Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-09 / 137. szám

1 Kelet-Magyarország 1988.június í A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán a mezőgazdasági szakembereknek az IBM PC számítógépes oktató laborjában tanfolyamot szerveztek. A résztvevők megtanulják a gépek kezelését és megismerkednek a programozás alapjaival, (jl) Űtlevél „Dipóliába” Politizáló diákok vetálkedóje Kell-e egy tizenévesnek pszichológushoz járni? Miért veszélyes a kábítószer? Ho­gyan táplálkozzunk egészsé­gesen? Ilyen és ehhez ha­sonló kérdésekre keresték a választ a diákpolitikusok idei vetélkedőjén — a DI- POL-on. A szervezők az ál­lamjog, a nemzetközi politi­ka és az oktatáspolitika után most az egészségnevelést ál­lították az érdeklődés közép­pontjába. Ebben az évben megyénk­ből három csapat is kiérde­melte, hogy augusztus 16 és 19 között Sellyén részt ve­gyen az országos döntőn. Gimnázium és szakközépis­kolás kategóriában a fehér- gyarmati Zalka Máté Gim­názium két csapata, szak­munkásképzős kategóriában Kábel, műhold, mozicsatorna Fórum a városi televízióban Mennyibe kerül a kábel- hálózat új helyre kiépítése? Mennyit kell fizetni a ha­marosan induló mozicsator­náért? Hogyan alakul a mű­holdas adások vétele a kö­zeljövőben? Ilyen és ezek­hez hasonló kérdésekre vá­laszolnak június 13-án, hét­főn este a városi televízió vendégei Baja Ferenc, a városi tanács elnökhelyet­tese, Kovács István, a mű­szaki osztály vezetője és Posch György, a Modul Elektrotechnikai Vállalat igazgatója. Az adás készítői most is számítanak a város­lakók aktív közreműködésé­re. Kérdéseiket levélben (Szabadság tér 9j /agy a 13-275-ös telefonsamon te­hetik fel. A fórum élő lesz, ezért csak a kábelhálózatra kapcsolt lakásokban fogha­tó majd. Az Örökösföldön és a Malomikertben lakók számára ezt az adást egy hét múlva ismétlik meg. Levél a szerkesztőségnek Vigyázat, zsebtolvaj! Tisztelt Szerkesztőség! Kérem szépen, szívesked­jenek közzétenni az alábbi esetet a Kelet-Magyiarország- ban. Kérem ezt azért, hogy minél kevesebb, hozzám ha­sonló idős embert károsítsa­nak meg, azok a mihaszna fiatalok, akik ezt velem meg­tették. 1988. június 3-án reggel a 8 órakor beérkező és Zá­hony felé tovább induló vo­nattal utaztam a lányommal együtt. Sok volt az utas, mindenki igyekezett le-, fölszállni. Mikor szálltunk fölfelé, két fiatalember fel­tűnően kezdett tolakodni, lökdösődni. Az egyik előt­tem, a másik utánam jött. Az előttem lévő megállt a fülke ajtajánál és pár pilla­natig nem engedett bemenni. Én azt hittem, be van zár­va a kocsi ajtaja, de hirte­len megfordult és társával együtt a másik kocsiba ment be. Mindezt a lányom lát­ta, aki utánam jött. Mikor a kocsiba lepakol­tunk, akkor vettem észre, hogy a táskám nyitva van és hiányzik belőle a pénztár­cám. Szerencsére nem volt benne nagy összeg, de benne volt az 50 százalékos uta­zási papírom és egyéb ki­sebb iratok. Persze a vonat rögtön indult, ők eltűntek, nem tehettünk semmit. Három hónappal ezelőtt a lányommal hasonló eset tör­tént, csak akikor Miskolc fe­lé utaztunk, ott még keve­sebb az idő az átszállásra, ezt használják ki ezek a csa­vargók. Ott