Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-26 / 177. szám

1988. július 26. Kelet-Magyarország 3 „...normális alkura lesz szükség..." Kihívás a szahszmratnek Merőben új helyzet előtt állnak a szakszervezetek, mi­vel a készülő társasági törvény bevezetésével újra kell fogalmazni az évtizedek óta ismert és elismert munka- vállalói, érdekképviseleti elveket. Ezek gyakorlati alkal­mazásáról és a várható hatásokról szerveznek vitákat or­szágszerte. Nemrégiben Nyíregyházán, a Szakszervezetek Házában vállalatvezetők és mozgalmi aktivisták előtt Fahn Péter, a SZOT közgazdasági osztályvezető-helyettese adott átte­kintést e kérdésekről. Parázs vita követte az előadói be­szédet, s ez egyben jelezte a dolgozók érdeklődését, vala­mint azt, hogy hazai társadalmi, politikai gyakorlatunk­ban az egyik legfontosabb döntés előtt állunk. Ezért is kérdeztük az előadót. Miért időszerű a társasági törvényt megalkotni? — Lényegében korszerűsítésről van szó, mert ma is működnek részvénytársaságok, korlátozott felelősségű tár­saságok, de elavult jogszabályok szerint. A társasági tör­vény lehetővé tenné, hogy a gazdaságban olyan egységek alakuljanak ki, amelyben megvalósulnának a termelési tényezők, tehát a tőke és a termelőerő szabadabb mozgá­sa. Ezeket a működésbeli korlátokat ledönti majd a törvény meg­születése? — A társasági törvénytervezetben vagyon- és személy­egyesítő gazdasági társulások létrejöttével számolunk. Egyelőre még nyitott kérdések vannak, például politikai döntést kell hozni arról, hogy állami és szövetkezeti vál­lalatok miként kapcsolódhatnak be, vagy alakulhatnak át társasággá. Álláspontunk szerint minden gazdasági egy­ség — amely társasági formában szeretne működni — megtehetné ezt. Egy vegyes gazdaság alapjait teremthetné meg a szocialista és a magántulajdon egyesülése. Nem jelenti ez az emberek szemében a szocializmus elveinek megkérdőjelezését? — Több, korábban igaznak hitt és akként hirdetett el- ' vünket kell átértékelni. Például azt, hogy nemcsak a munka szerinti elosztás alapján lehet törvényesen jöve­delemhez jutni. Mondjuk a kötvény, a kincstárjegy, a ka­matnyeremény kifejezett formája a pénzt pénzzel csinálni elvnek. Természetesen nem akarhatjuk, hogy a társada­lom működése ilyen elvekre épüljön. De másként kell megközelítenünk a magántulajdon fogalmát. Ne tekint­sük azt szentnek, de ne is legyen ördög. Ma már világos, nem hagyhatjuk parlagon heverni a magántőkét. Támogatja-e a szakszervezet a társasági törvényt? — Nem támogatjuk, de elismerjük és tudomásul vesz- szük. Üj helyzetet teremtenek számunkra a társasági tör­vény bevezetése után bizonyára tapasztalható folyamatok. Felértékelődik a munkavállalói érdekképviselet. Tétje lesz a szakszervezeti munkának, nagyobb szerep jut az üze­mi demokratikus fórumoknak. Kiéleződnek az érdekel­lentétek a tulajdonosok és a munkavállalók kapcsolatá­ban. Lesz olyan helyzet, amelyben a tulajdonos érdekei sértik a munkavállalók érdekeit. Kompromisszumra, nor­mális alkura lesz szükség. Ha támogatná a szakszervezet a társasági törvényt, azért tenné, mert ebben bizonyos foglalkoztatási gondok megoldását látná. Az új társasági formákban mindenekelőtt a hatékonyságot, a jövedelmezőséget nézik. Lehet, hogy létszámcsökkentés mel­lett döntenek a tulajdonosok. Kinek az oldalára áll majd a szakszervezet? — Értelmes, jövedelmező és versenyképes szervezetek megalakulása szolgálhatná a népgazdaságban a szerkezet- váltást, a nagyobb fordulatszámra kapcsolást. A részvény- társaságban a szakszervezetnek nem lesz egyetértési jo­ga. De lesznek olyan