Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-23 / 149. szám

1988. június 23. Kelet-Magyarország 3 Érdekvédelem kontrollal Beszélgetés a KISZÖV elnökével Az ipari szövetkezetek megyei szövetségének legutóbbi küldöttközgyűlésén nemcsak a tavalyi munkát értékelték, hanem társadalmi elnököt is választottak. Május elsejétől ezt a posztot Szabó József, a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Kisszövetkezet elnöke tölti be, akit a változásról és a szö­vetség feladatairól kérdeztük. — Az átalakulással a cél, hogy valós érdekképviselet­ként működjenek a területi szövetségek. — mondta a be­vezetőben. — Ezentúl a tár­sadalmi elnöké a felelősség és a hatáskör, az apparátus az elnökség munkáját segíti és a mindennapos kapcsolattartás­sal foglalkozik. Az új formá­cióra nincs kialakult munka- módszer, a helyi körülmé­nyek a döntőek. Mi azt sze­retnénk, ha a szövetkezetek érdekeinek még nagyobb tár­sadalmi kontrollja lenne. A központi és a megyei elnök­ség határozatairól az infor­mációkat eljuttatjuk a me­gyében lévő 65 ipari szövet­kezethez, ugyanakkor tőlük is elvárjuk, hogy nagyobb biza­lommal forduljanak hozzánk. — A KISZÖV küldöttköz­gyűlésén eredményesnek ítélte a szabolcsi ipari szövetkezetek munkáját, ugyanakkor az OKISZ elbí­rálása alapján jóval elma­radtak az országos átlag­tól... — önmagunkhoz és a me­gye iparához képest elégedet­tek lehetünk, hiszen a terve­zettnél magasabb ütemű volt a fejlődés. Ugyanakkor az országos átlaghoz viszonyítva az előrelépés csak 30—40 szá­zalékos. A lemaradás főleg azokhoz a budapesti és kör­nyéki szövetkezetekhez vi­szonyítva jelentős, ahol a ha­talmas szellemi tőke koncent­rálódik, ahol jobbak a piaci lehetőségek és a kapcsolat- rendszer kiépített. — Hasonló előrelépéshez műszaki fejlesztés és beru­házás szükséges. Végigla­pozva a megye ipari szövet­kezeteinek idei műszaki fej­lesztési terveit nemhogy fel­zárkózásra, de még szinten- tartásra is alig van pénzük. Ebből a helyzetből sehogy sem fogunk tudni kilépni? — Sajnos tőkeszegények vagyunk. Ha .10—15-en össze­állnak, alakítanak egy kisszö­vetkezetet, jobbára lakatos, építőipari munkákkal foglal­koznak, amelynek alacsony a jövedelmezősége. A szövet­kezeteknek a saját fejleszté­si alap néhány millió forin­tos beruházásra elég, amely szinte a napi munkához szük­séges. Ráadásul többségük je­lentősen eladósodott, a hitel visszafizetése szorítja őket. Ahhoz, hogy fejleszteni tud­janak, a foglalkoztatási alap­ból, az OKISZ és a KISZÖV közös fejlesztési alapjából igényelhetnek tőkét. Mivel ezek a pénzek is szűkösek, csak olyanra adunk kölcsönt, amely jövedelmező és rövid a megtérülése. Ilyen fejleszté­sek például a Racita Cipő­ipari Szövetkezeté, amely Ib- rányban, míg a Kallux Kál- lósemjénben alakított ki új üzemet, vagy a Kisvárdai Építőipari Szövetkezet, amely műanyagipari termékeket fog gyártani Anarcson. — Ezek a minimális fej­lesztések mennyire igazod­nak az igényesebb vevők­höz? — Jelenleg is vannak olyan szövetkezeteink, amelyek pi­acképes termékeket gyárta­nak, ilyen a Rafafém, vagy a ruházati szövetkezetek. A műszaki színvonalváltozás viszont a megyében saját erő­ből szinte lehetetlen. Ráadá­sul maximálisan figyelembe kell venni a helyi érdekeket, amikor nem az a legfonto­sabb cél. hogy hatékonyan, kevés munkaerővel dolgozzon a szövetkezet. Foglalkoztatási gondok, szolgáltatások bővíté­se, új munkahelyek teremté­se azok a helyi érdekek, ame­lyeket vállalni kell a mű­szaki fejlesztés rovására. — A műszaki színvonal változása az érem egyik ol­dala. A másik a szubjektív feltétel, a szakemberhelyzet. Van-e elegendő? — A szellemi kapacitás nö­veléséhez a műszaki és köz- gazdasági