Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-26 / 177. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. július 26. Rz orvosi bálapénzril Lehet, vagy nem lehet? Az Országgyűlés tavaly nyári ülés­szakán megszigorították a vesztegetés büntetőjogi szabályát. Ennek kapcsán felmerült a kérdés, mennyiben és mi­lyen esetekben esik a szabály alá az orvosi magatartás? Hogyan értékelhető az úgynevezett „kiskassza”, az orvosi kollektívák szétosztott hálapénze? Az természetes; hogy az orvosok ma­gatartására nem lehet külön jogsza­bályt alkotni ezekre a kérdésekre vo­natkozóan, de mindenképpen részlete­sen kell tisztázni, mikor nem esik bün­tetőjogi felelősség alá a hálapénz, és mikor igen. (A világ egyetlen kulturált jogrendszere sem adóztatja meg azt a jövedelemforrást, ami bűncselekmény.) Nézzük, mi a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiuma közös tanácselnöki értekezletének állásfogla­lása az „orvosi hálapénz” megítélésé­ről. Egészségügyi intézmények folyosói­nak falán olvashatjuk az egészségügy­ről szóló törvényből „ollózott” szöve­get: „Az orvos és az egyéb egészség- ügyi dolgozó az állami egészségügyi szolgálat keretében nyújtott ellátásért és szolgáltatásért anyagi vagy más előnyt nem kérhet, az ellátást ilyen fel­tételhez nem kötheti, és a büntető jog­szabályokban meghatározott esetekben előnyt nem fogadhat el.” Mivel az egészségügyet szabályozó törvény ezzel a BTK-nak a közélet tisztasága elleni bűncselekményekre vonatkozó, az 1987. évi III. törvénnyel módosított rendelkezéseire utal, szük­ségessé vált ezeknek a rendelkezések­nek az értelmezése. Az orvos felelős a beteg vizsgálata és gyógykezelése, egészségének védelme érdekében tett intézkedéseiért, illetőleg a szüksége's in­tézkedések elmulasztásáért. Az orvos önállósága és intézkedési lehetősége a gyógyító-megelőző tevé­kenység során azonban nem jelenti azt, hogy már ezen az alapon is „önálló in­tézkedésre jogosult dolgozónak” kelle­ne tekinteni a Büntető Törvénykönyv szempontjából. Ezt ugyanis szigorúbban bírálja el a büntető jog. Az említett rendelkezés csak abban az esetben há­rít az orvosra szigorú felelősséget, ami­kor a szoros értelemben vett gyógyító­megelőző tevékenységen kívül szervező, irányító vagy ellenőrző feladatot lát el. Ebben az esetben vesztegetés valósul meg, ha az orvos e ténykedésével ösz- szefüggésben kér vagy fogad el előnyt. Például valaki csak úgy veszi fel egész­ségügyi intézménybe a beteget, ha há­lapénzt kap. További fokozott büntetőjogi felelős­ség terheli az orvost, amennyiben ál­lamigazgatási feladatot lát el, és eköz­ben hivatalos személynek minősül. A törvény alkalmazása szempontjából ál­lamigazgatási ügy minden olyan ügy, amelyben az ügyfelet érintő jogot vagy kötelezettséget állapítanak meg, adatot igazolnak, nyilvántartást vezetnek, vagy hatósági ellenőrzést végeznek. Te­hát az az orvosra vonatkoztatva: az or­vos táppénzes állományba vesz, felül­vizsgálja annak jogosultságát, igazolást, bizonyítványt ad. Idetartoznak az orvosszakértői tevé­kenységi körök is. A Legfelsőbb Bíró­ság állásfoglalása a következőképpen zárul: Ha az orvos az állami egészség- ügyi szolgálat keretében kifejtett gyó­gyító-megelőző tevékenységével kapcso­latban