Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-23 / 175. szám
Hü HÉTVÉGI MELLÉKLET Meglepetések koncertje H zene nyelve a barátságé Vendégzenekar Amerikából A meglepetések koncertjének lehetne nevezni az arlingtoni ifjúsági szimfonikus zenekar vasárnap esti nyíregyházi hangversenyét. Mindenesetre azt hidegvérrel vették tudomásul, hogy majdnem többen voltak ők a színpadon, mint mi a Váci Mihály Művelődési Ház nézőterén. A közönséget először akkor érte meglepetés, amikor láttuk, mennyi „félig még gyerek” is játszik a zenekarban, köztük jó néhány japán — sok japán család él Arling- tonban. Negyvenes létszámú zenekart jeleztek előre — itt derült ki, hogy nyolc- vanan jöttek el a 110 tagú csoportból. További meglepetés volt, hogy a helyszínen bejelentett műsoruk eltért a meghívón kinyomtatott programtól, de a legnagyobb meglepetés feltétlenül az volt, ahogyan muzsikáltak: a meglepően érett hangzásuk. Karmesterük, a lengyel származású James Robino- witz kitűnő arányérzékkel szerkesztette egybe az európai és az amerikai szerzők műveiből összeállított műsort, Verdi-, Nicolai-, Schubert- és Sibelius-művek részletei' közé tipikus amerikai muzsikát válogatva. Olyanokat, mint az Óz a csodák csodája kísérőzenéje, az Ének az esőben, vagy a Disney-varázs. Láthatóan ezeket — a dzsessz1, ragtime-, blues- vagy countryzenéket játszották a legnagyobb örömmel, az életkoruknak jobban megfelelő könnyebb, felszabadultabb melódiákat. Ezek voltak igazán a koncert nagy pillanatai, illetve Sibelius: Finlandiájának költői tolmácsolása. (Melynek hallatán felsóhajthattunk: vajha a Szabolcsi szimfonikus "zenekar tudná ezt így előállni). No 'és meglepetés az i|,‘ hogy három ráadásszá- hiot követelt ki a maroknyi, ám annál lelkesebb Csapat fTnézőtéren*— amire szintért ritkán Van példa nyíregyházi hangversenyterem- «ben. A karmester a koncert után adott rövid információt: Arlington New Yorktól nyolcvan mérföldnyire, a Hudson-völgyben fekszik, két főiskoláján összesen 2500 diák tanul. Közülük kerülnek ki a két zenekar tagjai, itt Nyíregyházán a „felnőttebb” csoport szerepelt. Igen intenzív a főiskolákon a zenei képzés, majdnem minden hallgató tanul valamilyen hangszeren, és az amatőr zenekarok tagjainak mindennap van próbájuk — 40 percet gyakorolnak együtt. (Ha a mi tanárképző főiskolánknak csak fél ilyen zenekara volna...) Érdekes, hogy a. rendkívül magas színvonalon játszó muzsikusok közül csak igen kevesen választják fő hivatásuknak a művészi pályát — a főiskolák képzési profilja szerint többségük üzletember, pénzügyi vezető, tisztviselő lesz. Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy igen nagy véleménnyel van a nyíregyházi publikumról, igaz, hogy sokkal kevesebben voltunk, mint amennyire számított, de értő és jó befogadóképességű ez ai ^közönség.' su-'r; Visszakérdeztünk: égi ^itthon, Arlingtonban, júliae*», ban telt hóz volna? Nem valószínűje Ayáron ott -semd szoktak. koncejftét rendeznie Erre a fellépésükre egyébre! ként úgy került sor, hogy európai turnét váltál tak., amélyhek során 3 koncériét szervezett számukra az Expressz utazási iroda, egyet ide hozzánk, egyet Budapestre, és egyet Kőszegre. Elmondta James Robinowitz, hogy csak két napot töltöttek Magyarországon a (nyíregyházi koncert idejéig) de nagyon szép élményekben volt részük és a fogadtatásból úgy érezték, mintha otthon lennének. És bár a nyelvi megértéssel adódnak problémák, úgy érzik, ez nem akadálya barátságok keletkezésének — hiszen a zene nyelvé egyetemes, nemzetközi — és lehet a barátságé is.. B. E. Diczkó Józsefnél, az ország legnagyobb lakásszövetkezetének elnökénél, aki olcsóbb lakásokról, táiabk mozgástérről álmodik Nem túlságosan könnyű dolog elérni Diczkó Józsefet, aki a nyíregyházi lakásszövetkezet elnöke. No, nem azért, mert nem akar szót váltani azzal, aki keresi — egyszerűen sok az elfoglaltsága. Amikor például e beszélgetés előtt kerestem, éppen egy épülő lakásszövetkezeti háznál járt, utána vendéget várt — végül mégis sikerült összejönnünk. Hosszú esztendők óta ismerem, többkevesebb rendszerességgel