Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-27 / 152. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. június 27. Valutáért brekeg a béka Béka brekeg Petneházán dr. Jávorszki Béla kertjében. De nemcsak úgy szólóban, hanem kórusban — a béka­farmon. Eleinte nekem is fur­csának tűnt a hír, hogy már a békát is farmon tenyésztik, s képzeletemben először fü­ves, vizes terület jelent meg, ahol egymás hegyén-hátán ugrálnak a békák. De a való­ság más. Két hatalmas medencében szolidan húzzák meg magu­kat a tenyérnyi kecskebékák, és ha valaki arra jár, riad­tan ugrálnak vissza a vízbe. Elszökni a kerítésektől nem tudnak. A hatalmas jószágok mellett pici ebihalak sokasá­ga úszkál a vízben s valójá­ban ezek az ügy főszereplői. Dr. Jávorszki Béla, miután megmutatta őket, lakásába invitált, s egy érdekes törté­netbe kezdett. Ilyen a békafarm ... Már nálmk is védett — Az év elején olvastam a Nők Lapjában, hogy egy fel­találó, dr. Ságodi 'János ki­kísérletezte, hogyan lehet a békát nagyüzemi módon te­nyészteni, s módszerével ezek az állatok évente háromszor is petéznek. Ez volt az a hír, amely felkeltette az érdeklő­désemet, és megkerestem a feltalálót. Kiderül: a találmány üzle­tet is jelenthet, hiszen Nyu- gat-Európa egyes országaiban már eltűntek a békák — a nagyarányú környezetszeny- nyezés, főleg a savas eső ha­tására —, s így NSZK, Svéd­ország is nagy mennyiségben vásárolná ezeket az állatokat. — Ezek az országok ré­gebben Indiából szállították a békákat — folytatja dr. Jávorszki Béla — de a kör­nyezetszennyezés és bizonyos éghajlati hatások miatt az utóbbi években ott is nagy­mértékben csökkent a szá­muk, így már nem tudják el­látni korábbi partnereiket. Magyarországon is védett ál­lat lett, s ma már nem lehet azt csinálni, hogy csak úgy kint a mezőn összefogdossuk a békákat, majd jó pénzért eladjuk. Ezek a tények ad­tak különös jelentőséget az új módszernek. Ezután a petneházi béka­farmról kezdtünk beszélgetni. Kantonban az apraja — Barátaim, Szabados Jó­zsef, Kormány Béla, és Ko- már Béla először kinevettek, amikor elmeséltem nekik, hogy létre kellene hozni egy ilyen békafarmot. Később az­tán, amikor mindannyian vé­giggondoltuk, megszületett a döntés. Ügy éreztük, nem vállalunk több kockázatot annál, mintha nyulat vagy csirkét nevelnénk. A legna­gyobb gond az, hogy itt még mi magunk is kísérletezünk, hiszen a találmány még nincs szabadalmaztatva, van ugyan kidolgozott technoló­gia, de még így is sok min­denre nekünk kellett rájönni, mi magunk csiszoltuk egyes helyeken a módszert. Ha azonban nem láttak volna üzletet a békatenyész­tésben, . valószínűleg nem fogtak volna bele egy ekko­ra vállalkozásba. Hogy mi­lyen reményekkel lehet ma békát tenyészteni, arról Já­vorszki Béla a következőket mondta: — Egy pár béka három hónap alatt ötezer petét rak le, amiből körülbelül három­ezerrel számolhatunk. Egy év alatt mintegy kilencezer béka származhat egy pártól. Ezt kétféleképpen lehet ér­tékesíteni. Amikor az ebiha­lak elvesztik farkukat, és megjelennek a lábaik, már eladhatók Nyugat-Európá- ba, úgynevezett környézetvé- delmi békának. Ezeket a jó­szágokat hűtőkamionokban szállítják, majd azokon a te­rületeken, ahol már kipusz­tultak a békák, elengedik őket, megpróbá ezzel helyreállítani a ..ermészet egyensúlyát. Ezek körülbelül háromhónapos békák. Havi megy a „tinyérbéka — Mi előreláthatólag szep­temberben indítjuk útnak az első szállítmányt, s valójá­ban akkor derül ki, nye­rünk-e az üzleten vagy ne adj isten, belebukunk. Azo­kat a békákat, amelyeket ilyen korukban nem vesznek át, tovább neveljük, körül­belül két évig, s ezekből lesz­nek az étkezési vagy más né­ven „tányérbékák”. Mind a kétféle béka után nagy az ér­deklődés a világban. Lábas­békából jelenleg mintegy 20 millió darabra van évente igény, s erre már meg is van a kiviteli engedély. Egyelőre úgy tűnik, öt évig biztos piaca van a békának. Magyarországon talán sokan viszolyognak a békahústól, de a termelők jelenlegi infor­mációja szerint korlátlan mennyiségben lehetne érté­kesíteni a tányérbékát. — Ebben az évben csak az NSZK-nak egymillió kilo­gramm tányérbékára lenne szüksége — jegyzi meg Já­vorszki Béla, s nem árt tud­nunk azt sem, hogy Magyar- országon is több szálloda vá­sárolja nagy mennyiségben ezt a „csemegét”. Kertész Sándor M a már nem lehet „csak úgy” átsza­ladgálni az úttes­ten, hiszen nagy a forga­lom. A legtöbb helyen fel­festett zebrák jelzik a gyalogosútvonalat, s aki nem itt megy át, az a rendőrnek tartozik szám­adással. A gond akkor jelentke­zik, amikor két zebra közt szeretne valaki például egy élelmiszerüzletből az út túloldalán lévő lakásá­ba hazamenni. A gyakor­lat szerint ezek az embe­rek nem keresik meg a közeli zebrát, hanem egyenesen átvágnak a nyíregyházi négysávos körúton is. Mivel ez nem először fordul elő, az út közepén lévő zöldsávban már kitaposott ösvény jel­zi az útvonalat, itt fű, cserje már nem terem. Olyan ez, mint a han­gyák vonulása. Az elmúlt hónapokban felfrissítették a körút zöldsávját, talaj, új nö­vények kerültek a régiek helyére. A közterület­fenntartó vállalat szak­emberei jól tudták, rövi­desen újra megjelenik majd a kitaposott ösvény, s a zöld gyep ellenére sem fog senki kerülőt tenni a zebra felé. Hogy ezt el­kerüljék, néhány régi ös­vény helyére útburkoló- lapokat helyeztek el, mondván: inkább ezen járjanak és ne a friss nö­vényzetet tegyék tönkre. A városi tanács azon­ban megálljt parancsolt az érdekes kezdeménye­zésnek, mert — mint mondják — ezzel legali­zálható lenne a gyalogo­sok szabálytalansága. A köveket eltüntették, de kíváncsian várjuk: a fű kinő-e a helyén? (kertész) Bérelt hely az óvodában Valamikor Nyíregyházán több vállalatnak volt gyer­mekintézménye — jelenleg a MÁV-on kívül már egynek sincs. — A dohánygyár már ré­gen, a gabonaforgalmi pedig körülbelül két éve adta át tanácsi kezelésbe — tájékoz­tat Földes Imréné, a Nyír­egyházi Városi Tanács óvo­dai felügyelője. — Azonban az óvodát a dohánygyár je­lenleg is segíti. A papírgyár­nak pedig sosem volt saját óvodája, mégis úgy támogat­ja, mintha a sajátja lenne. Tavaly felújította az óvoda víz- és központi fűtési veze­tékeit, a csoportszobákat, falburkolattal látta el, kor­szerűsítette a tornatermet. Több óvodát — köztük a Malom utcait — a konzerv­gyár segít kiemelten, de a FEFAG is hasonlóképpen cselekszik. — Az utóbbi időben a szo­cialista brigádok támogatása csökkent — folytatja Földes Imréné. — Ez az anyagi helyzetük szűkülése és a dol­gozók sok elfoglaltsága mi­att van, de több közösség ma is példamutató. A kol­lektívák az óvodákkal nem­csak a munkájuk során tar­tanak kapcsolatot, hanem részt vesznek a gyerekek ün­nepségein, üzemlátogatást szerveznek számukra, vagy apróbb ajándékokkal ked­veskednek. Megyénkben a MÁV-on kí­vül termelő vállalatnak nincs bölcsődéje — tudtuk meg a bölcsődék igazgatósá­gán. A bölcsődéket számos brigád segíti, főként azok, melyekben valamelyik gye­rek szüleje dolgozik, de olyan közösségektől is kapnak tá­mogatást, akiknek nincs ef­féle érdekeltsége. Az illeté­kes a Volán, a SZÁÉV, a 107-es ipari szakmunkáskép­ző intézet, és a KEMÉV köz­reműködését emeli ki. Nyíregyházán a MÁV-nak van egy bölcsődéje. — Évente mintegy 2,5 mil­lió forintból gazdálkodunk — említi Czirják Ferencné, a bölcsőde vezetője. — Je­lenleg negyven gyermeket gondozunk, de még tizenötöt fel tudnánk venni. Az intéz­ményt a MÁV a közelmúlt­ban szépen felújította, bőví­tette. Hogy a MÁV miért nem „passzolta” el a bölcsődéjét, erről Kálmánchey Csaba, a Debreceni Vasútigazgatóság szociálpolitikai munkatársa a következőket mondja: — A vasút már az első vi­lágháború előtt is tartott fent gyermekintézményeket. Ha lehetséges, most már a nem vasutasok gyerekeit is felvesszük, és a szülő válla­latától hozzájárulást kérünk. Ez több-kevesebb sikerrel jár. Ahol pedig (például Űj- fehértón) nincs MÁV-óvoda, de a dolgozók igénylik, óvo­dai helyet bérelünk. (cselényi) Ha nem (izet: beszélek Álezresek: a csapdában A zsarolás a krimik klasz- szikus fordulata. A gazda­goknak küldött zsaroló leve­lek feladója az az ember, akinek pénze ugyan nincs, de olyan ismeretei vannak a másikról, amelyeknek titok­ban tartásáért a címzettek hatalmas összegeket is haj­landók fizetni. A nyírbáto­riakat napok óta egy ilyen ügy tartja izgalomban. A város közismerten jó anyagiak között élő polgá­rai közül kettő — egy ma­szek asztalos és egy butikos — kapott zsaroló levelet, amelyben hetvenezer forintot kért tőlük az akkor még is­meretlen feladó, aki egyebek között azzal fenyegetőzött, ha nem kapja meg a pénzt, az adóhatóságnak mondja el, amit róluk tud. Hetvenezret követelt Az egyik címzett, Vadon József maszek asztalos fele­sége tágas, elegáns nappaliba invitál. Hangjában most is idegesség bujkál. — Ne csodálja. Aznap éj­szaka érkeztünk haza Romá­niából, s másnap reggel egy piros foltos borítékot talál­tam a postaládában. Ma sem tudom megmondani, véres volt-e vagy festékes. A levél írója elváltoztatott betűkkel, tökéletes helyesírással arra szólított fel bennünket, hogy tegyünk egy adott helyre „át­látszó fehér zacskóban het­venezer forintot”, mert ha nem, feljelent bennünket, „mert ő nem olyan optimis­ta, mint az adóhatóság”, összeült a család, s úgy dön­töttünk, hogy szólunk a rend­őrségnek. Délután két óra körül mentem el a kapitány­ságra, s megmutattam a le­velet. Ott azt mondták, a zsarolót csak akkor tudják Anrarfesztival Speciális iskola a szakmunkásképzőben Új osztályok Mátészalkán A megye néhány más in­tézményéhez hasonlóan a mátészalkai 138-as szakmun­kásképző intézet is úgyneve- zétt speciális szakiskolával bővül szeptembertől. Mint Jeney Zoltán igazgatóhelyet­testől megtudtuk, a szakis­kola a korrekciós osztályok­ból, kisegítő iskolákból ki­kerülő gyerekek továbbta­nulását, majd elhelyezkedé­sét hivatott segíteni. Elvileg az egész megyéből fogadhat­nak jelentkezőket, a gyakor­latban — érthetően — első­sorban a Mátészalkán és környékén élők érdeklődnek az új lehetőség iránt. A szakiskola két osztállyal indul. A várhatóan csaknem 30 tanuló a géplakatos, ács, illetve a lányok a kötőipari konfekciós szakmát sajátít­hatják el, de ha valakinek más elképzelései vannak, az iskola vállalja az egyedi kép­zést is. A szakma elméleti és gyakorlati tudnivalóit tartal­mazó tantervet a vállalatok igényei szerint állítják ösz- sze. Gyakorlóhelyről és majdani szerződésről is a vállalatokkal kötött szerző­dések gondoskodnak. Jelen­leg a Mezőgép mátészalkai gyára, a BFK és a Száév it­teni üzeme szerepel a part­nerek között. A speciális osztályokban két év a tanulmányi idő, a vizsgát követően a fiatalok betanított munkásként hagy­ják el az iskolát. Arra is mód van, hogy megszerezzék a szakmunkásbizonyítványt, amellyel az adott vállalatnál helyezkedhetnek el. Ha már a tanulmányi idő kezdetén kiderül, hogy a fia­tal képes a szakmunkáskép­ző követelményeinek teljesí­tésére is, akkor áthelyezhe­tik abba az osztályba. Az igazgatóhelyettes véleménye szerint jó lenne, ha fordítva is áthelyezhetnék a gyere­keket, tehát a szakmunkás- képzőből a speciális osztály­ba. így csökkenhetne a je­lenleg igen nagy (az első év­folyamon 25 százalék körüli) lemorzsolódás. Másrészt a magasabb követelményeket teljesíteni nem tudó, azaz le­morzsolódó fiataloknak sem kellene elkallódniuk, szak­mát tanulhatnának, és beta­nított munkásként elhelyez­kedhetnének. (gm) elfogni, ha látszólag megtesz- szük, amit követel. A többi már simán ment. A rendőrök példamutató gyorsasággal és alapossággal megszervezték az ellenőrzést. Vadonné elkészítette a pénz- köteget, s az adott időben, az utasításoknak megfelelően el­helyezte a megadott helyen. Igaz, a zöldhasú bankók he­lyett totószelvényt rakott egybe, legfelülre a Képes Hétből kivágott „ezrest” tet­te. A rendörök elrejtőztek Hétfőn délután szereztünk tudomást az esetről — emlé­kezik Fülöp András főhad­nagy, a nyomozás vezetője. — A levél írója kulturáltan fogalmazva, idegen kifejezé­seket is használva pontos uta­sításokat adott. Mivel az ilyen esetekben a tettenérés rendkívül fontos, megtettük a szükséges intézkedéseket. Embereink az általa megje­lölt helyszín közelében, kü­lönféle pontokon rejtőztek el. Pontban tíz órakor kis Pols­ki érkezett, a vezető mellől vékony fiatalember ugrott ki, s egyenesen a pénzt rejtő helyhez sietett. Felkapta a fehér reklámszatyrot, beug­rott az autóba, de mielőtt el­hajtott volna, feltartóztattuk őket. A kapitányságon B. Olivér 17 éves fiatalember beismerte tettét, elmondta, hogy kisgyerekük született, s most se pénzük, se laká­suk nincs. Anyagi gondjait szerette volna a kizsarolt pénzzel megoldani. Az eljá­rást megkezdtük, a nyomo­zás folytatódik. „Ennyi kellett volna hirtelen” Két gyermek nevel egy harmadikat — gondolom ma­gamban, amikor hosszas csengetés után végre bejutok B. Olivérékhez. Igaz, való­jában nem hozzájuk, hanem feleségének szüleihez, akik a most kéthónapos unoka meg­születésekor az amúgy is szűk lakásba befogadták a fiatalokat. Két szép kamasz, akik a felhőtlen fiatalság helyett a „családosdit” választották. A szülők mindkét részről elle­nezték korán kezdett szerel­müket, megpróbálták szigo­rúan fogni őket. Talán ezért is — kicsit játékból, kicsit komolyan — gyereket akar­tak. Úgy gondolták, ezzel a szülőket is meggyőzik. Abba­hagyták a tanulást, s akár akarták, akár nem, jóval 18 éves koruk előtt felnőtté avatták magukat. Igaz, köz­ben mégis gyerekek marad­tak. A rendőrök benyomása sze­rint a zsaroló levél írója ér­telmes, intelligens ember. Igazuk volt. Olivér — aki szabadlábon várja a fejle­ményeket — szép arcú, mo­solygós, szimpatikus fiatal­ember. Nehéz elképzelni, hogy már családapa. Hogy miért tette? A nem túl ere­deti kérdésre csak nehezen kezdi a választ. Előző mun­kahelyén annyi fizetést ka­pott, amelyből nem hogy a családot, magát sem tudta el­tartani. A megzsaroltaknak pedig van pénze, szerinte nem is akármennyi. S hogy miért épp hetvenezret akart kapni? — Kiszámoltam, nagyjából ennyi kellett volna hirtelen — mondja, s arcán zavart mosoly. Mi lesz ezután? Látszólag csak most kezdenek ezen gondolkodni. Egyelőre mun­ka kellene, s mint mondják, jó lenne befejezni a felelőtle­nül abbahagyott gimnáziu­mot is. A pici szoba sarkában ha­talmas fehér játékmackó, mellette tokban egy gitár. A fekete hajú csöppség hangos sírásba kezd. Dél van, az ebé­det követeli. Kovács Éva Agrárifjúsági fesztivált rendez a KISZ Szabolcs- Szatmár megyei Bizottsága augusztus 19-től 21-ig. A fesztivál egyik érdekessége lesz az élelmiszer-kiállítás, amelyet Sóstófürdőn, az if­júsági park csarnokában nyitnak meg. A kiállítás ke­retében lesz lehetőség azok­nak a fiataloknak a bemu­tatkozására is, akik újításo­kat, ötleteket, találmányo­kat hoznak. Akik munká­jukkal részt kívánnak venni a rendezvényen, július 10-ig a KISZ Szabolcs-Szatmár megyei Bizottságán (4400 Nyíregyháza, Szarvas u. 1— 3.) jelentkezhetnek. Kevesebb brigádsegítség

Next

/
Thumbnails
Contents