Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-15 / 168. szám
1 1988. július 15. Kelet-Magyarország 3 Hit kínálhatunk? LASSAN ELJUTOTTUNK odáig, hogy megyénk vállalatai felkeltették a tőkés országok kis és mamutcégeinek figyelmét. A nyugati tőke az ország nyugati részéből kezd átszivárogni Tiszántúlra is. Kevés az önálló, szabolcsi megyeszékhelyű vállalat, amelyik ilyenbe belefogna, és talán még kevesebb a kockázatvállalás. Ha egy vállalatnak nincs tőkésexportja, de belefoghatna egy vegyes vállalat szervezésébe a konvertibilis valuta és a kedvező import reményében, inkább meggondolja, hogy belevágjon-e, vagy inkább a fejlesztési pénzek hiányában a szanálás és a felszámolás mezsgyéjén evickéljen. Tegyük hozzá: tisztelet a kivételnek. Mit kínálhatunk mi ahhoz, hogy egy olcsó kaland helyett stabil vállalkozásként, nyereségesnek könyvelhessék el a szabolcsi székhelyű céget? Elsősorban munkaerőt. Olcsók vagyunk, az órabér 50—80 cent között mozog, amivel versenyképesek vagyunk az ázsiaiakkal és a dél-amerikaiakkal. Hogy ez az olcsóság anyagtakarékossággal, kellő szakértelemmel, fegyelmezett munkával párosul, mint az előbb felsoroltaknál, — amiben azért kételkedem — következetességgel és az átlagosnál nagyobb bérrel rá lehet szoktatni a dolgozót. NÉZZÜK SORBAN a többit. Olcsóbban lehet Magyarországon alapanyaghoz jutni, bár a minőség sgkkal fontosabb mint a mennyiség. Nincsenek energia- gondjaink, amiket szintén nyereségesen lehet kihasználni. Az . infrastruktúra „rendbetétele” olyan feladat, amihez kevés a magyar vállalat akarata és sokszor pénze. Úthálózatunk buktatói, a telefonmizéria, az irodahelyiség hiánya, a megfelelő szolgáltatások, és még sorolhatnánk. Ezek egyre hátrányosabban érintik megyénk vállalatait. Ezek szerint ne is álmodjunk a hófehér Merce- desen felénk „vágtató” gazdag nyugatiról? Az álmodozás helyett vállalkozzunk. Az idegenforgalom, az élelmiszer-feldolgozás, a gyógyszergyártás, a fafeldolgozás további reményekre jogosít fel. Évekig gyártottuk a termékeket, sokszor ha nem kellett akkor is, bízva abban, hogy keletre még el tudjuk adni. Ez már a múlté! A szerkezetváltás pedig tőke nélkül nem megy. Sírtunk, sorban álltunk a bankoknál hitelért, de már ők sem adnak szíre- szóra pénzt, csak remény- teljes üzletre. Ezt kínálják a nyugati cégek. Ennek ellenére most nem az a cél, hogy mindenki nyugati partner után ro- hangásszon, hanem az, akinek lehetősége van, ragadja meg az alkalmat. FEJLETT TECHNOLÓGIÁT nyer, olyan gépekkel, berendezésekkel gazdagodik a vállalat, amelyeket korábban az importkorlátozások miatt egyáltalán nem lehetett beszerezni. Hogy az üzlet létrejöjjön, a közös akaraton kívül segítőkész minisztériumi és állami vezetők is kerestetnek. Máthé Csaba MEGKEZDTÉK A REPCEMAG FELDOLGOZÁSÁT a Növényolajipari Vállalat nyírbátori gyárában. Az étolajalapanyagból 9 ezer tonnát dolgoznak fel. Képünk a szállításról készült. (Elek Emil felvétele) Villany Egyenes tartásit, illedelmes ember Papp László. A kalapját már a szerkesztőség ajtaja előtt levette, úgy kopogtat be a szobába. Először azt hiszem, hogy ügyes-bajos dolgával keres meg, de nem. Cáfolni szeretné az újságban meg jelente- két, mert nem hiszt, hogy Mátészalkán 100 évvel ezelőtt kigyulladt a villanyfény. Mutatom a dokumentumokat, de ő csak fenntartását hangoztatja. Lassan felenged aztán, és mesélni kezd. — Cselédek voltunk Tyúkodon, Kölcsey Ákosnál. Annál a Kölcsey tekintetes úrnál, aki leszármazottja a Himnusz költőjének, Kölcsey Ferencnek. Nagyon rendes