Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-14 / 167. szám

1988. július 14. Kelet-Magyarorazág 3 Építészeti konferencia Az építészet helye a tele­püléstervezésben címmel szervezi meg a Műszaki és Természettudományi Egye­sületek Szövetségének (MTESZ) megyei szervezete a II. Tiszántúli építészeti konferenciát, amelyre július 15-ig lehet jelentkezni. A konferencia célja a terü­letrendezési, településterve­zési folyamatokban bekövet­kezett változások elemzése. Különös figyelmet fordíta­nak a meglévő építészeti ér­tékekre, a lakókörnyezeti kultúra védelmére. A szeptember 16—17-én sorra kerülő fórumon az or­szág különböző területein dolgozó szakembereknek le­hetőségük lesz a vélemény- cserékre, az egyes megyék­ben már bevezetett különféle új módszerek megismerésére, széles körű elemzésére. A konferenciával egyidőben stúdiókiállításon mutatják be a megye népi építészeti és műemléki értékeit. If III cnn CTfllfln A nyíregyházi Divat Ruházati Vállalatnál több mint egy éve Ifjúság SIQiag. szervezték meg a kisgyermekes anyák egy műszakos mun­káját. Képünkön: az „Ifjúság” szalag NSZK megrendelésre női blézereket varr. (Császár Csaba felvétele) Családi tábor Dombrádon Katamaránnal a Tiszán Szabadság ’88 — papírgyár módra Milyen helyet, szerepet kap napjaink életmódjában a nyári szabadság, a megélhetésért folytatott küzdelem ho­gyan hat a két-három hetes vakáció eltöltésére, betölti-e eredeti rendeltetését a családok életében, hogy lehetőleg együtt pihenjenek? Ezekről a kérdésekről készítettünk egy üzemi „térképet” a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárá­ban. Hepp János szb-titkár le- gyintő kézmozdulatában benne van a megértés és a megváltoztathatatlanba való belenyugvás: „Nincs szabad időm..." — Nagyon kevés az embe­reknek a szabadidejük, az a bér, amit kapnak, nem elég a megélhetésre, rendkívül el­harapódzott a másodállás vállalása, hol vagyunk már a 3-szor 8 órától, . . Vgmk, kisszövetkezet, kiskert, ál­lattartás, dolgozóink jelentős része az őszi betakarításra tartogatja a szabadságát, most meg itt van a meggy, az uborka, azután jön a do­hány, az alma. Készítettünk most egy felmérést, mit csi­nálnak szabad idejükben. Nagyon sokan írták, hogy nincs szabad időm. Akinek meg lenne, azok közül sokan nem engedhetik meg ma­guknak, hogy elmenjenek ki­rándulni, üdülni. Vannak többgyermekes családjaink, akiknek a Balaton is csak álom marad. Persze itt is megtalálható a másik vég­let is . .. Számon tartják a dolgo­zóknak azt a rétegét, akik évről évre megengedhetik maguknak a több országon átvezető európai körutakat. Ök azok, akik sok munkával jól keresnek, és valahány­szor Nyugatra mehetnek, mindig kihaszrálják az időt és a valutakrretet, de első­sorban nem a múzeumok lát­ványosságai vonzzák őket, sokkal inkább a videósbol­tok. Akikről környezetük tudja, hogy ismét külföldön nyaraltak. És a másik véglet: tudnak egy olyan rétegről, amelybe főként a nagycsaládosok tar­toznak, illetve a keresetki­egészítéssel nem rendelke­zők, ők soha sehova nem mennek, legfeljebb „apu” akkor több sört iszik, „anyu” meg úgyse ér rá, a szabad­ság a nagytakarításé, a be­főzésé. Megkérdezem Varjú Gabriellát, a gyár népműve­lőjét, van-e a közművelődés­nek olyan eszköze, propagan­dája, amivel a kikapcsoló­dáshoz, a pihenéshez, esetleg az olvasáshoz, művelődéshez kedvet csinálnának? „...amit •karok..." — Ügy gondolom, „elkül­denének” az ilyen ötletekkel, az embereknek amúgy is elegük van már abból, hogy minden dolgukba beleszól­nak, biztosan sokan kikérnék