találkozunk is — ám mint beszélgetésünk során kiderült, mégis van mit megtudnom róla, életútjáról. választottak. Aztán katona is voltam, majd a járási tanácson dolgoztam, utána a nyírvasvári tanácson vb-tit- kár lettem Nem tartott ez sokáig, mert a megyei KISZ- bizottságra hívtak parasztifjúsági felelősnek 1957-ben, egy év múlva titkár lettem, majd elvégeztem a Komszo- mol-főiskolát, s 1962-ben a KISZ megyei első titkárává választottak- Három év múlva a Mészöv főosztályvezetője lettem, s tizenöt éve, 1973- ban kerültem a nyíregyházi lakásszövetkezethez előbb ügyvezető elnöknek, majd egy év múlva megválasztot1MS. — egy Komscomoí-küldötteéggel a záhonyi hídnál. Ötvenöt éves, s ha térben nem Is, társadalmi szempontból messziről indult az élete. — Nyírvasváriban születtem, heten vagyunk testvérek, édesapám mezőgazdasági cselédként dolgozott az uradalomban. Én a háború után fejeztem be az általános iskolát, ezt követően a juttatott földön gazdálkodott a família: tíz holdon. 49-ben aztán a tszcs, majd ötvenkettőben a helyben alakult egyik téesz tagjai lettünk. Én ötvenháromban a vasvári tanács alkalmazásába léptem, mint mezőgazdasági előadó, de tulajdonképpen agronó- musa lettem a helybeli négy téesznek együtt... — Mindenféle végzettség nélkül? — Igen. Apám volt a nagy segítségem, ő brigádvezető lett az egyik tsz-ben, s adta sorra a tanácsokat... Emellett azonban aktívan részt vettem az ifjúsági mozgalomban is: 1949-től EFOSZ-, majd DISZ-titkár voltam, négyvenkilencben lettem a párt tagja is. Rá három esztendőre községi párttitkárrá Ben ke LászlŐ; SEM • t t * J , ‘ >r:? Szénáre, szóra, isten áldására mindegy mióta áll a ház, ' de nem mindegy meddig, kinek s hogyan. Még nyolcvan évig pontos terv szerint ' s elmondhatom, hogy országosan , fenn költők itt a negyedik ' kalitban — fiókám, ezt megjegyezd i s ha jó leszel, unokádnak épp ilyet r építtethetsz majd boldogan, l csak jól vigyázz, hogy csöndbe légy, f mert megkötözlek, mint a múltkor is, L mikor miattad vált a kép r a gondolattól el. k Hagyd a támadást, ó gyermekem, / a pecket, tudhatod, lenyelni L s kiköpni sem tudod, r Láthattad, atyád miként belezte ki \ a frizsidert, óvakodj tehát, J szálljon rád a rémület, s vedd például A vekkerünk, ki oly erős rugóra járt. y hogy faltövéből, mondhatom, ma már A húzni sem lehet. Y Zavarjon tán, hogy nincs zsanér A s az összevont, bozontos szemöldo - y fán csüngő kulcs helyén A szú a biztonsági zár? Y Gondoltam én, hogy fölkelek, A e férget szétlövöm, y de hát egy birka bújt belém, A ráadásul puska sincs. Győri László: Kérelem Virág kéri visszakéri adnom vissza nem lehet visszatűzném újra mégis tűznöm vissza nem lehet Virág adta visszakéri kötnöm vissza nem lehet jön a szél és messze tépi mért is adnám vissza azt ő is kapta mit a szél visz felhőből a permetet az se újra könnyen égi csak ha élöt megszakaszt oly ijesztő visszaadja visszaadja éri kár zörgő kóró szél szalasztja könyörögnünk érte kár zsúfolata új tavasszal sárral eltéljesedés hóló csörren úszva gazzal telése tükörbe vész könyörögnünk nem lehet könyörögnünk nem lehet borulásunk új tavasszal salátafejesedés tak az igazgatóság elnökévé. íme: egy életút néhány tucat sorban, maréknyi dátummal — ám ami ezek mögött sorakozik, temérdek. Emlékek tárháza — jók s rosszak egyként ott villódz- nak rendezve vagy rendezetlenül. Válogatni, se könnyű közöttük. . . Szót váltunk a tanácstitkári évekről, amikor saját kezdéményezéssel, a felsőbbség rosszallását se bánva iskolát építettek a nyírvasváriak a faluhoz tartozó tanyán, Muszáj-tagban, mely ma Mária-major. Aztán járda is épült összefogással, s ez hasonló örömet szerzett a huszonéves fiatalembernek, mint amikor 1958-ban már kiszesként nagy sikerrel zárult a megyei ifjúsági fásítási akció (Ültess annyi fát, ahány éves vagy). A ma már 30 esztendős nyárfasorok még sok helyütt láthatók az utak mentén. Vagy a szép emlékek egyike: a sóstói KlSZ-vezetőkép- ző tábor (ma: központ). — Szívesen emlékszem: \ Koncz Karcsi barátommal ■ vá'gtúnk bele, sátortáboros formában KISZ-vezetőknek továbbképzést szerveztünk — a fölötteseinknek nem ná- gyon tetszett. De bevált, a mag megfogant, ma rá se lehet ismerni a sóstói komplexumra. .. Aztán fordul a szó, és a mára, a változásokra — illetve néhol azok hiányára Diczkó József dolog, ami ma a párt- és a kormányprogram középpontjában áll, már szerepel vagy húsz éve. Ez a mozgalom demokratikus felépítésű, döntési rendszere is eltér — előnyére — az állami vállalatokétól, tág tér nyílik a beleszólásnak a tagok számára és így tovább. Az persze más kérdés, hogy nem tudott és ma sem tud kellőképpen kibontakozni a mozgalom, mert gúzsba kötik a különféle szabályok, rendeletek. Sajnos még távolról se értük el, hogy egyenlőjjojpjólcat élvezzen egy szövetkezet és egy állami vállalat;' -árról nem is beszélve, Hóig#' 'mennyivel többre lehetn^1 J^es egy jó szövetkezés :egyl! rosszul irányított állami: cégnél... lakásokat építhetne belőle a szövetkezet, eladhatná és így tovább... De hát — s ez egy újabb elavult dolog — mi nem működhetünk nyereséggel akkor sem, ha az kifejezetten a tagság előnyét jelentené. Szóval: sok változásra érett dolog van. — Hatezer lakás nem kevés. Mennyivel gyarapodik ez évente? — Száz körül van az évi gyarapodás, ami a saját szervezésű lakásépítést illeti. A jövőre nézve komoly terveink vannak, hogy saját erőből is építünk. Évi ötvenhatvan lakást adnánk át, ugyanennyit pedig az eddigi módon szerveznénk. Az árainkat úgy akarjuk alakítani, hogy versenyképesek, pontosabban : olcsóbbak legyünk, mint mások. Ma egyébként 20—21 ezer forint körüli négyzetméteráron kaphat lakást a szövetkezeti tag. Szeretnénk megállítani az áremelkedést, és jövőre ugyanennyiért építeni! , Nem nehéz beíéléndülnie e témába, hiszen nap mint nap ezzel kel és fekszik. És napközben se feledkezhet meg arról, hogy nem jiivatal- nok, hanem választott tisztségviselő ; folyton csöng a telefon, s érdeklődik egy-egy tag erről vagy arról (mostanában sajnos legtöbbet ásókat emlegetett malomkerti épületről, ama bizonyos N-7 Az ország 1 legnagyobb lakásszövetkezetéivel* elnöke, jól tudja hát, tíöl szorít a cipő a napi munkában. Mondjon egy példát ia ánegkötött- jgégekre. — A szövetkezetünknek jelenleg 43 millió forintja van az OTP-ben. Ennyi a kezelésünkben lévő hatezer lakás felújítási alapja, ami hónapról hónapra nő, hiszen kötelező a képzése. Nos, ez1971. — Attilával a korai infarktus évében. terelődik. Diczkó Józsefet két évvel ezelőtt a SZÖVOSZ alelnökévé választották (egyébként 12 éve az országos tanács tagja), így hát áttekintése és a szavai súlya is nagyobb, mintha „csak” nyíregyházi elnökként szólna. — Állítom: a szövetkezeti mozgalomban egy sor olyan zel a pénzzel nem mi, pontosabban nem az a tag rendelkezik, aki befizette (tehát: akié), hanem az OTP. Ott döntik el, mire és mikor használható fel, s mennyi a kamata. Holott ha szabadon rendelkezhetne vele a tagság, akkor nagyobb haszonnal forgathatná — mondjuk akár jelűről, mely rríár-már legendás kátyúvá1 ‘Vált — átkozódó tagok tucatjai,' Csődbe ment építő, elhalasztott határidők, futkosás és fejetlenség és így tovább. De erről bővebben mázliit)..K — Pihenés,: .»hobbi; szórakozás? m... n -, . — 38 év^s jtói'Srhbáín, tehát 17 éve volt egy-szívinfarktusom, én .voltam a legfiatalabb beteg a füredi kórházban. Azóta mindig azt mondja az orvos, meg azt súgom magamnak én iS: kíméletesen, nyugodtan élni... De hát... Van egy kis kertem a nagyszállási erdő tövében, amint szabad órám akad, ott vagyok. Sokszor hétköznap is, munkaidő után. Két fiam van, egyik egyetemista, a másik gimnazista. A feleségem az örökösföldi általános iskola igazgatója. Pihenés? Idő kellene hozzá. Mert pihenés-e, ha sorba rakom magam előtt az új jogszabályok tömkelegét vagy az ehhez hasonló tudnivalókat? Mert hiszen ezeket is el kell olvasni. Aki nem tart lépést, manapság gyorsabban lemarad, mint akár pár évvel ezelőtt is. A tempó nagy — s csak remélni tudom, hogy ehhez méltó lesz az eredmény Is. S persze, most nem csak magamra vagy a ml szövetkezetünkre gondolokTamavölgyi György I960.;**- sóstói KISZ-vezetőképzés hőskora. öbqnise I Idill
