Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-23 / 122. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. május 23. Grósz Károly és Kádár János véleménycseréje az értekezlet szünetében. Berecz lános jelentése a szerkesztőbizottság munkájáról (Folytatás az 1. oldalról) letek tagjainak, mert másképpen nem tudunk előrehaladni. Egyetértek azzal, hogy az állásfoglalásban, s ' ennek nyomán a párt egész gyakorlatában határozottan és erőteljesen fellépjünk az összeköttetések, az illetéktelen és ■tisztességtelen előnyök, a korrupció, a megvesztegetés, a befolyásolás, a csúszópénzek, a gazdasági bűncselekmények ellen, különösen a vezetők körében. S meg kell követelnünk, hogy mindenütt sokkal jobban óvják, őrizzék a társadalmi vagyont. Mert amikor személyi tulajdonról van szó, akkor mindenki éber, de a közösségi tulajdonnál már lazul a figyelem és a fegyelem. Ez a káros magatartás sajnos a párttagok egy részénél is tapasztalható. Márpedig mély meggyőződésem, hogy a párt a maga erejével csak olyan társadalmi visszásságok ellen tud fellépni, amelyektől a párt és a párttag is mentes. Máskülönben nincs erkölcsi alapja, sem bátorsága a fellépéshez. Nagyon igazuk volt azoknak a felszólalóknak, akik elmondották, hogy minél magasabb tisztségre jut valaki, annál messzebbről látható, tehát annál szigorúbb mércét kell alkalmazni vele szemben. Az emberek figyelik, hogy a vezető hogyan él, miként viselkedik. S a kommunistákkal szemben — különösen, ha magas tisztségben vannak — még szigorúbb követelményeket támasztanak. Én azt szoktam mondani a párttagoknak, s különösen a tisztségviselőknek, hogy ami a törvény szerint mindenkinek jár, az nekik is, de inkább kevesebbet vegyenek igénybe a megengedettnél, mint többet. De nemcsak itthon, hanem nemzetközi téren is erősítenünk kell a politikánk iránti megértést. Ez egyaránt fontos a szocialista, a fejlődő és a fejlett tőkés országok vonatkozásában. Á párt feladatainak sikeres megoldásában jelentős erőforrás, hogy ápoljuk és fejlesztjük a barátságot és az együttműködést a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés többi országával, a KGST- tagállamokkal, erősítve velük az új vonásokat hordozó valódi partneri kapcsolatokat. Közös óhajunk, hogy a KGST munkáját még hatékonyabbá tegyük. Igényeljük, hogy tőkés partnereink részéről is együttműködési készség nyilvánuljon meg, anélkül persze, hogy bárki is beleszólhatna országunk belső ügyeibe, intézkedéseibe. Építhetünk arra, hogy van munka- és harcképes, megújulásra kész pártunk, s nagyon sok pártonkívüli híve és támogatója a szocialista építés magyarországi gyakorlatának. A minap egy egyházi személyiségtől hallottam: az a lényeg, hogy önöknél egység legyen, mert mindnyájunk sorsa ettőil függ. Néha aat hallani, hogy most nem az eredményiek emlegetésének az idejét éljük. Rendiben van, beszéljünk a hibákról. De azt nem feledhetjük és ki is kell mondani, hogy munkánknak, erőfeszítésünknek van értelme és célja. Különben hogyan dolgozzanak, hogyan éljenek az emberek? Senkit sem szabad megfosztani a reményeitől, és mindenkinek szüksége van arra, hogy lássa munkájának eredményét. S ez az eredmény nem attól' függ, nagyvállalatnál vagy kis üzemben dol- goailk-e. Nem az üzem nagysága számít, hanem az, melyik dolgozik hatékonyan. Vannak nagyüzemeink, amelyeknek termékei Japánban és az Egyesült Államokban is versenyképesek. Az az üzem hasznos a magyar népgazdaságnak, amely — nagyságától függetlenül — hatékonyan és versenyképesen dolgozik. Kedves Elvtársak! A nemzetközi életben az együttműködés feltételei közös törekvéseink nyomán — bízvást mondhatjuk — javulni fognak a nemzetközi életben. Minden vonatkozásban ésszerűbb és hatékonyabb kapcsolatok épülhetnek