más módszerük vólt, udvariasan segítették a csomagunkat föltenni, mi megköszöntük, közben a lá­nyom táskájából kiemelték a pénzt. Sajnos, tőle többet vilitek el. Jó lenne, ha a rendőrség is figyelne ezekre és leg­alább mikor ilyen tömeges átszállás van, llenne ott egy­két járőr. Talán akkor nem mernének ennyire garázdál­kodni. Dr. Benkő Istvánná Nagykálló, Korányi u. 32. A tárgyalóteremből A hamis aláírás ára Ha egy betanított munkás a jövedelméhez mérten jóval na­gyobb mértékben költekezik, szórakozóhelyeken veri el a pén­zét, egyhamar azon veszi észre magát, hogy még a megtakarí­tott vagyona is elúszik. így járt Szűcs József máriapócsi lakos, aki 1985 nyarán Budapesten dol­gozott betanított munkásként a Közlekedési és Metróépítési Vál­lalatnál. Szűcs sosem volt bővében a pénznek, ráadásul minden hét­végén hazajárt Máriapócson lakó családjához. Költekezését valami­ből fedezni kellett, ezért elhatá­rozta, hogy az OTP-től hitelt vesz fel. Mezőgazdasági termelési hitel­igénylési lapot állított ki 1985. jú­lius 29-én. A hitel felvételéhez két kezeshez lett volna szüksége. Ismerőseit megkérte, hogy vál­laljanak kezességet érte, - azok azonban jól ismerték őt. s ké­rését kereken megtagadták. Ke­zesek nélkül azonban nincs hi­tel, ezért a nyomtatványon ke­zesként apjának, valamint volt munkatársának, N. István szi­getszentmiklósi lakosnak a nevét hamisította alá. A hamis aláírá­sok hitelességét leigazoltatta munkaadójával, majd a kitöltött hiteligénylési lappal a nyírbátori OTP-fióknál 25 ezer forint me­zőgazdasági hitelt vett fel. A pénzt ugyan felvette, de esze ágában sem volt visszafizetni. Egy darabig nem is volt belőle baj, de aztán a mit sem sejtő N. Ist­ván munkabéréből kezdték el a részleteket levonni. N. István nagy nehezen kiderítette, hogy honnan ered a .letiltás, majd fel­háborodottan Szűcshöz fordult. Szűcs József szorongatott helyze­téből úgy tudott kikecmeregni, hogy megkérte az édesapját, fi­zesse ki egy összegben a felvett kölcsönt. A bűncselekménnyel okozott kár megtérült. Szűcs Józsefet a Nyírbátori Vá­rosi Bíróság csalás bűntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt két év próbaidőre felfüg­gesztett hat hónapi szabadság- vesztésre ítélte. Az ítélet a közel­múltban emelkedett jogerőre. Dr. Illés Béla Felhőszakadás után Borbánván Vízben úszett a pince Mindenütt száraz homok­szemcse. Szinte el sem hi­szem a napokban Borbányán történteket: felhőszakadás nyomán húsz-harminc cen­timéteres víz hömpö'lygö'tt. Egymásnak segítettek — Itt járt a vejem — mu­tat az út közepén a lába elé Kántor Mihály, Míves utca 7. száim alatti lakos. — A víz eddig ért neki — érinti meg jobb kezével a sípcsontját. Borbányán születtem, évti­zedek óta itt lakom, de még ekkora esőzést nem értem meg. Az emberek előbb der­medjen néztek, majd egymás segítségére siettek. A pincék is megteltek vízzel. Az egyik házból csinos, fiatal, fekete hajú hölgy kö­zeledik. — A történteket az ablak­ból figyeltem — emlékezik Farkas Erzsébet. — Ekkora vizet itt még nem láttam. Tűzoltók jöttek A Míves utca 14. szám alatt egy fiatalember, Pintér László építkezik. A ház fő­falai már állnak, az