Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-28 / 153. szám

1988. június 28. I Lehet-e úticél Szabolcs-Szatmár? HA megkérdeznénk néhány száz Szabolcs-Szatmárban sosem járt idegent, mit tart erről a vidékről, a tájékozottab- baknak nagy valószínűséggel, a fővárostól való nagy távolság, a nagy számú ingázó és elköltöző, az átlagostól alacsonyabb inf­rastrukturális és életszínvonalbeli viszo­nyok jutnának eszébe. Tájképileg az Alföld északkeleti része és a Tisza jelenne meg. Arra a kérdésre, hol töltené szívesen a szabadságát, feltehetően nagyon kevesek jelölnék meg ezt a vidéket. Szabolcs-Szatmár megye az elmúlt más­fél évtizedben történt erőfeszítések ellené­re ma sem tartozik az ország idegenfor­galmi szempontból jelentős területei közé. Földrajzi fekvése, természeti adottságai alapján jórészt kívül esik az ország azon térségein, amelyeken a folyamatosan nö­vekvő külföldi turistaforgalom lebonyoló­dik. A legutóbbi időkig a belföldi turiz­musnak sem volt igazán úticélja ez az or­szágrész, ebben vidékünk perifériális fek­vése meghatározó. A megye lehetőségei a jelenleg haszno­sítottnál nagyságrendekkel nagyobbak. Az ország gazdasági helyzetének változása, a természeti adottságok felértékelődése, az utazási, üdülési szokások lassú átalakulá­sa (zöldturizmus, falusi üdülés) kedvezhet e terület idegenforgalmának. A megye fekvéséből adódóan a szomszédos szocialis­ta országokkal való együttműködés elvileg korlátlan lehetőségeket rejt magában. A terület vízivilága, a Felső-Tisza-vidék ter­mészeti adottságai, a szatmár-beregi táj szépsége országosan is figyelemre méltóak. A néprajzi, a történelmi és a kulturális emlékeket nem kell felsorolni, azok ismer­tek, adottak. Értékeink idegenforgalmi hasznosítása, a megye vonzásának és fo­gadóképességének javítása azonban tuda­tos munkát igényel. A hetvenes évek első felétől fokozatos fejlesztés indult meg, de a mai helyzet tá­vol van a kívánatostól és a lehetőségektől. KIALAKULT AZ UTAZÄSI IRODÄK MEGYEI HÄLÖZATA, számuk ma már tíz körüli, kettő a megyeszékhelyen kívül vi­déki kirendeltségekkel is rendelkezik. So­kat javultak az ellátás feltételei. A kiske­reskedelmi hálózat az alapellátást illetően kialakult, de szezonban, az idegenforga­lom által érintett területeken az idényjel­legű egységek száma, kínálata — egyálta­lán, a környezeti kulturáltság — kívánni­valót hagy maga után. További javításra szorul idegenforgalmi propagandánk. A megye szálláskapacitása szám szerint és minőségét illetően sem felel meg az igé­nyeknek. A jelentős fejlesztés ellenére nem csökkent a térség hátránya ezen a terüle­ten sem. Bár 1987-ben két és félszer annyi vendéget lehetett elhelyezni, mint 1975-ben (ez idő alatt országosan is megduplázódott a kapacitás), a megye területére, illetve népességére vetítve itt található az ország­ban a legkevesebb kereskedelmi szállás­hely. 1977 óta új szálloda a megyében nem épült, a helyek száma azonban — rekonst­rukciók (a Krúdy, a Korona Nyíregyházán, a Szatmár Mátészalkán és a tiszavasvári szálloda) és átalakítások (pl. KEMÉV Ho­tel, Nyírlugos-Cserhágó) révén — három­negyedével emelkedett. A rekonstrukciók következtében a színvonal is javult. A szervezett fizető-vendéglátó szobák be­fogadóképessége megkétszereződött, meg­haladja a szállodákét is, az összes szállás­hely több mint harmadát adják. A lakos­ságszámhoz viszonyítva itt a legnagyobb a lemaradás, ezer lakosra alig 2 férőhely jut (országosan közel 14), de a szomszédos megyékben is jóval magasabb (Borsod- Abaúj-Zemplén megyében 8, Hajdú-Bihar megyében 11, Szolnok megyében 5). Re­latíve itt a legkevesebb az országban a kempinghely is (mindössze 1050), a többi megye átlagát meg sem közelíti. A megye adottságai elsősorban a szezonális (vízparti, falusi) turizmusra alkalmasak (az összes vendég több mint harmada, a külföldiek közel fele júliusban és augusztusban ér­kezik), ennek szállásigényét éppen az em­lített formák (fizető-vendéglátás, kemping) tudnák rugalmasan kielégíteni. A többi szálláshelytípusnál is figyelemre méltó bő­vülés következett be, egyre inkább igazod­va a kereslethez. A szálláslehetőségek bővítését jelentette, hogy az utazási irodákon és a vendéglátó­vállalaton kívül megjelentek egyéb gaz­dálkodó szervezetek (KEMÉV Leányválla­lat, Nyírlugosi Állami Gazdaság stb.) egy­ségei és a magánszektor is. AZ IDEGENFORGALOM FELTÉTELEI­NEK JAVULÄSA, az érdeklődés fokozódá­sa magával hozta a vendégforgalom emel­kedését is. A szálláshelyigényes vendégfor­galom 1987-ben (103 ezer fő) másfélszer akkora volt, mint 1975-ben. A növekedés teljes egészében a szállodákon kívüli szál­láshelyeken következett be (a szállodákban szinte ugyanannyian szálltak meg, mint ti­zenkét évvel ezelőtt). Minden szállástípus­nál nőtt a külföldiek aránya, 1987-ben 36 százalék volt (1975-ben 14 százalék). Min­den ötödik külföldi vendég nem szocialista országból érkezett (összesen 7,5 ezer fő). A megszállt vendégek átlagosan 4 (ezen belül a külföldiek 3) éjszakát maradnak. Ez a mutató a szállodákban nem éri el a hár­mat. A megye két határátkelőhelyén a sze­mélyforgalom 1987-ben megközelítette a 3 millió főt. Ennek hattizede Záhonynál, a többi Cseng er simánál bonyolódott le. Elté­rő a két határátkelőhely forgalmi iránya: Záhonynál külföldiek, Csengersimánál a magyarok száma a meghatározó. A határ- átkelőhelyek személyforgalma kisebb sze- zonalitást mutat, mint a megye idegenfor­galma általában, de a forgalom 60 száza­léka július és november között zajlik. A megyén átutazó tömeg egy része meg­felelő kínálat esetén esetleg szálló- és köl­tő vendéggé válhatna. A megye természeti és kulturális adottságai alapján, a lehető­ségek jobb kihasználásával, a különböző helyi erők összefogásával, mozgósításával az infrastruktúra fejlesztésével a megye idegenforgalmi szerepe erősíthető. Az ide­genforgalmi tevékenység hozzájárulhat a megye lakosságának foglalkoztatásához, az arra alkalmas települések fejlesztéséhez, a megyéről alkotott kép reálisabbá válásá­hoz, az itt élők és ide látogatók életminő­ségének javításához is. KEDVEZŐ VÁLTOZÁSOK VÁRHATOK e területen attól, hogy a megyei tanács a soron következő ülésén napirendre tűzi a megye hosszú távú idegenforgalmi fejlesz­tési koncepcióját, amely megalapozhatja a megyében ennek az ágazatnak a kibonta­kozását. Barabás Ivánné KSH megyei igazgatósága A gyümölcstermesztésre és feldolgozásra szakosodott Debreceni Állami Gazdaságban 8# millió forintos költséggel új rostoslégyártó üzemet építettek. Túlnyomó részt saját ter­melésüket dolgozzák fel és a különféle gyümölcsökből 8 féle rostos üdítőitalt gyártanak. (MTI fotó) Éjszaka a város felett Megszokta már Nyíregyháza a város felett szálló repü­lőgépeket. Az utóbbi napokban éjszaka is fel-felzúgtak a motorok, s villogó lámpák mutatták a