Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-27 / 152. szám

1988. június 27. Kelet-Magyarország 7 Olimpiára készül az ülőröplab — Annyira szeretem a labdát, hogy bizonyosan futballista let­tem volna, ha nem bénulok meg egyéves koromban gyermekpa- ralizis következtében — mondja a 32 éves Domokos András, a magyar ülőröplabda-válogatott tagja, akinek teljesítményét a finnek és a svédek elleni győze­lem után, edzője Szekér László külön is kiemelte. — Bár testnevelésből mindig felmentett voltam — folytatta —, a labda volt a mfndenem, ott ügyetlenkedtem a többiek ár­nyékában, egy-egy elgurult lab­dát boldogan adtam vissza az osztálytársaknak. Voltaképpen nem sportoltam, de jól esett a mozgás közelében lenni. Gyer­mekkoromban Kállósemjénben jártam iskolába, majd Orosz­lányba kerültem a szakmunkás- képzőbe, ahol műszerészként vé­Egy autóversenyző halála Mihail Kesjür Csaba, a legnagyobb magyar J a ufó versenyző reménység. A 2li esztendős Forma—,'i- as versenyző pénteken a'/ NSZK-ban, edzés közben halálos balesetet szenve­dett. Hogy mi okozta a tragédiát? Egyelőre csak találgatni lehet. A hírügy­nökségi jelentések szerint nem ütközött, és más külső hatás sem érte. Minden bizonnyal műsza­ki hiba vetett véget ennek a tehetséges fiatalember életének. Kesjár Csaba halála nagy veszteség a magyar cs‘ a nemzetközi . autósport számára, o nyitotta, és húsz évig edzőskö- dött az NYVSC-nél. Tanítvá­nyai között olyan ismert név is található, mint Pránitcz Ilo­na, a sokszoros válogatott. Négy esztendeje vált meg a piros-kékektől, de nem vonult vissza, a mezőgazdasági főis­kola utánpótlásával foglalko­zott. — A tanári és edzői pálya nem választható el élésen, hi­szen az edzőnek egybe jó pe­dagógusnak is kell lenni. Ügy vélem, tanárként egy kicsit szigorú voltam, ám amit meg­követeltem, azt a gyerekek ér­dekében tettem. Nagyon szere­tem a gyerekeket, ha nem is tudtam ezt mindig kimutatni. Ennek ellenére majd’ mindig , egy hullámhosszon voltam a diákokkal. Mindezt már múlt időben, mert sportnyelven szólva: le­járt a szerződése. Talán eddigi legnehezebb nyara következik, mert lelkileg is át kell állnia az új tényre: nyugdíjas. Ne­hezíti helyzetét, hogy elköltö­zik ebből a városból Budapest­re. Mindkét lánya ott él, a ki­sebbik szülei pályáját válasz­totta. Nehéz lesz a váltás, ám tanárként és az edzői pádon is érte annyi siker, néha bánat vagy kudarc, amely felvértez­te a nehezebb napokra. És ta­lán ott „könnyebb” lesz any- nyiban, hogy a régi tanítvá­nyok ritkábban fognak rákö­szönni az utcán: csókolom, Éva néni. . . geztem. Nyíregyházán, 1984-ben Gál János, a Piremon sportfele­lőse hívott -az akkor még alaku­lófélben lévő ülőröplabda csapat­hoz. Szívesen jöttem, mert tud­tam, hogy sportolási lehetőség van. Jó a társaság, jó együtt lenni velük. — Miért éppen a röplabdát vá­lasztotta? — Őszintén: nem sok más le­hetőség adódott akkor. Tudja, az a legnagyobb gond a hozzám hasonló mozgássérülteknél, hogy bennünk van az erő, az akarat, és miután nem tudja kifutni magát az ember, örül, ha bár­milyen játékban megtalálja a mozgás örömét. Így jártam én is. Nagyon megszerettem az ülő­röplabdázást. — Hol edzenek, mikor játsza­nak? — Nyíregyházán a 7-es számú iskolában tartjuk a heti edzése­ket, itt készülünk a bajnoki és egyéb küzdelmekre. Jó csapat kovácsolódott össze, - az idén a Magyar Népköztársasági Kupán kívül a bajnoki címet is meg­szereztük. Nagy szó ez a mi me­zőnyünkben, eddig ugyanis a budapesti Halassy Sport Club volt az örökös első. Már évek óta érett a nyíregyházi arany­érem, kétszer egymásután má­sodikok lettünk. — Milyen egyesület a Piremon SC? — Akár egy család, megterem­tették