Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-22 / 121. szám
4 Kelet-IVfagyarország 1988. május 22. Tanácskozik az MSZMP országos értekezlete (Folytatás a 3. oldalról) képességét, a vállalkozószellemet kívánják erősíteni. Törekednek a részletekbe nyúló állami irányítás visszaszorítására, a piac működését gátló korlátok leépítésére. Részei ezek egy átfogó, a pártós kormányprogramban körvonalazott stratégiának. E változások azonban — mutatott rá a miniszterelnök- helyettes — ez ideig nem voltak átütő erejűek, mert a társadalom nem győződött meg a párt és a kormányzat megújulási eltökéltségéről. Nem alakult ki az a szellemi pezsgés, nem formálódott széles körű vitákban az az egység, ami pedig a reform- periódusok nélkülözhetetlen élesztője. kezletnek sem. Nézzenek körül! Hány küldött van ebben a teremben, aki annyi idős, mint Petőfi Sándor volt akkor. amikor örök életű mű birtokában áldozta életét a szabadságért ? Nekünk, akik megettük kenyerünk nagy részét, legyen nagyobb felelősségünk abban, hogy bevonjuk őket a •közéletbe. Legyen nagyobb felelősségünk abban, hogy olyan pártot, olyan országot adjunk át a jövő nemzedéknek, amely az ő alkotóerejüket, önálló gondolkodásukat, szemléletüket semmiben sem korlátozza, mert amit sokan megálmodtunk, amiért oly sokan elpusztultak, de amiért éltünk és élünk, a szocializmust ők fogják megvalósítani. Grás* Károly és Fejti György a pártértekezlet második napján. A nehéz helyzet nem okvetlenül bénító erő, folytatta Medgyessy Péter. Képesnek kell lennünk aktivizáló erővé transzformálni azt az elégedetlenséget, amely most gyakran tehetetlenségérzetben, közömbösségben, néha parttalan kritikában és indulatokban jut kifejezésre. A kormányzat ezt tekinti alapvető feladatának. Ehhez kérjük a pártértekezlet támogatását. Azt, hogy a párt mozgalmi eszközeivel biztosítsa a változásokat bátorító nyílt, politikai légkört. Ehhez szükséges a politikai intézmény- rendszer fejlesztése és a párt megújulása, az érdekképviseleti szervek aktivizálása, a társadalmi kezdeményezés, önszerveződés feltételeinek javítása. Eltökélt szándékunk, hogy a reformot következetesen véghezvisszük. Megteremtjük azokat a szervezeti kereteket, amelyek lehetővé teszik a valóban átfogó gazdasági reformprogram kialakítását. A reform és a szükséges gazdaságpolitikai változások előkészítése zajlik. A legnehezebb feladat az, hogy egyidejűleg egymással párhuzamosan kell stabilizálni — vagyis megfékezni — az egyensúlyhiányt, és megindítani azokat a strukturális változásokat, amelyek a későbbi fellendülés szilárd bázisát jelentik. A múltban a strukturális változások rendre háttérbe szorultak a nyomasztó, rövidtávú feszültségek következtében. A komplex és programszerű gondolkodásra, tervezésre épp azért van szükség, hogy ezt a veszélyt a jövőben elkerülhessük. A gazdasági mechanizmusban, az intézményrendszerben tett lépéseink csak akkor fejtik ki hatásukat, ha erősítjük a piaci viszonyokat, ha a jövedelmező gazdálkodás, a tőke megőrzése és gyarapítása, a vagyonérdekeltség, a tulajdonosi motiváció nem egyszerűen a gazdaságirányító apparátusok által számon kért mutatók lesznek, hanem belső hajtóerővé, a siker legfontosabb mércéjévé válnak. Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, az MSZMP Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója: — A konferencia dicséretével szenetniém kezdeni. Három esztendővel ezelőtt a XIII. pártkongresszuson úgy fogalmaztam, hogy más országban 'él ez a nép, és más nép él e hazáiban. Most szeretném azt lis megfogalmazni, hogy más pártot ismer meg az ország. Sok, a miénkhez hasonló ország van ma környezetünkben, s Európa-szerte, ahol hasonló, vagy a miénknél is nehezebb helyzet van. Miiért itt ilyen nagy a feszültség, miért itt ilyen nagy a zavar? Véleményem szerint azért, mert itt mentünk el messze a demokráciában, a szabadság jogokban, a reformtörekvésekben, ez adta meg a lehetőséget Működőképes mechanizmusok kellenek, nem egyszerűen a korábbinál jobb állapotok. Programunk kulcskérdése a vállalkozói autonómia rövid idő alatti, éppen ezért kétségkívül nagy kockázattal járó megteremtése, a gazdálkodás liberalizálása. Ennek azonban feltételei is vannak. Nélkülözhetetlen a szigorú, protekcionizmustól mentes bankpolitika, a kereslet főként banki eszközökkel való kézben tartása, amely a kínálat növelésére serkentő feltételek mellett az inflációs feszültségek enyhítésének alapvető eszköze. Elengedhetetlenül szükséges a következetes gazdaságpolitika kiegészítőjeként az erős szociálpolitika érvényesítése, amely a hátrányos helyzetűeknek esélyt ad, az igazságtalanságokat szocialista elveink szerint kiküszöböli, miközben teret ad a valós és társadalmilag elfogadható jövedelemdifferenciálódásnak. A piac működésének korlátái csak akkor szüntethetők meg, ha a vállalatok, szövetkezetek szigorúan saját erőforrásaikból élnek. A támogatások és kedvezmények szövevényes rendszerét rövid idő alatt le kell építeni. Ugyanakkor a társadalmi élet egyes területein, így például a kultúrában, az egészségügyben, a piacon túlmutató értékrendnek is érvényre kell jutnia. A gazdaságpolitika kockázatát a társadalom jelentős része bizonyára vállalja, ha annak problémáit, feszültségeit, kedvező, de elkerülhetetlen negatív hatásait is nyíltan megvitatja. Ha világossá válik a közvéleményben, hogy a túlzott óvatosság, a halogatás nagyobb kockázattal jár, mint az egyetértésen alapuló, bár nehézségekkel járó cselekvés. arra, hogy ilyen szabadon és nyíltan, ilyen történelmi felelősséggel fogalmazzanak itt az emberek. Harminckét éve vagyok tagja a Központi Bizottságnak, harminckét év óta felelős vagyok mindenért, ami ebben az országban, a pártban történik. Azokért a hibáikért, tévedésekért, a késlekedésért, amit a párttagság és a pártértekezlet joggal hiányol. Ezekről ma már általánosságban nem szalhad beszélni. Ha megengedik, saját felelősségemről szerelnék — a teljesség igénye nélkül — néhány szót szólni. Felelős vágyóik azért, mert vallottam és vallom, hogy a hatalom szolgálat, de nem harcoltam elég következetesen a pártdemokráciáért, amely intézményesen biztosítja, hogy a párt politikája, 800 ezer párttag véleménye, akarata a döntésben jobban kifejezésre jusson. Felelős vagyok azért, mert későn ismertem fel, hogy a kétségeket nem ismerő, a nézetkülönbségeket nem ismerő egység az nem jó egység. Félrevezető, mert akadályozza, hogy élő, a mainál elevenebb mozgalom legyen. És felelős vagyok azért, hogy nem kamatoztattuk kellőképpen egyik legnagyobb kincsünket, a szellemi tőkét, nemcsak az értelmiség munkáját, hanem minden párttag, minden magyar állampolgár minden értünk született gondolatát. Mindezt összefoglalhatnám azzal, amit Lukács György mondott rólam, hogy a le- gyen-t és a van-t szívesen összetévesztem. És talán felelős vagyok azért, hogy a kontinuitást túl nagy súllyal képviseltem, és túl kevés erővel a diszkontinuitást, éppen a Lukács Györggyel folytatott vitában. Mégis, tegyük fel a kérdést, mi történt ez alatt a harminckét év alatt. Engedjék meg, hogy Keresztury Dezső barátomhoz csatlakozva, hadd mondjak erről én is valamit. Ez a harminckét esztendő az elmúlt évszázadok történetében Magyarország legnagyobb szabású történelmi vállalkozása. Ez juttatott el bennünket odáig, hogy évszázadok óta először nem a bukás, hanem a siker, az eredmény vitt a nemzetközi élet megbecsülésének középpontjába. Nemcsak a fogyasztás legitimálta ezt a harminckét évet, nemcsak a reálbérek emelkedése, nemcsak a falu változása, hanem az a szellemi pezsgés, ami ebben az országban megindult. Úgyhogy meg szeretném ismételni: ne tagadjuk meg ezt a 32 évet, mert az önök saját munkáját, évek, évtizedek tevékenységét, az ország dolgozóinak, munkásainak, parasztjainak, értelmiségének a harminckét évét, a mai hibákért nem lehet letagadni. De szeretnék még valamit mondani erről a 32 évről. Valamit, amiről szeméremből nem szoktunk beszélni. Hogy ez a korszak minden megtorpanásával, minden kudarcával együtt mégis a magyar történelem egyik jelentős korszaka volt, a szocializmus megújulásának időszaka, azt nagymértékben egy történelmi személyiségnek köszönhetjük, a valóság józan fanatikusának, ahogy egyszer ő nevezte magát: „a jó kompromisszumok robotosának” — Kádár Jánosnak. (Nagy taps) Ezt mindenekelőtt annak az ifjúságnak mondom, amelyik ezt a harminckét évet személyesen nem ismeri és nem élte meg. És ma sem részese még kellő arányban a közéletnek. Ennek az érteTisztelt Pártértekezlet! •Az állásfoglalás- tervezet több helyen kiemeli az alap- szenvezetii pártmunka fontosságát. Mikor jó a mi szintünkön egy határozat ? Aliskor, ha konkrét, érthető a párttag számára, ha mozgásiteret biztosít és ellenőrizhető. A jelenlegi mechanizmusunk bonyolult. A Központi Bizottság határozatát megtárgyalja a megyei, majd a városi, községi .pártbizottság, és végül mindegy,ik újból meghatározza az alap- szervezetak feladatát. így miire a végrehajtás színteréhez ér, nagy az időbeni eltolódás, az alapszervezetek nem gondolkodhatnak önállóan, csak 'tudomásul vehetnek, és úgy-ahogy végrehajthatnak. Nem véletlen, ha tuHajdcrvképpen másolják a felsőbb szerviek határozatát, a helyi sajátosságok érvényesítése tulajdonképpen elmarad. A konkrétság nélküliség lehetetlenné teszi a feladatmeghatározást, az ellenőrzést. Ügy gondolom, ilyen jellegű irányításra nincs szükség. Nélkülözhetetlen, hogy a felsőbb szervek elgondolásait mi is véleményezzük, javaslataikat előzetesen meg- iismerjük. A jobb munkához egyáltalán sokrétű érvelő tájékoztatásra van szükségünk, hiszen ez az alapja annak, hogy a feladatokat továbbgondoljuk, aprópénzre váltsuk. Nem lehetünk csak kritikusai a folyamaitoknak. Minden pillanatban fontos lent is okosnak lenni. Munkánk l/ényeges elemének tartom a formális és felesleges vonások megszüntetését. Régóta mondjuk ezt, mégsem érződik a gyakorlatban. Ideje mentesülni attól a szemlélettől is, mely szerint az írás maradandó, ezért az ■minden esetben nélkülözhetetlen. Mikre gondolok például? Munkaterviünk egy évre irányozza elő a taggyűlések napirendjét. Lehetséges ez teljes felelősséggel? A februárban elhangzott témakör aktualitását veszíti júniusban. El lehet ugyan tőle térni, de akkor a minősítésünknek néma úgy kellene kezdődnie, mint ma, hogy a munkatervnek megfelelően dolgoztunk, hanem attól eltértünk ... Említhetném még a propagandistanapló vezeMit hoz a jövő? — tették fel itt többen a kérdést. Semmit magától! A jövőt nekünk kell hozni, a perspektívát, a reményt vissza kell adni az embereknek! Ezzel a bizalmat adjuk vissza és olyan jövőt kell hozni, ami érdemessé tesz arra, hogy ne csak a szót adjuk át, hanem valóságos, szocialista országot adjunk át utódainknak. téssét, vagy a pártcsoporthizalmi ibosszankodását a tagdíj elszámolás igen bonyolult adminisztrációja miatt, avagy a tagfelvétel statisztikai szemléletének követelményeit. Annak ellenére igénylem a nagyobb önállóságot, hogy tudom, a nagyobb mozgástér nagyobb felelősséget is jelent. Miben látom e növekvő felelősséget? Abban, hogy környezetünkben tudjuk megmondani, mik a cselekvési lehetőségeink, mik a tartalékaink. Bátrabban és megalapozottabban mondjunk véleményt a helyi politikáról is, mert csupán az országos dolgokról szólni egyirányú, sőt zsákutca. A nyíltság és a nyilvánosság legalább olyan fontos a helyi kérdéseknél, mint az országos ügyekben. Ez esetben azt is elérhetjük, hogy párttagjaink mindegyike ugyanazt mondja ugyanarról a kérdésről a taggyűlésen, a baráti körben, vagy éppen a családban. Tisztelt Elvtársak! Saját felelősségünk is, hogy taggyűléseinlken a tagságot foglalkoztató napirendeket vitassuk meg. Ennék gyakoriságát ne a szervezeti szabályzat, hanem az élet, az időszerűség diktálja. Igen lényeges, hogy amiben állást foglaltunk, abban történjen is változás, különben a párttag nem látja értelmét, hogy legközelebb szóvá tegyen problémákat. Ennek legnagyobb biztosítéka a tennivalók megszemélyesítése. Szerintem bátran a pártmeghízatás rangjára kell emelni bármilyen munkakörön túli feladatot, ha az jó, és a helyi politika céljait szolgálja. Ma az már kevés, Konkrétan a felelősségről Nagyobb önállóságot az alapszervezeteknek Hiszti Lászlóné szabolcs-szitnri küldött felszólalás« hogy a politikai munka tartalma egyenlő legyen a bizalmi, a szocialistabriigád- vezető és más társadalmi tisztség vállalásával. A rendszeres ellenőrzést a mi szintünkön is háromszor aláhúznám. Ne csak évente értékeljék egymás munkáját, hiszen a folyamatos eszmecsere hozza időiben felszínre a problémákat, a mulasztásokat. Csak nyílt, vitázó párt- szervezetek képesek az eseményeket hatékonyan befolyásolni. A ma generációja nemigen szokott hozzá a vitához, a meggyőző munkához, hiszen korábban gondmen- tesebb volt az élet. Kétkedések nélkül fogadták el a döntéseket, ami elvezetett az elkényelmesedéshez. S ima, amikor nagyon is kemények a hétköznapjaink, nem vagyunk kellőképpen felkészülve a gondok fogadására. Kijelentő mondatokkal viszont nem lehet senkit sem meggyőzni. Ez vezet el oda, hogy pártmum- tónk legyen mozgalmi és emberközpontú. Törődjünk 'többet egymással, ne elégedjünk meg azzal, hogy egy (évben egyiszer, akkor is hivatalból szánjunk néhány percet arra: megkérdezzük, hogy van, mi a véleménye, nincs-e valami gondja, tudunk-e segíteni. Ez az erkölcsi tőke nagyon sokat jelent, és még hitelt sem kell hozzá felvenni a Világbank- tól. Meggyőződésem, hogy ebben a szellemben kell dolgoznunk. Javaslom, hogy az állásfoglalásban még nagyobb hangsúlyt kapjon a párt legfontosabb területén, az alapszervezeteikben végzett munka. Az ütközeteket közkatonák nélkül még sohasem sikerült a tábornokoknak megnyerniük. ★ A szombati vitában felszólaltak még: Tímár Judit, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja alföldi kutatócsoportjának tudományos munkatársa; dr. Tényi Jenő, a Pécsi Orvostudományi Egyetem intézetvezető egyeteíjni tanára; Dévainé Seres Erzsébet, a Kaposvári Tejipari Vállalat osztályvezetője; Kmsznai Lajos, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára; Izsák Gyula, a bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezet elnöke; Sípos Géza ezredes, a Magyar Néphadsereg I. hadtest pártbizottságának első titkára; Schmidt Ernő, a szombathelyi FALCO Fa- kombinát vezérigazgatója; Katona Béla, az MSZMP XVIII. kerületi Bizottságának első titkára; Gráf József, az MSZMP Szigetvári Városi Bizottságának első titkára;Farkas Kálmánná, a hatvani Bajza József Gimnázium igazgatója; Pintér Imre, a Tiszai Vegyi Kombinát pártbizottságának titkára; Prokop Zoltán, a Belügyminisztérium dolgozója, alapszervezeti párttitkár; Tavaszi József, a Pestvidéki Gépgyár fődiszpécsere; Faragó Mészáros Vilmos, Zsombó községi tanácsának elnöke; Sándor László, az MSZMP Salgótarjáni Városi Bizottságának első titkára; Schreiner László, a Győr-Sopron Megyei Tanács Kórház- és Rendelőintézetének főorvosa; Olajos Imre, a kardoskúti Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke; Nagy Gábor, a Debreceni Tartósítóipari Kombinát vezérigazgatója; Török Zoltán, a Tungsram zalaegerszegi gyárának művezetője és Baranyai Lőrinc, a Dorogi Szénbányák pártbizottságának titkára. Az értekezlet második munkanapján az elnöki tisztet Dudla József, Tatai Ilona, Garaczi Károly és Gőg Mátyás töltötte be. Az országos pártértekezlet vasárnap reggel a vita-összefoglalóval folytatódik.
