Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-20 / 172. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. július 20. POLKA Aki a polkát nem kedveli jó ember nem lehet. Különös csemegét kínál július 25-én este 8 Órakor a városi művelődési központ. Vendégünk lesz a belgiumi „Polka 17” táncegyüttes. Fellépésükre most még a régi művelődési központban kerül sor. Idekívánkozó hír, hogy novemberben Moliere darabbal avathatunk színházat, ha nem is önállót Mátészalkán. TETSZIK, hogy a Hazafias Népfront immár hagyományosan a szakszervezetek és a tanács támogatásával 1988-ban is megrendezte a vakációzó gyerekeknek az olvasótáborát. Négy iskolából több mint harminc gyerek táborozott, igaz csak napközis rendszerben az új 6-os számú általános iskolában. A program -bő volt és gazdag. A kínálat asztaláról mindenki azt vett le ami a leg- ízletesebbnek látszott. A tízéves gyerekek játékokat tanultak és építettek, dalokat tanultak, de daltanulás közben megismerkedhettek Szatmárral, Bereg- gel, a majdhogynem tékozlóan gazdag irodalmi hagyományainkkal. Jenei Ferencire a tábor vezetője mondta el, hogy neki a gyakorló pedagógusnak is csoA vidám táborban dálatos volt a búcsúdélután. A gyerekek ugyanis ebben a négy iskolából ösz- szeverbuvált közösségben nagyon jól érezhették magukat. Köszönet a szervezőknek, a nyáron is szolgáló pedagógusoknak, az ott’ 'nt adó iskolának, a város1 úttörőelnökségnek és mindenkinek, aki bármit is segített. Nem vagyunk elég gazdagok ahhoz, hogy ez a tábor ne csak néhány tíz gyereknek és ne csak néhány napra jelenthessen élményt, de meggondolandó, hogy az igen szerény kiadásokat akármelyik üzemünk vállalni tudná mondjuk a dolgozói gyerekeinek számára. Többet adnánk ezzel, mint amennyit hiszünk. Jót — fillérekért. NEM TETSZIK viszont egy kommentálható hír. A Mátészalkán immár több dologban jeleskedő és tenni képes cigánytanács cigánybált rendezett alig néhány nappal ezelőtt, az elmúlt hét szombatján a Kossuth étteremben. Tudom, hogy az a néhány ember, cigányember, aki vállalja a származását, aki becsületesen dolgozik, munkaidőn túl, társadalmi munkásként is segíteni akar társainak, az nagyon sok jószándékkal kezd egy ilyen vállalkozáshoz. Dolgozik is érte becsületesen. Nem a szándék a hibás. Hidegedő világunkban minden embernek találkoznia kell, szükségesek azok a fórumok, ahol beszélgetni lehet. Más dolog, és ez nem tetszik. Ugyanazok a cigányemberek, bár gyanúm, hogy nem ugyanazok, akik társadalmi munkában járdát építettek, a Cinevégen, ezúttal este nyolctól valamivel éjfél utánig bírták a rendet. Akkor elkezdődtek a szóváltások, aztán a kisebb verekedések, és valamikor két óra felé a rendezők kérésére megjelentek a rendőrök. Nem vitatkozom azokkal, akik jószándékkal terveztek valamit. Tudom, hogy nekik is keserű emlék marad ez, de azért megkérdezném a verekedéseket kezdőktől, hogy ugyan már miért akarják hátrányos helyzetükből is lejáratni magukat? Nekik ez lehet teljesen mindegy, de bizonyos, hogy a gyerekeiknek sokat árt. HOGY ÉRZEM MAGAM? Tiszta szóval megmagyarázni Amit feleimnek írtam, az jórészt magánügy. Más kérdés, hogyan érzi magát egy város, milyen ebben a városban a közérzetünk. És ha ilyen vagy olyan, akkor az mitől való? Az országos gondoktól mi sem függetleníthetjük magunkat, de önmagunk által javíthatunk a közérzetünkön. Seres