Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-30 / 155. szám

4 Kelet-Magyarország 1988. június 30. Megkezdte munkáját a Parlament nyári ülésszaka Az SZKP értekezletének második napja Gyökeres áttörést sürgetnek (Folytatás az 1. oldalról) Többszöri kísérlet ellenére 1987-ben sem tudtuk megfé­kezni a támogatások növeke­dését. A vállalatok és a szö­vetkezetek csaknem 213 mil­liárd forint, nyereséget nö­velő támogatást kaptak, ami 7 százalékos emelkedés az előző évhez képest. Ezen fe­lül 18,1 milliárd forintot köz­vetlenül az alapok kiegészí­tésére vehettek igénybe. Bár a nyereség támogatástartal­ma valamelyest mérséklődött, a 80 százalékot meghaladó szint igen magas. Minden ésszerűségnek ellentmond, hogy a vállalatok és szövet­kezetek több mint fele kap valamilyen jogcímen nyere­ségnövelő támogatást. Az állami költségvetés fel­halmozási kiadása 43,5 mil­liárd forint, a tervezetthez közelálló volt. Főként az év­közi intézkedések hatásának köszönhető, hogy csak szűk körben kellett az előirányzat­nál több támogatást folyósí­tani, mindenekelőtt a mező- gazdasági beruházásokra és a magánerős lakásépítésekre. A költségvetés egyensúlyá­nak javítása érdekében a költségvetési intézmények körében az elmúlt évben csökkentettük év közben a támogatásokat. — Bár a kormány számos intézkedést tett a költségve­tési egyensúly javítására, az előző évihez képest növekvő költségvetési kiadások biz­tonságos ellátásához a fo­lyamatosan rendelkezésre ál­ló bevételek nem voltak ele­gendők. Ez már az előirány­zatok kialakításakor is előre látható volt. Ezért kért és kapott a kormány az 1987. évi költségvetési törvényben felhatalmazást az Ország- gyűléstől rövid lejáratú hite­lek felvételére. E felhatalma­zás alapján év közben 25 milliárd forint rövid lejára­tú hitelt vettünk fel a Ma­gyar Nemzeti Banktól. — Gazdasági munkánk kö­zéppontjában a Miniszterta­nács — önök által elfoga­dott — stabilizációs program­jában kitűzött célok elérése áll. Ez határozza meg a pénzügypolitika közvetlen feladatait is: egyidejűleg kell szolgálnia a külső egyensúlyi helyzet javítását és a belső egyensúly meg­teremtését. Az 1988. év első öt hónap­jának tapasztalatai azt jel­zik, hogy jó és nemkívánatos folyamatok is jelen vannak gazdasági életünkben. Így legfontosabb gazdaságpoli­tikai célunk: a külső egyen­súly terén az eltelt öt hó­nap adatai figyelemre méltó eredményeket jeleznek. A külkereskedelmi árufor­galom egyenlege konverti­bilis valutákban lényegesen javult. Az export gyorsan nőtt, a behozatal forintérté­ke mérséklődött. Ezeket az eredményeket sem lebecsül­ni, sem túlértékelni nem szabad. Az ipari termelés az év elején még viszonylag gyors ütemben bővült, majd a nö­vekedés mérséklődött. Nem jó az ipari termelés belső szerkezete, egyes feldolgozó- ipari ágazatok termelésnöve­kedése alacsony. A lakosság belföldi fo­gyasztása a tervezett ütem­hez közelálló jövedelemki­áramlás mellett csökkent. A kiskereskedelmi áruforga­lom 6 százalékkal alacso­nyabb az elmúlt év azonos időszakához képest. A beru­házások — különösen a vál­lalatiak — igen gyorsan nő­nek. Az 1988. évi terv megva­lósítását, ennek külső finan­szírozását segíti az a mint­egy 360 millió dolláros nagy­ságrendű hitelmegállapodás, amelyet a Nemzetközi Valu­ta Alappal kötöttünk. A megállapodás segíti a Világ­bankkal való együttműködés továbbfolytatását, és kedve­zően hat nemzetközi pénz­piaci kapcsolatainkra. A kormány számos intéz­kedést tett és tesz a megta­karítások ösztönzése érdeké­ben. Magyarországon a fel- szabadulás óta először az idén márciusban bocsátot­tunk ki