Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-23 / 149. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. június 23. Diákok gyakorlata Nyíregyházán Töltött ostyát csomagolnak a lengyel lányok. (Császár Csaba (elvétele) Lengyel szó a pult mögül Senki ne csodálkozzon, ha Nyíregyházán a Marx téri ABC-ben, a Kelet Áruház­ban vagy a Nyírfa Áruház­ban valamelyik eladó len­gyelül szólal meg. A Keres­kedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola és a krakkói közgazdasági szak- középiskola között egy éve megkötött szerződés értelmé­ben ugyanis két hétig húsz lengyel diák ismerkedhet meg a magyar kereskedelmi ‘ gyakorlattal. A látogatás ter­mészetesen kölcsönös: szintén húsz magyar diák dolgozik most valamelyik lengyel áruházban vagy élelmiszer- boltban. Malgorzata Musial, Izabel­la Gryz, Renata Karcz, Alek- sandra Dudyk, Grazyna No­wak és Malgorzata Slizows- ka június 13-án a Marx téri 25. számú ABC-ben kezdte meg magyarországi szakmai gyakorlatát, amely az ottho­ni kimagasló tanulmányi munka jutalma. — Mi Lengyelországban közgazdasági szakközépisko­lába járunk — mondják a lányok. — Képzésünk vala­melyest eltér az itteni for­mától. Nemcsak eladóként, hanem irodában is gyakorla­tozunk. A tanrendünkben két hetes gyakorlati képzés és három hetes elméleti ok­tatás váltakozik. Vajon a külföldi szemével hogyan látják a magyar el­adókat és a vásárlókat, mi­lyenek az első tapasztalatok? — Az az idő, amit itt töl­tünk kevés ahhoz, hogy iga­zán megismerjük egymást. A boltok áruválasztéka bővebb, mint Lengyelországban, vi­szont jóval magasabbak az árak is. A magyar eladók kedvesek, vidámak, a vevők hangulata pedig hasonló a lengyel vásárlókéhoz: idege­sek, elégedetlenek, ha nem kapnak megfelelő minőségű árut. A lengyel lányok elsősor­ban olyan munkát végeznek, amelynél nem kell közvetlen kapcsolatban lenni a vásár­lókkal: áraznak, árut csoma­golnak, feltöltik, rendezik a polcokat. — Előfordult már, hogy odajött hozzánk egy magyar vásárló tanácsot kérni. Per­sze nem tudtunk segíteni ne­ki: ő sem értett minket, mi sem értettük őt. Viszont len­gyelek is elég gyakran betér­nek ide. Örömmel veszik, hogy van, aki útbaigazítja őket a polcok között. — Szabad időnkben sokat járunk a strandra, A~ a kol­légiumban is sz.veznek programokat. Állítólag ki­rándulni is fogunk. Jól meg­értjük egymást a magyar diákokkal. Adódnak ugyan nyelvi nehézségek, de az orosszal jól elboldogulunk. Az itt lévő tanulók többsé­ge másodikos, bár lényegé­ben valamennyi évfolyam képviselteti magát. —A négyéves iskola elvég­zése után mindenki el tud majd helyezkedni valahol. Képesítésünkkel nemcsak üzletekben, hanem postán, bankban is dolgozhatunk. (dajka) „A Kanári helyen itt is nyaralhattuk..." Vallják Nyíregyháza finnországi vendégei Finn testvérvárosunkból, Kajaaniból érkeztek Nyíregy­házára vendégek a napokban. Nemrégiben fejeződött be ha­zánkban a magyar és a finn testvérvárosok találkozója, s a központi delegáció tagjai hazánk különböző városait keresték fel. Kajaaniból az utóbbi időben mind gyakrab­ban köszönthetünk vendége­ket. A nyolcfős csoport két vezetőjével, Hillevi Ahtonen- nel és Helmi Hujanennel el­utazásuk előtt