Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-04 / 133. szám
1988. június 4. Kelet-Magyaromig S Felelősek vagyunk a valóságos változásokért Beszélgetés Varga Gyulával az országos pártértekezlet tanulságairól, a megújulás feladatairól — Egy hónapja váltottunk szót e lap hasábjain. Mostani beszélgetésünk időszerűségét az országos pártértekezlet adja, amelyiken Varga Gyula vezette a szabolcsi küldöttcsoportot és amelynek munkájában szerkesztőbizottsági tagként is részt vett. Miben változott ez idő alatt a helyzetkép? — Ami akkor óhaj és várakozás volt, azóta tény lett több tekintetben. A pártértekezlet három nap alatt gyakorlatilag mindazt teljesítette, amit a megye párttagsága, közvéleménye elvárt. — Körül lehet határolni, mennyiben teljesültek a Szabolcs megyei elvárások? — Majd tízezer párttagunk mondott véleményt, javasolt. Megyei pártbizottságunk ezeket korrekt módon összesítette, s küldte el a Központi Bizottságnak, összehasonlítottam az állásfoglalás tervezetét és az elfogadott dokumentumot, s azt mondhatom: minden várakozást felülmúlt a lényegi változás. Csak tőlünk 22 javaslat került be az országos pártértekezlet határozatába. Az anyag szelleme tökéletesen tükrözi a lefolyt pártvitát, új hangsúlyok, más súlypontok képződtek. Ha az volna a kérdés mögött, hogy érdemes volt-e vitázni? — azt felelem, hogy igen, hiszen a párt választ adott a kérdésekre, s kijelölte a következő két év legfontosabb elmozdulási irányát. Megteremtette az ehhez szükséges személyi feltételeket, s bizonyos szervezeti garanciákat is adott. — Ez igaz, ám úgy vélem, hogy középen, illetve lejjebb sokan még mindig a régi módon gondolkoznak. Valamiféle direktívákra várnak ahhoz, hogy elinduljanak. Egyetértünk ebben? — Lesznek — s talán nem kevesen —, akiknek ez a dokumentum sem elég, akikben régi beidegződések dolgoznak, akik utasításra várnak, mit is kell nekik tenni. Én ezt nem tartom jónak, de megértem, hiszen a párttagokra sok évig csupán a határozatok végrehajtása várt. Részletekbe menő, szájba- rágó módon kapta meg felülről ki-ki a feladatát. A pártértekezlet erre most nem vállalkozott. A pártmunkát mindinkább az önállóság, az alkotni akarás és tudás jellemzi. Az új Központi Bizottság 3 héten belül ösz- szeül és cselekvési programot fogad el, a megye kommunistáinak mégis maguknak kell a pártértekezlet lényegével, szellemével azonosulniuk, magunknak szükséges megtalálni saját, konkrét tennivalóinkat. Ez ma mindenekelőtt azt jelenti, hogy alaposan meg kell ismerni az állásfoglalást. Senki ne higy- gye, hogy betéve tudja azt, mert a tervezetbe Beleolvasott. Itt a részletek rendkívül fontosak! Hamarosan megkapjuk a rövidített jegyzőkönyvet, de a megyei sajtó, a küldöttek beszámolói, s más rendezvények is lehetőséget adnak az elmélyültebb megismerésre. „...a szónak és a tettnek nem lehet kettéválnia..“ — Nem fecsérelünk-e túlságosan sok időt az anyagok tanulmányozására, elemzésére? Nem jött-e el máris a konkrét tettek ideje? — Nem lehet megspórolni az időt, ha a pártértekezlet mondanivalóját, döntéseit alkotó módon akarjuk alkalmazni. Nem a tettet akarom a tanulmányozással helyettesíteni, de igenis mindenhol — az alapszervezetektől a megyei pártbizottság vezetőiig — erőteljesen el kell gondolkodnunk rajta, mit és hogyan kell nekünk tenni. Közben van egy sor konkrét tennivaló. Válaszolni kell például a tagkönyvcsere során felvetődött kérdésekre. A nyíltsággal sem .szabad várni. Tájékoztassuk az elképzelésekről az embereket a pártélet minden szintjén. Nem kell várnunk az élénkebb mozgalmi életre sem. Senki és semmi nem pótolhatja az egymásért érzett felelősséget, az érzelmekre is alapozott pártmunkát. Meg kell tanulnánk a pártszerű, türelmes vitát, amelyekben az érveknek és nem a beosztásnak van szerepe. A megérett kádercseréket is bonyolítani kell. — Milyen fő tanulságokat kell levonni megyénkben az országos pártértekezlet kapcsán? — Többet is. Az első, hogy a párttagság, a lakosság bizalmával nem lehet viszaélni, a szónak és a tettnek nem lehet kettéválnia. A másik, hogy a párt tagjai sehol nem akarják a régi fajta szereposztást, nem akarnak a politikának csupán végrehajtói lenni. Igénylik a beavatást a helyi és az országos ügyekbe, tudni akarják, miért azzal foglalkozik a vezetés, amivel. Határozottan sürgetik, -hogy a tagság és a vezetés eszmecseréje ne a süketek párbeszéde legyen, amelyben az előbbieknek csupán a véleményük elmondásához van joguk. Véleményükre reagálnak, visszajeleznek, ami nem jelent feltétlen egyetértést. Miközben pártunkban erősíteni kell a belső fegyelmet, a szervezeti-cselekvési egységet, ennek sürgető előfeltétele a pártdemokrácia fejlesztése. Megyénk számára van még egy nagy tanulság. Érdemes felfigyelnünk rá, hogy bár az illetékes megyei vezető szervek úgy vélik, jól képviselték eddig is területük érdekeit, nem ugyanaz a véleménye lakosságunknak. „A közpénzeket nyilvánosan osztják el a jövőben...“ — Jó néhány beszélgetésen legújabban azt is hozzáteszik: a Központi Bizottságba most megyénkből beválasztottak a statisztika kedvéért kerültek oda. Miért nem megyei vezető legalább egyikük, aki Szabolcs-Szatmár érdekét eredményesebben tudná képviselni? — Én azt a magatartást nem tudom támogatni, amely egyik oldalról bírálja a pártot, mert a Központi Bizottságban kevés a munkás és sok a funkcionárius, másik oldalról meg a vezetőt hiányolja onnan. Égetően fontos, hogy a munkásemberek véleményét, érzéseit munkásemberek tolmácsolják a Központi Bizottság ülésein. A KB tagjai egyébként sem megyéket képviselnek. Szerencsére elmúlt az az időszak is, amikor a „keresztapáktól” függött, mit kap egy-egy megye az országtól. A közpénzeket nyilvánosan és normatívák alapján osztják el a jövőben, s nem attól függően, milyen hangosan kopogtat a főhatóságok párnás ajtóin valaki. Hogy mi túlságosan megértőek, fegyelmezettek vagyunk? Szabolcs-Szatmár (sajnos) mindig azok között volt, akik a sor végén álltak, mikor a beruházásokat osztották — és nem a vezetői szerénysége miatt. 1971—72-őt leszámítva — amikor 13. helyen álltunk a megyék közt az egy főre jutó beruházás tekintetében — soha nem jutottunk e tekintetben feljebb a rangsor 18—19. helyénél. (Pedig akkor meglehetősen hangosan és ingerülten kopogtattunk!) Az igazsághoz tartozik, hogy ma, e szegény időszakban a gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztésére elkülönített központi pénzalap több mint egyharmadát kapjuk, ide jut a munkahelyteremtő beruházások jelentős hányada is. A mi javaslatunk alapján intézkedett Grósz Károly elvtárs, hogy dolgozzon ki a kormány egy komplex fejlesztési tervet Borsod, Nóg- rád és Szabolcs térségére, amelyet nagy ösz- szegekkel támogat majd. Higgyék el a Ke- let-Magyarország olvasói: egyetlen alkalmat sem szalajtunk el e gondok feltárására, megoldására. Nem véletlen, hogy a SZOT és a Hazafias Népfront titkársága napirendre tűzte a szabolcsi foglalkoztatást, hogy Medgyes- sy Péter miniszterelnök-helyettes vezetésével a tervgazdasági bizottság is foglalkozik a helyzetünkkel. Ez nem jótétemény. A magyar társadalom egyetemes érdeke, hogy ne halmozódjanak fel ilyen nagy feszültségek, ellentmondások az egyes területek között. — Nekem logikusnak tűnik az a sokak által feltett kérdés: az országos után sor kerül-e a megújulást elősegítő megyei pártértekezletre? — Azt hiszem, nem lesz, a változtatásnak különben sem ez az egyetlen módja. Elgondolkodtató az is: megengedhetjük magunknak a luxust, hogy alig másfél esztendővel a soros pártértekezlet előtt sorozatos ülésezésekkel töltsük el az időt? E témában egyébként a megyei pártbizottság testületé illetékes dönteni, tagjaival erről is szót váltunk. — Azzal nyilván egyetért, hogy a továbblépéshez itt is szükség van frissítésre, új stílusra, módszerekre, az új politikát hozzáértően és szimpatikusán képviselő tisztségviselőkre, apparátusokra? — A személycserék elkerülhetetlenek, azokat meg is kell oldani. Mindezt nem bizalom- és lelkiismereti válság közepette, mert ilyen közegben nem lehet eredményes munkát várni. A pártértekezlet állásfoglalásában két helyen is önkritikát gyakorolt és nem véletlenül. Hittel vallom, hogy a Központi Bizottság és mondjuk egy kis szatmári település kommunistái, de a megyei pártbizottság tagjai és az első titkár, vagy a titkárok sem egyformán felelősek az elkövetett hibákért. Az új politikához kellenek új arcok, de létezik, hogy a ma párttisztséget" viselők közül senki ne lenne erre alkalmas? — S az jó gyakorlat — ami sajnos szintén sokakat jellemez —, ha felfelé és lefelé mutogatunk, csak másokat bírálunk? — A megyei vezetés felelőssége például, hogy bizonyos személyi kérdéseket humánus meggondolásból nem oldottunk meg idejében. Olyan vezetőkkel is dolgozunk, akiket az élet túlhaladott. Ez talán a legnagyobb hibánk. A másik, hogy láttuk a pártéletben bekövetkezett torzulásokat, de jelzésünk gyengébb volt a kívánatosnál. Felelősségünk, hogy az elmozdulást, amit a megye mezőgazdasága az elmúlt években produkált, nem sikerült véghez vinni az iparbap. Nem tudtunk elérni valóságos változást a foglalkoztatásban, a bérezésben, az infrastruktúrában. — Ezek a dolgok nem mindig a helyi szándékoktól függtek. Hogyan lehet hát elválasztani, ki miért felelős és miért nem? — Számomra óriási dilemma annak a kérdésnek a megválaszolása: szabad-e a helyemen maradni, vagy fel kell állnom és javasolnom a pártbizottságnak, válasszon erre a posztra mást. E kérdést ma sok felelősen gondolkodó politikus felteszi magának ... — Ebből indulhatott ki az a hír, hogy nyugdíjba készül? — Lehet. Mostanában sokszor eszembe jut elődöm és tanítómesterem, Murczkó Károly bölcs intelme: tudni kell idejében nyugdíjba menni. E kérdést azoknak kell megválaszolni, akiknek bizalmából e tisztséget betöltőm. Ha úgy látják, hogy egy ideig még dolgoznak velem, én érzek magamban hozzá erőt. — Fontos, hogy új módon dolgozzunk. Elindult-e a megyében az új gondolkodás? — Már a pártértekezlet előtt. Igaz, elsősorban a kritikában jelentkezett, de a bírálatban mindig benne van a javaslat is. A pártélet rendezvény-központúsága, a taggyűlések érdektelensége, a nagy adag túlszabályozottság, az írásos munka túltengése jelzéseit úgy fogjuk fel, hogy az írás mellőzésével vissza kell adnunk a szó becsületét, többet kell törődnünk egymással, rendezvényeinken mindig történjék valami fontos, s ne a felsőbb szervek szabják meg, mit tárgyaljanak, kiket válasszanak a különböző szintek párttisztségeire. „...a vezető az őt megválasztótói függjön...“ — Beszélgetésünket a megyei végrehajtó bizottság csütörtöki hatórás közös töprengése előzte meg. Mi volt ennek a lényege? — Keressük azokat a módokat, amelyekkel újszerűén lehet dolgozni. Minden rangú vezetőnek sokat kell találkozni az emberekkel. El kell szakadnunk az íróasztaltól, s főleg nem szabad hinnünk, hogy mindent nekünk kell (és mi tudunk) megoldani. El kell szoknunk attól' hogy kézenfogva akarjunk vezetni másokat. Mindegyikünknek meg kell szenvednünk az új születését, sokszor és alaposan végig kell gondolni munkánkat, módszerünket. Rendkívül fontos, hogy a vezető — bárhol is dolgozzék — az őt megválasztótói függjön, mert amikor ez nem így volt, mindenki eggyel feljebb akart megfelelni. Az alapszervezetek is akkor nőnek fel igazán, ha bízunk bennük, ha tévedni is hagyjuk őket — ők tanulnak belőle. — Megnevezhetök a kulcskérdések, csomópontok, amelyekben váltani kellene? — Az alapszervezetek alkalmassága az eredményes helyi politika önálló kialakítására. Növelni a megye gazdaságának nyereségteremtő képességét, s közben új munkahelyeket teremteni. Kidolgozni egy távlati megyei stratégiát. A saját erőből meg nem oldható gondjainkban kérni az ország segítségét. — Mindezeket egy roppant nehéz időszakban, amelynek csupán az elején tartunk? — Igen, és éppen ezért. Sokakban él a pártértekezlet után a nagy várakozás: van új programunk, új a vezetés, s néhány hónapon belül bekövetkeznek a lényeges változások. Merem remélni, hogy sok tekintetben eredményes lesz a munkánk, de a gazdaság folyamátai hosszú távúak és meghatározottak. Képviselőként megszavaztam a kormány stabilizációs programját, küldöttként a pártértekezlet állásfoglalását, de óva intenék az illúzióktól, összeszorított foggal, nagyon keményen kell dolgoznunk, hogy talán 1990-re fellélegezhessünk. Ehhez a szigorú követelményhez kell felnőnünk a pártban. ^ Kopka János A jó ötleteket, termelést segítő újításokat szívesen karolják fel az Agrogép ny' -teleki gyárában. Már üzemel. a saját gyártmányfejlesztés révén megvalósított tartálypalást-megmunkáló gépsor. Levegővel működő konvejorpályán szállítják az acéllemezt .a daraboló géphez, ahonnan a megmunkáló géphez kerül. (Felvételünk erről készült), majd egy automata hegesztő berendezés varrja össze a tartályelemeket. (Elek Emil felvétele) Szovjet ajánlat: Műanyag és papírhulladék Tovább kutatják az együttműködés, a gazdasági kapcsolatok lehetőségét a megye és a szomszédos szovjet Kárpátalja üzemei. Legutóbb május végén népes szakembergárda járt a határ túloldalán, hogy megnézze az ajánlott ipari termékeket és hulladékokat, amelyekből a szabolcsi üzemek különféle árucikkeket gyárthatnak. A Munkácsi Export-Import Vállalat szervezésében egy kiállításon mutatták be az ajánlatot. Már az előzetes tárgyalások után kiderült, hogy főleg a műanyaghulladékok, a papír feldolgozásában van lehetőség, azonban keresni kell azt az ellentételt is, amivel fizetni tudnak. ; A tárgyalásokon ott volt a nagykállói. posztógyár, a Kelet-magyarországi MÉH, a nyíregyházi papírgyár, a fehérgyarmati FETEFÉM és a Szamos menti Ruhaipari Szövetkezet, valamint a leveleki. nábrádi és barabási termelőszövetkezeték, a Lig- nimpex külkereskedelmi vállalat. A május végi tárgyalást újabb megbeszélések követik, néhány fél szeretné, hogy hamarosan meginduljon a Szovjetunióból érkező anyagok feldolgozása. Yásárosnamény — Fehérgyarmat között Távvezeték épül Mindössze a jelenlegi villamoshálózat szinten tartását teszi lehetővé a TITÁSZ rendelkezésére álló pénzösszeg, s fejlesztésre, bővítésre kevés a lehetősége a TITÁSZ mátészalkai igazgatóságának. Százharminc település 75 ezer fogyasztóját látja el 1600 kilométer hosszú középfeszültségű, s ugyanennyi kisfeszültségű távvezetékén. A kiemelkedő fogyasztók közé tartozik ezen a területen a forgácslapgyár, a bútorgyár és a MOM. Egyetlen legnagyob beruházása az igazgatóságnak ez évben kezdődik. Már megkezdték annak a 120- kV-os távvezetéknek a tervezését, amely yásárosnaményt köti össze Fehérgyarmattal. A teljes beruházás mintegy 80 millió forintba kerül, és a tervek szerint Í990-re épül meg. A legnagyobb csúcsteljesítményt — 80 megawattot — december 21-én. mérték. Jelenleg nincs olyan probléma,, amely áramkorlátozást tenne szükségessé, de tény, hogy ez a hálózat erősen reagál áz' időjárás-változásra, gyakoriak például a vihar okozta károk. Á Ccmtemus Brnóban Kórusaink nemzetközi hírnevét jelzi, hogy még tegnap az Ifjú Zenebarátok Énekkarának sikeres NSZK-beli szerepléséről írhattunk, ma a nyíregyházi 4-es számú általános iskola Cantemus kórusának csehszlovákiai útjáról számolhatunk be. A Cantemus kórus négy napig a csehszlovákiai Brnóban tartózkodott, egy ottani gyermekkórus vendégeként. (A brnói kórus három évyel ezelőtt járt Nyíregyházán.) A nyíregyházi ifjú énekesek négy alka- I lommal léptek fel sikerrel.