gépek útját a sötét égbolton: a harmadéves hallgatók az esti vezetést gyakorol­ták. Az idén 20 repülőgépveze­tő fejezi be tanulmányait a mezőgazdasági főiskolán. In­nen a MALÉV-hez, vagy a MÉM Repülőgépes Szolgálat­hoz kerülnek, s mindkét he­lyen tovább tart még az is­meretek bővítése. Meglátni és megszeretni — Kevésnek tűnik a vég­zős hallgatók létszáma, de a „felvevő piac” arányában kell ezt vizsgálni — magya­rázza Szabó Gyula, a repülő­gép-vezető intézet igazgatója. — Szűk a kereslet, nem nö­vekedett a géppark az or­szágban az utóbbi években, ezért elegendő ez a létszám. Mostanában külföldi munká­kat is vállal a repülőgépes szolgálat, főleg észak-afrikai országokban, így biztosít munkát embereinek. A ná­lunk végzett tanulók eddig mindig el tudtak helyezked­ni. A három év során a diá­kok alapkiképzést kapnak, ez 200 órás repülést jelent, s ennek része a 30—40 órás éj­szakai vezetési gyakorlat Több tényező határozza meg, hogy kiből milyen pilóta lesz. Mindenekelőtt legfontosabb az egészség. Az idén is sok jelentkezőt el kellett utasí­tanunk, mert az egészségügyi vizsgálaton nem feleltek meg. Nagyon fontos a szakma iránti szeretet, ez az alap. Szarvasmarhatelepet építenek a tarpai Esze Tamás Ter­melőszövetkezetben. Egy istálló betonozását elkészítették, a tejház tetőszerkezetét szerelik, (jávor) ... történt, még valamikor az épülettömb átadását kö­vető napokban. Bérházban élőknek életre szóló emlék a költözés izgalma, a rako­dók itatása, a nejek, kétség- beesése, a kölykök lábat­lankodása, a falak leverése, asztalok-székek törése, a szomszédok kíváncsiskodá- sa és a lakás immár új urának lerészegedése. Lehet, hogy máshol más­ként van. A mi kis lépcső­házunkban valahogy így történt. Dezsőék — nevez­zük így őket — miután megkapták a boldogító ki­utaló határozatot, az ingat­lankezelés emberével elin­tézték a formaságokat, ne­kiláttak a költözködésnek. (A körülményeket lásd fent.) Dezső egy hét szabadsá­got vett ki, ebből egy nap a költözködés zűrzavarával, a második a kijózanodás­sal telt el. Aki új lakásba költözik, tudja, hogy a kü­lönleges eseményt nem il­lik egy napig ünnepelni. Gratuláló ivócimbora akadt, maradt még valami az OTP-kölcsönből is, tehát, irány a Zöld Macska nevű italmérés! Ne részletezzük az ott történteket, csupán arra szorítkozzunk, hogyan ért haza Dezső a harmadik emeletre. Mondanunk sem kell, hogy éjfél után tör­tént az eset, a lépcsőházi világítás — hősünk szerint — már akkor sem műkö­dött, de a lakás számát si­kerül nem kis nehézség árán kisilabizálni: 13! Barátunk csengetett egy­szer-kétszer-háromszor sok­szor, ám bent néma csend honolt. Dezső végül kö­nyörgésre fogta a dolgot, emígyen: — Rózsikám, kis szívem, én vagyok ! Megjöt­tem, engedj be! Elengedhetetlen a gép isme­rete, a repüléstechnika elmé­leti tudása és gyakorlati megvalósítása. Gyors döntés- készségre és reagálásra is szükség van, hiszen a repülés során számolni kell hirtelen felmerülő problémákkal is. Három végzős hallgatóval beszélgetünk az eddig meg­tett útról és a repülés szép­ségéről. Nemrég fejezték be az éjszakai repülést, s ezzel most már teljesítették az elő­írt óraszámot. A kezdet, a szakma iránti szeretet min­denkinél másképp alakult ki. Károlyi Imrét az érettségi után helyhiány miatt nem vették fel a műszaki egye­temre, s akkor ment el a MALÉV-hez repüléstechnikai könyvtárosnak. Sokat olva­sott, a Postás klubban