beszélgettünk. Morális cserék — Ma már fölösleges len­ne bizonygatnunk egymás előtt, milyen fontos szerepet játszanak a magyar és a finn nép életében a testvérváro­sok — magyarázza Hillevi Ahtonen, aki Kajaaniban az öregek otthonának az igazga­tója. — Mi azt szeretnénk, hogyha ezek a kapcsolatok szélesednének. Például Nyír­egyháza és Kajaani között — úgy tudom — sem ipari, sem kereskedelmi együttműködés nincs. Igen lényegesnek tart­juk, hogy a kulturális szálak egyre szorosabbak. A nyír­egyházi 3-as iskolának van Pénzt! Ékszert! Betétkönyvet! Hétköznapi krími egy nyírszőlősi tanyán K. András egészségügyi technikus (rovar- és féreg- irtással foglalkozik) Nyír­szőlőshöz közeli csernyik- bokori portáján szomorúfűz, fenyő- és nyárfák között be­szél a közelmúltban átélt megrázkódtatásról. — Június 3-án, egy pén­teki napon történt... A be­vásárlásból délelőtt 9 óra 55 perckor érten haza — foly­tatja. — Odatettem a levest főni, majd bekapcsoltam a televíziót, mert 11 órakor egy filmsorozat harmadik része következett. Mikor a levest harmadszor haboztam le, a nyitott" ajtón valaki észre­vétlenül bejött, s egy körül­belül 30 centiméteres tőr­kést szívtájékon a mellka­somhoz nyomott. — Látta a támadót? — Körülbelül 170 centi­méter magas, kreolbőrű, rö­vid. hátrafésült hajú. Nagy- keretes, fehérüvegű gyógy- szemüveget, sötét zakót, testszínű inget, fekete ke­rekorrú, gumitalpú cipőt viselt. . — Mi történt ezután? — A tőrt a szívemhez NEM VOLT JELEN... Nemrég arról írtam rövid glosszát: egyik vállalatunk­nál a nyugdíjastalálkozón öt-ötszáz forintokat is kaptak az ott lévők, ám akik nem vettek részt azon, nem kap­tak. Utóbb beszéltem a cég képviselőjével, aki félreértés­ről beszélt és arról, hogy szó sincs az összejövetelen részt nem vettek „kisemmizéséről”. De minderről ők maguk írnak majd válaszlevelükben — ígérték. Azt viszont, hogy nem valamilyen különleges ese­ményről ejtettem szót, a napokban érkezett levél igazol­ja. Aláírója egy nyugdíjas pedagógus (neve, címe meg­található a szerkesztőségben). íme a levél: „Az 1988. június 15-i számban Fizetség? című cikkben leírtak nem tartoznak az egyedi esetek közé. Nyugdíjas pedagógus vagyok, 35 éves szolgálat után mentem nyug­díjba a nyíregyházi 5. számú általános iskolából. Sem ta­valy, sem az idén nem kapjam meg a pedagógusnapon a kétszáz (!!) forintos vásárlási utalványt, mert nem jelen­tem meg az ünnepségen. Ezt én is nagy igazságtalanság­nak tartom...” Ennyi hát a lényeg. .Kommentárt nem igényel. * • • ; (tarnavölgyi) nyomta, rátolt a gáztűzhely­re, Még mondta is: vigyáz­zak, mert a pulóverem meg­gyullad. Aztán rám kiáltott: Pénz kell! — sajnos az nincs —, válaszoltam, mire így reagált: „Majd meglássuk”. A kreolbőrű fickó K. And­rás kezét hátra feszítette és tolta ki az előszobába. Le­vágta a rádió vezetékét, a sértett kezeit hátul összekö­tötte, majd a nagyszobában a padlóra fektette. — Azt parancsolta, hogy a fal felé nézzek — említi K. András. — Hozzákezdett a szekrény átkutatásához, közben azt mondta: hallom, pisztolyod is van. Meg is ta­lálta. (Riasztópisztoly.) — Többször felhívta rá a figyelmemet, hogy kint több társa van,a szökéssel meg ne próbálkozzak — emlékezik a sértett. — A- szekrénysor­ból kiszórta az ágyneműt, a ruhát és az iratokat. Pénzt, betétkönyvet nem talált. Na­gyon mérges volt és azt mondta, hogy becsapták. Azzal a mocskossal még szá­mol', aki ideküldte, hiszen nagy zsákmányra számított. Azután odajött hozzám, va­lamit a hátamhoz nyomott. Felszólított, ha a betétköny­vet nem adom oda, tudom mi történik ... Megijedtem és mondtam, az 55 ezer fo­rintos betétkönyvet hol ta­lálja. Ezután fenyegetett, ha nem mondom meg, hogy a betétkönyvet hol lehet ki­váltani, összerúgdos. Meg­mondtam: a Rákóczi út 1. alatt. Közben a rabló a há­zigazdának ilyeneket mon­dott: „Te hülye, miért nem névre szóló a betétkönyved? Miért nem tartasz kutyát?” — A támadó kiment az előszobába, és az udvar felé kiáltott: „Gyere be!” Erre először nem válaszolt senki, majd egy mély hang: Nem megyék fel! Lehet, hogy a rabló változtatta el a hang­ját. Amikor visszatért a be­tétkönyv már nem volt a ke­zében. Átmentek a vécébe. Közben a rabló az ebédlőben felvett egy Itf méteres tele­fonkábelt, s azzal, meg egy permetezőgép szíjával K. Andrást a vécé lefolyócsö­véhez köitözte. — A zsebeimet kiforgatta — szól K. András —, s ki­vett belőle 2300 forintot. A földrehulilt aprót nem szed­te fel. Ezután a nyakam­ban lévő aranylánc kitépé­séhez készülődött. — Mit tegyek? — kérdezte a rab­ló. — Próbálja kikapcsolni, mert levágja a nyakam. Si­került levennie. A láncot a tenyerébe vette, és emelget­te. Mondta: megér vagy nyolcezer forintot. Ezután 8—10 percig a sértett da­gadt balkezérőll a gyűrűt csa­varta, húzta le. Később egy darab dróttal K. András lá­bait kötözte össze. Bevitte a magnósrádiót, és teljes hangerőre vette. Vár egy telefont — mondta —, arról, hogy a társa felvette-e a pénzt? — Egy ingrészből gombó­cot csinált és bedugta a számba, s mondta, harapjak rá. — Az ing_ két ujját há­tul a nyakúmon összekötöt­te, egy másik inggel az egé­szet átkötötte, és egy darab dróttal pedig a mellkaso­mat. Kiment a fürdőszobá­ból és azt mondta, most el­megy, de visszajön a rend­őrséget értesíteni. öt, hat perc múlva benézett a für­dőszobába és megkérdezte, milyen autóm van ? Trabant. Az nem érdekes — legyin­tett, az ajtókat bezárta a redőnyöket leengedte és élmerít. A vécécsövet el­kezdtem mozgatni, ami körül­belül két és fél óráig tartott. Félig felálltam. Nem tud­tam viszaülni, mert a drót nem engedett. Ekkor a vécé­lefolyócsőnél a huzal elsza­kadt. A ház hátsó ajtaján, mint a veréb az udvarra ug­ráltam, majd a szomszédban lévő üvegtechnikai üzem­ből hívtuk a rendőrséget. K. András még három hét után is alig tud aludni. Az eset után hat és fél kilót fo­gyott. A kezei jelenleg ér­zéketlenek. Az orvos sze­rint nem kizárt, hogy azok is maradnak Az ügyben a nyomozás tart. Aki valamit is tud az esetről, a leírás alapján fel­ismeri a tettest, jelentse azt a rendőrségen. (cselényi) Kajaaniban cserekapcsolata, hallottuk, hogy a 21-es iskola tánccsoportja készül hozzánk, a 4-es iskola kórusa pedig fellépett a testvérváros kö­zönsége előtt. — Bővíthetnénk az együtt­működést úgy is — egészítet­te ki kolléganőjét Helmi Hu- janen —, hogy a különböző munkahelyek létesítenének partnerkapcsolatot és