Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-22 / 148. szám
1988. június 22. Kelet-Magyarország 3 Legrosszabb helyzetben a segédmunkások vannak Ha lelnioni a vállalat.. Más cipőben „jár” a cipőgyár Hibázni csak egyszer lehet f-------------------> Lesi-e folytatás? Középen Elhelyezkedési támegatás aunkanélkiilieknek Eddig is tudták az emberek, mit jelent az a szó „létszámcsökkentés”, de igazából csak tavaly óta érzik a bőrükön. Az elmúlt másfél évben megyénkben 900-an kapták meg vállalatuktól a felmondást, illetve ennyi volt a hivatalos bejelentés, amelyben a szervezett létszámleépítésről a lakóhely szerint illetékes tanácsot értesítették. Jelenleg a hivatalos bejelentések alapján 21 foglalkoztató szerv egytől száznegyven főig jelentett be létszámcsökkentést, ami ösz- szesen 433 dolgozót érint. Az előrejelzések szerint ez a szám év végéig ötszázötvenre emelkedik majd. A legnagyobb leépítés az ÉRDÉRT vásárosnaményi forgácslapgyárában van, ahol a rekonstrukció miatt százhetven ember vált feleslegessé, míg a megszüntetett tisza- berceli téglagyárban negyvenhat munkásnak kellett máshol keresni magának munkahelyet. A Szamosmen- ti Állami Tangazdaság csen- geri és fehérgyarmati kerületében összesen huszonöt dolgozótól vált meg létszám- leépítés miatt. Április elseje óta tizenegy cég élt az egy fős leépítés bejelentés jogával, összességében azonban a vállalatok zömmel tíz fő alatt csökkentik létszámukat. Akiknek a vállalat mondott fel, kérhetik a felmondási idő meghosszabbítását, ha nem kínálnak nekik megfelelő munkát. Ez további fél évvel még hosszabbítható, de már csak 75 százalékos fizetéssel. Az idén eddig ezt százharmincheten kérték, közülük kilencvenkilencen már kézhez is kapták ennek engedélyezését. A többieké folyamatban van, illetve egyelőre területükön vizsgálják elhelyezkedésük lehetőségeit. Másfél év alatt — összesen a kilencszázból — mindössze hat embernek nem találtak csak olyan munkahelyet, amely kielégíti az idevonatkozó jogszabályokat. (Megfelelő egészségi állapot, szakképzettség, az új munkahelyen az előzőnél 10 százalékkal lehet csak kevesebb a fizetés, a munkába- járás — ingázás — ideje nem haladhatja meg a napi két órát.) A mai napig nyolcvanötén kapják az egyéves elhelyezkedési támogatást. Akiknek azonban sikerül új munkahelyet találni, azok egy idő után megbékélnek új helyzetükkel, beletörődnek sorsukba. Tavalyhoz képest az idén már eddig is nőtt az elbocsátások száma. Általában az átszetvezésekkel, a munkakörök megszűnésével van kapcsolatban, esetleg a minőségi csere miatt történik felmondás. A vállalatok előbb humánusan a környékükön próbálják elhelyezni volt dolgozóikat, — mint például a forgácslapgyár — és csak utána fordulnak a közvetítő szervekhez. A legrosszabb helyzetben a segédmunkások vannak, mert számukra kevés a meghirdetett állás, azonban 1988-ban már a szakképzettséggel rendelkező munkások közül is sokaknak kellett új munkahelyet keresni. Az első félév után további leépítések várhatók, ugyanis az első hat hónap eredményének ismeretében több munkáltató nyúl ehhez az eszközhöz, mert például a létszámcsökkentés révén lehet több bért emelni. Az eddigi tapasztalatok szerint nem jellemző, hogy a szociális helyzet dönt a dolgozók között — olyanoktól válnak meg, akiknek munkájára nincs szükség. Egyelőre a köztudatban van egyfajta önmegtartóztatás. Az emberek addig nem veszik komolyan az elbocsátás „szelét”, ameddig őket konkrétan nem érinti, nem tulajdonítanak nagy jelentőséget neki. Későn veszik észre, hogy ők is sorra kerülhetnek és nire az tudatosul bennük, hogy meg kellene nézni a felajánlott munkahelyet, a legtöbbször már késő, azt betöltötték. Akiknek a vállalat mond fel és igénylik az elhelyezkedési támogatást, kötelesek a közvetítő szervekkel együttműködni. A napokban már kétszer is volt arra példa, hogy nem fogadták el ezt a- segítséget, ezután viszont a közvetítő szervek minden további nélkül javasolhatják a felmondási idő megszüntetését. (száraz) A mozdulatok harmóniáját figyelem. A kezeket, amelyek egyetlen fogással megragadják a felsőrészt. Az ujjakat, amint tapintják a bőrt, érzik feszességét, ahogy a gép meg- húttá. Látom a gyors pillantást, amely észrevesz egy ki# betüremkedést. Sugárzik a szakértelem, amely jobb ellenőr, mint száz meós. — Húsz-harminc másodperc van egy cipőre. Ennyi a technológiai idő — említi Bacsó János, miközben a keze továbbjár. — Akkor van pihenés, ha eltelik két óra. Utána öt perc szünet jár. A kaptafa még megvan. Igaz, azt is igencsak tizedmil- liméter pontos műanyagból készítik. De már egyáltalán nem hangzik a gyors kalapálás, a ma cipészének — inkább cipőgyártójának — fogantyúk, tekergőző műanyag csövek pótolják az erőt. Az úgynevezett fárahúzó gép (amely a cipő formáját megadja) nagynyomású levegővel működik. Ebből a legújabból csak kettő található a Szabolcs Cipőgyárban. Darabonként megér majd kétmillió forintot. A nyíregyházi Rockport — Más vele dolgozni, mint a régi, olajnyomásossal — jegyzi meg Bacsó János. — Összehasonlíthatom, mert 18 éve itt dolgozom a gyárban. Ennél a szalagnál különben is az összehasonlítás a legfontosabb. Pontosabban annak a váltásnak a tudata, aminek alapján — képletesen szólva — ezentúl más cipőben jár a Szabolcs Cipőgyár. Kezdődik mindez a kellemes tapintású, puha bőrnél. A szabász, Kurcz Katalin arra is figyel, hogy egy pár cipő minden része ugyanabból a bőrből, ugyanabból az árnyalatból készüljön. Lehetőleg úgy, hogy alig maradjon hulladék. — Hogyne, amikor 1600 forint ennek a bőrnek négyzet- métere — mondja. — Pedig L áttam már őszi szántáskor, tavaszi vetéskor, hogy mada- j rak társulnak a szántóve- I tőhöz. Közel a Tiszához, a timári, rakamazi földeken ) sirálycsapat lepi el alka- I lomadtán a barázdákat és lakmározzák a talajlakó l férgéket, kukacokat. Ta- I pasztalom azt is, valami- ' lyen madár mindig társul i az emberhez, nem hagyja I árválkodni a határmezö- ' ben. Most, hogy itt Kisszeke- J rés alatt pörög a fűkasza f kése, zúg az E 281-es kom- , bájn csigamenetes felhor- \dója, azt látom a kaszások I madártársa leginkább a gólya. Varjú is van néhány, 1 de legtöbb a gólya. Őket I nézem és restellem, hogy csak félfüllel figyelek ar- i ra, amit Váradi Zoltán és /Németh László mond. Ők arról beszélnek, hogy kevés a fűkaszáló, a szenázs- behordók pénze, engem meg az érdekel hogy mit csinál a gólya. I Az erőgépvezető közli, ' hogy állítólag 50 fillér egy mázsányi szecskázott fű j után a bére és egfuvarral I alig visz két tonnát. Könnyű MADARAK a fű, hogy az ördög vigye, de remélhető, hogy majd igazítanak valamit rajta. Mármint a béren. Mert mégiscsak nevetségesen kevés a napszám. A gólyának, látom, más a gondja. Mert áll a traktor. a pótkocsi és áll a rendfelszedő kombájn is, a gólya is áll. Tisztes távolságban, de mégiscsak emberközelben úgy viselkedik a madár, hogy kifejezi