Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-27 / 152. szám

1988. június 27. Kelet-Magyarorazág 3 Az elmúlt héten nagyon sok kérdést kaptunk, meg­élénkült az érdeklődés a kü­lönféle problémák iránt. Z. Tamásné vásárosnamc- nyi olvasónk a személyi jö­vedelemadóról érdeklődött. Nyugdíja mellett egy kis­iparos részére csomagoló­munkát végez. Azt hallot­ta, ilyen esetben adót kell fizetnie. A nyugdíj mindig teljes egészében adómentes, bármi­lyen nagy összegű. Amennyi­ben valakinek a nyugdíj mellett más jövedelme is van, akkor kell adót fizet­nie, ha jövedelme meghalad­ja az évi 96 ezer forintot. Egyedül az özvegyi nyugdíj­ból vonhatnak le adót, ab­ban az esetben, ha a nyug­díjjogosult nem gondoskodik legalább két kiskorú gyer­mek ellátásáról. Szabó Károly kemecsei levélírónk jövedelme ke­vés, nem adóköteles. Még­is személyi jövedelemadót vonnak le tőle, ha beteg, és táppénzt kap. Kérdi, visz- szafizetik-e neki a levont összeget? Igen. Vissza kell kérnie a levont összeget a következő év elején az Adóelszámolási Irodától. Több, Romániába utazó olvasónk panaszkodott, hogy az IBUSZ-nál nem kapnak „leicsekket”, amire benzint vásárolhatnának román te­rületen. Az IBUSZ illetékesétől azt az információt kaptuk, hogy „leicsekk” az egész ország­ban nincs, mert a román partner nem adott. A Ma­gyar Nemzeti Bank tájékoz­tatása szerint rövid időn be­lül lesz ilyen csekk. Nyíregyházán, az Északi körúton lakik G. S. nyug­díjas olvasónk, ö arra kí­váncsi, miért kell majd a hetven éven felüli nyugdí­jasoknak fizetni azért, hogy sokemeletes házukba (eset­leg épp az ő tiltakozásuk ellenére) bevezetik a kü­lönféle műholdas tévéadást. A Magyar Posta felmentette a rászorult hetven éven fe­lülieket a tévédíj megfize­tése alól, ezt viszont fizes­sék? Megnyugtatjuk olvasón­kat, mert a készülő tanács- rendelet (június 29-én tár­gyalják) felmentést ad ez alól mindazoknak, akik a postától megkapták a men­tességet. Vagyis: nem kell,*, fizetni a kábelhálózat kiépí­téséért az egyedül élő hetven éven felüli nyug­díjasoknak, valamint het­ven éven felüli nyugdíjas há­zaspároknak, ha egy nyug­díjjal rendelkeznek, és sa­ját háztartásukban, egyedül élnek. A tanácsrendelet elő­írásairól egyébként tájékoz­tatjuk majd olvasóinkat. Szintén a Modul Válla­lattól kaptunk felvilágosí­tást a Nyíregyháza, Ben­czúr tér 21. szám alatt la­kók panaszára: rossz a köz­ponti antennájuk, megja­vítják. aztán megint elrom­lik, a tévéadást jóformán alig nézhetik. A Modul igazgatója el­mondta, hogy a Benczúr téri házat rá szeretnék csatlakoz­tatni a városi kábelhálózat­ra. Sajnos, nehézségeik van­nak az anyagellátással, ezért pontos határidőt nem mond­hatnak, de év végéig szeret­nék elvégezni a munkát. Ez­zel a lakók panaszát is or­vosolják. A megyeszékhely közle­kedésével kapcsolatban több észrevétel, javaslat, panasz érkezett. Petró Gábor, Nyíregyháza, Garibaldi u. 72. szám alatti lakos a köz­lekedési lámpákról kérde­zett: többségük nem képes korszerűen kiszolgálni a városban közlekedőket. Ki­sebb forgalmi csúcsnál húsz-harminc jármű nem tud áthaladni a szabadjel­zésen, s megesik, hogy egy-két autós megpróbál átjutni a sárga jelzésnél. Ez balesetveszélyes, talán segítene a gondon, ha hosszabb ideig lenne az au­tóknak zöld, szabad jelzés. A városi tanács műszaki osztályának illetékes előadó­ja elmondta, hogy a város képtelen megbirkózni az egyre nagyobb motorizáció­val. Esetleg idővel segít a gondon a Belső körút átadá­sa, de addig is fel kell ké­szülni arra, hogy ez a helyzet állandósul. A nyíregyházi 15-611-es telefonszámról érdeklődtek, miért nem engednek na­gyobb teret a kerékpáros- közlekedésnek? Más megye- székhelyen — épp a parko­lási gondok elkerülése ér­dekében — egyenesen szor­galmazzák a kétkerekűek közlekedését. Nyíregyházán is van ke­rékpárprogram. A Pazonyi úti kerékpárutat már meg­építették, most a Sóstói út van soron. A szakemberek és a város illetékes vezetői tő­lük telhetőén szorgalmazzák a kerékpárutak megépítését. Az örökösföldi lakók pa­naszolják, hogy a Lenin- grád és Család utca talál­kozásánál nincs zebra, jel­zőlámpa. Veszélyes a köz­lekedés. Estók János, a városi ta­nács műszak5 osztályának munkatársa : zerint az egész­ségügyi szakközépiskola mel­lett egyenes lesz az utca, mert az ott lévő kanyar ne­hezíti a közlekedést a Le- ningrád—Bocskai—Orosi— Család út kereszteződésénél. Az átkelőhely létesítésének egyébként számtalan műsza­ki feltétele van, nem elég csak a zebrát az úttestre fes­teni. Városuk szűkösségét és a gépjárművel közlekedők nö­vekvő igényét jelzi, hogy többen nehezményezték, ke­vés a parkolóhely. Hudák Sándor Nyíregyháza, Ady Endre utcai lakos például a sóstói állapotokat kifogásol­ta. A meglévő parkolók ki­csik, aki a fák között par­kol, azt keményen meg­büntetik. El kellene döntenünk vég­re, hogy megvédj ük a Sóstót és az erdőt a környezet- szennyezéstől, vagy eleget te­szünk az autósok egyébként érthető elvárásának. Parko­lóhely-bővítést nem tervez­nek, a fürdőhely adottságai miatt nem is lehet. Úgy ter­vezik, az ottani intézmé­nyek felépítésével együtt parkolókat is építenek. Molnár János Nyíregyhá­za, Ungvár sétányi lakos el­mondta, az Ungvár sétány páratlan oldalán építettek régen egy parkolórészt. Nap­pal nem volt szabad ott par­kolni, éjjel viszont — egy kiegészítő KRESZ-tábla alapján — igen. Ez a tábla eltűnt, a -rendőrség állandó­an bírságol. A lakók viszont nem tudnak hol'parkolni. A kiegészítő táblát a tűzol- tóságoeKerésére vették le, és a rendőri bírságolás is a tűz­oltóság kérésére történik, tűz esetén ugyanis az autók mi­att nem tudnák az embere­ket menteni. A lakók vállal­ták, hogy ún. fűbetonos par­kolót csinálnak az út túlol­dalán (ahol most tilos a megállás), de a mai napig nem mutatták be a műszaki osztályon a helyszínrajzot. Hétféle keksz Mátészalkáról. Havonta 70 tonna kekszet készítenek hétféle ízesítéssel a Mátészalkai Sütőipari Vállalat 2. számú üzemében. Képünkön: a formázógépből az alag- útkemencébe kerül a nyers Turista keksz, a kisült kekszet Ördög Ferenc szedi ki a ke­mencéből. (cs) — Vállalni és el kell tudni viselni a vereséget is — vallja Várady György, a Nyíregyházi Ságvári Tsz 1-es pártalapszervezetének titkára. Nyomós oka lehet rá. — Nemrégiben „szenvedő” alanya voltam a „vereség­nek”, ha annak lehet tekinteni — fűzi hozzá. Kettős jelöléssel választott üzemi pártbizottsági tit­kárt az összevont taggyűlés. Az egyik jelölt Fehér József, az addigi pártvezetőség titkára volt, a másik Várady György, a fiatal energetikus szakember. Történt mindez annak elle­nére, hogy a városi pártbi­zottság egyes jelölést java­solt. Kadarénak érzi? — Azt mondtam: ha a párttagság úgy látja helyes­nek, hogy több jelöltet állít e posztra, úgy legyen — ma­gyarázza Fehér József. — Gondolom, így helyes, ezt su­gallja a párt májusi állás- foglalása is. Ne csak hirdes­sük az igét, gyakoroljuk is — bölcselkedik. Vajon csak ez késztette a demokratikusabb út, mód­szer követésére a párttagsá­got és a régi pártvezetést? — Az is munkált bennem, hogy csaknem tíz esztendeje vagyok már a pártvezetőség titkára, s talán személyi vál­tozásokhoz is szeretné kötni a párttagság, hogy gyorsab­ban haladjunk előre — mondja nyílt őszinteséggel. 37:29 arányban Fehér Jó­zsefet választották meg tit­kárnak, Várady Györgyöt beválasztották a pártbizott­ságba. — Kudarcnak fogja fel? — Először is meglepett a jelölő bizottság, amikor kö­zölte velem, a beszélgetések alapján én leszek a másik jelölt a pb-titkári posztra. Jólesett, hogy bíznak ben­nem. Hogy kudarc-e? Külö­nösebben nem viselt meg, s azt gondolom, hogy a váltás időszakában vagyunk a párt- életben is, de erre nem va­gyunk megfelelően lelkileg felkészülve. Mert mi is tör­tént volna, ha engem válasz­tanak? Meg kellett volna válnom a szakmától. S ki tudja meddig? — magyaráz­za érzéseit. Miért titkolózzunk? Szerencséje van az 1-es — talán a „legerősebb” — párt- alapszervezetnek, ahol főleg agrárszakemberek, tsz-veze- tők, termelésirányítók, fizikai munkások vannak. Itt ma­radt párttitkárnak Várady György. És nagy szükség van rá a megfontolt, és kezdemé­nyező, a reformok szellemé­ben gondolkodó pártmunkás­ra. Különben is azt vallják: rojtosra beszéltük már a szánkat, most cselekedni kell! — Egy sor dolgot újra kell fogalmaznunk, értelmez-' nünk. Van, amit az alapok­nál kell elkezdenünk. Ezt sürgeti a májusi pártállás­foglalás. Szeretnénk nyitot­tabb és politizálóbb párt- szervezetté válni. Egyik párt­tagunk szavait kölcsönzőm ezzel kapcsolatban, aki azt mondta: „Miért dolgozunk mi titokban? Miért nem is­mertetjük meg céljainkat, határozatainkat a pártonkí- vüliekkel?” Stílus és mód­szer változtatására van szük­ség. Megkezdtük. A tézisek vitájában már részt vettek a pártonkívüli szakemberek. Most folytatjuk. Meghívtuk őket a taggyűlésekre is. Igényeljük véleményüket, hi­szen egész társadalmunkat érintik az állásfoglalásban megfogalmazottak — ma­gyarázza. — Úgy gondoljuk, a köz- megegyezést „lent”, az első vonalban is szükséges meg­teremteni! — fűzi hozzá Fe­hér József. Várady: Eddig amolyan mondvacsinált viták alapján „született” az egység. Ellen- vélemények elfogadása, meg­méretése nélkül. Ezzel sza­kítunk. Szeretnénk elérni, hogy ne csak a taggyűlés két órájában álljon ki valaki az ügy, a politika mellett, ha­nem nyíltan is! — summáz. A nyitottsághoz, a politizáló alapszervezethez életközeli pártmunka, napirendek szük­ségeltetnek, nem előránci- gált felülről előírt témák. Eleven, az embereket foglal­koztató gondokról szóljunk. Másfajta közmegegyezés Újra kell gondolni pártve­zetési stílust, módszert, sok­sok mindent, főleg arról, ho­gyan dolgozzon az első vo­nalban a párt. Kiváló, fiatal, kreatív gon­dolkodású szakemberek, kommunisták és pártonkí- vüliek dolgoznak a most lét­rehozandó tanácsadói fórum­ban. Közösen készítenek táv­lati elképzeléseket, amelyek segíthetik a hatékonyabb gazdálkodást. — Ilyesmiben is szükséges a közmegegyezés, kiterjedhet ez most a tsz-alapszabály módosításának előkészítésé­re, az új búzafajtáink kísér­leteinek feldolgozására, hasz­nosítására, újítások, találmá­nyok menedzselésére — ma­gyarázza az alapszervezet titkára. — Ilyen és hasonló új módszerek alkalmazásán töprengünk. Szabadabban lélegzenek az első vonalban dolgozó párt­munkások. A töprengés és a cselekvés időszaka egyszerre köszöntött rájuk. Farkas Kálmán A nyírbátori Űj Barázda Termelőszövetkezetben ebben az évben 210 hektáron termesztenek lucernát. A termés há­romnegyed részét már lekaszálták és boglyákba rakták. Vass Mihály, Miterli Péter és Fülöp Károly szállítják a tele­pekre. (Jávor László felvétele) SZERKESZTŐI OOOOOOOO EM Türelem Ugyanezen az oldalon az olvasók kérdéseire adott válaszok között ta­lálkozhatunk több helyen azzal a nagyon is fogas kérdéssel, hogy mi lesz a szabolcs-szatmári megye- székhely közlekedésével, várható-e javulás, lesz-e elég parkolóhely és így to­vább. Az egyik tanácsi ve­zető válasza lehangoló a reménykedők számára: sajnos, nemigen várható javulás, bele kell törőd­nünk, hogy sok gondcfál közlekedhetünk az egyre gyarapodó Nyíregyházán. Ezt persze lehet úgy fo­gadni, hogy felhorka­nunk: mi az ördög, már nem is biztatnak bennün­ket? Eleve „leírták” a ja­vulás lehetőségeit? Vagy nem is foglalkoznak vele? Lehet úgy is fogadni: hát, igen, ezt a várost is elér­te a sors, melyet a nagy ütemű motorizáció ígér minden jelentősebb tele­pülésnek. Szaporodnak a bajok, a torlódások, több lesz a mérgelődés ... Azt hiszem, az utóbbi, beletörődő változat a reá­lisabb. Mert ahol egy vá­ros kinőtte a régi gúnyát, s az feszül rajta, ott bi­zony óhatatlan a kényel­metlenség, a nyűgös mor- golódás-fészkelődés is. De még egy olyan nagyvá­rosnál is, mint Budapest, bizony szűkké válik egy- egy rész — mint például legutóbb a belváros, ahon­nan az autók java részét kitiltották. S ilyenkor nem mond­hat mást a józanul gon­dolkodó, mint azt: hiába, ezen nem sokat tudunk változtatni, ezért hát új, eddig szokatlan dolgokat kell megszoknunk ... Olvasom a minap: a ja­pán fővárosban, melynek több lakója van, mint Ma­gyarországnak, nem na­gyon szokásos a vendégjá­rás egymás otthonába. Ennek az egyik fontos oka: a közlekedés. Olyan dugók keletkeznek, annyi­ra alkalmazkodni kell a helyi járatú vonatokhoz, buszokhoz, hogy nem szí­vesen mozdul ki otthonról este a japán. S számukra ez már természetessé vált! No, nem kívánom, hogy nálunk is ide jussunk — de hogy át kell állnunk jó néhány dologban, az biztos. Nyíregyházán is napirendre kerül elöbb- utóbb (inkább előbb) a belváros „sétálóvá tétele”, tehát a járművek kitiltá­sa. Csúcsidőben — reggel —délután — lassabb és lassabb lesz a forgalom a fontosabb helyeken; nem győzik befogadni az autó­kat a parkolók a legtöbb helyen — és így tovább. Ahogy mondják: az ut­cák, a terek, a parkolók nincsenek gumiból — te­hát nekünk kell alkalmaz­kodni. Több eltöltött idő, több gyaloglás, több tüle­kedés várható — s ezek­hez több türelem szüksé­ges! Azt javallom: gyako­roljuk, gyakoroljuk, hogy edzésben legyünk ... Tarnavölgyi György I v ___________________y „Rojtosra beszéltük már a szánkat, most cselekedni kell!’' Fordulat az első vonalban Egy párttitkárválasztás utórozgései

Next

/
Thumbnails
Contents