amíg az árát éhezem. Hiszen már modtam. A váltó! Váltókból sok van, hu­szonhárom. Ehhez hasonló értékpapírt már nem igen lát a mai ember. Mérete 31- szer 11,5 centiméter. Buda­pesten a Magyar Királyi Ál­lami nyomdában készült. Barnássárga alapon a bal oldali grafika a magyar ko­ronát ábrázolja. Közük a váltó árát. Az 1930-ban ki­állított váltóért még 24 fil­rospaprikát, néhány szem krumplit kockára vágva és vízzel felengedtem. Hámori és olcsó ebéd volt, de lak­tató, jóízű. Elmondanám még a krumplipogácsát, a lapcsánkát, de hát a váltók­hoz ennek csak annyi a kö­ze, hogy a lakodalmakat, a disznótorokat kivéve mi nemigen laktunk jól. Átok lett rajtunk, rajtam az a 600 pengő. Örökké félni, rettegni, hogy nem les/, meg a kamat ára, hogy dobravernek, földönfutóvá tesznek. Egyre nehezebb lett. Ránkjött az újabb há­ború. Megözvegyültem. Van annak az időnek is néhány rosszindulatú papírosa. Pél­dául ezt nézze meg! Hadd jöjjenek. Nekem rosz- szabb már úgysem lesz. Mit néz?'Azt a lapot, ami a gazdakönyvemben van. Kí­vülről tudom. Imádság. El­lenségeimért „Üj parancso­latot adok néktek, hogy egymást szeressétek.” János evangéliuma 13:34 és most mondok egy sort az imád­ságból ... „arra kérlek, tarts a szívemtől távol min­den gyűföletet és ördögi ér­zést ellenségeim iránt." Kellett, hogy kéznél le­gyen ez az imádság, mert kísértett mindig a sátán szelleme. Haragudtam az emberekre, akik a váltókat, az idézéseket, a beszolgálta- tási kötelezettségeket kita­lálták. Akik a papírokat elővezetnek. Egyszer aztán fogtam magam, ami volt jószág eladtam, az ajtót kulcsra zártam és elmen­tem szolgálni. Vén fejjel. Egy doktornénál cselédes- kedtem. Egy évig bírta a lá­bam. Hazajöttem. Jött utá­nam a levél. Ezt is meg­őriztem. „Mi az elfoglaltsága Ma­riska néninek? Nem lehetne megint, hogy eljönne Ma­riska néni hozzánk? Nem lenne annyi dolga, mint ak­kor volt. Mosásra es sok­szor takarításra is segítsé­get hívnék." — Inkább vettem egy ma­lacot. A szőlőt bekapáltam és megfogadtam, a zsírt be­adom, az adót kifizettem. SERES ERNÓ: Rosszindulatú papírok lért, pár évvel később már 36 fillért, később 48 fillért kellett fizetni. Romlott a pengő. A váltóra írt szöveg érthető: „1930. január 31. Aranypengő 600. 1930. ja­nuár 31. Fizessen Ön ezen első váltónál fogva P. J. rendeletére 600 aranypen- gőt, értéke készpénz, tegye számolásba tudósítás nél­kül.” Aláírások, tanúk. — A házra kellett. Azt felépítettük. Látja nem va­lami csodálatos nagy palo­tát. Vertfalú, nádtetős. Egy tisztaszoba, a konyha, a kis- szoba ennyi az egész, de azt a 600 pengőt egészen a szocializmus bejöttéig fizet­tem. Én fizettem, mert köz­ben özvegy lettem. Itt most azt is elmondom, hogy a ka­mat és a törlesztés volt ne­héz. A legrosszabb világban próbáltunk gyarapodni. Ne­künk nem volt más, csak egy hold földünk, néhány vékás szőlőnk. Harmadost, napszámot vállaltunk. De nem volt napszám. Válság volt. Az adósságunk nem csökkent, a kamatra is alig jött össze a pénz. Ezért van itt ez a sok rózsaszín papír. Ezekre az van írva „Meg­hosszabbított váltókölcsön elszámolása”. Ezekből kide­rül, mikor, mennyit fizet­tünk. Az elszámolások befizeté­si végösszegét könnyű ösz- szeadni. A váltók után a hi­telszövetkezet pénztárába tizennégy év alatt 356 pen­gő 60 fillér