ki a jövőben. Ennek érdekében — egyebek között — biztató tárgyalásokat folytatunk a Közös Piac képviselőivel, a különböző országok kormányainak meg- bízottaival. Ezen a téren együttműködési készséget tapasztalunk. Ez megfelel minkét fél érdekeinek, s nem befolyásolja sem az egyik, sem a másik társadalmi-gazdasági rendszer elvi lényegét. Kádár János a továbbiakban a vitában felmerült néhány javaslathoz fűzött megjegyzéseket. Egyetértett azzal, hogy a pártértekezlet után készüljön végrehajtási program, kezdődjék meg a szervezeti szabályzat módosítását célzó munka, s a párt programnyilatkozatának egyes következtetéseit vessék össze a mai helyzet új elemeivel. Támogatta azt az elgondolást, hogy a jövőben a párttagság teljes és nyílt tájékoztatást kapjon a vezető testületek üléseiről. Kiemelte annak szükségességét, hogy a párt vezető testületéi a jövőben is a kérdések sokoldalú vizsgálata, elemzése és megvitatása után, széles körű mérlegelés alapján hozzák meg döntéseiket. Végezetül kijelentette: Kérem a pártértekezletet, hogy fogadja el az állásfoglalást, amely nagyon fontos területeken pontosan megjelöli a cselekvés irányát, a párt feladatait, s lehetővé teszi, hogy a jövőben ennek megfelelően egységes szellemben dolgozzunk. Mély meggyőződésem, hogy a párt, az ország meg tud küzdeni a nehézségekkel, az egyikkel gyorsabban, a másikkal csak hosszabb időn át. A legfontosabb, hogy egységesen lépjünk fel. Sok felszólaló mondotta itt az általa képviselt nagyüzemi munkások, szövetkezeti parasztok, értelmiségiek, fiatalok nevében: ha lesz követhető program, ha van világos perspektíva, akkor megoldjuk a párt és a társadalom előtt álló feladatokat. Többen kijelentették: működő szocializmust akarunk. Mivel ma is működik, én hozzáteszem: a mi célunk a jól működő szocializmus. Ez a magyar nemzet érdekeinek legtisztességesebb szolgálata. A szünet után Berecz János, a szerkesztőbizottság elnöke számolt be a bizottság munkájáról a pártértekezletnek. Bejelentette: a bizottság megbízásának eleget téve befejezte munkáját. Figyelembe vette a Kádár János előadói beszédében, a 49 küldött és az egyik meghívott vendég felszólalásában elhangzottakat, valamint 226 küldött írásban átadott véleményét, észrevételeit. — A küldöttek elé terjesztett állásfoglalás-tervezetbe beépültek a párttagsággal folytatott beszélgetések, az ideológiai tézisek, a párt vezető szerepével és a politikai rendszer továbbfejlesztésével foglalkozó eszmecserék tapasztalatai is — mondotta. — Joggal állítható, hogy a pártértekiezlet ezen dokumentuma megfelelő alapokra épít. Ez az alap nem más, mint ia megújuló párt. Pártunk az elmúlt hónapok vitái során alapvetően változott meg — állapította meg Berecz János. — A párttagság a válaszokat felülről váró, néha elbizonytalanodó, néha távlatokat is vesztett, a gyakorlatban végrehajtó szerepre kötelezett vagy azt vállaló emberekből a válaszokat kereső, kritikai álláspontra helyezkedő és abból előre mutató cselekvési igényeket megfogalmazni képes, a politika alakításában tevékeny részvételt igénylő {járttá formálódik. Ennek markáns kifejeződése, hogy a pártértekezlet résztvevői az útkeresés alkotó igényével kértek szót, vagy ezzel a szándékkal adták be írásos javaslataikat. A politika megújulása iránti elkötelezettségüket tükrözte, hogy a tervezethez kapcsolódó véleményüket többnyire átfogó elgondolások kereteiben fogalmazták meg. Mintegy 600 észrevétel!, indítvány érkezett. Ezt gazdagították az alapszervezetek, kollektívák és egyes személyek levélben eljuttatott javaslatai. A Baranya megyei küldöttcsoport közösen kidolsozott javaslatokat nyújtott át a szerkesztőbizottságnak. Sok hozzászólás fejtett ki különböző témakörökben részletes véleményeket, amelyek szövegszerűen megfogalmazott konkrét javaslatokat nem tartalmaztak, gondolataik azonban beépülhettek az állásfoglalás-tervezetbe, így hasznosíthatók a további munkában is. A bizottságnak számos, igen értékes javaslatot, észrevételt kellett mérlegelnie és szövegbe illesztenie, vagy pedig úgy foglalni állást, hogy más módon kelti azt kezelni. A szerkesztőbizottság úgy ítélte meg, hogy a jelenlegi helyzetben a pártértekezletnek néhány sorsdöntő társadalmi -gazdasági -politikai kérdésre, a megújulás feltételeinek kialakítására kell összpontosítania. Ehhez pedig a párt és a politikai rendszer megújítása s a gazdasági reformfolyamat következetes továbbvitele szükséges. Ezért javasoljuk a küldötteknek, fogadják el, hogy a dokumentum e kérdésekre összpontosít és elsősorban a párt sorort lévő feladatait fogalmazza meg. Ehhez kapcsolódva alakíthatják ki önállóan programjaikat az állami és társadalmi szervezetek is. Néhányan kezdeményezték: értekezletünk döntsön arról, hogy a XIV. kongresszusig készüljön el az új pártprogram. Ügy gondoljuk, nem lenne célszerű innen megkötni a kezét a következő kongresszusnak; előre eldönteni feladatait. A pártprogram előkészítésére a szükséges elemzéseket azonban el kell végezni. Ezt ajánljuk rögzíteni az állásfoglalásban. A vitában egyértelművé vált, hogy a fordulat, a reform és a megújulás sikerre vitelének ma kulcskérdése a párt vezető szerepének korszerű értelmezése, belső viszonyainak és működésének megújítása — emlékeztetett Berecz János. — Többen a szervezeti szabályzatot érintő javaslatot tettek. Ezek többsége mérlegelendő a további elemzéseknél. Kérem az értekezlet jóváhagyását, hogy a javaslatokat a megválasztandó Központi Bizottság rendelkezésére átadhassuk, hiszen annak feladata azon munkabizottság kiküldése, amely kidolgozza javaslatait az új szervezeti szabályzatra. A politikai intézményrendszer átfogó reformját sürgette és támogatta a vitában felszólalók és az írásban leadott hozzászólások túlnyomó többsége. A vita tapasztalatai alapján a szerkesztő- bizottság szükségesnek látja határozottabban megfogalmazni a politikai reformok fő irányát. Nem egyszerűen a mai politikai mechanizmus korszerűsítéséről kell beszélnünk, hanem a politikai rendszer belső felépítésének és működésének átfogó megújításáról, reformjáról. A megújítás alapvető tartalmát a szocialista pluralizmus működőképes intézményrendszerének kiépítése képezi. A szocialista pluralizmus az egypártrendszer keretei között — és ezeket rögzíti az új javaslat — fejlődésünk jelenlegi szakaszában a néphatalom érvényesülésének és gyakorlásának egyszerre feltétele és eszköze. A néphatalom azt jelenti, hogy a szocializmus talaján jelentkező különböző tartalmú politikai érdekek fejlődésünk jelenlegi szakaszában egyaránt érvényesíthetők, kompromisszumokon nyugvó politikai érdekintegráció útján. A néphatalom érvényesítése feltételezi, hogy a politikai érdekek pluralizmusa a politikai intézményrendszerekben is megjelenjen. Ha nincsenek meg a politikai érdekek kifejeződési lehetőségei, és nincsenek meg a társadalmi partneri viszonyon nyugvó egyeztetési eljárások, nem érvényesülhet torzulás nélkül a hatalom népi jellege sem. — A munkásosztály vezető szerepének egyértelműbb megfogalmazását igénylőknek igazuk van abban, hogy a hatalom népi jellegének erősítése nem csorbíthatja a munkásosztály érdekeinek érvényesülését — hangsúlyozta a szerkesztőbizottság elnöke. — Ezzel egyidejűleg rá kell azonban mutatnunk, hogy a szocializmus gazdasági, tulajdon- és érdekviszonyai hazánkban is összetettebbek, sokszínűbbek, mint amit le tud fedni az elmúlt évtizedekben kialakult és működő politikai intézmény- rendszer. — Mára elodázhatatlan feladattá