akkor gyakoribbá tehetnék a láto­gatásokat. Még a szakmai ta­pasztalatok átadására is le­hetőség nyílna. Én például szociális gondozó vagyok és nagyon szívesen elmentem volna egészségügy] vagy szo­ciális intézményekbe, mert az idősekkel való foglalkozás ezernyi tennivalót ad, nem ártana megismerni a magyar módszereket. Egyedül a sarkkörön A szociális gondoskodás finnországi gyakorlatáról Hel­mi és Hillevi elmondta: ápo­lónőket állítanak a különböző posztokra, s ezeket megbe­csülik. A társadalom, a köz­vélemény szemében is nép­szerű ez a pálya, jól példáz­za, hogy az ápolónői iskolába nehéz bejutni, számtalan fia­tal lány — merthogy ott is női hivatás ez — többször is felvételizik. Szociális ügyinté­zőnek pedig egyetemi vég­zettséggel vesznek fel vala­kit. Az egyszerű jótékonyko­dás helyett magas szinten képzett ápolónők, gondozók törődnek az idősekkel és így remélik elérni azt a céljukat, hogy Finnországban egyetlen öreget se hagyjanak sorsára. Elszórtan távoli tájakon, a sarkkör közelében is élnek idősek, ki egyedül, ki család­ban. Arra törekednek, ha csak egy mód van rá, a sa­ját otthonában maradjon az idős ember. De ha ott nin­csenek meg az életkorához, egészségi állapotához a meg­felelő körülmények, lehetővé teszik nekik a nyugdíjasház­ba a beköltözést, ahol önálló lakásukban viszonylag füg­getlenül élhetnek, de orvosi, anyagi és más támogatást ve­hetnek igénybe. Turisták is jömének Néhány napot töltöttek me­gyénkben a Kajaani-i vendé­gek. Elsősorban a népi építé­szet, az irodalom, a történe­lem tárgyi emlékeit mutatták meg a házigazdák a szatmári, beregi körúton. A sóstói mú­zeumfaluban meggyőződhet­tek a finnek arról, hogy ná­lunk is igyekeznek a pusztu­lástól megóvni a népi építé­szet kincseit. Sóstó természe­ti szépségei mellett a vendé­gek a ropogó tűznél tanult csárdásra emlékeznek szíve­sen. — Kapcsolataink inkább baráti jellegűek és nem in­tézményekhez kötődnek — folytatta Hillevi Ahtonen. — Ellátogattunk nyíregyházi családokhoz, s mindenütt kedves fogadtatásban, meleg baráti légkörben töltött né­hány órában lehetett részünk. Talán a közeljövőben már re­álisnak látsgik, hogy turista­ként is szívesen felkeressék egymást a testvérvárosok la­kói. Mi köztudomásúan sze­retünk utazni és nemcsak a Kanári-szigeteken nyaral szí­vesen a finn család. Ha a testvérvárosban az utazási iroda színes programot kínál­na, bizonyára lenne érdeklő­dés Kajaaniban egy nyíregy­házi nyaralás iránt. Itt a finn baráti kör és nálunk a. finn— magyar baráti társaság tehet sokat a kapcsolatok bővítésé­ért, a nyelvrokonok közeledé­séért. Meggyőződésem, hogy ezzel mindkét nép csák nyer­het — fejezte be Hűlevi Ah­tonen. (T.) ÖTLETEK LAPOKBÓL TELEFONOS ÜGYINTÉZÉS Űj szolgáltatást vezetett be a Kecskeméti Városi Tanács a munkaidőalap védelme, a lako­sok ügyintézésének megkönnyí­tése érdekében: telefonon kü­lönféle kérelemnyomtatványok rendelhetők. A telefonon üzenet- rögzítő működik, amennyiben a kérelmező ingyenes nyomtat­ványt igényel, azt a következő napon postázzák részére. Igényelhető közterület-foglalá­si kérelem, különböző épületek használatbavételi engedélyének kérelme, fakivágási kérelem, kútfúrási és villanybekötési