szakemberek ide- csalogatása szükséges. A má­sik lehetőség a kitörésre az egységes versenyhelyzetet te­remtő szabályozók, amelyek vállalatokra, szövetkezetekre, magánosokra egyaránt érvé­nyes. Ezen kívül próbálko­zunk a budapesti szövetkeze­tekkel való együttműködésre, ez is egy apró előrelépés. — Még a kitüntetésre ja­vasolt szövetkezeteknél is az évi átlagkereset alig éri el a hetvenezer forintot, addig a vezetők százezren felül vesznek fel prémiumot. — Ez nem szövetkezeti sa­játosság, bár a viszonylag nagy összeg miatt az össze­függés ellentmondásos. A ke­resetszabályozás megszabja a korlátokat, míg a prémium a mutatók teljesítése után fi­zethető. Akik kiemelkedő tő­kés exportot teljesítettek, azoknak jogszabály alapján fizették a magas prémiumot. — A kedvezőbb adózási forma miatt a nagyobb szö­vetkezetek sorra alakulnak át kisszöv ékezetté, erre legjobb pé.da a nyíregyhá­zi vas- és fémipari. Meny­nyire módosul ez alapján a szövetkezetpolitika? — Ebben az évben a szö­vetkezetek gazdasági érdeke kívánta a változtatást, rá- kényszerítette őket a válto­zás. Csökkent a szövetkezeti tagok száma, akik alkalma­zottak lettek, de ők semmifé­le hátrányos helyzetbe nem kerültek. Az OKISZ jelenlegi elképzelései szerint ez az előny a jövőben már nem lesz meg, a fokozott vagyon- érdekeltség mindenfajta ke­resetszabályozás alól mente­sít. Máthé Csaba A hogy közeledett az iskolához, egyre job­ban izgult. Vajon meg fogom őket ismerni? Van, akit azóta nem látott, hogy kikerültek az általá­nos iskola padjából, s en­nek már tizenhat éve. Ti­zenhat év — mondta ma­gában, s közben arra gon­dolt, hogy e három szó- :ag mögött mennyi minden van. Nagy szerelmek, ke­serű csalódások, tönkre­ment házasság, pár dip­loma, s három évenként új munkahely. Miről számol­jon be, ha őt kérdezik a többiek. Mindezt elmesél­ni tíz percben lehetetlen, pedig ezek szorosan hoz­zátartoznak személyiségé­hez. Csak ismeretükben érhetők meg a benne vég­bemenő változások. A va­lamikori szeleburdi, fele­dékeny, hanyag kisisko­lásból megfontolt, precíz, a főnökei által gyakran megdicsért mérnök lett. Megpróbálta felidézni az osztálynévsort: Antal, Bé­res, Bíró, Darabos, Égerhá­zi, Faragó, Gergely ..., de aztán elakadt, nem tudta Visszatérítés visszamenőleg Nagy összegek sorsa Az építkezők küzdelme a forgalmi adóval A rossz nyelvek szerint az általános forgalmi adót azok találták ki, akik ismételten igazolni akarták, hogy három a magyar igazság. A lakásépítőket ugyanis ma három nagy dolog sújtja. Egyik: nagyon nehéz anyagot vásárolni, a másik, hogy hovatovább elérhetetlenek az építőanyagárak, a harmadik pedig az ÁFA visszaigénylés. Elég csak felmenni Nyír­egyházán a Mártírok terei irodaház 5. emeletére reggel 8 óra tájban és nyomban ki­derül: csak azok reményked­hetnek, akiknek aznapi sor­számot sikerül szerezni. Ez persze csak egy része annak a gondnak, amellyel az találkozik, aki szeretné visszaigényelni a forgalmi adót. Korábban, az év elején az volt a gond, hogy a szám­lák egy jelentős része pon­tatlan volt, bár ez még min­dig előfordul azzal, aki mos­tanában akar elszámolni év elején kapott számlákkal, ám az ipari termékjegyzékszá­mot (azt a bizonyos ITJ-t) még mindig összecserélik va­lamilyen saját kódszámmal és így fölöslegesen fárad az ügyfél az Adófelügyelőségre, aztán újra vissza a boltba, majd újból az Adófelügyelő­ségre. A visszatérítési rendszer alapvető hibája, hogy rend­kívül bürokratikus az egész folyamat. Igazolni kell a visszatérítés jogosságát és ehhez egy csomó iratot kell mindenkinek magával vinni. Többek között tervet, jogerős építési engedélyt. A legnagyobb gond a fo­lyamatban, hogy az ügyfelek