kér előnyt, ezzel — állami szerv dolgozójaként — a BTK 251. §-a sze­rint vesztegetést követ el; ha viszont kizárólag és szorosan a gyógyító-meg­előző tevékenységével kapcsolatban — annak külön elismeréseként — a fel­ajánlott előnyt (hálaoénzt) elfogadja, ezzel nem követ el bűncselekményt. Dr. K. É. Nyelvi tábor Nyíregyházán Három hét trojkában A nyári vakáció a pihenés, a gondta­lan szórakozás ideje. Mindez azonban akkor jelent igazi felüdülést, kikapcso­lódást, ha tartalmas, színvonalas prog­ramokkal van egybekötve. Nyíregyhá­zán, a Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola kollégiuma három hé­tig orosz nyelvi tábornak adott otthont. öt megyéből (Békés, Borsod-Abaúj- Zemplén, Hajdú, Szolnok és Szabolcs) 100 középiskolás diák érkezett a tábor­ba, mely július 3-tól 23-ig tartott. A ti­zenkét főből álló magyar tantestület munkáját tíz tanárból és ötven hallga­tóból .álló szovjet delegáció segítette, akik a moszkvai és a vlagyimiri peda­gógiai főiskolán dolgoznak, illetve ta­nulnak. Sok szóval — A táborunk egy sajátos, intenzív nyelvtanfolyam — tájékoztatott File- tóth Istvánné táborvezető, a Zrínyi Ilo­na Gimnázium nyelvtanára, megyei szaktanácsadó. — Figyelembe vesszük a tanulók életkori, pszichológiai sajá­tosságait, s az ifjúsági táborozás kö­rülményeit. Célunk az, hogy segítsük a második osztályt végzett középisko­lai diákok orosz nyelvi beszédkészsé­gét. Természetesen elsősorban az isko­lában megszerzett elméleti ismeretekre építkezünk, de itt is sok szóval, kifeje­zéssel, nyelvi fordulatokkal ismerked­nek meg a táborlakók. A legtöbben életükben először találkoznak olyan orosz anyanyelvűekkel, akikkel 20 na­pig együtt is élnek, s a kapcsolatte­remtés is csak ezen a nyelven történ­het. Szergej Alekszandrovics Zrínyin fő­iskolai hallgatóként 1982-ben már járt ebben a táborban, az idén azonban ta­nárként volt itt: — Amikor először vettem részt a nyelvi tábor-munkájában, akkor csak ismerkedtem az országgal, az itteni szo­kásokkal. Most sokkal mélyebben élem át a szerzett tapasztalatokat. Nagyon örülök annak, hpgy újra találkozhattam olyan tanárokkal, akikkel már hat év­vel ezelőtt is együtt voltam. Szergej és barátja Szergej barátja és egyben munkatár­sa, Viktor Fjodorovics Csertov azt tar­totta a tábor egyik nagy előnyének, hogy a magyar kollégákkal megvitat­hatták a pedagógiai problémákat, ta­nácsokat, ötleteket adhattak egymás­nak. A diákok először a tábori élet leg­fontosabb szavait, kifejezéseit ismerték meg, Az ajtókra, ’falakra, tárgyakra ki­függesztett feliratok a minél hamarab­bi elsajátítást segítették elő. Ezután már köznapibb témák következhettek: önéletrajz, család, lakás, iskola, lakó­hely, pályaválasztás, KISZ—Komszomol, haza-szülőföld, a Szovjetunió, a nyelv- tanulás fontossága. Pintér Ágnes Szol­nokról, a Verseghy Ferenc Gimnázium­ból érkezett. Iskolájából húszán jelent­keztek a táborba, de helyhiány miatt csak négyen jöhettek el. Agnes, Viktor, Valerij, Okszana és Szergej. — Orosz tagozatos osztályba járok, s ezért nagyon jó, hogy itt szinte csak orosz szót hallani — mesélte Ágnes, —, Még a reggeli torna parancsszavai is így hangzanak el. A délelőtti foglalko­zásokon a magyar anyanyelvű tanárok megtanítják