Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-23 / 122. szám
XLV. évfolyam, 122. szám ÁRA: 1,80 FORINT 1988. május 23.. hétfő Állásfoglalás a párt feladatairól, a politikai intézményrendszerről Az MSZMP elnöke Kádár János, az új főtitkár Grósz Károly Két KB-tag Szabolcs-Szatmárból Pillanatkép az értekezlet zárónapjáról. Befejeződött az országos párlértekezlet A párt feladatairól és a politikai intézményrendszer fejlesztéséről szóló állásfoglalás-tervezet feletti vita összefoglalójával folytatta munkáját vasárnap reggel 9 órákor a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete Budapesten, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Az ülés soros elnöke, Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára felkérte Kádár Jánost, az MSZMP főtitkárát, hogy tartsa meg vita-összefoglalóját. A párt a megújulás, a demokratizálás, a reformok útján kíván haladni Kádár János vita-összefoglalója TiszíteLt Pártér tekezilet, kedves Elv társak! Tanácskozásunk megkezdésekor a Központi Bizottság megbízásából vitaindító bevezetőt tartottam, így most nem térek ki az állásfoglalástervezetet érintő minden véleményre, észrevételre. Tanácskozásunkon 50 felszólalás hangzott el, s — idő hiányában — 200-nál is többen írásban adták be hozzászólásukat. Megítélésem szerint — s ezzel a Politikai Bizottság is egyetért — a pártértekezlet vitájának fő jellemzője a nyíltság, a felelősségtudat, a kritikai szellem volt. Ügy gondoljuk, hogy ez a vita méltó befejezése annak a hosszú időn át folytatott általános eszmecserének, amely a pártban, s a párton kívül is az állásfoglalás-tervezetet gazdagitotta. Szeretnék a vitában felszólaló valamennyi küldöttnek köszönetét mondani azért, hogy segítette a pártértekezlet munkáját, az állásfoglalás-tervezet végső formájának kialakítását. Külön köszönetét mondok Keresz- tury Dezső akadémikusnak, aki pártonkívüliként felszólalva hozzájárult tanácskozásunk sikeréhez. Megköszönöm azokat a méltató szavakat, amelyekkel a párt történelmi harcát értékelte, s azokat is, amelyekkel felhívta a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőinek, egész tagságának figyelmét arra: a párt munkája a nemzet sorsában meghatározó. Megköszönöm az állásfoglalás kapcsán tett kritikai észrevételeit is, amelyek szintén segítséget nyújtottak számunkra. A pártértekezlet ésszerűen határozott egy nem is egyszerű kérésről, a vita lezárásáról. összesen 245 küldött kért szót, de arra nem volt mód, hogy valamennyiüket végighallgassuk. így negyvenkilenc küldött és egy meghívott szólalhatott fel. A párt lapjában közzétesszük azoknak a névsorát is, akik írásban nyújtották be felszólalásukat, hogy ennek ne csak a jegyzőkönyvben, hanem a nyilvánosság előtt is nyoma legyen. Az írásos felszólalásoknak ugyanolyan súlyuk van, mint a szóban elhangzottaknak, s a gyakorlati munkában is kellő figyelmet érdemelnek. Kedves Elvtársak! A pártértekezlet a legaktuálisabb társadalmi kérdések politikai megközelítésével foglalkozott. Ezen belül sok szó esett a pártmunka továbbfejlesztéséről, a párt megújulásának és vezető szerepének korszerű értelmezéséről és gyakorlatáról, valamint a társadalmi szervezetek, mozgalmak munkájának továbbfejlesztéséről. A pártértekezlet egységes volt abban az alapkérdésben, amely egyben a tanácskozás központi és legfontosabb témája volt, hogy a párt a megújulás, a demokratizálás, a reformok útján kíván haladni, a politikai kérdések szocialista megoldására törekszik, s azon munkálkodik, hogy a magyar nép előbbre jusson a szocializmus útján. Ez az egységes állásfoglalás a pártértekezlet legfontosabb eredménye, s egyben a további munka legfőbb feltétele. Kedves Elvtársak! A továbbiakban szeretném felhívni a figyelmet a pártot és a társadalmat érintő néhány kérdésre. Emlékeztetek arra, hogy a szocialista országok pártjai közül a mi pártunk az elsők között mutatott rá: a szocializmus építésének nélkülözhetetlen eleme, hogy figyelembe vegyük az egész nép, az egyes csoportok és az egyének érdekeltségét az építőmunka eredményességében. Erre pártunk már korábban felhívta a figyelmet, s e helyes elv gyakorlati alkalmazására törekedett. Mély meggyőződésem, hogy ezt kell tennünk a jövőben is, mert ez a szocialista építés hajtóereje és motorja. Én a marxizmus felismeréseit, igazságait illetően mindig azt vallottam, hogy egy új, kizsákmányolásmentes, a népnek jólétet, emberi kibontakozást, szabadságot biztosító társadalmi rend felépítésénél abból kell kiindulni: sohasem a nép való arra, hogy egy teóriát kipróbáljanak rajta, hanem az elméletnek kell szolgálnia a munkásosztály, a dolgozó nép sorsának jobbítását. érdekeltség bizonyos fokig kapcsolódik a differenciálás elvéhez, az egyenlösdi felszámolásához. Az alapvető közérdek az, hogy az egész népgazdaság számára hasznosan, progresszív irányban dolgozó közösségek minden tekintetben zöld utat kapjanak, s az anyagiakból is nagyobb mértékben részesüljenek, mint azok, akik rosszul dolgoznak. A differenciálást az egyének esetében is alkalmazni kell, mert az 6 érdekeiknek sem felel meg a teljesítménytől független • egyenlösdi szemlélet. Aki eredményesen dolgozik, és munkájával hozzájárul az egész ország, az egész nép gyarapodásához, annak nagyobb mértékben kell részesülnie az anyagi javakból, mint aki nem ezt teszi. A pártértekezleten is szóba került, hogy a társadalom közállapotaiban, erkölcsi helyzetében bizonyos lazulás következett be. Ez széles körben érzékelhető. Mire gondolok? Valamikor, a szocializmus építésének kezdetén volt egy olyan — látszatra teljes mértékben érvényesült — követelmény, hogy az első a közösség, az egyén nem számít. Ez hibás gyakorlat volt, amelyen változtatni kellett. Elhatároltuk magunkat attól a sztálini tételtől is, amely szerint a kommunisták különleges anyagból vannak gyúrva. A kommunisták ugyanolyan anyagból vannak, mint mindenki más, hiszen senki sem született párttagsági könyvvel a kezében. A kommunisták is emberek. Mostanában elterjedt az önzés a társadalomban, s ez bizonyos mértékig a pártban is érezhető. Ez nem jó. Politikai fellépésekben is tapasztalható, hogy egyesek inkább saját érdemeiket domborítják ki, mintsem a párt álláspontjának határozott képviseletét. A közösségben való gondolkodás visszaszorul, az önzés — nem is anyagi értelemben — elég széles körben terjed, ami társadalmunknak nem normális állapota. Nem arról van szó, hogy az emberek ne törődjenek saját életükkel, ne viseljék családjuk gondját, ellenkezőleg: jó lenne tovább erősíteni a család helyzetét a társadalomban. Vissza kell azonban térni az egészséges társadalom etikai elveihez, a kommunistáktól meg kell követelni, hogy közösségben is gondolkodjanak. A pártkonferencián is elhangzott egy nagyon határozott állásfoglalás arról, hogy lépjünk fel az egoizmussal szemben, a párttagok a párt követelményeit, a társadalom, a közösség érdekeit tartsák szem előtt, s minden állampolgártól megkövetelhető az egész társadalmat és önmagát egyaránt építő, gazdagító gondolkodás és magatartás. A vitában nagyon sok bírálat érte a párt vezető szerveit. Jogosan, megalapozottan. A pártvezetőség személyi összetételét javítani kell, s ez a pártkonferencia egyik feladata. De a vezetőség csodákat nem tud tenni, önmaga, egyedül nem tudja megoldani a problémákat. Feladatainkat minél gyorsabban és minél eredményesebben akkor tudjuk teljesíteni, ha minden párttag — sőt minden állampolgár — egy akarattal és a közös célra tekintve dolgozik, s mindenki a maga helyén teszi, amit tennie kell. A nép csak önmaga tudja megteremteni saját boldogulását, a szocialista építés csak milliók munkája nyomán haladhat előre. Különösen fontos ennek megértése most, amikor növelni akarjuk a helyi szervek hatáskörét, az egyes emberek — párttagok és pártonkívüliek — felelősségét. Előrejutni egy akarattal és együtt- tes cselekvéssel lehet. Kedves Elvtársak! A párt Központi Bizottsága az elmúlt évékben is nagyon fontos elveket, igen lényeges követelményeket fogalmazott meg. Mindezek azonban a gyakorlatban nem megfelelően érvényesültek. S ezért jogos a bírálat. Az alapelvekkel általában mindenütt egyetértenek, de amikor a megvalósulásra kerül a sor, akkor kiderül, hogy a Központi Bizottságon és a Minisztertanácson kívül a többi intézmény valamiféle sajátos érdekvédelmi szervként működik. Ha konkrétan valakinek az ágazatáról van szó, akkor már nem tartja érvényesnek a határozatot, ha egy-egy meghatározott üzem további értelmetlen támogatásának megszüntetése kerül napirendre, arra sem kívánja alkalmazni a megfogalmazott követelményeket. Céljainkat akkor tudjuk elérni, határozatainkat akkor tudjuk megvalósítani, ha a társadalmunk elfogadja azokat. Sajnos, az utóbbi időben sok népszerűtlen döntéssel kellett előáll- nunk, s nem is vártunk lelkes tapsokat. Nem hiszem, hogy sok olyan párt van a világon, amelyik nyíltan ki meri mondani: a legközelebbi öt évben életszínvonalemelkedés nem lesz. Mi mégis ezt vállaltuk, mert alapvető követelménynek tartjuk, hogy az emberek megértsék: most ezt kellett tennünk. Ha ezt nem tudjuk elfogadni, hozhatunk akármilyen határozatot, aligha tudjuk végrehajtani. Kedves Elvtársak! Már sokszor beszéltünk arról, hogy nálunk az állampolgárok gyarapodnak, a vállalatok is léteznek, csak az ország szegény. A kormánynak már van valamelyes áttekintése a vállalati gazdálkodásról. Jó részük nyereséggel zárta a múlt évet, de sokuknál a nyereség megszerzésének fő eszköze az áremelés volt. Ezt minden vállalatvezetés szívesen megszavazza, hiszen így könnyen lehet javítani a vállalati mérlegen, és több pénzt szerezni az elosztáshoz. Sokkal nehezebb út javítani, hatékonyabbá tenni a munkát. A megfelelő célok kitűzésével, a differenciálással, a rendteremtéssel, a munkafegyelem megszilárdításával kell foglalkozniok a vállalati vezetőknek és a vezető testü(Folytatás a 2. oldalon)
