Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-02 / 157. szám
4 Kelet-Magyarország 1988. július 2. Befejezte munkáját az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) zajlott budapesti tüntető felvonuláson sem —, amely a Magyar Népköztársaság jogrendjébe ütközött volna, vagy a román nemzeti szuverenitást sértené. Szűrös Mátyás nyomatékosan hangsúlyozta: a magyar lakosság tiltakozása nem a román nép ellen irányul. Éppen ellenkezőleg, a románságot is sújtó intézkedések miatt érzett aggodalmat és felháborodást fejezi ki. Minden felelősen gondolkodó magyar állampolgár tudatában van annak, hogy közös jövőnket csak egymásra utalt népeink megvitatásában és megoldásában konstruktív partnerek vagyunk. Álláspontunk lényegéről a két párt között május-júniusban lezajlott levélváltásról közzétett nyilatkozatban is szóltunk. Megerősítettük, hogy a Román Szocialista Köztársaságban élő magyarok jogos igényeinek kielégítése elsődlegesen Románia felelőssége és feladata. Számunkra azonban változatlanul fontos kérdés a magyarság sorsának alakulása, önazonosságának megőrzése, az anyanyelv védelme, egyéni és kollektív jogainak érvényesülése, tevékeny gét — felszólított bennünket Kolozsvári Főkonzulátusunk bezárására, vezetőjét és munkatársait pedig kiutasította Románia területéről. (A főkonzulátus személyzetének és ingóságainak hazaszállítása egyébként június 30-án 16 óráig megtörtént.) A jövőben változatlanul határozottságot kell tanúsítanunk érdekeink védelmében, és konstruktivitást a problémák megoldását szolgáló lépések együttes kimunkálásában. Ebben a szellemben továbbra is készek vagyunk külügyminisztereink és a két párt köz- nonti bizottsági titkárainak A magyar Országgyűlés állásfoglalása a romániai területrendezési programról Ez év március elején a Román Szocialista Köztársaságban hivatalosan bejelentették az ezredfordulóig szóló „nagyszabású” területrendezési program végrehajtásának megkezdését. A programban célként a romániai településszerkezet modernizálását, a város és falu közötti különbség felszámolását, a megművelhető mezőgazdasági földterület növelését jelölték meg. Az elhatározott tervek szerint a falvak száma a jelenlegi 13 ezerről 5 ezerre csökkenne. E program hazánk lakosságában mélységes aggodalmat és nyugtalanságot, a széles nemzetközi közvéleményben megütközést és tiltakozást váltott ki. Országok parlamentjei, különböző pártok, társadalmi szervezetek, egyházak és közéleti személyiségek emelték fel szavukat. Magyar részről diplomáciai lépésekre és széles körű állam- polgári tiltakozásra is sor .került. Az Országgyűlés osztja a közvélemény jogos aggodalmát. A romániai falvak felbecsülhetetlen történelmi és kulturális kincsek hordozói; Európa s az egész emberiség közös anyagi és szellemi örökségének elidegeníthetetlen részét alkotják. A „szocialista fejlődésre” hivatkozva felszámolásra ítélt települések értékeinek megsemmisítése nemcsak a magyar, a német és más nemzetiségűek- nek, hanem a román népnek is pótolhatatlan veszteséget jelentene. A terv végrehajtása a romániai nemzetiségek számára anyagi és szellemi bölcsőjük elpusztítását, közösségeik szétszóródását, emberi tragédiákat, végső soron erőltetett, meggyorsított beolvasztásukat jelentené. A területrendezési terv végrehajtásának megkezdése újabb terheket róna a magyar—román viszonyra is. A településszerkezet ilyen jellegű átszervezésével, „modernizálásával” együttjáró kényszerű lakóhely- változtatás, az áttelepítések, összességében a nemzetiségeket korlátozó politika sérti az alapvető emberi, nemzeti, nemzetiségi jogokat, ellenkezik a humanizmus szellemével és a szocializmus eszméjével. Az emberi jogok védelme és az egyetemes kultúra értékeinek megőrzése az egész emberiség ügye. Ezen jogok tiszteletben tartására Románia is számos nemzetközi dokumentumban — így az Egyesült Nemzetek Szervezete „A polgári és politikai jogok nemzetközi egységokmányában”, valamint a helsinki záróokmányban — legmagasabb szintű erkölcsi, politikai és nemzetközi jogi kötelezettséget vállalt. A Magyar Népköztársaság Országgyűlése kifejezi reményét, hogy a Román Szocialista Köztársaság kormánya felülvizsgálja ez irányú elképzeléseit, terveit, eltekint azok végrehajtásától. Ezzel jelentős akadályt hárítana el a magyar és a román nép közeledésének, barátsága elmélyítésének, a két ország internacionalista együttműködésének útjá- ból is. Ez országaink közös érdeke és célja. A magyar Országgyűlés felhívja a Román Nagy Nemzetgyűlést arra, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása szellemében tegyen meg minden erőfeszítést e súlyos problémák megnyutató rendezésére. Magyarország változatlanul kész az érdemi együttműködésre. megértése, barátsága és ösz- szefogása alapozhatja mega mában. — Elvi politikánk változatlanul arra irányul, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel normalizáljuk viszonyunkat, és fejlesszük kapcsolatainkat. E törekvésünket jól tükrözik az 1977- es legfelsőbb szintű találkozón és azóta előterjesztett javaslatok. Legutóbb 1987 júniusában adtunk át konkrét indítványokat a román félnek. Kezdeményezéseink mindenkor összhangban voltak a nemzetközi jog általánosan elfogadott normáival, az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával, a helsinki záróokmánnyal, a Magyar— román barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződéssel és a két ország kormánya által aláírt más megállapodásokkal. A párt és a kormány részéről, valamint a sajtóban újra és újra hangot adtunk azon készségünknek, hogy a gondok érdemi, építő jellegű részvétele a hazánkkal folytatott együttműködésben, emberi kapcsolatainak zavartalan ápolása. Nem rajtunk múlik, hogy kapcsolatainkban nem sikerült előrelépnünk. Sőt, a helyzet sajnálatos módon tovább romlik. A román fél elutasította javaslatainkat, vagy nem is válaszolt azokra; hasonló kezdeményezéseket a maga részéről nem tett. Propagandája az országban és világszerte magyar- ellenes indulatokat próbál szítani, rendszeresen rágalmazza a magyar párt és állam politikáját és vezetőit, népünk jogos önbecsülését sértő állításokat terjeszt. Üzeneteik és nyilatkozataik elfogadhatatlan követeléseket, sőt fenyegetőzéseket tartalmaznak, hogy egyedüli tárgyalási alapnak kizárólag a román álláspontot fogadtassák el. Azonos szövetségi rendszerhez tartozó országok esetében különösen súlyosnak minősül az, hogy a román kormány — amely eddig is korlátozta ottani külképviseleteink jogszerű tevékenysétalálkozójára, a tavasszal közösen elhatározott miniszter- elnöki megbeszélések megfelelő előkészítésére. Mindez jól szolgálná a legfelsőbb szintű véleménycseréhez nélkülözhetetlen feltételek kialakítását. Természetesen nyitottak vagyunk minden építő jellegű román indítvány megvitatására is. A magyar külpolitika törekvéseinek megalapozottságát a román intézkedések nemzetközi fogadtatása is igazolja. Szűrös Mátyás végezetül utalt arra, hogy az elmúlt hetekben, napokban számos képviselő azzal a javaslattal fordult az Országgyűlés elnökéhez, hogy a törvényhozó testület foglaljon állást a román vezetés jogsértő, anti- humánus intézkedéseivel, különösen a településrendezésre vonatkozó tervével kapcsolatban. A külügyi bizottság áttekintette a kialakult helyzetet, és felelősségteljes mérlegelés után arra a következtetésre jutott: a magyar népszuverenitást megtestesítő Országgyűlés foglalkozzék e kérdéssel és álláspontját dokumentumban is rögzítse. A külügyi bizottság elkészítette az állásfoglalás tervezetét, és azt az Ország- gyűlés elé terjeszti. Kérte a képviselőket, az indítványt vitassák meg, fogadják el, és döntsenek amellett, hogy azt hivatalosan eljuttatják a Román Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűlésének. Az elfogadott ügyrendnek megfelelően interpellációk következtek. Köztük László Béla Szabolcs-Szatmár megyei képviselő, a Fehérgyarmati Városi Pártbizottság első titkára intézett kérdést a pénzügyminiszterhez, illetve a kereskedelmi miniszterhez. Mint mondotta, Budapesten a lakossági szilárd tüzelőanyag-fuvarozást árkiegészítéssel támogatja a költségvetés. A hátrányos helyzetű térségek miért nem kapnak ilyen támogatást? Villányi Miklós pénzügyminiszter elmondotta: a kormány határozott szándéka a különféle ártámogatások határozott, fokozatos leépítése. Ezért a támogatás-leépítéssel párhuzamosan a tarifamegállapítás rendszerét indokolt egységesíteni. Villányi Miklós úgy foglalt állást, hogy a gazdaságilag elmaradt térségeket nem fogyasztói árkiegészítéssel, hanem helyi fejlesztési programokkal kell segíteni. Az Országgyűlés ezután határozatban kérte fel a kormányt, hogy a szeptemberi ülésszakon adjon tájékoztatást a Parlamentnek a politikai intézményrendszer reformjával kapcsolatos tervekről. A törvényhozó testület megválasztotta az Alkotmány-előkészítő Bizottságot. Az Országgyűlés nyári ülésszaka ezzel befejezte munkáját. Fejlesztik megyénk idegenforgalmát (Folytatás az 1. oldalról) használásában. Sürgette ezeknek az értékeknek a szélesebb körű megismertetését és figyelmeztetett, hogy a falvakban a modern építkezés a nagy értékeket is eltünteti. Tájjellegű házak építésére szólított fel, és fontosnak tartotta olcsó motelek építését, főleg a fiatalok fogadására. Tóth András, a Kereskedelmi és Hitelbank képviselője dicsérte a koncepciót, amely szerinte egy lezárt kincsesláda, csak meg kell találni a felnyitásához a kulcsot. Sok jó adottsága van a megyének, ahol bankjuknak öt szerve is működik, s ahol a gazdálkodó egységek 90 százalékával állnak kapcsolatban. A bank nevében alapítványt tett, amelynek célja az idegenforgalom segítése. A százezer forintos alapítvány hozadéka elsőként a propagandatevékenység javítását szolgálja, később befektetésekre is hasznosítható. Az alapítvány nyitott, bárki természetes és jogi személy gyarapíthatja. Nagy József (Tiszalök) szerint az első szabolcsi térség értékeit igen kevesen ismerik; sürgette a horgászturizmus fellendítését, ám ez az infrastruktúra és a szolgáltatás javítását is feltételezi, mert „füstös kocsmákra nem lehet idegenforgalmat alapozni”. Támogatta a vadászházlánc gondolatát, de kérte, hogy ezek létesítését — miután valutához lehet jutni általuk — hitellel is támogassák. így rövid időn belül akár 360 szálláshely is létesíthető. Nagy Béla (Ibrány) a fogyasztási szövetkezetek szemszögéből közelítette a koncepciót, hangsúlyozva, hogy a melegkonyhás létesítmények a vendéglátás „nehéziparát” jelentik. Ezekre az utóbbi időben tetemes összeget költöttek falvainkban. S ma már valamennyi 4 ezer lelkes településen van melegkonyhás étterem. Sürgette az idegenforgalmi propaganda színvonalának emelését, s javasolta, jöjjön létre egységes gazdasági vállalkozás a célok elérésére. Bejelentette: Véleménycsere a szünetben a falusi turizmus fellendítésére a szövetkezetek részt vállalnak egy referenciafalu kialakításából. Hagymási József (Nagy- ecsed) azt hangsúlyozta: sokáig leegyszerűsítették az idegenforgalmat a vendéglátásra, holott valójában 25 féle turizmus létezik. Bár gátolhatja a célok elérését a pénztelenség, de nem akadályozhatja meg a megvalósítását. Szükséges, hogy a tanácsok is tekintsék szívügyüknek, miként néhány vállalat (KEMÉV, Nyírlugos) már jó példával szolgált. Szoros összefüggés van az idegenforgalom és az egyetemes kultúra között, s tény, hogy rosszabb helyekre is elköltőnk pénzt, szponzorálunk kevésbé értékes célokat is. Javasolta a határ menti turizmus előtérbe helyezését. Kovács János, a Kereskedelmi Minisztérium főosztályvezető-helyettese elismerését fejezte ki a koncepcióval kapcsolatban, majd országos képet adott a turizmus kedvező gazdasági alakulásáról. Greksza Mihály (Vaja) a tanácsi vezetők felelősségéről beszélt ebben a kérdés ben, s javasolta, hogy ahol műemlékek nincsenek, rendezvényekkel kell hagyományt teremteni. Fekete Ba- lázsné (Gávavencsellő) az országos segítség elmaradását hiányolta, s keserűen jegyezte meg: hazánkon belül kiáltó aránytalanságokat lehet tapasztalni. Vitatta a térségi elnevezések pontosságát, aggodalmát fejezte ki, hogy esetleg a központi települések indokolatlanul is jobban járhatnak. A felvetett kérdésekre a napirend előadója válaszolt, majd Bánóczi Gyula megyei tanácselnök javasolta: a testület elismerését fejezze ki a koncepció készítőinek, majd azt hangsúlyozta: a célok eléréséhez, az anyagiaknál a főszereplők a vállalatok lehetnek, s a tanácsok dolga a jó szándék összefogása, az erők egyesítése. Ezt követően a megyei tanács egy ellenvéleménnyel elfogadta a koncepciót. Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács pénteki üléséről a kormány szóvivője a következő tájékoztatást adta: A Minisztertanács elfogadta saját, valamint a kormánybizottságok és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1988. II. félévi munkatervét. A kormány áttekintette a magyar—japán államközi kapcsolatok helyzetét. A Minisztertanács módosította a tanácsi szervek munkarendjét és ügyfélfogadását. A kormány létrehozta a Magyar Közvéleménykutató Intézetet, valamint módosított egyes társadalombiztosítási jogszabályokat. Parlamenti jegyzetek Árak és polgárok ■ | em tudom, volt-e pélni da arra az egységre w a magyar Parlamentben, amellyel tegnap, az Országgyűlés nyári ülésszakának utolsó napján tiltakoztak a képviselők az alapvető emberi jogok megsértése miatt, foglaltak állást a romániai falvakban élő magyarok, németek, románok és más nemzetiségiek évszázadok alatt létrehozott emberi kultúrájának, hagyományainak megőrzése mellett, az embertelen pusztítás tervének megvalósítása ellen. Amilyen egyöntetű volt ebben a képviselők véleménye, olyan eltérő volt, amikor az áram ára, pontosabban hármas árának ügye került terítékre. Arról volt szó, hogy ma egy kilowattóra áramért a budapestiek 1,25-öt, a kiemelt városokban lakók. 1,70-et, a falvakban élők pedig 2,45- öt fizetnek és ez igazságtalan. Szerepelt e téma a tavaszi ülésszakon is, de a budapestiek felháborodása miatt elnapolták az ügyét. Tárgyalta azóta a terv- és költségvetési bizottság, nyilatkozott a pénzügyminiszter-helyettes, igaz a vidék számára nem valami szimpatikusán. Azt mondta: ha a községi díjakat csökkentik harminc százalékkal, az 120 milliós kiesést jelentene, ha a budapestiedét emelnék 45 fillérrel, az 720 millió bevételtöbbletet hozna, de ezt az emelést — személyes véleménye szerint — szociálpolitikai megfontolásból kompenzálni kellene. Erre viszont nem nyújt fedezetet az áremelés. Az már a képviselők kérdése volt: akkor meg minek? Mármint hogy miért emelnék az árat, ha más csatornán visszajuttatnák a pénzt éppen most, amikor a támogatások megszüntetése a cél? Egyenes következménye volt az egyenlő teherviselésre törekvésnek László Béla képviselőnk kérdése: ha Budapesten árkiegészítést adnak a szilárd tüzelőanyagok fuvarozása után, miért nem adnak a hátrányps helyzetű térségekben is? Fehérgyarmat környékén négy Tüzép-telep van, amely 48 település lakóinak igényeit hivatott kielégíteni, s mivel a települések nagy része messze esik a telepektől, a lakók zömének sokszor többe kerül a fuvar, mint maga a szén. Még nem hangzott el, de egyszer azt is bizonyosan megkérdezik: miért lehet a budapestieknek Vecséstől Törökbálintig 30 kilométert utazni két forintért, a 70 éven felülieknek pedig ingyen, csupán olyan indok alapján, hogy a fővárosban településen belül teszik meg az utat. as em különleges, hogy Imi az ilyen jellegű kérdések a költségvetés tárgyalásakor vetődnek fel a folyosókon vagy az ülésteremben. Ekkor látják ismételten a honatyák, menynyivel kevesebbet nyújt az állam a vidéken élőknek, ilyenkor erősödik fel a vidékiekben a másodosztályú állampolgár érzete. Ezt nem lehet elfelejttetni még egy olyan mondattal sem, miszerint a képviselőnek nemcsak saját választókerülete, de az egész ország érdekeit kell képviselnie. Mert a vidék is az ország része, bár ha a pénzek elosztásánál nem is annak tűnik. Balogh József