módszerek, amelyekkel rákényszerít- hetik a dolgozók a tulajdonosokat, hogy tovább folytassa­nak valamilyen tevékenységet. A szolidaritási megmozdu­lások elsősorban a bérezésre, a munkavégzés feltételeinek javítására, környezetvédelmi beruházásokra ösztönözhetik a tulajdonosokat. Ha jól értem, klasszikus szakszervezeti munkát végeznek majd? — Minden bizonnyal, hisz gazdasági, politikai gyakor­latunkban a szakszervezetnek a munkaverseny-szervezés jutott. A dolgozó érdekét védi az igazgató, a párt-, a szak- szervezet, a minisztérium és így nincs markáns profilja a dolgozók érdekképviseleti szervezetének. A társasági törvény bevezetésével a munkaadó és a munkavállaló, a tulajdonos és a foglalkoztatott kapcsolatában jobban ki­nyilváníthatja a szakszervezet a tőle joggal elvárt érdek- képviseletet. Milyen formákat talál a szakszervezet a dolgozók jogainak érvényesítésére? — Először természetesen tárgyalásos formában az elté­rő érdekek kompromisszumán fáradoznánk. De ha nem jutunk dűlőre, végső eszköznek ott a sztrájk. Értelem­szerűen nem politikai, hanem gazdasági sztrájkra gondo­lok. Már csak ezért is fontos egy szakszervezeti törvény kidolgozása és ebben a sztrájkjog pontos körvonalazása. Talán sokan nem tudják, hogy hazánk részese egy ENSZ égisze alatt született egyezménynek, amelyben leírják: a munkavállaló alanyi joga a sztrájk. Mit várhatunk Szabolcs-Szatmár megyében a társasági tör- vénytől? — A szabolcsi gyáregységek önállósulási törekvéseit erő- síthetik az új működési formák. Megszűnhetne a vállalati központok „basáskodása” a gyáregységek felett. Mit jelent a változó magyar gazdaságpolitikában az új tör­vény? — A sok intézkedést magában foglaló reformfolyamat­ban csak egy a sok közül a társasági törvény. Legalább ilyen fontos volt az adóreform bevezetése, az új vállalati formák alkalmazása, a kétszintű bankrendszer megterem­tése — ez mind hatalmas kihívást jelent a szakszerve­zetnek. Még előttünk áll a csődtörvény, a költségvetési reform, a szociálpolitikai reform. A kibontakozás a gaz­daság komplex továbbfejlesztésének eredményeként való­sulhat meg és az említett új működési formák együttesen fejthetik ki hatásukat. Nem indokolt az eufórikus hangu­lat, amelyben sokan azt várják: minden gondunkat egy csapásra megoldhatja a társasági törvény. A szakszerve­zet felelősségét abban látom, hogy az új intézkedésekkel vissza kell szereznünk az emberek megcsappant bizalmát. Tóth Kornélia Egyre nő az érdek­lődés az új nyíregy­házi videotéka fiim­kölcsönzése iránt. Az első fél évben mint­egy 700-an keresték fel a több mint ezer filmmel rendelkező videotékát. Jelenleg 81 közülettel, illetve vendéglátóhellyel Is kapcsolatban állnak. Képünkön: a Mázsák Közművelődési Ki­adó könyveiből is vá­logathatnak az olvas­ni vágyók... Ferenc* Katalin, a videotéka vezetője filmet ajánl. (Császár) Kórba veszett tizenegy mázsa uborka Belefér a veszteségbe? — Én nem tar­tom tragédiának — mondja Galam­bos Gábor, a szál­lításért felelős, a Lányai GT vezető­je —, hogy Tisza- rádon megrohadt 11 mázsa uborka. Nem is dicsek­szem vele, de már 400 tonnát az idén leszállítottam, ez a mennyiség be­lefér a veszteség­be. A 9900 forin­tot fele-fele arány­ban álljuk a Be­rn ecseri AFÉSZ­szel, hogy a kister­melőket ne érje kár. Tiszafádon ne­héz eldönteni, hogy minek van na­gyobb bűze. Az italbolt mögött le­vő mellékhelyi­ségnek, vagy a' 30 fokos melegben mellette rot­hadó uborkának, öt napja még első és másodosztályú minőségben vette át az ubor­kát Ladányi Géza, a Deme- cseri ÁFÉSZ helyi felvásár­lója. A 22 család szombat— vasárnap szedte, hogy