Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-28 / 153. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. június 28. SÜMEGI LOVASOK. Bíró Márton püspök a XVIII. század közepén építtette azt az épületet, amelyben jelenleg a Székesfehérvári Állattenyésztő Vállalat lótenyésztő állomása működik. A barokk istálló Közép-Európa legszebb ilyen épülete. Az ide kerülő 4 éves csikók a tenyésztésbe vagy a lovassport különböző területeire kerülnek. Jelenleg 80 mén tartozik az állomáshoz. (MTI fotó) A forró „erek”doktorai Javában tart a hőtávvezetékek nyári karbantartása. Az idén először a melegvíz-szolgáltatást nem kell egész Nyíregyházán szüneteltetni, mert a vezetékek az új, NSZK-beli gömbcsapokkal megfelelően szakaszolhatok. Jelenleg a legnagyobb „felhajtás” színhelye az Északi alközpont és a Jó- saváros. A Stadion utca és a Vasvári Pál utca határolta parkban a esőcsatorna a fák között „Z” alakban húzódik. Az árok jókora lépéssel hágható át, benne két cső. — A vezetékek nagy része már szigetelt — kalauzol Vékony György, a Szabolcshő Vállalat osztályvezetője. — Mire e sorok megjelennek, már minden bizonnyal a nyomáspróbán is túl leszünk. ü fára is vigyáznak — Nemrég jártam itt, s akkor a környéken lakók egy terebélyes fa ’sorsáért aggódtak. — A fa életben marad — nyugtat meg Vass Géza szakipari csoportvezető, aki ’68 óta űzi mesterségét. — A csöveket a gyökerek alatt — ha nehezen is — sikerült áthúzni. — A nyíregyházi távhőel- látó rendszernek ez a legrégibb része — veszi át a szót Krajnyák László üzemvezető. — Volt, ahol a cső falának már a 70 százaléka hiányzott. — Meleg van — jegyzem meg. — Kellemetlen — folytatja Vass Géza. — Főként ha aknában vagyunk. Abban egyszerre hol 10, hol 20 percet bírunk ki. Védőitalként szódavizet kapunk. Fejenként naponta megiszunk vagy öt litert. — A lakók nem türelmetlenkednek? — Megértőek. Az erkélyekről néznek bennünket — említi a csoportvezető. — A múltkor egy idős asszony — csakúgy jó szívből — 4 kávéval lepett meg bennünket. A szétszabdalt „forró ér” mellett baktatunk. Az árok mellett^ fémből készült szerszámtáska. Tartsunk benne gyorsleltárt. Mivel dolgoznak az „érdoktorok”? — Védőszemüveg, elemlámpa, csőfogó, kesztyű, villáskulcsok, csavarlazító spré. Ez utóbbi a csavartörést teszi elkerülhetővé, illetve a munkát könnyíti. „Varrják" a csöveket A Stadion utcával párhuzamosan éppen csöveket he- gesztenek, vagy mondhatnám varrnak, illetve rozs- dátlanítanak, majd festik és szigetelik. — Most nyújtott műszakban, reggel hattól este hatig dolgozunk — mondja Paulik András szerelő: — Ez a két hét erős, de a pénz is jobb. Kapunk célprémiumot. A Jósavárosban a Korányi Frigyes utca 56. számú ház mellett két leszerelt tolózár. Látszólag jók. Mi a bajuk? — érdeklődünk Vékony Györgynél. — Külsőre jól néznek ki — hangzik a vála.. —, de már 15 évesek, s ne.., zárnak rendesen. Megszolgáltak. Ezeket váltjuk fel korszerű NSZK-beli gömbcsapokkal. A Korányi közi ABC bejárata szomszédságában hatalmas, embernyi mélységű vasbeton akna, melyben — mint vastag kígyók — derék vastagságú csövek kanyarognak. A szőke hajú, szemüveges férfi, Szenes Mihály szivattyúszerelő a betontörmeléket lapáttal vödörbe rakja, majd az edényt a kollegája kötéllel felhúzza, s kiüríti. Szenes Mihálytól tudjuk meg, hogy szerelvénycsere folyik. A két méterre álló targonca villáján világoskék, felszerelésre váró gömbcsap. Az aknába nem fért bele, ezért a vasbeton fedlapot át kell alakítani. Kilátás a csatornából Most látom, a mélyedésből a csinos női lábakra, vagy máshová is jó a kilátás. — Nem ezen, hanem egy cseresznyét áruló idős emberen csodálkoztunk — mondják. — Ugyanis a múltkor a „süketítő” légkalapáccsal kellett dolgoznunk, de az öreg ennek ellenére tőlünk vagy 5 méterre elaludt. Ámultunk rajta. — Még mindig maradjunk a légkalapácsnál. Egy agg hölgy a kompresszor zajától már nagyon szenvedett — említi Szlovenszki Attila szerelő. — Amikor a kalapács elhallgatott, félénken megkérdezte: elromlott? Az arca felvidult amikor közöltük. Nem! Csak befejeztük... A targonca az aknához közelebb megy, s a gömbcsapot lassan a helyére teszi. Hamarosan forró víz áramlik rajta. Cselényi György Jár a ruha kézről kézre Az utóbbi hónapokban a közvéleményt gyakran foglalkoztatta a csecsemő- és gyermekruházati termékek árának alakulása. A forgalmi adó miatt megdrágult cikkek olyan indulatokat váltottak ki a lakosság körében, amelyek még napjainkban sem csitultak el. A kisbabát, a gyermeket azonban öltöztetni kell, tehát ruhára van szükség. Az üzletek forgalmából lehet a legjobban lemérni, hogy a szülők honnan próbálják beszerezni a nélkülözhetetlen ruhadarabokat. Kevesen kérnek kelengyét Délelőtt 11 órakor Nyíregyházán, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat bébiboltjában 2—3 vevő nézegeti a ruhákkal teli polcokat. Van, aki először az árcédulára vet egy pillantást, s csak utána kíváncsi az anyagra és a fazonra. — Gyakori kép ez nálunk — fogad Kissné Nagy Judit üzletvezető-helyettes. — Nagyon nagy mértékben csökkent. a forgalmunk. Az elmúlt években húsvét előtt is sokan kerestek fel bennünket, az idén pedig hiába töltöttük fel az árukészletünket, alig volt vásárló. Tény, hogy a bébiholmik ára rettenetesen magas, de van azért olcsóbb termék is. Például a magyar plüsstipegő 180—190, az olasz 720 forint. Minőségben azonban nincs olyan nagy különbség közöttük, mint az árúkban. A tavalyihoz képest felére csökkent a forgalmunk. Akkor naponta 40 ezer forint értékű árut adtunk el, most meg jó, ha elérjük a napi 25-ezer forintot. Az idén eddig már azt is kevesebben kérték, hogy kelengyét állítsunk ösz- sze, pedig az újszülöttnek szüksége van a legalapvetőbb ruhákra: pólyabetétre, pólyahuzatra, kisingekre, réklikre, pelenkákra, kocsikabátra. A felsorolást egy fiatal édesanya, Tóth Józsefné is hallja, aki a polcról már le is emel egy dobozt és mondja: — Nézze meg ezt a kocsiFórum a szaktáborban Az iskolaszövetkezet nemcsak büfét jelent Zsúfolásig megtelt a terem arra a fórumra, amelyet az iskolaszövetkezeti szaktábor zárásaként rendeztek meg Dombrádon. A június 6—13-a között megszervezett tábor már a második alkalommal hozta össze az iskolaszövetkezetekben tevékenykedő gyerekeket. A megye iskoláit 76-an képviselték. A szervezők, a MÉSZÖV, a megyei pártbizottság, a megyei tanács, a megyei KISZ-bizottság munkatársai arra számítottak, hogy a fórumon a táborozok a szakmai programokról mondják el véleményüket. Sajnos, nem így alakult, mert a gyerekeket esetenként jobban foglalkoztatta, mit kapnak ebédre, megterítik-e nekik az asztalt, lehet-e fürödni a Tiszában. Bizonyára megvan a logikus magyarázata annak, hogy a fórumon szót kérők apró- cseprő ügyek miatt tették fel a kezüket. Ugyanis a táborozok legtöbbje szemében az iskolaszövetkezetei a büfé működtetése jelenti. Itt viszont hallhattak előadást a szövetkezeti mozgalomról, az iskola oktató-nevelő munkája, az úttörőcsapat és az iskolaszövetkezet szerteágazó (vagy ágaztatható) kapcsolatáról. Mindenesetre a szervezők biztosan leszűrték a tapasztalatokat, mire kíváncsiak a gyerekek az iskolaszövetkezetekkel kapcsolatban. A nem valami fényesre sikerült fórum után egy csendes sarokba húzódtunk beszélgetni Balog Valériával, Szabó Anettel és Helmeczi Évával. Vali már a tavalyi tábor munkájában is részt vett, a nyíregyházi örökösföldi iskola hatodikosa, az. iskolaszövetkezetük vezetőségi tágja. Anett a fehérgyarmati Zalka Máté Gimnáziumban szintén vezetőségi tag, Éva a másik gyarmati középiskola, a köz- gazdaságinak a diákja. — Többen választottuk a kereskedelmi gyakorlatot a szakközépben, és ehhez jó alapot ad az iskolaboltban az árusítás, majd a bevételek, kiadások és egyáltalán a kereskedelmi munka összegzése — fogalmazott Éva. — Nálunk népszerű dolog iskolaszövetkezetisnek lenni — mondta Anett — felnéznek ránk a többiek. — ösz- szekovácsolódott kis csapatunk, nemrégiben beneveztünk a szövetkezeti szparta- kiád mátészalkai versenyeire, vendégül láthattunk egy lengyel iskolaszövetkezeti csoportot. Kölcsönösen elmondtuk, a magyar és a lengyel iskolákban miként működnek ezek a közösségek. — Egy iskolatársunk, Cser- venyák Barbara azért jelentkezett a kereskedelmi szakközépbe, mert nagyon megtetszett neki a bolti árusítás. — hallottuk Balog Valériától. — Idesüss! című iskolaújságunkban rendszeresen beszámolunk a szövetkezetünk hétköznapjairól. Megyénkben szép hagyományokat ápolnak az iskola- szövetkezetek. A hodásziak például nemrégiben Ifjúsági díjat kaptak kiemelkedő és sokszínű tevékenységükért. Lakatos Lajos tanárelnök most a dombrádi táborban ismertette az iskolaszövetkezet működését. Nem félt attól, hogy műhelytitkot árul el, inkább arra biztatta a jelenlevőket: csinálják utánuk! S mint minden táborban, az imént befejeződött szaktáborban is szerveztek honvédelmi napot. T. K. Egy gépkocsilopás vezette nyomra a rendőrséget annak a nyolctagú társaságnak a felgöngyölítésében, akik huzamosabb ideje követtek el kisebb-nagyobb betöréseket Kisvárda környékén. A gyanúsítottak, Csóka Dániel, Csóka Gábor, Balázsi Kálmán, Balog Zoltán, Demeter Ferenc, Setét Zoltán, Setét Vince és Lőrinc József mindannyian ricseiek, s a nyomozás eddigi adatai alapján negyven bűncselekmény van a számlájukon. Megfordultak Dögén, Fényeslitkén, Nagyhalászon, Dombrádon, de nem tértek haza üres kézzel Budapestről, Szerencsről, Sátoraljaújhelyről sem. — Általában olyan nagy mennyiségű árut vittek el az üzletekből, hogy ahhoz már valamilyen járműre volt szükségük, s mindig lakatle- feszítés útján hatoltak be — tájékoztatott Vámosi György alezredes, a megyei rendőrfőkapitányság vagyonvédelA tárgyalóteremből Lopott autóval jártak lopni mi alosztályvezetője és Hu- dák István százados, betörési vonalvezető. Az azonos elkövetési mód alapján kezdtünk el gyanakodni, hogy ezeket a betöréseket ugyanazok a személyek követhették el, a nagy mennyiségű áru pedig arra vallott, hogy többen lehetnek. Az utolsó akciót április 26- án kezdték meg. A két Csóka, valamint Balog Zoltán kerékpárral indultak el ezen a napon Ricséről, hogy ismét betörjenek valahová. Először- is kocsit akartak lopni, ezért Dombrádra kerekeztek, mert Balog azt a környéket jól ismeri. Fel is feszítették egy IFA ajtaját, már felpakolták a platójára a bicikliket, amikor a teherautó tulajdonosa rajta kapta őket, így menekülniük kellett. Gyalog azért mégsem mehettek tovább, loptak hát másik három kerékpárt. A nagyhalászi ruházati üzlet felé vették az irányt, ahonnan azonban az őr elzavarta őket. A faluban kóvályogva észrevették egy Polski Fiatot, ami nagyon megtetszett nekik. Felfeszítették, leszerelték a rendszámtábláját, aztán átmentek vele Fényeslitkére, ahol behatoltak a 15. számú élelmiszerboltba. 