vitor­lásgépen repült, s egy évvel később már Nyíregyházára jelentkezett. A debreceni Vincze Zoltánt egy mezőgaz­dasági repülőgép-vezető is­merőse felvitte magával, s azóta a látványtól nem tud szabadulni, a repülés varázsa fogva tartja. Kiss Zoltán Csepelen nőtt fel, gyakori vendég volt a Hármashatár- hegyen, számára is egyér­telmű volt, hogy ide jelent­kezik. Az emberiségnek régi vá­gya, hogy elszakadhasson a földtől, s legyőzve a gravi­tációt, a felhőkig emelked­hessen. Vajon mi az az erő, amely arra késztet húszon­Az ajtó nem nyílt, Rózsi- ka nem jelentkezett. Üjabb hangjelzésre végül nyílt az ajtó és Dezső akkora po­font kapott, hogy megindult hátrálva az alsó emelet fe­lé. Az eszméletvesztés meg­határozhatatlan ideig tar­tott. Arra ébredt, hogy ott­hon van (az új lakásban!) és Rózsika ápolja ... ★ Miután megkapta a po­font, megérkezett a máso­dik emeletre. Innen egy jó­ságos szomszéd támogatta be az igazi lakásába, a 13 számú helyiségbe! Az tör­tént ugyanis, hogy a har­madik emelet 13. szám alatt — ahova tévesen csengetett be! — valóban lakott egy Rózsika nevű hölgy, aki­nek a férje éppen előző nap érkezett meg a kikül­detésből ... Mondják, hogy Dezső még napokig folytatta az ün­neplést, de amikor hazaért, leült a földszint lépcsőjére — és megvárta a reggelt... Ny. K. éves fiatalembereket, hogy ezt válasszák hivatásnak? Csak a műszereket látták — Amit fentről látok nap mint nap, az csodálatos él­mény — mondja Vincze Zol­tán. — A földön már sötéte­dik, de 2000 méter magasan még látni a teljes fényével ragyogó Napot. A felhők kö­zött repülni sem adatik meg minden embernek, s olyan érzések ezek, amiket nehezen lehet megfogalmazni. A repülés Károlyi Imrének a szabadságot jelenti: — Nincsenek korlátok, előttem a végeláthatatlan tér. Fent a levegőben három dimenzióban mozoghatok, a gép arra megy, úgy fordul, olyan figurákat csinál, ami­lyeneket én akarok. A félelemről az a vélemé­nye, hogy akinek van, az ne szálljon fel soha. A repülő­gép-vezetőnek magabiztos­nak kell lennie, hinnie kell önmagában, hogy tud gyor­san és helyesen dönteni. Számukra az éjszakai re­pülés olyan, mint a nappali, semmivel sem nehezebb. — Volt olyan nappali veze­tési gyakorlatunk, amikor el­függönyözött fülkében vezet­tünk, nem láttunk semmit, csak a műszerekre támasz­kodhattunk — tudom meg Kiss Zoltántól. — A műsze­rekről állapítottuk meg, hol vagyunk térben és időben, milyen a magasságunk és a helyzetünk. Az éjszakai re­pülés során szürkületben szálltunk fel, s fokozatosan sötétedett be. A műszerek és a látott fénypontok alapján tájékozódunk. Egyébként gyönyörű felülről Nyíregyhá­za éjszaka. Kötelékben kellemesebb Egymás után sorolják él­ményeiket. Károlyi Imre azt a pillanatot nem felejti el sosem, amikor először vezet­te egyedül a gépet. Vincze Zoltán a kötelékrepülésre emlékezik visza szívesen. Ügy érzi, ott „rázódott” ösz- sze igazán a kis közösség, hiszen egymásra voltak utalva. Kiss Zoltán számára is a legelső egyedül repülés a legnagyobb élmény. Nem volt már mellette senki sem, aki felülbírálta volna dönté­seit. A búcsúzásnál Vincze Zol­tán szavai maradnak meg bennem: — Ha más pályára kerül­nék életemben valami miatt, akkor sem bánnám meg ezt a három évet, hiszen egy életre gyönyörű szép, felejt­hetetlen élményeket kaptam a repüléstől. M. M. L. Kelet-Mafjaromág

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents