Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-14 / 167. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. július 14. BEÉRETT A SZŐLŐ. Az Egervin Bor- kombinát üveg­házában be­érett a szőlő. A termés bőséges és jó minőségű, keresztezésre, további — fagytűrő és bő- termő — fajták előállítására használják. (MTI fotó) Posztumusz jelentét Huszonnégy óra színház A Mestersége: színész so­rozatban vasárnap este meg­rázó műsort sugározott a te­levízió: az 1983-ban Öze La­josról készült portrét. Nemcsak azért volt felka­varó az interjú, mert az ön­magához is konok, hajlítha- tatlan embernek a hivatás és a nézők iránt érzett feltét­len művészi "alázata, legben­ELADÓK LESZNEK... Vizsgabalt az ABC-ben A végzős diákok számára a nyárelő mindig izgalmak­kal teli időszakot jelent. Ilyenkor adnak számot az is­kolában eltöltött évek során szerzett tudásról: érettségit, szakmunkásvizsgát tesznek, így volt ezzel a kereskedel­mi és Vendéglátóipari szak­munkásképző 3. b. osztályá­nak 33 tanulója is, akiknek szakmunkásvizsgájára mi is betekintettünk. A kívülálló észre sem ve­szi, hogy Nyíregyházán a Marx téri 25. számú ABC- ben a jól ismert bevásárló­tér mellett még két másik „minibolt” is található. Most csak az egyiket használják, ez a vizsgaterem. A polco­kon teljes az áruválaszték. — Most szakelméletből vizsgázunk. Gyakorlati tu­dásunkat már bizonyítottuk, méghozzá „élesben”, kint a vásárlók között — magya­rázza Feldbauer Éva, aki már túl van a mai „megpró­báltatásokon”. — A neheze viszont hátra van, nem es­tünk még át a tantárgyi el­méleti vizsgákon. — Az elmélet valóban ne­hezebb, mint a gyakorlat — mondja Vígvári Csaba, ö is, akárcsak Feldbauer Éva, hús-hentesáru eladónak ta­nult. — Évközben is, nya­ranta is gyakorlatozunk. Van már valamennyi rutinunk, de nem lehet azt mondani, hogy később a munkánk so­rán nem fogunk problémás helyzetbe kerülni. Meg yoláné Dienes Viola szakoktató nem tanította ezt az osztályt, csupán a vizsga- bizottság tagja. — Az itt tanuló diákok nagy részének képzését az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat végzi. A gyakorlati felkészítés nemcsak az ÉKV- nál, hanem a Zöldértnél, az áfészeknél, a Centrum Áru­házban és a Csemege Válla­latnál is folyik. Tapasztala­tunk szerint a végzősök 70 százaléka az ÉKV-nál he­lyezkedik el. A vállalat tud­na munkát biztosítani vala­mennyi diáknak, de sokan mennek vissza dolgozni la­kóhelyükre, ami érthető is. A kezdők alapbérét '■anulmá- nyi eredménytől f1 ;gően ál­lapítja meg a vállalat. Ez 2100—2300 forintot jelent, amire természetesen rájön még a forgalom utáni prémi­um. Az iskolában önkiszol­gáló pénztárosi tanfolyamot is szervezünk. Ez nem köte­lező, de a tanulóink többsé­ge elvégzi, s ez plusz képe­sítést jelent. Az osztály szakoktatója, Kulcsár Anikó éppen vizs­gáztat. Ö az ÉKV alkalma­zottja, de az iskolában tanít. A vele szemben ülő diáklány a sertéscsülökről és körömről beszél. Hamarosan befejezi a feleletet, s látható megköny- nyebbültséggel áll fel az asz­taltól. Két felelet között né­hány szót válthatunk a ta­nárnővel. — Jó képességű osztály a 3. b. Sikeres volt eddig min­den felelet. Lehet mondani, hogy a diákok most félszak­emberek. Persze ahhoz, hogy teljesen megtanulják mester­ségüket, be kell kerülniük a „mélyvízbe”. Az a vélemé­nyem, hogy pár hónap múl­va már önállóan is megáll­ják majd helyüket a pult mögött. S mire ezek