maguknak, hogy engem ne oktassanak ki, a szabadsá­gom alatt azt csinálok, amit akarok... Így aztán a kisebb fizeté- sűek legfeljebb abban re­ménykedhetnek, hogy kifog­nak egy jó SZOT-üdülőt. Mi a helyzet ezekkel? Sajnos, alig kap a gyár a SZOT-be­utalókból, idén egy-egy há­rom-, illetve kétgyerekes családi beutaló érkezett, ta­valy kétgyermekest nem is kaptak. Ezerháromszáz dol­gozóból vajon hányán is fi­zetik rendszeresen sok éve a szakszervezeti díjat? Vannak azért más lehető­ségeik is, például a balaton- széplaki vállalati üdülő, a balatonfűzfői KISZ-tábor fő­leg a fiataloknak, vállalati családos csereüdülés a len­gyelekkel, gyári csere a rahói papírgyár dolgozóival, annyi sátor, amennyit a kempin- gezni járók igényelnek, és újabban a dombrádi üdülő- központ, amely egyre nép­szerűbb lesz, amit szépen fel­fejlesztettek, és amellyel a jövőben komoly terveik van­nak. Nyolc faház és egv köz­ponti épület áll a Tisza part­ján, minden házban kénye­lem, fürdőszobával, WC-vel, tévével, a partmenti csárdá­ban jó étkezési lehetőséggel. A kikötőben a Papírhajó kör tagjainak ma már vagyont érő hajóraja, katamarán, ka­jak, kenu — a gyár kb. egy­milliót költött a hajópark megteremtésére. Egy-egy család egy hétre veheti igény­be a faházat, a napi 30 fo­rintos üdülési díjat gyakor­latilag visszakapják az ét­kezési tikettekben. Moravecz Pál csoportveze­tő épp a napokban volt kint a családjával, mindenkinek ajánlja a kényelmes nyara­lót, aki szereti a természe­tet. — Mit mondhatok? Csü­törtök este lejárt az egy hét, hazajöttünk, péntek reggel visszamentünk sátorral . . . Csíki Zoltánná csoportve­zető az unokájával és még 4 gyerekkel készül a Tisza partjára: — Ha a Balatonhoz nem mehetek — mert nem mehe­tek — ez is csodálatos, és mi tavaly is nagyon boldogok voltunk ott. Gondoskodik a gyár dolgo­zói kényelmén kívül a sza­bad idő értelmes eltöltéséről is, amiről Hepp János így fo­galmaz : — Feltétlenül közönség- szervező hatásuk van azok­nak a művelődési lehetősé­geknek. melyeket eddig Dombrádon megteremtet­tünk — és ez a gyár számá­ra fontos... Importált ötletek Könyvtárat alakítottak ki a központi épületben, video­kazettákat kölcsönöztek ki, gyerekeknek is, felnőtteknek is szóló programokkal, meg­oldódott az újságellátás — hazabeszélek: Kelet-Ma­gyarországból 10 jár a 8 csa­ládnak, most tárgyalnak a Váci Mihály művelődési ház­zal, alkalom szerint kisebb nyári műsorok előadásáról és folyamatosan készítik elő az üdülőtelepi fotólabor, illetve a fazekasműhely kialakítását. Ez utóbbiban lenne lehető­ség — szakember segítségé­vel — a gyerekek körében a népi hagyományok terjeszté­sére. A családi közművelődési tábor ötletét Varjú Gabriel­la „importálta” a szolnoki papírgyárból, azzal, hogy senkire se tukmálnak rá semmit, de hadd legyen a könyv, az újság, a nemezszö­vet, vagy a korongolni való agyag kéznyújtásnyi távol­ságban. Hátha valaki kedvet kap hozzá... Baraksó Erzsébet S zombaton délben el­hanyagolt külsejű férfi lépett be a Bú­za téri piaccsarnokba. Fá­radtan a pecsenyesütő bó­dék előtti asztalokhoz ment, s az otthagyott zsí­ros, mustáros papírok kö­zött maradékok után kez­dett kutatni. Szerencséje volt, talált néhány kol­bász- meg hurkavéget, s került hozzá száraz kenyér­darab is . .. Miközben ette néhány fa­latos ingyenebédjét, lopva szemügyre vettem, ínint sokan mások. Csak néztem, néztem, s csodálkoztam, hogy szemernyi zavart, szé­gyent nem látok rajta. Mo­hón tette hiányos fogsorai közé azt, amit mással meg­hagyatott a jóllakottság, olyanformán, mintha terí­tett asztalnál, családi kör­ben csillapítaná éhségét. „Ennyire kivetkőzhet vala­ki emberi méltóságából?” — kérdeztem magamtól, s a felé szálló pillantásokból tudtam, hogy mások is ezt kérdezték maguktól, sőt a legtöbben már válaszoltak is rá: igen. Pedig elhamarkodottan ítéltek, ítéltünk. Nem volt ő olyan, aki nem tudja, mi a méltóság, csak olyan, aki­nek ott terül meg az aszta­la, ahol megteríti a szeren­cse, s azok a családtagjai, akik éppen körülveszik. Ki ő? Nem tudja senki, hiába van neve, lakcíme. Nem tudja, mert igazából névte­len, még önmaga előtt is. A lét percembere. Hiába lessük borzongva vagy saj­nálkozva, fogalmat sem al­kothatunk arról a külön világról, melynek ő — ki tudja hány sorstársával — lakója. Nem léphetünk kap­csolatba vele sehogy, mert ugyanúgy nem értjük gon­dolatait, tetteit, miként ő a mi szavainkat, cselekedete­inket. A humanizmus neki a koldulás lehetősége, a szerencse, elhagyott kol­bászvégek, az állam a rend­őr, a szociálpolitika a se­gély, melyért rendszeresen folyamodik. Gondolatai éppoly névtelenek, jelen­téktelenek, mint ő maga. És mégis: mindennapjaival otthagyja névjegyét min­denütt, ahpl megfordul, s azok a névjegyek arról ta­núskodnak, hogy helyet kö­vetel magának köztünk. N em tudni, hogy a fal­vakban, városokban, kisebb közösségek­ben hányán látják meg eze­ket a karnyújtásnyira elénk tett jelképes jeleket most, amikor a szemhatárok a nagypolitika felhőrétegeiig tárultak, de figyelmen kívül hagyni őket nem szabad. Nem szabad, mert beletö­rődni abba, hogy névtele­nek járnak köztünk, leg­alább akkora hiba, mint rossz nevet adni azoknak, akiket el kell keresztelni. Czine Gáspár A farnak mindegy... r Árnyékot vetett a gyanú A fának mindegy ki sze­di le a gyümölcsét, a szedő­nek viszont nem mindegy, hogy mennyi, s milyen gyü­mölcs van a fán, mennyibe került míg az szedésre érett, s hogyan sikerül túladni rajta. Ez az oka, hogy amió­ta a közös gazdaságok gyü­mölcsöseinek nagy részét vállalkozásban művelik, az­óta nem ritkák a különböző ellenőrző, felügyelő szervek­hez érkezett panaszok és bejelentések. Egy ilyen bejelentés érke­zett a Nyíregyházi Népi El­lenőrzési Bizottsághoz egy nyírbogdányi asszonytól. Azt kérte: vizsgálják ki miért vont le tőle a Kemecsei Ál­lami Gazdaság olyan magas összeget költség címén. Pa­naszában nemcsak saját sé­relmére hívta fel a figyelmet, hanem arra a visszásságra is, hogy a gazdaság másik kert­jében, ahol a vezetők almá­ja van, több alma termett és kedvezőbb a lebonyolítási díj is. hogy a költségek is táblán­ként változtak, sőt még egy táblán belül is eltérhettek egymástól. Mivel a gazdaság a szer­ződés megkötésekor nem tá­jékoztatta a vállalkozókat a várható költségek alakulásá­ról, így a kívülállók csak azt láthatták, hogy a gazdaság dolgozóinak kevesebb a költ­sége. Annál is inkább gon­dolhatták ezt, mert a kísér­letként bevont Vass-tanyai területen — a termelési for­ma ismeretlensége miatt — a kezdeti időszakban zömmel csak a gazdaság vezető be­osztású dolgozói vállalkoztak. Nem részletezték a műve­lési költségeket sem, viszont volt olyan pontja a szerző­désnek, amelyik ellenérzést válthatatott ki a vállalkozók­ból. Az egyik pont rögzíti, hogy a gazdaság a saját te­vékenységének ellenértékére minden körülmények között jogosult, ugyanakkor a vál­lalkozók, illetve bérlők jöve­delme á termés mennyiségé­nek arányában alakul. Mint­hogy mezőgazdasági munká­ról van szó, amelynek ered­ménye nagymértékben külső tényezőktől is függ, nem ár­tana szabályozni: mi az a legkisebb összegű jövedelem, amelyre a bérlő vagy a vál­lalkozó jogosult lehet, hiszen az általa végzett munka ak­kor is értékteremtő, vagy legalábbis állagmegóvó, ha a termés esetleg rossz is lesz. Találtak tartalmi és alaki hiányosságokat is a szerző­désekben, némelyik hátolda­lán kézzel írott kikötések voltak a költségekre vonat­kozóan, amelyek különböző módon tértek el az eredeti szerződésben foglaltaktól. Volt kétforintos művelési költség, volt ahonnan lehúz­ták a lebonyolítási díjat, másutt 1 forintra, megint másutt 2,50-re változott a költség, de több szerződésre írták azt is, hogy „bérbe ki­adva”, s volt olyan almater­melő, akinek nem volt szer­ződése, s olyanok, akik más néven élik életüket, mint amilyenre a szerződés szólt. 9KI1MHHMHHMBHBHHMM Nem naprakész Panaszok sora ■■■■■■■■■■■■■■■■■■Ml A bejelentést alaposan meg­vizsgálták, annál is inkább, mert az állami gazdasághoz is 11-en fordultak írásbeli panasszal, a megyei tanács mezőgazdasági osztályára is eljutott egy héttagú társaság bejelentése, s vizsgálatot végzett a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium törvényességi felügyeleti fő­osztálya is. Először is azt vizsgálták: milyen feltételek mellett köthetnek külső és belső emberek szerződést a gazdasággal, ki mit ad és mit kap a szerződés fejében, s valóban tapasztalhatók-e számottevő különbségek a ve­zetők és beosztottak fájáról leszedett alma mennyisége között. A legfontosabb meg­állapítás az volt; hogy a gaz­daság egységesen végez szol­gáltatást mindenkinek, a vál­lalkozótól pedig elvárja, hogy a gyümölcsöst a jó gaz­da gondosságával kezelje, vé­gezze el a betakarítást, még­hozzá a gazdaság által meg­határozott ütemterv szerint, s amikor az alma elkél, ak­kor majd elszámolnak. A panaszosnak 200 ezret valamivel meghaladó árbevé­tele volt, de amikor a mű­velési és a lebonyolítási költ­séget levonták tőle, 66 ezer forintja maradt. Azonos ter­més esetén másnak is ennyi haszna származott, ugyanis — mint a vizsgálat megálla­pította -— a szolgáltatás el­számolása egyforma volt a saját dolgozóknak és a kívül­állóknak végzett munka ese­tén, tekintet nélkül arra, hogy kinek milyen a beosz­tása. «■■■■■■■■■■■■HMftaMHI Jobb tájékoztatást Több olyan jelenséggel ta­lálkoztak viszont a népi el­lenőrök, amelyek félreértés­re adhattak okót. Mivel a gazdaságnak több község ha­tárában van gyümölcsöse, az azokban található fák kü­lönböző korúak, különböző nagyságú a lombjuk, a te- nyészterületük, s ezek termé­szetes következménye volt, taHHOMMMMMM Összességében azt állapí­tották- meg, hogy a nyírbog­dányi bejelentővel szemben nem követtek el törvénysér­tést. Nem számoltak neki többet mint másoknak, ám az alapos vizsgálatok után a népi ellenőrök nem tartják elfogadhatónak, hogy a vál­lalkozási szerződés megköté­se előtt nem tájékoztatják részletesen a vállalkozót az elvégzendő szolgáltatások gyakoriságáról, e munkák minőségi követelményéről, a várható költségekről. A szer­ződéseket nem megfelelően töltik ki, karbantartásukat elhanyagolják, s nem egyez­nek meg a kimutatással. Nincs naprakészen vezetve, illetve hiányos a táblatörzskönyv. Indokolatlanul nagy volt az eltérés a Vass-tanyai, illetve Hegedűs-kert általános költ­ségei között. És célszerű lett volna a vállalkozóknak küldött elszá­molást is részletezni. Akkor kevesebben panaszkodtak volna, s nem árnyékolta vol­na gyanú a jobban termő kertek fáinak bérlőit, hogy kisebb ráfordítással több ha­szonhoz jutottak. Balogh József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents