Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-30 / 155. szám
1988. június 30. Kelet-Mag7arornág 3 Más az élet, és más az iskola... Tévétanévzáró Kicsöngettek — nyugtázta a tantestület egyetlen férfitagja, remekül magyarított becenevén Karfiol tanár úr. Mi, nézők is némi megkönnyebbüléssel vettük tudomásul, hogy véget ért a tévé keddi esti iskolája. Bevallom, nem voltam valami szorgalmas. Hiába intettek, hogy „Mindenki tan- köteles”, és bizony el-elblic- celtem egy-egy órát, akarom mondani, folytatást. Mentségül szolgáljon az iskolakerülésre, hogy ezt a leckét már kívülről fújjuk — a „tananyag” alig tartalmazott mást, mint afféle lapos bölcsességeket, hogy lám, bürokratizmusával, akadékoskodásával mennyire akadályozza, de legalábbis megkeseríti a munkát a fafejű hivatal; továbbá hogy a pedagógusok többnyire arany- szívűek, a tantestület egy nagy család, ha van is egy neuraszténiás tagja; és hogy az iskolában a legfontosabb a gyermek, egyébként bizony más az élet, és más az iskola... Mi tagadás, eljárt az idő a film fölött — vagy csak közhelyei, fölöslegesen szerteágazó, fel-felkapott, aztán elejtett szálai, üresjáratai miatt éreztük avíttnak ezt a sorozatot? Pedig remek ötletet csippentettek föl a cseh filmesek: csakúgy, mint korábbi sorozataik témája az egészségügy vagy a kereskedelem, az iskola is mindenkit érdekel, mert valami módon a legtöbbünknek közünk van (lesz vagy volt) hozzá. Kár, hogy kihasználatlanul maradt a nagy lehetőség, mert a sorozat az igazi problémákat, konfliktusokat vagy megkerülte, vagy épp csak megborzolta a felszínüket. Egyedül a színészeket nem érheti gáncs. Jobbnál jobb alakításokat láthattunk még az elnagyoltan megírt szerepekben is, amelyeket ők töltöttek meg élettel. A zaklatott idegrendszerű tanítónő fekete bárányának számító, bűbájos kisfiút pedig minden bizonnyal sokan szívünkbe zártuk. Jöjjön hát a vakáció — s a vakációban egy új sorozat. (gönczi) ipari üzemben — 8 órás műszakokban váltották egymást. Ennek az lett a következménye, hogy reggel is, este is más etette, fejte, gondozta a jószágot. Ami jó volt a tehenészeknek, azt megsínylették az állatok. — Csökkent a tejtermelés és szaporodtak a gondok. Ügy gondoltuk, visszaállunk az osztott műszakra. Legyen egy gazdája a teheneknek reggel is, este is, hiszen csak ebben a munkarendben tudja a takarmányos, a fejőmester, a gondozó megítélni, mit miért cselekszik. Gondoltunk a fizetésre is. Az osztott munka fáradságosabb, nehezebb, ezt meg kell fizetni. Ma egy tehenész, fejőmester 1500—2000 forinttal többet keres, mint korábban. Van mozgóbér is, ami a teljesítmény, eredmény alapján kerül kifizetésre, ez lehet nulla, de lehet havi 800— 1500 forint is. A tehenészeti telep 1988. évi termelési tervét és eredményét Fehérgyarmaton szerény mértékben, de növelték. Tehenenként 4800 liter tejet kívánnak fejni és a nyereséget 8 millió 300 ezer forintra növelni. Bevallják: — Az első fél év mégnem igazolta az elhatározásunkat, de a zöldetetéssel egyre javul a teljesítmény. Év végére a teljes siker nem maradhat el. Míg beszélgettünk, bejártuk a tehenészeti telepet is. Rend és tisztaság mindenütt. A tejelő állományt éppen etették, a szárazon álló, ellés előtti jószágok dús füvet legeltek. Arról is szó volt, hogy tart a takarmánybehor- dás, jó és sok széna termett. Gond, hogy a Közlekedési Minisztérium most betiltotta egy korábbi újítás, a vendégoldalas teherautók alkalmazását a körbálák fuvarozásánál. — Eddig egy-egy teherautó platójára 15—20 körbálát * raktunk. Amíg a tiltás tart, csak hat bálát rakhatunk egyszerre. Ez így költségnövelő, a járművek kihasználása harmadára csökken. Most a tiltás feloldásáért kilincselünk. ★ Fogy a tehénlétszám. Fehérgyarmaton nem és még néhány nagyüzemben sem. Hogy miért? Ezt szerettük volna érzékeltetni. Kétségtelen, a szarvasmarhatartás nehéz, sok gonddal jár, de ahol nincs jobb helyette, ott kell és lehet is jószágot tartani. Nyereséggel! Seres Ernő Fogy a tehenek száma. Egy országos felmérés szerint az elmúlt évihez viszonyítva szarvasmarhából 53 ezerrel van kevesebb. Az apadás indoka: a tehéntartás veszteséges. Már ahol. Itt, a megyében egy hónappal ezelőtt az 1987. évi tej- és hústermelési verseny értékelése után díjakat osztottak. Tenyésztési, termelési, megyei különdíjakat, aztán fajtánként első, második helyezések találtak gazdára, összesen 16 nagyüzem tehenészei örülhettek annak, hogy az átlagnál több tejet, tejzsírt termeltek, hogy a hústermelés gazdaságossági mutatói jónak bizonyultak. Az elismertek között lenni több szempontból is dicsőség, hiszen az eredmény nem szerencsejátékon nyert ajándék, hanem a szakmai felkészültség, a következetes és nehéz munka díjazása. Ami ebben a témakörben érdekes lehet, választ kapni arra, hogy hogyan csinálják? Mitől gazdaságos egy üzemben a tehéntartás és tejtermelés? A Szamos menti Állami Tangazdaság fehérgyarmati tehenészetében az országban is párját ritkító módon, 960 Hungarofriz tehenet tartanak és fejnek. Ez a tehenészet azért lett megyei különdíjas, mert tavaly egy tehéntől átlag 4592 kilogramm tejet fejtek, 1951 kilogramm tejzsírral. Ezzel a teljesítménnyel a tehenészet nyereséges, de hogy menynyire, azt a szakemberek, Gál István, Sztáz Béla és Szűcs András mondják: — Az elmúlt évi nyereségünk 7 millió 800 ezer forint volt. Lehetett volna több is, de a Hungarofriz nem kimondottan tejelő típus. A tejzsírtermelése a nagy és az utóbbit nem úgy fizeti az ioar. mint a tejet. Más szóval több tejet feini kisebb zsírtartalommal, előnyösebb. Tejből pénzt Tehenenként 8125 forint Jó volt a szénatermés — a behordott körbálákat prizmanyereséget termelni nem ba rakják, semmi, mégis a szakemberek inkább a gondokról beszélnek, mintsem dicsekedjenek. — Az állomány 4600 liternél jóval többet tud. Fejtünk mi már 5200 litert is, de tavalyelőtt csökkent az ellések száma. Ez visszavezethető állategészségügyi, tartási és takarmányozási körülményekre, az alkalmazott munkarendre és a személyi feltételekre. Azt kérdezte, mit tettünk? Űj inszeminátor dolgozik a telepen. A Tauri- na állatorvosa rendszeres ellenőrzéseket tart a telepen, szaktanácsokat ad. Változtattunk a takarmányozáson, de a legfontosabb az új munkarend, az új érdekeltségi rendszer kialakítása. Az új munkarend kialakítása valóban tartalmaz követésre méltó dolgokat, bár a tehenészetekben az osztott munkanap nem újdonság. Lényeg, hogy Fehérgyarmaton kipróbálták a tehenészeknek kedvező munkaidőbeosztást, a váltó műszakot. A tehenészek — mint egy A kötetlen tartású tehenek etetése folyamatos, a jószág igényének megfelelően fogyasztja a szecskázott füvet. Hangsúlyváltás V ajon összehasonlították-e a vitára bocsátott állásfoglalás-tervezetet a májusi tanácskozáson elfogadottal? Aki bonckés alá vette és pontról pontra elvégezte az összevetést a pártdokumentumokban, bizonyára meggyőződéssel vallja: az a nyitottság és nyíltság, amely az egész párt megújulása folyamának zsilipjét nyitotta meg a pártfórumokon elhangzott, sok százezer véleménnyel, nem volt hiábavaló. Beépültek, hasznosulnak, egyértelműbbé váltak a gondolatok az állásfoglalásban. Érdemes is, szükséges is a párt XIV. kongresszusáig a teendőinket részletesen megjelölő dokumentum alapos tanulmányozása. Olyan hangsúlyok, fogalmak kerültek az élő demokratizmus elemi érvényesülése kapcsán e történelmi jelentőségű dokumentumba, amelyek ismerete nélkülözhetetlen a munkához. Nemcsak a hangsúlyok, a kiemelések változtak ebben, hanem maga a hangnem is. Ügy tűnik, tudatosan számoltak azzal: a bizalomvesztést meg kell állítani. E folyamattal szemben csak az a párt tudja felvenni a küzdelmet, amelynek munkastílusa emberséges és keresi azokat az érintkezési pontokat, amelyekkel szolgálatként képes felfogni történelmi küldetését. És nemcsak hirdeti, hogy mozgalom, hogy politizáló párt kíván lenni, hanem példát is igyekszik mutatni, hogyan képzeli. Első, ami meglepett a fogalmazásban: a személyes hang. Úgy érzi az ember, hozzá szólnak, be kívánja avatni a teendőbe a párt. „Kérjük, tanulmányozza az állásfoglalást, kísérje figyelemmel a Központi Bizottság döntéseit és tegyen meg mindent azért, hogy alapszervezete, a párt testületéi ennek alapján önállóan és felelősséggel dolgozzanak.” — írják az előszóban, majd így kérnek fel: „Számítunk Önre, meggyőződésére, kiállására és munkájára." A korábbi pártdokumentumokban aligha szóltak így velem. Egyértelműbb, világosabb fogalmazás jellemzi az elfogadott dokumentumot. A tervezet a korábbi években kitűzött célokról még úgy fogalmaz, hogy „nem mindenben bizonyultak megalapozottnak”. Az elfogadott dokumentumból a „nem mindenben” már kimaradt. Az elkövetett hibák okainak az elemzése is egyértelműbb. A pártértekezletet előkészítő vitaanyagban még ilyen meghatározás szerepel: „A Magyar Szocialista Munkáspárt kezdeményező és irányító szerepet vállal a szükséges reformok megvalósításában.” Figyeljük meg, milyen minőségi különbség van az utóbbi, a már elfogadott dokumentumban ezzel kapcsolatban. „Mivel az MSZMP a történelmileg kialakult egypárt- rendszer körülményei között tölti be vezető szerepét, így az átfogó reform folytatásának kiindulópontja (!) a párt működésének megújulása." Ha az állásfoglalás-tervezet vitájában még egyforma hangsúlyt kapott a demokratikus centralizmus mindkét oldala, úgy most a megszavazott állásfoglalásban eltolódott a hangsúly. „A jelenlegi helyzetben a fő feladat a pártdemokrácia erősítése, minél teljesebb kibontakoztatása.” És ezt a párton belüli választási rendszer már demokratikusabb alkalmazott módszerei is igazolják, a kettős jelöléssel, a küldöttek választásával az alapszervezetekből. Emlékszem, a taggyűlések vitáiban milyen nagy szerepet tulajdonítottak a káderpolitikának, a személyi kérdéseknek. Akkor a tervezetben még ezt olvashattuk. „A párt vezető szerepének érvényesítésében fontos szerepe van a kádermunkának.” Az új, az elfogadott így szól: „A párt vezető szerepének érvényesítésében meghatározó jelentősége van a kádermunkának.” r U j fogalmak? Részben, de mindenképpen más, erőteljesebb hangsúlyokkal, s a tervezet 14 oldalával szemben 21 oldalon. Sűrítve benne foglaltatik az egész párttagság véleménye. És most mégis azt mondom: őrködjünk felette, hogy ezek ne csak papíron maradjanak hangsúlyok. Rajtunk múlik, hogy a hangsúlyok „életre” keljenek és a társadalmi-politikai gyakorlatban megvalósuljanak. Farkas Kálmán Krumplianarchia A KRUMPLIVAL ISMÉT BAJ VAN — hallhatta, láthatta az ország apraja, nagyja a Híradóban. Annyi termett, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni. A boltban tizenkettőért mérik, a termelő jóval ez alatt is boldogan megszabadulna tőle. Ha lenne kereskedő, aki átvenné. De nincs, mert mi vevők egységnyi idő alatt egységnyi burgonyát tudunk magunkhoz venni. A helyzet szivárványszíne méginkább tobzódik, ha emlékeztetem a kedves olvasót: alig néhány hete az ókrumplit még tizenhatért adta a bolt. A szebbjét a piacon húszért a kofa. Akik tavaly ősszel tavaszra krumplihiányt jósoltak, azok emelt fővel mehettek az emberek közé, mert im: nem csalódtak előéletükben. Nem tudom, lehet-e még a krumplitermelőket tovább bosszantani, nekem mégis van egy bejelentésem: bizonyos szempontból öröm ez a jelenség. Világosan megmutatja ugyanis; kiváltója maga a rég áhított piac. Mert nézzük csak: néhány évvel ezelőtt a karalábé-, a sárgarépa-, a káposzta- és a burgonyahiányt lassan felfutó kínálat követte, sőt néha érthetetlen okból nem is szűnt. Azok, akik az adott évi kis kínálatból kiindulva tavaszai „rámozdultak” az esedékes hiányzöldségre, a következő esztendőben busás haszonnal zártak. És csak a harmadikban, vagy a negyedikben jött az apály, idejében ki lehetett szállni. Igaz, hogy az idén a csapadékos idő is segített a bőséges termésben, de ez önmagában kevés lett volna. Utólag könnyű jósnak lenni, de tanúsítja egy tavalyi jegyzet is lapunkban: úgy keresték a vetőkrumplit, mint az aranyat. Mázsánként háromezret is adtak már a jobb fajtákért. Már akkor is elhangzott több helyről a figyelmeztetés: szerződés nélkül kockázatos belevágni... Most aztán itt a következmény. A keserű tapasztalat ellenére is megismétlem: tulajdonképpen ez a gyorsaság lenne az igazi, csak valahogy szervezettebben. Ha ugyanis az élővilág természetes ciklusa egy éves, akkor reagálásnak a korábbi több év igenis sok volt. Ami pedig magát a jelenséget illeti, az öröm mellé mégis oda kell írni: ez bizony anarchia. A vállalkozó szellemű, pénzüket kockáztató emberek jól vizsgáztak, azok pedig, akiknek feladata lett volna szerződési ajánlatokkal, meggyőző piaci előrejelzésekkel befolyásolni őket, éppen ellenkezőleg. HOGY KIRE CÉLZOK? Vállalja magára az a szervezet, amelyik felelősséget érez, ha ilyenek nincsenek, vagy kevesen vannak, az új társasági törvény szellemében alakuljon helyettük, mellettük más. De ne olyan — elnézést a vargabetűért — amelyik az egyforintos tojásdömping közepette még negyvenmilliót importál, hogy egy másik Híradó-információra hivatkozzak. Ésík Sándor Hegyei nagydíj a gyarmatiaknak