befizetés tör­tént. Ebből a 600 pengős hitel törlesztése 208 pengő 4 fillér. A kamat 148 pengő 56 fillér. A rózsaszín papír, amelyre írva van ’Jelen el­számolás a könyvelő, napi­biztos és pénztáros aláírása nélkül érvénytelen." közli azokat az információkat, amelyek a korabeli hitel­ügyletekre jellemző volt. A váltót általában 90 és 120 nap artamra hosszabbí­tották, erre az időre a ka­mat koronként változott hét és tizenegy százalék között. Volt úgy, hogy az adós egy- általábarr nem törlesztett, csak kamatot fizetett. — Nem jókedvünkben tettük. Nem volt fix fizeté­sünk. Még azt a 10—15 pen­gőt is nehezen kerestük meg ami a kamatra kellett. Gyakran kölcsönkértünk. Hetekig krumplit és babot ettünk. Megesett, hogy a ke­nyér is ritka vendég volt a háznál. Az én nagy gon­dom volt ez az egész, és ha már nagyon odáig voltam az uram azzal vigasztalt: „Mariskám, olyan pergelt levest mint te, senki sem tud főzni". Hát az én per­gelt levesem az csakugyan jó volt. Ha akadt egy kis szalonna, azt a lábasban megolvasztottam, akkor a zsíron megpergeltem a szá­raztésztát, tettem bele egy fej vereshagymát, sót, pi­Gabonalap az 1942—43 évre. A gazdaság területi adatai: a gazdaság egész területe egy katasztrális hold. Rozs 400 négyszögöl. A gazdaság ellátásában ré­szesülők száma egy. Ke­nyérgabona szükséglet egy mázsa 80 kilogramm. A ga­bonatermés elszámolása: Búza 1 mázsa 50 kilogramm. Rozs 198 kilogramm. Visz- szahagyva vetőmagra 30 ki­logramm rozs. Háztartásra 150 kilogramm búza, 30 ki­logramm rozs. A beszolgál­tatandó gabona eladása: rozs 125 kilogramm. — Most mondja meg, a saját földemen csak 148 ki­logramm rozs termett. So­vány, rossz, homok, mit le­het várni 400 négyszögöltől. Hogy kenyerem legyen, cséplőgéphez álltam. Keres­tem amit kerestem és abból is elvettek 125 kilogrammot. Mert háború volt, mert az uramat megölték. De azért gazda voltam. Tessék itt a gazdakönyvem. „Gazdakönyv 1943 44. Név. Lakcím. 297. szám. A gazdálkodó háztartásában ellátásban részesülnek. Gyermek: nem, férfi: nem. Nő 18—65 éves munkaképes 1. Saját tulajdon: 1 kát. hold. 261 négyszögöl. A gaz­daság területének megosz­lása: szántóföld 1239 négy­szögöl,. kert 37 négyszögöl, szőlő 162 négyszögöl, lege­lő 190 négyszögöl. Beszol- gáltatási kötelesség: kilenc búzaegység, zsír kilenc bú­zaegység, szabadválasztású beszolgáltatás 237 búzaegy­ség. (Egy mázsa búza száz egység.) Ennek megfelelően az özvegy kötelező beszol­gáltatása 9 kilogramm búza, átszámítva 120 dekagramm zsír, szabadválasztásban 956 lúlogramm burgonya, 18 ki­logramm rozs, négy tojás. Hivatalos feljegyzés: Vám­őrlési tanúsítvány: Ezen könyv tulajdonosa 1943. év december 31-ig 100 kilo­gramm kenyérgabona meg- őröltetésére jogosultatik.” — A számtól vették el, amit elvettek. Nem bántam én már, hogy a kertek alatt dörögtek az ágyúk. Mond­ták, jönnek az oroszok. gyártották. És belenéztek a fazekamba. feltúrták a kamrámat. felmásztak a padlásra... Végül is jobb lett. Jött a front és elment. Lejárt a váltó kiegyenlítetlenül. Megszűnt a beszolgáltatás. Nem volt szükség tovább a gazdakönyvre. Igaz tönkre volt téve az ország. Lerom­bolták és kifosztották. Csendőr, jegyző sehol. Béke és nyugalom. — Az ott, azok a papírok a petróleumutalvány, a cu­korjegy. Ezek megmarad­tak, volt húsjegy is, ke­nyérjegy is. Ezek a papírok nem ártottak. És elhittem azt is, vége. Soha az élet­ben nem lesz már dolgom rosszindulatú papírokkal. De ez itt egy sertésvágási engedély. Az van rá írva, hogy egy sertést március 31- én levághatok. Nem akkor vághatom, amikor akarom és nem annyit, ahányat akarok. És a papír hátul­ján ott van a zsírbeadási igazolás. Nem adtam be a zsírt. Nem akartam, mert sok év után ez volt az. első disznó, amit levágok és én akartam megenni minden részét. Ugye milyen önző vagyok. De azt gondoltam, már eleget fizettem. Viszont a hatóság nem hagyta a jussát. Ezt küldték: „Értesítés. Értesítem öz- zegy ... -nét A-i lakost, hogy 1 drb levágott sertése után 8 kg sertészsírt a mai napig nem szolgáltatta be, ezért felhívom, hogy be­adási kötelezettségének 24 órán belül tegyen eleget.” — Másként is fenyeget­tek. Nem volt már gazda­könyvem, adtak helyette be­adási könyvet. Amaz kék volt, ez sárga. Más különb­ség nem volt, ebbe is be­írták a pontos területet és azt, hogy a búzaföld-adó 34 kilogramm. Sohasem volt búzaföldem. Már nem jár­tam cséplőgéphez, ha tehát kérték a búzát, hogy bead­hassam meg kellett ven­nem. És beadtam még 195 tojást, 3 sovány baromfit és ha nekik úgy tetszett, hív­tak a tanácshoz elszámolás­ra. Ha nem mentem volna, Itt vannak az adócsekkek. Az elején az, hogy 55 fo­rintot fizettem. A hátulján 5 éves terv, béke, jólét, függetlenség. Olyan csek­kem is van, amelyikre azt írták, ha az adót befizetem, saját jólétemet alapozom meg. Sokszor majd meg­őrültem, hogy honnan ve­gyem a forintot. Amit a to­jásért, csirkéért, a kevéske borért kaptam az kellett sóra, cukorra, petróleumra és rongyokban sem járhat­tam. Mégis mindig fizettem. Fináncoknak a borért, ta­nácsnak a földért, egyház- nataz imádságért, az Álla­mi Biztosítónak a házért, a jégverésért kötelezően, mert ha a házam leégne, a szőlő­met a jég elverné, ne érjen kár. Nem ért kár engem .. . Turkáljunk még ezekben a papírokban? Nézze, ez is érdekes! „Mezőgazdasági Termelő­szövetkezeti tagkönyv. Név, születési hely, idő, anyja neve. Beosztása növényter­mesztési dolgozó. Kelt 1963. június 13. Nyilvántartási szám 406.” Nincs semmi be­leírva. Sem munkanap, sem munkaegység nincs teljesít­ve. — Hatvannégy éves vol­tam. Voltam napszámos, cseléd, dolgoztam erdőgaz­daságban és megdolgoztam a nyomorult földem, örül­tem, hogy elvette a tsz. Ar­ra gondoltam, megélek va­lahogy. De azért dolgoztam a tsz-ben is. Krumplit ka­páltam, tengerit törtem. Ju­tott valami. Aztán szeren­cse ért. Elintéződött a nyug­díjam. Sokat jártam utána. Segítettek a tsz-től, a ta­nácstól is. Amikor megérke­zett az első cetli — 306 fo­rint egy hónapra —, nem akartam elhinni. Hát van olyan papír is, aminek én örülni tiidok. Van. Minden hónapban jött, vártam a postást. Elbeszélgettünk. A hat forintból kettőt neki adtam. Aztán már nagyon kicsi volt az a pénz. 306 fo­rintból, hogy lehet megélni. Gondoltak erre odafent is. Emelgették a pénzecském, nézze ezen már 1020 forint van. Mikor is kaptam? 1985. június 6. Nocsak. Ak­kor már 86 éves voltam. Olyan öregasszony, akinek már minden mindegy. Ha rámvirradt a reggel, sokáig ültem az ágyam szélén és arra gondoltam, valamit csinálni kellene. Megfőztem. Ettem, de nem kívántam ... Mondja, marad még? Hagy­ja a fenébe azokat a papí­rokat. Kit érdekel. Rosszin- dulatúak. Igaz megőriztem őket, de nem azért, hogy másokat bosszantsak. Én csak arra gondoltam, bár­mikor megkérdezhetik... Bármit, bármikor meg­kérdezhetnek. Van úgy­hogy ezt, azt igazolni szük­séges. Egy tisztességes ház­tartásban ezért van annyi csekk, igazolás, végzés, ha­tározat, felhívás meg min­den. Gyűjtögetjük mi is. Ámbár a mai kor iratai, pa­pírjai nem annyira érdeke­sek. Talán nem is rosszin- dulatúak. Ma nem fordul­hat elő, hogy egy pénzinté­zet váltó ellenében hitelt folyósítson. Nincs váltó. Il­letve próbálják bevezetni, de nem nagyon megy. A húsipar, a gabonaipar egy­re, másra csak váltóval fi­zet, de ez nem egy sorstra­gédia. Állampolgárokat köz­vetlenül nem érinti, legfel­jebb csak annyiban, hogy a pénzszűkítő politika szele előbb-utóbb őket is meg­csapja. Például úgy, hogy azt mondja a tsz főkönyve­lője a háztáji árut értékesí­tőnek: — Juliska néni adja le az uborkáját, de parázs pénz egyelőre nincs, csak váltónk van a bankban. És Juliska néni vajon mit csinálhat? Vár nyugod­tan. Egyben azonban biztos lehet, az OTP nem fog vár­ni, ha ott törleszteni valója van. Kap egy jóindulatú fel­szólítást. Ki lehet bírni. An­nál is inkább, mert a mai kor gyermekét nem zaklat­ják a kötelező beszolgálta­tással. A zsírt, a tojást, a so­vány tyúkot, a burgonyát rá sem lehet erőltetni a ható­ságokra. A felkínálást zak­latásnak vennék, mint aho­gyan zaklatásnak számít már az is, ha a termelők azt kérik, csináljanak már valamit a termeltetőkkel (Áfész, Zöldért, Konzerv­gyár, ilyen fruct olyan fruct), mert hiába van a szerződés, nem kell a meggy, nem kell a paprika, paradicsom, illetve ha kell is, csak korlátozott mennyi­ségben. Mindezekről termé­szetesen nincs olyan doku­mentum, hivatalos papír, értesítés és felszólítás, amit az utókor okulására el le­hetne tenni. Erre fel mond­ja a kistermelő: — Nekem van szerződé­sem, de azzal ki... Akinek van szerződése, az tegye el, őrizze meg. Ar­ra a papírra is gondosan vi­gyázzon, amit az év elején személyi kölcsön, lakásépí­tési hitel, mezőgazdasági hi­tel felvételekor kapott. Ezek a papírok kamat tekinteté­ben még jóindulatúak. Az ezek után kiállított papírok kamatai... remélem érthe­tő mire gondolok. Ámbár gondoljuk csak el. Az öz­vegy a váltóit 90—120 napos lejárattal, nyolc—tizenegy százalékos kamatra kapta. Ha a futamidőt egy évnek vesszük, akkor a váltók esetében 24—33 százalékos a kamat. Ilyen magas ka­mat nálunk még nincs. E gyébként ismétel­ten mondom; jó, ha a papírokat megőrizzük. Időközönként azért nem árt szelektálni. A túlzottan rosszindulatú irományokat dobjuk a szemétbe. Ennek kettős haszna van. Mi is megnyugszunk, az utókor is megnyugszik. Főként az utókor nyugalma a fontos, mert miért kellene például a leszármazottaknak meg­sárgult, egérrágta papírok­ból olyasmit is megtudni, amit az özvegy pironkodva titkolni akart. — A legrosszindulatúbb papírjaim azok a bírósági idézések voltak, amiből szintén sok van. Örököl­tünk. Pereskedtünk. A test­véreimet az utcán én meg sem látom. A konyhabútor­hoz, ekéhez nekem volt jus­som. Ezekre a papírokra ta­lán már nincs is szükség. Különben a papír szép, jó és hasznos. Különben — mondom —. De egyébként! MM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents