Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-15 / 168. szám

4 Kelet-Magyarország 1988. július 15. Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1988. július 13-14-ei üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága 1988. július 13—14-én Grósz Károly elnökletével ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vet­tek: a Központi Ellenőrző Bizottság titkára, a. Központi Bizottság osztályvezetői, a me­gyei és megyei jogú pártbizottságok első titkárai, valamint a Budapesti Pártbizottság titkárai. A Központi Bizottság tájékoztatót hallga­tott meg Grósz Károly július 4—5-ei moszk­vai tárgyalásairól. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta: — Németh Miklós előterjesztését a népgazdaság év eleji fejlődésének ta­pasztalatairól készített jelentést és a jö­vő évi népgazdasági terv és állami költ­ségvetés irányelveire vonatkozó javas­latot; — Fejti György előterjesztését a gyü­lekezési és az egyesülési jog törvényi szabályozásának fő elveiről szóló javas­latot; — Lukács János előterjesztésében a Központi Bizottság és a Politikai Bi­zottság káderhatásköri listájának módo­sítására tett javaslatot. I. • A Központi Bizottság jóváhagyólag tudomásul vette Grósz Károly tájé­koztatóját július 4—5-i moszkvai tárgyalá­sairól. Megállapította, hogy pártunk főtit­kárának a Szovjetunióban tett munkaláto­gatása a magyar—szovjet kapcsolatok fon­tos eseménye volt. Az SZKP KB főtitkárá­val, Mihail Gorbacsovval folytatott szívé­lyes, baráti légkörű megbeszélés megerősí­tette, hogy az MSZMP és az SZKP azonosan ítéli meg a nemzetközi helyzet alakulását, a szocializmus jövőjét. Mindkét párt sajátos nemzeti feltételek között a szocialista tár­sadalom megújításán, a demokrácia fej­lesztésén, a korszerű, hatékony gazdálkodás kialakításán munkálkodik. A kölcsönös bizalom és megértés szilárd alapul szolgál a magyar—szovjet kapcsola­tok sokrétű fejlesztéséhez és korszerűsítésé­hez, a két ország érdekeinek összehangolá­sához. A moszkvai megbeszélések megmu­tatták: kölcsönös a törekvés arra, hogy az együttműködés fejlesztésével elősegítsük idő­szerű gazdasági és politikai feladataink meg­oldását. A megbeszéléseken elvi egyetértés alakult ki az országaink közötti gazdasági és műsza­ki-tudományos együttműködés fejlesztésé­nek fő irányairól. A magyar népgazdaság számára igen jelentős, hogy a Szovjetunió kész 1991—93 között a jelenlegi ötéves terv­ben rögzített mennyiségben energiahordozó­kat és alapvető nyersanyagokat szállítani; továbbá az, hogy kifejezte készségét korsze­rű gépipari termékek vásárlására. Egyetér­tés volt abban is, hogy a magyar—szovjet pénzügyi kapcsolatok kiegyensúlyozása ér­dekében új kezdeményezésekre van szükség. O A Központi Bizottság támogatásáról biztosította az európai hagyományos haderők és fegyverzetek csökkentésére irá­nyuló elképzeléseket, a Mihail Gorbacsov ál­tal Varsóban megfogalmazott szovjet javas­latokat. Támogatta az F—16-os • amerikai bombázók — megfelelő ellentételezés fejé­ben — földrészünkről történő kivonásának gondolatát is. Mindez egybevág azokkal a törekvéseinkkel, hogy Magyarország azon államok között legyen, amelyek területén el­sőként kerül sor a haderők és a fegyverze­tek csökkentésére. Nemzeti érdekeinkkel egybeesik az a szovjet indítvány is, hogy a két katonai rendszer alakítsa ki a véletlen konfliktusok megelőzését szolgáló mechaniz­musokat. Külpolitikánk e javaslatok felve­tésében kezdeményező szerepet játszott és a jövőben is tevékeny részt vállal azok kimun­kálásából, megvalósításából. II. A Központi Bizottság az év eleji gazdál­kodási tapasztalatok alapján megállapítot­ta: helyes volt a stabilizációs gazdaságpoliti­kai irányvonal kijelölése. A gazdasági folya­matok azonban továbbra is ellentmondáso­sak. Társadalmunk az év során, áldozatokat is vállalva, jelentős erőfeszítéseket tett az ország előtt álló feladatok megoldására. A gazdaság több lényeges pontján — így első­sorban a nem rubelelszámolású exportban és a külkereskedelmi egyenlegben — az ered­mények kedvezőek. A költségvetés tervezet­tet meghaladó hiánya gondokat okoz. A fe­szültségek oldására a kormányzat az év ele­jétől több döntést hozott, de a folyamatok kívánt irányba tereléséhez további intézke­dések szükségesek. Az 1988. évi főbb gazdaságpolitikai célok teljesítése a stabilizációs és a kibontakozási program megvalósításának szempontjából kulcsfontosságú. Az idei fő gazdaságpolitikai célok elérése következetes gazdaságirányí­tást és határozott kormányzati magatartást igényel. A Központi Bizottság megítélése szerint az 1988-ra kialakult gazdasági helyzet minde­nekelőtt a korábbi évek gazdasági folyama­taiban és gazdaságpolitikai gyakorlatában gyökerezik. Az 1987 júliusi kibontakozási programban egyértelműen megfogalmazódott a fordulat szükségessége, kirajzolódtak an­nak fő keretei, gazdaságpolitikai jellemzői, s az azóta szerzett tapasztalatok, valamint az országos pártértekezlet felismerései és elha­tározásai megterémtették a fordulat politikai lehetőségeit. Elodázhatatlanná vált a gazdaságpolitiká­ban olyan feladatok meghatározása és kö­vetkezetes végrehajtása, amelyek egyidejű­leg szolgálják a gazdasági stabilizációt, lét­rehozzák a gazdaságban és a társadalomban a megújulás feltételeit. A stabilizáció meg­valósítása és a kibontakozás megalapozása nem egy-két évre "szóló feladat, hanem hosz- szabb fejlődési szakaszt igényel. A távlatokat is megalapozó fordulat eléré­séhez egyaránt szükség van a társadalom és a gazdaság nyitottabbá tételére, a szocialista piacgazdaság kiépítésére, a fejlődőképes vállalkozások gazdálkodási feltételeinek ja­vítására, a műszaki haladást is segítő kül­földi működő tőke részvételi lehetőségeinek bővítésére, a termelési erőforrásokhoz 'való hozzájárulás kötöttségeinek oldására. A Központi Bizottság támogatja, hogy a jövő évi gazdaságpolitikai elgondolásokat a kormányzati szervek az előterjesztett két változatnak megfelelően dolgozzák ki, elő­térbe állítva azt a változatot, amelynek fő jellemzője a gyorsabb szerkezeti változás és műszaki fejlődés, a határozottabb külpiaci nyitás, a piaci eszközök szélesebb körű ki- terjesztése és az ezekhez kapcsolódó elkerül­hetetlen feszültségek vállalása. A kidolgo­zandó változatok — a szelektivitás fokozá­sát szolgáló szigorú szabályozás mellett — körültekintő elemzést és felkészülést igé­nyelnek a várható társadalmi hatások feltá­rása és az azok kezeléséhez szükséges esz­közök megteremtése érdekében A munka eredményéről szóló jelentést a Központi Bizottság őszi ülése elé kell ter­jeszteni. III. A Központi Bizottság áttekintve a gyüle­kezés és az egyesülés szabályozásának fő el­veit megállapította: a demokrácia kiszélesí­tése, valamint az alkotmányos rend védelme érdekében indokolt, hogy az Országgyűlés a gyülekezési és az egyesülési jogról törvé­nyeket alkosson. A testület ajánlja, hogy a törvény nyilvá­nítsa ki a gyülekezési és az egyesülési jog alkotmányos szabadságát, és határozza meg e jogok gyakorlásának törvényes kereteit. Mondja ki, hogy azok gyakorlása nem sért­heti a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét, nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeit, az állam biztonságát, a köz- biztonságot, a közrendet, a közegészséget és a közerkölcsöt, valamint mások jogait és szabadságát. A törvény rögzítse, hogy a gyülekezési jog gyakorlása keretében békés összejövete­lek, gyűlések, felvonulások szervezhetők, azokon a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják. A gyülekezési jog gyakor­lásában részt vevők különböző megnyilvá­nulásai nem sérthetik a törvény előírásait. A törvény írjon elő bejelentési kötelezett­séget a közterületen vagy középületben tar­tandó összejövetelekre, gyűlésekre, felvonu­lásokra; ugyanakkor jelölje meg azokat a rendezvényeket, amelyek nem tartoznak előzetes bejelentési kötelezettség alá. Fon­tos annak rögzítése, hogy a gyülekezés eset­leges megtiltása ellen bírósághoz lehessen fordulni. Az egyesülési jogot szabályozó törvény határozza meg a társadalmi szervezet, az egyesület fogalmát, szabályozza megalakulá­suk, állami elismerésük, működésük kerete­it, valamint megszűnésük rendjét. Mondja ki, hogy társadalmi szervezet, egyesület minden olyan tevékenységre alakítható, amelyet a törvény nem tilt. A társadalmi szervezet vagy az egyesü­let kritériumait ki nem merítő társaságok létrejöttét és működését a törvény ne kös­se megalakulási szabályokhoz és állami nyilvántartásba vételhez. Tegye azonban le­hetővé, hogy ha valamely társaság tevé­kenysége egyesületre, társadalmi szervezet­re utaló ismérveket mutat, az illetékes ál­lami szervnek legyen joga a körülmények tisztázására és a szükséges intézkedések megtételére. A Központi Bizottság felkérte a Minisz­tertanácsot, hogy a gyülekezési, valamint az egyesülési jogról szóló törvényjavaslatok tervezetét a Hazafias Népfront szervezésé­ben bocsássa társadalmi vitára. E vita tapasz­talatainak figyelembevételével átdolgozott törvényjavaslatokat lehetőleg még ebben az évben nyújtsa be az Országgyűlésnek. IV. A Központi Bizottság az országos pártér­tekezlet állásfoglalásának megfelelően dön­tött a központi pártszervek hatáskörébe tar­tozó párt-, állami, társadalmi és gazdasági tisztségek köréről. Ezek számát 1241-ről 435- re csökkentette. A Központi Bizottság abból indult ki, hogy a pártszervek hatáskörébe — így a központi testületek hatáskörébe is — csak a politikailag különösen fontos, többségé­ben első számú vezetői tisztségek tartozza­nak, érvényt szerezve annak az elvnek, hogy a funkciók betöltéséről lehetőleg ott és azok döntsenek, ahol és akik leginkább ismerik a kádereket, illetve akik jogosultak erre. A pártszervek döntenek a saját választá­si vagy kinevezési jogkörükbe tartozó sze­mélyi ügyekben, és előzetesen állást foglal­nak azokban, amelyekben a választás, illet- vé a kinevezés más szervek feladata. ★ A Központi Bizottság döntött hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben: — Óvári Miklóst, a Központi Bizottság Irodájának vezetőjét — nyugállományba vo­nulása miatt — érdemei elismerése mellett felmentette beosztásából; ’ — Major Lászlót, a Magyar Népköztár­saság montevideói nagykövetét kinevezte a Központi Bizottság Irodájának vezetőjévé; — Huszár Istvánt, a KB Párttörténeti In­tézetének igazgatóját — a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának _ főtitkárává tör­tént megválasztása miatt — felmentette be­osztásából ; — Balogh Sándort, az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem egyetemi tanárát kinevezte a KB Párttörténeti Intézete igazgatójának. (MTI) Szavaz a Központi Bizottság. Szovjet hadifoglyok Gorbacsov Varsóban az értelmiség képviselőivel találkozott A gttrttg hajót&madAtban Két magyar eltűnt A tervezettnél másfél órá­val hosszabbra nyúlt, s a szovjet—lengyel kapcsolatok történetében eddig egyedül­álló eseménnyel kezdődött Mihail Gorbacsov csütörtöki programja: az SZKP KB fő­titkára a varsói királyi vár­ben a lengyel értelmiség kép­viselőivel találkozott. Az SZKP KB főtitkára fel­hívta a figyelmet arra, hogy az atomhalál veszélyétől fe­nyegetett, ökológiai, élelme­zési, túlnépesedési problé­mákkal küszködő korunkban a politikai vezetőknek feltét­lenül oda kell figyelniük a tudományokat és a művésze­teket képviselők véleményé­re, mert e nélkül hibás dön­téseket hoznak, a politikai hi­bákért pedig nagyon drágán kell fizetni. A látogatás első három napja alatt szerzett benyo­másokat összegezve Mihail Gorbacsov leszögezte: — Lengyelország keresi, és szá­momra úgy tűnik: meg is ta­lálja a választ a hogyan to­vább kérdésére. — A továb­biakban a Szovjetunióban folyó átalakítási politikáról szólt, amelynek legfőbb célja az ország egész életének meg­újításával a szocialista társa­dalom humánusabbá tétele. A Mihail Gorbacsov beszé­dét követő lengyel felszólalá­sok egyik alapgondolata az volt, hogy a szocializfnus, az egész világ fordulóponthoz érkezett, ahonnan csak bá­tor, egészen újszerű megoldá­sokkal folytatódhat az em­beriség fejlődése. Az elhang­zott rövid beszédek többsé­gében megfogalmazódott az a nagy felelősség, amely az emberiség sorsának jövőbeni alakulásában a szocialista or­szágokra, mindenekelőtt a Szovjetunióra hárul. Többen kiemelték ebben a szovjet­unióbeli új gondolkodás, a peresztrojka és a glasznoszty meghatározó szerepét. Ezután a résztvevők és Mihail Gorbacsov megálla­podtak abban, hogy a meg­válaszolatlan kérdésekre az SZKP főtitkára írásban vá­laszol, s az egész eszmecsere anyagát könyvalakban meg­jelentetik lengyelül és oro­szul. Ezután a LEMP KB szék­házában Wojciech Jaruzelski és Mihail Gorbacsov vezeté­sével plenáris tárgyalások kezdődtek. A magyar Külügyminisz­térium csütörtökön az alábbi közleményt adta ki: „Athéni nagykövetségünkön jelentke­zett egy magyar állampolgár, aki — mint elmondotta — a szerencsétlenül járt görög ki­rándulóhajó utasa volt. Be­jelentette, hogy a hajón vele együtt utazó két •— ugyan­csak magyar állampolgársá­gú — hozzátartozója eltűnt. Nagykövetségünk a beje­lentővel és a vizsgálatot foly­tató görög hatóságokkal szo­ros együttműködésben azon munkálkodik, hogy az eltűn­tek sorsáról mielőbb pontos és ellenőrzött ^információkat szerezzen be. A Külügyminisztérium konzuli főosztálya állandó kapcsolatban áll az érintett magyarországi személyekkel is” — hangzik a közlemény­ben. ★ Mint ismeretes terroristák hétfőn megtámadták a" City of Poros görög kirándulóha­jót Athéntól délre, Éjina-szi- get közelében. A legutóbbi — szerdáról keltezett— értesü­lések szerint kilenc turista életét vesztette, nyolcvan megsebesült. A kilenc halott közül eddig csak kettőt tud­tak azonosítani: egyikük egy hajóstiszt, a másik egy dán kiránduló volt. Az afgán ellenállók hét­párti szövetsége bejelentette, hogy kész közvetlen tárgya­lásokat kezdeni a Szovjet­unióval a fogságban tartott szovjet katonák 'esetleges szabadon bocsátásáról. A1 mudzsahidek ezzel elutasí­tották azt a szovjet javasla­tot, hogy első lépésként a Nemzetközi Vöröskereszt közreműködésével kezdőd­jenek tárgyalások a szovjet foglyok sorsáról. Szovjet részről hivatalosan 311 szovjet katonát nyilvání­tottak eltűntnek. A mudzsa­hidek mind ez idáig nem vol­tak hajlandóak adatokat kö­zölni arról, hogy hány szov­jet katona esett fogságukba, és hogy hol tartják őket.

Next

/
Thumbnails
Contents