udva­ron anyagok. — Az égszakadás-fötdindu- lás szerdán este 10—11 óra körül lehetett — mondja. Csütörtök reggel jöttem ide szétnézni. Az iszap a gumi­csizmáim szárán majdnem befolyt. Most attól félek: az eső az alapot alámosta, s a ház megsüllyedhet. A pincébe megyünk. — Ide is rengeteg víz ju­tott be — mutat körbe. — Ami bent volt méterekkel vitte odébb. Én is hoztam egy szivattyút, melyet leg­alább két és fél óráig mű­ködtettem. A telkek között még nin­csenek kerítések. A szom­széd pincéjében csaknem egy méteres víz és iszap állt — látszik a falon. A felszí­nén beépítésre váró ajtók, ablakok úsztak. A tűzöl,tők itt is körülbelül két és fél óra hosszat dolgoztak. Mién fizet a biztosító? — A biztosító szakembe­re az mondta: körülbelül tíz évemként van ekkora eső — szól M. Jánosné. — A víz és a sár a gázkazánt is el­lepte. Nem tudom, használ­ható lesz-e? Az állami Biztosító a ká­rokat felmérte. Az épület­károkat megtéríti, viszont a földalatti helyiségekben elhelyezett vagyontárgyak­ban keletkezett károkat nem, mert a lakásbiztosítási szerződések ez utóbbiakra nem terjednek ki. A mentési költségeket szintén megfi­zetik. (cselényi) a kisvárdai Hl. számú Szak­munkásképző Intézet ver­senyző kollektívája került az írásbeli fordulóban a legjobb tíz közé. A levelezés játék során ka­tegóriájukban az első és a második helyet egyaránt a zalkások szerezték meg. A győztes csapat kapitánya, Tóth András számolt be az eddigi élményekről, tapasz­talatokról, a döntő esélyei­ről. — A gimnázium diákjai négy éve rendszeresen részt vesznek a DI-POL vetélke­dőn, és még mindig eljutot­tak a finisig. „Elődeinktől” hallottuk, milyen érdekes, jó hangulatú a háromnapos döntő, ezért igyekeztünk, hogy sikerüljön eljutni oda. Az idei téma — az egészség- nevelés — különösen tetszett mindannyiunknak. Időszerű kérdés ez napjainkban, so­kat beszélnek róla, minket is kiváncsivá tett a dolog. — Ez az első hely csak ar­ra jogosít, amire a tizedik: részt vehetünk a döntőn. Ott ugyanis minden csapat a nulláról indul. Nem számít az írásbeli fordulók eredmé­nye, amit nem tartok jónak, mivel abban egy egész évi teljesítmény tükröződik. Rá­adásul a levelezős játék fel­adatainak megoldása sokkal több munkát igényelt, mint amennyi energiát várhatóan a döntőbe kell fektetni. A végső küzdelemben sok mú­lik a szerencsén is, no meg azon, hogy „élesben” meny­nyire fogunk leblokkolni. Képes divattörténet, két sci-fi-regény, egy kiáltvány, egy színmű, két filmforgató­könyv — körülbelül ez a ve­télkedő eddigi mérlege. — Számunkra a divattör­ténet volt a legérdekesebb, de szívesen foglalkoztunk az­zal a kérdéssel is, hogy érde- mes-e normális tizenévesnek pszichológushoz járni. Utób­bival kapcsolatos vélemé­nyünket egyébként a „Pszi- chogyogyó” című háromfel- vonásos színműben fogal­maztuk meg. Ezen kívül „egészséges” diszkóműsort állítottunk össze az egészség­ről szóló dalokból, filmfor­gatókönyvet írtunk a kábító- szeresekről, képzelt riportot készítettünk 1937-ben és 1953-ban érettségizett diá­kokkal. Mindkét csapatot — az elő­ző évekhez hasonlóan — Sí­pos Mária tanárnő készítette fel a versenyre, aki az elsők között kapta meg az „A Zal- kásokért” plakettet. Dajka Béla EGY FELNŐTT GYEREKNÉL A Nimród című folyóirat 1988/5 számában a Szamosmenti Állam Tangazdaság vadászati ágazatá­nak tízéves eredményeit összege­ző cikkben olvashatjuk, hogj „1978-ban 345 őzük, 17 vaddisz­nójuk, 650 nyuluk és 3900 fá­cánjuk volt”. Fokozatosan, lé­pésről lépésre fejlesztették a vad- álományt és a tavaly december 31-i „leltár” szerint a „disznós- kertben 150, a dámkertben 130 va­dat tartottak, a terítékek pedig így alakultak: 120 őz, háromszáz vaddisznó, hét dám, háromezer fácán, háromszázötven mezei nyúl, hétszáz fogoly és hatezer­ötszáz vadréce.” A tenyésztett vadfajoknál a kibocsátás és a te­ríték aránya az eredményesség mérésének egyik eleme. Nos, az úgynevezett „hasznosítás” a fá­cán esetében 32 százalék, a fo­golynál 64 százalék, a récénél pe­dig 77 százalék. A vadászati ága­zat olyan eredményekkel rukkolt ki, amire csak kevesen számítot­tak. 1978-ban valamivel több mint félmillió forint volt az ága­zati árbevétel, 1986-ban már több mint hatmillió, 1987-ben pedig el­érték a tízmilliót! Az egy hektár­ra eső árbevétel 36 forintról jó­val 500 forint fölé emelkedett. ERDŐK HASZNOSÍTÁSA Az Erdő című folyóirat idei 4. számából arról tájékozódhatunk, hogy a FEFAG területén közjólé­ti, szociális-üdülési hasznosításra irányuló fejlesztés indáit meg. Az írás bemutatja a nagykálló- harangodi parkerdő fejlesztési tervét. Az 1981-ben majd 1987- ben készült fejlesztési terv fi­gyelemmel a terepi és természe­ti adottságokra a víztározóhoz kapcsolódóan egy nyári és egy téli üdülőközpont létesítésével számol. A nyári üdülőközpont csónakázótóból, a keleti részén csatlakozó parkerdőből, vándor- táborból, ifjúsági központból, csó­nakkikötőből, horgászlétesítmé­nyekből és az ezeket kiszolgáló műszaki létesítményekből áll. A téli üdülőközpont sí- és szánkó­pályákból áll. Hosszú távon eh­hez kapcsolódik még a sporttá­bor. sportpályák és lovasiskola létesítményei. népszámlálás NYtRCSAHOLYBAN A Szabad Föld május 6-i számá­ban fenti című cikkbe Suszter László, a községi tanács elnöke nyilatkozik a népszámlálásról, a tanács gondjairól. A népszámlá­lás munkaerő-mérlegéből kide­rül, hogy „Az elbocsátások, le­építések miatt,. . . főként a ci­gány lakosságot érintik. Tíz év­vel ezelőtt a szálkái üzemek lasszóval fogdosták a négy ele­mit végzetteket is. Most elég a legkisebb rendbontás, nyolc ál­talánossal is röpül az illető . . . Nálunk egyébként 343 cigány él. A munkaképes korú felnőttek száma 181. Harmincnégynek ad­ták ki mostanáig a munkaköny­vét, és ebből huszonnégyről je­gyezték fel azt, hogy alig egy­másfél hónapja lebzsel állás nél­kül. A legtöbb családban öt-hat gyerek, az asszonyok nem dol­goznak sehol. . . meggyűlik most a rendbontókkal a községi veze­tés baja . . . Nagyon kellene már ide egy állandó körzeti megbí­zott! Csakhogy én a falugyűlé­sen is azt mondtam: rendőrt ad­dig ide nem kapunk, amíg nem tudunk neki rendes lakást adni. Üres tanácsi lakásunk van ugyan kettő is, de nem komfortosak. A felújításra pedig nincs pén­zünk. Élvitte a vezetékes vízhá­lózat.” Zebrán ngy toronyíránt Az óvónő ezüstje Óvónőnek — fegyveres ki­tüntetés? Mi tagadás, kissé meglepő. Nem valószínű, hogy sok óvónőnek lett vol­na része ilyen elismerésben, legalábbis Kundrák Jánosné nem tud róla. Ö, most a pe­dagógusnap alkalmából ve­hette át „'A haza szolgálatá­ért" érdemérem ezüst foko­zatát. Eddig ő is úgy tudta, hogy ezt a kitüntetést a fegyveres testületek tagjai kaphatták meg, katonák, rendőrök, munkásőrök. Meg is lepődött alaposan, amikor az értesí­tést megkapta — és eleinte nem is tulajdonított neki nagy jelentőséget, csak ak­kor döbbent rá e kitüntetés rangjára, amikor az ismerő­sei körében értesült, hogy sem egyik, sem másik magas beosztású BM-dolgozó nem kapott még ilyet. Dehát mi­vel érdemelheti ki egy peda­gógus ezt az elismerést? Kundrák Jánosné óvodai vezető szaktanácsadóként 12 éve dolgozik, és a kezdetek­től fogva fontos feladatának tartotta a gyermek teljeskö­rű nevelését, a személyiség egyetemleges, általános fej­lesztését, amibe egyebek kö­zött a közlekedési ismeretek­re nevelés is beletartozik. Erre a munkára figyeltek fel a BM szervei, illetve a köz­lekedésbiztonsági tanács ve­zetői, munkatársai. Az eltelt idő alatt megyénk egyre több óvodájában kezdtek el fog­lalkozni a közlekedési isme­retek tanításával, játszva, oldott, kötetlen formában igazítva el a gyerekeket eb­ben a veszélyekkel teli vi­lágban. Az újabb játékok beszerzése alkalmával az óvónők ügyeltek arra, hogy közlekedéssel kapcsolatos já­tékok is legyenek a gyerekek közelében, mozgatható lám­pákat, táblákat vásárolták, melyek segítségével a gyere­kek gyakorolhatnak. Sok óvodában készítettek KRESZ-parkot, mini eliga­zító, tiltó stb. táblákat, kicsinyített másait a való­diaknak, amelyekkel a gye­rekek az utcán naponta ta­lálkoznak. Ezekben a közle­kedési játszóparkokban ész­revétlenül sajátítják el az óvodások a közlekedéshez szükséges tudnivalókat. És mindezeket az óvodai tevé­kenységeket koordinálj« Kundrák Jánosné, immár több mint egy évtizede. Konkrét, mérhető eredmé­nye is van ennek a munká­nak: megyénkben a 3—6 év közötti gyerekek körében az országoshoz viszonyítva ke­vesebb a közlekedési baleset. Úgy gondolják, ebben az óvodai nevelés szerepe is megjelenik. A nem mérhető nevelői hatás viszont leg­alább ilyen fontos: milyen közlekedési morál alakul ki a személyiségben? Ezek a gyerekek felnőttként autót fognak vezetni, de ha gyalo­gosan közlekednek, akkor is felelősek a másikért. Ezért nem ismer fáradságot az óvónő — járja az óvodákat, továbbképzéseket szervez, videóprogramokat kutat fel, és igyekszik minél több óvo­dát beszervezni ebbe a prog­ramba. Azt mondja, szép eredmé­nyeket értünk el, de nem le­hetünk elégedettek, mert saj­nos, a családokkal nem sike­rült még ideális, jó kapcsola­tot kialakítani. Van, ami megzavarja a gyerekeket. Mást hall az óvodában: várd, míg zöld a lámpa, a zebrán közlekedj, ne az úttesten — ugyanakkor a mama kézen- fogja csemetéjét és rohan toronyiránt a tilosban. A szülőktől sok függ, mondja az óvónő, hogy a mi mun­kánknak az óvodán kívül is meglegyen az értelme. Mert később, ha iskolás lesz a gyerek, a tanulástól erre már nem lesz idő ... (be) IhIbB-k

Next

/
Thumbnails
Contents