vált a politikai berendezkedés szerkezeti átrendezése — állapította meg. — Reformokkal kell módosítani a politikai hatalmat megvalósító mechanizmust. Az átalakítás iránya a párt vezető szerepére épülő, törvénybe foglalt munkamegosztáson nyugvó, több döntési centrumú politikai rendszer kiépítését jelenti. Az átdolgozott állásfoglalás-tervezet a politikai intézményrendszer szükséges átalakításának fő irányait jelöli csak ki. A politikai intézményrendszer megújítása a magyar társadalom szerves fejlődésének eredménye lehet, nem követhetjük el a régi hibát, nem húzhatunk előre elméleti sémát a valóságra. — A miniszterelnök elvileg felvázolta, miként működhet a kormány önállóan a párt által megfogalmazott politikai fővonal erőterében. Ennek gyakorlati kidolgozása azonban még előttünk van. A szocialista politikai rendszer demokratikus intézményeinek kiépítése, megerősítése nagyszabású, átfogó jogszabályalkotó' tevékenységet is igényel. A szocialista építés gyakorlatának megújításakor meg kell őriznünk mindazokat az elemeket, amely ék tartósnak bizonyultak. A szocializmusnak vannak valós, változatlanul érvényes alapelemei, amelyekre a társadalmi szükségleteket minden eddiginél következetesebben szolgáló, hatékony és demokratikus társadalomépítési gyakorlat szilárdan támaszkodhat. A továbblépés feladatai azonban csakis a szocializmus mindenkori jelenének meghaladási lehetőségeiből és szükségleteiből, a haladás irányába tett lépésekből összegeződhetnek. Napjainkban e szükségletek a szocializmus történelmileg kialakult felfogásának radikális megújítását tették halaszthatatlanná. Teljesítményorientált, az értékalkotó emberi tevékenységet a kultúrában, a gazdaságban, a köznapi életben egyaránt előtérbe állító, hatékony, demokratikus és működőképes szocialista társadalomépítésben vagyunk érdekeltek. Az útkereséssel együtt jár, hogy az új jelenségek megközelítésében, értelmezésében alternatív, egymástól eltérő, többféle válasz születhet. Pártértekezletünk is bizonv- ság arra, hogy az útkeresés nehézségei nem téríthetnek el bennünket a társadalomépítés gyakorlatának megújítására irányuló szándékunktól, és csakis vitákban alakulhat ki a reformok fő iránya. Többen hangsúlyozták a társadalom tudatfolyamatóinak, a közgondolkodás és az ideológiánk megújításának szükségességét. Nemcsak a vitákban tett észrevételek ösztönöznek a politikai ideológia szerepének újragondolására, hanem a radikálisan megváltozott társadallmi-po- litikai-gazdasági helyzet is. Tudatálban vagyunk, hogy az ideológia nem vállalkozhat a jövőben elérni kívánt társadalmi állapotok és folyamatok részletekbe menő leírására, a társadalmi és politikai éltet minden jelenségeinek magyarázatára. De segíthet és segítenie is kell abban, hogy megújulási törekvéseink történelmi léptékűek lehessenek. Az állásfoglalás-tervezetben foglaltakkal összhangban az ideológia feladata tehát az. hogy értelmezze a szocialista társadalom viszonyait, működési folyamatait, tárja feli a fejlődésben megnyilvánuló ellentmondások természetét, kritikailag értékelje azokat, s legyen elgondolása azok feloldására. A feloldás minden esetben a politikai vezetés feladata. A politikai ideológia csak akkor hathat ösztönzően a társadalmi folyamiatokra és a politikai cselekvésre, ha a mozgalom valóságos értékeihez igazodik. A társadalmat és a politikai döntéseket orientáló szerepe akkor valósul meg, ha körülhatárolja az útválasztás kereteit, de nem írja elő a fejlődés menetének minden lépését. A szerkesztőbizottság egyetért Hámori Csabával, a KISZ Központi Bizottságának első titkárával abban, hogy az ifjúság helyzetének kérdései nem jelennek meg valóságos politikai súlyuknak megfelelően az állásfoglalásban. Társadalom- és ifjúságpolitikai gyakorlatunk megújítására van szükség ahhoz, hogy az ifjúság helyzetében meglévő mai feszültségek egy része megoldódjék, s a gazdaság hatékonyságában elérendő fordulat teremtheti meg az ifjúságpárti reformfolyamatok kibontakozásának alapelemeit. Mégis azt javasoljuk, hogy az ifjúság helyzetével való foglalkozást ne a dokumentumban elfoglalt terjedelmével mérjük. Most olyan politikai program alapjait kell megfogalmaznunk, amely az ifjúság számára is vonzó jövőt jelenthet. Ennek fő elemeit — véleményünk szerint — az állásfoglalás tartalmazza. Jogosan észrevételezték a felszólalók az olyan terülteitek nehezebb helyzetét, minit a tudományos kutatás, a művelődés, az egészségügy. Támogatva az állásfoglalás- itervezet megállapításait, javasoljuk, hogy e területek halaszthatatlan fejlesztésének konkrét mértékeit, módját és technikáit a költség- vetési reform keretében dolgozzák ki, az érintett területek képviselőit vonják be a tárgyalásokba. A vitában számos hozzászóló foglalkozott a gazdaság problémáival, de nem kérdőjelezték meg az állásfoglalás megállapításait. A vita megerősítette — összhangban a dokumentummal —, hogy legfontosabb feladatunk a Központi Bizottság 1987. július 2-án elfogadott kibontakozási, valamint a Miniszter- tanács — Országgyűlés által jóváhagyott — stabilizációs munkaprogramjának végrehajtása. A szerkesztőbizottság elnöke biztosította az értekezletet arról, hogy az állásfoglalásba be nem épített javaslatok sem vesznek el. A bennük lévő mondanivalót egy későbbi időpontban tematikusán feldolgozzák, majd javasolta, hogy a küldöttek bízzák meg a megválasztandó Központi Bizottságot: mérlegelje, miként építhető be a munkatervbe az összegzett javaslatcsokor, felelősen döntse el, a körülmények mit tesznek lehetővé, milyen feladatok vállalhatók fel. Berecz János a továbbiakban leszögezte: — A vitákból, a különböző véleményekben megmutatkozó azonosságokból, a megújulást ki- kényszerítő törekvésekből, az állásfoglalás-tervezetből, s a határozattá emelt dokumentumból kirajzolódnak politikai vonalunk fő elvei és irányai. Ennek célja és tartalma a szükséges fordulat, reform és megújulás követelménye, vagyis az, hogy a társadalmi élet minden területén, ahol szükséges, radikálisan is felgyorsítsuk a reformfolyamatot. összehangoltan, határozottan folytassuk a gazdasági és a politikai intézményrendszer működésének és ideológiánknak a megújítását, segítsük a társadalom alkotó erejének kibontakoztatását. Mindezt annak érdekében tegyük, hogy hazánkban eredményesen folytatódjék a szocializmus építése. Ügy gondolom, kijelenthetjük: ebben és ezen ügy iránti elkötelezettségünkben • egység van, stratégiai kérdésekben egységesek vagyunk. Ez egyúttal minőségileg új, a vitákban mindig újjászülető és megszilárduló egység. Látnunk kell azonban, hogy ez az egység egyelőre csak új kiindulópontot teremtett ahhoz, hogy képeset legyünk végigfnenni a most kijelölt úton, meg kell tudnunk felelni annak az igénynek, amelyet Kádár János elvtárs az előadói beszédben így fogalmazott meg: „A pártban egységre, a politikában kiállásra, az országban összefogásra, a munkában helytállásra van szükség.” Fogadjuk el ezt a gondolatot, mint a felelős politikai élet bölcsességének ösz- szegzését. Meggyőződésem, mindnyájunk gondolatait és érzéseit fejezem ki: Kádár elvtárs tapasztalatai ezután is nélkülözhetetlenek pártunk számára. Nincs is más választásunk, hiszen haladnunk kell a magunk választotta úton, és tettek sorozatával kell elérnünk, hogy dolgaink jobbra forduljanak, a társadalom és az állampolgár egyaránt céljához közeledjen, vagyis az ország boldoguljon. Ez az egység fennmaradásának próbaköve és záloga — mondotta végezetül Berecz János.
