Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-23 / 175. szám
(IJBBrVÉGI MELLÉKLET Sci-fi kongresszus után A torinói rejtély és más titkok Két díj Nyíregyházára került A tudományos-fantasztikus irodalmat és társművészeteit kedvelők európai kongresszusát az idén Budapesten, a Kongresszusi Központban rendezték meg. Sorrendben ez volt a tizenharmadik, és ugyanekkor tartották a magyar klubok kilencedik országos találkozóját is. Sőt, most első ízben került megrendezésre a SZOC-CON, azaz a szocialista országok sci-fi klubjainak nemzetközi találkozója. A Kongresszusi Központ remek házigazdának bizonyult. Az aulában képzőművészeti kiállítást lehetett megtekinteni, különböző sci-fi témájú könyveket, posztereket, s egyéb kiadványokat árultak, vagy éppen egy asztal mellett üldögélve régi barátokkal és új ismerősökkel társaloghattak a résztvevők. Ugyanitt több televíziós készülék is el volt helyezve, melyeken nyomon követhették az éppen futó videoadást, de akik csak ezeket szerették volna nézni, azoknak külön videoterem állt a rendelkezésükre. Akiknek a baráti beszélgetések során nyelvi nehézségeik támadtak, azoknak mindig segített egy „ügyeletes” tolmács. Az előadások, tanácskozások idegen nyelvű részeit mindenki a saját tolmácskészülékén keresztül kísérhette figyelemmel. Az EUROCON XIII. megnyitóján ttr. tíorváth Sándor, a VÉGA Magyar Science Fiction Egyesület elnöke köszöntötte az országok és a klubok képviselőit, majd John Brunner angol író, a konferencia díszelnöke tartott rövid beszédet. Az előadások közül a legérdekesebbek témái a parapszichológia, és a torinói rejtély voltak. Az előbbi a telepátiát, a telekinézist és hasonló jelenségeket foglalja magába, az utóbbi pedig Jézus halotti leplének vélt szövetről szerzett eddigi információkat gyűjtötte csokorba. Az EUROCON XIII. sztárja címet minden bizonnyal Erich von Döntken nyerte volna el, ugyanis az ő előadásán vettek részt a legnagyobb számban, sőt, a következő nap újabb előadás megtartására kérték fel. A svájci kutató nevét hazánkban „A jövő ’emlékei” című film tette ismertté. Most az újabb kutatásairól tartott diavetítéses előadást, és a nemrég elkészült filmjét is bemutatta. A ' közelmúltban Egyiptomban járt, ahol a letűnt kultúrák kőbe vésett- és a piramisok mélyébe zárt nyomait vizsgálta. Jelenleg az ott szerzett tapasztalatokról ír egy könyvet, s ezt a munkát csak a magyarországi meghívás miatt szakította félbe. Hamarosan magyar nyelven is kapható lesz a népszerű best- sellérjei közül egy. Valószínűleg nemcsak a rövidesen megjelenő Däniken- féle könyv lesz közkedvelt a hazai sci-fi kedvelők között, hanem az a sorozat is, amelynek első három darabját az EUROCON-on vehették kezükbe a könyvgyűjtők. Ezeket a színvonalas kivitelű és tartalmú kiadványokat a VÉGA egyesület jelentette meg. Sor került egy filmcsemege megtekintésére is; az első magyar sci-fi film, a „Szíriusz” korabeli humorán derülhetett, a közönség. Emellett több, eddig is ismert, illetve nálunk még be nem mutatott filmet is vetítettek. A kínálatot a nonstop videoprogramok színesí- tették. A záróülésen a sci-fi területim kiemelkedő munkát^ végzők . vettek át különböző díjakat. Az Európai Sci-Fi Társaság részéről Pascal Ducom- adta át az 1988. évi eu- dfjakat, szám szerint A magyar nemzeti sci- aa Arany Meteort a kapták: Hosszú írás című regényéért; Kútvölgyi Erzsébet színművész, A harmadik élet című tévéfilmben nyújtott szinkronalakításáért; Gross Péter a sci-fi képregények bibliográfiája szerkesztéséért; Jancsó Csaba képzőművész A számítógép szerelmese című festményéért és eddigi munkásságáért; a Kincskereső című gyermekmagazin