hét­főn reggel az előre leszerző­dött mennyiségben és árban (10 illetve 7 forint) átadja. Raktárból a szemétdombra — Nem küldtük el nyári munkára a gyerekeinket — sorolja Papp Endréné, a he­lyi posta vezetője. — Mond­tuk nekik, szedjétek le az uborkát, az érte kapott pénz­ből pedig mehettek üdülni. Át is adtuk, kaptunk érte egy elismervényt. Csütörtö­kön pedig láttuk, hogy a fel­vásárló raktárból borítják ki a földre a penészes uborkát. Ezért kötött velünk szerző­dést az ÁFÉSZ? Az élelmiszerbolt előtt kis csoportok tárgyalják az uborkakárt, ami őket érte. Amikor meglátják Sorosi Já­nost, a község elöljáróját, tő­le kérdezgetik, hogy mi lesz a pénzükkel. — Ilyen még nem fordult elő — kesereg a kérdezett. — A múlt héten még csak az el­ső osztályút akarták átvenni, mikor telefonáltam az ÁFÉSZ vezetőinek, meg­egyeztünk, hogy az első és másodosztályút is átveszik. Számunkra azért is fontos a szerződés, mert a község la­kóinak több mint fele nyug­díjas. Nekik sem mindegy, hogy a kis pénzecskéjüket a hét végi vásárlás előtt 500— 600 forinttal növelik. Ráadá­sul ezért a pénzért általában a felvásárló telepen tápot vesznek az emberek, a pénz nem is cserélődik. Szerdán és pénteken, a má­sik két felvásárlási napon már egy darab uborkát sem vittek a felvásárló telepre. Akinek volt személygépko­csija, az a szomszédjától is összegyűjtötte az uborkát és vitte a helyi téeszbe. Ott leg­alább nemcsak átvették, ha­nem fizettek is érte. Nem jöttek érte Ladányi Géza, az ÁFÉSZ helyi vásárlója tehetetlenül tárja szét a kezét a penésze­dé uborkahegy előtt. — Hétfőn és kedden is te­lefonáltam Kemecsére, hogy vigyék el az uborkát, de senki nem jött érte. Szerdán a fülledt épületben berohadt, kénytelen voltam kiborítani. Bár meg lehetett volna men­teni néhány kilogrammot, de abból csak marakodás tá­madna, mert nem lehet tud­ni, hogy pontosan ki adta le azt a mennyiséget. Nekem is érdekem, hogy elszállítsák, mert mázsánként 4,10 forin­tot kapok érte. Galambos Gábor arra hi­vatkozik, hogy az emlitett hétfői napon éjszaka fél há­romig Nyírmadára szállított, ezt a fuvarlevelekkel is tud­ja igazolni. Kedden nem ér­tek rá, szerdán már romlott volt az uborka. Nincs piaca az uborkának, sajnálkozik, majd hozzáteszi, hogy az Ilyen előfordul, de reméli, hogy jövőre is az ÁFÉSZ-szel kötnek szerződést a tisza- rádi kistermelők. — Nemcsak az uborka miatt van állandó gondunk a Demecseri ÁFÉSZ-szel — pa­naszolja Papp Endre tanács­tag. — A boltban nem lehet kapni szalicilt, kapros tartó­sítót, celofánt, ami a befő­zéshez legszükségesebb. A mostani eladó igyekszik, de a szövetkezet nem partnere ebben. És most ez az uborka is. Jövőre inkább a fehér- gyarmati Zalka Máté Terme­lőszövetkezetnek szállítunk, mint a Demecseri ÁFÉSZ- nek. Ki a felelős? — Már megkezdték a kifi­zetéseket Tiszarádon — tájé­koztat Pozsonyi István, a szövetkezet elnöke. — A fele kárt mi, a másik felét a GT állja. A veszteség okát az el­lenőrzési osztály újra vizsgál­ja, és ha azt állapítja meg, hogy a kereskedelmi osztály, vagy a felvásárló hibázott, a kár egy részét a dolgozóra hárítjuk. Számunkra is vesz­teség ez a kár, szeretnénk felvásárláskor minimálisra csökkenteni. Egy csepp a tengerben, hasonlíthatnánk a kár nagyságát az ÁFÉSZ egész éves bevételéhez. De ha ilyen összeget szép lassan „elcsepegtet” a szövetkezet, az év végi záráskor csak magyarázkodhat a tagság előtt, miért hagyta veszni az értékeket. Rohadni hagy­ták az uborkát, most nem számít, van belőle elég. fn- séges időszakban viszont eszükbe fog jutni a 11 má­zsa penészedő uborka. Máthé Csaba F ogom