kincstárjegyet az ál­lami költségvetés rövid lejá­ratú hiteligényének fedeze­tére. A március 20-án kibo­csátott kincstárjegyekből kü­lönösen szívesen vásároltak azok a magánszemélyek, akiknek viszonylag rövid időszakra van befektetésre váró pénzük. Ezután arról szólt: az ed­dig kialakult elvek szerint a jövőben a napidíj megállapí­tása vállalati hatáskörbe ke­rül. A napidíj csak a reáli­san felmerülő költségekre nyújthat fedezetet. Megjegy­zem, hogy számítások sze­rint a napidíj minden 10 fo­rintos mértékű emelése nép- gazdasági szinten 800 millió Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, az MTA Közgazdaságtu­dományi Intézetének tudo­mányos tanácsadója elöljá­róban megállapította, hogy az 1987. évi zárszámadás adatai összhangban vannak azzal az előzetes tájékoztatással, amit a pénzügyminiszter tavaly decemberben adott az Or­szággyűlésnek. Ezután ösz- szegezte, hogy milyennek mi­nősíthető az 1987-es eszten­dő az ország gazdasági jövő­je szempontjából. A Magyar Szocialista Mun­káspárt politikai befolyását most arra összpontosítja, hogy a pénzügyi stabilizáció sikerüljön, a politikai biza­lom újrateremtődjön és az ország visszakerüljön a hosz- szú távú modernizáció pá­lyájára, ott lendületét visz- szanyerve haladjon a szocia­lista típusú piaci gazdálko­dás, a társadalmi létbizton­ság és a fejlett demokrácia felé. Ehhez kell a kormány és az Országgyűlés egyesített ereje, a reformfolyamat ki- szélesítése a politikai intéz­ményekre, az Alkotmányra, a tulajdonviszonyokra és a szervezeti formákra, a társa­dalombiztosításra és a szoci­álpolitikára, a költségvetési politikára és a költségvetési gazdálkodásra. Ha ezek a programok konkrét formát öltenek, részben már cselek­véssé válnak, akkor az idei évvel kezdetét veszi, 1989- ben pedig már kibontakozik az olyannyira szükséges gaz­daságpolitikai fordulat. Az Országgyűlésnek arra kell buzdítania a kormányt, fokozza erőfeszítését, hogy 1988—89-ben létrejöjjön a tartósan aktív külkereske­delmi mérleg, kiegyensúlyo­zódjon az állami költségve­tés és megközelítsük a folyó fizetési mérleg egyensúlyát. — A tavalyi esztendő is­mét bizonyítja azt, hogy a magyar gazdaságnak két olyan neuralgikus pontja van, amellyel a gazdaságpo­litikusi gárdának és az Or­szággyűlésnek is kiemelten kell foglalkoznia. Az egyik a konvertibilis exportképessé­günk gyengesége, lassú fejlő­dése, a másik pedig a válla­lati szférának folyósított költ­ségvetési támogatások nagy­sága és annak termelési szer­kezetet deformáló hatása. Gazdasági diplomáciával, termelési kooperációval, kö­zös vállalkozásokkal és im­portképességünk növelésével kell pótlólagos lökést adni konvertibilis exportunknak, hogy a jelenlegi évi 5 milli­árd dollárról 3—4 év alatt 6 milliárdra, majd 7 milliárd- ra emelkedjék. Változatlanul magasnak kell minősítenünk a vállala­ti szféra központi pénzügyi támogatását, amely az álla­mi költségvetés túlméretezett vállalati kapcsolataihoz ve­zetett. Sajnálatosnak minő­sítette, hogy az egészségügy­re, az alapkutatásokra, az oktatási és a kulturális szfé­rára a kormányzat nem tu­dott elegendő pénzt fordíta­ni. Ezt a kifogásolható hely­zetet azonban a pénz meg­szavazásával nem lehet most megoldani. De arra fel kell hívni a kormány figyelmét, hogy ezek a költségvetési ki­adások végeredményben a gazdaság fejlődését szolgál­ják. forintot jelent. A jelenlegi elképzelések szerinti napidíj­emelés várhatóan minimum 5 milliárd forint többletvá- sárlóerő-kiáramlást jelente­ne. A költségvetési egyensúlyt rontaná a vállalati támoga­tások terven felüli kiáramlá­sa, elsősorban a szocialista elszámolásoknál, de kisebb mértékben más támogatások­nál is. Az új adónemek kö­zül bizonytalan a személyi jövedelemadó pénzforgalmi teljesítése. Ez utóbbi okai között említhetem a múlt évi jövedelemként ez évben még személyi jövedelemadó nélküli kifizetések megnöve­kedett arányát, a viszonylag Konvertibilis viszonylatú külgazdasági kapcsolataink szélesítése szempontjából új lehetőséget nyit meg az, hogy kezdetét veszi az Európa nyugati és keleti része kö­zötti gazdasági kapcsolatok intézményes rendezése a megváltozott viszonyok kö­zött. Ebből a szempontból kedvező az EGK és a KGST közötti kapcsolatok rendezé­se, a régóta húzódó tárgya­lások eredményes befejezé­se. Számunkra külön is fon­tos az, hogy befejezés előtt áll Magyarország és az Euró­pai Gazdasági Közösség kö­zötti kereskedelmi megálla­podás megkötése; ennek ré­vén lehetőség lesz kereske­delmi aktivitásunk növeke­désére a Közös Piacon. A Nyers Rezső felszólalását kö­vetően Fekete János a Magyar Nemzeti Bank első elnökhe­lyettese egyebek között arról szólt, hogy 1988 több év után az első olyan esztendő, ami­kor nem lehet úgynevezett objektív okokra hivatkozni, ‘ha nem teljesülnek a tervek. Az időjárás kedvező, a kül­kereskedelemben mindkét viszonylatban javulnak a cse­rearányok, az első fél évben a vártnál kedvezőbben alakult a kivitel, s az ipar szerződés- állománya is biztató. Az idén valamennyi, korábban rubel­ben felvett hitelt visszafizet­tünk. A dollár erősödése is kedvező számunkra. Ennek következtében — mivel a hi­telek jelentős részét márká­ban és yenben vettük fel — a dollárban kifejezett adós­ságállományunk az idén csök­ken. Mindezek alapján fel­vethető az a kérdés, ha 1988- ban ilyen kedvezően alakul­tak a külső körülmények, miért nem jelentkezik ennek hatása a költségvetésben és a fizetési mérlegben. Fekete óvatos bérfejlesztési politi­kát, a bérbruttósítás számí­tottnál kisebb összegét és azt, hogy az előlegfizetések vég­leges rendje a pénzforgalom teljesítésében lemaradást okozhat. Kérem a tisztelt Ország- gyűlést, hogy az 1987. évi ál­lami költségvetés végrehaj­tásáról szóló törvényjavasla­tot megvitatás után fogadja el, és támogassa a kormány­nak azokat a törekvéseit, in­tézkedéseit, amelyek a nép­gazdaság 1988. évi külső és belső egyensúlyviszonyai tervezett javulásának meg­alapozását szolgálják — mon­dotta befejezésül Villányi Miklós. megállapodás nyomán főleg az exportáló, de részben az importáló vállalatok is na­gyobb ösztönzést kapnak a jövedelmező gazdasági kap­csolatokra. Üj vállalati kez­deményezések kellenek, hogy ezt jól hasznosítsák az ex­porttermelésben, a kooperá­cióban, a piaci munka min­den eszközével. — A helyzettel és az 1987- es esztendő pénzügyi ered­ményével nem vagyok elége­dett. A kormányban azonban bízom, és a jövőtől sokat vá­rok. Azt kell javasolni a kormánynak, hogy fokozza stabilizációs erőfeszítéseit úgy, hogy azok hatásos, re­formszellemű kezdeményezé­sekkel mind szervesebben öt­vöződjenek — mondta vége­zetül Nyers Rezső. János úgy vélekedett: mivel az 1988. évi terv reálisnak tekinthető, a hibát elsősor­ban a végrehajtásban kell keresni. Az idén két és fél milliárd dollár értékű új hi­telt kell felvenni ahhoz, hogy az adósságterheket, a nép­gazdaság importkiadásait fi­nanszírozni tudjuk. Jelenleg úgy látszik, hogy az éves terv végrehajtásához szüksé­ges külföldi források bizto­síthatók. Ha az idei tervet si­kerül teljesíteni, a kormány stabilizációs programjában előirányzott feladatokat meg-» oldjuk, akkor az adósságál­lomány kedvező struktúrája miatt 1989—90-ben évi 750 millió dollárral kisebb lesz az adósságszolgálat. A vitában még felszólalt Fehérné Eke Katalin, Lestár Lászlóné dr.. Varga Mária, Börcsök Dezső, Szirtesné dr. Tomsits Erika, Hellner Ká­roly, dr. Király Ferenc, Pus­kás Sándor és Király Zoltán. Ezzel az Országgyűlés nyári ülésszakának első napja be­fejeződött. őszinte, tartalmas vita fo­lyik az SZKP XIX. pártér­tekezletének második mun­kanapján a Mihail Gorba­csov által előterjesztett be­számolóban foglaltakról. Leonyid Abalkin közgaz­dász professzor kifejtette, hogy helyteleníti a területi első titkárok tanácselnökké választását, Vlagyimir Ka- lasnyikov, a volgográdi te­rületi pártbizottság első titkára ugyanakkor támogat­ta ezt a javaslatot. Abalkin akadémikus komoly kétségeit egyebek között az váltotta ki, hogy a javaslat megvaló­sítása nem igazi választást eredményezne, hiszen a ta­nácselnöki posztra mindösz- sze egy jelölt lenne. Abalkin a gazdaságban végbemenő kedvező irányú változások ellenére hiányol­ta a gyökeres áttörést. Kifej­tette, hogy az ötéves terv kidolgozásakor olyan kon­cepciót fogadtak el, amely egyaránt szorgalmazza a ter­melés mennyiségi növelését és a minőségi mutatók javí­tását. Az akadémikus sze1- rint a mennyiségi növeke­désre való törekvés miatt a gazdaság nincs olyan hely­zetben, hogy lényegesen ja­vítani tudja a termékek mi­nőségét, végrehajtsa a nép­gazdaság műszaki fejleszté­sét, fokozza a hatékonyságot. Határozott egyet nem ér­tését hangoztatta az Abalkin által elmondottak kapcsán Georgij Arbatov akadémi­kus, a Szovjet Tudományos Akadémia Amerika-Intéze- tének igazgatója. Szerinte az eltelt három év a gazdaság­ban nem haszontalanul múlt el. Sok eredményt sikerült elérni a gazdasági reform politikai, szellemi, erkölcsi Szerdán Bukarestben nyil­vánosságra hozták Nicolae Ceausescunak, a Román Kommunista Párt főtitkárá­nak az RKP KB keddi ülésén mondott beszédét. Ebben részletesen szólt a magyar— román kapcsolatokról is. A főtitkár emlékeztetett az MSZMP és az RKP vezetősé­gének levélváltására, s kije­lentette, hogy az üzenetvál­tás után Magyarországon „újabb soviniszta, naciona­lista, román- és szocialista­ellenes megnyilvánulások voltak”, s hétfőn újabb tün­tetést szerveztek a „magyar- országi hivatalos párt- és ál­feltételeinek megteremtésé­ben. Arbatov arról is beszélt, hogy az átalakítás három éve alatt sikerült megállítani a szociális, eszmei-politikai és gazdasági hanyatlás, züllés folyamatát. A párt kommu­nisták és párton kívüliek millióinak tudta visszaadni hitüket. Vlagyimir Kalasnyikov érintette azokat a pozitív változásokat, amelyek nyo­mán megváltozott a káder- politika gyakorlata, széle­sebbek lettek a demokrati­zálás és a nyilvánosság ke­retei. Beszélt a felbukkant új problémákról, a gazdasá­gi reform kibontakozási üte­mének lassúságáról, az úgy­nevezett fékező mechaniz­musról. Kemény szavakkal szólt több ipari minisztéri­um vezetésének bürokratiz­musáról. A kritika felelősségéről, a bírálat tárgyilagosságának és pontosságának jelentősé­géről beszélt Vlagyimir Kar­pov. Az írószövetség vezető­ségének első titkára foglal­kozott az íróknak a párt és a nép előtti felelősségével, s hangsúlyozta, hogy a szovjet irodalom tevékenyen dol­gozik az átalakítás érdeké­ben. Vlagyimir Szmirnov lenin- grádi munkás hozzászólásá­ban ismét nagy hangsúlyt kapott a párt- és tanácsi szervek feladatkörének pon­tos elhatárolása. Arra van szükség szerinte, hogy a ta­nácsok ismét teljhatalmú néphatalmi szervekké válja­nak. Óvott attól a szélsőség­től is, amely e folyamat vé­gén a tanácsokban a párt valamilyen nyílt ellenzéké­nek megalakulását látja. lami szervek támogatásával”. Nicolae Ceausescu szerint „egyes soviniszta, nacionalis­ta körök,, azzal a céllál, hogy eltereljék a figyelmet a meg­oldásra váró problémákról, olyan praktikákhoz folya­modnak, amilyeneket még Horthyék sem mertek volna megtenni”. A szónok jogosnak mon­dotta egyes felszólalóknak azt a felvetését, hogy adottak-e a budapesti román nagykö­vetség; piűködéséhez szüksé­ges feltételek, s hozzátette, hogy ezt á kérdést a továb­biakban gondosan elemezni fogják. Munkatársunk jelenti a T. Házból Voksolt a Parlament f lyen nemigen volt az elmúlt 40 évben az országgyűlések törté­netében, mint most: a nyári ülésszakra érkező újság­írók, a meghívottak elfog- * lalhatták helyüket a parla­menti padsorokban a sze­mélyi kérdések megvitatá­sa alatt is. Igaz, az is a szokatlanság erejével ha­tott, hogy már az ülésszak előtt — a Központi Bizott­ság ülése után — bejelen­tették, milyen személyi vál­tozásokra tett javaslatot a testület. Ez korábban is így volt, csak a nyilvánosságra hozatal maradt el. így azt a látszatot keltették a leg­különbözőbb helyeken meg­tartott választások, mintha ott és akkor spontán jelölés alapján zajlott volna min­den. A nyíltság a májusi párt­értekezlet után az Ország­gyűlésen is teret nyert, oly­annyira, hogy — bár senkit nem leptek meg a személyi kérdésekkel kapcsolatos ja­vaslatok — mégis tízvala- hány felszólalásban új, s újabb nevek hangzottak el. Voltak, akik visszaléptek, illetve lemondtak jelölé­sükről, s voltak, akik szep­temberre, az őszi ülésszak­ra tolták volna ki a Parla­ment elnökének és egyik alelnökének a megválasztá­sát. Volt, aki kettős, sőt hármas jelölést igényelt, volt, aki az eredeti jelölte­ket szólította fel bemutat­kozásra, s volt aki a kom­munisták és pártonkívüliek frakciójának összehívására tett indítványt, hogy újabb lehetőség nyíljon még meg­fontoltabb javaslatok kiala­kítására. Végül a bemutatkozásra tett javaslat győzött, hi­szen, amikor Stadinger Ist­ván, a Fővárosi Tanács ál­talános elnökhelyettese és Horváth Lajos, a Baranya Megyei Tanács elnöke né­hány mondattal bemutatko­zott, a nagy többség amel­lett voksolt, hogy vegyék fel őket a szavazólistára, a titkos szavazás pedig eldön­tötte: nem kell szeptembe­rig várni, hogy az Ország- gyűlésnek új elnöke, és a két régi mellé egy új alel- nöke legyen. A választást természete­sen Sarlós Istvánnak, az Országgyűlés elnökének le­mondása előzte meg. És amikor erről kellett sza­vazni a képviselőknek, Bí­ró Miklós mátészalkai kép­viselő nem emelte fel a kezét, tartózkodott a szava­zástól. Szünetben — kérdésünk­re — elmondta, miért, ö, mint a megyei képviselő­csoport elnöke, a többi kép­viselőnél gyakrabban talál­kozott Sarlós Istvánnal. Jó emberi, munkatársi kap­csolat alakult ki közöttük. Az elnök sokat segített a csoportvezetői munka szín­vonalának javításában, egy­általán az eligazodásban, így tiszteletadás volt Bíró Miklós tartózkodása. A titkos szavazás, s az azt megelőző választás és választási ceremónia hosz- szúra nyúlt, a délelőtt 10 órakor kezdődött üléssza­kot csak délután 2-kor foly­tathatták más témában. D e aki már leadta a szavazatát, az sem unatkozott, mert a Parlament kupolacsarno­kában termékkiállítást ren­deztek, ahová a nem is olyan sok termék közé be­fért a nyíregyházi VAGÉP és a miskolci Zalka Máté Szakközépiskola közös fej­lesztésének eredménye: a David CNC oktatóeszterga, a kórszerű szerszámgép­vezérlő rendszerek kezelé­sének elsajátítását szolgáló maiina. Balogh József Nyers Rezső felszólalása „Válasz” a tüntetésre Ceausescu vácijai

Next

/
Thumbnails
Contents