Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-13 / 140. szám

XLV. évfolyam, 140. szám ÁRA: 1,80 FORINT 1988. június 13., hétfő Főszereplő: a pénz (2. oldal) Emeletráépítés felvonóval (2. oldal) A munkásőrség a párt politikáját szolgálja Grósz Károly felszólalása a tanácskozáson Az MSZMP országos ér­tekezletének állásfoglalásá­ból adódó, a munkásőrség tevékenységének megújí­tását szolgáló feladatokat vitatta meg Budapesten kétnapos tanácskozáson, — szombaton és vasárnap — a munkásőrség. A munkásőrparancsnokok IV. országos értekezletén a testület országszerte mű­ködő alegységeit képvise­lő több mint félezer hivatá­sos és társadalmi parancs­nok, a termelő munkában és a szolgálatban kiemelkedően dolgozó munkásőr volt jelen. Borbély Sándor országos pa­rancsnok hangsúlyozta, hogy a 32 éve létrejött önkéntes fegyveres testület továbbra is a párt politikáját szolgálja, s munkájának állandó megújí­tására törekszik. Tevékeny­ségének középpontjában a szocialista társadalmi rend­szer építése és védelme áll, amelynek elsődleges fegyvere a munkásőrségben is a tár­sadalomépítő munka, a köz­életi helytállás, a meggyőző szó, az emberi törődés, a kö­zösség, valamint a szolidari­tás. (Folytatás a 5. oldalon) f ------------------------------------------------------------------------­Eddig nem született megegyezés Mi lesz az alniakkal? Az almával megint gond van. Már közismert, nem­csak a megyében, de országszerte, hogy az elmúlt hét végén Debrecenben tanácskozott az Almaexport Társaság igazgató tanácsa, azt követően az Almaegyesülés és a leglényegesebb dologban, a téli alma exportárában nem született megegyezés. Nincs ár, illetve van, de azt nem fogadták el. A történtekről most bővebb információt kér­tünk Iklódi Lászlótól, a vajai termelőszövetkezet és az Al­maegyesülés elnökétől. Mi az, amivel nem értettek egyet? — Amit nem tudtunk el­fogadni, az az árjavaslat, amely szerint az elmúlt évi­hez viszonyítva 50—60 fil­lér az árcsökkenés. Ezzel kapcsolatban elmondtuk álláspontunkat. Az almaár kialakításában nem jó úton járunk. Ha ezt mi tudomá­sul vesszük, úgy a jóváha­gyás súlyos gondok kiváltó­ja lehet. Az almaágazat, amely itt Szabolcs-Szatmár- ban, a megélhetésnek és a foglalkoztatásnak alapvető része, már nem tud elvi­selni újabb megszorításo­kat. A termesztési költsé­gek állandó és erőteljes nö­vekedésével a tartalékok kimerültek. Valóságos al­maárra van tehát szükség ahhoz, hpgy a termesztés ne légyen veszteséges, a termelési kedv ne csökken­jen és egyáltalán, a téli al­ma megtartsa korábbi pozí­cióját. A visszautasított vaity füg­gőben tartott almaár a terme- melökben olyan reményeket ébreszt, hogy lehet tenni vala­mit. Ha igen, mit? — Abban állapodtunk meg, hogy a pénzügyi kor­mányzathoz fordulunk. Mindenekelőtt alapos, szá­mokkal és tényekkel iga­zolt előterjesztést készí­tünk. Szeretnénk elérni, és reméljük, el is érjük, hogy legalább a tavalyi árakat érvényesítsék. Ha ez meg­történik, még akkor is ne­héz lesz az időközben ke­letkezett költségnöveke­dést a gazdaságoknak elvi­selni. Az árakon kívül szó volt az exportra szállítás változásáról is, amely szintén nem talált egyértelmű helyeslésre. Erről mi a véleménye? — A változás az, hogy idén lényegesen növekszik az .exportalma magyar va­gonban történő szállítása Csapra. Eddig