50 ezer forint értékű árut szedtek össze, mustártól kezdve a kávéig mindent, majd visszaindultak Dombrád felé. Nem az úton mentek, hanem a határban, földutakon, szántásokon keresztül, így nem csoda, hogy lerobbant az autó. A Tiszához érve elkötötték a halász csónakját és a komp huzaljához erősítve a ladikon áthúzták magukat. Annyi holmijuk volt azonban, hogy kétszer kellett fordulniuk. A „kirándulás” két napig tartott. A nyomozás eredménnyel járt. Fényeslitkén találtak két szemtanút, akik gyanakodtaik a gépkocsilopásra, amikor látták, hogy Csókáék csak úgy tudják elindítani a rendszám nélküli autót, hogy betolják. A három bűnöző révén a másik öt is hurokra került, s lakásukon nagy mennyiségű lopott holmit találtak. A nyomozás folytatódik, a tettesek egy része előzetes letartóztatásban van. B. A. kabátot és a sapkát! A kettő együtt 320 forintba kerül, s a gyermek 2—3 hónapig hordja, s aztán szinte vado- natújan ki lehet dobni, vagy ha van kinek, továbbadni. Egy kötni tudó anyuka 100 forintból elkészíti az egészet. Meggondolom én is, hogy mire adom ki a pénzt. Szó volt arról, hogy csökkentik a csecsemő- és gyermekruházati cikkek árát, most meg azt olvasom az újságban, hogy valószínűleg gyermekenként havi száz forinttal növelik a családi pótlék ösz- szegét. Ügy érzem, a családi pótlék növelése nincs arányban az árak emelkedésével. A Nyírfa Áruházban is visszaesett a tavalyihoz képest a forgalom. — A novemberi, decemberi felvásárlási hullám a gyermekruházatot is érintette, és az áremelkedés miatt is csökkent a vásárlási kedv — tájékoztat Kovács Sándorné osztályvezető-helyettes. — Sokan vannak, akik eljönnek a kasszáig, hogy jól látták-e az árat. Mikor közöljük velük, hogy annyi, amennyi rá van írva, viszik vissza a helyére. Mivel igény van az olcsóbb termékekre, arra törekszünk, hogy- szállítópartnereink alacsonyabb árfekvésű termékekkel is ellássanak bennünket. A vevők így is sokat panaszkodnak, hogy régebben 800—1000 forintból meg tudták vásárolni a kelengyét, most pedig 3 ezer forintba is belekerül, s akkor még meg sem vették a kiságyat, a járókát, a pólyá- zóasztalt. Keresik a kinőtt ruhát A Vasvári Pál utcán lévő garzonházak egyikében pár hete babaruhabolt nyílt meg, ahol a csecsemő- és gyermekruházati termékek adásvételére van lehetőség. — A kismamák vetetté^ fel ezt az ötletet — mondja érdeklődésemre Szabóné Cserhalmi Katalin, az üzlet vezetője. — Nagyon örülnek, hogy van hová leadniuk; a kinőtt ruhákat, s ugyanakkor itt tudnak megfelelő méretet is vásárolni. Sok áru szinte vadonatúj, hiszen aljg Használták a gyermekek, s már ki is nőtték. A bundás dzsekit, a kötött pulóvereket, a járókát nem tudják az apróságok elhasználni, elkoptatni. Igaz, eddig leginkább még csak hoztak, de azért már vásároltak is itt. A kis helyiségben polcokon a ruhák, a cipők, az egyik sarokban a járóka, a babakocsi, mely új tulajdonosra vár. A gyerekeknek játéksarkot alakítottak ki, hiszen sokan hozzák magukkal csemetéjüket, s míg az édesanya válogat, a kicsik játszhatnak. Az üzletben a legolcsóbb tipegő 60—80 forint, míg a legdrágább, egy plüsstipegő 200 forint. Van forgalom, egymás , után érkeznek az érdeklődők. Nem panaszkodik a forgalomra Németh Sándor, a Bizományi Áruház igazgatója sem Nyíregyházán. — Az év eleji nagy felvásárlási akció során közel 1 millió forint forgalmat bonyolítottunk le. A felvásárolt mennyiséget el is tudtuk adni. Most is áruljuk azokat a termékeket, amelyeket folyamatosan felvásárolunk, de kapunk még Budapestről, a központi áruraktárból és a Felsőruházati Kereskedelmi Vállalattól is csecsemő- és gyermekruhákat, valamint kapcsolatot tartunk az Észak- Magyarországi Rövidköt Vállalattal. Sok vevőnk az áruházakból jön ide, s elcsodálkozik, hogy itt „csak eny- nyi” az ára. M. Magyar László „Jól láttam az árát?!“ Célprémium a szereiőkne