számunkra a sportolás le­hetőségét. Minden támogatást megkapunk. De nemcsak az egyesülettől, az egész szervezet­től. Bátran mondom: szeretnek bennünket, büszkék eredménye­inkre és ránk. — A válogatottság? — Az eredmény, a Nyíregyhá­zán megindult nagyszerű szak­mai munka szüleménye. Meg az, hogy az utóbbi időben számos csapattársam magára ölthette a címeres mezt. Az elmúlt héten én is részt vehettem a váloga­tott finnországi túráján, s mire hazajöttünk, ötszörös válogatott lettem. De nemcsak a válogatott­ságaim száma gyarapodott, jól is szerepeltünk, mind az öt ta­lálkozót megnyertük. — Mondják: tagja a szöuli olimpiára készülő* kibővített ma­gyar keretnek. — Úgy érzem, számít rám az edzőm, én is szeretném bizonyí­tani, hogy nem volt véletlen a válogatás. Ha pedig sikerül ki­jutni álmaim színhelyére, az öt­karikás játékokra, igyekszem hasznos tagja lenni a csapatnak*. Domokos András nős, 2 gyer­mek apja, sportszerető, jószívű ember. A nyíregyházi háziipari szövetkezet varrógépműszerésze, jeles szakmunkás. A sportban csakúgy mint az életben, jól megállja a helyét, össze tudja hangolni a családot, a munkát, a sportot. Ez az ő legnagyobb öröme, felhőtlen boldogsága. — Erre az idényre készültem. A cél a formámat állandósítani, s lehetőleg szeptemberre érni el a csúcsot. Ugyanúgy készülök, mint az előző években, de jól tudom, hogy az olimpia más dolog. Szeretnék a várakozás­nak megfelelő eredményt elérni Szöulban. — Elképzelhető hármasugrás­ban olyan eredmény, mint Bea- moné volt a távolugrásban a me­xikói olimpián? — Sok álomhatárt döntöttek meg már atlétikában, hármas­ugrásban ilyen eredmény a 18 méter! Ma is vannak olyanok a világ élmezőnyében, akik képe­sek erre. A bolgár Markov, a szovjet Procenko, vagy az ame­rikaiak elérhetik ezt a bűvösnek hitt eredményt. Persze, rendkí­vüli körülmények kellenek hoz­zá. Mint Beamonnak volt Mexi­kóban. Ilyen pedig ritkán adó­dik. — Ha mégis előfordul, hogyan érheti el a 18 méteres ugrást a versenyző? — Egyéniség, alkat és techni­ka kérdése, hiszen három ug­rás összetevőjéről van szó. Ter­mészetesen az első a legna­gyobb, amely körülbelül 7 mé­ter. — Mi szükséges egy ilyen „szuper” eredményhez? — Technika, erőnlét, gyorsa­ság és megfelelő idegállapot. A legfontosabbnak a technikát tar­tom. Meg sok-sok edzés, kü­lönleges alkat. — Milyen versenyeken indul? — Amint az előzőekben emlí­tettem, több versenyen kívánok indulni. Ilyen a júliusban Di­ósgyőrött sorra kerülő magyar bajnokság, ahol mindenképpen 16,60—16,80 körüli eredményt kell ugranom. — Hogy-hogy „mindenkép­pen”? — Legutóbb, amikor Görögor­szágban 15,98-at ugrottam, cél­zást tettek a MASZ vezetői, hogy szedjem össze magam, mert így nem biztos a szöuli re­pülőjegyem. Hozzátették, hogy legalább 17 méterhez közeli eredményt várnak tőlem ideha­za. Erre a bajnokságon lesz esé­lyem a legközelebb. — És a Budapest Nagydíj, azon indulnak-e egyáltalán az olimpi­ai kiutazásra esélyesek? — Én nem biztos, hogy elin­dulok rajta, csakúgy, mint szá­mos neves atléta, aki kihagyja ezt a versenyt. Véleményem sze­rint rosszul van időzítve az au­gusztusi időpont, zavarja a for­mába lendülést. A bajnokság után ugyanis egyhónapos inten­zív felkészülésbe kezdek, napi két edzéssel, ebbe az időszakba nem illik bele a versenyzés. — Tart-e a nagy nevektől, akikkel Szöulban összetalálkoz­hat? — Nem tartok. Az ellenfél ugyanúgy ideges. mint a me­zőny összes tagja. Bevallom, elégedett lennék, ha bekerül­nék a nyolcas döntőbe, ahol csak a 17,50—17,70-es eredményt produkálók szólhatnak bele a dobogós helyek megszerzésébe. A magyar csúcshoz (17,23) közeli eredmény a reális elvárás tő­lem. ezzel talán a 6—8. helyek