en­gedély. Kérhető bejelentőlap kü­lönféle igazolványok, működési engedélyek, munkahely-létesíté­sek közléséhez, építési telek vá­sárlásához, lakáscsere-szerződés­hez, telekigényléshez forma- nyomtatvány. Külön részt ké­peznek azok az okmányok, ame­lyekhez illetékbélyeg szükséges: ezeket is lehet telefonon igé­nyelni, és három nap múlva je­lentkezhetnek a kész okmányért. (Petőfi Népe) MAGÁNVÁLLALKOZÓK INNOVÁCIÓS KLUBJA A KIOSZ Hajdú-Bihar megyei szervezetének kezdeményezésére nemrégiben megkezdték a kis­ipari innovációs klub szervezé­sét, amelynek feladata a kreatív, rugalmas, újító gondolkodású magánvállalkozók támogatása, valamint segítése abban, hogy találmányaikat hasznosítsák, s hogy műszaki, szellemi alkotá­saikat a gyakorlatban is kivite­lezhessék. Miképpen ültetik át az elképzeléseket a gyakorlatba? Szeretnék a bankokat is bevon­ni ebbe a vállalkozásba. Ezen­kívül a klubnak magának is lesz tőkéje, amelyből rövid lejáratú, kedvezményes kamatozású hite­lekkel finanszírozzák majd a ta­gok beruházásait. A klubon be­lül, magas színvonalú önképzési lehetőséget biztosítanak, amely­ben az előadások és konzultáci­ók mellett nagy szerepet szán­nak a tapasztalatcserének is. A klub céljai közé tartozik még a hatékonyabb érdekképviselet ki­építése, illetve a kisiparosok anyaggal, géppel és munkával való jobb ellátása. (Hajdú-Bihari Napló) SZlNHAZPÁRTOLÓ EGYESÜLET Nagy jelentőségű, s a magyar színházi életben szinte egyedül­álló lépést tett az egri Gárdonyi Géza Színház: megalakította pártoló egyesületét. A célja az, hogy mindazokat tömörítse, akik felelősséget éreznek a művészeti ág jövőjéért, s anyagi és erköl­csi értelemben egyaránt segíteni szeretnék a társulatot. Tagjai lehetnek közösségek — vállala­tok, intézmények stb. — s ma­gánszemélyek. Az egyesület mű­vészeti tanácsot alakít, amely — közvetlenül beleszól a műsorpo­litikába. A legjelentősebb támo­gatók vállalati rendezvényeit a színház megszervezi. Az egyesü­leti tagok számára előpremiert szerveznek, az ősbemutatók szö­vegét mellékelnék a műsorfüzet­hez. Mód lesz arra is, hogy előnyt élvezzenek a jegyhez, a bérlethez jutásnál. Az egyesü­letben részt vevők a társulat életéről, az eseményekről rend­szeres tájékoztatást kapnak. (Népújság) LAKOSSÁGI JÁRŐR Immár több mint egy éve mű­ködnek a Bűnmegelőzési Tanács irányításával Pécsett a Lvov- Kertvárosban a lakossági őrjára­tok. Többségében önkéntes rendőrök, munkásőrök, ifjú gár­disták vállalkoznak arra, hogy bejárva a városrész utcáit, tere­it, feltárják azokat a rendelle­nességeket, amelyek alkalmat adnak, vagy adhatnak bűnelkö­vetésre. (Dunántúli Napló) A legújabb aszfalto­zás ú útjainkon fur­csa, szabályos ke­rek lyukak kényszeríte­nek kisebb döccenőkre. Mérgelődik is hirtelenjé­ben a járművezető, nem érti a minőségi munká­nak ilyen látványát. Pe­dig az az útépítők talál­mánya: ahhoz, hogy elle­nőrizzék az elkészült út minőségét, mintát vesz­nek belőle. Csinálták ezt korábban is. Csakhogy akkor azon nyomban beöntötték, el­tüntették a lyukat. Most ezek a minigödrök arra figyelmeztetnek: lyukas az a minőség-ellenőrzés, amely ily módon dolgo­zik. (lb) • Lyukak az úton

Next

/
Thumbnails
Contents