Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-16 / 169. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988. július 16. Dancsné Szőke Judittól, a KISZ megyei A Ha ezekben a napokban Nyíregyházán a KISZ-t szóba hozzák, azt is hozzáteszik: az ő ügyüket most a bíróságon tárgyalják. Miről van szó valójában? — Magunk is tapasztaljuk ezt a kellemetlen helyzetet. Hogy mi az igazság? Valóban tárgyalnak „KISZ-ügyet” a nyíregyházi bíróságon, de ez nem a szabolcs-szatmári ifjúsági mozgalom ügye, hanem a szomszédos Hajdú megyei KISZ-bizottság volt vezetőinek a pere. Mint köztudott, néhány sajtó- közleményből: a szomszédos megyében hűtlen kezelés és más vádak miatt indítottak eljárást az ottani ifjúsági vezetők egy része ellen, s tekintettel arra, hogy a debreceni bíróságnál fenn foroghat az elfogultság — ezért a hazai gyakorlatnak megfelelően — a legközelebbi bíróságon tűzték ki a tárgyalást, bízván a pártatlanságban. Nem kívánjuk a jogerős ítélet előtt minősíteni a szóban forgó ügyet, de megyei bizottságunk határozottan elhatárolja magát ettől a sajnálatos esettől és minden hasonló cselekedettől. • Azt szoktuk mondani, sorban a házunk ... Ne vegye gyanúsításnak a kérdést: nálunk Szabolcsban, Nyíregyházán nem keli tartani hasonló tisztátalan gazdálkodási esetektől KISZ-berkekben? — Határozottan állítom, nem. Ezt támasztja alá, hogy a közelmúlt hetekben alapos, mindenre kiterjedő és igen szigorú ellenőrzést tartottak a KISZ KB illetékesei megyénkben és rendben találták a gazdálkodásunkat. Ez azt jelenti, hogy nálunk nem divat ajándékokkal behízelegni a különböző megyei vezetőknek, és számolatlanul szórni a pénzt reprezentációra, s kihasználni a különböző rendezvényeket, netán egyéni célokra. A Nem puszta kíváncsiság vezet, mégis w megkérdezem: miből és mennyibe kerül megyénkben a KISZ? — Nem titok, hogy a KISZ költségvetés alapján gazdálkodik, s a forrásoknak két fő része van: a központi támogatás és a helyi bevétel. Ránk is vonatkozott a korábbi szigorítás és a támogatás csökkentése, ezzel együtt az egész költségvetési rendszerünk átalakult és egyre nagyobb szerepe van a saját bevételnek, amit a tagdíjból, a vezető- képzés térítési díjból, a sóstói ifjúsági központ bevételeiből és a különböző rendezvények után megmaradó nyereségből tudunk előteremteni. Sokkal jobb a helyzet az alapszervezeteknél és a változásra is jobban rámutat: mióta közismert nevén a „KISZ GMK”-k működnek, már nem ritka a milliomos KISZ-szervezet megyénkben, városunkban sem. Tehát a fiatalok, a szervezett ifjúság megtalálta és találja a módot, hogy anyagi alapot teremtsen a kollektív rendezvényekre, a KISZ által kezdeményezett akciók dotálására. A Valójában nem bírósági perről akartam ^ kérdezni önt, amikor beszélgetésünket arra a bizalmiválságra szerettem volna terelni, ami a KISZ-ben is tapasztalható. Ne kerteljünk: a fiatalok tízezrei fordultak el az utóbbi időben a KISZ-től — megyénkben több mint ötezren léptek ki. ön miben látja ennek az okát? — Ennek oka több ágú. Az egyik: a KISZ az egyetlen olyan szervezet, amely közvetlen pártirányítással dolgozik. Mint köztudott, a bizalmiválság a pártéletben is tapasztalható, s többek között ez vezetett el a nagy horderejű országos pártértekezlethez is. Az említett pártirányítás a szlogenben folyton-folyvást hangsúlyozta: a KISZ legyen önálló. Ezzel, szemben mi volt a helyzet? A KISZ-nek egy rövidnadrágos, borzos . kisfiú szerepkörét szánták, akit kézen fogva kell vezetni, mert — szerintük — képtelen önálló lépésekre, döntésekre. Eközben észre kellett volna venni, hogy a KISZ tagsága felnőttként gondolkodik, partner akar lenni, beleszólást kér a politika alakításába, a fontos kéfdések eldöntésébe. Kár volt hosszú időn át mellőzni, nem észrevenni ezt a szándékot, hiszen valójában a politizálás „előszobája” a KISZ, itt tanulhat a felnövő nemzedék közéletiséget, felelősségtudatot, bátorságot, ami nélkül csak bólogatójánosok lehetünk. Ez a kézenfogásos politika igen szűk mozgásteret engedett a KISZ-nek, és ezt látván, sokan elfordultak tőle. A Nem vitatom amit mond, csak egyol- w dalúnak érzem. Szerintem még az adott keretek között is vonzóbban politizálhatott volna a KISZ, ehelyett munkája elszürkült, az apparátus tevékenysége statisztikák gyártásában merült ki sokszor. ön nem így látja? — Az előbbiekkel egyáltalán nem kívánom felmenteni magunkat, és az ifjúsági mozgalom korábbi vezetőit, hiszen nem cáfolható, hogy az elszürkülésben szerepet játszott az apparátus is, a legmagasabb szinttől az alapszervezetekig. Formálissá, unalmassá váltak a rendezvények; egy időben elkapta a gigantománia a KISZ-t és minden áron nagy rendezvényekre törekedtek, a külsőség, a látvány bűvöletébe estünk, s nem — Beperelték a KISZ-eseket ? — Hányán és miért léptek ki a szövetségből? — Milyen vezetőkre van szükség ? — Van-e orvosság a bizalmiválságra ? Dancsné Szőke Judit 27 éves általános iskolai tanár, népművelő. Tiszalök- rői indult, a tanárképző főiskolát követően mindjárt az ifjúsági mozgalomban kezdett dolgozni. Először a sóstói KISZ- iskolán tanított, majd innen a KISZ megyei bizottsága közművelődési felelőse lett, s újabb két év múlva a megyei bizottság agitációs és propagandamunka felelős titkárává választották. Családos, két gyermek édesanyja, a férje fejlesztőmérnök az ELEKTERFÉM Szövetkezetnél. Lakótelepi kétszobás OTP-s lakásban él a negyedik emeleten. vettük észre, hogy az ilyen rendezvényekhez érzelmileg nem kötődnek a fiatalok. Lélektelenné vált szervezetet produkáltak aztán az olyan formális kezdeményezések is, mint a politikai vitakörök, amelyek valósággal csődöt mondtak. Ha kellett, ha nem, ha volt rá idő, ha nem, ha a téma érdekelte a fiatalt s ha ahhoz semmi köze nem volt, a vitakört akkor is szigorúan igyekeztek megtartani — természetesen a teljes érdektelenség légkörében. Egyetért ön azzal, hogy most két szinten is mutatkozik a válság. Egyfelől a mai negyvenesek, akik az említett kézenfogásos korszakban élték meg a mozgalmat, csalódtak. Ugyanakkor ma már az ő gyerekeik nőnek fel a KISZ-be, s azokat az élményeket dolgozzák fel magukban, amit a szüleiktől hallottak. — Ezen sem lehet vitatkozni. Éppen ezért nekünk nem lehet más feladatunk a mostani nehéz időkben, mint az ifjúság szociali- zálódását segíteni, véleményalkotását a társadalmi jelenségekről jó mederbe terelni és ehhez megtalálni a vonzó, új formákat. Erre az országos pártértekezlet utáni időszak kimondottan kedvező helyzetet teremt. Ha egészen szélsőségesen fogalmaznék, akkor azt mondanám: eljött a nyugtalan, örökké újítani akaró, néha izgágának tűnő fiatalok világa. A pártértekezlet utáni légkör tovább erősíti ezt a folyamatot, amit a KISZ már korábban elkezdett a maga területén: nyíltan, bátran felvetni valamennyi társadalmi problémát és keresni az összefogás, a megoldás útjait, módjait. Tehát most örömre lehet okunk, ugyanakkor a másik szemünk meg sír, hiszen kedvezőbb ugyan a helyzet, de közismertek a gazdasági, szociális nehézségek, s ezeken belül is az a fokozódó feszültség, ami itt a szűkebb hazában, Sza- bolcs-Szatmárban tapasztalható. Nem szeretném most újból felemlegetni valamennyi gondunk, hiszen megyei vezetőink, képviselőink ezt már az ország színe elé tárták. Mégis igaz, amit a néhány napja tartott központi bizottsági ülésen a KISZ első titkára mondott: az ifjúság szenvedi el legérzékenyebben a nehézségeket, s hogy az ifjúság gondjai nagy feszültségekhez vezetnek, ha nem történik időben előrelépés. • Önöket, mint KISZ-vezetőket itt Szabolcsban milyen főbb társadalmi-gazdasági gondok foglalkoztatják? — Első helyen említeném a foglalkoztatás- rendkívül feszítő és bonyolult gondját, ami mindenekelőtt az ifjúsági korosztályt sújtja. Szakmunkásképző megye Szabolcs-Szat- már, s ugyanakkor az utóbbi időben lecsökkent a munkahelyteremtés üteme. Sőt: a munkaerő hatékony foglalkoztatása — amely társadalmi szükséglet — révén a mi megyénkben is valóság lett a létszámleépítés. Akkor ebhez még számítsuk hozzá' a máshonnan elbocsátott ezreket, akik, mint ingázók, ide jönnek hazfli, és itt keresnének megélhetési lehetőséget. Rettentően nehéz ügy ez, amit csak tetéz, hogy hátrányos a helyzetünk a kereseti viszonyokat tekintve is. Mert aki szerencsés és van munkája a mi megyénkben, az nagyobb igyekezettel is lényegesen kevesebbet vihet haza a borítékban, mint az ország más vidékén. Ez egyértelműen igazságtalan, amit mi szóvá teszünk, minden lehetséges alkalommal sürgetjük a feszültség enyhítését. Mást nem tehetünk, a KISZ nem tud munkahelyet teremteni! Hasonlóan hallatni fogjuk szavunkat a beiskolázás feltételeinek enyhítésében éppúgy, min» abba se nyugszunk bele, hogy országos viszonylatban Szabolcs-Szatmárban a legdrágább a lakás. A Máris a közvetlen feladatoknál tartunk. Szeretném, ha a sok teendőből kiválasztaná az ön szerint legfontosabb feladatokat. — Mi most több irányban gondolkodunk. Foglalkoztat bennünket például az, hogy bár a KISZ az ifjúság egyetlen politikai szervezete, de ezen belül el tudunk képzelni önálló szerveződéseket. Tehát másként fogalmazva: a KISZ nem akarja kisajátítani magának az egész magyar ifjúságot, kontaktust akar és tud teremteni viszont más ifjúsági szerveződésekkel is. A lényeg, hogy valamennyien egy célért dolgozzunk, a szocialista alapokat erősítsük, s hogy járuljunk hozzá egy még jobb ifjúság kialakításához. Hiszen csakis az lehet a célunk, hogy a felnövekvő generáció értelmes, tehetséges, fegyelmezett legyen. Más tisztázásra váró feladata is lesz a most bejelentett országos KISZ-értekezletnek. hiszen ezek nem partikuláris kérdések. Mint köztudott a KISZ ifjúsági szövetség, ugyanakkor mi rendszeresen szervezetnek mondjuk és így is gondoljuk. Pedig a kettő nem ugyanaz, minőségbeli különbség van mögötte. A Gondolom azért „megyei szinten” is “ van mit újra fogalmazni, jócskán adódnak közvetlen feladatok is. — De még mennyi! Már említettem a ifjúság szocializálódását, azt, hogy aktivizáljuk fiatalságunkat. Ezt olyan körűimé-, nyék között kell tennünk, amikor megnehezült a családok helyzete. A hangsúlyt mi is az alapszervezetekre kívánjuk helyezni, de nem az eddigi unos-untalan ismételt módon. Itt van például a vezetőképzés, amely kulcskérdés az alapszervezeti munkában is. Oldani szeretnénk a felkészítést, okos, új szellemű, vállalkozó kedvű, ötletdús fiatalokat megnyerni az ifjúsági mozgalomnak. Hadd mondjam ki: a szó nemes értelmében nekünk hangadókra van szükségünk, akikre hallgatnak a fiatalok, akik pozitív irányba befolyásolják a közvéleményt. Középiskolás fiataloknak meghirdetjük a menedzserképzést központi előadókkal, a képzésben meghonosítjuk a vezetői tréningeket, erősítjük a retorika oktatását, felhasználjuk a videót és a számítástechnikát is a szervezeti élet korszerűsítésére. A Ha jól értettem, itt egy újfajta vezetői ^ magatartást igyekszik körvonalazni? — Jól érti. Simulékony stílusú, az ütközést semmilyen körülmények között nem vállaló ifjúsági vézetőre napjainkban nincs szükség. Azt szeretnénk, ha a köz ügyében az ifjúsági vezető megsértené a kialakult és már elavult etikettet; ha fel tudná „idegesíteni” maga körül a környezetet, hogy odafigyeljenek az ifjúságra. Arra van szükség, hogy a fiatal mondja ki, ami a szívét nyomja, kiabálja bele a nyilvánosságba kritikáját. elképzelését. A Végezetül: mire készülnek ezekben^ a W napokban a KISZ megyei bizottságán? — Most már megjelent, hogy ősszel lesz országos KlSZ-értekezlet, s mi még nem vetettük el teljesen egy megyei hasonló rendezvény megtartását sem. Tehát az országos KISZ-értekezletre készülés mindenképpen jelentős politikai munkát ad. Legnagyobb nyári eseményünk ezer résztvevővel augusztusban a 2. Agrárifjúsági Fesztivál lesz, aminek megrendezését egy pályázaton nyertük el. A Sóstón sorra kerülő eseményen neves politikusok vesznek részt, fórumokra kerül sor és abban is új lesz, hogy vásárral kötjük össze az eseményt. A nyíltság, a nyilvánosság meghonosítása, még jobb kiterjesztése is számtalan tennivalót ad, amiben igyekszünk minél több ötletet hasznosítani a fő célért: még közelebb kerülni megyénk ifjúságához, mert nekünk — hiszen szövetség akarunk lenni — minden fiatalra szükségünk van. ^ Köszönöm a válaszait. Angyal Sándor </t megsokasodtak mostanság az olyan emberek, akik másként gondolkodnak a világról, mint ahogy élnek benne. Szavaikban és közéleti cselekedeteikben reformerek, derűlátók, bátrak, de lelkűk mélyén szeretnék, ha nem változna semmi, és szorongva néznek a jövő elé. Mit gondoljunk róluk? Kényelmes lenne a politika oly sokszor fekete-fehérnek hitt birodalmában tudni őket, a haladás gátjainak bélyegezni valamennyiüket, akiken sorra megtörnek a legreménytelibb újító szándékok. Csak hát sokkal színpompá- sabb az a birodalom annál, semhogy színvakon el lehessen igazodni határai között. Nem lehet, mint ahogy ezekre az emberekre sem ildomos ráütni a „rosszak" bélyegét, még akkor sem, ha nyilvánvaló, hogy jó néhányuknak rég fel kellett volna már állni attól az asztaltól, melyre most új módon formálnak jogot. Tőlük ugyanis éppúgy nem várható el, hogy önmaguk alatt vágják a fát, mint ahogy mondjuk a törvény sem várja el senkitől, hogy magát önként kellemetlenségbe sodorja bármilyen igazság érdekében. Gyermekes illúzió arra számítani, hogy valamiféle erkölcsi ösztökélésre tömegesen fognak munkahelyet változtatni, vagy nyugdíjba menni a korszerű követelmények teljesítésére alkalmatlan emberek. De még ha elvárható lenne tőlük, hogy így tegyenek! Mi alapján döntsék el magukról, hogy alkalmasok, vagy al- kalmatlanok-e? Vannak tárgyilagos ismérvei emennek vagy amannak? Nincsenek. Ezeknek a kifejezéseknek a tartalmáról is csak olyan jelszószerű fogalmaink vannak, amelyek mögül mindenki azt gondol, amit akar, tehát azt, ami az érdeke. Bonyolítja a dolgot, hogy a „szemezgetés” felülről kezdődött mind a párt, mind az állami szervekben, társadalmi szervezetekben, de a megtörtént személycseréknek mindmáig nem sok érezhető következménye van helyi szinteken — megyékben, városokban, falvakban — hallani sokfelölfobferp csoda, hogy az emberek tUrétmitié'ntíí várják azokat a fejleményeket, melyek gyökeresebb változásokat hoznak, hiszen szeretnék megőrizni hitüket az ígért és a várva várt megújulásban. A hit fogytával pedig félő, hoay elvész az a társadalmi erő, mely motorja lehetne egy minden szférában behatoló reformnak, s helyébe lép a vak düh, vagy a közöny, mely akadályozója lesz. Hogy ez menynyire reális veszély, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy változatlanul erős a felelősökért kiáltó hangulat. A nehezedő életfeltételek szorításában egyre többen teszik magukévá azt a bizonyos fekete-fehér világképet, hiszik el, hogy elég dolgaink jobbra fordulásához, ha további személycserék történnek, a „rossz” emberek helyébe a „jók" lépnek. Ám a „rossz" emberek nem elsődleges, hanem csak másodlagos okai bajainknak. Gondjaink fő forrása az a társadalomműködési gyakorlat, mely kitermelte őket. Ezt kellene megváltoztatni, hogy nyugodtak lehessünk a jövő felöl. Mi lehetne a megoldás? — vetődik fel mindezek után a kérdés. Talán elcsépelt a szó, mégis leírom: a demokrácia, két értelemben is. Egyrészt a szervezeteken belüli demokrácia — így a párton belüli is —, másrészt az általános demokrácia. Mégpedig új módon értelmezett és megvalósított demokrácia. Olyan, melynek mibenléte az adott helyi viszonyokhoz igazítva mindenütt szabályozott, s érvényesülésének normatív, valamint szervezeti garanciái vannak. Más szóval az általánosan, ne- he en megragadható demokrácia helyébe kívánatos lenne, ha konkrét, a közösségek és szervezetek tagjai számára világos, egyértelmű demokrácia lépne, melynek segítségével folyamatosan elvárások fogalmazódnának meg, illetve közvetítődnének az egyén felé. így mindenki eldönthetné, hogy mit kell és mit tud felvállalni, az alakoskodókról pedig hamar lehullanának az álarcok. Erre alighanem nagy szükség van, mert ha nem jelennek meg bátran, ütköztetésekre alkalmasan a ma még sokszor rejtőzködő nézetek, s nincs módjuk egymásra találni az egyként gondolkodó embereknek, könnyen elképzelhető, hogy kimerítő szembe- kötősdivé válik a reform, melyben mindenki idegesen, másokat vádolva tapogatód- zik, de nem mer határozottan mozdulni. Czine Gáspár HM