szerkesztősége á sci-fi irodalom népszerűsítéséért és terjesztéséért; a Szupernóva 5. és a Metamorf II. klubkiadványokat szerkesztő szegedi és nyíregyházi sci-fi klubok kollektívája és Huszár István, a nyíregyházi Metamorf klub vezetője, kiemelkedő szervező munkájáért. A közönségszavazatok alapján első ízben kiosztott HUNGAROCON-díjat Temesvári Ferenc Mágikus barlang című képzőművészeti alkotásáért és Zsoldos Péter Ellenpont című regényéért kapta. Az utolsó nap került sor a magyar klubok képviselőinek tanácskozására, melyen több javaslat hangzott e) a VÉGA MSFE és a klubok közötti kapcsolattartás témakörében. Meglepően aktívnak mutatkoztak a klubok a jövő évi HUNGAROCON megrendezését illetően, öt város — köztük Nyíregyháza is — kérte a tizedik hazai találkozó szervezési jogát. Az egyesület vezetősége később fog dönteni ebben a kérdésben. A nyíregyházi Metamorf, sci-fi klub 1982-ben alakult, a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ védőszárnyai alatt. Bár a tagság többször cserélődött, a klub alkotókedve és kitartása töretlen. Ezt leginkább a klub bel* ső tájékoztatói, és az eddig megjelent három fanzin (amatőr sci-fi) bizonyítja. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha leírjuk, hogy az első kiadványunk 1985-ben Arany Meteor díjat kapott, a második pedig, 1987-ben az Arany Meteor mellett Európa-díjat is nyert. A harmadik kiadvány a hazánkban megrendezett európai találkozóra készült el, s ezért is íródott a bevezetője hat nyelven. Egyébként ez a magyar klubok kiadványai közül az első, amely színes borítóval, sőt posztermelléklettel jelent meg. A Metamorf sci-fi klub kapcsolatot keres minden, a tudományos-fantasztikum iránt érdeklődővel; írókkal, grafikusokkal és más alkotókkal, gyűjtőkkel, olvasókkal, meglevő és most alakuló klubokkal. A tapasztalat azt mutatja, hogy számos' fiatal rejtett tehetség él, mit sem tudva a lehetőségekről. Ezt támasztja alá, hogy a legutóbb meghirdetett országos novellapályázaton igen nagy volt a részvétel. Végül az ide beérkezett anyagokból állította össze a klub azokat a kiadványokat, amelyek a fent említett sikereket érték el. A Metamorf sci-fi klub minden páros hét keddjén, a nyíregyházi Ifi Tanyán várja az érdeklődőket a klubfoglalkozásokon. Levélben pedig az MVMK cimén lehet keresni velük a kapcsolatot. Huszár István Miután Árpád népe bezúdult a Kárpátok hágóin és bir-’ tokba vette e hegyekkel koszorúzott medencét, megállapodott. Itt letelepedve folytatta állattenyésztő,» halászó-va- dászó és földet művelő foglalkozását, és megkezdte zsákmányszerző .kalandozásait nyugaton is. Ezek nem egyszer szövetségesi megbízásból lefolytatott büntető háborúk is voltak, amelyben a hasznot a préda jelentette. Ez a jelenség csaknem természetesnek mondható, mert a nomád állam életfeltétele a külső zsákmányolás volt. A 933. évi merseburgi, majd a 955. évi lech-mezei (augs- burgi) vereség után a törzsfőknek be kellett látniuk, hogy a nyugati vadászterület élet- veszélyessé vált., Ezután az orosz szövetségben vívott Bizánc elleni harcokban vezették le tettvágyukat, s gyarapították a nemzetségek vagyonát. Az új hazában idegen nemzetek közé ékelt magyarság tehát nyolc évtizeden át állt harcban Európa népeivel, mígnem a fejedelmi széket 970-ben elfoglaló Géza (meghalt 997-ben) belátta, hogy népének sürgősen szüksége van a békére. Letiltotta a bizánci kalandozásokat is és Árpádtól Széni A magyar királyság „. • .figyelmesen kezdett tárgyalni a körös-körül fekvő valamennyi szomszédos tartománnyal a békéről, melyet korábban sohasem kedvelt...” — olvashatjuk az 1077 körül írt, Szent István életét előadó, úgynevezett „Nagyobbik le- gendá”-ban. Géza fejedelem tehát — aki korábban sohasem kedvelte a fegyvernyugvást, mondja a Szent László királyunk utasítására megírt Nagyobbik legenda szerzője —, államférfiúi bölcsességében -a szomszédokkal, volt ellenségekkel próbált meg kibékülni s velük barátságos viszonyt fenntartani. Géza ugyanis még időben felismerte, hogy a nyugati császárság már-már megsemmisítéssel fenyegette a magyarságot. A túlsó oldalon viszont Bizánc tárt karokkal és békü- lékenyen fogadta a magyart is, mint annyi más török-szkíta népet. Könnyen tűnhetett úgy Gézának, mintha Bizánc lenne a megmentő. Ha akkor kelethez csatlakozi éri közvetlen célját, a m< nekülést a nyugati vés lemből. De hogy milyen azt megmutatta a bolgá rök példa; Bizánc elősz nemzetiséget, azután álla gát vette el a segítségért zá fordulónak. Mindezt átgondolva G nehezebb utat választott; veteket küldött Ottó n római császárhoz, akitől gáti, tehát római kát. püspököt kapott, s aki e tóttá a hittérítést Mag) szágon. Később, 996-b; nyugati kapcsolatok m lárdítására Géza felesége te István fia számára E bajor herceg leányát, Gi Ugyanekkor „.. .össz< Magyarország főembere az utánuk következő ren közös tárgyalás tanácsa s fiát. Istvánt a nép élére tóttá, hogy uralkodjék ő és ennek megerősítésére det külön-külön megei Kiss Benedek: Apám kertjébe Napáldozó apám kerti elhalt a kaszasuhogás, égi vér ragyog a levél s mint Krisztus sebét szent Ti megtapintom a vén fó b körte, meggy, szilva, őszibe apámat régen eltemet de fái gyümölcsöt önti nem vagyok apátián i mé ki elment, ím, föltámc őt látom a varasait fén ahogy hiánya fölsajog Soha nem volt képes megszokni ezeknek a pilótáknak a stílusát. Az Aeroflot TU-154-es gépe mint mindig, most is meredek szögbe emelte orrát az égnek. A vastag ablaküvegen keresztül nézve az Ob pillanatok alatt pántlikává karcsúsodon, a nehéz acéltest mormogó dübörgése pedig alig érzékelhető süvöltéssé vált. Az utastérben mindenki összeszorított fogakkal és remegő gyomorral várta: mikor érik már el a 11 ezer métert, mikor szűnik meg a testet az ülésbe szorító vaskéz ereje. Szurgut, a Szibériai-alföld egyik utolsó nagyvárosa lassan eltűnt a mindent elmosó párásságban és a nyugodt tempóra váltó repülő alatt csak a hatalmas folyó szürkés szalagja vált el a végtelen tajga ijesztő egyhangúságától. Az emberek megélénkültek, beszédük foszlányai mondattöredékenként jutottak el ide, a bejárat melletti három üléshez. Itt tűntek fel először a csinos stewardessek is. »- — Juzsánka? — kérdezett vissza a szíves kínálásra. — Te vagy egy szép Juzsánka, — nevetett a szép utaskísérőre. Ásványvizet kínálgatott a magas, lenszőke hajú, búzavirágkék szemű lány. Tekintetük találkozott. A nő megismételte oroszul szavait, ezúttal a megkínált is erre a nyelvre váltott a magyarról. Tökéletesen beszélte az ország nyelvét. Elmagyarázta a mosolygós szőkeségnek: nem a Dél-Urálban töltött ásványvizet kellene Juzsánkának nevezni, vagyis Dél Leányának, hanem őt magát a húsz évével, a pezsgő életkedvével. — A Dél-Urál sokkal szebb, mint az Ob-alföld — nézett ki egy pillanatra az ablakon —, amikor én húszéves voltam, nagyon szerettem ott... Tudja, kedvesem, Szverd- lovszkban jártam egyetemre. Van annak már több, mint harminc éve. Mondja, mikor érjük el Szverdlovszkot? — Még másfél óra —fordult vissza a stewardess a következő sorból ugyanazzal a mosollyal, és tovább osztogat- ta-ajánlgatta a Juzsánkát. — Milyen szép oroszsággal beszélt ez a lány — fordult útitársához. A gép szinte állt a levegőben. A fekete égbolt mögül, valahonnan magasról tűzött be a nap. Nehezen változtatott helyzetet a kérdéshez, hiszen