a sorok az ol­vasó kezébe kerülnek, talán már a gondolák mögött lát­hatjuk viszont az egykori ke­reskedelmis diákokat. (D. B.) Idill NagykáHő mellett Ürgék emberközelben C ikk-cakkban mozog a fű, a mozgás hirte­len megszűnik, s a karcsú ürge két lábra áll és körbe fürkészi a csoda­szép tájat, Harangod kör­nyékét. Amikor észreveszi, hogy tőle mintegy három méterre ember áll, füttyögő hangot hallat, erre minde­nütt megmozdul a fű és tucatnyi ürge iramodik az embertől tisztes távolba. De nem bújnak a lyukba, sőt ha tapasztalják, hogy békés szándékú a legfejlet­tebb élőlény, még vissza is fordulnak, szinte a lába elé bátorkodnak. Az apró em­bertől, a gyerekektől enni­valót, rágcsálnivalót is el­fogadnak. Ebben az idilli környezetben békésen él egymás mellett ember, nö­vény és sokféle állat. Itt, Nagykálló közelében amióta kirándulóhellyé vált a Harangodi-tó környéke, az ürgék megszelídültek, szinte háziállattá váltak. Védettek. Kiöntésük, hán­tásuk tilos. Ök sem tesznek kárt az embernek, sőt füty- työgésükkel ingyen szóra­koztatják a gyerekeket. Ki­csit beljebb, dombok há­tán, bokrok mélyén arasz­nyi állatkák, a gyíkok te­kergőznek. Egy tisztáson ritka állat, elevenen szülő gyík sütteti magát a nap­pal. A tó vizében buján te- nyész a ponty, a keszeg, ke­vés harcsa is akad — néha a horogra. Megbízható in­formáció szerint később újabb halakat, halfajtákat telepítenek a tóba. Körben a parton sokféle nád és sás az őstermészetet idézi. Egy helyen vadkacsa szárnya rebben, repülni kíván, de amint meglátja a közelgő embert, visszaszáll és a sű­rűbe tereli kicsinyeit. (nábrádi) Alikor menetrend szórtat járt az Árpád Sínautóhiisz, százhússzal Kedves levelet kaptam öz­vegy Kövesdi Józsefné Nyír­egyháza, Kun Béla út 22. szám alatti lakostól. Olvasta lapunkban, hogy újjászületik az Árpád sínautóbusz, ame­lyet a MÁV szolnoki jármű­javító üzeme varázsol újjá. Az 1934 és 1936 között a Ganz Gyárban készült áram­vonalas járművet sokan meg­csodálták akkoriban, ugyanis dízelmotorjával 120 kilométe- rés sebesség elérésére volt képes és 53 utast szállított. Annak idején összesen hét, a honfoglaló vezérekről el­nevezett hasonló sínautóbusz járt a MÁV fővonalain. Az Árpád 1948—49 táján közle­kedett utoljára, azóta rak­tárnak használták. A tervek szerint hamarosan útra ké­szen lesz, ismét szolgálatba áll. Hogy valójában milyen is volt? Égy régi igen kellemes emlék leírásával s a mellé­kelt fotókkal szolgál Kövesdi Józsefné, aki egyebek mellett a következőket írja levelé­ben: „1935. február 7-én es­küdtünk férjemmel és a nyá­ron már felutaztunk Buda­pestre e szép és akkor rend- kívüli gyors sínautóbusszal. Nekem igen nagy élmény volt.” Köszönjük figyelmességét, s levelét, melyben örömét megosztotta. (f. k.) Az Árpád sínautóbusz a nyíregyházi állomáson. (A felvé­telt Kövesdi József MÁV-f el ügy elő készítette 1935-ben.) sőbb érzései kaptak nyilvá­nosságot (miközben kiderült, hogy egyébként szűkszavú, zárkózott egyéniség), hanem azért is, mert a néző tudatá­ban megjelent a már koráb­ban vetített videoanyag, amelyet fiatal pályatársak csináltak a Hány az óra, Vekker úr? forgatása köz­ben. (Tudjuk, hogy Bacsó Péter eme felemás opuszá- ban a címszerepet Öze Lajos játszotta volna — a rák azonban végzett vele. Az em­lített film a filmről megin­dító képekben számolt be a munkában telt utolsó napok­ról, amikor a felvételek hely­színire már ölben