Miklóssal, a Hazafias Népfront városi titkárával beszélgettünk arról, hogy mit is jelent ma a közéleti felelősség. Válaszai még akkor is elgondolkodtatóak, ha nem mindenki ért velük egyet. Fogy a város — 1980-tól mostanáig másfél százalékkal csökkent a lakosság — mondja. — Ehhez hozzáteszem, hogy öregedünk is. Nem Mátészalkáról beszélek csak, hanem a térségről, hiszen sokan költöznek ide. Meggyőződésem, hogy jobb közérzetre lenne szükségünk. Ezt viszont elérni nagyon nehéz. Úgy semmiképpen, ahogy eddig dolgoztunk. Az emberekben van bizalom, van várakozás, de ebben a várakozásban van türelmetlenség is. Sokat gondolkoztam azon, hogy mit tehet a népfront. Túl ezen mit tehetünk együtt? Éppen úgy szót kell értenünk a város fiataljaival, mint az idősekkel. A cigánysággal éppen úgy, mint az értelmiséggel, vagy a nagyszámú munkássággal. El kell jutni minden emberig. És nem úgy, mint eddig. Nem azt vitatom, hogy az ismeret- terjesztő munkánkra, a különböző fórumokra, előadásokra nincs szükség, eddig is szükség volt, rájuk, ezután is lesz, de másképpen, nagyobb emberi közelségben kell szerveznünk ezeket. Ezért próbáltuk átgondoltabbá tenni a különböző munkabizottságaink tevékenységét. Sikerült. Élünk, vagyunk, és a népfront ajtaján egyre többen jutnak be. Van aki tanácsért, van aki segítségért, de olyan is, aki valamilyen jószándékot hordoz magában és ehhez társakat keres. Hátországot építeni — Ügyek? — Ügyeink tulajdonképpen nincsenek, hiszen nem vagyunk ügyintéző szerv. De ha arra gondolok, hogy az idén Elnézést a televízióból jól ismert nyugdíjasműsor címének az „ellopásáért”, de ennél kifejezőbben nem fogalmazhatnánk meg azt, ami június 9-én Mátészalkán történt. Ekkor találkoztak ugyanis a megyében működő nyugdíjasklubok tagjai, hogy egy kellemes, feledhetetlen napot együtt töltsenek, és valóban „életet adjanak az éveknek”. Rekord számú érdeklődő volt a találkozón, hiszen 24 klubból több mint ötszázan vettek részt. A találkozó programja a parkerdőben kezdődött, ahol a megnyitó után a gyermekek köszöntötték a részt vevő nagymamákat, nagyapákat, majd a Szatmár tánc- együttes műsora következett. Ezután a klubok tagjai mutathatták meg, hogy „Ki mit tud?” — Szólt a citera, az ének, szerepelt alkalmi „asszonykórus” — férfi szólóénekessel kiegészítve, miközben az üstökben főtt a finom gulyás. Életet az éveknek Még az időközben eleredő eső sem tudta megtörni a remek hangulatot, hiszen ha ernyők alatt is, de tovább folytatódott a műsor. A szabadtérre tervezett műsort sajnos be kellett fejezni. Szerencsére a szervezők — a művelődési központ munkatársai — erre is felkészültek. A közelben lévő 6-os számú általános iskola aulája készen állt arra, hogy a programot ott folytathassák. A délutáni vetélkedő kiemelkedő része volt az „Ádám-Éva” című ügyességi verseny, amely természetesen nők és férfiak között zajlott le. A nagy küzdelem tovább fokozta a hangulatot, ugyanis minden jól megoldott feladat, vagy jó válasz esetén a csapat egy-egy ruhadarabot levehetett a színpadon álló Ádámról és Éváról, akik a Kraszna Áruház kirakati bábui voltak. Mi tagadás, itt a hölgyek jóval ügyesebbeknek bizonyultak, mert szegény Ádám már- már „paradicsomi” öltözetben állt, míg Éva egyetlen ruhadarabjától megszabadulhatott. Az eredményhirdetés következett, amely szerint az első helyet a vásárosnamé- nyiak nyugdíjasklubja szerezte meg, néhány ponttal megelőzve a vendéglátó szal- kaiakat. Lassan eltelt a nap, de fáradságot nem ismerve ropták a részt vevők a táncot. A buszok, vonatok indulásakor pedig így búcsúztak, viszontlátásra jövőre, Fehér- gyarmaton. (szamosi) érettségizettek munkát keresnek, és ha ehhez hozzáteszem, hogy nálunk a munka- lehetőség hiánya az évek során állandósult, hogy a foglalkoztatási feszültség nőtt, hogy évenként mintegy 350— 400 új munkahelyre lenne ahhoz szükség, hogy a fiatalok ne vándoroljanak el tőlünk, akkor nyilvánvaló, hogy elszomorodik az ember. Évenként 200—220 fiatal megy el innen, és nyugtalanító, hogy ezek képzett fiatalok. Ilyen gondokat a város egyedül nem oldhat meg. És valójában ez nem a népfront dolga, de a népfront ügye is. Hátországot kell építeni a jó közérzethez. — Közérzet és felelősség? — Amíg nagyon jól éltünk, addig az emberek többsége leszokott arról, hogy törődjön a másikkal is. Leszokott arról, hogy odafigyeljen a politikára. Szűkítem: egy-egy családon belül nagyon sokan leszoktak arról, hogy egymásra értelmesen figyeljenek. Világot építeni pedig másképpen nem lehet. Hiszem, hogy megnőtt bennünk ez a nagyon szükséges figyelem. Itt akik a népfront aktivistái valamennyien rendelkeznek személyes kapcsolatokkal is, és előfordult, hogy egy valóban rászorulónak az állás ügyében tudtunk okos tanáccsal segíteni. Nem titok: a lehetőségeink nagyon korlátozottak, de csak ízelítőül: ha a Cinevégen, a sínen túl, társadalmi munkában járdát épít a lakosság, ha a szak- szervezetek támogatásával gyerekeknek nyári tábort, a hátrányos helyzetűeknek életmódtábort szervezünk, ak- ,kor valamiképpen a szülőkkel is beszélgetünk. Én ezt kulcsszónak hiszem, hogy beszélgetni kell. Egyre többet és egyre közelebb egymáshoz. Mondhattam volna, hogy egyre nyíltabban, mert amit meg akar csinálni és meg is fog csinálni ez a társadalom, azt csak közösen, együtt csinálhatjuk meg. A program értéke — Rászorulunk egymásra? — Egyre inkább szükségünk van egymásra. Még a legjobb program is annyit ér, amennyire hinni tudunk benne. Amennyit érte teszünk. Lehet, hogy a legrosszabb pillanatban mondom, hogy meg kell tanítanunk egymást a lelkesedés világot formáló tudományára. — A népfront? — Már az utolsó kongresz- szusunk is figyelmeztetett arra, hogy szaporodni fog a dolgunk. Arra is, hogy többet és másképpen kell dolgoznunk, mint addig. Képesek vagyunk-e rá? Igen. Tanítani, értetni a világot, tiszta szóval megmagyarázni, ami rossz, de hinni azt, amivé változhatunk, ébren tartani a türelmet, a reményt, valamiképpen kovászaként ennek a társadalomnak, ez a dolgunk, és gyorsan hozzáteszem: ha dolgozunk, ez a lehetőségünk. Az otthon érzését megteremteni a hazában, a családban, a tájban, de bennünk önmagunkban is. KÜLSŐSÉGEIBEN IS VAN VALAMI MEGRAGADÓ varázsa az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat szálkái 58. számú faáru boltjának. Sarka Andrásné: — Az áruválaszték bő, kezd kialakulni egy állandó, vevőkör is. Békéscsabáról hozunk kerti fonott garnitúrákat, kapósak a fürdőszobai kellékek, műanyag felszerelési cikkek. Gazdag a választék importárukból is. Vietnamból kapjuk például a bambuszból készült sokszínű térelválasztókat, a raffia alapanyagú szőnyegeket, Bulgáriából kristálykészleteket, rozsdamentes turista készleteket, porcelán reggelizőket kínálunk. A képen: Csendélet a boltban. Mátészalka leggyakoribb személynevei Megy-e a meggy? Mátészalkai szerkesztőségünkhöz termelői panasz érkezett. Baj van idén a meggy átvételével a Zöldért telepén. A panasz indulatos volt, következésképp megkérdeztük Fábián Imre igazgatót, hogy valójában megy-e a meggy? A meggyet a Zöldért-te- lep naponta felvásárolja. Nyújtott műszakban dolgoznak és olyan termelő is akad, aki este nyolckor szállít. Pillanatnyilag az ár: a szárral szedett 19, a szár nélkül szedett, ezekben nagyon sok a sérült, 16 forint. A zöldértnek lehetősége lett volna rá, hogy alacsonyabb felvásárlási árakat határozzon meg, de a termelőikkel kialakított kapcsolat miatt ezeket az árakat tartják. 37 vagon meggyre szerződött a Zöldért, főként szövetkezetekkel. Ebből a 37 vagonból mindössze 220 mázsa volt az egyéni termelőké, de ötször ennyit vásároltak máris. Kérdeztük van-e sor- banállás, és azt is, hogy mi válthatott ki indulatokat? Nos a múlt hét csütörtökén, váratlanul a nyugatra való szállítást leállították. Aznap 3 kamiont vártak, egy kamionba 130 mázsa meggy fér el. Nyilvánvaló volt, hogy az egy nappal korábban még érvényes 24, illetve 25 forintos áron változtatni kellett, hiszen ha a beérkezett gyümölcsöt fel is dolgozza a Zöldért illetve . a korzervgyárak, értéke már nem akkora, mint a nyugati exportra kerülő terméké. Mi a helyzet valójában? A piacot, és ez természetes a kereslet és a kínálat törvényei szabályozzák. A felvásárlók most nem tesznek árban különbséget (tehetnének), hogy szerződött, vagy szerződésen kívüli árut vesznek-e át. Az átvétel folyamatos. Még akkor is, ha a korábbi időszakokkal ellentétben az uborka és a meggy fel- vásárlási időszaka egybecsúszott. Megnyugtatásul írom le tehát, immár kérdőjel nélkül, hogy a meggy megy. Utóirat Alighogy kész lett a fenti Írás, panaszos érkezett. Három forintért vásárolt Mátészalkán vasárnap tojást. Ezt egy tyúkeszű ember meg sem érti, hiszen hallhatta a rádióban, hogy to- jásdömping van, eladhatatlan mennyiségek gyűlnek, és a termelőnek egy-egy tojás már kilencven fillért se ér, mert nincs aki megvegye tőle. Kimentem a mátészalkai piacra. Nem sorolom a cikkeket, de például a paradicsom, a paprika, a burgonya nálunk 20—30 százalékkal drágább, mint például az alig száz kilométerre lévő üdülőhelynek minősített Hajdúszoboszlón. Olyan ez, burgonyára is igaz, mert sokat termelünk, mint az örök őszi csodálkozás. Amikor az itt megtermelt almát 100—200—300 kilométerrel arrább a felvásárlási ár két- három, de nagyon gyakran négy-ötszörös árral kínálják. Ki érti ezt? Ugyanazért a munkáért ebben az országban nálunk fizetik a legkevesebbet. Nálunk a legdrágább a piac. Akkor is, ha az árut mi termeljük, akkor is, ha idehozzák. Különben a közgazdászok nyilvánvalóan ezt meg tudnák magyarázni egymásnak, de nekünk itt élő embereknek nagyon nehezen. A családnevekben a következő a sorrend: Szabó, Nagy, Varga, Kovács, Tóth, Kiss, Balogh, Horváth, Farkas, Papp. A keresztnevek sorrendje a 6—14 éves korosztályt figyelembe véve: lányok: Andrea, Anita, Judit, Katalin, Éva, Ágnes, Ildikó, Beáta, Krisztina és Szilvia; fiúk: Zoltán, László, Zsolt, Gábor, István, Attila, Tamás, Sándor, Csaba, József. Mizser Lajos Az oldalt összeállította BARTHA GABOR lUIIIIMIMHmi^^íMIIIIIIIIIMIIIIMMMMIIimiMIIMIIIIMIII AHHH MÁTÉSZALKÁN