nekünk az új szóanyagot, s ezt követően az orosz anyanyelvű ta­nárokkal az ismereteket mélyítjük. A legtöbbet a „trojka-foglalkozások” al­kalmával tanuljuk. Ilyenkor egy orosz főiskolással két diák van együtt, s kü­lönböző feladatokat oldanak meg. Elő­fordult az is, hogy boltban, vagy a pia­con mondtuk el a látott élelmiszerek nevét. Megnéztük a moziban a Zsivago doktor című filmet, ott pedig mi fordí­tottuk a szöveget az orosz főiskolások­nak. Gyorsan beszélnek ? A középiskolásoknak nehéz volt meg­szokni az orosz anyanyelvűek kiejtését, beszédgyorsaságát, akik — mint Oksza­na Vlagyimovna Artyenjeva és Valerij Fjodorovics Dudarjev — türelmesen foglalkoztak a magyar diákokkal. — Mint jövendő pedagógusoknak, nekünk is fontos ez a tábor — foglal­ta össze tapasztalatait Okszana. — Igaz, otthon mi ezt a nyelvet orosz gyerekek­nek tanítjuk majd, de érdekes feladat idegeneknek a nyelvet elmagyarázni, megtanítani. Sok magyar fiatal tanul a szovjet főiskolákon, akik között több barátom is van. Itt is, amikor csak le­het, beszélgetünk egymással. Ügy ér­zem, hogy a fiatalok problémái min­denhol közösek. Valerij még hozzátette, hogy nagyon jó a táborban a légkör, a gyerekek nyíltak, közlékenyek, közvetlenek. Saj­nálták, hogy hamar elrepült a három hét, még szívesen maradtak volna. Az orosz nyelvi tábor Nyíregyházán már 16 éve működik. Eredményességét, sikerét mutatja,- hogy az itt táborozó iskolások -közül egyre többen szerzik meg a közép- és felsőfokú nyelvvizsgát, s az országos tanulmányi versenyaken is mindig ott vannak a legjobbak kö­zött.-M. Magyar László Barackszüret Szüretelik az őszibarackot a vajai Rá­kóczi Termelőszövetkezet 22 hektáros ültetvényén. Tavaly egyetlen szem sem termett (a termőrügyek elfagytak), idén kárpótolják a termelőket a fák: 150 ton­na termésre számítanak. (Jávor László felvétele) A tárgyalóteremből 0 szeretet mindent legyőz Feltételesen szabadult március végén a fiatalkorúak börtönéből a tizenkilenc éves Máté Tibor nyíregyházi lakos. Felsorolni is hosszú, hogy mi minden miatt került a börtönbe: egy év alatt követett el rablást, súlyos testi sértést, hivatalos személy elleni erőszakot, többrendbeli lopást, jármű önkényes elvételét és it­tas járművezetést. 2 év és 4 hó­napi szabadságvesztésre ítélték, de jó magaviseleté miatt koráb­ban szabadult. Június 3-án körbejárta Nyír­egyháza szórakozóhelyeit és min­denhol ivott egy keveset. Termé­szetesen nem üdítőt, hanem sze­szes italt. Estefelé elment az egyik nővéréhez, aki az örökös- földön lakik. A lépcsőházban észrevett egy kismotort és elha­tározta, hogy ha törik, ha sza­kad, azzal megy ki a másik nő­véréhez Sóstóhegyre. Az örökös­földi lakásban magához vett egy csavarhúzót, azzal esett neki a motornak. Sikerült a kormány­zárral lezárt járművet feltörnie, kitolta a lépcsőházból és elindult Sóstóhegy felé. A Korányi Fri­gyes utcán azonban rendőrök igazoltatták, ittas is volt, jogosít­vány nélkül vezetett, ezért bekí­sérték a kapitányságra. A vér­vételkor 1 ezrelékes alkohol- koncentrációt mutattak ki, ami enyhe ittasságot eredményezett. A feltételes szabadságát azon­nal megszüntették. A nyíregyhá­zi bíróság jármű önkényes elvé­tele és ittas járművezetés vétsé­ge miatt 8 hónapi börtönbünte­tésre ítélte, s 1 évre eltiltották a közúti járművezetéstől. Máté Ti­bor ebből a büntetésből feltéte­les szabadságra nem bocsátható. Az ítélet jogerős. B. A. VlSSZimilcj A piac ürügyén Véleményemet a július 19- én megjelent számban talál­ható „A piac keringője” cikkben olvasottak provokál­ták ki. Azt írják: „A megol­dás az, amit régóta tervez a városi tanács: kiköltöztetni az állatvásártérre az egész mindenséget.” Mi az, hogy mindenséget? Milyen megfo­galmazás ez? Egyébként is honnan veszik, hogy amit a tanács tervez, az csak jó? Nem volt jó helyen az autó­buszállomás, nem került jó helyre a konzervgyár, sokba került a kihasználatlan, de magas költséggel működtetett otromba művelődési központ stb. Egy újságíró ne jelent­sen ki dolgozó _ anyák és nyugdíjasok nevében (többen megbeszéltük) csak úgy a le­vegőbe! Nekünk a szabad időnket se a városi tanács, se az újságíró ne ossza be. Mi nem autóbuszra várni, azon tolongani, utazással időt pazarolni, hanem a legrövi­A végzetes pillanat Miért halt mg egy ember? Üveges Mihály, a ga­bonaforgalmi vállalat nyírbátori üzemének 41 éves dolgozója üzemi bal­eset során életét vesztette. Haláláért a jegyzőkönyv egyértelmű tanúsága sze­rint kizárólag önmaga fe­lelős. Eleinte minden rendben ment. A gabonaforgalmi vál­lalat nyírbátori üzemének' dolgozói az előírásoknak megfelelően kezdték el a szo­kásos karbantartási munkát. Szabályszerűen alkalmazták a védőberendezéseket, végez­ték a több méter magas por­tartály festését, mázolását. Cyahraa 12 iriL_ Kokas Sándor üzemvezető joggal szomorú. Harminckét éve felelős az üzemért, ez­alatt ilyen esemény nem történt. Nyugdíjba készül, szebb búcsút is érdemelt vol­na. — Üveges Mihály négy éve dolgozott nálunk, gépkezelői beosztásban — mondja. — Munkáját rendesen végezte. Gépjavító volt, de karban­tartással is foglalkozott. Fel­adata volt az üzem mérőesz­közeinek folyamatos rend­ben tartása, hitelesítése. Rö­viddel azután, hogy hozzánk került, szárítógépkezelői tan­folyamra küldtük. Munkája ellen kifogás nem volt, az év közben végzett alkoholvizs­gálatok minden esetben ne­gatív eredménnyel végződ­itek. A gabonaforgalmi vállalat­nál a főszezonban, nyaranta gyakran megesik, hogy hete­kig 12 órát dolgoznak az em­berek. Ez alól Üveges Mihály sem volt kivétel. Azon a ne­vezetes napon fülledt, meleg nyári idő volt. Olyanféle, amely az orvosmeteorológu­sok szerint az egészséges szervezetet is alaposan pró­bára teszi. A portartály kar­bantartása, festése azonban nem várhatott tovább. Sze­zonkezdetre rendben kell lennie a gépeknek. A mun­kára három ember kapott megbízatást. Előbb letisztí­tották a rozsdát, majd a ja­vítás, alapozó festés követ­debb úton és időn belül be­vásárolni (sajnos, néha ócs­kát is) akarunk. A kereske­delem (a kispiac is) mindig fontos eszköz az egész világon, mindenhol igyekeznek műkö­déséhez a feltételeket ma­ximálisan biztosítani. Csak ez a városi tanács képtelen be­látni és mindenki által köny- nyen és gyorsan megközelít­hető piacteret biztosítani, ahol egy helyen lehetne zöld­ség-gyümölcs, kisállat és iparcikk eladását-vásárlását lebonyolítani. Erre alkalmas helyként kínálkozik a Búza téri szabadtéri piac mögötti rész kisajátítása, kialakítása. Nincs