évente 20—30 ezer tonna volt a mennyi­ség, most 150 ezer tonnát kell majd magyar vagonba rakni. A korábbi évek ta­pasztalata mondatja, hogy erre nem vagyunk felké­szülve. Az almaexport egy­beesik az őszi szállítási csúccsal és kérdéses lesz a magyar vagon az almának akkor, amikor minden más termék elszállítása is sür­gős. De nem csak emiatt volt vita az érdekeltek kö­zött. Mi lesz akkor, ha a magyar vagonba rakott al­ma tönkremegy. Ki fogja megfizetni. És ki fizeti meg, ha az alma azért megy tönkre, mert nem lesz va­gon, amibe rakják. Egyszó­val a mi véleményünk az, hogy túlzás egyik évről a másikra hétszeresére növel­ni azt a szállítási módot, amely korábban kis meny- nyiségben is akadozott. Az áralakítás mellett ezeknek a gondoknak a megoldásá­val is foglalkozunk. A beszélgetést azzal fejeztük be, hogy lenne még egy har­madik kérdés is, ami az alma­termesztést és -értékesítést a jövőben meghatározza, ez a több irányú piac. A tanácsko­zásokon ezekről is szó volt. Iklódi László véleménye: — Szükség van arra, hogy körülnézzünk a vi­lágban, megteremtsük an­nak a lehetőségét, hogy más irányokba is exportáljunk. Ez sürgős feladat, de leg­sürgősebben most az idei termés sorsát kell elrendez­ni. Az almatermés kilátásai megfelelőek, de nyugtalaní­tó, ha a termelő nem tud­ja, vagy késve tudja meg, miért dolgozott. S. E. Építők napja A fejlődés alapja: vállalkozás Június első vasárnapja: építők napja. A hagyomá­nyokhoz híven az idén is vállalati rendezvényeken, családias körben, juniáliso- kon ünnepeltek megyénkben az építő- és építőanyag­ipar dolgozói. Mivel az ipar­ágban hagyományosan sok a bejáró, a munkahelyi ünnep­ségeket — amelyeken a szo­cialista versenymozgalom­ban kitűnt brigádokat kö­szöntötték — már pénteken délután megtartották. Több vállalat dolgozói mentek el a jósavárosi Építők Emlékmű­véhez is, ahol virágcsokrokat helyeztek el. tartott ünnepségen — ame­lyen csehszlovákiai és bulgá­riai épí tő vállalatok ~ küldött­ségei is részt vettek — Sze- merszki Miklós, a nyíregyhá­zi városi pártbizottság első titkára elsősorban a jó mi­nőségre és a megalapozott, bátor vállalkozásokra hívta fel a figyelmet. A megyei Építő és Szere­lő Vállalat és három leány­vállalata együtt tartotta meg az építők napi ünnep­séget, amelynek színhelye az autóbuszjavító nagycsarnok volt. Itt adták át a kitünte­téseket a szocialista brigá­doknak, és az elismerésben ré­szesített dolgozóknak, majd a ÉLÉNK A HATÁR Szamócaszüret I dőnként már forró a nyár, gyümölcsérlelő a meleg, ugyanakkor nem ritka a zápor és ziva­tar. Szakemberek szerint ez a változékonyság inkább jobb, mint rossz, hiszen a növényzetnek napfényre és csapadékra egyaránt szük­sége van. A május végi esők, a június eleji napos órák köszméténél, szamócá­nál, meggynél (most ezek­nek van a szezonja) az át­lagosnál jobb terméssel mérhetők. Rohod határá­ban, ahol a felvétel is ké­szült, gazdag a szamócaszü­ret. A gyümölcs kellő mér­tékben darabos, piros és mézédes. Akik szedik a szamócát, azt is elmond­ták: kedvükre való a munka, szapora, hamar megszednek egy-egy re­kesszel. A gyümölcsérés, a több szamóca némileg a piaci árakban is éreztette hatását, egy hét alatt közel húsz forinttal mérséklődött a gyümölcsök ára, bár so­kak szerint a szamóca még mindig drága. Jó most a határban jár­ni. Egy éve ilyenkor a rozs, a kukorica és minden nö­vény már megsínylette a korai aszályt. A napfény és váltótársa, az eső gyors növekedésre ösztönzi a ku­koricát, a dohányt, serken­ti a kalászosokat a mag­képzésre. A természet az emberekre is rákénysze­ríti ritmusát. Annak elle­nére, hogy hétvégén, mun­kaszüneti napon jártuk a megyét, mindenütt dolgoz­tak. Helyenként tömegesen kapálták a dohányt, a pap­rikát, a paradicsomot és permetezték — ahol lehe­tett és kellett — az almafá­kat. E szorgalom látása fo­galmazta a gondolatot: jó nyarunk van, kedvünkre való június minden napja. A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat Sóstón tartott ünnepségén Bánóczi Gyula megyei tanácselnök is köszöntötte a dolgozókat. Méltatta a tervezők, beruhá­zók, építők munkáját, amely- lyel pótolhatatlan szerepet játszanak Szabolcs-Szatmár megye fejlesztésében. Rámu­tatott: az építőipar megúju­lásában — a technikai felté­telek javítása mellett — a legfontosabb az új mun­ka- és üzleti formák keresé­se, az új vállalkozói szellem általánossá tétele. A Kelet-magyarországi Ál­lami Építőipari Vállalatnál Kitüntetés a KEMÉV-nél. program a vállalat sóstói üdülőjében folytatódott, — együtt a családtagokkal. A nap további programjá­ban a Móricz Zsigmond Szín­ház művészei, a szövetkeze­tek néptáncegyüttese, a Don­gó együttes szórakoztatta a résztvevőket, sokféle gyer­mekprogram volt, a stadion­ban pedig az építők nemzet­közi sportversenyét rendez­ték meg. 3fj (Az építők napja alkalmá­ból kitüntetettek névsorát la­punk 5. oldalán közöljük.) Elutazott Radzsiv Gandhi Hivatalos baráti látoga­tásának befejeztével szom­baton elutazott Budapestről Radzsiv Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnö­ke, aki Grósz Károlynak. az MSZMP főtitkárának, a Mi­nisztertanács elnökének és Kádár Jánosnak, az MSZMP elnökének meghívására tar­tózkodott hazánkban. Az in­MNK-cziist! Sporttörténetének legnagyobb sikerét érte el a hét végén a Nyíregyházi VSSC NB I-es férfi röplabdacsapata. A Kapos­várott rendezett MNK négyes döntőjében — a magyar baj­nok Tungsram csapatát legyőzve — ezüstérmes lett. (Rész­letes tudósítás a 7. oldalon.) diai miniszterelnök Boeing óriás-repülőgépe éjszaka 10 óra irtán szállt fel Ferihegy betonjáról. Az indiai korfányfő szom­baton a főváros nevezetessé­geivel ismerkedett. A Duna- part Közraktár utca melletti szakaszán jelenlétében ün­nepélyesen felavatták Dzsa- vaharlal Nehru emlékművét, amelyen a márványba vésett felirat „A baráti indiai nép nagy fiának” állít emléket. A partszakasz mostantól a ki­emelkedő indiai államférfi nevét viseli. Az indiai vendégek ezután a magyar vendéglátók társa­ságában vidéki látogatásra indultak. Budapestre visszatérve a két küldöttség — Grósz Ká­roly és Radzsiv Gandhi veze­tésével — újabb plenáris megbesaélést tartott, amelyet teljes egészében a kétoldalú kapcsolatoknak szenteltek. Sok szó esett a megbeszélé­sen — a politikai, államközi, kulturális kapcsolatok mel­lett — a gazdasági és keres­kedelmi együttműködésről, amelyet általában jónak, problémamentesnek ítéltek. Az árucsere-forgalom értéke tavaly több mint százmillió dollár volt. A javuló tenden­cia ellenére mind indiai, mind magyar részről egyaránt hangsúlyozták: az együttmű­ködés sokkal nagyobb lehető­séget tartogat. MA

Next

/
Thumbnails
Contents