nem értik a forgalmi adó számítási módszereit. Leg­többen 25-tel szoroznak, ho­lott 20-szal kellene, mert a számlákat eredetileg így állí­tották ki. Az eredeti terméklista a Magyar Közlöny év elején megjelent különkiadásában, illetve a Heti Világgazdaság decemberi és januári külön- számában jelent meg, de ezeket már módosították és most például május 31-én egy sor új termékre terjesz­tették ki a visázatérítést. Ko­rábban például nem szere­peltek a különböző redő­nyök, vagy nem kapott visz- szatérítést, aki gerendának gömbfát vásárolt. Most ezek után is adnak visszatérítést, sőt január 1-jéig visszame­nőleg is megadják ezt. Még mindig nincs azonban min­den építkezéshez szükséges termék a jegyzéken. Magyar Közlöny, HVG nem mindenkinek jár, ezért az Adófelügyelőség a napok­ban minden tanácsnak el­küld egy jegyzéket, amelyi­ken szerepelnek azok az épí­tőanyagok, amelyekre visz- szatérítést adnak. Küldenek mellé mintának egy kitöltött visszaigénylőlapot, így min­den településen megnézhetik majd a családi házat építők a tanács hirdetőtábláján, mit hogyan kell tenniük. A fe­szültségek csökkentését szol­folytatni. Nevek, arcok ke­veredtek össze, képek vil­lantak fel, amelyeknek nem találta sem a helyét, sem az idejét. Egybefolyt a múlt, a gimnáziumi évek az egyetemi időszakkal, s már haragudott magára, hogy eljött a találkozóra. Kinek jutott vajon az eszé­be az ötlet? Ha még érett­ségi találkozó lenne! Le kellett volna mondani vala­mire hivatkozva, de most már minden késő. Odabent- ről észrevették. Az osztályteremben ül­tek, s hallgatták a beszá­molókat. Furcsa érzés volt végigtekintenie egykori di­áktársain. Alig változtak valamit, a lányok teltebbek lettek, a fiúk legfeljebb markánsabbak. Szinte hi­hetetlen, hogy akik úgy él­tek benne, mint tizenéves tanulók, már több gyer­mekes édesanyák, komoly üzletemberek, diákokat ne­velő pedagógusok. A be­szélgetések során felidé- ződtek a régi emlékek, az ártatlan csínyek, a puská­zások, a súgások, az osz­tályfőnök mozdulatai, hang­hordozása. Szinte maga előtt látta, amint felemeli a naplót, s dühében az asztalra csapja, mert az osztály felbosszantotta. Itt ül szemben az „ofő” is. Ki­csit már nehezebben mo­zog, fájnak az ízületei, de gondolkodása, szelleme a régi, most is olyan friss és eleven, mint mikor nyol­cadikban elváltak tőle. Azóta már nyugdíjba ment, de a tanítástól nem szakadt el, otthon vezeti be a ma­tematika rejtelmeibe az új generáció képviselőit. V égül is örült, hogy el­jött, kár lett volna kihagyni az összejö­vetelt. Ki tudja, találkozik- e még velük valaha, hiszen szétszóródtak szerte az or­szágban. Nehéz szívvel bú­csúzott, jó volt együtt len­ni a többiekkel: mert ha rövid időre is, de újból gondtalan diák lehetett. M. Magyar László Kitűnő füstölt ám Merkrol Húsüzem társulásban Kitűnő minőségű füs­tölt kolbászokat készí­tenek a nagyecsedi Rá­kóczi Termelőszövet­kezet társulásában működő mérki hús­üzemben. (E. E. felv.) gálja az az intézkedés is, hogy az Adófelügyelőségnek a megye városaiban lévő ügyfélszolgálati irodáiban segítséget nyújtanak a visz- szaigénylőlápok kiállításá­hoz. Nem mindegy ez azok­nak, akik a megyeszékhely­től távol eső településekről utaznak be. Az Adófelügyelőségen na­ponta 20—25 családiház-épí- tő ügyét tudják elintézni, en­nél viszont jóval többen mennek oda reggelente. Hogy ne kelljen fölöslegesen várakozni, napi sorszámot adnak ki és bevezették az előjegyzést is. Ez azt jelenti, hogy akire nem kerülhet sor aznap, megbeszélheti: ő mi­kor ér rá és arra a napra sorszámozzák be. Ha rend­ben vannak a papírok, az építtető aznap megkaphatja a visszatérítés okmányait. Az Adófelügyelőség dolgozói legnagyobb igyekezetük elle­nére sem tudják meggyorsí­tani a munkát, hiszen nagy összegek sorsáról van szó. Eddig 1240 esetben térítettek vissza összesen 36 millió fo­rintot. A jogi személyekre — vál­lalatokra, gazdálkodó szer­vekre sőt az egyházakra is — más szabályok vonatkoz­nak. Ök nem jogosultak az általános forgalmi adó visz- szaigénylésére, hanem álla­mi támogatás címén igényel­hetik vissza a forgalmi adót. A Magyar Közlöny 23-as számában részletesen megta­lálható hogyan kell eljárni­uk a támogatás megszerzésé­ben. Bár az idén még nem volt ilyen eset az Adófelügyelő­ségen, nemsokára azonban minden bizonnyal lesz, ezért váltottunk szót Goron Tibor osztályvezetővel a mezőgaz­dasági kistermelési adó visz- szatérítéséről is. Azok a kis­termelők, akik az 500 ezer forint árbevételt elérik, visz- szaigényelhetik a háromezer forintot meghaladó általános forgalmi adót. Ennek a visz- szaigénylésnek két formája van. Az egyik: tételesen, számlákkal kell bizonyítani a félmillió feletti árbevételt, aki pedig év végén szeretné visszakapni forgalmi adó cí­mén kifizetett pénzét, az személyi jövedelemadó-be- | vallásában tünteheti fel be­vételeit, illetve kiadásait és ennek alapján fogja az adó- | hatóság visszautalni a há­romezer forintot meghaladó forgalmi adót. A visszatérí- I tés egyébként ugyanúgy tör- I ténik mint a lakás esetében. Még egy új dolog: július | 1-jétől a Mártírok tere 9. ' szám alatt megszűnik az adószámkiadás, ezután a nyíregyházi ügyfélszolgálati I irodán, a Széchenyi u. 41. szám alatt lehet ezt megkap­B. J. Rugalmasan R eggel nyolcra tették a Nyíregyházi Vá­rosi Tanács Végre­hajtó Bizottságának ülé­sét legutóbb. Míg koráb­ban a délutáni órákban kezdődött és sokszor ma­ratoni hosszúságúra nyúlt egy-egy ilyen testületi ülés, most a kora délutá­ni órákban befejezhet­ték a négy gépelt oldal­nyid napirend tárgyalá­sát. Nem szokatlan a ta­nácskozás időpontjának előbbre hozása másutt sem, mert Fehérgyarma­ton a városkörnyék apró falvaiból nehezen tudná­nak bebuszoznd a tanács­tagok, vb-tagok. De tilos- e megváltoztatni azt a bi­zonyos délutáni kez­dést? Dr. Fekete Zoltán, a megyei tanács szervezé­si és jogi osztályvezető­je elmondta: hét-nyolc évvel ezelőtt a kormány a munkaidőalap védel­méért határozatot hozott: a párt, a tanács, a szak- szervezet, a KISZ és más testületek lehetőség sze­rint a munkaidő után, vagy délután tanácskoz­zanak. Tiltó jogsza­bály nem született, hogy nem szabad a reggeli órákra összehívni az ülést, csak ajánlást fo­galmaztak meg, amelyet egy-egy megyében, ' vá­rosban községben a he­lyi lehetőségekhez kell igazítani. Ezt a rugalmasságot már csak azért is érde­mes hangsúlyozni, mert az estébe nyúló végre­hajtó bizottsági ülése­ken milliók sorsáról dönt a testület. Fáradtán, ne­tán sietősen biztosan nem fontolja meg eléggé körültekintően a döntés súlyát a vb-tag, ha sza­vazni kell valamiről. A falusi ember pedi® — a mezőgazdasági kampány- munkák idején — bizo­nyára fáradtabb a késői órán. Természetesen nem akarom kétségbe vonni, a munkaidő védelmének fontosságát. Ne szaporít­suk a rendezvények, gyű­lések, tanácskozások számát. hiszen jól tudjuk, egy részük nem több, mint aktagyártás. Ám, ha felelősséggel mér­legelik valahol, hogy szá­mukra milyen időpont a legmegfelelőbb egv testü­leti ülés megtartására, kapjanak szabad kezet ebben. Ha falvak, váro­sok holnapjáról dönte­nek ezek a testületek, bi­zonyára elhiszik nekik „fent” és „lent”, hogy nem a bizottsági tagok kényelme, hanem a ren­delkezésre álló lehetőség szempontjából választa­nak időpontot a tanácsko­zásra, ami adott esetben nagyon kemény munka is lehet... T. K. Találkozó

Next

/
Thumbnails
Contents