vitték, s két jelenet között ágyban fekve várta, hogy rá kerül­jön a sor, s földagadt lábára már a cipőt is alig bírta fel­húzni. ..) Noha tüskésnek, nehezen illeszkedőnek tűnt öze, sza­vaiból a mesterséget teljes odaadással művelő, a jóért önsanyargató következetes­séggel küzdő művész arca bontakozott ki. De fájdalom: a színész, aki próba közben a legmagányosabb, aki maxi­malista a rendezőjével szem­ben is, aki a tökéletességre vágyik., ezért soha nem okoz boldogságot, kielégülést neki, amit éppen csinál, aki még soha nem volt elégedett ma- gával, aki csak a színpadon, előadás közben boldog, ak­kor és ott, a világ abszurdi­tásai miatt haragos ember, aki számára a nap húszon- négy órájából huszonnégy óra volt a színház, „nyug­szik már a csendes rög alatt”... De posztumusz jelenléte, a halál árnyékában felszárnya­ló hite révén a „bólints, hogy érdemes” etikáját vallván, túlvilágról küldött üzeneté­ben megfogalmazta testa­mentumát: „minden lehet, csak hittel kell csinálni.” A halállal szemben azon­ban a hit is tehetetlen... Karádi Zsolt NYOLC ÉV BÖRTÖN Ítélethirdetés a Nagy Gáhor-iigyben A Nagy család életéről újabb megdöbbentő tanúvallomások hangzottak el a szerdai tárgya­láson. Nagyné kolléganője, aki a szomszédban lakott elmondta, hogy egy éjszaka elszaggatott melegítőben, kócosán menekült át hozzájuk az asszony. Azért kért tőlük menedéket, mert a férje a hajánál fogva cipővel rugdosta. Nem engedte, hogy or­vost hívjanak hozzá, mert félt az urától. A verést azért kapta, mert a szülei megérkeztek Sá­toraljaújhelyről, s ez a férjnek nem tetszett. Azt mondta Nagy­né: inkább tűr, nem akarja, hogy a válás miatt szétszakítsák a gyereket. Egy másik szomszéd a terme­lőszövetkezetben dolgozott gép­írónőként. Főnökét, Nagy Gá­bort kedvelte, végtelen jóindula­tú, de keménykezű vezetőnek tartotta. A Nagy családhoz azon­ban nem járt át szívesen, mert minden alkalommal érezte a fe­szült hangulatot, s a falon át is többször hallotta a veszekedésü­ket. Soha nem látta nevetni... A bíróság a vádlott magatar­tására vonatkozóan meghallgatta az oktatóját, aki mellett a 110-es számú ipari szakmunkásképző intézetben tanult autószerelést. A férfi elmondta, hogy Nagy Gá­bort csendes, megbízható fiúnak ismerte meg, de feltűnt neki, hogy soha nem látta nevetni. Két osztálytársa, akikkel jó vi­szonyban volt, egybehangzóan állították, hogy a fiú többször elmondta: az édesanyját nagyon szereti, de az apja nem úgy bá­nik velük, ahogy kellene. Vádol­ta az apját, amiért barátnőt tart és állandóan találkozik vele. Nagy Gábor azonban tavaly ősz­szel — nem sokkal a bűncselek­mény elkövetése előtt — köny- nyelmü kijelentést tett néhány osztálytársa előtt: adnék 100 ezer forintot annak, aki elgázolná az apámat — ezt mondta, igaz tré­fásan. Meghallgatták dr. Nagy Gábor közvetlen munkatársait is. Mun­kájáról, felkészültségéről igen jó vélemény alakult ki a megyei tanácson, jól felkészült vezető­nek tartották, aki több egyete- met elvégzett, igyekvő, s céltu­datosságát a halála előtt közvet­lenül elkészített kandidátusi disszertáció is bizonyította. Kol­légái a családi problémákról semmit nem tudtak, az osztály­vezető-helyettes büszke volt a négy fiára, szeretett velük di­csekedni. Krízisben Az utolsó tanúvallomások után az ügyvéd újabb tanúk, illetve az Egészségügyi Tudományos Ta­nács szakértőjének meghallga­tását indítványozta, de a bíróság az elhangzottak, illetve az elme- szakértői vélemény birtokában az indítványt elutasította. Az ezt követő iratismertetésen elhang­zottak az elmeszakértői vélemé­nyek: a Debreceni Orvostudo­mányi Egyetemen a fiatalkorú Nagy Gáborról megállapították, hogy súlyos serdülőkori krízis­ben van, a diszharmonikus csa­ládi hatások miatt károsodott a tűrőképessége, ezért beszámítási képessége közepes fokban korlá­tozott. A Semmelweis Orvostu­dományi Egyetemen enyhe fok­ban korlátozott beszámítási ké­pességet állapítottak meg, amely a személyiségfejlődési zavarának köszönhető, s ugyanilyen véle­ményt adott az Egészségügyi Tu­dományos Tanács is. A büntető tanács elnöke Nagy Gábor ko­rábbi szökéseiről rendőri jelen­téseket ismertetett: első alka­lommal az apja autójával és két sörétes vadászfegyverével szökött meg a Balatonra, mert bukásra állt négy tantárgyból, másod­szor pedig motorral, sátorral és hatezer forinttal felszerelkezve távozott otthonról, mert nem je­lent meg a javítóvizsgán. A perbeszédek folyamán az ügyész előre kitervelt emberölés miatt a középértéket — hét és fél évet — meghaladó szabad- ságvesztés-büntetést indítványo­zott a vádlottal szemben. Indo­kolásában elhangzott, hogy az élet elleni bűncselekmények szá- ma megyénkben jóval megha­ladja az országos átlagot, ezért nem lehet elnézni egy ilyen cse­lekményt. Az apa' annak ellené­re, hogy gyakran brutálisan lé­pett fel a család tagjaival szem­ben, megadott nekik mindent. Az ügyvéd védőbeszédében a fiú­ban kialakult, állandósult féle­lemérzetre apellált, vitatta az előre kiterveltséget, s kérte a bíróságot, hogy az elhangzottak­ra tekintettel rövid tartalmú sza­badságvesztést szabjon ki. Különösen veszélyes Dr. Rajka Sándor büntető ta­nácsa a fiatalkorú Nagy Gábort előre kitervelt emberölés bűn­tette miatt 8 évi fiatalkorúak börtönére, és öt év közügyektől eltiltásra ítélte. Enyhítő körül­ményként hozta fel a sértett bru­tális magatartását, s Nagy Gá­bor kismértékben korlátozott beszámítóképességét, súlyosbító­ként azt, hogy közeli hozzátar­tozója sérelmére, különösen ve­szélyes eszközzel követte el a bűncselekményt. A vádlott, a törvényes képviselője és az ügyvéd eltérő minősítésért, il­letve enyhítésért fellebbezett, az ügyész pedig három napi gon­dolkodási időt kért. Bartha Andrea pTEKINTÉS] MEGYEI APÓKBAN QLÍSk A NEDVES FALAK ELLEN Nagy gondot okoz a családi házak, lakások falainak vizese­dése, penészesedése. A szek­szárdi Szigma Építőipari Kisszö­vetkezet által alkalmazott, úgy­nevezett töltéskompenzációs szi­getelési eljárás megszünteti ezt a problémát. A töltéskompen­zációs szigetelés lényege, hogy a nedves faiba meghatározott szögekben és távolságokban lyu­kakat fúrnak, s ezekbe — a vi­zesedés mértékétől függően —, különböző átmérőjű betonvasa- kat helyeznek. Az eljárás az elektromos megosztás fizikai el- vén alapszik. Egy másik érde­kes terméke a kisszövetkezetnek a szabadalmaztatott víztakaré­kos WC-öblítőtartály. A szelle­mes megoldású tartályon két le­húzókar található, s attól füg­gően, hogy kisebb vagy na­gyobb mennyiségű vízre van szükség, kell meghúzni az egyik, illetve a másik fogan­tyút. A tartály víztakarékos tize- melésmódban 5,4 liter vízzel ke­vesebbet használ fel, ami egy átlagos családnál számotte-t vő vízmegtakarítással jár. (Tol­na Megyei Hírlap) „CSODAKÜT” KESZTHELYEN A Hullám Szálló felújításával és a valamikori zenepavilon fo­lyamatban levő újjáépítésével felgyorsult az a folyamat Keszt­helyen, mely a Balaton-part szá­zadfordulós korzójának korabeli hangulatát — akkori értékeinek megmentésével — igyekszik visszaállítani. Ennek a törek­vésnek az újabb állomása a városi strand régi kerítésébe beépítve működött egykori kút visszaállítása is. A korabeli fo­tók. rajzok szerint egy szobor- csoportról van szó, amelynek alján vizet köpő kőoroszlán he­lyezkedett el. A kutat tápláló vizet — amelynek valójában kö­szönhető a helyreállítási folya­mat — a szálló és a zenepavi­lon között levő, jelenleg is mű- ködő forrás adta. amelynek vize a móló melletti töltés oldalából kivezetett csövön át folyik a Balatonba. A forrásvizet rendsze­resen fogyasztók állítják, hogy gyógyító hatása van. s ezért gyakran zarándokolnak edénye­ikkel a kifolyóhoz. Fogyasztják emésztési, vérkeringési pana- / szókra, s „fiatalító” hatást is tulajdonítanak neki . . . (Zalai Hírlap) SZEMÉLYHÍVÓ a kórházban Akár ötszáz méteres körzetben is használható az a személyhívó berendezés, amelyet a közel­múltban mutattak be a kapos­vári kórház új műtéti tömb jé- ben. A hívórendszert egy idő­ben százharmincán használhat­ják. A szerkezet néhány deka­grammnyi. elfér egy zsebben. A szerkezetben csupa Magyaror- szágon is beszerezhető alkatrész található. Ez igen nagy előnye a már másutt használatos sze­mélyhívókkal szemben. ame­lyek túlnyomó részét importál­ták. A személyhívó sípoló hang­gal jelzi, ha keresik a haszná- lóját, s ha sürgős esetről : van szó. az éles jelzés folyamatosan szól. A figyelmeztetés után az orvosnak fel kell hívnia a por- tát, ahol megmondják, ki keres­te az illetőt. Az első tapaszta­latok szerint néhány perc alatt megtalálható a keresett személy, míg korábban félórákat futkos­tak egy-egy kolléga után. (So­mogyi Néplap) 200 MILLIÓ ZSENGE HAL 1981 óta működik a Hortobá­gyi Halgazdaság halkeltetője, s azóta minden év április végétől június utolsó—július első napjá­ig nagyüzem van az épületben és annak környékén. Az áru- haltermelést megalapozó halsza- porítás folyik ebben az idő­szakban. A különálló tavakban tartott anya- és apahalakat megfelelő előkészítés után hipo­fízisoldat befecskendezésével serkentik a pete, illetve a hal­téi leadására. A természetes kö­rülmények közötti ívásnak ne­vezett folyamatot a készítmény segítségével felgyorsítják, a le­fejt ikrát és haltejet pedig egyesítik. A megtermékenyült ikrából körülbelül hét-nyolc nap alatt fejlődnek ki az önálló táp­lálkozásra és légzésre képes úgynevezett zsenge halak. Ezek­ből az idén körülbelül 180—200 millió ..születik’" majd a halkel­tetőben. E mennyiségből körül­belül 150—160 millió lesz a ponty. 30—40 millió a növényevő és 2—3 millió a ragadozó har­csa. (Hajdú-Bihari Napló) SZENNYVÍZTISZTÍTÓ AGGTELEKEN Hazánk egyik értékes terhié- szetvédelmi — nemkülönben pe­dig idegenforgalmi területe Agg­telek és környéke. Aggtelek üdülőhely jellege megköveteli, hogy a közművesítés során az ivóvízhálózat után most a szennyvízelvezetést is megold­ják. Ez a lakossági érdekek mel­lett a környezet védelmét. a barlangba „lefutó vizek” tiszta­ságának megőrzését is jelenti. A rendszer kiépítését 1986-ban kezdték meg. s a tervek szerint jövő évben fejeződik be. Ennek során megnagyobbítják a már meglévő szennyvízderítőt, s ki­építik a községi szennyvízcsa­torna-hálózatot. (Észak-Magyarorszái?)

Next

/
Thumbnails
Contents