korpulens termete igen szűkén volt az ülésben. — Tudod, az igazán szép oroszt itt beszélik Szibériában, éppúgy, mint nálunk a magyart Szatmárban, Betegben. Majd figyeld meg a moszkvait... Milyen henye. Milyen gyomos. Nem azt mondják: zdrasztvujtye, hanem zdraszt- vuj’che. Szagyi’che. Figyelte a másikat, akf nyelve hqg/ével próbálta mondani a két változatot. Nem nagy sikerrel. Aztán hallgattak egy kicsit. Milyen nehezen telik az idő — gondolta. Otthon más. Az ember felül a Hajdú expresszre, zörög, zakatol, kanyarodik. Nézi az elsuhanó állomásokat... Elröppen a három óra. A repülőn csak ül az ember. Nem mozdul semmi. Az emberek idegenek. Az útitárs félájult az átrepült időzónától. — Mesélj Szverdlovszkról — szólalt meg mégis a fiatalember, mintha megérezte volna a másikból kívánkozó szavakat. — Ki tudja, milyen most 1984-ben — válaszolt ábrándosán. — Nagyon régen nem láttam. Igaz, itt nem kell csodálkozni rajta, ha ennyi idő alatt alig változik valami, öt évet töltöttem ott, életein, legszebb öt évét, öt borzongató esztendőt. — Lassan lendült bele, aztán elragadta az elbeszélés sodrása. — Otthon kiválasztottak, legyek azok között, akik szovjet ösztöndíjasként innen hoznak diplomát. Mindig erdőmérnök szerettem volna lenni, szédült voltam a boldogságtól, hogy ott tanulhatok„ ahol kontinensnyi erdő van. Nézz le ... El nem fogy alólunk. — Ne viccelj, hiszen te gépész vagy, gépgyári igazgató otthon. — Ehh, még csak nem is gépész, kohász, — legyintett lemondóan. Moszkvában csoportokra osztottak bennünket, amikor kijöttünk. Az én ukdzom Szverdlovszkba szólt, a metallurgiára. Vita nem volt. Mikor egy év múlva hazamentem, kissé elcsodálKoztak a pestiek, de azt mondták: nem baj, sőt! Most kellenek nekünk igazán a kohómérnökök. — Mégsem lettél az. — Na hallod... Hát van a Nyírségben kohó? Nevettek ... A kéksapkás lányok ismét feltűntek. Mosolyuk változatlan üdeséggel vidította fel a fáradt arcokat. Egy pár hideg csirkecomb volt a menü a tálcán, fóliába burkolva. Mellette egy kanál borsó. Az utasok egy része a szatyrából már elköltötte reggelijét, de kivétel nélkül mindenki eltüntette az újabb adagot. Mennyi ember, és annyiféle — gondolták mindketten. Mongolredős szemek, kikönyöklő járomcsontok, vörösszeplős, tejbőrű északiak. És még ki tudja, mennyi náció. c Az olajfúrók homokszigetén is ezen csodálkozott leginkább: a háromtucatnyi ember legalább egy tucat nemzetiségű volt. A sofőr például — legnagyobb elképedésére — moldáviai román. Ez hogy kerül ide... Szívesen gondolt vissza a beszélgetésre. Az olajmunkások elégedettek voltak gyára termékeivel. Mintha hájjal kenegették volna, örült, hogy a nem gyárbéli idegen is hallván hallja: messze földön megbecsülik kezük munkáját. Megtapogatta a szíve környékét, egy kis szorítást érzett. Nem szeretett repülni, messze földeket látni annál inkább. ÉSi Szverdlo Nehézkesen oldalvást tak gondolatai. — Ja, igen ... Ne asztotta fel. — Kernt Érdeklődő szempár ) nan termett bennün múlva már oroszul gyikünk. Mekkora sz melyikünket. Pedig mint az uráliak mai szel felfogni, hogy a hajt. Nekem tanáról lövegtornyát tervezte de messze maga mö| tás, lelkesedés, fegyel Izzóit a szeme és kezéstől. Az átmagol, idézésétől. Aztán ism — Ez a fegyelem szolt a fiatalember denütt a dokument, ruhás őr. A Kremlbe óriás harang nem ] Háromfelől fütyült t tások között élni. — A rend, a rém hidd el. — Engem ez amo. van egy vadász isme káját és viccesen ti szemem láttára, és t dulatosan elkapta tő dászszabály az, hog ha te magad vetted l — És nincs igaza A kongresszusi érmen Verse Gyula látható. Tlszakóródi fedeles István-klskapu — Petkes István rajza