a gyer­meket és a vízbe már­tom. Sistereg a fo­lyadék. E termé­szetellenes jelen­ség hatására fel­lobban bennem a nagy felfedező és megalkotom a hí­res-nevezetes té­telem, miszerint: „Minden vízbe mártott test hősé­géből annyit veszt, amennyi az általa felforralt víz hő­foka.” Egy évez­red múlva ezt skandálni fogják a középiskolákban. És akkor majd megkérdezi a prof.: — Mit tudnak a híres-nevezetes tu­dósról? És akkor az eminens (az a kis stréber) lelkesen eldarálja: — 37 Celsius­fok volt árnyék­ban. A nagy tudóst már a gu­taütés kerülgette, de beült a fridzsi- derbe. hogy lefa­bőség gyásszá magát. Ekkor felüvöltött a szomszédban a gyermek: Fagyit akarok !. .. De anyu, megígér­ted? !. . . Én akkor is fagyit aka­rok . .. ! A gyer­mek üvöltött és to- porzékolt. És ez zavarta a nagy tu­dóst az önlefa- gyasztás koncent­rációjában, ezért átrohant a szom­szédba, fogta a gyermeket és víz­be mártotta. A víz felforrt. Ezért mondjuk azt, hogy minden vízbe már­tott ... — Helyes — vá­gott közbe a pro­fesszor. — Az, hogy a tyúkok főtt tojást tojtak, hogy a krumplíföldeken sült krumplit ás­tak, az már csak hipotézis. Tudo­mánytalan ... Szóval így em­lékeznek majd rám ezer év múl­tán. Viszont most tényleg nagy a meleg. És ez ne­kem árt. Nem is tudom, miért és hogyan, de ez a meleg nekem na­gyon árt. (seres) Olvasónk írja Hogyan újuljunk meg? C sak egyet lehet érteni Czine Gáspár Szerin­tem című cikkével, (Kelet-Magyarország, július 16.), melyben felveti, hogy ideje lenne, ha a korszerű követelmények teljesítésére alkalmatlan emberek átad­nák helyüket. Felveti a kérdést, ki mond­ja meg nekik? A kérdésre két választ tudok ajánlani. Én, te, ő, mi, ti, ők. Vagy olyan demokratikus rend­szert kell kialakítani fentről lefelé, mélyben érvényesül a bírálat, melyben fel lehet tárni bátran a langyos vizet kedvelők magatartását, sem­mittevését. A demokrácia megterem­tésével hangot kapnak azok, akik annak hiányában nem mertek és mernek még tag­gyűlésen sem bírálni, feltár­ni azokat a hibákat, melyek jellemzik egyes vezetők ma­gatartását, munkáját, mely gátja a kibontakozásnak. Mert ki meri feltárni a gátló manőverezéseket, amikor nincs biztosíték arra, hogy éppen a hiányosságok és a jogos bírálat miatt ne kerül­jenek utcára az újat akarók. Ki védi meg őket az össze­fonódott egymást védőktől, még ha bizonyítékokkal szol­gálnak is? Ki meri nevén nevezni a hangoskodó, de felelősséget nem vállaló közép- vagy fel­ső vezetőt, aki letagadja azt, amit egy fél órával előbb mondott? Nagyon egyetértettem az­zal a volt káderessel, akinek a következő volt a hitvallá­sa: „Ha a család a társada­lom alapja, s valamelyik ve­zetőnek nem rendezett a családi élete, (ha utánozni akarja a régi urakat) nem való vezető állásba. De ha a munkáját szereti és abban örömét leli, ha a melósokat partnerként kezeli, ha elfo­gadja javaslataikat, még ha hibát vét is — kiállnak mel­lette és átsegítik a nehézsé­geken ...” De van-e ma olyan vezető — akár párt, akár gazdasági — aki szívesen elbeszélget azokkal, akik vele együtt ta­nultak, vagy nevelkedtek? Sokszor még meg sem ismeri őket, ha azok lent marad­tak. Felvetődött a pártértekez­leten is, hogy a pártnak meg kell újulni. Egy szervezet azonban csak a tagjain ke­resztül tud megújulni, vagyis a párttagságnak kell első­sorban gondolkodásban, ma­gatartásban, a munkához va­ló viszonyban, elkötelezett­ségben megújulni és akkor megújul a párt is, mint ösz- szetartó szervezet. Csakis így lesz képes a feladatokat új módon megoldani. T. É. S. Nyíregyháza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents