Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-16 / 169. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET Szombati galéria Törő István: Virágzó hársfák Köszönni illene, ahogy a régi nyarak felvillannak, s virágzó hársfák illata bizseregteti vérem, új szavak formálódnak e sodró lendületben, új erők nyergelik meg testemet — áldott, tiszta illat, utak és tévutak kígyóznak bennem, letépem ezt az ágat. megszegve minden tilalmat, mint gyermekkoromban, akik most formálódnak, már ebből a nyárból élnek, százféle berkükből kilódulnak, jut mindenkinek idő, nyár, és hársfaillat, teának szedni télre, mint ahogy anyám áldott hangján kérte, itt pereg előttem, s a Holdat ragyogtató nyár, ahogy a hársfa alatt szédelgek veled, s füzérbe fonjuk két kezünk. Fó(tdko>ii (Morvái Tibor grafikája) Kiállítás m Néprajzi Múzeumban Elza Huszonöt évvel ezelőtt egy strasbourgi és egy budapesti gimnázium tanárának kezde­ményezésére kulturális együtt­működés született a két intéz­mény között. Azóta számos rendezvény, kiállítás szerve­zése, rendezése fűződött a strasbourgi Lycée Pustel de Coulanges UNESCO-klubjá­nak és a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnázium nevéhez. (Tíz éve rendszeres a diákok kölcsönös tanulmányi cseréje is.) A Néprajzi Múzeum magyar népművészeti anyagából Stras- bourgban éppen három éve nyitottak meg egy tárlatot, s ennek viszonzásaként érkezett most hozzánk az Elzászi üveg­képek 1750-től napjainkig cí­mű bemutató. A Néprajzi Mú­zeumban augusztus 29-ig lát­ható kiállításra két elzászi, három lotharingiai múzeum, továbbá a Luxemburgi Álla­mi Múzeum, a Párizsi Népi Művészetek és Hagyományok Múzeuma, valamint tizenhat magángyűjtő kölcsönözte az anyagot. A francia népi kultúra e je­les műfaja, az üvegkép a 18. Hollós István, a nyílt ajtó híve Búcsúm a Sárga Háztól Szabolcs vármegyének 1876- tól Nyíregyháza lett a székhe­lye, s így megürült a várme­gyeháza Nagykállóban. Jósa András javaslatára a gyönyö­rű barokk palotát az egész­ségügy szolgálatába állították. Az ügy sokáig húzódott, mert például az 1894. I. félévi alis- páni jelentés a „nagykállói székháznak tébolydává leendő Az animáció egyik leg John Halas és a 21. század John Halas nem ritka ven­dég Magyarországon. Hébe- hóba filmjeit is látjuk mo­ziban, tévében. A tévé jóvol­tából ismerhettük meg élet­útját néhány éve egy ötrészes sorozatból, amely Az animá­ció története; John Halas éle­te címet viselte, öt évvel ez­előtt és az idén vendége volt a Budapesti Tavaszi Feszti­válnak, amelyen külön soro­zatot szenteltek életműve be­mutatásának. De gyakran jön fővárosunkba, mint az ASIFA, a Nemzetközi Animációs Filmszövetség tiszteletbeli el- möke. Legutóbb a nyár elején, a 2. Kecskeméti Animációs Filmszemle zsűrielnökeként üdvözölhettük az élénk, min­den új iránt érdeklődő mű- 4gjvészt. Előadásokat tartott, be­mutatta tanítványai filmjeit, értekezett a magyar animáció távlatairól. John Halas, a világhírű an­gol rajzfilmrendező és produ­cer, az animáció egyik legere­detibb művésze, mint Halász János látta meg a napvilágot 1912-ben Pesterzsébeten. S bár fiatalon — 24 évesen — Lon­donba került, korábbi, ma­gyarországi működése is kul­túrtörténeti és filmtörténeti jelentőségű. Tizenöt éves korában film­főcímeket és plakátokat raj­zolt Pál Györgynek (ő a ké­sőbbi George Pál, a hollywoo­di rajz-bábfilm egyik legki­válóbb mestere). Egyéves pá­rizsi tanulmányút után jelent­kezik a Bauhaus elveinek ma­gyarországi meghonosításával kísérletező Bortnyik Sándor Műhely stúdiójába. A modern tipográfia és reklámművészet iskolája volt ez a stúdió. Itt a mozgás, a rajz dinami­kája iránt élénk érdeklődést mutató festő tanítványa és asszisztense lett a fiatal Ha­lász János. Eközben ismerte meg Berény Róbertét (akinek betűtípusait plakátokra alkal­mazta) és Moholy Nagy Lászlót. Bortnyik iskolájában tanult Macskássy Gyula is, akivel néhány évvel később a kari­katurista Kassovitz Félix tár­saságában önálló rajzfilmstú­diót nyitottak — megalapítva a hazai rajzfilmgyártást. Két évig dolgoztak együtt. A közös elképzeléseket itthon később Macskássy valósította meg. Halász János egy meghívás révén Londonba utazott. (Haj­dú Imre, azaz Jean Image, a ma Párizsban élő neves rajz­filmrendező invitálására.) Londoni működése először nem volt különösen sikeres. Ott is hagyta a céget, amely Walt Disney stílusú filmeket akart produkálni. Elvette fe­leségül a nagyszerűen rajzoló Joy Batchelort, és rövid időre visszajöttek Budapestre. 1940 - ben már újból Londonban vannak. Ekkor alapították meg az azóta fogalommá lett műhelyt, a Halas és Batchelor Cartoon Film Ltd-t — meg­alapozva a brit rajzfilmgyár­tást. Az igazi siker ekkor sze­gődött hozzá, és nem is hagy­ta el soha többé. Az első an­gol bábfilm, az első sztereó rajzfilm, az első technicolor film, az első játékfilm hosz- szúságú rajzfilm, az első fel­nőtteknek készült rajzfilm, az első rajzfilm-opera, és még számos tartalmi-technikai újí­tás fűződik nevéhez. Munkás­ságát megannyi díj, kitüntetés és üzleti siker kísérte. Neki sikerült először megtörnie az amerikai rajzfilm egyedural­mát és műveivel meghódítani az amerikai piacot is. Kapott Oscar-díjat, elnyerte az ASI­FA legmagasabb elismerését, az Annice-díjat és a Brit Bi­rodalom Lovagrendjét. A háború idején hatvan fil­met készített a Brit Informá­ciós és Honvédelmi Miniszté­riumnak, köztük nem egy an­tifasiszta témájú alkotást. Csi­nált reklám- és oktatófilme­ket, sorozatokat a televízió­nak, egész estés rajzfilm­adaptációkat, szatirikus, kari- katurisztikus felfogású filme­ket. Groteszk humor, meghök­kentő trükkök, felfokozott tempó jellemzik munkáit. John Halast, a művészt a műfaj megújulásának, techni­kai és elvi lehetőségei érdek­lik. Ezért foglalkoztatja a szá­mítógép, a videotechnika, a lé- zergrafika. Kecskeméti előadásának cí­me — A 21. század művészete — is erre rímelt. Azt fejteget­te, milyen lesz a rajzfilm, a film és a többi művészet az elkövetkező húsz-harminc év­ben. Ahogy hatvan éve az- avantgarde, a Bauhaus, máig hatóan meghatározta a művé­szetek útját — mondta —, úgy a jövő művészetét a tévé és a videó. Úgy is mint műfaj, és úgy is mint technika. E mé­diák által a nézők képi intel­ligenciája máris sokat javult. A film is felgyorsult, nem kell annyi magyarázat, mint évti­zedekkel ezelőtt egy-egy képi jelkép, fordulat alkalmazásá­hoz. Megszületett az „elektro­nikus ecset”, a komputergrafi­ka, s ezt előszeretettel és könnyebben alkalmazza a film, mint például a képző­művészet. A világ animációs filmtermésének legújabb, leg­progresszívebb alkotásai ép­pen komputerrel születtek — Japánban. A hetvenhat éves mester ma is, mint hatvan évvel ezelőtt, a legújabb művészeti irányza­tokra és technikára figyel — használja, alkalmazza, befo­gadja és továbbfejleszti, egyé­nivé varázsolja. És azt mond­ja, sohase felejtette el, hogy Bortnyik-tanítvány volt. Ahogy John Halas tanítványai is egy életre magukkal viszik mesterük szellemét. K. M. Katona Judit: Aratókhoz Halott lovak dögtemetőin esők szétszórt gyöngysora fénylik. Nem hajszolja harmatos ösvény a hajnalok kötélverőit. Elhagyják fészküket a fürjek tojásaikat szél tapossa. Gépek erős, nagy szíve verdes, zihál a porban fulladozva. Testére hűlő fehér ingben hajlong hektárnyi rendet vágva, búzák szép fejét veszi a június elsőkaszása. átalakítása iránt folyamatba tett ügy” kapcsán a követke­zőket tartalmazta: már 1893. október 11-én felajánlották a belügyminiszternek a régi székházat elmegyógyintézet céljaira, azonban dr. Chyzer Kornél miniszteri tanácsos csak 1894. február 28-án szem­lélte meg és javasolta megvé­telre az épületet. Az első be­teg 1895. december 18-án ér­kezett meg a nagyszebeni „Apoldá”-ból, s ugyanitt volt főorvos dr. Borosnyói Lukács Béla, aki a Nagykállói Téboly- daintézetben 1896. március 1-jén kezdte meg igazgatói működését. Az 1912—19. kö­zötti időszakban M. kir. Álla­mi Tébolyda volt az elnevezés és dr. Strobl Villibald volt a főorvos. A Nyírvidék 1921. aug. 20-i keltezésű helyszíni riport­jából tudjuk, hogy az I. világ­háborúban a román invázió idej'én 43 helyen megsérült a 350 beteget befogadó épület, amelyet teljesen kifosztottak; rövidesen befejeződik a hely­reállítás és benépesítik a női részleget az angyalföldi gyűj­tőben elhelyezett női betegek­kel. Az 1920—44. közötti évek­ben M. kir. Állami Elmegyógy­intézet az elnevezés, s jelentő­sebb főorvosok: dr. Langer .Árpád (1920-tól), dr. Gaál Gé­za (1931—71) és dr. Bencze (Buchmüller) József igazgató­főorvos (1939. júl. 1-től). A II. világháború alatt 1944 végén Nagykállóban 12 napig tankcsata dúlt, az épület újból rendbehozatalra szorult, és csak 1945 októberében indult meg 325 ággyal az Állami El­me- és Ideggyógyintézet (1946). A felsorolt nevek ellenére is egy másodorvos, dr. Hollós István (1872—1957) pszichiáter tekinthető az intézmény eddi­gi leghíresebb egyéniségének, aki az 1897. évi doktorálását (Bp.) követő években dolgoz­hatott a Tébolydaintézetben. A pontos időtartamot még nem sikerült megállapítanom, de életrajza az Angyalföldi és Li- pótmezei Elmegyógyintézetben való alorvoskodása között a nagykállóit is említi, s viszont — 1910-től már Nagyszebenben főorvos. Később, 1919-től a Li- pótmezei Elmegyógyintézet fő­orvosa lett, s amikor 1927-ben származása miatt nyugdíjaz­ták, megírta „Búcsúm a Sárga Háztól” c., az elmebetegek fel­szabadításáról szóló híres könyvét. Hollós jelentős sze­mélyiség, egyik úttörője volt a hazai antialkoholista mozga­lomnak és az elmebetegek gyógyításában az ún. „nyílt aj­tó rendszer” (open door sys­tem) szorgalmazója. A pszycho- analitikai irányzat aktív hazai képviselője. 1933-tól elnöke volt a Magyarországi Pszicho- analitikusok Egyesületének. Könyvének egy része „vidé­ki kis tébolydában történt”, tehát feltehetően nagykállói működésére vonatkozik (33. old.) és ezért is, de főleg szem­lélete miatt érdemes röviden megismerni. Hollós szerint a ,,Sárga Ház”, vagyis az elmegyógyintézet „csak keretet ad ennek a tár- sadalom nélküli társaságnak, a soha össze nem tartozó egy- egy emberből álló esetleges sorsnak... összekerültek em­berek talán, mert egy nagy könyvnek a tartalomjegyzéke, amelyet Pszichiátriának, hív­nak, valahogy egy tető alá hozta őket...” A szerző azo­nosítja magát Freud pszicho­analitikus felfogásával: az el­mebeteget nem rossz szellem vagy lélek szállta meg, hanem saját lelkiélete vonta ki magát az akarat uralma alól. Hollós szerint a pszichiáter legfőbb műszere; saját lelke; ugyanis szinte minden ember átmegy olyan lelki konfliktusokon, mint amelyekben 1-1 ember megrokkan...; „az elmeorvos valahogy hasoníó helyzetben van, mint a szemorvos, akinek ha helyes eredményre akar jutni, előbb saját szemének töréshibáját kell korrigálni. Az elmeorvos e korrektúra nélkül a szeme előtt lefolyó jelenségeket nem fogja megér­teni. sőt meg sem fogja látni.” Az elmegyógyintézet vá­laszfala csak látszólagos, meri a hétköznapi életben: „itt bt lond, ott egészséges a való­ságban ember és ember között nincsen.” Napjainkban mind megyénkben, mind pedig or szágosan hatalmasan megnőtt a szenvedélybetegek száma. Ez nagy feladatot és társadal­mi elvárást is jelent a pszichi­átria számára. Sokat és sok­szor szoktak beszélni, panasz­kodni a pszichiáterek szakte­rületük hazai elmaradottságá­ról, illetve elhanyagolt voltá­ról. Az biztos, hogy a szemé­lyi kultusz időszaka a biológia és a lélektan számára vészes korszak volt. Ma már azon­ban megyénkben is az elme­gyógyászok elsőrendű felada­ta lehet, hogy az ilyen kiváló úttörő elődök tevékenységét megismerjék, felhasználják és ne hagyják feledésbe menni. Hiszen dr. Hollós István már 60 évvel ezelőtt hirdette, leír­ta és 1897—1957 között gyako­rolta is azt, ami ma modern­nek számít. Fazekas Árpád KM

Next

/
Thumbnails
Contents