rá pénz? Jutott volna korábban a különböző címen kiadott költségből, és jutna most is a különböző megta­karításokból, amire bőven van lehetőség. És az bennün­ket (a hetenként munkaidő előtt és szabad szombaton piacra járó többgyermekes nyíregyházi családanyákat, öregeket) nem vigasztal és nem érdekel, hogy Szegedről 20 kilométerre járnak havon­ta, vagy kéthavonta vásárra. A vásár és a piac nem azo­nos! A cikk felületes, és józan érdekeinket sértő. Kérjük, ezeket is szíveskedjenek meg­írni. Tisztelettel: Egy régi olvasójuk kezett. Ketten a tartály fen­ti részén dolgoztak, Üveges Mihály pedig egy öt méter magas, kétágú létrán állva a tartály alsó részét drótke- fézte. Rendben, szépen ha­ladtak, a munkavédelmi be­rendezéseket, eszközöket va­lamennyien az előírásoknak megfelelően alkalmazták. Ebéd alán — felelStlMil Dél lett, ebédidő. Üveges Mihály a munkahelytől alig pár percre lakott, így ter­mészetes volt, hogy haza- ugrik ebédelni. — Amikor ebéd után újra- kezdtük a munkát, Üveges átmászott a létráról, kiállt a tartály szélére — emlékezik ma is idegességgel a hang­jában Erdelics Imre karban­tartó lakatos. Kezébe vette az ecsetet, a vödröt, s el­kezdte festeni a tartályt. A sógora — aki szintén a bri­gádunkban dolgozott — fi­gyelmeztette, hogy azonnal menjen le onnan, vissza a létrára. Szinte be sem fejez­hette a mondatot, amikor egyetlen pillanat alatt meg­történt a baj. — Én csak annyit láttam — mondja csendesen Deutsch Mihály villanyszerelő kar­bantartó —, hogy előbb le­esett az ecset, s szinte ugyanabban a pillanatban ő is a betonra zuhant. A megdöbbenésből egy szemvillanás alatt felocsúdtak a munkatársak. Autóba tet­ték, rögvest orvoshoz vitték Üveges Mihályt, akit onnan azonnal a nyíregyházi kór­házba szállított a mentő. Sajnos az orvosok minden fáradozása ellenére Üveges Mihály meghalt. A jegyző­könyv tanúsága szerint „vér- alkohol-vizsgálat nem történt, de fizikális vizsgálattal első fokú alkoholos állapot yölt észlelhető. Elmondása szerint egy deci pálinkát ivott meg.” A boncolási jegyző­könyv szerint vérében 1,83 ezrelék alkoholt találtak. — Ez tipikusan olyan eset, amely a szabályok betartásá­val megelőzhető lett volna — mondja Solcz Mihály me­gyei munkavédelmi felügyelő, aki a halálos baleset körül­ményeit vizsgálta. — A biztonsági felszerelések adot­tak voltak, azokat ebédig elő­írásszerűén használták is. Üveges Mihály ebéd után védőfelszerelés nélkül, ért­hetetlen ok miatt a létráról a tartály tartószerkezetére lépett ki. Munkatársai hiá­ba figyelmeztették, a baleset bekövetkezett. Vizsgálataink szerint a halálos balesetért maga az elhunyt felelős, rajta kívül mást nem terhel fele­lősség. Hlányzé „filmktckák” A nyírbátori üzemben azó­ta sem nyugodtak meg a ke­délyek. Az egyetlen hibás pil­lanatért halállal fizető mun­katársuk esetét nem könnyű elfelejteni. Emlékeznek, gon­dolatban százszor is végig­pörgették a képet. A kockák­ból azonban néhány lényeges hiányzik. Mi történt az ebéd­idő alatt? Miért nem hallga­tott sógorának figyelmezte­tésére Üveges Mihály? Miért és mikor itta a deci pálinkát, s vajon csak annyit ivott-e valójában? Kérdések, most már mindörökre válaszok nélkül. Kovács Éva

Next

/
Thumbnails
Contents