valamelyikét meg lehet szerezni. Életem legjobb eredménye 17 méter 25 centiméter, de ezt fe­dettpályán, a budapesti EB-n értem el. K. Gy. Évről évre százak tanulhatnak meg úszni a fehérgyarmati fürdő vizében. A helyi sportfelügyelőség, illetve lelkes testnevelők se­gítségével, a tanév befejezésétől kezdődően rendszeres foglalkozá­sokat tartanak a SZAVICSAV strandján. Képünkön: Zakor Zol- tánné irányításával ismerkednek az úszással a tanfolyam látogatói. (MK) Mérlegen az NYVSSC röplabdacsapata Nem mindig hálás feladat egy csapat bajnoki szereplé­sének összegzése, értékelése. Most azonban az NYVSSC NB I-es férfi röplabdázóinak „minden jó, ha a vége jó” — szerepléséről ejtsünk szót. Járosi János edző két éve került az együtteshez, tavaly a 11. helyen zárt a csapat, az idén a 10. lett a bajnokság­ban, az MNK-ban pedig ezüstérmet nyert. Pedig nagyon gyengére si­keredett a bajnokság, hiszen az első hat mérkőzést zsinór­ban veszítették, majd egy biztató hazai siker után (ZTE) ismét vereségek kö­vetkeztek. A csapat meg­sínylette a néhány játékos (Batai, Kánya) átigazolása miatt kialakult hangulatot. Aztán úgy tűnt, végre meg­találta a fonalat a gárda, mert győzelmek jöttek. Az . elmúlt esztendő végén egy rövidke pihenőt kaptak az NB I. résztvevői, január ele­jén folytatódtak az edzések, valamivel később a mérkő­zések. És jöttek a csehszlovákok. A klub vezetősége már ko­rábban is foglalkozott a szov­jet, illetve lengyel játékosok leigazolásával, végül a sok­szoros válogatott csehszlová­kok, Kaper a és Mikunda ér­kezett a piros-kékekhez, ké­sőbb a leszerelő Drotár tért vissza csapatához. Igaz, jö­hettek volna hamarabb is, hi­szen a csehszlovákok érkezé­se után következett a Kecs­kemét és az Újpest elleni összecsapás. A Dózsa ellen nagy csatában, de jó játék­kal maradt alul az együttes. Ekkor már többször is felvil­lantották a bennük rejlő já­téktudást az idegenlégiósok és a csapat is. A bajnokság első részét végül a 11. he­lyen fejezte be a csapat, a harminc mérkőzésből tíz győzelem, húsz vereség, 41:47-es játszmaarány volt a mérleg. Következett a rájátszás, amelyre módosított céllal in­dult az NYVSSC. Ugyanis megváltozott a versenykiírás, ekkor látott napvilágot az új terv: nem lesz kieső, hiszen ősztől húsz csapatosra eme­lik az NB I. mezőnyét. A korábbi bennmaradás helyett a tízbe kerülés volt a cél, hi­szen az 1—10. helyezettek alkotják majd az új első vo­nal felsőházát. A rájátszás­ban aztán nagyon sok örö­met szerzett szurkolóinak a csapat. Egymás után nyerték a meccseket idegenben és itthon, végül a 14 összecsa­pásból csak egyet (itthon, Dunaújváros ellen) veszítet­tek el. Ezzel a tervet telje­Ezüstérem az MNK-ban t . Éva néni búcsúja Hazai pályán rendre sítve a 10. helyen végzett a gárda, 44 mérkőzésből 23-at megnyerve, 21 vereséggel és 81-86-os játszmaaránnyal. És jött a csoda, az MNK- szereplés. Eleinte úgy „fű alatt” nyeregette a meccse­ket az NYVSSC, igaz, gyen­gébb ellenfelekkel szemben. Majd idegenben győzött a Honvéd ellen, és a legjobb négy közé jutásért idehaza a bajnoki ezüstérmes Újpestet fogadták. A szurkolók előtt bemutatta a csapat, hogy va­lójában mire képes. Rég volt ilyen izgalmas, színvonalas és fergeteges hangulatú röpi- meccs Nyíregyházán. Egyszer már volt negyedik a kupá­ban az NYVSSC, ezt a Dó­zsa elleni győzelemmel beáll lították. Majd a kaposvári döntő következett, ahol még nagyobb bravúrt hajtottak végre, hiszen a bajnok Tungsramon keresztül jutot­tak a fináléba, ahol már ki­kaptak, így „csak” ezüstér­mes lett a csapat. Ám ez a második hely az eddigi leg­nagyobb sikert jelenti. És azt, hogy kijutottak a nem­jói szerepelt a csapat. zetközi