rosszallását. Félrehajtott fejjel mintha mondaná: „Na mi lesz?! Megyünk vagy maradunk? Az ácsor- gásból nem élünk meg!” Ilyen a madárész. Nem lát messzebb a saját begyénél. Siettetné a rendfelszedőt, -hogy minél előbb teleszedje magát békával, csigával, gyíkkal, siklóval. Rengeteget tud enni és nem válogatós. Ebihal, egér, pocok neki nem egyre illetve begybe megy. Ha úgy hozza a sora, rabol is fácáncsibét, baromfiudvarokból kiscsirkét, kiskacsát. A gólya hasznos és védett madár, sáskajáráskor, pocokinváziókor hatásosabb minden rovarirtó szertől. A gólya most áll és néz. Leszáll mellé újabb három és már restellem, hogy feltartom ,a mezőt művelő embereiket és a gólyákat. Jut eszembe, hogy lassan délidő van, etetni kell a fiókákat (népes a fészek alja). Kurtán, furcsán elköszönök tehát, jó munkát kívánok és mondom, éhes a madárvilág. Az emberek nemigen értik mire célzok, talán meg sem hallották. ’fWülönben is nekik nem újság az, ami egy vá- ™1 roslakónak szenzáció. Az emberrel együtt van, együtt dolgozik, szinte együtt lélegzik a madár. Így tökéletes, így van tele a határ. Seres Ernő A kezek a főszereplők a cipők formálásában egyetlen fejrészt 18 darabból, tíz, különféle mintából kell kiszabni. A teljesítménykövetelmény 84 pár lenne egy műszakban, de egyelőre, a harmadik hónapos betanulás után csak 60 —70 párnál tartanak. — Megkapjuk az átlagbért, mert az a fontos, hogy hiba nélkül dolgozzunk. S majdcsak belejövünk — bizakodik. A márkanév: Rockport. Az egyik legjobb hírű amerikai nagyvállalat, amellyel kapcsolatba került a Szabolcs Cipőgyár. Gépeket vettek bérbe, új technológiát tanultak azért, hogy a tőkés exporttal teremtsék meg a vállalat jövedelmezőségét. A munkás sem névtelen — Gyakorlatilag selejtmen- tesen kell dolgoznunk — magyarázza Farkas Miklósné a varrógép mellett. Kulcsreszort, ahol dolgozik. Ennek alapján sorolták be 31 forintos órabérrel, de ez csak „elvi” pénz, tulajdonképpen a teljesítménytől függ, menynyit fog keresni. Már az első művelettől a papírokon figyelemmel lehet kísérni, ki, melyik darabot gyártotta. Szokatlan a magyar észjárásnak, hogy egyszerre 12 tucat, azaz 144 pár cipő jelent egy tételt. S külön van, aki ennek meglétére, a véletlenül mégis előforduló hiba kijavítására vigyáz. — Már 25 éve dolgozom a vállalatnál, gondolom megbíznak bennem, azért tettek ide — mondja Kovács Jó- zsefné. — Szépek ezek a cipők, öröm lesz benne járni. Annyi biztos, hogy a vállalat valóban rögtön a magas igénnyel kezdte. Ezekkel a varrott talpúnak ható kissé konzervatív ízlést tükröző férfi félcipőkkel az amerikai középosztályt, az úgynevezett fehérgallérosok vásárlói igényét célozták meg. Párja 70— 80 dollár az ottani boltokban is. (Akár azt is megjegyezhetjük, hogy ilyen cipőt idehaza is csak a vastagabb pénztárcájúak engedhetnek meg maguknak.) — Mi viszont kimondottan exportra termelünk — tájékoztat Zagyi Sándor igazgató. — Körülbelül 15 millió forintot érnek azok a gépek, amelyeket a gyártásra olasz céA varrógépnél milliméteres eltérések sem lehetnek Farkas Miklósné öltéseinél gektől bérbe vettünk. Azt tervezzük, hogy két műszakban napi 900 párás termelést fogunk elérni. A partner előbb két, majd négy, nyolc, végül 16 párás mintakollekció után fogadta el a Nyíregyházán gyártott cipőket, amelyeket gondos laboratóriumi vizsgálatoknak vetettek alá. A Rockport cég képviselője most is a gyárban van, segít, ellenőrzi a termelést. Elsőbbség a minőségnek — Mert ebben az üzletben hibázni csak egyszer lehet — folytatja az igazgató. — Még- egyszer nem fordulhat elő, nincs üzlet tovább. Azonban öröm látni azt a gárdát, amelyik itt dolgozik. Visszacsempészik mindazt a rengeteg, apró, régi suszterfogást, amivel az igazi cipő készül. A mostani megrendelés október közepéig ad munkát a szalagnak, de már várják a következő rendelést. Közben látszik, hogy a mennyiség hajszolása helyett o minőség lett az úr. Fel kellett ismerni — s ezt tudatosítják a munkásokban — hogy a stagnáló belföldi piac, a szűkülő szocialista export mellett az nyer, aki leghamarabb kilép a tőkés porondra, megküzd a nem kis konkurenciával. és lent A z országos pártérte- kezlet után lesz-e folytatás? Ezt kérdezik napjainkban a kommunisták, akik jól tudják: a hibákért, elmulasztott döntésekért, rossz intézkedésekért nemcsak fent voltak felelősök, hanem középen és lent is! Fent ennek tevonták a személyi konzekvenciáit. Vajon a középső és az első vonalban követik-e a példát? Korai lenne az első kedvező jelekből messzemenő következtetéseket levonni, tény viszont, hogy a szervezeti változásokat törvényszerűen követik a személyiek. Ez tapasztalható az MSZMP KB. 1987. november 11-i határozata végrehajtásának során is, amely szerint az első vonalban dolgozó pártvezetőségek egytestületi pártbizottságokká alakulnak. Mi a lényege e határozatnak? Az, hogy végrehajtása nyomán megszűnnek a végrehajtó bizottságok. A jövőben, a választott testületek végrehajitó bizottságok nélkül, lényegiében szabadabban, önállóbban tevékenykednek az üzemekben, intézményekben, a községekben és az ágazatok területén. Ezt az átalakítást 1988. végéig kell végrehajtani. Nyíregyházán a városi pártbizottság és vonzás- körzetében 35 pártvezetőségnél végzik el a párt- irányítás korszerűsítését. Május végéig 16 pártvezetőség alakult át pártbizottsággá. Ilyen rangon tevékenykedik a jövőben a Nyíregyházi Mezőgép Vállalat, a BEAG UNI- VERSIL, a Nyíregyházi Papírgyár, a Szabolcs Húsipari Vállalat, a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat, a nyíregyházi Ság- vári Tsz, a nyíregyházi posta, az Apagy községi, a leveleki Dózsa Tsz. a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet, a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat, az IKSZV, a tiszaberce- li Bessenyei Tsz, -a vasmegyeri Micsurin Tsz és a gávavencsellői Szabadság Tsz választott párttestü- l'ete. Tizenöt helyen döntöttek már így a kommunisták. Kedvező, hogy ■ a korábbi statisztikai szemléletet félretették: egyetlen elv érvényesült a választásoknál, a rátermettség! A korábbi pártvezetőségi ta-, goknál több, mint egyhar- madát nem mentették fel! Új arcok, új, elkötelezett, a reformokat szívvel-lé- lekkel akaró kommunisták kerültek a párttestületekbe. Főleg fiatalok. Új, de egyáltalán nem meglepő: ezúttal a taggyűlések választottak pártbizottsági titkárokat. Az egész párttagság, és nem a pártbizottság, mint korábban. Ez a pártdemokrácia kiteljesedése. Innen már csak egy lépés, hogy az alaoszervezetek közvetlenül válasszanak pártbizottsági tagokat. A z országos pártértekezlettel tehát nem fejeződött be a megújulás, a kibontakozás, a személyi konzekvenciák levonása. Minden szinten kritikus önvizsgálatra és cselekvésre van szükség. Fontos, hogy mindenütt teljes szabadságot adjunk az új szellemű gondolkozásnak, az alkotó erők felszabadításának. Farkas Kálmán ^ _________ ___________> Lányi Botond