ember volt a gazdánk, az apámnak prezentbe mindent megadott. Terményt, a lovaknak takarmányt. Anyám tizenhárom gyereket szült. Tizenegyen maradtunk életben. — Kilencéves voltam, amikor először láttam villanyt. Akkor még Zohogóban laktunk, és amikor felmásztunk a hodály tetejébe, messziről láttunk valami fényeket. Apámtól kérdeztem, honnan van ez a nagy világosság, ö már hallott a villanyról, és megmagyarázta, hogy bizonyára annak a fényét látjuk a 20 kilométerre levő Nagykárolyban. Nem tudtam elképzelni, miből lesz ez a világítás. Valamikor a húszas évek elején láttam aztán közelről is villanyt Mátészalkám Szálkái Istvánéknál benzinmotor termelte az áramot. A fénye gyenge volt, én mégis nagyon elcsodálkoztam, hogyan létezik ez. Sehogy sem értettem, amíg a gépmester el nem magyarázta. Hát így ismerkedtem meg a villannyal. Papp László itt hosszabb szünetet tart. A kalapját gyűrögeti, majd folytatja: — A mi lakásunkba 1931-ben érkezett meg a villany. Akkor már gróf Károlyi Gyulánál dolgoztunk. Szegények voltunk, de a szegénységen nincs mit szégyellni. . Elnézem a mai gyerekeket, ezek különbül öltözködnek, több mindent megkapnak, mint régen a gróf kisasszony. Régen mifelénk még a templomba is mezítláb jártak az emberek. Papp László megint hallgat, de kérem, meséljen még. — Kilencéves korom óta dolgozom. A grófot ritkán láttam, a tiszttartót nem szerettem. Volt úgy, hogy a gazdatiszteket is elverte a görbebottal. A ,napszám a húszas években 2 pengő ‘ ■ 'volt, ami akkoriban nagy pénznek számított. A harmincas években viszont már csak 80 fillért % kaptunk. Kiderül, hogy Papp László sohasem járt iskolába, ám azért a betűvetés tudományát elsajátította. — Amikor katona voltam, egyszer kiléptem a sorból vizelni. Több sem kellett az őrmesternek, példásan meg akart büntetni. Ám amikor látta, hogy még nem ismerem a szabályokat, csak annyi büntetést adott, ötvenszer írjam le, hogy foglalkozási idő alatt. nem szabad kilépni a sorból. Ném mertem én neki mondani, hogy nem tudok írni. Hát a földim este kérdezi tőlem, hogy min kesergek. Mondom neki, mi a büntetésem, és miért nem tudom megcsinálni. Hát erre ő leírta nekem a papír elejére, hogy foglalkozási idő alat'i nem szabad kilépni. Egész éjszaka igyekeztem én is ugyanúgy alákanyarí- tani, de csak párszor tudtam megcsinálni. A be- ■ tűvetést végül is megtanultam a katonaságnál. P app László boldog embernek mondja magát. A felszabadulás után kapott 7 hold földet, majd beléptették a téeszbe, amit végül is nem bánt meg. A felesége már meghalt, most hol az egyik gyereknél vendégeskedik, hol a másiknál. Egyébként Tyúkodon lakik, csak most bejött a szerkesztőségbe a villanyos hírt kiigazítani. Mert ő nem úgy tudja ... Lejegyezte: Bodnár István ^___________________________________________ Vízhatlan papírban utazik a szőlő „Csomagoljunk együtt!” — Szöulban Döntsék cl önök, melyik almát vásárolnák: amelyiket „szőrös” ládában a földre dobtak, benne összetöredezve a gyümölcs, vagy amelyik színes papírdobozban, külön. csomagolva m'osolyog ránk. Ugye, hogy az utóbbi mellett voksolnának, még ha az kilónként két forinttal többe is kerül? Akkor miért kell a papír- dobozpak, a csomagolóeszköznek reklám, ha úgyis a szebbiket, az ízlésesebbet választjuk’! Ráadásul megnöveli az árát a terméknek, ami a „nadrágösszeszorítós” időszakban újabb kiadás. Ízlés és pénztárca A reklámpszichológia mindezt az ízlések különbözőségével magyarázza. Mert ha egyetlen szürke dobozba csomagolják a pezsgőt és csak egyfajta van, eszi, nem eszi, nem kap mást alapon, a vevő kénytelen ezt kifizetni. Ha a többféle csomagolású tömegtermék mellett lehet kapni csomagolás nélkülit és extra kivitelűt, az ízlés és a pénztárca szabja meg, hogy melyiket választjuk. Ez alapján egyszerű a képlet, nem is kell reklámozni a papírt, adjunk választékot, a vevő pedig eldönti, hogy melyikre tart igényt. Alapanyagszegény időszakban nem ilyen egyszerű a helyzet A nyíregyházi papírgyár nem fejlesztései, sem lehetőségei alapján dobja piacra csomagolóeszközeit, bort, az jilmát, a hűtőgépet dobozba csomagolják, de a speciális igényekre már ez is kevés. Mit lehet újítani ebben a helyzetben, amikor mindenképpen jó üzlet a csomagolás? Piacra dobni a vízhatlan papírt, ami mindenképpen kuriózum. Eltérő időjárási viszonyok között, magas páratartalom mellett lehet benne a terméket szállítani. A legújabb szerződés alapján ilyen csomagolásban utazik Chilébe a magyar szőlő. A nagy utazás Eladhatóság, piacorientált termelés. Ügye, ismerjük ezeket a fogalmakat? Ha égy új terméket akarunk bevezetni a köztudatba, áldozni kell. A tervek szerint a szlogen idén nagy utazásra vállalkozik. Előbb bejárja „kenguruországot”, Ausztráliát, a Cantemus kórus révén, ugyanis az énekkar tagjai sapkájukon ezt reklámozzák. A másik út Szöulba, a nyári olimpiára vezet. Angolul fogja hirdetni szabolcsi versenyzők mezén (reménykedünk kiutazásukban): „Csomagoljunk együtt!” (m. cs.) A pályakezdő diplomások esélyei Régészt nem kérésnek A felsőfokú oktatási intézményekben most végző fiataloknak ajánlott álláshelyek száma ugyan kevesebb a tavalyinál, de összességében még mindig kétszerese a diplomás pályakezdők létszámának — derül ki az Állami Béir- és Munkaügyi Hivatal táj éko zta tó j ából. A műszakiak vannak a legkedvezőbb helyzetben: a statisztikai mutatók szerint a műszaki egyetemek minden végzősére 4,7 állás jut, és a főiskolákról kikerülőknél sem kisebb ez a szám 2,1-nél. Változatlanul sok munkahely számít gépész-, villamosmérnökre, üzemmérnökre, s az átlagosnál is keresettebbek a vegyészek, a közlekedés-, a kohó- ős a bányaipari karokon, szakokon végzők. Bár a végzők számánál kevesebb pályázatot írtak ki az építészmérnöki karon, a városgazdálkodási, a magas- és mélyépítési, valamint a vízgazdálkodási főiskolai szakokon, az igények alapján ügy ítélik meg, hogy ezeket a pályakezdőket is elegendő munkahely várja. A közgazdasági egyetem és a gazdasági főiskolák, valamint a jogi egyetemek friss diplomásainál sem kell számolni elhelyezkedési gondokkal. Az agrártudományi egyetemeken és főiskolákon végzőknek a korábbi évekhez képest kevesebb állást kínálnak, de a tapasztalatok szerint a „kereslet” élénkülni fog, különösen a növény-, gyümölcs- és szőlőtermesztés területén. Az orvostudományi egyetemeken és egészség- ügyi főiskolákon végzettéknek ajánlott állások száma az- itt is érzékelhető csökkenés ellenére még mindig nagyobb a pályakezdők létszámánál. A bölcsészkarok pszichológus, népművelő és könyvtár szakos végzőseinek ajánlották munkahelyeket, de a régészeknek, a művészettörténészeknek és a levéltárosoknak az idén sem hirdettek állásokat. A pályakezdő pedagógusoknak csaknem 10 ezer álláshelyet ajánlottak, kétszer any- nyit, mint ahányan most megkapják diplomájukat. A legkeresettebb a gyógypedagógus — minden ilyen szakemberre 7,4 állás jut (a tavalyinál is több). Az óvónői álláshelyek 26 százaléka a fővárosban van, s a másutt meglévő lehetőségeket az is szűkíti, hogy az igények több mint egynegyede szerződéses, helyettesítői állás. A tanítói helyek 70 százaléka napközis, diákotthoni nevelői, illetve helyettesítői állás. Még minidig jelentős az általános iskolai tanároknak meghirdetett pályázatok száma. A tavalyinál 30 százalékkal több álláshely várja a középiskolai tanárokat, különösen a nyelvszakosokat. Álmok és lehetőségek Sóstóhegyen „Égi csatirna”, vagy összekötő át? hanem az alapanyag függvényében. Amilyet kap, ahhoz igazítja termelését és azt, hagy minél kevesebb legyen a hulladék. Milyen a körítés? Csomagoljunk együtt! hirdeti a gyár szlogenje, mellette az embléma, de azt azért ők is tudják, ha ezt elolvassa a vásárló,- nem azt fogja nézni, hogy a papírdobozt a nyíregyháziak készítették, hanem azt, hogy milyen terméket csomagoltak, és milyen minőségű a körítés. Tömegtermékekkel pedig lassan a hazai piacot sem lehet meghódítani. Akaratlanul is a Szebbet választjuk, a tucatcsomagolású a legvégére marad. Utóbbival az exportigényeket egyáltalán nem lehet kielégíteni, a doboz maximum Hegyeshalomig utazhatna. Marad a speciális, a többitől eltérő. A pezsgőt, a Megannyi gond, megoldatlan probléma került terítékre a legutóbbi sóstóhegyi városkörzeti gyűlésen. A vasúti sorompót elkerülő és a város felé gondtalan összeköttetést biztosító útszakasz megépítésére csak lakossági hozzájárulással van lehetőség. Az évek óta húzódó, az ott lakókat nyomasztó és idegesítő ügy most megoldódni látszik. A terv és a költségvetés várhatóan szeptemberre elkészül, és végre megvalósulhatna a Sóstóhegyen lakók nagy-nagy álma. Az északi városrészt, tehát Nyírszőlőst, Sóstófürdőt és Sóstóhegyet közösen érintő gázvezeték építésének lehetőségéről is tájékoztatták az egybegyűlteket. Szigorúan az önkéntesség elve alapján, minden építési telek tulajdonosának igenlő nyilatkozatával létrejövő társulás oldhatná meg ezt a gondot. Míg a már korábbról ismert vízműtársulat esetében a lakosság 51 százalékának akarata kötelezővé vált a 49 százalék számára is, addig ennél a formánál 90 százalékos akaratra van szükség, de ez nem kötelezi a többieket. A lehetőséggel most élni nem akaró, vagy anyagiak híján nem tudó lakosok telke előtt is természetesen megépül az utcai vezeték, ezt a tanács megelőlegezi. Kovács István, a városi tanács vb műszaki osztályának vezetője arról is informálta a megjelenteket, hogy a három településrészen megépülő 64 kilométer utcai gázvezeték összköltsége várhatóan közel 100 millió forint lesz. Telkenként ez 35—40 ezer forintot -jelentene, melyet az OTP 10 év időtartamra, kedvezményes kamat mellett biztosítana. Az elkövetkező napokban az utcabizalmiak, lakóbizottsági tagok, népfrontaktivisták az érintett területen felkeresnek minden telektulajdonost, hogy nyilatkozzon szándékairól. Az idő sürget, hisz legkésőbb augusztus közepéig dönteni kell mindhárom településrészen, így a következő fűtési szezon kezdetéig megépülhetne a tervezett beruházás. Régi óhajuk a sóstóhegyieknek egy gyógyszertár létesítése is. Dr. Bartha Tibor főorvos tájékoztatása szerint a gyógyszertári központ most ideiglenesen egy bérleményben rendezné ezt be, mintegy 100 négyzetméteren. Ha bebizonyosodik a létjogosultsága, az új gyógyszertár a nemrég átadott ABC áruház mellett épülne meg. Ami pedig a parabolaantenna telepítését illeti, egyelőre valóban csak álom, hisz ehhez meg kellene oldani a lakások összekábelezését, és ez újabb kiadásokkal terhelné a családi költségvetést. Ismerve a sóstóhegyiek példás összefogását, talán mégsem megvalósíthatatlan álom marad az égi csatorna földi vétele. Sántha János