porondra, hiszen in­dulhatnak a CEV Kupában. összesítve a szereplést, a csapat túlteljesített, mert a bajnokságban a módosított célt elérte, ám a kupában várakozáson felül szerepelt. Azért essen szó néhány öröm­rontó tényről is. Még mindig rapszodikus teljesítményt nyújtanak a játékosok (az MNK-mérkőzések kivételé­vel), parádés alakítások után gyakran elemi hibákat követ­nek el. Az idegenlégiósok profiszelleméből (edzésmun­ka, koncentrálás) még keve­set veitek át a többiek. Az­tán ne hagyjuk említés nél­kül azt sem, hogy hiányzik a csapatból egy jó feladó, aki kiegyensúlyozottan játszana. Most pihenőt kaptak a játé­kosok, aztán kezdődik az újabb bajnokság, amelyen már joggal várunk többet a csapattól, hiszen bizonyítot­ta, hogy szép eredményekre képes. És most kell majd keményen dolgozni, mert az eddigieknek is csak úgy lesz igazán értéke. — Mán — Ö-val kezdődött, aztán min­dennap egy másik betűvel megtoldva adta ki a diákok ál­tal annyira várt szót, a vaká­ciót. Ami a pihenést, a játsza­dozást, a nyaralást jelenti. Ta­lán Takács Zoltánná, Éva né­ni is nap mint nap megtoldot­ta gondolatait egy betűvel, hi­szen számára is kezdődik egy­fajta vakáció, ám ez teljesen más búcsú, nem olyan, mint az eddigiek. Az övé már úgy­mond végleges, hiszen több mint harmincesztendős peda­gógus pályafutása végéhez ért, /nyugdíjba megy. A sport és e hivatás iránti vonzalom már korán ötvöző­dött benne, hiszen a gyerekko­ri iskolásdiban mindig ő volt a tanító néni. A kecskeméti középiskolás Szegeden végezte el a főiskolát, ének-testnevelés szakon. Aztán férjhez ment, és az ország keleti részére költö­zött. Egy esztendeig Oroson tanított, majd Nyíregyházára került, az 5-ös iskolába. A ré­gi ötösben kezdte, majd ami­kor elkészült az új, Epreskert utcai iskola, ő is átjött. Kimon­dani sem kevés: 31 évet taní­tott az ötös iskolában. Diákként a torna és kézilab­da jelentette a kedvenc sport­ágat. Kitünően tornázott, kézi­labdában pedig válogatottságig vitte. Neve azonban egy har­madik sportággal, a röplabdá­zással került még szorosabb kapcsolatba. — A régi iskolában egy kis tornaterem volt, amely a lab­dajátékok közül leginkább a röplabdázásnak kedvezett. E tény, valamint Góczi Árpád, a nagy tudású szakember révén kerültem közelebbi kapcsolat­ba a röplabdázással — emlé­kezik vissza. Nagyon szép eredményeket ért el a tornászaival, később pedig a röpisekkel. A legna­gyobb sikert a Győrben nyert úttörő-olimpiai aranyérem je­lentette. Ebben a sportágban ezen a szinten nem volt köny- nyű sikert elérni, hiszen csak a felső tagozatosok röpiztek, és a röplabda egyike a legnehe­zebben megtanítható sport­ágaknak. Nem röstellt tanulni a képzettebbektől (Góczi Ár­pád, Máthé Dezső), ám az el­lesett fortélyokat maga is igye­kezett továbbfejleszteni. A ta­nítás mellett a Nyíregyházi Sportiskola tornászait is irá­Bakosi koncentrál Veszélyben a szöuli repülőjegy? Az, hogy Bakosi Bélával és családjával vasárnap délelőtt a zempléni hegyekben találkoz­tunk, véletlen. Az, hogy Bakosi ott volt — nem. Az előzményekről azonban ér­demes néhány szót szólni. A szöuli olimpiára készülő kitűnő hármasugrónak ugyanis vasár­nap nincs hivatalos edzése, s ha éppen versenyen sem indul, a borsodi hegyeket veszi célba. „Az ember ilyenkor még nem hozza legjobb formáját. Figyel­me még szétszórt, gondolatai vissza-visszatérnak az előző ver­senyek eredményeire, legszíve­sebben másról társalogna. Csak éppen a munka nehéz, lassan tűnik el a fáradtság” — így Ba­kosi. — Különlegesen készul-e Szö­ulra? „ ^ , , ,, v. • . > . ... ... y&gngp&p Tizedik hely a bajnokságban Megtalálni a mozgás örömét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents